Archive for november, 2007


Életem első focis élménye


Na igen, csak 21 éves koromban ért, és az is csak a Mario Smash Footballban. Élőben iszonyat béna vagyok fociban, szerintem nem is túlzás, ha én vagyok a világ legbénább “focistája”. Bár, titkon mindig is szerettem volna jól focizni, mert tetszett, amikor láttam a suliban, hogy mennyire élvezik a sportágat, és valahol sajnáltam, hogy kimaradtam belőle. De majd most, a Mario Smash Footballban! Furcsa, hogy amiket látok cselezéseket, ebben a játékban meg tudom valósítani. Persze ez a könnyű irányításnak köszönhető, ahogy írtam a tesztben is. Mondjuk a nagy sikerélményt az okozta, hogy megtanultam Strike-olni, és így a 4-2-es vereséget be tudtam hozni 9-4-es győzelemre. És elgondolkodtatott az, hogy ennyire könnyen belejöttem a játékba. Arra jöttem rá, hogy azért (is) nem élvezem annyira a GC játékokat, azért is nem motivál engem arra, hogy ugyan vegyem elő még egyszer, mert baromira könnyű belejönni, és profivá válni, de utána már semmi újdonság nincs a játékban, csak ha többen játszotok. Van egy olyan érzésem, hogy a Nintendo szándékosan csinálja ezt. Szerintem a játékait olyan szintre húzza le egyjátékos módban, hogy épp, be tudd gyakorolni, és profi legyél a játékban, de utána már ne legyen annyira érdekes egy játékos módban. Erre csak egy magyarázatot tudok találni. A Nintendo mindig is hirdette a családi szórakozás elvét, és már az elején utalást tettek rá, hisz köztudott Japánban a NES, Famicom néven jelent meg, ami ugye a Family Computer mozaikszava, ami ugye magyarul családi számítógépet jelent. Az Európai NES konzolok dobozain meg többnyire egy kisfiú, egy kislány látható játék közben, és mellettük az anyuka és az apuka figyeli őket. Ezzel is sugallva a családi szórakozást. No már most ide lehet visszavezetni, hogy a Kart, Party, és foci Mario játékok azért multiban mutatják meg erőiket, hogy a fene egye meg, társaságban játszál, ne egyedül! Ez nagyon jó elv, de nálam ezzel bakot lőttek, ugyanis itt, Békéscsabán szinte én vagyok az egyetlen egy Nintendós, többről nagyon nem is tudok, ezért játszok egyedül, és ezért is van az, hogy annyira nem tudom élvezni a játékokat. Mario Kartban is mi volt? Alig egy hét alatt a semmiből profivá nőttem ki magam, azóta valahogy nem kívánok játszani vele. A régebbi konzolok játékainál valahogy jobban odafigyeltek az egyjátékos módra.

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról)

Furcsa következtetések


A minap bezsélgettünk a Matilddal MSN-en, és firtatta, hogy miért vagyok gyenge GC játékokban. Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű. Mivel én már elég régóta játszok, ezért nekem van viszonyítási alapom. És az összes Nintendo konzol közül a GameCube-ról mondható el részemről, hogy a legkevesebb élményt nyújtotta. Azért sokat Super Smash Bros. Melee-ztem, meg Sunshine-oztam, meg Mario Kartoztam, és a többi, aki visszaolvassa, az láthatja is, és egyszerűen az volt az érzésem, hogy ugyan jót játszottam, de később nincs kedvem elővenni. Nem hinném, hogy bennem van a hiba, meg az én 21 évemben, mert ma is néha előveszem az SNES-t, és végigviszem pl. a Super Mario All Starson belül az egyik játékot. És ott egyértelműen azt érzem, hogy nemhogy jót játszottam, hanem kis idő múlva megint elővenném játszani (persze elő is veszem ^^’) De ez nagyon sok mindentől is függ. Most teszem én azt egy 15 éves gyerek, aki teszem én azt 3-4 éve játszik, megint másképp látja a dolgokat. Mert ha ő azt csinálja, vesz egy GameCube-ot, és imádja. És úgy dönt, hogy utólag beszerzi az összes régi Nintendo konzolt, az szeretni fogja a GameCube-ot is mellette. De én, aki már akkor SNES-ezett, amikor a konzol aktuális volt, és aktívan éltem ilyen téren ebben a korban, az teljesen másképp látja a dolgokat. Nekem a GameCube egy olyan konzol, mintha a Nintendo tudja, hogy semmi esélye nincs a PlayStation 2-vel szemben, de mégis szolgálják ki a megmaradt Nintendo fanokat, nesze nektek egy konzol. Még a Nintendo 64 is sokkal életképesebb konzol volt, holott szerintem a cég már akkor tudta, hogy a kazettás rendszernél megmaradni nagy merészség a PlayStation mellett. Szerintem úgy gondolkodtak a Nintendo 64-ről, hogy a szupererős hardware-e miatt majd nagyokat fog szólni az eladásokban, hát ez sajnos nem így lett, és a GameCube számomra egy ilyen “végső elkeseredésben készült” konzol lett. De mi van/lesz a Wii-vel? A Wii egy új életforma. Erről beszélni nem lehet, ezt át kell élni. Szerintem a Wii-ben bele fogok húzni, és nagyon erős leszek, ha érzek életerőt majd a játékokban, akkor tutira elmondhatom majd magamról, hogy profi leszek az összes Wii játékban, ami a tulajdonomba kerül. De ez még a jövő zenéje. Lehet, hogy nem is annyira távoli ez a jövő?

