supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2008. szeptember

2008. őszi animecon

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 29. hétfő


Hát ez is megvolt. És milyen jó volt! Szerintem ez volt az eddigi legjobb Animecon. Bár az elindulás nem volt zökkenőmentes, mert a vonat 70 percet késett. Az odáig rendben van, hogy Romániából jött, de mindig törvényszerű lesz a késés ezek után? 2.50-kor indult volna eredetileg, és 4 óra lett belőle. Ezért érdemes volt nem adni egész éjjel! -_- De az a lényeg, hogy odaértem. Tehát olyan 7 óra fele értem oda, és már kerestek, hogy hol vagyok. Én meg kerestem a sort, mert állítólag ott voltak a többiek. Hát nem átrendezték, és a sátorban árulják a jegyeket? -_- Ott volt Truner, V-ADi, Young Link, Ragnaros, Light Lugia, Norbi és Sunshinekart. Jól elszórakoztattuk egymást. 9-kor kezdték adni a jegyeket. Hála Istennek elég elöl voltunk, ezért hamar sorra kerültünk. Biztonsági őrök engedték be az embereket, azt vettem észre, hogy mindenki nyugalommal vette tudomásul, hogy ez van. De a helyszínen vásárolt jegyért sorbaállók mindig sikoltoztak, amikor akár 1 cm-t is előrébbmentek. V-ADival jegyeztük, hogy na, már 5 halott, 20 sebesült… Miután megszereztük nekem a jegyet, átálltunk a Gáborral (Sunshinekart) a jegyvásárolós sorba jegyet venni. Keressük a sor végét, és igen… 500 méterre volt a sátortól. Na, elkönyveltük, hogy nem mehet be. Vagy mégis? Később egy gyerek eladta az egy napos jegyét. Tudni kell, hogy az egy napos jegy 1500 forint volt, és a srác 2500 forintért ajánlotta fel a jegyét. Többen is jelentkeztek érte, ezért licit indult érte. 2600, 2700, 2800, 3000, 3200. Gábor itt kénytelen volt megállni, mert nem volt több pénze. De felajánlottam neki, hogy kisegítem 200 forinttal, így 3400 forinttal miénk lett a jegy. Tudtuk, hogy jóval olcsóbban hozzájuthattunk volna, de a biztonság élménye, hogy megvan a jegy, az mindennél többet ért. Közben csatlakozott hozzánk Ákos (Necrokid) is. Csak aztán ő egy idő után elment a lányokkal más lányokat keresni.
Amikor megvolt a jegy, elmentünk a Gáborral a piacra szétnézni. Volt amerikai Link to the Past! És 2000 forint volt! T_T Csak azért nem vettem meg, mert reménykedtem benne, hogy az Animeconon találok Megumi Hayashibara CD-t, de nem volt. Így bosszantott, hogy otthagytam. Egyébként voltak jó dolgok, de csak az amerikai LttP-t vettem volna meg. Na de mindegy. Telefonon jelentkezett a Ricsi, hogy megvan-e a jegye. Nem tudtuk neki megvenni, ezért sorbaálltunk vele. Gyűlöl sorbaállni, ezért amint jelentkezett valaki, hogy eladja az egy napos jegyét azonnal lecsaptunk rá. Mivel mindenki rendben van, mennénk be az épületbe. De ránk szólnak, hogy ott a sor… Ott a sor, de hol a vége??? T_T Több ezer ember állt előttünk, mert új tűzrendészeti szabály, hogy mindenkinek a táskáját át kell nézni, és a szúró-vágó eszközöket el kell kobozni. Csak a Ricsit sajnáltam ^^’ Ráadásul neki nem is volt táskája! XD De elég gyorsan ment a sor, úgyhogy viszonylag hamar bejutottunk. Aztán szétszéledt a társaság, mert mindenki mást akart látni. Meg olyan sokan voltak, hogy könnyű volt elveszíteni egymást. Sokáig Ákossal voltam, de ő is hol eltűnt, hol előkerült. De győzött az eltűnés…
Aztán, ha előkerült valaki, csatlakoztam hozzájuk, de vége mindig ugyanaz lett. Elmentem szétnézni a sátrakban. A kis sátorban Karaoke megy? Na lássuk. Illetve halljuk. Hihetetlen, hogy egyesek azt hiszik, hogy mennyire tudnak énekelni, de ha felvenném, és visszahallgattatnám velük, menekülnének. Aztán a nagysátorban. Ott nem volt valami sok érdekesség, de volt egy asztal, ahol az egyik Japán könyvtár reklámozta magát, és ott volt egy Japán hölgy. Aki szerencsére tudott angolul. Elbeszélgettem vele Megumi Hayashibaráról, mondta, hogy Japánban mennyire imádják, és hogy milyen nehéz beszerezni az albumait. Nagyon kedves hölgy volt. Aztán irány a konzolterem. Super Smash Bros. Brawl verseny? Naná, hogy jelentkezek! Jó volt. Az egész BigN-es csapat jelentkezett, és tőlünk nyerte meg valaki, mégpedig Krisi. Én az első körben simán továbbjutottam, a másodikban estem ki. Norbi volt az ellenfelem. Én Linkkel voltam, ő meg Foxszal. Kegyetlenül harcoltam, melynek egy darabig meg is volt az eredménye, mert először én ütöttem ki Norbit, de kapott később egy Smash Ballt, és kiütött kétszer, úgyhogy végül ő nyert. Este volt a Karaoke verseny döntője. Hát kíváncsi voltam, hogy mit tud az a 6 lány, aki bejutott. Az első, az Ayumi Hamasakis jó volt, a második már nem tudom, mit énekelt, de jó volt ő is. De a harmadik. Aki a Final Fantasy IX Melodies of Life-ját énekelte. Nagyon beleélte magát, és magával rántotta a közönséget, de még hogy! Itt mellettem hajlítgatják a kezüket a nézők. Azt hittem, hogy csak poénból, de amikor hátranéztem (a 3. sorban ültem), hogy mindenki csinálja… Hát nem volt semmi. Idáig nagyon jó a műsor, de nem szeretem, ha valakinek ennyire megcsinált a hangja. Nagyon bántja a fülemet, meg ahogy “mozgatta” az ajkát. Szóval nem nyerte el a tetszésemet. Hiába énekelt jól, de nem szeretem a csinált hangú énekesnőket. Az őstehetségek, azok igen! Az negyedik is valami hasonló volt, aki Romeo × Julietet énekelt. Neki is ilyen csinált hangja volt. De az ötödik dalra nagyon hegyeztem a fülemet, MEGUMI HAYASHIBARA dal!!! Mivel Istennőként imádom a művésznőt, ezért elkerülhetetlen volt, hogy összehasonlítsam vele. Egyébként a Love Hina openinget, a Sakukra Sakut énekelte. Jó volt a hangja, de a dal nem neki való. Nem az ő hangjára lett írva, és nem vitte bele azt a vadságot, ami Megumi belevitt, és amitől igazán jó lett a dal. Így ez csak egy átlagos dal volt. A 6. lány nem jelent meg. Eredményhirdetés, aztán mentünk bagszival és V-ADival bagsziékhoz. Nála aludtam. Hát mivel előző éjjel nem aludtam semmit, ezért nem kellett álomba ringatni ^^’
Aztán vasárnap nem maradtam sokáig, mert már nem voltak érdekesek a programok, és már nem is találkoztam senkivel, úgyhogy 11-kor hazamentem. Nagyon jól ment a vonat, úgyhogy nem volt semmi gond.
Összességében nagyon jó volt, és szerintem ezek után ismét rendezesen járni fogok!

Posted in AnimeCon, Super Smash Bros., The Legend of Zelda | 2 hozzászólás »

Super Smash Bros. – Ahol elkezdődött

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 18. csütörtök


Sokan tudnak arról, hogy a játék Nintendo 64-en kezdte pályafutását, de azt tapasztalom, hogy sokan nem tudják, hogy milyen volt a játék, nem kapott akkora figyelmet.

Amin egyébként nem is lehet csodálkozni, mert a játék eléggé kiforratlan volt. Nagyon kevés karakter volt itt, szám szerint 12. Csak pozitív szereplők kaptak helyet, úgy, mint Mario, Luigi, Ness, Link, Fox, Pikachu, Jigglypuff, Samus Aran, Captain Falcon, Donkey Kong, Yoshi és Kirby. A zenéje is olyan semmitmondó volt, és amiről híres volt a játék, az a botrányosan ronda grafika.

A karakterek az alapvető dolgokat tudták, mint támadni, és a speciális támadás, de csak egy pár játékmód volt, mint pl. Break the Targets, volt Classic Mode, Training Mode, és Multiplayer. Mindezek ellenére a játék rendkívül sikeres volt 5.55 millió példány ment el belőle. A Famitsu 31/40 pontra értkélte, és az átlag-értékelések is 7-8 pont körül tanúskodnak. Annyira nem rossz játék, egyszerűen csak kiforratlan volt. Tehát lehetett érezni, hogy ebből valami nagyon jó dolog lesz. És igen, a Super Smash Bros. Melee bebizonyította!

Posted in Super Smash Bros. | Címkézve: | Leave a Comment »

Zelda II: The Adventure of Link teszt

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 14. vasárnap


Megjelenés:
Japán: 1987. január 14.
Amerika: 1988. december
Európa: 1988. november 26.
Fejlesztő/Kiadó: Nintendo
Műfaj: Akció RPG
Játékmód: Egy játékos
Tervező: Shigeru Miyamoto
Zeneszerző: Akito Nakatsuka
Platformok: NES, GBA, GC, Wii

Ha egy játék sikeres, akkor azt szokás folytatni. Márpedig a The Legend of Zelda esetében egy sikeres játékról beszélünk, így evidens volt, hogy kapjon folytatást, mely nem váratott magára sokáig. Egy játék folytatásának két módja van. Vagy haladnak a jól bevált úton, vagy egy teljesen új irányba indulnak el, vállalva az esetleges kockázatokat. A Zelda II esetében az utóbbi valósul meg. Az egészet szinte teljesen elölről kezdték, és valami teljesen mást kaptunk. És hogy jó-e nekünk ez? Az alábbi sorokból kiderül.

Már a játék története is elég érdekes. Alig pár évvel az első Zelda játék után játszódik, Link nemrég töltötte be a 17. életévét. Úgy tűnik az első Zeldában a Ganon felett aratott győzelmünk nem volt tartós, mert ismét visszatér. De most úgy döntött, hogy nem ő vág vissza Linknek, hanem árnyékból elkészíti Link tökéletes mását, és vele próbálja megölni Linket. Tehát a végső főellenség mi magunk leszünk. Impa, Zelda dadája nem akarta, hogy Zelda hercegnő ismét közbelépjen, ezért úgy döntött, hogy altató-átkot szór Zeldára. Erről Ganon tudomást szerez, és azt is megtudja, hogy az átok a Triforce of Courage-dzsel törhető meg, ezért elrabolja azt. Tehát a feladatunk bejárni a hét Dungeont (mert ennyi van a játékban) és önmagunkkal megküzdve megszerezzük a Triforce of Courage-et, és megtörni Zelda felett az átkot.
A készítők félredobták az akció-kaland jelleget, és kihoztak egy Castlevania-féle RPG-t. A legérdekesebb, hogy kétféle irányítása van a játéknak: Megmaradt a felülnézetes tér, amikor a Hyrule térképen vagyunk. De a térképen mozognak bizonyos ellenfelek. Ha ezek megtámadnak, akkor oldalnézetesre vált a kép, és abban a kis helyben vagyunk, ahol megtámadtak minket. Egy nagyobb ls egy kisebb ellenfél van a világtérképen, az határozza meg az adott pálya nehézségét. Érdemes ölni az ellenfeleket, mert most nem szíveket, rúpiákat kapunk, hanem tapasztalati pontokat. Hogy mik ezek?
Tehát minden ellenfél megöléséért tapasztalati pontokat kapunk. De hogy mennyit, az az ellenfél nehézsége határozza meg. A skála elég széles: 2-től egészen 200-ig terjed, de a főellenségekért, akár 1000-1500 pontot is kaphatunk. Itt említeném meg, hogy ez az egyetlen olyan Zelda játék, ahol nincsenek szívek, és nem a szívek jelzik az életerőnket, hanem egy piros csík. És a piros mellett balra van egy fehér csík, mely a varázserőnket mutatja. És van mellette balra egy kard. A mellette levő szám a támadóerőnket jelzi. A lényeg az, hogy ha összegyűjtünk egy bizonyos mennyiségű tapasztalati pontot, akkor Link fejlődik egy szintet. Hogy épp a támadóerő, a varázserő vagy az életerő fejlődik, azt a gép határozza meg. 50 pont az első elvárandó szint, de ez a végére akár 8000-re is felcsúszhat. Tehát, ha elérjük az 50 pontot, akkor fejlődünk egy szintet, utána 100 pontot kell elérni, majd 150-et és így tovább. Mint írtam korábban a tapasztalati pontrendszer borzalmas. Az odáig rendben van, hogy ellenfelek megölésével kapunk pontokat, meg itt-ott zsákra bukkanhatunk, ahol extra mennyiségű pont van, de sajnos vannak olyan ellenfelek, melyek pontokat vesznek el, ha megsebeznek. A másik nagy probléma, hogy életeket számol a gép. És ha elvesztjük az összes életet, akkor az addig megszerezett pontjaink lenullázódnak (a szintek természetesen megmaradnak). Ez a játék elején annyira még nem is lenne baj, mert akkor még hellyel-közzel lehet korrigálni a hibáinkon, de a végére nagyon bedurvul az egész! Egyre gyakrabban jelennek meg olyan ellenfelek, melyek pontokat vesznek, és olyan magasak lesznek az elvárandó pontok, hogy a játékos esetleg elvesztheti a motivációját arra, hogy gyűjtse a pontokat. Én legalábbis így jártam. Maga a játék, a végére is kegyetlen nehéz lesz, és az egész fejlődés akár értelmét is veszítheti, mert elég egy hiba, és az akár végzetes is lehet, és akkor hiába vagyunk már a maximum 8-as szintű életerőn. Mert a maximális támadó-, varázs-, és életerőszint a 8-as. A maximálisan összegyűjthető pont a 8000. Nem tudom, hogy mennyire jellemző az RPG-kre, hogy vannak ellenfelek, melyek pontokat vesznek el, de nagyon megnehezíti a dolgunkat. Még azt fontos tudni, hogy a varázserőszint növelésével nem maga a varázs ereje növekszik meg, hanem kevesebb csíkot fog elvenni ugyanannyi varázserő
Ami újítás, hogy megjelennek a városok! Ez az első Zelda játék, ahol városokkal, emberekkel találkozhatunk. Nyolc város van, Mido, Rauru, Ruto, Darunia, Nabooru, Saria, Kasuto és Old Kasuto. Néhány név az Ocarina of Time-ból ismerős lehet. Mivel NES-ről van szó, ezért eléggé kezdetlegesen megrajzolt emberekkel találkozhatunk, négy féle van belőlük: Az idős asszony, a férfi, a vizet hordó nő és a fiatal lány. Meg itt-ott gyerekekkel is találkozhatunk. Városon belül küldetéseket lehet végrehajtani, de ezek annyira egyszerűek, bárgyúak, hogy szerintem ennél többet simán ki lehet hozni. Ilyenek vannak például, hogy a lány azt mondja, hogy „I lost my Mirror” Nem tudom, ki hogy van vele, de kinek jutna eszébe megkeresni a lány tükrét? Mindegy, az a lényeg, hogy ha megtaláljuk neki, akkor a nagyapja megtanít nekünk egy varázslatot. A legviccesebb, amikor egy másik városban egy lány azzal jön, hogy „I am Thirsty” És ha megitatjuk, akkor a nagyapjától szintén tanulunk valami varázslatot. Az egyetlen komoly küldetés a Darunia Townban van, egy szülő elvesztette kisfiát, és keressük meg neki. Jól elkeveredett, mert a labirintusban van! És igen, itt említettem a varázslatokat, melyekhez a varázserőszint szükséges. Ezeket városokban lehet megtanulni. Nyolc varázslat van:
Shield: Pirosra vált Link ruhája, megduplázza a védezési képességét. Ezt a Rauru Townban tanuljuk meg.
Jump: Link kétszer olyan magasra tud ugrani. Ezt a Ruto Townban tanuljuk meg.
Life: Három csíkkal megnöveli az életerőnket. Ezt a Saria Townban tanuljuk meg.
Fairy: Tündérré változunk, ezáltal repülni tudunk. Ezt a Mida Townban tanuljuk meg.
Fire: Tüzet lő ki a kard. Némely ellenfeleket csak így lehet megölni. Ezt a Nabooru Village-ben tanuljuk meg.
Reflect: A pajzs sokkal ellenállóbb lesz, valamint a varázstámadásokat visszaveri. Ezt a Darunia Townban tanuljuk meg.
Spell: Varázsigét mond vele Link, ezáltal a láthatatlan ellenfelek láthatóak lesznek, valamint a Bubble-okat Bottá változtatja (természetesen nem a faágra gondolok, ez egy ellenfél neve). A Kasuto Townban tanuljuk meg.
Thunder: Ezzel ébresztük fel Thunderbirdöt a Great Palace-ban, valamint mindenkit megöl, aki a képernyőn van. Ezt az Old Kasuto Townban tanuljuk meg.

Ezeket úgy lehet aktiválni, hogy ha megnyomjuk a START-gombot, amikor Link oldalnézetben van, kiválasztjuk azt a varázslatot, amit aktiválni szeretnénk, megint megnyomjuk a START-gombot, és utána a SELECT gombbal aktiváljuk őket.

A játék célja, hogy az első 6 Palace-ban a főellenségek legyőzésével megszerezzük a hat követ, melyek segítségével megnyílik a Great Palace. Tehát a játék összességében 7 Palace-ból áll. Ezek nehézségei változóak. Nem érdemes azonnal nekimenni az első Palace-nak, érdemes előbb egy kicsit fejleszteni magunkat, mert nagyon nehéz lesz. Aztán a harmadik, negyedik, ötödik Palace szerintem nagyon könnyűre sikeredett, majd a hatodik nagyon nehézzé válik. A Great Palace-hoz meg eljutni is nagyon nehéz, nemhogy végigvinni azt! A városokon és Palace-okon kívül találkozunk még sivatagokkal, folyóval, temetővel és Death Mountainnel, erdővel. A Palace-okban lehet tárgyakat szerezni, melyek segítenek útjainkon. Ezek a következők:
Gyertya: Megvilágítja a sötét barlangokat, ezáltal láthatóak lesznek az ellenfelek. Az első Palace-ban lehet megszerezni.
Szobor: Egy kisebb küldetés a Ruto Townban, egy család a kincsét vesztette el, melyet ez a szobor képez. Ha visszajuttatjuk hozzájuk, akkor megtanítják nekünk a Jump Spellt. A Desert Cave-ben találjuk meg.
Kesztyű: Ennek segítségével Link szét tudja törni a kőtömböket. A második Palace-ban szerezhetjük meg.
Kalapács: A világtérképen az utunkat akadályozó kőtömböket tudjuk szétverni vele. A Death Mountainban található meg.
Tutaj: Vizen tudunk menni rajta. A harmadik Palace-ban kapjuk meg.
Csizma: Link a vizen tud járni a segítségével. A negyedik Palace-ban található meg.
Furulya: Egy ősi Hyliai dallamot lehet vele eljátszani, mellyel a tengeri pókot tüntetjük el, ami elállja a Dangerous Hyulre bejáratát. Az ötödik Palace-ban szerezhető meg.
Kereszt: Láthatjuk vele a szellemeket. A hatodik Palace-ban lelhető fel.
Varázskulcs: Az összes ajtót kinyitja a Palace-okban. A Kasuto Townban lehet megszerezni.
Annak ellenére, hogy nem szívek mutatják az életerők, hanem az életcsík, titkos helyeken fellelhetőek Heart Containerek. Négy darab van belőlük, és az életcsíkot nagyítják meg. Négy egységnyi életcsíkunk van, és a játék végére akár nyolc is lehet. Mint említettem, varázscsík mutatja, hogy mekkora varázserővel rendolkezünk. Így Magic Containerek is találhatók a játékban, és az életcsíkhoz hasonlóan négy egységnyivel kezdünk, és négy Magic Container található titkos helyeken, tehát szintén nyolc egység a maximum.
A játék grafikája a NES-ből kihozható lehető legjobbak között van. Sokkal színesebb, jobban ki vannak dolgozva a karakterek, és a háttér is szép lett. Az egyedüli, amit furcsán ábrázolnak az, hogy Link hogy tartja a kezében a pajzsot. Mintha alulról fogná meg. De minden a lehető legjobb. A karakterek mozgása is részletes.
Ez az egyik olyan Zelda játék a Phantom Hourglass mellett, melynek a zenéjét nem Koji Kondo, hanem Akito Nakatsuka szerezte. Aki ismeri Koji Kondo zenéit, és fel is figyelhet arra, hogy a zene egy kicsit más stílusú. De ez semmit nem von le az értékéből, mert nagyon jó és hangulatos zenéket írt a játékra. Összesen nyolc zene hallható a játékban, mind egytől egyig fantasztikusak! Már az opening is megadja az alaphangulatot, a többi zene is fantasztikus lett! Abban különbözik a Koji Kondo-stílustól, hogy nem annyira hatást akar kelteni, hanem inkább egy egyszerű, kellemes, vidám melódiák. De még így is hatalmas, mert a Palace zene később a Super Smash Bros. Melee legkedveltebb zenéje lesz.
Hát, mit is mondhatnék? Nagyon sokukban ellenérzést váltott ki a játék, a Castlevania-stílusa miatt, és hogy nem hasonlít a többi Zeldához. A hangulata is teljesen egyedi. De szerintem nagyon jó lett, ha nem viszonyítanánk a többi Zeldához, akkor nagyon jó játéknak lehetne mondani. Kiknek lehet ajánlani? Akik nem riadnak vissza a nehézségektől, és van türelmük fejleszteni, nem azon vannak, hogy minél gyorsabban végigvigyék a játékot. Mielőtt valaki megvásárolná, vagy letöltené, azt javaslom, hogy előbb próbálja ki, mert nem biztos, hogy be fog jönni neki ez a stílus. Egyébként a játék – csakúgy, mint az első Zelda – nemcsak NES-en érhető el, hanem megjelent GameCube-on, a Collector’s Edition egyik tagja, valamint Game Boy Advance-en is megjelent a NES Classics sorozat keretén belül, továbbá letölthető Virtual Console-ról.
Összefoglalva a játékot pár mondatban, azt mondanám, hogy nagyon egyedi, érdemes egy próbát tenni, mert lehet, hogy meg fog tetszeni a hangulata alapján, de készüljünk fel, hogy nagyon meg fog izzasztani!
Zelda II: The Adventure of Link
NES
Grafika
95%
Játszhatóság
87%
Szavatosság
89%
Kihívás
93%
Zene/Hang
88%
Hangulat
80%
Összhatás
89%

Posted in teszt, The Adventure of Link | Címkézve: , | Leave a Comment »

The Wind Waker Pak GC

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 12. péntek


 

The Wind Waker Pak GC

Hát igen, a mai napig vágyok egy ilyenre, hiába van meg maga a játék Limited kiadásban, és van GC-m, de ez azért más. Egyébként csak ehhez a Pakhoz csomagolták mellé a Limited Edition Wind Wakert. Aki már korábban vett GameCube-ot, annak a sima kiadással kellett beérnie. Egyébként a Master Quest világszerte történő megjelenését állítólag azzal sikerült elérni, hogy volt egy internetes TV műsorban egy Zelda maraton, és rajongók küldhettek leveleket, melyeket továbbították a Nintendónak, hogy ők is szeretnének játszani a megnehezített Ocarina of Time-mal. Céljuk, mint látható, sikeres volt.

Amerikai Zelda Ocarina of Time GC-n

Egyébként Amerikában utólag kiadták külön Az Ocarina of Time/Master Quest duettet külön kiadványban azoknak, akik korábban vettek GC-t. Erre a CD-re is pályázok.

 

Posted in The Wind Waker, Uncategorized | Címkézve: | Leave a Comment »

A leghírhedtebb félrefordítás: I am Error!

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 10. szerda


Félrefordítás a játékban

Mindenki, aki hallott Zelda játékokról, szerintem ismeri a történetet, hogy a Zelda II-ben van egy ember, aki így mutatkozik be Linknek, hogy “I am Error!” Hogyan alakult ez ki? A képlet egyszerű. A Japán Zelda II-ben így mutatkozik be a férfi: “Watashi wa Bagu desu!” A Bagu lenne a név, ami japánul szoftverhibát, alias Errort jelent, és tévedésből a nevet is lefordították! A Watashi japánul az én. Szerencsére nincs több ilyen szoftverhiba a Zelda játékokban. ^^’

Posted in The Adventure of Link | Címkézve: | Leave a Comment »

Zelda II: The Adventure of Link – VÉGIGJÁTSZVA!!!

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 7. vasárnap


Link harca Dark Linkkel

Nagyon kemény, és nehéz harc volt, már én is megizzadtam, remegve izgultam, de sikerült! 19 óra 26 perc volt, és 107× haltam meg összességében. Előszörre nagyon ügyesen végigmentem a pályánk, és Thunderbirdnél is sokáig eljutottam, de csak nem sikerült. Néhány sikertelen próbálkozás után elég volt, és elhatároztam, hogy szétnézőbe megyek a Great Palace-ban, valahogy csak elérek már 5000 pontot, hogy továbbfejlődjek. Miután a bejárat után lementem, akkor elvileg balra kell menni, de jobbra mentem. És itt találkoztam lávából felugró Skullheadekkel, és úgy döntöttem, hogy itt gyűjtöm össze a fejlődéshez szükséges pontmennyiséget. Egy Skullhead megöléséért 20 pont jár, szóval elég lassú emelkedés volt. 250-et kellett megölni a fejlődéshez. Fél órába telt, de sikerült. ^^ Így a támadóerőm 7-es lett (ez fejlődött) a varázserőm 7-es, az életerőm meg 8-as (maximumon van). Így már kevesebbszer kell sebezni Thunderbirdöt, de sikerült. És Dark Link jött. Ahogy mondták, csak alá tudom támasztani, hogy rém könnyű! Be kell állni a sarokba, meg kell várni, amíg neked jön, kardozni vele, aztán úgyis neki esik ki a talaj a lába alól. Nyolc sebzés után halt meg. Megszereztem a Triforce of Courage-et, és feloldottam Zeldát az átok alól. Tök vicces volt, Zelda úgy ébredt fel, mintha csak simán aludt volna! XD És megáldott minket, és jött a Staff Roll. Hihetetlen, hogy mindenkit a becenevén hívtak. -_- Hát így esett a végigjátszás. Nagyon kemény volt, vannak hibái a játéknak, de megéri, mert van egy hangulata, ami igazán jóvá teszi a játékot. Úgyhogy ha valaki nem riad vissza a nehéz játékoktól, és szereti a Castlevania stílust, az szeretni fogja a játékot.

Posted in The Adventure of Link | Címkézve: | Leave a Comment »

The Legend of Zelda teszt

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 2. kedd


Megjelenés:
Japán: 1986. február 21.
Amerika: 1987. augusztus 22.
Európa: 1987. november 27.
Fejlesztő/Kiadó: Nintendo
Műfaj: Akció-Kaland
Játékmód: Egy játékos
Tervező: Shigeru Miyamoto, Takashi Tezuka és Toshihigo Nakago
Zeneszerző: Koji Kondo
Platformok: NES, GBA, GC, Wii

Mindegyik játéknak van története. Egynek azonban legendás. Szól a szállóigévé vált mondat. Talán már 1986-ben is aktuális lett volna, mert már az első részen is lehetett érezni, hogy nem akármilyen sorozat veszi kezdetét. Bár Európában csak 1987 végén jelent meg, mi Magyarok még nem kaptunk belőle.

Lehet, hogy ez a rendszerváltás előtti időknek köszönhető. Hisz a ’80-as évek 2. felében sokan jártak át Bécsbe nagybevásárlást tartani, és Nintendo gépeket is ott lehetett kapni. Mondjuk a rendszerváltás után sem nagyon változott a helyzet, bár kisebb konzol-üzletek nyitottak, de Az első igazán nagy lépés 1992 decemberében Budapesten megnyílt 576 Kbyte üzlet volt. Ekkor kezdett el igazán ismertté lenni a videojáték, mint fogalom. Ezelőtt, lehet, hogy egy kezemen meg tudtam volna számolni, hogy hány ember próbálta ki a The Legend of Zeldát.

De az a néhány ember, aki kipróbálta az biztos, hogy rabja lett a játéknak. Hogy miért? Hangulatos zene, nehéz, de élvezetes Dungeonök, és már ebben a játékban is megvolt az, hogy mindegyik ellenségnek van a gyenge pontja. A grafikája meg forradalmi volt. Ezekben az időkben a csak egy irányban tudtak menni, jobbra, jobb esetben balra is. Főhősünk viszont mind a négy irányban tud menni. Ez a felülnézetes grafikának köszönhető. És még amiben hatalmas volt a játék, az a játéktér. Egy-egy játék pályáit, ha egybevetnénk, akkor alig kapnánk néhány képkockát, de a Zeldában csak Hyrule füldje 16×8=128 képkockából áll, és akkor ebbe még nincsenek benne az üzletek, Dungeonök, barlangok, és még sorolhatnám.
A játék története a timeline-elméletem szerint a Majora’s Mask után játszódik, egy másik Link a főhősünk. Hyrule földje békés vidék volt, addig, amíg Ganon nem éled fel. Elrabolja a Triforce of Powert. De nem éri be ennyivel, kell neki a Triforce of Wisdom is. Zelda hercegnő még idejében közbelép, és 8 egyenlő részre töri szét, és elrejti egy-egy katakomba mélyébe. Ganon elrabolja Zelda Hercegnőt, és követeli, hogy mondja meg neki, hogy hol vannak a Triforce darabok. Persze Zeldát nem abból a fából faragták, hogy elmondja csak úgy, hogy hol van. Már csak azért sem, mert tudja, hogy úton az egyszemélyes felmentő sereg Link személyében.
Tehát maga a játék 9 Dungeonból áll. Az első 8-ban kell megszerezni a Triforce darabkáit, a kilencedikben meg le kell győzni Ganont. A játékmenet nem lineáris, ha akarsz az első Dungeon után nyugodtan mehetsz akár a nyolcadikba is, de a játék fokozódó nehézsége miatt érdemes sorba menni. Egyedül a 9. Dungeon az, ahova ugyan beléphetsz, de csak akkor engednek tovább, ha megszerezted a teljes egészében megvan a Triforce of Wisdom.
A grafika pontosan megfelel az 1986-os színvonalnak. A karakterek szépen ki lettek dolgozva, a táj a későbbi Zeldákhoz képest egy kicsit szegényes. Itt még nincsenek azok a füvek, amiket lehet kaszabolni, csak a bokrok, amiket gyertya segítségével lehet égetni. És érdemes is, mert egy-egy bokor titkos barlangot rejt. Már ebben a Zeldában is találkozhatunk közismert helységekkel, mint például Zora’s River, Death Mountain vagy a Graveyard. Mint írtam a játéktér korához képest hatalmas. Mindez jó dolog, csak ez a programozás rovására ment. Ugyanis ha a képernyőn sok mindenki kezd el támadni, akkor beszaggat a kép. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha kint egyszerre kb. 6-7 Moblin támad, vagy a Dungeonban mind a négy szobor egyszerre kezd el tüzet okádni. És ez nagyon megnehezítheti a dolgunkat, mert kizökkent a játék ritmusából. Ráadásul ez elsősorban a 8. Dungeonban van, ami amúgy is nagyon nehéz. Az első 7 Dungeonban végig lehet menni, de a 8, 9-ben érdemes keresni a GameFaqson a térképet, mert az egy kisebb labirintus, és olyan helyekre is vezet út, ami zsákutcába vezet.
És akkor most beszéljünk a tárgyakról, melyeket a játék során lehet megszerezni. Amikor elkezdjük a játékot, akkor mindenképp be kell menni a barlangba, ott kapjuk meg a kardot és a pajzsot. Enélkül aligha mennénk sokra. ^^’ Háromféle kard van: 

Fakard: Ez az alapvető. Könnyebb Dungeonokra kiválóan alkalmas.

Fehér kard: A vízesésben lehet megszerezni, a 2. Dungeon után. Dupla sebzési erővel bír az ellenfelekre.

Varázskard: Az 5. Dungeon után lehet megszerezni a temetőben. Négyszeres sebzési erővel bír a fakardhoz képest, és nagyobb az éle, tehát messzebbre lehet sebezni vele.

Most nézzük át a B gombbal használható tárgyakat. Ezeket úgy lehet használni, hogy ha megnyomjuk a START-gombot, és a Control Paddel rá kell menni, és azt a tárgyat a B-gomb megnyomásával lehet aktiválni. Most ezekről írok:

Bumeráng: Ellenfelek megállítására szolgál. Megkönnyíti azok megölését. Két féle bumeráng van. A pirosat az első Dungeonban lehet megszerezni, a kéket, melyet a 2. Dungeonban lehet megszerezni, messzebbre megy, és végleg leblokkolja az ellenfelet.
Bomba: Alapvető tárgy, de nagyon hasznos. Ellenfelek megölésével lehet megszerezni. Egyrészt a 2. Dungeon főellenségét, Dodongót csak bombával lehet megölni (ha a szájába nyomjuk), másrészt meg a varázskard megszerzéséig nagyon erős ellenfelekkel szemben.
Íj és nyíl: Az íjat még az első Dungeonban meg lehet szerezni, de a nyilat külön kell venni a boltban, nem valami olcsó, 80 rúpia, de az csak rátesz még egy lapáttal, hogy annyi nyilad van, amennyi rúpiád. Ugyanis egy nyíl felhasználásával egy rúpia is elvész. Ezért nem javaslom ennek használatát. Csak a 6. Dungeon főellenségének, Gohma megölésére, mert őt csak nyíllal lehet megölni. A 9. Dungeonban megszerezhető az Ezüst Nyíl, mely Ganon végleges megöléséhez elengedhetetlen.
Gyertya: Bokrok elégetéséhez, valamint sötét helyek megvilágítására szolgál. A kék gyertyát boltban lehet megvenni 60 rúpiáért. Ezt egy helyen csak egyszer lehet használni, de a 7. Dungeonban megszerezhető a piros gyertya, melyet korlátlan mennyiségben lehet használni. Mégis érdemes megvenni a kék gyertyát, mert a 4. Dungeontól vannak sötét helyek.
Furulya: Hangja varázslatok előidézésére képes. Az 5. Dungeon főellenségének, Digdogger megöléséhez kulcsfontosságú, valamint a 7. Dungeont a furulya segítségével lehet megnyitni. Az 5. Dungeonban lehet megszerezni.
Hússzelet: Bizony ilyet is lehet venni, nem kevesebb, mint 60 rúpiáért. Megmondom őszintén én ezt cukorkának néztem, csak most, ahogy utánanéztem, láttam, hogy ez egy hús. A 7. Dungeonban továbbjutáshoz elengedhetetlen. Mert az utunkat egy Goriya állja el, és azzal jön, hogy éhes, és durcás. Adjunk hát neki húst, és továbbenged!
Levél: A vízesés fölött lehet megszerezni. Át kell adni egy idős hölgynek és lehet tőle vásárolni Potiont. A kék Potion 40 rúpia, és egyszer lehet felhasználni, a piros Potion 68 rúpia, és kétszer tölti fel életerőnket.
Varázspálca: A 6. Dungeonban szerezhető meg. Önmagában ezek nem érnek sokat, meg kell szerezni a 8. Dungeonban a könyvet, innen olvassa ki Link a varázsigét, és így tud varázsolni.

 

Most lássuk azokat a tárgyakat, melyek automatikusan aktiválódnak, ahol kell:

Tutaj: 3. Dungeonban megszerezhető tárgy. Kikötőből veszi elő Link, és egyik partról megy át a másikba, mivel Link nem tud úszni.
Létra: 4. Dungeonban szerezhető meg. Az a lényege, hogy egy kis képkockányi vizet tud átlépni vele, így nem kell kerülgetni. Egyetlen hátránya van, hogy csak vagy vízszintesen vagy függőlegesen lehet menni, hiába van a másik irányban is part.
Varázskönyv: Mint írtam, a 8. Dungeonban szerezhető meg, és segít használni a varázspálcát.
Varázskulcs: Szintén a 8. Dungeonben szerezhető meg, az összes zárat kinyitja, és korlátlan mennyiségben használható.
Erő-karperec: Kint a nagyon nehéz kövek elmozdítására alkalmas.
Gyűrű: Megduplázza a védekezési képességünket. A kék gyűrűt 250 rúpiáért lehet venni egy boltban, a piros gyűrűt a 9. Dungeonban lehet megszerezni. Ez megnégyszerezi a védekezési képességünket a normálhoz képest.

 

A két legfontosabb tárgy a Dungeonökben:

Térkép: A képernyő bal-felső sarkán mutatja magát a Dungeont.
Iránytű: Megmutatja a térképen, hogy hol van az adott Dungeon főellensége.

 

Ellenfelek megölésével szerezhető tárgyak:

Rúpia: Rubin-alakú „ékszer” Hyrule földjének fizetőeszköze (érdekesség, hogy a valódi világban India fizetőeszköze). Maximum 255 db lehet nálunk. A csillogó rúpia egyet ér, a kék meg ötöt.
Óra: Megállítja az időt, ezáltal az ellenfeleket is, de mi tudunk mozogni.
Szív: Egy egységnyivel visszahozza az életerőnket.
Tündér: Három egységnyit erősít az életerőnkön.

 

És most a rúpiákról néhány sort. Rúpiát két féleképpen lehet szerezni. Egyrészt, ha megölünk egy ellenfelet, másrészt, ha találunk egy titkos barlangot, ahol egy pálforduláson átment Moblin vár minket ajándék rúpiával. Ezek mennyisége lehet 10, 30 vagy 100. Érdemes gazdálkodni a pénzzel, mert nem bővelkedik a játék bennük. Az első és legfontosabb dolog, amit már számtalanszor leírtam és le fogok még írni, az a 250 rúpiáért megszerezhető kék gyűrű, mely megduplázza a védekezési képességünket. Nehezen jön össze a 250 rúpia, de megéri időt áldozni rá, mert utána sokkal könnyebbé válik a játék. Aztán a játék vége felé nem árt Potiont venni.
Ami bosszant a Zelda játékokban, az az, hogy akármennyi szívünk legyen, ha meghalunk, mindig 3 szívvel kezdünk. Ennek nem látom értelmét. És még ez teszi nagyon nehézzé a játékot.
Viszont, ami miatt még forradalmi volt a játék, hogy tudott menteni! Ugyanis ez a játék az a konzoltörténelemben, mely először mentett! És nem is egy, hanem rögtön három mentésünk is lehet. És egy ilyen nehéz játéknál talán nem kell ecsetelnem, hogy mennyire fontos. Egyébként magát a játékot kb. 7 óra alatt végig lehet vinni.
A zenéről nagyon fontos még beszélni, ugyanis szerzője nem más, mint Koji Kondo, akiről már írtam korábban. A Super Mario Bros. zenével már megmutatta, hogy mit is tud valójában, és a Zeldában sem hazudtolta meg magát. Minőségi, magas színvonalú dallamos zene, és nagyon megemeli a játék hangulatát. Sokszor igazából csak a zene miatt veszem elő a játékot, mert annyira szeretem a Dungeon zenét! Nagyon izgalmassá teszi a játékot. Mert a játékélményt a zene is nagyban befolyásolja.
Nagyon nagy hibának tartom összehasonlítani ezt a játékot a többi Zeldához. Mert hozzájuk képest lehet, hogy primitív, de 1986-ban ennél nagyobbra nem lehetett csinálni a játékot! Saját mentés, hatalmas játéktér, sok ellenfél (azok mozgása), és a zene nagyban emészti a kazetta memóriáját. Na igen, már az is jelzi a játék minőségét, hogy a kazetta aranyozott színű. És igen! 1986-ban ez a játék forradalom volt! Kiknek ajánlható a játék? Elsősorban azoknak, akik nem riadnak vissza a kihívástól. Mert fel kell rá készülni, hogy ez a játék nagyon nehéz. De mégis élvezetes! Nekem olyannyira volt az, hogy el is felejtettem, hogy mennyire nehéz a játék. Talán pont emiatt tudtam már kétszer is végigvinni! Zelda fanoknak mindenképp ajánlom, hogy lássák, hogy honnan indult a legenda! Az sem baj, ha valakinek nincs NES-e, mert a játék immáron GBA-n NES Classics sorozat keretén belül is beszerezhető, valamint GameCube-on a Collector’s Editionben is megjelent, és Wiire is letölthető már a megjelenés napjától kezdve Virtual Console-ról.
Végszóként azt javaslom, hogy aki tud, tegyen vele egy próbát, mert aki ráérez a játék hangulatára, az el is felejti, hogy milyen nehéz, és már azon kapja a fejét, hogy már végig is vitte.
+ Hatalmas játéktér
+ Hangulatos zene
+ Nagy játékélmény
+ Mentési lehetőség
– Időnként beszaggat
– Kezdőknek túl nehéz
Grafika
84%
Játszhatóság
86%
Szavatosság
91%
Kihívás
98%
Zene/Hang
94%
Hangulat
99%
Összhatás
92%

Posted in teszt, The Legend of Zelda | Címkézve: , | Leave a Comment »

Egy kis újdonság

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 2. kedd


Kisebb meglepetéssel készülök a blogban. Elhatároztam, hogy írok a játékokról egy részletes, mindenre kiterjedő tesztet. Mivel szeretném, hogy ezek minél minőségibbek, hitelesebbek lennének, ezért nem írok egyik napról a másikra mindegyikről, hanem ahogy végigjátszom őket. Elsőként az első Zelda játékról írtam tesztet. Készen is van, az utolsó simításokat végzem rajta.

Amit fontosnak tartok megemlíteni, hogy pontozás a brit Nintendo Official Magazine alapján fog menni. Százalékolnak, de globálisan. Ezalatt azt értem, hogy teljes 100%-ban gondolkodnak. Több magyar újságban is láttam, hogy százalékoltak, de egy 75%-os játékot úgy lehúztak már, hogy öröm volt nézni. Nálam a 75%-os játék még jónak fog számítani! 50%-os lesz a középszintű, és pl. 30%-os lesz a rossz, de erről a Zelda játékok esetében nem is érdemes beszélni.

Akkor Stay Tuned, pár perc múlva visszatérek!

Posted in offpost | Leave a Comment »

Itt van az ősz, itt van újra!

Posted by supermario4ever - 2008. szeptember 1. hétfő


Szól egy híres költőnk Petőfi Sándor versének címe, valamint első sora. Bizony, itt a szeptember, és ez már meglátszik az MSN-es partnerlistámon. Tegnap ilyenkor még kb. 10-en voltak fent, most meg csak egyvalaki árválkodik. Tán csak nem készül mindenki az iskolába? :-O Micsoda szerencse, hogy nekem csak szeptember 8-án kezdődik ^^ 2 éves tanfolyamot kezdek meg a békéscsabai főiskolán, Banki szakügyintéző címmel. Remélem, ha ezt elvégzem, megvalósul egy olyan álmom, hogy Budapestre költözni és ott élni. Szeretem Budapestet. ^^ Egyébként sokan sírtak itt nekem, hogy itt az iskola. Érdekes én kiskoromban kifejezetten vártam már a szeptembert. Augusztus második felében már túl soknak éreztem a nyári szünetet, már hiányzott az iskolai légkör. És ez nem vicc! Persze ha valaki ettől azt hiszi, hogy szerettem tanulni, az nagyon téved. Úgy utáltam leülni a könyv elé, hogy nem igaz! Sokszor nem is erőltettem meg magam. Most is pozitívan állok az őszhöz. Igaz nem vicceltem azzal, amikor azt mondtam, hogy imádom a nyári forróságot, de a kedvenc évszakom az ősz, elsősorban a szeptember. Mert ilyenkor van olyan légköre az időjárásnak, ami rám nagyon jó hatással van, feltölt energiával, optimizmussal. És hogy Megumi Hayashibara kisasszony dalaival indítottam a szeptembert, már tudom, hogy nagyon jó ősz elé nézek. ^^ És nem siratom meg a nyarat, annak ellenére, hogy életem egyik legszebb nyara volt. Hisz egy hónapig egyedül itthon lenni, majd utána Angliában… Mondanom sem kell, hogy milyen jól éreztem magam. Meg az a rengeteg minden, amit vásároltam. Egyszóval jókedvű vagyok. ^^

Szenvedek még a Final Fantasy IX-szel. A jégbarlangban vagyok, és elég nehéz. Nem az, hogy nehéz, hanem okosnak kell lenni, mert előjönnek ilyen taktikai RPG elemek. Ugyanis két féle ellenséggel találkozhatunk. Az egyik a mammut. Nála pont, hogy alacsony HP-val érdemes menni, mert az csinálja, hogy orvul neked megy, odaadja az ő HP-ját, cserébe elkéri a tiédet. Ezeknek 129 HP-juk van alapból. Nem voltam lelkes, amikor elvették Steiner 305 HP-ját! Nem jó üzlet ez! T_T Tehát alacsony HP-val kell menni, hogy ne érje meg nekik a csere. Persze olyan is volt már, hgy a javamra cseréltek. ^^ Aztán a másik fajta ellenség egy manó-szerűség, aki Sleeping Juice-t szór rád altatódal-hatással. Akkor nagyon kellenek a többiek. Sajnos eleinte nehézzé tettem magamnak a játékot azzal, hogy meghalt Garnet és Vivi. És amikor találtam egy Phoenix Downt, egyből újraélesztettem valakit, feltöltöttem Potionnel, és rohantam ki a jégbarlangból menteni. Így könnyebbé vált a játék. Aztán már csak a főellenséggel, Black Waltzcal kell megküzdeni, az meg azért nehéz, mert oda csak Zidane mehet. És nem valami könnyű legyűrni. Eddig még nem sikerült. De bíztattak, hogy utána van a kijárat. Egyébként az FF9 esetében engem nem zavar, ha nehéz egy játék, sőt inkább arra ösztökél, hogy tovább-tovább, sikerülni fog. Azért, mert lehet fejleszteni, és egy ügyes húzással, na meg egy kis szerencsével könnyűvé válik a játék! Ezért is mondtam, hogy végig fogom vinni a játékot!

De lehet, hogy ma folytatom NES-en a The Legend of Zeldát. Igazság szerint jó érzés tudni róla, hogy arra a konzolra is van Zelda játék, ahol anno elkezdtem a konzolos pályafutásomat. És jó érzés NES controllerrel irányítani Linket. A kék ruha már megvan, úgyhogy baj nem lehet! ^^

Posted in Final Fantasy, The Legend of Zelda | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: