supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2009. október

Gombát evett a Nintendo DSi

Posted by supermario4ever - 2009. október 29. csütörtök


Nintendo DSi LL

Szerintem aki idelátogat, az tud már a ma hivatalosan bejelentett Nintendo DSi új verziójáról, a Nintendo DSi LL-ről. Amíg a Nintendo DSi Mario gombájából táplálkozva nagyobb lett, addig sokak szerint a Nintendo bolondgombát evett ezzel a döntéssel. Miért kell nagyobb DSi? Szól a jogos kérdés. Egy helyen azt olvastam, hogy azért, mert az idősek panaszkodtak, hogy rosszabbul látják a Nintendo DSi kijelzőjét, és nagyobbat szeretnének. A kérésük meghallgattatott a Nintendo által, és készek egy november 21-ei japán megjelenéssel, 20 000 yenes árral megjelentetni új konzoljukat. Hogy is néz ki majd az új DSi?

Hát itt van őkelme. Ha megnézitek az egész kijelző nagyobb, mint a régi DSi (de furcsa réginek titulálni, amikor idén jelent meg. -_-‘) egész alsó része. Lássuk a pontos méreteket:

DSi: 137×74.9×18.9 mm 214 g
DSi LL: 161×91.4×21.2 mm 314 g

Ami nagy előny, hogy az új DSi akksijának 4-5 órával hosszabb lesz az élettartama: 13-17 óra. Viszont a felbontás marad a régi, így a pixelek nagyobbnak fognak látszani, véleményem szerint így nem fog valami szépnek mutatkozni a játék. De minden más változatlan marad. Még a ceruza lesz nagyobb. Előreláthatóan 220 dollár lesz Amerikában, és valamikor 2010. első negyedévében fog megérkezni hozzánk.

Posted in Nintendo | Címkézve: | Leave a Comment »

Régi találkozó új köntösben

Posted by supermario4ever - 2009. október 25. vasárnap


Ezt a hétvégét a Budapesten töltöttem, október 24-én találkozó volt. De már 23-án mentem, mert volt egy régi álmom, hogy szeretném megint négyesben játszani, csak egyszer az életemben Mario Kart 64-et. Na jó, ez így lehet, hogy erős, de tény, hogy annyi szép emlék köt ehhez a játékhoz multiplayer módhoz meg pláne, hogy csak egyszer átélhessem, perpillanat ez volt minden vágyam. Nos, október 23-án megvalósult. Gábornál voltunk, ott volt még Csabi, valamint Young Link. Nem hittem volna, hogy ennyire szórakoztató lesz. Ennyit nevettünk a játék hibáin, de rettenetesen élveztük. Hát igen, tagadhatatlan tény, hogy a játéknak mai szemmel égbekiáltó hibái vannak, ami (ha hiszitek, ha nem) akkori szemmel nem tűnt fel senkinek, mert ez még kiforratlan volt. Ilyen például a játék sebességének váltakozása. Több játékos módban még nem tudták jól megcsinálni, hogy mindig ugyanabban a sebességben menjen a játék. Gondolok itt arra, hogy például a Rainbow Roadban ahol kevés a megjelenítendő grafikai elem, túlzottan gyors volt. Hisz ezen a pályán csak a fekete messzeség volt, egy pár csillag, és maga a pálya, ami váltakozó színű volt, nevéhez hűen. De van ellenpélda is, pl. DK’s Jungle Parkway, akkor rengeteg minden van a pályán. Megy a hajó, a sok fa, erdő, meg hasonlók, itt kicsit lassabban ment minden, kvázi laggolt a pálya. De csak ilyen másodperc töredékeire kell gondolni, annyira nem zavaró, csak észrevehető. Még ami hiba (mai szemmel), az irányítás kicsit nehéz. Amikor falnak ütközünk, csak úgy lehet könnyen rátérni az útra, ha az R-gomb használatával ugrálunk. A harmadik hiba (ami csak nekem tűnt fel, és erről írtam is korábban), hogy a gépi játékosok, ha elsők vagyunk, akkor ha gombát kapunk (márpedig itt elsőként is lehet gombát kapni) és előnyt szerzünk, akkor 5-10 másodperc múlva visszatér a gépi ellenfél. Ez 4 játékos módban természetesen irreleváns. De az első két hibán megmosolyogtuk magunkat. Nem szép ilyen szituációban, több, mint 10 év előnnyel kijelenteni, de 12 vs. meccsből 10-et én nyertem. ^^ Másnak is hagytam esélyt. ^^’ De a Csabinál mutatkozott meg igazán, hogy nem kanyarodik a Mario Kart 64. Szerintem csak neki volt szokatlan az N64 controller, mert mindenkinek ment rendesen. Meg úgy összességében nagyon élveztük. Utána volt Mario Party 7 GC-n. Végre megláthattam. Nem rossz. Csak hát az extrák mennyisége az előzőkhöz képest… ismerjük a történetet. De egész hangulatos volt. Csak azzal vertem ki a többieknél a biztosítékot, hogy mindig elnyomtam a minijáték-ismertetőt. De szerintem jogos. Utálom a gyakorló-módot. Annyira egyszerű a minijátékok irányítása, hogy seperc alatt meg lehet tanulni. A kvázi követelmény is egyszerű. De jót szórakoztunk. De még mindig a 2. rész a legjobb.

És akkor a találkozó szombaton. Szép volt, jó volt, de volt jobb is. Azért írtam, hogy új köntösben, mert új BigN fórum van: http://newbign.forumx.hu A történet röviden annyi, hogy már 1 éve gyűrűzött az, hogy egyre többen értettek egyet az adminisztrátorral, és szeptember végén betelt a pohár, és elhatároztuk, hogy újra megcsináljuk a BigN fórumot. Éldegél. Ajánlom mindenki figyelmébe, szerintem jó kis hely lett, már toboroztam embereket. A régi BigN fórum, meg ahogy én tudom, már csak 1 ember használja az adminon kívül… Tehát ennyi. A kilencedik, vagy akinek úgy tetszik 1. új BigN találkozón kb. 10-12-en voltunk. A Mario Kart DS buli csak félig jött össze. Ami pozitív értelemben meglepetés volt, hogy össze tudtam hozni egy Tetris DS meccset. 9-en gyűltünk össze (10-en lehet max. játszani offline multiban) egész hangulatos volt. A Zeldás küldetéses extrém nehéz multiban. Olyanokat adott, hogy azt 8-an rábíztuk a Tetris-mesterre, Gáborra, csinálja meg. Meg is csinálta, nehézkesen. pl. ilyen volt, hogy L alakkal kell 3 sort egyszerre kilőni. Vagy úgy kell 2 sort kilőni, hogy közötte kihagyunk 2 sort. Meg ilyenek. De jó volt az egész. Ja igen: És az Árkád étkezőjét kijelentem vagyontárgyak terén különösen veszélyeztett helynek. Tavaly Young Linknek veszett el majdnem a Final Fantasy IV DS játéka, nagy nehezen előkerült. Most meg nekem kelt lába 1 GBA és 1 DS játéknak: WarioWare Inc., és Pokémon Mystery Dungeon: Explorers of Darkness. Az a WarioWare, amire évek óta vágytam! T_T Ha esetleg az ottlevők között valakinek a cucca közé keveredett, könyörgöm, juttassa vissza hozzám. De ez komolyan hihetetlen. 3 éve járok Pestre, eddig mindig 100%-osan tértem haza vagyontárgyak terén, most, pont most, amikor a véletlenre bízom, hogy úgysem vész el semmi… Most járom meg. És egy játékkal, Isten mentsen, egyből kettővel. T_T

Posted in Mario Kart, Mario Party | Címkézve: , | Leave a Comment »

Ingyen NES játék Virtual Console-ra

Posted by supermario4ever - 2009. október 22. csütörtök


A Nintendónak egyre inkább emberbarátibb lépései vannak. Nemcsak ezek a limitált kiadású játékok, hanem most ez az ingyen NES játék is. Aki nem tudná a következő a történet. Nemrégiben ingyenessé tették az Internet Channelt, és aki anno 500 pontért vette meg, azt azzal engesztelik most ki, hogy letölthet egy NES játékot (az 500 pontosok között) ingyen. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, hogy leszedjem a Super Mario Bros. 2-t. Az amerikaira gondolok. Egész jó így játszani, nem szokatlan az irányítás. Ez mindenképp jó döntés volt a Nintendótól, csak így tovább!

Posted in Super Mario Bros. 2 | Címkézve: | Leave a Comment »

Csoda történt!

Posted by supermario4ever - 2009. október 21. szerda


Milyen érdekes, a Nintendo ráébredt arra, hogy a limitált kiadványokkal kedveskedhet a rajongóikkal. Már a Metroid Prime Trilogy is viszonylag igényes dobozborítással jelent meg. De két új hamarosan megjelenő Nintendo játék is limitált kiadványban fog részesülni: Egyik a New Super Mario Bros. Wii, a másik a The Legend of Zelda: Spirit Tracks.

Hogy a New Super Mario Bros. Wii milyen extrát fog tartalmazni azt nem tudom, itt előrendelhető. 49.99 font lesz, ami jelenlegi árfolyam szerint átszámítva kb. 14.500 forint. A Zelda Spirit Tracks elvileg csak azok számára lesz elérhető, akik a GameStationből rendelik elő, és csak előrendeléssel lehet ehhez a kiadványhoz hozzájutni. Linket mutattak hozzá, de azt a GameStation elvileg törölte, és próbáltam rákeresni, és eddig semmi. Pedig jó lenne, mert ahogy a kép mutatja, 2 figura jár a Zeldás limitált kiadvány mellé. Pontosan nem tudni, hogy mi van vele, de amint megtudok valamit, majd jelezni fogom. Remélem a Nintendónak ezután rendszerré válik a limitált kiadányok kiadása.

Posted in New Super Mario Bros. Wii, Spirit Tracks | Címkézve: , | Leave a Comment »

Masami Okui: Melted Snow és Tomoe Ohmi: Fuyu no Himawari

Posted by supermario4ever - 2009. október 19. hétfő


Masami Okui: Melted SnowTomoe Ohmi: Fuyu no Himawari

Szerintem a borítóból kitűnik, hogy miért egyszerre foglalkozok a két kislemezzel. De majd látni fogjuk, hogy nemcsak ennem hasonlítanak, hanem a dalok szerkezetében is. És nemcsak azért, mert mindegyiket Okui Masami írta, hanem mert ugyanabból a PC játékból való, melynek neve: Fuyu no Rondo. Még soha nem játszottam vele, csak képekből láttam, annak alapján ilyen RPG-szerű erotikus tartalmakkal fűszerezett játék lehet. Mert bizony látni benne meztelen női testet, pont emiatt 18+ a játék, de hiszen tudjuk, hogy a japánok perverziója végtelen. A Melted Snow a játék openingje, a Fuyu no Himawari pedig az endingje. Mindkét kislemez 2008. november 5-én jelent meg.

Melted Snow dalok listája:

  1. Melted Snow
  2. Shape of myself
  3. Melted Snow (instrumental)
  4. Shape of myself (instrumental)

Melted Snow
Nagyon szép dal, számomra ilyen karácsonyi hangulata van. Csak a zene lenne eredeti vonósokkal feljátszva, nem pedig szintetizátorral. Ez az egy nagy szívfájdalmam, mert sokkal szebb lenne az összkép. De érdekes, hogy maga a dal így sem veszít az értelméből. Aki szereti a szép lassú dalokat, azoknak ajánlott.

Shape of myself
Egy vidám dal, ahogy a címből kivehető Masami magáról énekel. Különösebb pluszt nem kapunk, csak egy jó dalról beszélünk.

Fuyu no Himawari dalok listája

  1. Fuyu no Himawari
  2. Kirari
  3. Fuyu no Himawari (instrumental)
  4. Kirari (instrumental)

Fuyu no Himawari
Hasonlóan a Melted Snow dalhoz, lassú, kellemes. Ez a dal szerepelt Okui Masami: Self Satisfaction albumán. Tomoe Ohmi által énekelt verzió kicsit másabb. Jobban rácsodálkozik az élet szépségeire. A címe egyébként japánul a következőt jelenti: Téli napraforgó. Ennek a vonós zenéje is lehetett volna eredeti, mert sokkal szebb lett volna.

Kirari
Tomoe Ohmi is kap egy könnyed, vidám dalt, melyről szintén az mondható el, hogy nem ad sok pluszt az énekesnő repertoárjához, csak jó. A gitár nagyon jól szól.

Tehát, mint látható, hogy a dalok szerkezete, sémája is nagyon hasonlít. Ez nyilván a PC játék “érdeme”. Meg ennyire egyformává akarták tenni a két kislemezt. A Melted Snow a japán lemezeladási listán a 121. helyet érte el, és összesen 790 példányt értékesítettek az Oricon adatai szerint. Ez még csak a jobbik eset, mert a Fuyu no Himawari nem is került be az Oricon chartba, nem tudni, mennyit adtak el belőle. Nagy kár érte, mert jó lett mind a kettő.

Posted in Masami Okui, Tomoe Ohmi | Címkézve: , | Leave a Comment »

MondoCon 2009. október 17.

Posted by supermario4ever - 2009. október 18. vasárnap


Ha már nincs őszi Animecon, akkor legyen MondoCon. Még szép! Bár nekem erről az egész hátteréről van egy hátsó gondolatom, de azt magamban tartom. Egy a lényeg, nagyon jó volt. A BigN-es társaságból senki nem volt. -_-‘ Na mindegy, lássuk, mi történt. Reggel az 5.25-ös vonattal terveztem jönni, de az 60 percet késett. Meg voltam lepve. Olyan volt már, hogy Szolnokon állt 30-40 percet, meg előfordul (sajnos nem ritkán), hogy megáll a vonat. Amivel még nem is lenne gond, de amikor a semmi közepén áll, vagy fél órát, az már nem valami megmosolyogtató. De sebaj, nem maradtam le semmiről. A Hungexpón volt a MondoCon, ott még soha nem voltam. Az volt írva a honlapjukra, hogy a kettes metróval kell elmenni az Örs Vezér Térig, majd a 100-as busszal az Expo térig. De én kinéztem még korábban a térképen, hogy elég lenne csak a Pillangó utcáig menni és onnan el lehet sétálni. Tehát akkor megérkeztem, kettes metróval a Pillangó utcáig, és onnan séta. Nem is tudtam, hogy a metró megállóból látszik a Kincsem Park. Voltak is lovak, egy kicsit nézegettem őket, majd mentem tovább. Természetesen eltévedtem az elején. De én voltam a hülye, mert ott volt a térkép, és eligazodtam rajta, hogy merre kell menni, de miért indulok el az ellenkező irányba? -_-‘ Aztán a végére már bizonytalan voltam, mert annyit láttam, hogy csak a túloldalon van járda, vajon az vezet a jó út felé? Kiderül, hogy nem, vissza. Úgy döntöttem, hogy semmit nem bízok a véletlenre, megyek a 100-as busz megállójához. De az óránként közlekedik, és csak egy irányban az Örs Vezér Tere felé, úgyhogy ez a lehetőség is kiment. Úgyhogy elindultam az általam jónak vélt úton, de valami zsákutcát láttam, vagy az csak építkezés? Kiderült, hogy valami vásárcsarnokot építenek, és jönnek oldalról kocsik. Csak az lehet a jó irány. És ott a megváltó, az Albertirsai út, mely a térkép szerint elvezet a Hungexpo felé. És igaza volt. Innen már simán ment. Beléptem, megkaptam a jegyet. Továbbra is üdvözlöm azt a lányt, aki szorosra tette a csuklómra a karszalagot, alig bírtam leoperálni. -_-‘ Na mindegy, irány a K épület, karszalag bemutat, sima a bemenetel. Elkezdek szétnézni a standok között, mikor eszembe jut, hogy én nevezni akartam a karaoke versenyre. Gyorsan felszaladok, amikor nyugodtan konstatálom, hogy túl korán érkeztem. Még nagyban szerelték össze a cuccost, Tukeinonék meg próbáltak. De már nem volt sok hátra a nevezésig, csak 15 percet kellett várni. Közben beszélgettem az egyik Animecon fórumossal, Leeával. Jó fej volt, örülök, ha ilyenekkel ismerkedek meg. Jött a regisztráció, negyedikként fértem fel, Slayers (pontosabban Megumi Hayashibara. ^^’): Shakunetsu no Koi, feljegyezve. Nem nehéz dal ez egyébként. Kis hangtávokat énekel meg benne Megumi, aki ki tud énekelni egy oktávot, annak nyert ügye volt. A nagy durranást a tavaszi sakuraconra hagyom, mely Okui Masami: Mitsu dala lesz. 11-kor kezdődött a hagyományos karaoke. Nézegettem őket, de inkább a saját gondolataimmal voltam elfoglalva. Amúgysem hallottam sokat, mert kint egy öt tagú csapat bohóckodott… Csak akkor lett csend, amikor bejöttek, hogy karaokézzanak. Maximum the Hormone: What’s Up People? Menten rosszul leszek. -_-‘ Nem a dalt utálom, nekem azzal nincs bajom, olyan, amilyen, de a dal lényegében részükről a hörgésről szólt… Nagy nehezen vége, jönnek a többiek. Vannak itt igazi énekesjelöltek. És feltűnt a színen Lam’O, aki jól nem ismert fel, ami nem csoda, hisz az előző, nyári conon nem találkoztunk úgy, csak később kerültem kapcsolatba vele a con fórumán, és utána MSN-en beszéltünk sokat. Egyébként ő volt az, aki megnyerte a nyári animecon karaoke versenyt. Közben figyeltem a hagyományos karaoke énekeket, most mintha jobb lenne, mint eddig. Vagy csak az én fülem lett toleránsabb? Mindegy. Később megjelent Lam’O öccse, Duong, ő már megismert, vele kicsit többet voltam együtt nyáron, mivel együtt Brawloztunk. És szinte az egész napot együtt töltöttük. Együtt néztük a karaokét, együtt néztük a PS3 játékokat (mivel Nintendo nem volt). Ez volt a két helyszín. Egyébként három PS3 játék volt. Egy Naruto, egy Uncharted, és egy Lost demo. Mivel nem szeretem a Lostot, mint sorozat, ezért maga a játék is teljesen hidegen hagyott. Az Uncharted igen élethű lett, szinte beleborzong az ember. Lehet, hogy elfogult vagyok (sőt, szinte biztos is), de MINTHA a Super Mario Galaxynek szebb lenne a grafikája. De szerintem csak azért látom így, mert a Galaxyt nem láttam még HD TV-n, régebbi TV-ken meg annyira lenyűgöző, tiszta, élénk a grafikája, hogy már csak emiatt is lehet szeretni. Duong csak Narutóval játszott, azzal tud játszani. Mondta, hogy remélte, hogy lesz Wii, mert PS3-mal (enyhe túlzással élve) bármikor tudnak játszani, de Wiivel nem, és azt is szereti. De nem sokáig maradtunk itt, mert 13-at ütött az óra (vagyis, ha üt, akkor 1-et ^^’) amikor is kezdetét vette a karaoke verseny. Tehát negyedikként énekeltem. Jó-jó, csak az a baj, hogy nagyon hallatszik, ahogy izgulok. Én magam is visszahallottam magamat a hangfalból, hogy itt-ott úgy remeg a hangom, mintha vonaton ülnék. De mindenki azt mondta, hogy jó vagyok, amikor végeztem, az egyik zsűritag (mintha elismerően) bólint. Végül ma kikerült az Adarnára a végeredmény, 11. lettem a 15-ből 20,5 ponttal. Kezdetnek jó, mint első fellépés elégedett vagyok, csak tényleg ne hallatszódna, hogy izgulok… Most jut eszembe, hogy lehet, hogy a tavaszi con előtt az animekarácsonyon is lesz karaoke. Ott Okui Masami: It’s DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dalt fogom versenyre vinni. Ez egyébként a Tekkaman Blade II OVA valamelyik dala, így hirtelen nem jut eszembe, hogy melyik. De a siker érdekében, már az előtte levő hagyomásnyos karaokéban is fogok énekelni, hogy szokjam a szituációt. Végeztem, utána nem hallgattuk meg mindet, még egy párat, aztán vissza a konzol-részlegbe, én néha benéztem a mellette levő mozi-terembe, hogy épp mi megy, de most nem akartam leülni animézni, bár a Nanát néztem volna. Amikor untam a konzolt, akkor egyedül lementem a karaoke terembe, amit nem is bántam, mert hatalmas élményben volt részem. Legalábbis én annak éltem meg: Az utolsó karaoke versenyző, ha jól emlékszem, Hikari néven futott, és Rie Fu: Life is Like a Boat (Bleach 1. ending) dalt énekelte, de valami gyönyörűen! Úgy kell elképzelni, hogy mindig van egy kis nyüzsgés a karaoke-teremben, de amikor ez a lány énekelt, mindenki csendben lett, és rá figyelt. Nagyon szépen énekelt, vissza tudta hozni a dal igazi hangulatát, és engem nagyon kellemes érzés árasztott el miközben hallgattam őt. Biztos voltam benne, hogy ő fog nyerni, erre megtudom, hogy 8. lett… Most ez engem azért háborít fel, mert abból, hogy mások is akkora figyelemmel hallgatták, mint én, ebből arra következtettem, hogy mindenkinek tetszik. Erre 8. lett. Egyébként egy Vietnami lány lett a 2., ő is nagyon szépen énekelt, jó volt őt hallani. Aki nyert, az is jól énekelt, de nem volt rám különösebben hatással. Aztán, hogy kinek mi a véleménye, nem tudom. A verseny után megint hagyományos karaoke volt. A végefelé kezdtem el beszélgetni Mystrával, aki szintén confórumos. Szimpatikus volt az írásai alapján, néha olyanokat írt, úgy fogalmaz, hogy nevetek rajta, szerethető. Élőben sem okozott csalódást. Nem sokkal ezután Duong hazament, én egy kicsit még szétnéztem, aztán azon gondolkodtam, hogy elérem a 18.13-as vonatot, vagy sem? Felhívtam Trunert, szerinte még maradjak, és várjam meg a 18 órakor kezdődő eredményhirdetést, mert szerinte úgysem érném el a vonatot. Én maradtam volna, de már untam. Kint tanakodtam, hogy mi legyen, amikor meglátom Mystrát, elindult haza. Úgy döntöttem, hogy elkísérem, aztán visszajövök, de egész a Stadionokig mentünk el, úgyhogy mentem utána én is. Pont elment az orrom előtt a 18.13-as vonat, de nem baj, mert kijött a Truner, meg az egyik lánnyal amúgyis megbeszéltünk egy találkozót. Az Index fórum Zorán topicjába ír. Adott nekem egy pár DVD-t, amin régi Zorán koncertek vannak. Aztán a Truner megvárta velem a 19.13-as vonatot. És hazaindultam. Jó volt ez a nap, kicsit ilyen kvázi reneszánsz hangulata volt. Arra gondolok, hogy 2006. október 7-én az őszi animecon is hasonló volt abból a szempontból, hogy azt is egy emberrel töltöttem együtt, az Krisi volt. Tehát jó nap volt, remélhetőleg az Animekarácsony is hasonló lesz.

Ja igen. Szeretném megkérni azt a lányt, aki lefényképezett minket pizzával a kezünkben, hogy valamilyen úton-módon keressen már meg, és küldje már el a képet. Kíváncsi vagyok rá.

Posted in Karaoke, MondoCon | Címkézve: , | Leave a Comment »

Zorán: Tizenegy dal

Posted by supermario4ever - 2009. október 16. péntek


Zorán az első három albumát három egymást követő évben adta ki, ezután tartott egy kis szünetet. Persze eddig sem vonult vissza, folyamatosan koncertezett. És 1982 elején Liszt Ferenc díjjal tüntették ki. Ezt erősíti meg az ebben az évben megjelent Tizenegy dal lemez.

Zorán - Tizenegy dal

Bár a cím egyszerű, a dalok mondanivalója annál fontosabb. Ez az album az összetartozásról, a szerelem fontosságáról szól, hogy tartozzunk valakihez, együtt könnyebb elviselni az élet nehézségeit. Ez Zorán egyik legbensőségesebb albuma.

Dalok listája

  1. 34 dal
  2. Az ünnep
  3. Szeretnél-e még?
  4. Ugye nem zavar?
  5. Hadd legyen
  6. De nincs béke… (Sed non est pax)
  7. Miért lett másképp?
  8. Coda II
  9. Ne várd a májust
  10. Nálad
  11. Hozzám tartozol

34 dal
Gondterhelt dallal indul az album. Zorán itt mondja ki nyíltan, hogy a társa nélkül gyenge. Az egyre erősödő zongorajáték arra utal, hogy Zorán harcol a kedveséért, semmiképp nem akar magányos maradni.

Az ünnep
Nagyon szép dal, arra hívja fel a figyelmet, ha még ha nehéz is az életünk, ne legyünk restek felfedezni az apró szépségeket, ezek tesznek igazán boldoggá minket. De Zorán máris felteszi a kérdést, vajon meddig tart a boldogság? A zene a boldogságot éli meg.

Szeretnél-e még?
Sok-sok kérdés, biztos, hogy vele tart élete párja, ha sok probléma van? Ha ő nem egészen olyan, amilyennek elképzelte?  Vajon kitart mellette a sok nehézség után is? Ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Ugye nem zavar?
Legyen akármilyen szomorú, és befelé forduló egy Zorán album, soha nem felejt el mosolyogni. Ez a dal vidám, kicsit humoros, hogy tökéletesnek látja a párját. De azért reméli, hogy elnézi a hibáit. A zene vidám és könnyed.

Hadd legyen
Így huszonéves fejjel csodálkozom, hogy ez a dal átment a cenzúrán, ennél nyíltabban kimondani a kommunizmus nehézségeit, erre nem mindenki vállalkozik. Presser Gábor vokálja csak még hatásosabbá teszi a dalt.

De nincs béke… (Sed non est pax)
Szégyen-nem szégyen, ennek a dalnak a szövegét nemigen értem. A körülményét nem értem, hogy miért született meg. Aggódás a jövő miatt? Csak ezt tudom elképzelni. De nagyon hatásos lett. A zene nagyon jó lett.

Miért lett másképp?
Kicsit hasonlít a Felejtsd el dalra, ugyanúgy az elfeledett álmokról szól, amikor semmi nem olyan, amilyennek elterveztük, és nincs erőnk elfogadni az új helyzetet. A zene nyugodt, csendesen beletörődős, felkészült az új, nehéz életre.

Coda II
Egy rövid dal a II. albumon található Coda dal folytatása. Korántsem annyira tragikus hangulatú, sőt, optimista. Senki nem tudja, mit hozhat a jövő, a rövid szöveg egy váratlanul ért vidám életérzést dolgoz fel. A szintetizátor-zene fantasztikus!