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az első BigN találkozó


Mert, hogy ilyen is volt. Az András és én szerveztük meg a BigN fórum tagjai között a találkozót, tegnapra. És ezért nem volt itt meghirdetve, mert azt akartuk, hogy csak a BigN fórum tagjai vegyenek rajta részt. De jól összejött a csapat. Össz-vissz 9-en vettünk részt. Én, András, Szabolcs, Annamária, Norbi, Dani, Dávid, Bori és V-ADi. Akkor éjjel 2 órát aludtam, és éjjel negyed háromkor felkeltem. És mivel nem akartam túl sokat várni itthon, ezért úgy döntöttem, hogy az 5.20-as vonat helyett a 4.20-as vonattal megyek. Kevesebb helyen áll meg, kényelmesebb, és jóval kevesebben vannak rajta. Igaz, hogy +IC pótjegyet kellett venni, de több, mint megéri. Tudni kell, hogy a Romániából jövő vonatok 99%-a minimum 15 percet késik, hát nem úsztam meg, késett 20 percet. De mindegy a vonat kényelmes volt. Olyan negyed 8 magasságára érkeztem meg Pestre. Elmentem az Árkádba egy kicsit nosztalgiázni, meg meg akartam nézni a felújított Stadionok, Pillangó utca, és az Örs Vezér Tér állomásokat. Szépen néznek ki. Szétnéztem az Árkádban, hogy teljen az idő. Hamar eljött a 8 óra, amikor visszamentem a kettes metróhoz, elmentem vele a Stadionokig, onnan az egyes villamossal a Mester utáig, és olyan én 8.40 körülre érkeztem meg a Lurdy Házba. Voltam már ott korábban, de csak a King Comicsban mangákat nézni, de most úgy vagyok ott, hogy szétnézek. Jó hely, kellemes légkör. Aztán 8.52-kor mentem a King Comics üzlet elé (amely megjegyzem nem létezett akkor), mert Andrással 9-re beszéltünk meg találkozót. És ilyen pontos legyen valaki! Az órám szerint 9:00:00-re érkezett meg ^^’ Aztán úgy döntöttünk, hogy nem a mozi elé megyünk, ahová szerveztük a gyülekezőt, hanem kerestünk ülőhelyet, egyenlőre 4 főre. Ott elvoltunk, játszottunk. 9.45-re jött meg Szabolcs (Link). Bemutatta DS-re a Zeldát. Nekem tetszett, elsősorban az irányítása. Aztán lementem a moziba, megnézni, hogy van-e esetleg ott valaki, így találtam rá Annamáriára (Kamo). Nagyon helyes, aranyos lány. Akkor fogott kezébe először DS-t, adtam mellé a Mario Kart DS-t. Nagyon ügyes volt. Ahhoz képest, hogy először játszott vele, tényleg nagyon jó. Többször lementem a mozi elé, aztán ott találtam a Norbit és a barátját Danit. Aztán kerestünk egy nagyobb asztalt, mert a 4 személyes hatunknak már kicsi ^^ Aztán mi ott eléggé jól elvoltunk. Volt négyes Mario Kart DS multi. András, Szabolcs, Norbi és én. Meg 4 gép. Az Andrással holtversenyben nyertünk 120-120 ponttal. Aztán élőben szóláncoztunk. ^^’ A Szabolcsék ott Zeldáztak, András PSP-zett, én meg Ancsának mutattam meg a Mario játékokat. Fél 2-kor jött meg Truner (Dávid) Elfelejtette a találkozót -_- Amikor megjött, már ő csinálta a Show-t a Sonic Rush-sal. Fél 3-kor el kellett menni Ancsának, és én az Andrással elkísértük egy darabig, mert mi mentünk Ádámhoz (Matilda Mattise) mert elkérte az összes külföldi Nintendós újságomat kölcsönbe, és az András táskája meg túl kicsi volt. A 23-as busszal mentünk, majd negyed óra séta odáig. Majd lejött elénk. Elintéztük a dolgainkat, aztán mentünk vissza. 45 percet mondtunk, hogy annyi időre megyünk el, de 2 óra lett belőle ^^’ Amikor visszaértünk a Lurdy Házba, azt láttuk, hogy elmentek a fiúk. Na mondom szép. El akartak menni a Game Parkba, de Truner mégse ment. Micsoda pe… akarom mondani szerencse ^^’ Visszamentünk, majd fél 5 fele megjött V-ADi, majd 5-kor bagszi. Ott elbeszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Reálba éjszakára vásárolni, tudniillik bagszinál aludtam éjjel. Aztán elváltunk Andrástól, és mindenki ment a dolgára. Én nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt, és remélem a többiek is nagyon jól érezték magukat. Évszakos rendszerességgel tervezek ilyet csinálni, legközelebb télen lesz valamikor.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

%d blogger ezt kedveli: