Ahogy terjed az internet, úgy egyre több ember kap teret arra, hogy fórumokon, meg hasonló helyeken hangot adjon a véleményének. És gondolom nemcsak én vagyok az, aki találkozott már olyan emberrel, akinek a helyesírására nem ötöst adtunk volna. ^^’

Az egyik legelterjedtebb helyesírási hiba az az idegen szavak ragozása. Régen az angol tanáromtól úgy tanultam, hogy csak azokat az idegen eredetű szavakat kell kötőjellel ragozni, melynek utolsó betűjét nem ejtjük ki. Ezt logikusnak is gondoltam magamban. Ám az utóbbi 2-3 évben azt látom, hogy boldog-boldogtalan minden idegen eredetű szót kötőjellel választ el. Márpedig pl. egy videojátékkal foglalkozó oldalnál ezt nagyon fontos lenne tudni. Először csak átsiklottam felette, hogy biztos rosszul tudják, majd kijavítja valaki. Aztán annyira elterjedt lett ez a mindent kötőjellel elválasztunk dolog, hogy már kezdett idegesíteni. Aztán, amikor írott sajtóban (folyóirat pl.) is találkoztam néha ilyennel, arra gondoltam, hogy hát csak én tudok már valamit rosszul, mert ez nem lehet igaz, hogy ennyi ember téved. Utánanéztem, és bizonyos helyesírással foglalkozó komoly weboldalak engem igazoltak.

Minden olyan idegen eredetű szót, aminek az utolsó betűjét kiejtük, azt írásban nem kötőjellel válaszjuk el. Példa: Slayerst, UbiSoftnak, Linkkel, stb.
És ehhez kapcsolódik egy nemrég elterjedt nagyon súlyos helyesírási hiba, hogy a -val, -vel ragozást, egyszerűen leegyszerűsítik -al, -elre. Ezt még leírni is borzalmas, nemhogy olvasni.
Erre jön még egy nagyon fontos szabály: Azokat az idegen eredetű szavakat, melyeknek utolsó magánhangzója rövid, azt át kell írni hosszú betűre, ha ragozzuk. Példa: Nintendo -> Nintendóra, Mario -> Marióval.
A -val, -vel raghoz kapcsolódik az is, hogy ha olyan idegen eredetű szóval találkozunk, melynek utolsó betűjét nem a magyar fonetika szerint ejtjük ki, annak a ragja teljesen hasonul az utolsó KIEJTETT mássalhangzóhoz. Példa: Sonickal. De ezt a ragozást a nagy magyar történelmi személyiségek ragozására is használjuk, pl. Babitscsal, Kossuthtal.

És most jön a kötőjeles részleg. Tehát, mint az elején írtam, csak azokat az idegen eredetű szavakat ragozzuk kötőjellel, melyek utolsó betűit nem ejtjük ki, vagy ahogy nyelvészek mondják, néma betű után. Példa: Time-nak, engine-t, franchise-tól. És szinte az összes francia szót kötőjellel választjuk el, mert ők szinte soha nem ejtik ki az utolsó betűt. A -val, -vel ragozás esetén meg, ahogy feljebb írtam, az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz hasonul, ez a szabály ide is vonatkozik, pl. franchise-zal.

De vannak kivételek is. Azokat az idegen szavakat, melyek két, vagy több szóból állnak, azokat minden esetben kötőjellel választjuk el. pl. Resident Evil-i, Wind Waker-rel. (ezt még én sem tudtam. ^^’)

Még egy fontos szabály: Azokat az idegen szavakat is kötőjellel kell elválasztani, melyek kettős utolső betűvel végződnek, pl. Silent Hill-lel.

A lényeg tehát a következő: Mindig gondoljuk át magunkban, hogy az adott idegen szót, amit ragozni szeretnénk, annak az utolsó betűjét kiejtük-e vagy sem. Ha igen, nem kell kötőjel, (bizonyos kivételekkel, mert ugye a magyar nyelv attól szép, hogy vannak kivételek) ha pedig nem ejtjük ki, akkor kell kötőjel. Ennél már csak az volt a rosszabb, amikor egy pár helyen láttam, hogy MAGYAR SZÓT is kötőjellel ragoznak. Na mondom magamban, ezt már nem kéne. ^^’

Aki esetleg szakszavakkal olvasnak a témáról, annak ajánlom figyelmébe a Magyar Helyesírás Szabályai könyv szabályzati részlegét. Ez pdf formátum, és erről, amit írtam, a 62-63. oldalon olvashatunk.

És ha már helyesírás, akkor egy másik nagyon fontos problémával is szeretnék foglalkozni. Ugyanis, akik animések, azok egy része ugye foglalkozik a Japán nyelvvel. És mindig vita van arról, hogy kell átírni ezeket a szavakat nekünk latin írásra, az angol anyanyelvűek által használt “hepburn” átírással (pl. Yume) vagy magyarosítva (Jume). A Magyar Helyesírási Szabályzat kimondja, hogy csak azokat az idegen eredetű szavakat lehet eredeti formájukban leírni, melyek latin írást használnak. Következtetésképp, a japán szavakat magyarosan kell átírni. Megmondom őszintén, hogy itt szembeszállnék ezzek a ténnyel. Ennek egyszerű oka van: A japán nyelv nem annyira merev, mint a magyar, sokkal lazábban beszélnek. Mindazonáltal mi magyarok könnyen meg tudnánk tanulni japánul beszélni, mert sok hasonlóság van, de ha elkezdünk magyarosan beszélni a Szigetországban japánul, biztos, hogy nem értenének egy szót sem. Ugyanis van egy pár olyan japán kiejtés, amire nekünk magyaroknak nincs betűnk, ezért nem tudnánk leírni. Maradjuk a “Yume” szónál (ami egyébként azt jelenti japánul, hogy álom), az u betűt nem u-nak kell kiejteni japánul, hanem egy ilyen átmenet az u és ü között. Ezt a hepburn átírásnál az u betű fölé egy vízszintes vonással jelölik, hogy az nem egészen u betűnek kell ejteni. Meg szerintem leírva sokkal szebben néz ki így, hogy “Hayashibara Megumi”, és nem magyarul: “Hajasibara Megumi”. Szegény művésznő, ha tiszta a betűvel ejtenénk ki a nevét, lehet, hogy nem is figyelne, mert nem értené, hogy őt szólítjuk meg. Ez az oka annak, hogy én az angolos átírás pártját fogom, de aki japánul akar tanulni, annak azt ajánlom, hogy a YouTube-on nézzen japán beszélgetést. Nagyon fontos, hogy NE animék után beszéljük a japán nyelvet, mert ha kint beszélnénk ezt, megintcsak hülyének néznének minket. Ugyanis a seiyuu (szinkronszínészet) szakma azért is komoly, és nehéz Japánban, mert egy meghatározott stílusban kell szinkronizálni az anime karaktert, ez az egyik oka annak, hogy ennyire szeretjük japánul nézni az animéket. Ja, és még egy fontos, akiket érdekel a japán nyelv: vegye meg a Mondo magazin 2009. márciusi számát. Elindítottak egy Japán nyelv rovatot, érdemes megvenni, mert nagyon jókat írnak. Csak egy apróság, hogy mindig Bleachcsel, és Narutóval példálóznak. (Jézusom, ez a két anime ragozása, most veszem észre. ^^’ Már van haszna annak, hogy túl vannak hype-olva. Meg ez a szó is… ^^’)