Ne várd a májust
Ez volt az a dal, mely épp, hogy átment a cenzúrán. Csak úgy jelenhetett meg albumon, ha egy versszakot ( a legsúlyosabbat) kiveszik a szövegből. A gitárszólam nagyon szomorú a szöveghez hűen a szájharmonika csak megerősíti. Ne várjuk a vidám jövőt, amikor tudható, hogy nem lesz szép a holnap.

Nálad
A kedvenc dalom az albumról, a hangulata miatt. A világon semmi jó nem történik, de a párunk mellett elfelejthetjük a nehézségeket. A dal végén a gitár és szintetizátor-duett eszméletlen fantasztikus!

Hozzám tartozol
Eme dal némi optimizmusa feledteti az album szomorúságát. A zene nagy sebessége határozottságra utal, hogy szerelmét senki nem veheti el tőle. A szöveg sem tűr ellentmondást.

Talán jót tett a három év szünet, sokkal-sokkal komolyabb, és bensőségesebb album lett ez. Mindenképp érdemes beszerezni!

Posted in Zorán | Címkézve: | Leave a Comment »

Masami Okui: Rinbu-revolution

Posted by supermario4ever - 2009. október 15. csütörtök


Evezzünk ismét japán vizekre, a szombati MondoCon örömére, és engedelmetekkel bemutatnám Okui Masami egyik legismertebb dalából készült kislemezt, mely nem más, mint a Rinbu-revolution.

Masami Okui - Rinbu-revolution

A kislemez 1997. május 13-án jelent meg. Az énekesnő valamiért kedveli az erotikus tartalmú animéket, nem ez az első ilyen jellegű, melynek dalát énekli, és nem az utolsó. Jelen esetben a Revolutionary Girl Utena animéről beszélünk. Még nem láttam, de a műfaja többek között shoujo-ai, magyarra fordítva lány-szerelem. Tehát két lány közötti szerelmet mutatja be.

Dalok listája
1. Rinbu-revolution
2. I can’t…
3. Rinbu-revolution (off vocal version)
4. I can’t.. (off vocal version)

Rinbu-revolution
A Rinbu, ha jól tudom egy japán tánc. De nem is ezen gondolkodom el, hanem hogy kell írni latin írással. Ugyanis sokak szerint a dal valódi címe: Rondo-revolution. Viszont én sok helyen még Rinbu-revolutiont látok, és mivel nekem ez a verzió jobban tetszik, ezért úgy határoztam, hogy ezt fogom használni. ^^ Na de a dal: Igazi induló-dal, tényleg lehetne egyfajta Okui Masami Ars Poetica. A zenének ilyen pozitív értelemben megmutatom magam hangulata van, talán ezért is van, hogy a videoklipben járja a várost, hogy mindenki lássa őt. Később több verziója is készült a dalnak, mindegyik nagyon jó lett.

I can’t…
Az egyik nagy kedvencem Okui Masamitól. Ez is olyan, hogy nagyon tartalmas a zene, és nagyon tartalmassá teszi azt az 5 és fél percet, míg a dal szól, fel sem merül bennem, hogy hosszú, vagy unalmas lenne, ezért imádom az off vocal versiont is hallgatni. Azért akármennyire is optimista az ember, néha vannak olyan napjai, amikor ezt érzi, hogy semmi nem megy. Kétségbeesett hanggal énekli, nagyon hatásos, tényleg elgondolkodtat. Csak lehetőleg ne pesszimista hangulatunkban hallgassuk, mert teljesen magával ránt. ^^’

Ez az egyik kedvenc kislemezem az énekesnőtől, igazi mestermű lett. A Japán Oricon listán a 43. helyet érte el, és összesen 11.590-et adtak el belőle. Készült egy másik változat a kislemezből is, majd az is megemlítésre kerül.

Posted in Masami Okui | Címkézve: | Leave a Comment »

Skorpió: Azt beszéli már az egész város

Posted by supermario4ever - 2009. október 15. csütörtök


A Skorpió együttes az évek során kétszer ment át teljes átalakuláson. Ennek okát hosszan lehetne elemezni, de most csak vázlatosan. Az első tagcserét 1976-ban élte meg az együttes, amikor Fekete Gábor dobos disszidált. Helyére Németh Gábor jött, ám ez a felállás sem maradt meg sokáig, 1979. április 4-én Szűcs Antal Gábor lakásában kimondták az együttes megszűnését. Persze Frenreisz Károly nem akarta abbahagyni a zenélést, így Tátrai Tiborral, és Papp Tamással megalapította az új Skorpió együttest 1980-ban. Ebben a felállásban 2 album készült, majd 2-3 évi hallgatás után Tátrai Tibor kivált az együttesből, helyébe visszatért Szűcs Antal Gábor, majd az együttes ismét kapott billentyűst, Pálvölgyi Géza személyében. Frenreisz Károly alapból vezető típus, és nagyon jól vezette a Skorpió együttest. A probléma ott volt, hogy “Skorpió-tortából” túl sokat tulajdonított magának. Ezáltal a többi tag úgy érezhette magát, hogy ők talán nem egészen fontos tagjai az együttesnek. Tátrai Tibor egyszer azt nyilatkozta, hogy Frenreisz Károly, mind emberként, mind zenekarvezetőként fantasztikus, de egyszerre 8 dolgot csinál az együttesben. Felsorolta őket, és arra kérte, hogy legalább egyet adjon át neki. Nem hinném, hogy azért, hogy Frenreisz Károly válláról vegyen le terhet, mert ő nagyon jól viselte, hanem hogy kapjon valami szerepet, hogy fontosnak érezhesse magát az együttesben. Én erre következtetek a sok tagcseréből. De lássuk az 1985-ben, hosszú hallgatás után megjelent Skorpió lemezt.

Skorpió - Azt beszéli már az egész város

Dalok listája

  1. Azt beszéli már az egész város
  2. Ha elveszítenélek
  3. Ne félj
  4. Éjfél után
  5. Anyám jó fiad leszek
  6. Érinted a két kezem
  7. Húzzatok el életemből
  8. Mint a lavina
  9. Karib éjszakák

Azt beszéli már az egész város
4 év hallgatás után tért vissza az együttes, egy energikus dallal nyitják az albumot. Így az elején talán szokatlan lehet a szintetizátor-szólam, nem volt annyira jellemző az együttesre, de nem kell megijedni: minden más hangszer; dob, gitárok eredeti. Ez a dal is nagyon ismert lett az együttestől, a mai napig játszák az rádiók. A szöveg pedig a halgatással teli évekről, és a tervekről szól.

Ha elveszítenélek
Kicsit lassú, melankólikus dal. Kissé gondterhelt, nem akarja elveszíteni őt. Ugye most már jobb a szintetizátor? Nekem az a véleményem, hogy az újítás kell az együttesbe, és amíg nem alakítja át teljesen az együttes arculatát, akkor miért ne? Nagyon szép szintetizátor-szólója van a dalnak, és a gitárról még nem is beszélünk!

Ne félj
Szintén egy lassabb, kicsit ilyen útraindító-hangulata van. Nagyon hangulatos. A szöveg egy hosszú útra készít fel, és nem szabad félni, mert messze van a végállomás, és bármi lesz, ő mindig mellette lesz.

Éjfél után
Egy kicsit zúzós rock dal. És pozitív hangulatú, jó érzést kelt az emberben. A szöveg pedig arról szól, hogy mennyi tennivaló van, nincs egy perc pihenésre. A zene nagyon erős.

Anyám, jó fiad leszek
Egy lágy, kellemes dal. Emlékek a gyerekkori évekből, a sok csínytevésről. És megígéri, hogy továbbra is jó fia lesz az anyjának. A zene pedig lágy, kellemes a fülnek. A lágy ének csak emeli a dal értékét.

Érinted a két kezem
Nem annyira szerelmes, inkább gondolkodó dal, hogy szeretne értékes lenni. Frenreisz Károly egyik legkomolyabb dala. A zene komoly, elgondolkodtató, hasonlóan a szöveghez. Nagyon szép dal.

Húzzatok el életemből
A Skorpiónak van már korábbról egy olyan dala, ahol bizonyos embereket küld el melegebb éghajlatra, ez a dal a negatív dolgok elűzéséről szól. Erőteljes zene, szinte követeli, hogy menjenek el az életéből!

Mint a lavina
A mély, komor hangzás azt sugallja, hogy komolyan erősnek érzik magukat, és olyan az életük, mint a lavina. Nagyon jó a zene, hatásos lett.

Karib éjszakák
Egy instrumentális dal, valami hihetetlen hangulatos lett. Tényleg megidézi a karibi hangulatokat. Az ütőhangszerek, gitár, dob, már csak a latin zenékben használatos trombita kell, és teljes lenne az összkép. De nagyon jó zene!

Ahogy megírtam a 2. dalban, szerintem nem tett rosszat az együttesnek, hogy előtérbe került a szintetizátor-hangzás, sőt! Kifejezetten színessé tette az együttes rock hangzását. Egy igazán fantasztikus albummal tértek vissza néhány év hallgatás után. Nagy kár, hogy csak lemezen érhető el a hanganyag.

Posted in Skorpió | Címkézve: | 1 Comment »

LGT: Ringasd el magad

Posted by supermario4ever - 2009. október 14. szerda


Az LGT első albuma nem kis visszhangot kapott, már-már világhírnevet szereztek. Ugyanis 1972-ben a Lincolni Great Western Express Festivalon az LGT volt az egyetlen európai fellépő, emellett Japánban a World Popular Song Festival rendezvényen is felléptek. Valószínű, hogy a két országban szerzett tapasztalatoknak köszönhetően is sokkal színesebb, mégis egységesebb lett az album.

LGT - Ringasd el magad

Dalok listája:

  1. Cirkusz
  2. A szerelem börtönében
  3. Szerenád – A szerelmemnek, ha lenne
  4. A semmi kertje
  5. Lincoln Fesztivál Blues
  6. Ne szédíts
  7. Kakukkos karóra
  8. Kotta nélkül
  9. Azt hittem
  10. Megvárlak ma délben
  11. Ringasd el magad

Barta Tamás – Adamis Anna: Cirkusz
Az album nyitódala nagyon erős, a hangzása a progresszív rockhoz köthető, mivel a hosszú instrumentális rész tartalmas lett, így figyelmet igényel. A szöveg pedig inkább a végefelé, amikor Presser halkan énekel, akkor jelentős. Mintha egy gyerekhez énekelne, akinek mondja, hogy vannak a világon problémák, de erről még nem szabad tudnia. De nagyon kevés a szöveg, és inkább a zenén van hangsúly.

Presser Gábor – Adamis Anna: A szerelem börtönében
Presser Gábor orgona-szólama teszi igazán érdekessé, és emlékezetessé a dalt. A szöveg két részre osztható. Az versékben sokak számára közérthető módon énekel a szerelméhez, hogy ne menjen el, míg a refrénben egy metaforával él, hogy a szerelem börtönében ül, de nem jön, hogy meglátogassa, még csak nem is gondol rá.

Presser Gábor: Szerenád – A szerelmemnek, ha lenne
Szomorú szerelmes dal, ez csakis elégia lehet. Ez az első dal, ahol Presser csak önmagát kíséri zongorával, és a BARTÓK kamarakórus vokálja nagyon izgalmassá teszi a dalt, érdekessé teszi az albumot.

Frenreisz Károly – Adamis Anna: A semmi kertje
Érdekes ötvözete a rocknak, és a japán zenének. Most lehet, hogy az én fülem rossz, de amikor Frenreisz halkan (vibrafonnal követve) énekel, akkor csak úgy értem, ha nézem a dalszöveget. A refrén végét pedig japánul énekli Frenreisz: Mite Kudasai (見手下さい) annyit jelent: Kérlek, nézd meg. Hogy most hova szól ez a semmi kertje, az számomra rejtély, de meg merem kockáztatni, hogy Japánról énekel, és arra utal, hogy az ország sokáig annyira el volt szigetelve, hogy így hívja, és amit ott látott, azokról énekel. Ha igaz, akkor szerintem erről szól a dal.

Barta Tamás – Frenreisz Károly: Lincoln Fesztivál Blues
Egy instrumentális, kicsit lassú dal, de mindenképp érdemes minden egyes pillanatára odafigyelni, mert nagyon jó zene. Aztán, amikor Frenreisz leteszi a szaxofont, és előveszi a basszusgitárt, és kvázi Barta elektromos gitárjának átadva a stafétabotot, sokkal gyorsabbá, ütemesebbé válik a dal. Az együttes ezzel kíván megemlékezni az 1972. május 26-29 közötti Lincolni fesziválra. Méltó emléket állít!

Frenreisz Károly – Adamis Anna: Ne szédíts
Kis ízelítőt kapunk Frenreisz Károly kissé komolytalan szövegéből, de érdekes zenét írt. Ez az első olyan dala, ahol igazán kitűnik, hogy azért mások az ő dalai, mint a többi LGT tagé. A zene könnyen fogyasztható, a zene, és a szöveg, inkább arra szolgál ez a dal, hogy önfeledten, vidáman hallgassuk.

Barta Tamás – Adamis Anna: Kakukkos karóra
Vitathatatlanul Barta Tamás egyik legemlékezetesebb dala, nem lehet már az elején nem megemlíteni, hogy az igazi kuriózum-értéke, a spontán, kis közönségnek játszott zenének “álcázott” előadás Barta Tamás egyik legnagyszerűbb alkotása, a bendzsóval játszott country zene pedig üde színfolt az albumon, és a (talán) torzított hangon előadott vicces, ironikus szöveg teszi igazán feledhetetlenné a dalt.

Presser Gábor – Adamis Anna: Kotta nélkül
Az első dal mellett, ez a másik progresszív rock dal, amikor szöveg nem sok van, de zene annál inkább, és nem is akármilyen. Nagyon jól bele lehet merülni, észre sem vesszük, hogy hat és fél perces a dal. A szöveg lényegében arról szól, hogy telnek-múlnak az évek, az énekes öregszik, ő meg megtanult kotta nélkül játszani.

Barta Tamás – Presser Gábor: Azt hittem
Tragikus szerelmes dal az elválásról, amikor még nem tudatosodott bennünk igazán, hogy vége. Még küzdünk ellene a lelkünkben, de hiába. A zenéről pedig nincs nagyon mit mondani, hihetetlen megerősíti a szöveg jelentését, annak hatását, nagyon szép dal.

Frenreisz Károly: Megvárlak ma délben
Ismét egyfajta szerelmi csalódás, de másképp. Egy lányt vár az iskola előtt Frenreisz, de tanítás után csak elmegy mellette… De nagyon érdekes, hogy leírja, mennyire készült a találkozásra. Mit fog mondani neki, kis izgatottság is érződik. De a legszebb az, amikor a dal végén halkan mondja, hogy a lány elment mellette, és hogy sírni is elfelejtett. És utána a basszusgitár szóló nagyon széppé teszi a befejezést.

Presser Gábor – Adamis Anna: Ringasd el magad
Semmiképp nem összetévesztendő a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról lemezen hallható változattal, mert ez a verzió jórészt zenét tartalmaz, a hossza is alig több 1 percnél. De jó zárása az albumnak.

Ez az album sokkal erősebb, egységesebb lett, mint az első, sokkal jobb hallgatni. A felvételek Londonban készültek, ám a hangszerelés Budapesten, a Vörösmarty tér 1. alatt készült. És 1973. januárjában közös megegyezéssel Frenreisz Károly kivált az együttesből, nem tudták már összeegyeztetni. Ahogy én olvastam az LGT könyvben, már az első album elkészítése sem volt vitáktól mentes, a második meg még annyira sem, úgyhogy ez volt a legjobb megoldás. Ezért is írtam korábban, hogy Frenreisz Károly inkább a Skorpióval tudott érvényesülni, mely együttest még 1973-ban alapította meg. Lehet, hogy így volt jobb, de igazából sajnálatos, hogy Frenreisz kivált az együttesből, akármennyire is másabbak az ő dalai, annyira nem térnek el a többi LGT daltól, sőt, csak színesítik őket. Nagyon jó album!

Posted in LGT | Címkézve: | 1 Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: