supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2010. március

Bumeráng mosolyturné Békéscsabán

Posted by supermario4ever - 2010. március 31. szerda


Bumeráng mosolyturné nyeremények

Nagyon vártam, hogy lássam élőben Bocsiékat. Ez az első alkalom, hogy Bumeráng mosolyturnén voltam. És nem jöttem haza üres kézzel, Facebookos játék keretén belül nyertem.

Dedikáló kártyát mindenki kapott, és a jobb oldalon látható táskában volt benne a póló, bögre, neós kulcstartó, ls telefontartó. Azt hittem, hogy megkérdezik, hogy póló, bögre, vagy vekker a vágyálmom? Erre kettőt kaptam a háromból. ^^’ Nagyon jók, érdemes volt megmondani a jelszót. És a Codifisnél lehetett szerencsekerekezni. Szakadt az eső, és imádkoztam, hogy esernyőt pörgessek ki, és sikerült. ^^ Úgyhogy meg voltam mentve.

A mosolyturnén egyébként végig fantasztikus volt a hangulat. Látszik, hogy tényleg önmagukat adják a rádióban. Én olyan 6.15 fele érkeztem meg, és ott maradtam egészen 10-ig. Már nemigen éreztem a lábamat a végére, de megérte, mert nagyon jó volt a hangulat. A legjobb az volt, amikor a Voga János Gyulai páros kolbásszal nuncsakuzott! XD Még szerettem volna dedikáltatni a Boros-Bochkor CD-t, Best of Bumeráng Tripla CD-t, a Frekvenciaháború könyvet, és a Bumeráng aranyköpései könyvet, de már nem volt rá alkalom. 10 óra után még egy kicsit dedikáltak, de nagyon siettek. Én meg hátul voltam, így nem volt lehetőség aláiratni a Bumerángos cuccaimat. Majd legközelebb. ^^

Posted in Bumeráng | Címkézve: | Leave a Comment »

Új nicknév

Posted by supermario4ever - 2010. március 28. vasárnap


Mától a szinte már mindenhol használatos supermario4ever nevet fogom használni ebben a blogban. A Hungarian Link az a nagy Zeldás korszakból való, amikor még minden gondolatom a játékszéria körül forgott. De mától itt is ezt a nevet fogom használni.

Nagyon amúgy nem történt semmi, ma Mario Kart 64-eztem Virtual Console-on. Mentem egy pár Grand Prix menetet, meg láttam, hogy csak 2 pályán mentem Time Trial módban, így bepótoltam a többit is. Majd lehet, hogy írok időeredmény, ha majd jobb eredményeket érek el. Érdekes egyébként a Mario Kart 64-ben a Time Trial. Semmivel nem éreztem magam gyorsabbnak, mégis egyre jobb időket mentem. 2000-ben nagyon sokat nyúztam a játékot időmérő módozatban.

És végezetül egy új blogajánló. Szinte már mindegyik ember a társaságomból elkezdett blogot írni. Itt az új: Ragnaros blog.

Posted in Mario Kart | Címkézve: | Leave a Comment »

Nintendo DSi XL cikk

Posted by supermario4ever - 2010. március 27. szombat


Az Indexen találtam egy cikket a Nintendo DSi XL-ről, komolyabban nagyító alá vették a kézikonzolt. Írtak benne negatívumokat is, és az az igazság, hogy így 2 hét használat után jogosnak érzem. A cikk itt olvasható. Elsősorban a kijelző méretére panaszkodtak, hogy bár nagyobb lett, de a felbontás nem nőtt, ezáltal kockásabbak lettek a karakterek. Annyira nem lett durva a változtatás, de aki egy kicsit is érzékeny a megjelenítésre, az zavarhatja. A teljes cikk a link alatt.

Posted in Nintendo | Címkézve: | Leave a Comment »

Mario Kart DS teszt

Posted by supermario4ever - 2010. március 26. péntek


Megjelenés:
Japán: 2005. december 8.
Amerika: 2005. november 14.
Európa: 2005. november 25.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Verseny
Játékmód: 1-8 játékos
Wi-Fi: van

Platform:

Ha megkérdeznénk tőzsgyökeres Mario Kart fanokat, hogy melyiknek van a legjobb multiplayer módozata, talán a döntő többség a Mario Kart 64-re tenné a voksát (a mihez tartás végett most 2005 végén vagyunk gondolatban). Az a többjátékos játékélmény, ami a MK64 adott, az leírhatatlan, azt még a Double Dash!! sem tudta felülmúlni. Így nem kis feladat hárult a Mario Kart DS felé: túszárnyalni a Mario Kart 64 nagyszerűségét. Sikerült? Amikor nem vagyok nosztalgikus hangulatban, akkor azt mondom, hogy igen.

Ez volt az első DS játék, mely Wi-Fi támogatást kapott, így ne csodálkozzunk, hogy kicsit kezdetlegesre sikeredett. Épp csak bevezetőnek lehet gondolni. Ami nagy előny, hogy nagyon rágyúrtak az egy játékos módra. Bár ez talán nem is csoda, hisz az embernek nem mindig van lehetősége többedmagával játszani egy hordozható kézikonzolon. Megkaptuk, hogy egyjátékos módban is játszuk a többjátékos mód játékait. Pontosan ezek a játékmódok állnak rendelkezésünkre:

  • Grand Prix: A jól megszokott Mario Kart nagydíj! Először 8 versenyző közül választhatunk, de van még négy rejtett karakter. A pályák rendkívül változatosak, érdekesek. Mehetünk rendes pályákon, vagy tengerparton, flipper részeként, havas tájon, és persze a kimaradhatatlan Bowser kastély, és szívárvány pálya, és még hosszasan lehet sorolni. Az mindenképp jót tett a sorozatnak, hogy GC-s részben megreformálták a pontrendszert, és hogy már a hátrább levő helyezettek is kapnak pontot. Az is előnyére vált a sorozatnak, hogy most már akkor is továbbenged, ha negyediknél rosszabb helyen végeztünk. Ettől nem lett könnyebb a játék, sőt ugyanúgy lehet profinak lenni. Csak mindenképp az előnyére változott.
  • Time Trial: Időmérő edzés. Saját magunkat fejleszthetjük, hogy minél jobbak legyünk. Újítás, hogy Ghost időket és meneteket átküldhetünk barátunknak Wi-Fin keresztül.
  • VS: Ugyanolyan verseny, mint a Grand Prix, tehát egyedül megyünk, a többi hét játékos gépi. A játék végtelen, tehát addig megy, amíg nem lépünk ki.
  • Battle: Éljen! Most már egy játékos módban is csatázhatunk! A gépi játékosokkal, akik heten vannak. Be lehet állítani a gépek mesterséges intelligenciáját, így a profibbak is élvezhetik. A játékmódon belül kétféle játék van: Balloon Battle, és Shine Runners. A Balloon Battle módban öt léggömb van, és alapból egyet kapunk. Legfejlebb három lehet nálunk, úgy, hogy ha mikrofonba fújva felfújunk, még kettőt. És érdemes is, mert ha elvész az utolsó nálunk levő léggömb, akkor is kiesünk a játékból, ha van még tartalékban.
  • Mission: Újdonság, csak ezelőtt erre nem volt példa. Az a lényege, hogy kapunk egy feladatot, melyet megadott idő alatt kell teljesíteni. Ilyen például, hogy össze kell szedni 15 érmét, anélkül, hogy Chain Chomp eltalálna, vagy találjuk el zöld tekivel a Monty Mole-okat. És ha teljesítettük, a gép minősít minket. Érdemes csinálni őket, mert nagyon lehet fejlődni.

Tehát sokat fejlődött a játék, és mindenképp nagyon jó, hogy így rágyúrtak az egy játékos módra.

Több játékos módban pedig VS, meg Battle Mode-okat lehet játszani. És nem ámítás, amikor azt mondom, hogy 8-an is játszhatunk együtt! Ez már önmagában elegendő bizonyíték, hogy túl van szárnyalva a Mario Kart 64. Nyolcan játszani valami eszméletlen élmény! Ha nyolcnál kevesebben vagyunk, akkor a többi játékost kipótolhatja a gép, ha van rá igényünk, és ha nehézre tesszünk a mesterséges intelligenciáját, akkor igen erős ellenfél lesz. Nagy előny, hogy lehet úgy is játszani, hogy mindenkinek van kártyája, és úgy is, ha csak az egyiknek van, vagy csak néhány játékosnak. Ekkor a többiek karaktere ShyGuy, és kicsit korlátozottak a lehetőségeink, mintha mindenkinek lenne.

Az online módozat – mivel ez az első online DS játék – kissé kezdetlegesre sikeredett. Az jó, hogy átküldhetünk szellemidőket egymásnak Time Trialon, de emellett csak egy négyes kört mehetünk, de azt több módon:

  • Friends: Barátokkal versenyzünk.
  • Rivals: Itt azokkal az emberekkel mehetünk világszerte, akik hasonló szinten vannak, mint mi.
  • Continental: Kontinensünkön levő Mario Kart DS tulajokkal játszhatunk.
  • Worldwide: Az egész világot kihívhatjuk egy párbajra.

Még ami újdonság, hogy emblémákat is készíthetünk, mely verseny alatt másoknál a kocsink felett fog látszani. Akik eléggé kreatívak, azok nagyon jó kis ábrákat készíthetnek maguknak. Emellett meg tudjuk nézni a Grand Prix és Time Trial rekordunkat. Az Options menüben tudjuk a hangot állítani sztereó, monó, surround hangzásra, meg van Locate Friend is. Ezt megjelöli azokat a barátokat, akik épp online vannak. Az editnél meg a nevünket tudjuk változtatni. Az erase data meg a szokásos, tehát óvatosan bánni vele!

És akkor most lássuk a játék technikai részét. A grafika egyszerűen elbűvölően szép. Tényleg, mintha hordozható Nintendo 64-gyel játszanánk. Nagyon szép lett, a tájak részletesek, a karakterek kidolgozottak, bár az érzelmi intelligenciájuk meglehetősen egyszerű. A játék irányítása sokkal egyszerűbb, mint a többi Mario Karté, csak a drift elsajátításához, és helyes használatához sok ügyesség kell. A fentebb felsorolt játékmódoknak, és a multiplay fantasztikusságának köszönhetően akár évekre is leköthet minket a játék! A zene jó, de különösen nem kiemelkedő. A hangulat meg elviszi az egész játékot!

Tehát a Mario Kart DS olyan játék, mely minden DS tulajnak kötelező! És közel 5 évvel megjelenése után elképesztő, hogy most is mekkora eladásokat produkál. Most 17 millión áll az összeladás, de belátható időn belül meglesz a bűvös 20 millió. Így talán nem csoda, hogy most még most is eredeti áron látni a játékot. De én már aznap, amikor megvettem, már akkor tudtam, hogy ennek a játéknak az eszmei értéke felbecsülhetetlen. És biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan így éreznek!

Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 10/10
Zene/Hang: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Az egyik legnagyobb Mario Kart
+ Több, mint 32 pálya
+ Mission Mode
+ Felülmúlhatatlan többjátékos mód!
– Kicsit kezdetleges online módozat

94%

 

Posted in Mario Kart, teszt | Címkézve: , | Leave a Comment »

Wii árak egyre lejjebb

Posted by supermario4ever - 2010. március 25. csütörtök


Úgy tűnik ennek is eljött az ideje. Igen jó áron találtam Nintendo Wii konzolt. A Konzol Stúdió 46990 forintért adja a fehér konzolt, a fekete meg 53990 forint. Itt megtekinthető. Sokáig kellett erre várni, de megérte.

De azért a 69990 forintos induló ár véleményem szerint nem volt annyira durva. A GameCube 2002-ben 74990 forinttal startolt. Csak annyi a különbség, hogy a GC ára viharos sebességgel ment le. Én 2005-ben 2 játékkal 43000 forintért vettem. De azt soha nem felejtem el, hogy amikor megjelenés után megláttam a Tescóban 75000 forintos áron, többször volt visszatérő álmom, hogy ott vagyok a Tescóban, leemelem a gépet, mennék a pénztárhoz kifizetni, de soha nem értem el, mert mindig felébredtem. És abban a tudatban voltam az első pár pillanatban, hogy ott vagyok a Tescóban géppel a kezemben, de amikor körbenéztem, akkor ért a felismerés, hogy a helyszín egy kicsit más, a GC sehol. Szóval van történetem a GC kapcsán. ^^’ Aztán gyorsan lement az ára, és végre nekem is elérhető lett.

De azt a Zeldás GameCube-ot a mai napig visszasírom, amit 2004. karácsonya után kénytelen voltam otthagyni. Volt egy Zelda Wind Waker Pak GC, karácsonyig nem kelt el, így karácsony után lett sárga címkével értékesítve, de ilyen tizen- huszonvalahányezer forint körül. És nem vehettem meg! T_T Nagyon hiányzik.

De most inkább a jelenbe térjünk vissza. Most ez a háttérképem.

Posted in New Super Mario Bros. Wii, Nintendo, The Wind Waker | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Wii Sports teszt

Posted by supermario4ever - 2010. március 25. csütörtök


Megjelenés:
Japán: 2006. december 2.
Amerika: 2006. november 19.
Európa: 2006. december 8.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo

Műfaj: Sport
Játékmód: 1-4 játékos
Wi-Fi: Nincs

Platform:

Amikor a Nintendo bejelentette 2004-ben az új konzolját a Nintendo DS-t, szinte messiásként vártuk, hogy új kézikonzol, igazi 3D, de jókat fogunk játszani rajta, végre kivihetjük a szabadba a Nintendo 64-et (átvitt értelemben persze)! Aztán jött az első pofára esés, amikor bemutatták az első prototípust. A dizájn, mint az 1981 Game & Watch gépek! És ha ez még nem lenne elég, jöttek még a furcsábbnál furcsább “játékok” 2005-ben. A nép meg értetlenül állt, hogy mi ez, ki vesz ilyet? Az eladásokat nézve nagyon kapós volt. Sőt, annyira bejött, hogy erre a “struktúrára” alapozták a Wiit. Persze ekkor még mit sem tudtunk erről. Sőt, ekkor még Revolution néven ismertük jelen konzolunkat. Már az is közfelháborodást keltett, hogy Wii lett a neve, hát még a rá megjelenő játékok. De még akkor sem tudtuk, hogy milyen lavina indul el, amikor megjelent a Nintendo Wii a Wii Sports játékkal.

Lehet ezt egyáltalán játéknak nevezni? Vagy techdemó? Talán mindkét megállapítás helyes. Soha nem felejtem el, amikor megláttam a játékot 2006. december 8-án a Keletinél levő Game Parkban, nem akartam elhinni, hogy mi ez. Ezt adják a géphez? Később láttam, hogy ez nem is rossz szórakozás. Sőt, nagyon élveztem! De miről is van szó? Egy öt sportjátékot tartalmazó lemezről. Van benne Tenisz, Baseball, Bowling, Golf, Boksz. Mindezt mozgásérzékeléssel. Akkor kevesen hitték el, de tényleg otthon sportolhatunk! Hogy miképp? Lássuk a sportokat:

  • Tenisz: A felsorolásban ez van először, de nagy csalódás fogja érni azt, aki ezzel kezdi. Ugyanis a játék nem teljes! Csak addig 40-es pontozásig megy, és nincs tovább. Pedig nagyon jó lenne. Így csak annyiból áll egész, hogy 40-es pontozás után hány győzelem legyen a cél: egy, kettő vagy három. Így nagyon hiányos a játék, pedig nagyon jó lenne teljesben. Egyébként ugyanúgy kell kezelni, mintha egy teniszütő lenne a kezedben, ott kell elütni, ahova ér a labda.
  • Baseball: Talán ez sikerült a legjobbra. Meg a leghangulatosabb. És teljes. Csak ami probléma, hogy amikor én ütöm el a labdát, sokszor nem arra megy, amerre a valóságban szeretném. Vagy a való életben is ilyen játék? Egyébként is nehéz játéknak képzelem el, a Wii Sports csak ráerősített. Ugyanúgy kell eldobni a labdát, vagy visszaütni, mintha valóban jönne a labda. Talán itt kell a legjobban vigyázni, nehogy eldobjuk véletlenül a Wiimote-ot a kezünkből.
  • Bowling: Ugyanolyan Bowing, és ennek a legjobb az irányítása. Talán hihetetlen a sok gép által adott hibaüzenet után, de nekem ezt a legkönnyebb irányítani. Ugyanúgy kell, mintha egy tekegolyó lenne a kezedben. Egy teljes játékot kapunk, ugyanúgy 10× kell gurítani, mint a rendes játékban. És amit megfigyeltem, hogy hihetetlen precíz. Tehát tényleg arra megy a labda, amerre én irányítom. Tehát ha egy kicsit balra irányítom, akkor arra megy.
  • Golf: Na, ez a másik játék, ami nem teljes. A rendes golf köztudottan 18 lyukból áll, itt meg 3, 6 vagy 9 van. Azért ez kevés. És sokkal nehezebb. Nehéz kitalálni, merre kell ütni a labdát, hogy betaláljuk a lyukba. Itt is golfütőként kell kezelni a Wiimote-ot.
  • Boxing: Szerintem Nintendós buliknál ez okozza a legnagyobb derűt. Itt kell a Nunchaku, és ökölként szolgál a Wiimote-tal együtt. Képzeljük el, hogy egy általunk nem kedvelt ember van velünk szemben. Ugye mennyivel jobban megy a játék?

A játék technikai részéről kicsit snassz lenne beszélni, mert a grafikája annyira szörnyű, hogy talán még az sem túlzás, hogy Nintendo 64-en is szebbet látni. A Miik megjelenítése egyszerűen borzalmas. A háttér, az egész táj kidolgozottsága nagyon egyszerű. De talán ennél a játéknál nem helyén való a grafikát szapulni, hisz a Nintendónak az volt a célja, hogy kvázi arcul üsse azokat, akik hi-tech grafikát várnak. Nagyot csattant nekik szerintem. ^^’ Az irányításról fentebb írtam. Precíz, de nem tökéletes. A zene viszont nagyon jó. Egyszerű, dallamos, szerethető. A Nintendónál igyekeztek a sport hangulatát visszahozni, fogjuk rá, hogy sikerült. Azért a Baseball ilyen téren nagyon jól sikerült. Persze akkor lesz csak sokkal hangulatosabb, amikor valóban játszunk, és nemcsak lóbáljuk a kezünket. Akárki akármit mond, én szeretem ezt a játékot!

Grafika: 5/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 7/10
Zene/Hang: 9/10
Hangulat: 8/10

+ Remek techdemó
+ Hangulatos
+ Kellemes zene
– Néhány játék nem teljes.

74%

Posted in teszt, Wii játékok | Címkézve: , | Leave a Comment »

Egy kis egyveleg

Posted by supermario4ever - 2010. március 25. csütörtök


Remélem tetszett a Mario-könyv 3 kötete. Igen, tudom, vannak benne félregépelések, majd kijavítom. Ráadásul nem egységes az első kötet, mivel láttam, hogy még korábban kezdtem el írni, és ott még az eredetileg írt magyar nevekkel írtam, csak 2007. novemberében, amikor megírtam a többit, akkor döntöttem úgy, hogy átírom a nevüket eredetire. Így nem lett egységes. Megígérem, hogy majd egyik hétvégén, vagy amikor több időm lesz, ár fogom írni. Többen is kérték a baráti társaságomból könyvet, de mivel tele van firkálva mindenféle hülyeséggel, ezt nem vállalom. Nem mintha szégyellnivaló lenne, de a gyerekkori hülyeségeimet azért nem mutogatnám mindenkinek. ^^’ Engesztelésül próbáltam megkeresni, hogy be van-e scannelve még ha angolul is. Ráadásul valaki jobban örülne az angolnak, mert van egy-két ember, aki szinte anyanyelvi szinten beszéli az angolt, és csak örül, hogy gyakorolhatja az angolt. Nos, az első három kötetet nem találtam meg, de egy későbbi kötetet, a 10-et igen. Ezt is csak azért, mert Zeldás. Ugyanis Zeldából is csináltak ilyen szerepjáték-könyvet. Akit érdekel, és jól tud angolul az itt letöltheti a 10. kötet teljes szövegét. (Legalul található meg) Én nagyon jó könyvnek tartom.

Már csak itt nincs írva arról, hogy jó a vadonatúj kézikonzol a Nintendo 3DS! Íme néhány eddig ismert információ:

  • Megjelenés várhatóan 2011. március
  • E3-on (2010. június 15) részletes ismertető, valamint mindenki kipróbálhatja az új konzolt
  • Teljesen 3D-s lesz úgy, hogy szemüvegre sincs szükség. A kijelzői Sharp Parallex Barrier lesznek. Ez egy új technológia, mellyel nagyon profi módon lehet megjeleníteni a 3D-t.
  • 100%-ig kompatíbilis lesz a DS játékokkal.

Japánban demonstráció gyanánt kiadták DSiWare-re egy ilyen bemutató-program, hogy várhatóan mire képes az új kézikonzol. Így néz ki:

Szerintem nagyon jó dolog lesz. Bár még egy kicsit érdekes számomra, és nehezen tudom elképzelni, de lehet, hogy nagyon jó dolog fog kisülni belőle.

Posted in Nintendo, The Legend of Zelda | Címkézve: , | Leave a Comment »

A nagy kavarodás

Posted by supermario4ever - 2010. március 24. szerda



És itt van a Mario-könyv 3., egyben utolsó magyarul megjelent kötete. Igazából mindegyik könyvnek van ilyen Pringles chips-kiadása is, de csak ennek találtam meg a borítóját, gondoltam megmutatom ezt is. És most jöjjön a történet:

–          Siessenek! Siessenek! Kezdődik a Koopa Kailey Cirkusz!
A bemondó hangja túlharsogja a vidám cirkuszi zenét. Mario megpödri fekete bajszát, amint a különleges lényeket szemléli a mutatványos sátrakban.
–          Kellemes érzés rács mögött tudni ezeket a szörnyeket! – mondja – Mert ha nem ott lennének, akkor minket üldöznének!
Amióta a brooklyni vízvezetés-szerelő boltban rábukkantak a mesés Csiperke Királyságba vezető csőre, Luigival együtt annyi furcsa lénnyel találkoztak, hogy össze se bírnák számolni. A Csiperke Királyság tele különös lényekkel, csiperke állampolgároktól kezdve a gonosz teknőcökig, akik állandóan azon mesterkednek, hogy átvegyék a hatalmat. A Super Mario fivéreket gyakran hívják segíteni. De ma minden csendes. Mario és Luigi már nagyon várják a kikapcsolódást.
–          Éhes vagyok! – motyogja Luigi, két falat pattogatott kukorica között – Vegyünk vattacukrot!
–          Te csak a hasaddal foglalkozol! – mondja Mario a magas, vékony öccsének.
Luiginak ez nagyon rosszul esik.
–          Ez nem igaz! A kötéltáncosokat és az akrobatákat is szeretem!
–          Nekem a bohócok a kedvenceim! – csatlakozik hozzájuk a Csiperke Királyság uralkodója
Kövérkés kezeivel lesöpri a pattogatott kukorica maradványait a szakálláról. Olyan viccesek!
–          Hmmm! – mondja szépséges lánya, Peach hercegnő – Nem tudom, mi olyan vicces bennük! Mindig lepényeket dobálnak az emberekhez! Micsoda rendetlenség! – Megigazítja a kis aranykoronát a fejét – Szerintem inkább virágkiállítást kellett volna rendeznünk.
–          De kedvesem, ez egy fontos tudományos kiállítás! – A király mintha betanulta volna.
–          A cirkuszban mindenféle furcsa állat van, mint például a Chain Chomp és Ptooey keveréke.
–          Tudomány, tudomány! – A hercegnő összeráncolja fitos orrocskáját – Ki akar ilyen szörnyeket nézni?
–          Van egy ötletem – mondja a kis Toad, a királyi csiperinas. – Menjünk ahhoz a sátorhoz, és csináltassunk képet magunkról!
A sátor falán a következő felirat látható: „Fényképeztesse le magát gazdag és híres emberekkel!” Bent Mario életnagyságú fényképeket lát a királyról, a hercegnőről, sőt még saját magáról is. A csapat felsorakozik a fényképezőgép előtt, mely olyan nagy, hogy a fényképész teljesen eltűnik mögötte.
–          Itt repül a kismadár! – A vaku nagyot villan
Mario pislog, mert még mindig zöld és piros csillagokat lát.
–          Hé! – kiáltja, amikor végre rendesen lát megint. – Valami megváltozott!
–          Mi történt? – kérdezi Toad
–          Hol a hercegnő? – Luigi félrelöki Mariót, ahogy körberohan és benéz a sátor minden sarkába.
–          Kész rejtély! – mondja a király rejtelmesen.
Lassan felfogja:
–          A lányom! Eltűnt! – sikít – Tennünk kellene valamit!
–          Úgy van! – helyesel Mario. Feláll és leporolja magát – Keressük meg!
–          Már kerestem! Emlékezteti Luigi – A hercegnő eltűnt és a fényképész is
–          Itt bent nincsenek! – mondja a király, és egy filmesdobozba kukucskál.
Luigi a kijárathoz ugrik.
–          Lehet, hogy egy másik sátorba vitték!
Kirohannak. Mariónak hirtelen a földbe gyökerezik a lába.
–          Nézzétek! – valami fényesre mutat a fűben – A hercegnő koronája!
–          Ez egy nyom! – Kiált Toad izgatottan
Luigi a koronát bámulja.
–          Olyan, mintha rálépett volna valaki! – mondja – Az egyik csúcsa meggörbült, és arra a sátorra mutat, a Borzalmas Csarnokára
Mario letérdel, hogy közelebbről is megnézhesse a koronát.
–          Nem – mondja végül – A görbe csúcs a sátor fölé, a mögötte lévő domb tetejére mutat. Menjünk a dombok felé! Mario megfordul – Mit csinálsz Luigi?
Öccse körbe-körbe rohangál, és karjaival csapkod.
–          Ja – mondja zavartan – Elfelejtettem, hogy nincs rajtam a repülőruha! Épp repülni próbáltam
–          Zseniális csap-agyú! – nevet Mario – A repülő-felszerelésünket Brooklynban hagytuk. Csak gyalog tudunk feljutni – A cirkusz mögötti domb felé mutat – Fentről az egész környéket láthatjuk.
Luigi sóhajt
–          Menjünk!
Mire a dombtetőre érnek, a cirkuszi zene távoli és halk.
–          Jé, a cirkuszi emberek innen akkorának látszanak, mint a hangyák! – kiált a király lefelé nézve
–          Felség, azok valóban hangyák! – Toad megfordítja a királyt – A cirkusz ott van!
Mario ellenzőnek használja a kezét, hogy jobban lásson a távolba.
–          Egy csapat fenelégy köröz alattunk a lejtőn. – jelenti – Viszont hercegnőnek semmi nyoma. Te mit látsz Luigi?
Luigi megvonja a vállát.
–          Csak egy nagy felhőt a távolban. Hmmm, Furcsa, a felhő a széllel szemben mozog.
A bajsza hirtelen felborzolódik.
–          Várjatok csak! Ez nem is felhő! Ez egy Ejtőkopó! És felénk tart!
Mario és Luigi ekkora repülőteknőcöt még soha nem látott. Még az Óriásföldi hatalmas Koopa Ejtőkopóknál is nagyobb. Ez egy Super Ejtőkopó.
–          Ha, ha, ha! Húúúú!
Valaki utazik az Super Ejtőkopón. Lemmy Koopa az, és nevet, mint egy bolond.
–          Hát ez meg honnan került ide? – suttogja Toad, amint a repülőszörnyet bámulja.
A Super Ejtőkopó mindnen szárnycsapással közelebb ér. Hátán Lemmy Koopa rázkódik a nevetéstől. Tarka haja zöld homlokára lóg.
–          Harcoljunk! – Kiált Mario.
–          Késő megnyomni az újraindító gombot? – kérdezi Luigi
–          Talán el tudunk bújni – javasolja a király
Sajnos a dombtető lapos, és nincs egy darab fa sem rajta.
–          Na, mit tegyünk? – kérdezi Mario
–          Fussunk! – kiáltják a többiek
Mario nekiiramodik, a többiekkel a sarkában.
–          Jobb lesz, ha figyelem Luigit és figyelek rá, nehogy bajba keveredjen – gondolja – Hmmm. Ez most az én huszonnyolcas cipőnyomom, vagy Luigi huszonhetese? Honnan tudom, hogy jó nyomon vagyok-e?
Hirtelen azt veszi észre, hogy lábai vadul kalimpálnak a levegőben. Zuhanni kezd, és egy kőpadlón ér földet. Valaki ráesik.
–          Jaaj! – motyogja. – Luigi szállj le rólam!
–          Luigi nincs itt, én vagyok az! – mondja Toad. Mario feláll
–          Ne haragudj! – mondja – általában Luigi szokott rám esni.
Puff! Valaki ismét Marióra zuhan, ezúttal a király
–          Azt hittem ezt nem ússzuk meg.  – mondja és megtörli a homlokát. – De hol vagyunk most?
Mario reménykedve felnéz.
–          Azt hiszem Luigi már nem jön. – mondja Toad
–          Akkor fedezzük fel a terepet – mondja Mario. Luigi tud magára vigyázni.
Felugrik és beveri a fejét a kőtáblába. Két fényes aranyérme esik ki belőle. A vízvezeték-szerelő zsebre vágja az érméket és körülnéz. Egy föld alatti szobában állnak, amelynek kőfalai vannak. Csak egy koromsötét folyosó vezet ki belőle. Mario belép az alagútba. Egy szempár néz vissza.
–          Elnézést! – mondja.
Csatt! Csipkézett fogak csattognak néhány centire az orrától. Fényes levelekkel körülvett kerék, fekete fej ordít rá. Rrrr!
–          Fúj! De furcsa szörnyek! – kiált Mario
Visszarohan Toadhoz és a királyhoz. Éhes fogak csattogását hallják. Megjelenik az első szörny. Chain Chomp feje van, olyan, mint egy kugligolyó fogakkal. De ahelyett, hogy le lenne láncolva, ez a fej egy rugalmas Piranha növény szárához illeszkedik. Egyre több Piranha-Chain Chomp jelenik meg. Csattogva tekeregnek a kijárat felé.
–          Van másik kijárat? – kérdi Toad remegő hangon.
Mario felgyűri inge ujját.
–          Rovarirtóra lenne szükségünk – mondja a barátainak.
–          Vigyázz! – kiált Toad hirtelen.
Mario lenéz. Egy Piranha éppen le akarja harapni a cipője orrát.
–          Jaj! – Mario a levegőbe ugrik és beveri a fejét egy lebegő kőtáblába.
Csilingelve kiesik belőle két aranyérme. Mario szívesen megtartja az aprót, de ez nem oldja meg a problémáját.
–          Milyen ötleted is volt még? – kérdezi
A Piranhák egyre közelebb csattognak.
–          Lehet, hogy ez a fal segít. – Toad a folyosó melletti oldalra mutat. – Üzenet van rajta titkosírással.
–          Tíz, tizenegy, tizenkettő… – mondja Mario
–          Te még mindig számolsz? – kérdezi Toad.
Forgatja a szemét, majd elsápad.
–          Izé! – mondja és az égre mutat.
Mario is felnéz.
–          Erre nem számítottam. – nyel egyet.
Egy hatalmas repülő teknőc árnyéka vetődik rájuk. Super Paratroopa föléjük ér, még mielőtt bármit is tehetnének. Nem tudnak elbújni, nincs hova menekülni. Dermedten bújnak össze, amint a hatalmas szörny feléjük közeledik. Borzalmas karmai kinyúlnak, s egyre közelebb érnek…
–          Megvagy! – Super Paratroopa elkapja Mariót az egyik karmával, Toadot a másikkal, mielőtt mozdulni tudnának.
–          Azt hittétek nem látlak meg titeket? – kérdezi a szörny
Meglengeti a szárnyai, egyre magasabbra viszi Mariót és Toadot. Felhők felett repülnek, míg végre kitisztul az ég, lenézhetnek a földre. A kilátás gyönyörű, de Mario nem tud igazán lelkesedni, amíg valakinek a karmai közt van. Mi lenne, ha leejtené a Super Paratroopa?
–          Hmmm – gondolja a bátor vízvezeték-szerelő – Ha úgy tudnám intézni, hogy a megfelelő pillanatban ejtsen el… De hogyan?
Egy idő után a Super Paratroopa három feje közül az egyik megszólal.
–          Kezdek fáradni – jelenti ki. – Repüljünk közelebb a földhöz.
–          Én is fáradt vagyok – helyesel a másik fej – Az Óriás Keverő elég sok energiát kivesz belőlem.
Úgy tűnik, nem egészséges összekeverve lenni. Rengeteg toll hullik ki a Super Paratroopa óriási szárnyából. Mario megragadja az egyik titkos tollat.
–          A titkos fegyverem! – kiáltja
–          Mit fogsz vele csinálni? – Kérdezi Toad – Hé, mi lenne, ha meglengetnéd a szörnyek orrai alatt, hogy tüsszentsenek! Talán leejt minket!
–          Talán. – Mario gondolkodik egy pillanatig. – Vagy inkább megcsiklandozzam, hogy így bírjam rá, hogy letegyen bennünket? Neem! – mondja kisvártatva – A te terved jobban tetszik Toad!
Megvárja, amíg egy magas dombhoz érnek, mélyen a Koopa birodalom belsejében. Akkor meglengeti a tollat a Super Paratroopa alatt. Működik! Három különböző hang szólal meg:
–          Haaaaaaa! Aaaapciiiiiii!
A szörnyeteg tüsszentése olyan, mint a mennydörgés. Olyan erős, hogy még Mariót és Toadot is leröpíti. Egy bokorban érnek földet a dombtetőn. Ott bújnak meg amíg a Super Paratroopa el nem repül. Ellopakodnak a Bowser kastély faláig. Rengeteg őr van, de mind alszik.
–          Hogy tudunk bejutni anélkül, hogy felébresztenénk a Goomba őröket? – Kérdezi Toad
–          Nem tudom. – vallja be Mario – Pihenjünk egy kicsit, amíg kitalálok valamit.
Mario és Toad átosonnak az alvó őrök között. Már majdnem a kastélynál járnak, amikor hangos éneklésre lesznek figyelmesek:
Koopa Troopa, bimm-bamm-bumm!
Koopa Troopa, dirr-bele-durr!
Ki a legkegyetlebb?
Koopa Troopa! Így nevezz!
A buta dalocskából Mari arra következtet, hogy még több Koopa csapat érkezik. Gyorsan elvesz három érmét az egyik alvó őrtől.
–          Jobb, ha elbújunk Toad!
Toad körülnéz
–          Csak egy halom sziklát látok magunk előtt és egy pár bokrot mögöttünk. Melyiket válasszuk?
Mario és Toad a sziklák felé rohannak. Pont akkor érnek oda, amikor az őrök butácska dalukat énekelve elvonulnak mellettük. A sziklák között rejtőzködve a vízvezeték-szerelő és Toad megvárják, amíg elhal a zaj. Mario írást vesz észre a sziklán, pont az orra alatt. Ebédlő fal, 14 533. kő – olvassa – jellemző egy Koopa, hogy előre gyártott kastélyt vesz. Épp oda akar fordulni a csiperinashoz, hogy elmondja, hogy a kastélyból kimaradt követ között ücsörögnek, de a fő csiperinasnak saját felfedezései vannak.
–          Lehet már beszélni? – kérdezi Toad
–          Persze – mondja Mario
–          Akkor segítsééééég! – Toad kiáltása csobbanással és bugyborékolással ér véget.
Mariónak egy vízzel teli csőből kell kihalásznia.
–          Ráültem egy kőre, az meg a vízbe esett – nyögi Toad – Milyen hülye helyre tették ezt a csövet
–          Ez lehet a kastély főcsatornája. – kiált Mario
Félretolja a köveket, a víz kifolyik. Belenéz a nedves csőbe. Körülbelül másfél méter mélyen egy vaskaput lát, bonyolult számzárral. Mario összedörzsöli a kezét.
–          Csak ki kell nyitnunk azt a kaput és lesz saját titkos utunk a kastélyba!
Diadalmasan mosolyog. Ez a vízvezeték-szerelők paradicsoma!
–          Remélem, tudod, mit csinálsz. – Mondja Toad aggodalmasan
–          Bízhatsz egy vízvezeték-szerelőben. – Mario megpiszkálja a zárat. Csatt! – Ez könnyű volt.
Hirtelen eltűnik a lábuk alól a talaj. A kastély mélyebben fekvő csúszós csatornájába gurulnak. Toad körülnéz.
–          Itt nincs senki. Ez borzalmas!
–          Dehogyis! – mondja Mario és letörli a bajszát. – Én ismerem a környéket!
Előretör. Nemsokára kiérnek a csatornákból, s bejutnak a kastély alatt lévő titkos alagutakba. A föld alatti poros csarnokok egy útvesztőhöz hasonlítanak, rengeteg kijáratuk van. De melyik az igazi? Az egyetlen nyom egy tábla a falon. Ez áll rajta:
A Koopa kastély varázs ki/bejárata. Csak engedéllyel. Használata: Egyértelmű
–          Tudom, hogy rájövünk a megoldásra – mondja Mario – Remélem, nem varázslat. Próbáljuk ki a második megoldást – mondja Mario
Előrelép. Hirtelen vakító fényben eltűnik a világ. Furcsa erő ragadja meg Mariót, nyomja, húzza és hopp! Kiszabadult.
–          Utálok varázslattal utazni. – motyogja Mario
A szemét szorosan becsukta, amikor a varázslat elkezdődött. Most kinyitja, hogy megtudja, hol van. Mindenütt puha fehérség veszi körül. Mellette áll Toad. Felhőkkel vannak körülvéve, fenn a magasban! Négy érme lebeg a levegőben. Mario elkapja őket, mielőtt még lehuppanna egy felhőre.
–          Ez volt az utolsó alkalom. – mondja dühösen. – Soha többet nem bízom a varázs kijáratokban. Itt ragadtunk az Istenháta mögött, teljesen egyedül.
–          Valójában úgy tűnik, hogy teljesen egyedül vagyunk – helyesen Toad és körülnéz.
–          Úgy van! Elvesztettük a hercegnőt, Luigi és a királyt. – fröcsögi Mario mérgében – Ez a leghülyébb kaland, amelyen részt vettem. – bosszúsan körülnéz – Most mit csináljunk?
Abban a pillanatban ismerős berregés hallatszik. Mario és Toad a felhő szélére futnak és átnéznek a szélén. A rejtelmes keverő pont alattuk száll el!
–          Kövessük a gépet! – kiáltja Mario
–          De hogyan? – kérdezi Toad
–          Hát – mondja Mario – követhetjük innen fentről is.
–          Vagy lemehetünk a földre és onnan követjük. – Toad körülnéz. – Leugorhatunk arra a dombra – Egy közeli lejtőre mutat pont a lábuk alatt.
–          Rendben! – mondja Mario – Indulás! Az én módszeremet használjuk!
Elindulnak a felhőkön keresztül és követik az Óriás Keverőt.
–          Könnyebben menne, ha nálam lenne a repülőruhám – lihegi Mario, kifulladva a nagy rohanásban.
–          Legalább a lábunk nem fáj – mondja Toad – Ameddig a szem ellát, vattás fehérség van, puha, mint a fel…
–          Olyan nagy, mint egy párnareklám – jegyzi meg Mario
Átugranak egy felhők között támadt rést.
–          Ez eddig az egyetlen rés itt – mondja Mario – Elég vastagok lehetnek itt a felhők.
–          Kit hívsz te vastagnak? – panaszkodik az egyik felhő.
Mario hálás a felhőknek. Lassításra kényszerítik az Óriás Keverőt. Így nem nehéz nekik követni. Sőt még csökken is a távolság közöttük.
–          Nem olyan rossz! – mondja Mario. Aztán szájára teszi a kezét.
–          Mi baj van? – kérdezi Toad
–          Ahányszor ezt mondom egy kaland során, romlani kezd a helyzet – Mondja Mario – nem kellett volna locsognom.
–          Késő! – mondja a gyakorlatias Toad. Elsápad, és levegő után kapkod. – Bár, igazad volt.
Hangos szárnycsapások jelzik, hogy más is van a levegőben rajtuk kívül. Valami nagy. A Super Paratroopa. A hatalmas, zöld repülőszörnyeteg nagyobb, mint a legtöbb ház a Csiperke Királyságban – sőt még Brooklynban is. Mariónak és Toadnak a földbe gyökerezik a lába.
–          Ha nem mozgunk, lehet, hogy nem vesz észre minket – mondja Mario – Végülis kicsik vagyunk.
Eleinte úgy tűnik, szerencséjük van. Lehet, hogy elrepül felettük. De akkor a lény észreveszi Mario piros sapkáját a felhők fehér hátterében. A Super Paratroopa egyik feje elégedett dudálással visszafordul, és egyenesen feléjük indul.
–          Bárcsak újra szilárd talajon lennék – nyögi Toad futás közben – Örülnék, ha lenne néhány felhő közöttünk – A királyi csiperinas átugrik az egyik felhőcskére. – Sőt egy kőfal.
–          Ez jó ötlet!
–          Egy darab kőfalat nem látok – jegyzi meg Toad
–          Nem, én a felhőkre gondoltam – magyarázza Mario – Elbújhatnánk a felhőben.
Toad a fejéhez szorítja pöttyös sapkáját, hogy le ne repüljön.
–          Inkább lemennék – mondja
–          Bízzál bennem! – mondja Mario
–          Igyekszem! – mondja Toad bátran
Abban reménykedve, hogy le tudják ráznia Super Paratroopát, még mélyebbre gázolnak a felhőkbe. De minél messzebb mennek, annál nehezebben igazodnak el. Mario számolni kezdi a lépteit, abban reménykedve, hogy így könnyebb lesz visszatalálni.
–          Húsz, huszonegy, huszonkettő…
–          Leráztuk a szörnyet? – kérdezi Toad – úgy érzem, mintha 80 km-t futottam volna.
–          Örülnék, ha nem használnál számokat – lihegi Mario – Nyolcvanegy, nyolcvankettő
Végül visszanéz
–          Leráztuk. Most keressük meg a Keverőt.
Másik irányba indul el, tesz három lépést, majd kettőt, majd egyet. Megáll. Hol lehet az a keverő?
–          Gondolom, nem tudod, mennyit jöttünk? – kérdezi Toad-ot.
Toad nyög.
–          Mindent elveszítettünk, és mi is elvesztünk egy felhőrengetegben.
Mario és Toad sokáig bolyonganak a felhők között, amíg lefelé vezető lépcsőt találnak. Négy lépcsőn aranyérme van. Mario boldogan zsebre vágja őket. Toaddal együtt leugranak egy dombtetőre. Ismerős berregés jön az alattuk levő völgyből.
–          Az az óriás keverő! – mondja Mario – Keressük meg!
A hatalmas gépet nem nehéz észrevenni. Amikor Mario és Toad odaosonnak, Bowser egy keveréssel van éppen elfoglalva. Dry Bones és egy Piranha Virág megy be, és egy elszáradt, fonnyadt virág jön ki.
–          Ne felejtsetek szólni, hogy ezt még egyszer ne csináljam! – mondja Bowser – Jöhet a 19 136-os kísérlet. Egy Mikro Goomba egy Óriás Goombával.
Ez sem sikerült. Egy normális Goomba az eredmény
–          19 137-es kísérlet. – kezdi Bowser – Valami épp leszállni készül.
Ez egy nagy valami. Koopa lények menekülnek el az útból, hogy le tudjon szállni a hatalmas Super Paratroopa. Egy Goomba csúszik le a szörny hátáról Bowser lábaihoz.
–          Az emberrabló csoportos és Lemmy a kastélyban vannak. Megvan a két áldozat, akiket össze akartál keverni! – Értesíti Bowsert Goomba
–          Melyik kettő? – Kíváncsiskodik Bowser
Goomba egy listát tanulmányoz.
–          Peach Hercegnő, és az a rohadt vízvezeték-szerelő, Luigi
Mario és Toad levegőhöz sem jutnak. Bowser az Óriás Keverőbe ugrik.
–          Készüljetek a felszálláshoz! – kiáltja!
–          Stoppolnunk kell a keverőn! – suttogja Toad
–          Vagy mehetünk a Super Paratroopával. – mondja Mario – észre sem venne minket.
–          Inkább a keverővel mennék – suttogja Toad.
Megvárják, amíg a Super Paratroopa elrepül és a Koopa lények felmásznak a az Óriás Keverőre. Pont mielőtt a gép felszállna, előrerohannak és az aljába kapaszkodnak. Nem a legkényelmesebb módja a repülésnek. Mario karjai gyorsan elfáradnak. Felkapaszkodik egy kis párkányra és felhúzza Toadot is. Hátradőlnek és élvezik a kilátást. Alattuk terül el a Csiperke Királyság. Látják a Vízföld kék színeit és a fűföld lankás dombjait.
–          Nagyon szép innen – mondja Toad – Kár, hogy nincs repülőruhám, úgy akkor mehetnék repülni, amikor csak akarok.
–          Szerintem a Csiperkék nem használhatják – mondja Mario – Lehet, hogy a király megengedné, hogy használd az egyik repülőszőnyeget
–          Persze – mondja Toad – Olyan hálás lesz, amikor megmenthetjük, hogy bármit kérhetünk majd tőle.
Eszükbe jut az első küldetésük és inkább figyelnek. Megjelenik előttük úti céljuk: A Koopa Kastély. Ahogy az óriás keverő leszállni készül az egyik rovar csapattag, Rocky áthajol a peremén és megszólal.
–          Hé! – kiáltja – Valami tál az aljához ragadt.
Észrevette őket.
–          Pech! – mondja Mario
–          Már majdnem a kastély kapujánál vagyunk. Talán le kellene ugranunk – Javasolja Toad
–          Vagy úgy tehetünk, mintha ugranánk és megkapaszkodunk újra az aljában – mondja Mario – És amikor már közelebb érünk a földhöz, majd leugorhatunk és futunk.
–          Menjünk a főbejárathoz! – mondja Mario Toadnak
Hajrááá! A földre vetik magukat és előrekúsznak.
–          Nem volt könnyű – suttogja Mario – De eljutottunk a Koopa kastélyig.
Toad kételkedve nézi az ajtót.
–          A kérdés az, hogy jutunk be.
Mario sóhajt. Mióta utoljára járt itt, hogy megmentse a hercegnőt, Bowser Koopa új zárat tetetett az ajtóra. Ez két fogaskerékből áll. Mindkettőn Bowser csúnya arca látható.
–          Olvastam erről a Napi Csiperben – mondja Toad – A baloldali kereket a jobb oldali körül kell tekerned. Ha rájössz merre fog állni a bal oldali keréken a kép, kinyílik az ajtó. De helyesen kell tippelned!
–          Ez elég bonyolultnak tűnik – Mario keres valamit a zsebében, amivel be tudnám törni az ajtót. – Lehet, hogy jobb lenne, ha betörném.
–          Ne! Az túl zajos! – Tiltakozik Toad. A zárra néz – Szerintem fejjel lefelé fog állni.
–          Szerintem meg egyenesen fog állni – mondja Mario – De elég a találgatásból – A kerék felé nyúl – Nézzük meg!
Kis babrálás után a kerék a helyére ugrik, és az ajtó kinyílik.
–          Látod? – mondja Mario Toadnak. – mondtam, hogy Bowser egyenesen fog állni.
Végigmásznak a sötét kastélyon és keresik a barátaikat. Mindenfelé összekevert őrök állnak. Csapdákra kell figyelniük: Csúszós ágyúkra és láva gödrökre, és a Koopa ház egyéb veszélyeire.
–          Aau! – kiáltja Mario, amint megbotlik valamiben – most botlottam meg életemben először porban!
De jutalma is van. Amikor Mario elesik, beveri a fejét egy kockába a földön, amelyből hat fényes érme potyog ki. Végre Toad és Mario rábukkan Csipilla börtönére. Egy kis cella tele újságokkal. A szagából ítélve valaha halat csomagolhattak benne.
–          Mario! Toad! Megmentettetek minket! Jaj, de jó! – kiáltja a hercegnő – Szörnyű volt! Elhasználtam az összes zsebkendőmet, és Luigiét is, mire annyira le tudtam törölni ezt a széket, hogy rá lehessen ülni – A hercegnő láthatóan ideges – És nézzétek, hogy a szörnyeteg Bowser mit művelt Apuval!
Mario ekkor veszi észre, hogy egy őr is van a cellában. A lény a király pufók arcát és hagyma alakú koronáját viseli, míg a teste egy Koopa Troopáé.
–          Felség! Teljesen össze van keveredve! – kiált Mario döbbenten!
–          Rám ne is figyelj! Hozzászoktam már! – mondja a Király-Troopa őszintén. Ránéz a hercegnőre. – Kedvesem, lehet, hogy Mario még a keverés előtt meg szeretné menteni az öccsét.
–          Igaz – mondja a Hercegnő – Mario, Bowser bele akarja tenni Luigi egy keverőgépbe.
–          Szentséges szennylé! Meg kell mentenem! – mondja Mario – Egy pillanatra elgondolkodik. – De lehet, hogy előbb inkább titeket kellene kiszabadítanom. Meg kell mentenünk Luigit! Hol van az óriás keverőgép?
A Hercegnő megvonta a vállát.
–          Nem tudom
A király-Koopa Troopa kombináció felemeli a kezét.
–          Bowser egy buta Koopa Troopáva kevert össze engem, de furcsa, módon kétszer olyan okosnak érzem magam.
–          Tudja, hol a keverő? – kérdezi Mario gyanakodva.
–          Nem egészen – mondja a király Troopa – De kikövetkeztettem, hol van az egyetlen hely a kastélyban, ahol lehet. Odavezetlek titeket.
–          Hmmm! – mondja Mario elgondolkodva
Nem biztos, hogy megbízhat ebben a lényben. Csak félig király. A másik fele tiszta Koopa.
–          Oké – Mondja Mario a király Troopának – mutasd az utat!
A király Troopa sietve vezeti a csapatot. Valahányszor egy kanyarhoz érnek, egy pillanatra körülnéznek, majd továbbmennek. Körülöttük teknőclábak dobogása hallatszik.
–          Ez veszélyes! – tiltakozik Mario – Mi történik, ha egy zárt ajtót találunk magunk előtt és mögöttünk meg őrök vannak?
–          Mindjárt kiderül – mondja a Hercegnő, amint reménytelenül nyomkodja a nagy vaskaput.
A lábdobogás egyre közelebbről hallatszik.
–          Trükkös zár van rajta. – magyarázza a Király Troopa – A kapu mintája Bowser feje. Absztrakto Tortuga, a nagy teknőcművész készítette. Ha meg tudod rajzolni a képet anélkül, hogy felemelnéd a tolladat, az ajtó kinyílik. De jó helyen kell kezdened. – A király Troopa összeráncolja a homlokát. – Nézzük csak, hol is kell kezdeni? A korona hegyénél, vagy Bowser orra alatt?
–          Ezt majd én kitalálom, Felség! – mondja Mario türelmetlenül. – Másra nincs szükségem?
A király Troopa kissé megsértődik.
–          Na persze – válaszolja – A megfelelő aranytoll is kell.
–          Milyen toll? – Kérdezi Toad
Mario előveszi az aranytollát.
–          Az A pontról indulok erre… hmmm, ez nem is olyan egyszerű. Várj! Ha előbb a duplahurkot rajzolom, és utána Bowser haját, aztán körbe a fején… Úgy! Rendben van!
Mariónak sikerült megrajzolni Bowser képét anélkül, hogy felemelte volna a tollát. Csodák csodája, az ajtók kinyílnak és Bowser tróntermében találják magukat. Hatalmas csarnok, tele több ezer képpel a Koopa családról. Az eredetik is ott vannak Bowser penészes trónja körül és egy doboz Koopa Kóla mellett vitatkoznak.
–          Micsoda időzítés! – Bowser széles, zöld mosollyal fogadja a jövevényeket. – most már nem kell értetek küldenem!
A trón körül több Koopa lény áll, mint amennyit Mario valaha is együtt látott. Mind az Óriás Keverőt nézik, mely a terem közepén áll. A gép előtt Luigi áll, karjait a Kalapács Fivérek fogják le. Az Óriás Keverő már be van kapcsolva; szédítő, összekevert hullámok áradnak szét a teremben.
–          Annyira össze vagyok zavarodva! – mondja Mario imbolyogva.
Egy lebegő téglának esik, amelyből 7 aranyérme pottyan ki.
–          Ne izgulj! – mondja Bowser, a mindig udvarias házigazda.
Összedörzsöli mocskos teknőc mancsait, amint csapatai körbezárják a jövevényeket.
–          Na, most már itt az egész csapat – kiáltja vidáman – Most kipróbálhatok néhány nagyon érdekes kísérletet.
Koopa Troopák ragadják meg Marióékat.
–          Az első kísérletem – jelenti ki Bowser – Hármas cserét csinálok. – Diadalmasan vigyorog. – Próbáljuk meg Mariót, Luigit és egy Koopa Troopát. Az eredmény, egy ugráló, verekekedő, buta Troopa lesz.
–          Te vadállat! – kiáltja a Hercegnő.
–          Igen, az vagyok – helyesel Bowser.
Mariót a keverőhöz lökdösik, az öccse mellé. Egy különösen butának tűnő vörös Koopa Troopa köti őket össze. Luigi a felettük lebegő kőtábla felé mutat az orrával.
–          Amikor utoljára itt voltam, egy csillag volt benne. Ha le tudnánk ide hozni, sérthetetlenek lennénk – suttogja Mariónak.
–          Tudom már, hogy hozuk le! – Elhajítja Troopát a csillagtábla felé.
De mivel a keverőgép már járt, Mario dobása kissé bizonytalanra sikeredik.
–          Eltaláltad! – kiált Luigi – most ugorj Mario!
A Csillag, egy fényes kék csillag, leereszkedik a keverőgépbe, amikor Marióék beleugranak. Ha meg tudják érinteni a csillagot, sérthetetlenek lesznek. A tál egy pillanatra megbillen, majd egy durranással megáll. Két fej kandikál ki egy óriási résen: Mario és Luigi.
–          Hé! – mondja Mario – Két fej tényleg többet ér, mint egy.
Kiugranak és akkor látszik, hogy egy testük van. A Dupla vízvezeték-szerelő kétszer akkora, mint Luigi és a legyőzhetetlenség fénye sugárzik róla, amit a Csillagnak köszönhet. Amikor a Koopa hadsereg meglátja a Super dupla Mario Fivéreket, pánikba esnek.
–          Fussatok! Bújjatok el! – Kiáltanak a Troopák, s egymáson átesve menekülnek.
A káosz eluralkodik. Egy Koopa Troopa a levegőbe repül és egy másik kőtáblát talál el. Húsz aranyérme esik ki belőle. A Koopa kölykök megpróbálnak harcolni, de a Super Dupla vízvezeték-szerelők kettesével ugrálnak a fejükön. Lemmy ijedtében elájul, amikor látja, hogy Mario és Luigi felé közeledik. Bowser trónja mögé ugrik. Az erős vízvezeték-szerelők az Óriás Keverőbe ugranak és táncolni kezdenek rajta. Másodperceken belül csak ócskavas marad a szörnyű gépből. Mire a Super Dupla vízvezeték-szerelők Bowserhez jutnának, a vezért sehol nem találják.
–          A fenébe! – kiált a Luigi-fej – Titkos kijárat van a trón mögött
–          Én is látom – A Mario-fej a trón mögé néz és a homlokát ráncolja. – Tizenöt éves maradékok vannak itt felhalmozva, egész a plafonig. – Aztán elmosolyodik. – Nem baj, legközelebb elkapjuk. Most inkább szét kellene választanunk az összekevert lényeket.
Csipilla elgondolkodva áll.
Talán egy levesszűrővel… – javasolja.
Fordította: Bíró Eszter – 1992

Posted in Super Mario | Címkézve: , | Leave a Comment »

A nyúlkirály

Posted by supermario4ever - 2010. március 23. kedd


Baráti körömben nagy sikert aratott a Mariós könyv, megmosolyogtuk a Mariós neveket. Aki nem tudta, egy gyors talpaló:

  • Csipi – Toad
  • Csipilla Hercegnő – Peach
  • Szemlesüti – Shyguy

Hirtelen ennyi jutott eszembe, amiről tudom, hogy problematikus volt. De ha valaki nem tudott valamit, akkor írjon, és megmondom, hogy melyik volt ő.

Ez nagyon jó kötet egyébként. Betekintést nyerhetünk a Gomba Birodalom olimpiájába.

–      Vigyázat odalent! – Kiáltja Luigi
Fejest ugrik a Főcsatornába, amelynek nyílása a padló közepén tátong a Mario Fivérek vízvezeték-szerelő műhelyében. Zuhan a gőzös sötétségben, csöpögő csapok. sivító szelepek és kósza alligátorok világító szemei mellett. Perceken belül a brooklyni vízvezeték-szerelő boltból a Csiperke Királyságba ér, mely mélyen a föld alatt terül el. Puff! Luigi kiesik a vastag fémcső alsó falán pont egy három szivacsos, rózsaszín gombára.
–      2 perc 58 másodperc! – mondja a vízvezeték-szerelő a stopperórájára pillantva. – Nem is rossz idő!
Kivételesen most nem siet annyira, mint máskor, ha a Csiperke Királyságba jön. Általában Luigi és bátyja, Mario azért jönnek le ebbe a rejtelmes országba, hogy megmentsék Csipilla Hercegnőt, vagy a palotát, vagy valami ehhez hasonló hőstettet hajtsanak végre. De a mai utazás csak szórakozás.
–      Terítsétek ki a pokrócokat, és kezdjétek sütni a picikéket! – Énekli a magas, vékony vízvezeték-szerelő. – Már majdnem ebédidő van.
Luigi megpödri fekete bajszát, kiegyenesíti a zöld munkaruhájának pántját és elindul a téglajárdán, mely behálózza a Csiperke Királyságot. Végigszökdécsel az úton kis kőpiramisok mellett, amelyek sehova nem vezetnek. A feje felett levő téglapárkányokat és fém kérdőjel-kockákat valami titokzatos erő tartja a levegőben.
–      Ah! – sóhajt fel Luigi – Gyönyörű idő van a kiránduláshoz!
Leveszi a zöld sapkáját, hogy a Nap melegítse a feje búbját. Ebben a pillanatban két Goomba ugrik ki a bokrokból, és Luigi lába elé rohannak.
–      Gazemberek! – mondja Luigi.
Könnyedén odébbszökken, pontosan a kis barna állatkák lapos fejére. Azok ijedten rohannak vissza a bokrok közé. A vízvezeték-szerelő megáll meg halom rozsdás cső mellett.
–      Eldugtam ide néhány szerszámot, amikor utoljára lent voltam – mondja – Sohasem lehet tudni, mikor lesz rájuk szüksége az embernek. Hol is hagytam a szárnyakat, amiket a Hercegnőtől kaptam? A bal csőben? Vagy a jobb csőben?
Luigi meglátja a barátait a domb tetején.
–      Szevasztok fiúk! – kiáltja, és leszökken a járdáról – Kimaradtam valami finomságból?
Ahogy felfelé baktat a dombon, fényes pénzérméket vesz észre a kékeszöld.
–      Hé! – kiált fel – Ma szerencsés napom van!
Zsebre vágja az érméket és továbbmegy. Luigi bátyja, a még híresebb Mario, ott üldögél egy pléden őfelségével, Csipilla Hercegnővel. Már alig van előttük valami az ebédből. Luigi vágyakozva nézi a hatalmas „mindentbele” pizza maradványait. Már csak egy halom morzsa és néhány szardínia maradt, amelyeket Csipilla finnyáskodva félredobott a saját szeletéből.
–      Öcskös – mondja Mario – Ha nem aludnál minden nap délig, nem lennének ilyen gondjaid! – Jóízűen csettint és lenyeli az utolsó falat sajtos meleg szendvicset.
–      Jó napot Luigi! – Köszönti a Hercegnő. Finoman kortyol egyet tölcsér alakú teáscsészéjéből. – Mario épp arról mesélt, hogyan mentette meg a kansasbeli Topeka városkát az árvíztől.
Luigi épp közbe akart szólni, hogy ő, és nem a bátyja volt az, aki az utolsó pillanatban kihúzta a dugót az óriás fürdőkádból és így elvezette a hatalmas mennyiségű vizet. Ám ekkor hirtelen vékony sivítás hallatszik. Egy piros, pöttyös turbánt viselő 60 centiméter gomba jelenik meg a domb lábánál.
–      Toad az! – mondja Mario és felugrik – És úgy tűnik, nem szórakozni jött!
–      Ez szörnyű, ez borzalmas, ez… ez nem jó! – sipítozik a közeledő Toad, a fő csiperinas. – Morton Koopa a palotában van, éktelen rendetlenséget csinál!
–      Pfúj! – mordult fel Mario. Egy újabb Koopa támadás! Úgy tűnik, valahányszor leütünk egyet, egy másik azonnal megjelenik.
–      Kösz, hogy figyelmeztettél minket Toad! – mondja a hercegnő.
A legudvariasabb királyi csiperke hangon szól a vízvezeték-szerelőkhöz:
–      Siessünk vissza a palotába, a királynak szüksége lehet a védelmemre.
–      Előrefutok! – ajánlja Mario – A királynak azonnal szüksége lehet a védelmemre.
–      Nem! – Kiált Luigi – Én gyorsabban odaérek.
Amikor Csipilla egy pillanatra elfordul, Luigi kinyújtja a nyelvét a bátyjára. Mario megragadja az egyik hideg, érintetlen szardíniát, és ráteszi az öccse nyelvére. Luigi undorodva köpi ki.
–      Menjünk mindannyian! – javasolja Toad
–      Hmm! – mondja a hercegnő, elgondolkodva – Egyszerűen nem tudom, mit tegyek.
–      Ott találkozunk! – szól Luigi és elrohan a palota felé. – Lehet, hogy Mario híresebb nálam és talán egy picit okosabb is – lihegi – De az biztos, hogy senki sem gyorsabb nálam!
Továbbrohan, átugrál az utána kapó teknőcökön és Goombákon, akik az útjába kerülnek. Most nincs ideje rendesen fejbe csapni őket. Hamarosan eléri a palota fehér márványfalait. Elugrál a királyi őrök mellett, akik mellesleg alszanak őrhelyeiken és végigrohan a folyosón a trónteremig.
–      Ajaj! – Szól Luigi, ahogy áttöri a masszív, zárt faajtókat.
A palota általában makulátlanul tiszta, Wooster, a fő csipersegéd aprólékos figyelmének köszönhetően. Wooster legszívesebben csak akkor engedne be valakit a trónterembe, ha előbb külön tisztasági vizsgálatnak vethetné alá. De Woosternek nyoma sincs, és ami még aggasztóbb, hogy a királyt sem látni sehol. Helyette Morton Koopa, egy nagy, felfegyverzett teknős mászkál a lakosztályban. Luigi döbbenten látja, hogy Marton belemártja a mancsát egy üvegbe, és egy maroknyi mogyoróvajat ken a királyi falakra.
–      Rrrrr! – morog Morton – Már rég nem szórakoztam ilyen jól!
Egyik kezében a rubinvégű pálcát tart, amelyet most végighúz a falon. Luigi a fülére tapasztja a kezét, hogy ne hallja a borzalmas hangot.
–      Hopp! – szól Morton, amikor észreveszi Luigit – Ideje indulnom! – Egy nyitott ablak felé lendül
Luigi a gonosz teknőc után ugrik.
–      Megvagy! – kiáltja.
Abban a pillanatban kapja el a teknőcöt, amikor az ki akar ugrani az ablakon. Mindketten a trónterem padlójára esnek. Luigi az egyik irányba gurul, Morton a másikba, a rubinvégű pálca az ajtó felé. Feltápászkodnak, egymásra néznek, a pálcára, majd ismét egymásra. Luigi előbb ugrik a pálcáért. Elkapja és az egyik sarokban bukfencezik vele.
–      Ha! – kiált diadalmasan és feltartja a pálcát.
Morton vicsorogva megfordul és kiugrik az ablakon. Luigi utána rohan, de már túl későn ér oda.
–      A fenébe! – motyog Luigi, miközben kinéz az ablakon.
Morton már nagyon messze, a Piranha bokrok között csúszkál. A teknőcfi átmegy a deszkahídon Vízföldre, átkapaszkodik a falon, és eltűnik.
–      Legalább van ez a pálcám. Kíváncsi vagyok, mire való? – morfondírozik Luigi
Megrándítja a vállát és a pálcát zikd munkaruhája zsebébe dugja. Észrevesz néhány érmét a padlón. Biztos Morton ejtette le, amikor menekült.
–      Ezeket megtartom – mondja Luigi. – Egy kisméretű sajtos pizzára elég lesz.
Abban a pillanatban lépteket hall a folyosó felől. Mario, Hercegnő és Toad rohantak be a terembe.
–      Mi történt? Kimaradtunk valamiből? – kérdezi Mario.
–      Hol van Morton? – faggatja Toad
Csipilla bevonul a terembe, átlép egy törött virágcserépen és egy üres királyi csokoládésdobozon. Kis rózsaszín cipői kopognak a márványpadlón. A királyi vörös szőnyegen a trónhoz vonul.
–      Hol van Wooster? – követeli
A fő csipersegéd kilép a hatalmas fa trón mögül.
–      Iii…itt, Felség! – dadogja.
–      Nem hagyhatom el a palotát anélkül, hogy minden tönkre ne menjen? – morog a hercegnő.
Megigazítja arany és smaragd függőjének láncát, és dühösen néz körül, hogy milyen károkat okoztak még.
–      Hmm! … Felség! – Sipít Wooster
Kezét a háta mögé rejti és idegesen táncol egyik lábáról a másikra.
–      Még nem hagytam abba a panaszkodást! – csattan fel a hercegnő. Fel-alá járkál és egyre dühösebb lesz. – Hol a szörfdeszkám? Az ékszerdobozom a földön van! A húrok hiányoznak a teniszütőmről. Hé, várj egy pillanatot! – Megáll egy pillanatra és körbenéz – Hol van az apám?
–      Ezt akartam említeni felségednek – motyogja Wooster.
A fő csipersegéd előhúzza az egyik kezét a háta mögül. Egy kis fehér nyuszit tart fel. Az állat rugdalózik, de Wooster erősen tartja. Luigi észreveszi, hogy a nyúlnak vékony fekete bajsza van, és csöppnyi hagyma alakú koronája. A nyuszi zavartnak tűnik.
–      A király! – hápog Luigi
–      A garázsban voltam, a királyi légcsöveket csomóztam ki – nyögi Wooster. – Amíg nem voltam itt, az a szörnyű teknőc átváltoztatta a királyt a pálcájával.
–      Hapci! – tüsszent Mario – Allergiás vagyok a nyúlszőrre.
–      Csodálatos – Mondja Csipilla – Azonnal meg kell szereznünk a varászpálcát!
–      Nyugi Hercegnő – mondja Luigi – Aggodalomra semmi ok. A rendelkezésére állok.
Luigi összeüti a vízvezeték-szerelő csizmáját és megvárja, amíg mindenki rá figyel.
–      Mindenki maradjon nyugodt! – jelenti be – A fiatalabb, csinosabb vízvezeték-szerelő itt van. Tehát minden rendben van.
–      Ez meg mit jelentsen? – Kérdezi Mario.
Még mindig szipog a nyúlszőr miatt. Luigi megpödri fekete bajszát.
–      Csak beszélgettem egy kicsit Morton Koopával – magyarázza – Meggyőztem, hogy ööööö „adja kölcsön” a pálcáját. Amikor készen álltok, vissza tudom változtatni a királyt rövidfülű alakjába.
–      Ne siesd el – mondja Toad miközben a király a puha, fehér szőrét simogatja – Olyan aranyos így!
A szőrös uralkodó beleharap Toad ujjába.
–      Jaaaj! – Kiált fel Toad.
–      Talán jobb lenne, ha túlesnénk rajta – javasolja a Hercegnő
–      Ne félj drágám, itt van a vízvezeték-szerelő a varázs felszereléssel. – énekli Luigi amint odaugrál a trónhoz
A hercegnő odahajol Marióhoz.
–      mindig így szokott viselkedni? – suttogja
–      Á! – Mario megrázza a fejét – Ennél sokkal furcsában
Luigi kihúzza a rubinvégű pálcát a munkaruhája zsebéből.
–      Tudjátok ilyet még soha nem használtam. – mondja – De nem lehet sokkal nehezebb használni egy csőfogónál.
Wooster kartávolságra tartja a nyulat.
–      Remélem, nem lesz véres a dolog – morogja.
Luigi meglengeti a pálcát. A nyúlkirály pislog, de semmi nem történik.
–      Mondj egy varázsigét! – javasolja a hercegnő.
–      Igen, például Alakazoom! – Teszi hozzá Toad
–      Nem azt akartad mondani, hogy Alakazam? – Kérdezi Csipilla
–      Talán azt, hogy „siess”! – mondja Mario türelmetlenül.
–      Rendben fiúk, rajta! – Kiált Luigi.
Még egyszer meglengeti a rubin pálcát. Ezúttal a varázsigét is mondja.
–      Alakazoom! – kiáltja Luigi és drámaian meglengeti a rubinvégű pálcát. Vakító, vörös fény lő ki a pálca végéből és robbanás rázza meg a szobát. A sűrű fekete füst beborítja a nyúlkirályt.
–      Haapci! Haaapci! Hapci! – Mario már nem bírja visszatartani a tüsszentéseit.
Lassan eloszlik a füst. Egy hatalmas, három méter magas nyúl áll Wooster mellett.
–      Hmmm! – mondja Luigi. Tekergeti és vizsgálgatja a kezében lévő pálca fanyelét. – Ezek szerint a pálca csak egy irányban működik!
A király felemeli egyik hatalmas, szőrös mancsát és elkezdi vakarni óriási füleit. Arany koronája zajosan gurul végig a trónterem padlóján. A vakarózás nagy szelet kavar a helyiségben.
–      Most mit csináljunk? – Kérdezi a Hercegnő elkeseredetten.
Egyik kezével a koronáját fogja, nehogy leessen a fejéről.
–      Lehet, hogy még egyszer próbálkoznom kellene a pálcával – javasolja Luigi
–      Ne legyél ostoba vízvezeték-szerelő! – Vág vissza Mario – Meg kell keresnünk Morton Koopát, hogy visszaváltoztassa a királyt.
Ekkor a király abbahagyja a vakarózást. A szél megszűnik. Mario megpróbálja elvenni a pálcát az öccsétől, de Luigi félreugrik.
–      Gyere Luigi! – mondja Mario végül. – Vagy próbáld meg még egyszer a pálcával, vagy tűnjünk el innen! – Megdörzsöli viszkető, könnyező szemét. – De siessünk, kezd megint előjönni az allergiám.
–      Bízzatok mindent rám! – mondja Luigi – Elkapom azt a disznó koopát, gyorsabban, mint ahogy hat Shyguy eltöm egy lefolyót.
–      Ne pazarold ránk a költészetet. Csak azt mondd meg, hogy tudjuk Aput visszaváltoztatni. – mondja a hercegnő
–      Várjatok meg! – kiáltja Toad, és Luigi után fut.
Az ablakra mutat. A vízföldi híd látszik a messzeségben.
–      Meg tudom mutatni hol lakik Morton Koopa!
Luigi int Toadnak, hogy jöhet.
–      Én is jövök – mondja Mario – Sohasem tudhatjátok, mikor lehet szükség rám.
–      Bátyus – mondja Luigi – Miért nem hagyod, hogy egyszer más legyen a hős?
–      Jól van – egyezik bele Mario – Te menj, és keresd meg Morton Koopát, és itt maradok, és – hapci – tüsszögök.
Wooster egy nagy, orr alakú dobozban papír zsebkendőt nyom a kezébe.
–      Kösz – mondja Mario
Luigi és Toad kimászik az ablakon. A palota melletti csipkebokortól sáros, háromujjú lábnyomok vezetnek Vízföld felé. A nyomot könnyű követni. Morton nemcsak lábnyomokat hagyott maga után. A szemetes út teglafalak mellett és Piranha növényeken át vezet a távoli Vízföld felé. Abban a pillanatban, hogy Luigi és Toad átmennek a Vízföldre vezető hídon, a Csiperke Királyság fái, és völgyei eltűnnek. Ameddig a szem ellát, víz van, néhol egy-egy sziget, amelyek rozoga fahidak kötnek össze. A Csiperke Királyságban Luiginak gyakran fel kell venni a harcot a Koopa Troopákkal, vagy a Goombákkal. Ilyenek itt nincsenek. Helyette tele van Cheep Cheepekkel (ezek veszélyes repülőhalak, rákszerű karmokkal.)
–      Odanézz! – Kiált Toad izgatottan.
Lecsap egy Cheep Cheepet, és egy kis kocka alakú tárgyra mutat. Olyan, mintha egy doboz lebegne a vizen.
–      Nézzük meg! – javasolja Luigi
Közelebb mennek a furcsa lebegő tárgyakhoz. Ahogy beljebb mennek Vízföldre, egyre kevesebb a híd. Luigi és Toad egyik szigetről a másikra ugrálnak. Egy idő után már a szigetek is egyre messzebb vannak egymástól és a Cheep Cheepek is egyre nagyobbak. Az egyik Toad felé tart.
–      Jaj! – Sipít a fő csiperinas, amikor a bagolyfejű Cheep Cheep beleharap Toad fülébe.
–      Nem bírom tovább!
–      Jól van barátom – mondja Luigi – nyugodtan menj vissza. Majd én egyedül elintézem.
Toad elmenekül és Luigi egyedül megy tovább. Átugrik egy locsolócsövön, és kikerül egy csapat ugráló hólyagot. Felvesz néhány szétszóródott érmét az egyik kis homokos szigetről.
–      Biztos a Cheep Cheepek egyik áldozata ejtette le. – töpreng Luigi
A furcsa tárgy már csak néhány lépésre van.
–      Egy hajó – Állapítja meg Luigi.
A szigethez egy lakóhajó van kötve, körülötte fekete víz és szemeteszsákok lebegnek a felszínen.
–      Az az érzésem, hogy a Koopák a közelben vannak – Gondolja. Szimatol. Köhög. – Talán nem is olyan messze.
Luigi a lebegő kunyhó verandájára ugrik és bekopog.
–      Senki sincs itthon – mordul meg bent egy érces hang
–      Jól van – mondja Luigi vidáman – Akkor bemegyek és körülnézek
–      Azt már nem! – kiált ugyanaz a hang!
Az ajtó kinyílik és Morton Koopa jelenik meg. Három szál haja méltóságteljesen lobog a lágy vízföldi szellőben. Luigi átugorja az óriás teknőcöt és körbenéz a kabinban. Nem lát mást csak régi zoknikat és szemetet.
–      Elvarázsoltad a királyt egy pálcával! – vádolja Mortont – Mit akarsz tenni ez ügyben?
Kinyit egy dobozt és fintorogva elfordul a belőle áradó bűz miatt.
–      Hé, ne nyúlj a cuccaimhoz! – Ordít Morton, és megpróbálja elkapni Luigit.
De akárhányszor utánakap, a vízvezeték-szerelő félreugrik. Nemsokára Morton – aki nem valami híres a jó kondíciójáról – kezd kifáradni. Végül odatotyog a falon lévő dobozhoz, kinyitja a tetejét, és megnyom egy piros gombot.
–      Az mit csinál? – kérdezi Luigi és egy pillanatra megdermed.
–      Majd meglátod! – vicsorog Morton.
Csontos ujjával a lakóhajó egyik piszkos ablakára mutat. Az égen egy nagy fekete tárgy közeledik.
–      A halálhajó! – kiált Luigi – Már csak ez hiányzott!
A Koopa család lebegő csatahajója Morton csúszós bárkája fölé száll. Egy kalózhajó és egy körhinta keverékére hasonlít, propellerekkel és gázcsövekkel felszerelve. A fedélzeten Luigi meglátja Iggy Koopát, Morton egyik szörnyű öccsét. Ebben a pillanatba Morton kirohan az ajtón.
–      Gyere vissza de azonnal! – ordít Luigi.
A teknőc után rohan. Magasan a lakóhajó felett, Iggy leenged egy kötéllétrát Mortonnak. Valamit kiáltanak egymásnak Koopa nyelven, de amikor Iggy meglátja Luigit, hirtelen visszahúzza a létrát. A halálhajó gyorsan felemelkedik.
–      Húúúúú! – morog Morton – Az ember már az öccsére sem számíthat!
Beugrik a vízbe és sietve a szomszédos sziget felé úszik.
–      Ezt kikérem magamnak! – mondja Luigi – És az egyikőtökkel beszélni szeretnék!
Összeráncolja a homlokát, ahogy a távozó teknőcöket nézi.
–      De melyiket kövessem?
Egy hatalmas ugrással Luigi a levegőbe ugrik és elkapja az egyik girbe-gurba csövet, amely a Halálhajó aljáról lóg.
–      Kíváncsi vagyok, Mario ezt hogy csinálta volna meg! – gondolja Luigi
Óvatosan, az aszott fadeszkákba kapaszkodva felmászik a nagy hajó oldalán. Luigi nincs különösebb tériszonya, de azért inkább nem néz le. Rövid idő múlva már a tetején van. Átlendül a korláton a fedélzetre és gyorsan beugrik egy „Törékeny! Ejtsék el!” feliratú doboz mögé. Iggy Koopa a hajó kormányánál áll, fehér hátizsákkal a hátán. Úgy tűnik, a cingár teknőc nem veszi észre a vízvezeték-szerelőt.
–      Itt az alkalom – gondolja Luigi. A dobozok mögött bújkálva figyeli Iggyt. – Elijeszthetem a teknőcöt, és átvehetem a hajót. – Megáll és gondolkodik. – Vagy várjam meg, hogy mi történik?
–      Várjunk egy kicsit, hogy meglássuk, mi lesz! – gondolja Luigi
A ládák között marad, néha kinéz Iggy Koopára. Iggy a kormánnyal irányítja a hajót és közben dudorászik – persze hamisan. Úgy tűnik, hogy a halálhajó már több órája utazik a felhők között, Vízföld felett. Hirtelen a hajó előrebillen és egyenesen a víz felé tart.
–      Mi történik? – csúszik ki Luigi száján, ahogy nekiesik a korlátnak.
Erősen megragadja és kihajol rajta.
–      Jaj! – kiáltja A hajó a víz felé tart.
Luigi egyik kezével a korlátot, a másikkal a sapkáját markolja. Lélekben felkészül, hogy a hajó mindjárt nekiütközik valaminek. Másodpercek telnek el, de semmi nem történik. Végül Luigi kinyitja a szemét. Teljesen megdöbben, amikor meglátja, hogy a hajó néhány centire megállt a víz felett. A hatalmas fémcső szája felé sodródik. A halálhajó lecsúszik a csövön, és jó 70 métert zuhan. Aztán simán földet ér egy nagy négyzet alakú szobában.
–      Hol vagyunk? – motyog Luigi, ahogy körülnéz.
Drótok, villanykörték, mérőeszközök és irányító központok mindenfelé.
–      Ez biztos Iggy egyik titkos laborja – Gondolja Luigi
De amikor a kormány felé pillant, nem látja a teknőcöt. A vízvezeték-szerelő a földre ugrik. Iggynek nyoma sincs.
–      Most mi lesz? – Motyog Luigi.
Végül a szobából kivezető sok alagút egyike felé indul. Mielőtt elérné, hasra esik egy fém csapóajtó fogantyújában.
–      Hmmm! – mondja Luigi – megnézzem az alagutat, vagy inkább lemenjek?
Luigi végigsétál az alagúton. A falakat drótok, karok, irányító táblák és biztosítékdobozok borítják. A folyosó két oldalán nyíló kis ablakokon át a tengert lehet látni. Elektromos medúzák úsznak el csapatostul, de nem figyelnek Luigira. Az első sarkon Luigi jobbra fordul, és épp beleütközik Marióba, Toadba, és Csipillába.
–      Hát ti mit csináltak? – kérdezi Luigi megrökönyödve.
–      Követttünk a repülőszőnyegemen – válaszolt a hercegnő.
–      Wooster réparecepteket keresett a királyi könyvtárban, hogy tudjon valamit főzni őfelségének vacsorára – magyarázza Toad – Talált egy nagy nyulakról szóló könyvet. A könyv szerint, ha vissza akarjuk változtatni a királyt eredeti alakjába, csak egy ezüst varázssípra van szükségünk.
–      A hercegnő tegnap elment csigát venni a Kopermarketbe – folytatja Mario. – és úgy emlékszik, hogy látott egy ezüst sípot Iggy Koopa nyakában.
–      Az ékszerek a szakterületem – mondja a hercegnő szerényen.
Mario a bátyjához lép, és ráteszi a kezét Luigi vállára.
–      Láttuk, hogy Iggy labora felé mentél és gondoltuk, szükséged lehet segítségre.
Luiginak ez nagyon rosszul esik.
–      Tudtam, hogy nem hagyjátok, hogy egyedül legyek hős – morogja
–      Fel a fejjel öcskös – mondja Mario – senki nem fog az utadba állni. Különben is kellett mondanunk neked, hogy mit tudunk varázssípról.
–      Mi van a varázssípommal? – sivít egy vékony hang.
Mind a négy kalandor egyszerre pördül hátra. Néhány méterre mögöttük egy kétméteres szemüveges teknőc áll. A feje felett pörgő ventilátor vadul kócolja lila haját.
–      Iggy Koopa! – kiáltanak fel egyszerre.
A nyakában jól láthatóan, vékony ezüstszálon egy kis síp lóg.
–      Ezt figyeld! – mondja Luigi. Végigrohan a folyosó felé. – Ez pofon egyszerű lesz.
Iggy nem is próbál menekülni a vízvezeték-szerelő elől. De amikor Luigi el akarja kapni a sípot, Iggy lebukik és berántja a fejét rücskös, zöld teknőjébe. Bumm! Luigi elvitorlázik Iggy feje fölött és egy biztosítékdobozba ütközik. A földre rogyik és meglepetten bámul maga elé. Iggy kipattan a teknőjéből.
–      He-he! – vigyorog elégedetten. – Ezt a trükköt tőletek, vízvezeték-szerelőktől tanultam.
A teknőc Mario felé indul, aki pár lépést hátrál, ugrásra készen, ha a teknőc megpróbálna valamit. De Iggy csak egy papírlapot ad át neki.
–      Olvasd el, mielőtt valami hülyeséget csinálnál! – figyelmezteti.
Mario előveszi olvasószemüvegét és megvizsgálja a megsárgult lapot. Hangosan olvasni kezd:
„A Penész törvények X-27B paragrafus alapján az Ezüst Varázssípot csak a jogos tulajdonosa fújhatja meg. Ennek megsértése a Csiperke Királyság Törvényeibe ütközik, és hét évi fogsággal büntethető a Szivacs Bányákban.”
–      Hé, mióta vagy te a jogos tulajdonos tulajdonosa? – Kérdezi Luigi, akinek addigra sikerült feltápászkodnia és közeledik a csoporthoz.
–      Olvass tovább! – mondja vigyorogva Iggy
„A fent említett Ezüst Varázssíp azé lesz, aki megnyeri a Nemzetközi Csiperke Játékokat. Ez a vetélkedő pedig a Csiperke Királyság egyik semleges részén minden hatodik évben tartandó meg.”
Hercegnő kiveszi az iratot Mario kezéből és figyelmesen elolvassa.
–      Jogszerűnek tűnik. – mondja végül.
Mario és Luigi egymásra néznek.
–      Hat év!! – kiáltanak fel egyszerre.
Iggy diadalittasan vigyorog.
–      Várjatok egy pillanatra! – Szól Hercegnő
Kinyitja a nyakán lógó nagy arany- és smaragdmedaliont, kivesz belőle egy kis naptárat és gyorsan lapozgatni kezdi.
–      A naptáramban az áll, hogy a következő Csiperke Játékok három hét múlva kezdődnek – mondja
–      Ilyen hamar? kérdezi Iggy meglepetten – Azt hittem, hogy ennél régebben csaltam ööö izé, nyertem az előzőn. – Meglepetten vakarja a zöld állát – Hát el kellene kezdenem az edzéseket.
Iggy végigcsoszog a folyosón, a körmei kopognak a fémpadlón.
Luigi, Mario, Csipilla és Toad elindulnak a folyosón. Csalódottak, de kitartanak. Nemsokára visszaérnek a nagy, kerek szobába, ahol a repülőszőnyeg vár rájuk. Felmásznak az élénk színű szőnyegre.
–      Indíts! – parancsolja a hercegnő
A szőnyeg lassan a tetőn lévő nyílás felé emelkedik, majd egyre gyorsabban halad. Hamarosan kiérnek az óriáscső szájából, magasan Vízföld felett. Törökülésben ülnek a szőnyegen és figyelik, ahogy eltűnnek alattuk a csillék és a vízcsapok. Átlépik a Csipekre Királyság határát és a palota udvarán földet érnek.
Az elkövetkezendő három hétben Luigi, Mario, Toad, és Csipilla hercegnő a Nemzetközi Csiperke Játékokra edzenek. Luigi a távolugrást gyakorolja, átugrik mindent, amit lát a Csiperke Királyságban. Mario üres teknőspáncélokkal erősít: olyan messze próbálja dobni őket, amennyire csak bírja. A hercegnő a szörftudását csiszolja. Több vízesésen is felúszik és megmássza a Morel csúcsot, a Csiperke Királyság legmagasabb hegyét. Toad is edz egy kicsit, de leginkább Woosternek segít vigyázni a királyra, ami önmagában is felér egy edzéssel. Három méter magas nyulakat nem könnyű szórakoztatni. Őfelsége függönyöket, ágylábakat, szobrokat és képeket rágcsál. Tulajdonképpen a palotában mindenen meglátszik a nyúl fogainak nyoma.
–      Egyszerűen muszáj győznünk! – hüppög Wooster, ahogy közeledik a verseny napja. – Ha nem, romba dől a palota!
Végre elérkezett a játékok napja!
–      Isten hozott mindenkit! – károgja a hivatalos Csiperke játékok főbírája, egy Földpát nevű pingvin.
Büszkén totyog fel-alá a stadion közepén egy foltnyi kék füvön, közben az úszóival integet, hogy felhívja magára a közönség figyelmét. A Csiperke Királyság legtöbb lakója megjelent a nagy ünnepségen. Váll váll mellett, gombakalap gombakalap mellett, levél levél mellett, megtöltik a palota melletti üres téren felállított lelátókat. Töb ezer különböző Goomba, Shyguy, Törp, és Cheep-Cheepek is ideutaztak a Kopavári Sivatagból, jégföldről és még messzebbről is, hogy élvezzék a látványt. Rengeteg Koopa Troopa és más, igen büdös szörnyek külön belépőt kaptak, a Csiperke Királyságba, hogy drukkoljanak a Koopáknak és más versenyzőknek. A jelentkezett négy csapat hosszú fapadokon ül a pálya szélén. Az egyik csapatban hat Koopa gyerek van, beleértve Mortont és Iggyt. Egy másik csapat három nagy vigyorgó ikerteknőcökből áll, ők a Kalapács Testvérek. Miközben Csipilla és Luigi a csapat nevén vitatkoznak, egy másik, szörnyű csapat vonul el mellettük. Köztük van egy Corbat nevű vörös kígyó, egy másfél méter hosszú izzó Tűzkígyó, egy Tüsi nevű vad tatu és két Hólyag Anyó.
–      Bemutatom a … Kígyókat! – Jelenti be Földpát. Tüsi valamit a fülébe súg – Elnézést, a Sunyikat! – Helyesbít a pingvin.
–      Megvan! – mondja a hercegnő – Mivel a Csiperke Királyságot képviseljük, és néhányan királyi származáuak vagyunk – szomorúan a királyra néz – legy a nevünk Kékvérű Csiperek!
Mario egy grimaszt vág, de nem szól semmit, tiszteletből őfelsége iránt.
–      Hát! – mondja Luigi – Mivel ti neveztétek el a csapatot, én leszek a csapatkapitány.
Nincs idő vitatkozni, mivel a pingvin bíró újra beszél.
–      Minden számban lesz lehetőségük az altétáknak érméket nyerni! – magyarázza Földpát – Bádogérmet az első helyért, faérmet a második helyért, és csokiérmet a harmadik helyért. Aki megeszi az érméjét, kizárjuk a versenyből.
Mario, Luigi, Csipilla és Toad figyelmesen hallgatják a szabályokat. Wooster a királlyal vesződik, hogy ne ugráljon el.
–      Az a csapat nyeri a Csiperke Játékok Bajnoka címet, amelyik a legtöbb érmét gyűjti össze – folytatja Földpát. Kiegyenesíti csokornyakkendőjét. – Megnyitom a játékokat! Az első szám az akadályverseny! – károgja a pingvin nagy dudálás közepette.
Minden a stadiontól kicsit északra fekvő területre figyel. A pálya első harmada párkányokból, téglákból és lépcsőkből áll. Meredek piramisokká hordták össze őket, melyeket szakadékok választanak el. Meredek piramisokká hordták össze őket, melyeket szakadékok választanak el. Ezek mögött hosszú, keskeny vízi út kezdődik. Luigi sok, rémes szörnyet lát a mélységben. Ahogy nézi, észrevesz egy elektromos medúzát a felszín közelében. A medence másik végén több inda nyúlik ki a vízből, mellettük repülőszőnyegek parkolnak. A pálya utolsó szakasza repülőverseny a célvonalig, a pálya alatt éhes Chain Chompok várnak.
–      Roy Koopa indul a Koopa csapat színeiben – jelenti be Földpát.
Egy nagy testes rózsaszín szemüveges teknőc lép elő.
–      Remélem ellened fogok versenyezni! – Morogja Mariónak ahogy elhalad mellette – Még megvannak a kék foltjaim az előző találkozásunkból. Szeretném rendezni a számlát!
Mario mosolyog, de nem szól semmit.
–      A Kalapács Testvérek képviseletében: Angus Boomer! – ordítja a pingvin bíró.
A kisebb csiperkék összehúzzák magukat a lelátókon, amikor a nagy árny megjelenik felettük. Egy hatalmas felfegyverzett teknőc trappol el.
–      Rocky a sunyik képviseletében – mondja Földpát.
Egy nagy rágcsáló szerszámosládával ugrál el a Kékvérűek padja mellett. A hercegnő a homlokát ráncolja.
–      Ez a táska nem illik a ruhájához. – mondja
–      Viszont szép franciakulcsai vannak – jegyzi meg Mario
–      Rendben – mondja Luigi – sokat gondolkodtam, hogy ki fusson ebben a versenyben a csapatunk, és döntést hoztam! Csipilla hercegnő! Hadd legyünk büszkék rád!
–      Igenis, kapitány! – Válaszol a hercegnő. Tiszteleg és rajtvonalhoz indul.
–      Egy, kettő, három, négy, rajt! – mondja Földpát.
Igaz, még senki nem volt kész a rajtra, de elindulnak a pályán. Lengenek, másznak és ugrálnak párkányról párkányra. Amikor az akadályverseny vizes részére érnek, a hercegnő a második helyen van, néhány lépéssel Rocky mögött.
–      Hé, Angus, ne segítsek? – kérdi Roy Koopa
Egyik lábát pont az óriás teknőc elé dugja. Angus megbotlik és előrerepül a többi versenyző feje felett. Jókora hasassal toccsan a vízbe, és kissé kábultam merül el. Nagy hullámok keletkeznek körülötte.
–      Hehehe! – kuncog Roy – Jó kis segítség volt, nem?
Elsőnek ér a vízhez és gyorsan elúszik a még mindig mozdulatlan óriás teknőc mellett. Nem sokkal Rocky mögött csapkod Csipilla, hullámokkal küszködve. Még néhány métert úszik a vizen, de hirtelen megáll. Mosolyogva megfordul, visszamegy Angushoz és kihúzza az egyik óriás pikkelyét. A pikkelyt a szörfdeszkának használva elszáguld Rocky mellett és másodpercek alatt a túlsó partra ér.
–      Marha jó! – kiáltja, ahogy a szörfösök szokták.
A többiek kétségbeesve kapálódnak utána, de már túl nagy Csipilla előnye. Felmászik az indákon, ráugrik a szőnyegre és kecsesen átlebeg a célvonal felett.
–      A győztes! – kiáltja Földpát és átnyújtja az első helyért járó bádogérmet.
Csipilla büszkén megy vissza csapattársaihoz, akik éljeneznek és integetnek a padról.
–      A Bogi Foci második száma következik! Jelenti be Földpát
A közönség lelkesen éljenez. Rezesbanda játssza el a Csiperke Királyság himnuszát. Ekkor Boxer Koopa, a teknőcök vezére és a Csiperke királyság legelvetemültebb gazfickója mindenkit félrelökve a banda felé törtet. Arra kényszeríti őket, hogy játsszák el a Nagy Koopa Indulót. Mire a megrettent zenészek eljátsszák a „Milyen zöld volt a pocakom” 12. strófáját, a stadiont átrendezték a következő versenyszámhoz. A nagy pálya közepét gyémánt alakban terítették el. A gyémánt közepén baseball labda alakú Ugri Bugrik ülnek. A pálya minden sarkában nagy, üres vödör található.
–      Mindenki részt vesz ebben a számban – magyarázza Földpát. Narancssárga Ugri Bugrit emel a feje fölé. – Mindig négy bogár lesz a pályán. Minden csapatnak be kell dobnia egy bogarat. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy azt ellenség beledobhassa a ti vödrötökbe. Van valakinek kérdése?
–      Igen! – Ordít mindenki a stadionban.
–      Kár – válaszol a pingvin – szervezzétek meg a csapatokat!
Miközben Luigi megpödri fekete bajuszát, azon gondolkozik, hogy melyikük próbáljon támadni és ki védje a vödröt.
–      Oké – mondja néhány perc múlva – Ez a tervem: A hercegnő és én fogunk ugrikat dobni! Mindenki másnak a vödrünkre kell vigyáznia!
–      Játék indul! – szól Földpát.
A két kékvérű a pályára rohan. Két tűzkígyó akik a Sunyiknak játszanak, rögtön a pálya közepét foglalják el. Beindítják lángnyelvüket, így hőséget és fényt árasztanak az egész területre. Aki tíz lépésnél közelebb megy hozzájuk, megvakul a fénytől. Roy Koopa hirtelen középre csörtet. Sötét szemüvegével könnyen áthatol a tolakodó szörnyeken. Diadalmasan vigyorogva elkap egy Ugri Bugrit.
–      Haha! – nevet – Ez könnyebb, mint születésnapi ajándékokat lopni a testvéreimtől.
A hunyorgó Rocky elővesz egy üveg tintát a szerszámosládájából, és bekeni Roy szemüvegét fekete trutyival.
–      Rrrr! – Mozogja a teknőc esés közben.
Megbotlik, elesik és elejti az Ugri Bugriját. Az egyik tűzkígyó elkapja a szerencsétlen bogarat és a Kékvérűek vödre felé tart. Toad védekezni próbál, de a Tűzkígyó fénye túl erős. Amíg hunyorog a világító hüllő elkígyózik mellette. Wooster éppen a nyúlkirályt üldözi. Csak Mario áll a Sunyi és a cél között. Ebben a pillanatban a király ugrál arra Woosterral a nyomában. Az óriás nyúl a vízvezeték-szerelőhöz dörgölődik.
–      Haaapci! – Mario akkora erővel tüsszent, hogy kioltja a tűzkígyót.
Füstölögve ejti el az Ugri Bugrit.
–      Luigi, kapd el! – Kiált Mario.
Odadogja a bogarat öccsének. Luigi átugorja a szörnyek sokaságát és átnyújtja a zsákmányt a hercegnőnek. Bedobja a Koopák védelem nélkül hagyott vödrébe.
–      Éljen! – kiált fel diadalmasan.
Sajnos a Kalapács Testvérek már szereztek pontot. Mire a vége van a játéknak, a Kékvérűek a második helyen állnak.
A következő néhány verseny rosszul sikerül a Kékvérű Csipereknek. Wooster utolsó lett a Retek Repítésben. Amíg mindenki más minél messzebb próbálja dobni a zöldséget, a fő csipersegéd rendezett halmokba rakta őket.
–      Annyival szebben néznek ki így! – vitatkozik Wooster, Földpátot győzködve.
De a bíró csak fintorog és a Kékvérűek nem kapnak érmet ebben a számban. Csipilla is elveszíti a vízesés-versenyt. Iggy Koopa megforgatta és így rossz irányba indult el. Ahelyett, hogy felfelé úszott volna vízesésen, az alján levő medence felé kezdett úszni. És mielőtt észrevette a tévedését, véget ért a verseny. Az egyetlen sikeres pillanat az, amikor Toad indul a Penész Emelésben. Mindenki megdöbben, még a Mario fivérek is, amikor a kis gomba öt és fél mázsát emel. Még a Kopp testvérek sem bírnak ennyit emelni. A Kékvérűek bádog érmet kapnak. Napnyugtakor a Csiperke Játékok vége felé közeledik. Csak egy szám maradt hátra: a Szuper Hármasugrás.
–      Rendben! – mondja Luigi a csapatának – Nem vagyok biztos, hogy melyik csapat vezet, de nagyon szoros a verseny. Ez az ugrás eldöntheti, ki lesz a nyertes.
–      Muszáj győznünk! – mondja a hercegnő – Hat évig nem lesz újabb esélyünk arra, hogy megnyerjük az ezüstsípot.
–      Hat évig? – nyög Wooster. Arrébblöki a királyt, aki a kalapját rágcsálja éppen. – Addigra tönkremegy a palota!
–      Drukkoljatok nekem! – folytatja Luigi – Indulok a Szuper Hármasugráson.
Mario fintorog
–      Azt meg miért pont te csinálod?
–      Mert én vagyok a csapatkapitány! – Válaszol Luigi
–      Igeeen? – Vág vissza Csipilla – Egész nap elrontottad a versenyeidet, és mi sem szerepeltünk olyan fényesen! Miért nem hagyod, hogy más hozzon döntéseket?
–      Hagyjátok, hogy én legyek a kapitány! – ajánlja Wooster
–      Nem kifejezetten erre gondoltam – válaszolja a Hercegnő
Közben a tömeg nyugtalanul várja az utolsó számot. A stadion közepén magasugró lécet állítottak fel. Mellette egy légballon tart kábeleken egy óriási csövet a pálya felett. Hosszú szakaszt tisztítottak meg az ugrás harmadik részéhez.
–      Hölgyeim és uraim, szörnyek és csiperkék! – károgja Földpát – Aki sikeresen részt akar venni ebben a versenyben, annak át kell ugrani a lécen, át a csövön és utána olyan messzire, amennyire csak tud. Aki legmesszebb ugrik, az nyeri a bádogérmet. Mindenki készen áll?
Iggy Koopa áll elő a Koopa csapatból. Cobrat a startvonalhoz csúszik a Sunyik képviseletében. A Kalapács Testvérek nem valami jó ugrók rövid lábuk miatt. Így egyszerűen kimaradnak a versenyből.
–      Rendben, a Kalapács Testvérek kiestek – mondja Luigi
–      Most már lehetek a csapatkapitány? – kérdezi Wooster
–      Jó, rendben van! – mondja Luigi. Levegőbe emeli a kezét – Legyen Wooster a kapitány.
–      Várj egy pillanatot! – tiltakozik Mario – Mi lesz a hercegnővel és velem?
–      Nagyon, nagyon szépen kérlek – rimánkodik Wooster – Hagyd, hogy csináljam!
–      Rendben – mondja a Hercegnő
–      Jaj, de jó!
Wooster mosolyogva áll a csapat elé. Néhány másodpercig sugárzik a boldogságtól, de aztán elkomorodik.
–      Tulajdonképpen mit kell csinálnom? – kérdezi
–      Döntsd el, ki ugrik! – Ordít rá mindenki dühösen.
–      Ja – mondja Wooster – az könnyű – Megkerüli a padot és figyelmesen vizsgálja a csapattársait. – Szerintem … a király!
–      Csodálatos – jelenti ki Mario
Wooster vidáman vezeti a királyt az ugrópályához, és egy kis lökést ad neki.
–      Hé, ez nem ér! – ordít Iggy és felugrik a Koopa kispadból.
Egy hatalmas ugrással a király átrepül a léc felett, végigcsúszik a csövön és a pálya szélén, több mint 600 Csipméterre ér földet.
–      Első hely! – kiáltja Földpát – És felséged két bádogérmet kap! Egyet az első helyezésért, egyet pedig az új rekord felállításáért.
–      Ennyi, itt a vége! – mondja Mario
–      Nyertünk? – kérdezi Toad
A hercegnő kinyitja a medaliont. Kivesz egy veruzát, és egy darab papírt és elkezdi összeadni a csapatok érmeit. De mielőtt még befejezné, a pingvinbíró a pálya közepére totyog. A tömeg elhallgat.
–      A bírók meghozták döntésüket – jelenti be Földpát . A győztes: A Kékvérű Csiperek! – ordít Földpát – Ők az új bajnokok!
–      Éljen! – kiált Toad
Örömében össze-vissza ugrál, néha pont a hercegnő lábára.
–      Hurrá! – Sipít Csipilla is.
Annyira örül a győzelemnek, hogy észre sem veszi sajgó lábát. Földpát átadja az Ugri Bugri alakú trófeát, ötven érmével együtt. Mario és Luigi meghajolnak egymás előtt, és kezet fognak titkos vízvezeték-szerelő kézfogással. Mario még a királyt is megöleli.
–      Ha-ha-hapci! – tüsszent boldogan.
Luigi ekkor észreveszi Iggy Koopát, amint az éppen elkullog a pályáról.
–      Hé, várj csak egy pillanatot Iggy! – ordít utána.
A hat bajnok a sunyi teknőc felé rohan.
–      Köpd ki csak azt a sípot! – Parancsol rá Luigi
Iggy kioldja az ezüst láncot, és a kis sípot Luigi tenyere felett lóbálja.
–      Megkaphatod – vicsorog – de ezért öt érmét kell fizetned.
–      Micsoda??! – Ordít Mario és a hercegnő egyszerre.
–      Figyelj ide páncélagyú! – szól Luigi dühösen – Ha azt hiszed, hogy mi…
Iggy a zsebébe nyúl és kivesz egy másik, megbarnult, gyűrött papírt.
–      A Penész Törvények W-16-N6…
–      Jó, jó – morog Luigi, beismerve vereségét.
Odaad öt érmét azokból, amelyeket Csiperke Királyságban tett útja során gyűjtött. A teknőc zsebre vágja az érméket, átadja a sípot Luiginak és elmegy keresni új áldozatot, akit piszkálni lehet.
–      Na – szól Hercegnő, és megrázza Luigi vállát – Mire vársz?
Luigi szájához emeli a sípot és belefúj. A síp nem szól. Egy pillanatra élénkzöldre változik, aztán teljesen eltűnik. Egy mennydörgés egy villanó kék fény és a három méter magas nyúl egy kétméteres lilaruhás királlyá változik. Amikor látják, hogy a király visszaváltozott, örömükben ugrálni kezdenek. Mario és Luigi egymás tenyerébe csapnak.
–      Mi történt? – kérdezi őfelsége és megigazítja a koronáját. – Két másodperccel ezelőtt még a trónteremben üldögéltem. Hogy kerültem ide ki?
Míg a bajnokok visszasétálnak a palotához, Csipilla elmeséli apjának a pálca, a síp és a nagy sportesemény történetét. A királynak nagyon tetszik a történet.
Aznap este nagy lakomát rendez a Mario fivérek tiszteletére. Több száz csiperkét meghívnak. A legjobb zenészeket rendelik a gálaestre. Mindenki teletömi magát gőzölgő raviolival. Mindenki, kivéve a királyt, ő csak mosolyog, és egy szép kövér répát rágcsál.
Fordította: Bíró Eszter – 1992

Posted in Super Mario | Címkézve: , | Leave a Comment »

Dupla Gubanc

Posted by supermario4ever - 2010. március 22. hétfő


Valakinek rémlik Mariós körökből ez a cím? Nagyon régi könyv, még 1991-1992 körül jelent meg a Rakéta Könyvkiadó gondozásában (mára már megszűnt kiadó). Nagyon jó kis könyv volt, még ma is szívesesn forgatom, bár már szinte minden betűjét ismerem. Az eredménye meg is van küllem terén. Olyan saláta állapotban van, hogy hihetetlen. Meg telefirkálva minden hülyeségekkel, meg színeztem is. ^^’ Úgyhogy el van használva rendesen, de még lehet olvasni. Mindegyik könyv ezzel a bevezetőszöveggel indult.

Kedves játékos!

Nagy kalandban fogunk részt venni. A könyv olvasása közben segítesz, hogy eldöntsem, hogy merre menjek, mit csináljak. Hogy sikerrel járok-e, vagy sem, az tőled függ.

Minden fejezet végén döntened kell, hogy mi legyen a következő lépés. Külön rejtvények is vannak, amelyek segítenek választani – persze csak akkor, ha meg tudod oldani őket. A fejezetek szokatlan sorrendben vannal. Néha visszafelé kell lapoznod, hogy hogy előbbre juss, elhatározásodtól függően, ahogy az kiderül a játék során.

Útközben különböző tárgyakra bukkansz majd, amelyek segítenek kalandomban. Amikor azt olvasod, hogy találtam valamit, például egy nagyítót, ilyen feliratot fogsz látni:

Mario egy érmét gyűjtött
és most van egy nagyítója is.
Lapozz a 47. ponthoz

Az utolsó oldalon feljegyezheted, hogy mit gyűjtöttél és hány pontod van.

Sok szerencsét!
Cseppmentes üdvözlettel,
Mario

Aztán minden könyv végén volt egy pályázat. Ugyanis a könyv vásárlásának tétje is volt:

Vegyél részt a pályázatunkon. Karácsonyra értékes Nintendo játékok nyerhetők!

Ha a NINTENDO – Játék az erővel c. sorozat ez évben megjelenő első három kötetében található szelvényeket összegyűjtve postai levelezőlapra felragasztva elküldöd a Rakéta Könyvkiadó Kft.-nek, akkor – egy kis szerencsével – sorsoláson értékes NINTENDO játékot nyerhetsz. A levelezőlap kérjük a pályázó nevét, lakcímét, irányítószámát is feltüntetni.

I. díj – 1 db. NES alapgép Super Mario Bros. kazettával
II. díj – 1 db. Game Boy alapgép Tetris és Super Mario Land kazettával
III. díj – Két játékkazetta szabad választás szerint

A nyereményeket – amelyeket a Stadlbauer Kft. bocsájtja a rendelkezésünkre – a hátoldalon mutatjuk be.

A szelvények beküldésének határideje:
1992. december 10.
Sorsolás: 1992. december 13-án ezüstvasárnap

A nyerteseket
a Rakéta Könyvkiadó Kft. levélben értesíti

Az olvasáshoz jó szórakozást,
a nyeréshez sok szerencsét kíván

a RAKÉTA KONYVKIADÓ KFT.
és a STADLBAUER KFT.

És úgy döntöttem, hogy mivel maga a kiadó sem él már, és 1992 nem tavaly volt, hogy beírom ide a könyvnek a teljes tartalmát. Nem újkeletű az ötlet, a Mariós oldalra 2007. november 10-én gépeltem be. Nagyon nagy munka volt, de élveztem. És most ide is közzéteszem. Felhívnám a figyelmet, hogy most egy nagy hosszú szöveg következik, de ha van időd, mindenképp érdemes elolvasni. Helyezd magad kényelembe, és kezdjünk neki:

„Bang! Klang! Bi-bi-bip! Riadó!” Villogtak a piros lámpák, riasztócsengő harsogták be a Mario fivérek házát.
–         Ooooh! – Nyögte álmosan Mario és kinyitotta az egyik szemét.
A hálószobában, amelyet öccsével, Luigival osztott meg, szinte koromsötét volt, csak a pumpa alakú ébresztőóra világított. Mario a halványzöld számokra meredt.
– Hajnali három óra! – Mormolta panaszosan
Felült és félkézzel beletúrt dús, fekete hajába. „Csööörömp! Dong!” mielőtt kikászálódhatott volna az ágyból, a riasztó másodszor is megszólalt. Felgyulladt a villany, s egy párna, amelyet egy mechanikus kar tartott, nekilódult a mennyezetről. Kipenderítette Mariót az emeletes ágyból, le a felső szintről a padlóra.
–         Jól van, jól van, kelek már! – Dörmögte és belebújt tűzpiros overálljába.
Felkapta a kalapját és vízhatlan vízvezeték-szerelő karóráját, kicsörtetett a hálószobából le a hallba. Keresztülsietett a raktáron, a játékszobán és a konyhán – és irány a vízvezeték-szerelő műhely! Válaszolnia kellett a segélykérő hívásra!
Körös-körül szokás szerint óriási volt a rendetlenség. A csavarkulcsos dobozok és a tartalék rézcsövek között egy pár zokni hevert. Az egyik asztalon néhány kiszáradt bolognai szendvics alatt félig összekotort szemétkupac.
–         Egy már tényleg rendet kell raknom ebben a szobában! – Mondta Mario – De most jobb, ha előbb a hívásra válaszolok.
Mario letelepedett a Csiperke Királyság hálózati rendszere elé, amely a keleti falát foglalta el. Félretolt egy tányér két napos raviolit, és bekapcsolta a főkapcsolót.
–         Na nézzük, mire fel ez a nagy hűhó! – Mondta, és várta, hogy megelevenedjék a video képernyője.
A Mario fivérek kommunikációs rendszere nagyot fejlődött azóta, amióta először érkezett segélykérés a Csiperke birodalomból. Akkor a csővezetékek továbbították Csipilla hercegnő hangját az ő rejtélyes világából a vízvezeték-szerelő műhelybe.
Ma már komputerek, rádió-teleszkópok, postagalambok és fejlett monitorrendszerek állnak rendelkezésükre. De ezen a reggelen – ki tudja miért – a rendszer sehogy sem akart működésbe jönni.
–         Mario … – bzzzz – … gyorsan! – Csipilla hercegnő hangja elhalkult, majd felerősödött. Mario még többször próbálkozott a tárcsázással, de a video képernyője csak kásásan vibrált. – Hozd Luigit és … brrrrr a palotába … – … bzzzz … – siess, légy szíves!
–         Most nem kezdek el vacakolni ezzel a masinával! – Állt fel Mario a székből. – Úgy tűnik, a hercegnőnek sürgősen szüksége van ránk!
–         Luigi! Ébresztő! – Kiáltotta Mario, mikor visszarohant a szobájába.
Senki nem válaszolt.
Mario azt latolgatta, vajon egy vödör hideg víztől vajon felébredne-e az öccse. De amikor legutóbb ezt tette, Luigi viszonzásul teletöltötte Mario cipőjét spagettiszósszal, amit saját, szigorúan titkos receptje alapján készített. Így hát Mario az emeletes ágy alsó fekhelye fölé hajolt és óvatosan visszahajtotta a vastag gyapjútakarót.
Az ágy üres volt.
–         Hát ez különös! – Mondta Mario hitetlenkedve. – Luigi rendszerint napi tizenhét órát alszik. Miért kelt volna fel éjnek idején?
Körülnézett a hálószobában. Minden a helyén volt – két kredenc, egy állótükör, a képregény-gyűjteményük – de Luigi sehol.
Mario lepillantott a hallba és észrevette, hogy halványkék fény szüremlik át a konyhaajtó alatt. Mielőtt nekiláthatott volna a nyomozásnak, a Csiperke Királyság riasztói ismét csörömpölni kezdtek. „Csööörak! Csööörak!
–         Jövök Hercegnő! – Kiáltotta Mario
Lerohant az előszobába és kinyitotta a raktár ajtaját. Ebben a pillanatban a riasztók újra rákezdték, minden eddiginél hangosabban.
Most szerszámokat keressen Mario? Lehet, hogy először Luigi után kellene néznie? Vagy jobb, ha nyomban indul a Csiperke Királyságba? Egy biztos, legjobb, ha gyorsan dönt.
–         Először is meg kell találnom Luigit! – Döntötte el Mario
Ha komoly bajba keveredett, jól jöhet a testvéri segítség!
–         Ha éppen nassolsz, remélem, nem az én sütimet eszed! – Kiáltotta Mario a konyha felé igyekezve.
Amikor belépett, az öccsét a konyha közepén találta. A Magas, sovány vízvezeték-szerelő kifejezéstelen tekintettel bámult rá.
–         Mi van kisöcsém? – Kérdezte Mario
–         Semmi. – Válaszolta Luigi szokatlanul lágy hangon
A mosogató feletti tv-készülék be volt kapcsolva, de nem volt adás, csak a monoszkóp látszott. Luigi se nem főzött, se nem evett, de még csak a tv-t sem nézte, Csak álldogált ott. Mario összevonta a szemöldökét.
– Mit csinálsz?
– Rád várok. – mormolta Luigi.
Keresztülsétált a konyhán a bolt felé. Ekkor lassan megfordult és odahívta Mariót.
–         Szeretnék neked valamit mutatni – Mondta furcsán, vontatottan – Nézd meg az új találmányomat, egy repülő szerkezetet!
Mario nem válaszolt. Nem tudta mitévő legyen.
–         Menj csak ki. Majd ott találkozunk! – Mondta Mario mosolyogva.
A másik vízvezeték-szerelő bólintott, és kisétált az oldalajtón.
– Majd, ha fagy… – Tette hozzá magában Mario, amikor egyedül maradt. – Vagy Luigi viselkedik a szokásosnál furcsábban, vagy egy szélhámossal van dolgom. Egyetlen faviccet sem sütött el, és nem is szökdécselt, amikor átment a szobán! Különben sem vesztegethetjük az időt mindenféle találmányokra addig, amíg a hercegnő bajban van. Furcsa dolgok történnek, és fogadni mernék, hogy Luigi viselkedése is összefügg ezzel!
Mario a raktárba rohant, és felkapott egy Super Gombát, hogy sürgősen extra erőhöz jusson. Ezután visszasietett a műhelybe.
–         Nyomás! – Kiáltotta Mario – Mentsük hát meg ezt a birodalmat!
Ezzel belevetette magát a műhely közepéből nyíló fő-csővezetékbe és lecsúszott a sötétbe.
–         Az az igazság – motyogta magában – hogy az útnak ezt a szakaszát mindig is nagyon utáltam.
Több tucat, de az is lehet, hogy több száz métert zuhant a csatornában, maga sem tudta pontosan mennyit. Aztán egyszer csak kipottyant a túlvégen, egy puha fűcsomóra.
Feltápászkodott, és körülnézett. Magasan a feje fölött téglapárkányok és fémdobozok csüngtek alá az égből. Pöttyös gombák és élénkszínű virágok nőttek mindenhol.
Mario tehát újra ott állt a Csiperke Királyság kapujában – ennek a varázslatos birodalomnak a földjén, melynek védelmére ő és Luigi felesküdtek.
Mario rálépett a Csiperke Királyságot átszelő kanyargós kövesútra. Azon nyomban egy világoskék, fogait csattogtató teknőc rontott neki. Mario nagyot ugrott. A kis csúszómászó elhúzott alatta, hozzá se tudott érni.
–         Ezek a Koopa Troopák nem éppen észkombájnok – Jegyezte meg, ahogy az elillanó teknőc után nézett.
Ebben a pillanatban érezte, hogy valami nekiütközik, és éles fájdalom nyilallt a lábszárába. Lenézett és egy másik teknőcöt pillantott meg, amely éppen a bokájába mélyesztette a fogait.
–         Jujj, hát te honnan kerültél ide? – Kérdezte Mario és felszedte a kis kék teknősbékát.
Pont olyan volt, mint amilyet az előbb átugrott. Mario szigorúan nézett a teknőcre, de nem szólt semmit.
–         Na mindegy – Mondta, és ledobta a földre és félresöpörte az útból.
–         Úgy látszik minden rendben van – Jegyezte meg, és körbenézett a vidéken.
Egy perc múlva már más volt a véleménye. A Csiperke Királyságban széles rétek, lágy dombok és völgyek váltakoztak. Rendszerint minden élőlénynek jutott elegendő tér ahhoz, hogy zavartalanul tevékenykedjék. Ezen a napon viszont, ki tudja mi okból a birodalom felbolydult. Olyan sok bogár rajzott. Hogy az egyik út menti füves dombot teljesen ellepték. A Narancs Csipogány-madarak helyért tülekedtek a téglapárkány szélén.
Mario alaposan megnézte azt a két apró álarcos lényt is, amely éppen elsétált mellette. Ezek is elég furcsák, gondolta magában. A Shyguyok majdnem mindig egyedül utaznak!
–         Jó lesz ennek utánajárni! – Mondta körbepillantva.
Néhány méterre az út kétfelé ágazott. Az egyik girbegurba utacska a királyi palotához vezetett. A másik megkerült néhány fémdobozt és eltűnt a messzeségben. Mariónak döntenie kell, hogy melyik utat válassza. Biztos benne, hogy mindkettő végén veszedelem vár rá. Mario úgy döntött, hogy beszél hercegnővel, még mielőtt bármit is tenne. Nekivágott hát a palotába vezető ösvénynek.
Útközben és amerre a szem ellátott, mindenütt fura alakú, bár számára ismerős alakzatok álltak. Kőlépcső sorok emelkedtek öt méter magasban a levegőbe, majd hirtelen végük szakadt. Téglapárkányok csüngtek az égből anélkül, hogy bármi látható alátámasztotta volna őket. Fémdobozok hevertek szerteszét a kékeszöld dombokon.
Mario átugrott néhány piros és kék kockát és felkapott két csillogó érmét, amelyek felettük csüngtek.
–         Ezek még jól jöhetnek később – Mondta – Azt hallottam, hogy hercegnő éppen most szereltetett be két új gumilabda-automatát a palotába. – Azzal továbbfolytatta útját
Rendszerint harminc másodperc alatt tette meg ezt az utat, de ma ugyanez tíz percet vett igénybe. Túl sok lényecske akadt az útjába. Felszökdécselt a palota főbejáratához vezető márványlépcsőn. A két királyi ajtónálló közül az egyik őrködött
–         Hello Brock! – Üdvözölte, ahogy elhaladt mellette
Az izmos gomba tisztelgett, megérintve fehér szőrmés sisakját. Mario belépett. Ahogy besétált a nagyterembe, észrevette, hogy semmi sincs úgy, ahogy lenni szokott. A festmények hiányoztak a falakról, és sáros lábnyomok éktelenkedtek a királyi szőnyegeken. Vilmos, a király rátarti segédje, soha nem engedné meg, hogy a palotában ekkora kosz legyen! Itt valami nagyon nincs rendjén!
Mario megállt, hogy szemügyre vegyen egy törött virágvázát. Abban a pillanatban a másik királyi ajtónálló sétált el mellette.
–         Szia Gerkins! – Köszönt rá Mario
–         Én Brock vagyok! – Válaszolta az ajtónálló
–         Hmmm – Dünnyögte Mario – Esküdni mernék, hogy Brockot láttam az előbb. Nos, hát lehet, hogy tévedtem
Mario a trónterembe sietett. Útközben úgy tűnt neki, hogy ugyanazt az ajtónállót látja harmadszor is. Egészen meg volt zavarodva. Talán Csipilla hercegnő fényt derít erre a rejtélyre.
–         Hála Istennek, csakhogy itt vagy! – Kiáltott Csipilla hercegnő, amikor Mario besétált a kétszárnyú királyi ajtón.
A hercegnő hosszú, rózsaszínű estélyi ruhát viselt hozzáillő fülbevalóval. Gönyörű, mint mindig – gondolta magában Mario. De a körmei tövig voltak rágva. Valóban nagyon kimerültnek látszott!
–         Attól féltem, hogy nem kaptad meg az üzenetemet! – Mondta, miközben az ujjaival arany és smaragd karláncát babrálta.
Mario körülnézett a teremben. Úgy festett, akár a bolondok háza. Majdnem mindenkiből kettő volt. Mindenki üvöltözött a másodpéldányával. Még az egyik királyi medencetisztogató is a tükörbe nézett, és a tükörképével üvöltözött.
– Szerintem ez meghibbant – Mondta Csipilla hercegnő

– Úgy látszik nyakig vagy a bajban, Hercegnő! – mondta Mario – De hát mi történt?

– Minden két nappal ezelőtt kezdődött, amikor a postás mindenkinek hozott egy csokor virágot! – Magyarázta Csipilla Hercegnő – Mindenki bevitte a virágot a szobájába, de amikor megkértem Vilmost, hogy tegye az enyémet és az övét az ablakpárkányra, ő mindkettőt elejtette. Másnap reggel, amikor Vilmos megöntözte a király virágait, azok pattogni kezdtek, és szikrákat szórtak. Valamennyi csokorban furcsa, apró videokamerák voltak rejtve! – A Hercegnő cipősarka kopogott a terem márványpadlóján, amint idegesen fel-alá járkált. – Amint ezt felfedeztük, nyomban kidobtuk a virágokat, de már túl későn. Szinte mindnekiből kettő lett. Azóta a dolgok egyre jobban összekuszálódnak. Senki nem emlékszik, hogy kivel beszélgetett, a királyi fridzsider kiürürlt, mert nem győzzük az extra példányok etetését és szörnyek lepik el az egész királyságot!

Mario összevonta bozontos fekete szemöldökét: “Hmm, itt valami bűzlik… Koopául bűzlik!” mondta

– És ez még nem minden! – Figyelmeztette a hercegnő, miközben megigazgatta apró koronáját.

Ketten vannak a trónon!
Csipilla Hercegnő bevezette Mariót a terembe, ahol két hajszálra egyforma király taszigatta le egymást az aranytrónusról. Mindkettő bíborszínű palástot és hagyma alakú koronát viselt. Vilmos a királyi csipersegéd a kezét tördelte. Rendszerint patyolattiszta köténye most csupa kosz volt. Látszott rajta, hogy már napok óta nem aludt.
–      Segítened kell nekünk Mario! – jajveszékelt a nagyra nőtt csiperke. – Annyira elfoglalt a rengeteg takarítani való a két király után, hogy még a királyi kakukkos órákat sem volt időm felhúzni!
–      Őszintén szólva, fenség, rosszabbra számítottam – súgta Mario hercegnőnek – Végülis a király úgysem csinált soha semmit.
–      De itt elvekről van szó! – csattant fel Hercegnő – Egy királyságban szükség van királyra, de egy palotában csak egy király lehet, és nekünk kettő van! Segíts hát!
–      Megteszem, amit tudok! – ígérte Mario
Ekkor látta, hogy nincs ott Toad, a királyi csiperinas.
–      Hol van Toad? – kérdezte
–      Nagyítót keres. – válaszolta Vilmos – Azt reméli, hogy azzal majd sikerül kideríteni, hogy melyik az igazi király!
–      Jó ötlet – mondta az egyik király
–      Pont ezt akartam mondani! – kiáltotta a másik!
–      Lehet, hogy nálam van egy nagyító – Mondta Mario és kutatni kezdett a zsebeiben.
Mario zsebei tele voltak tömve hasznos szerszámokkal, de nagyító sajnos nem volt bennük.
–      Ideje, hogy megkeressem Toadot! – jelentette ki
Megígérte a hercegnőnek, hogy amint lehet, visszatér, aztán kisietett a palotából, és nekivágott a Csiperke Királyságnak. Ahogy lefelé szökdécselt a domboldalon, megbotlott egy nagy csővezeték peremében.
–      Hát ez mi? – kérdezte, miközben bekukucskált a kerek nyíláson.
Egy kis kamrát látott lenn a félhomályban, telis-tele fényes érmékkel… és apró Shuguyokkal.
–      Hű-ha! – Kiáltotta Mario, és beugrott a lyukon. Annyi érmét szedett össze, amennyit csak bírt, aztán visszamászott. – Hát ez pompás! – mondta, amikor megszámolta a pénzdarabokat. – Most már meg tudom venni Luiginak azt az elektromos tekelabdát, amelyet nemrégiben kért.
Becsúsztatta az érméket az overallja egyik zsebébe és továbbindult Toad megkeresésére.
–      Toad tulajdonképpen bárhol lehet! – sóhajtott fel Mario, ahogy körbenézett a Birodalmon.
De a vízvezeték-szerelőnek nem kellett sokáig töprengenie, hogy merre keresse Toadot. Még öt perc sem telt bele, s már hallotta is a hangját… méghozzá egy hatalmas Piranha-föld kellős közepéből.
–      Jaj, ne! Sóhajtott fel Mario, és a mezőn morajló zöld növényekre lesett – Ezek a túlfejlett légyfogók nem sok jót ígérnek!
–      Ments meg! – Kiabálta Toad
Mario csak egy fehér pöttyöt látott a hullámzó zöld mező közepén!
–      Jövök már! – kiáltotta és a gonosz növények közé gázolt. – El a kezekkel a pajtásomtól mocskos dudvák! – Kiabálta Mario
Keresztülgázolt a hörgő zöld szörnyeken.
Az egyik hatalmas Piranha-növény szembefordult vele. Vastag rózsaszín nyelv nyomakodott elő az ajkai közül és zöld pofáját szörnyű vigyorra húzta. Mario felkapott egy baseball méretű követ, és a növény felé hajította.
–      Ütőjátékos, felkészülni! – Kiáltotta
A rémlény villámgyorsan a szájába kapott egy hatalmas botot és beleütött a kőbe. Mario körülnézett.
–      Jaj, ne!
Szinte valamennyi Piranha-növeny felkapott egy botot és fenyegetően hadonásztak felé.
–      Hát ez nem volt valami jó ötlet!
Az undok, zöld támadók útját állták. Ki kell jutnia, mégpedig gyorsan! Egy dudva kinézetű Piranha-növény meglóbálta az ütőjét. Mario nagyot ugrott. Az ütés nem a vízvezeték-szerelőt érte, hanem egy másik növény kocsonyás húsába csapódott. A megsebzett növény felordított fájdalmában, és visszaütött. „Buummm!” Az ütő most egy másik növényre sújtott. A Piranha-folt ádáz harcba kezdett. A szörny-növények teljesen elfeledkeztek Marióról, egymást püfölték agyba-főbe.
–      Pszt, gyere Toad! – suttogta Mario
Toad előkúszott a rejtekhelyéről és Marióval együtt lábujjhegyen, észrevétlenül elosontak.
–      Akkor hát a palotába kispajtás? – Kérdezte Mario, amikor már biztonságos helyre értek. Felugrott és a közeli párkányról felkapott egy érmét.
–      Eltaláltad – mondta Toad. Útközben Mario kezébe nyomott egy nagyítót. – Itt van amit kerstem.
Mario rákacsintott
–      Nagy szám lesz!
Hamarosan visszaértek a trónterembe. Mario nagyítóval a trónhoz vonult. Végre kiderítheti, mi okozza a felfordulást a Királyságban!
–      Figyelem, figyelem! – kiáltotta és magasba emelte a nagyítót. – Most aztán a végére járhatunk a rejtélynek!
Vilmos, a királyi csipersegéd a vízvezeték-szerelő felé toszogatta az egyik királyt. Mario a király orra elé emelte a nagyítót.
–      Hmmm! – dünnyögött, miközben a királyt tanulmányozta.
–      Mi az? Mit látsz? – Kérdezte Vilmos türelmetlenül.
–      Hát… látok egy orrot… – jelentette be Mario.
Levetette a sapkáját és megvakarta a fejét. A király vállat vont.
–      Nagyszerű – vágta rá Csipilla hercegnő. – Van még több ilyen ragyogó következtetése detektív úr?
–      Ne siettess! – válaszolt Mario – Hadd vegyem szemügyre a Kettes számú őfelségét is.
Vilmos a második királyt is Mario elé vezette, aki most a második fejedelmi orr fölé emelte a nagyítót. De egyáltalán nem tűnt királyi orrnak! Sokkal inkább homokkupacnak! Sőt, jobban szemügyre véve a királynak egyetlen porcikája sem tűnt királyinak! Minden része homokból volt!
–      Ahá, te vagy a szélhámos! – Mondta Mario – Vigyétek!
–      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – mondta a valódi király
–      Én mondtam nektek, hogy én vagyok én! – kiabálta a szélhámos király, ahogy a királyi csipergárda elvonszolta.
Senki nem szólt egy szót sem, míg elcipelték. Az ajtó csendesen becsukódott mögöttük. A valódi király sajnálkova nézett homokmása után.
–      Nyugi – mondta Vilmos! – Külön létesítményünk van azok számára, akik a királyi család tagjának adják ki magukat. Jól fogja érezni magát közöttünk! – Végighúzta az ujját a királyi trónus karfáján. – Na persze ott azért nincs valami nagy tisztaság! – tette hozzá
–      Hát akkor most mit tegyünk? – kérdezte Csipilla Hercegnő. – Képtelenek leszünk valamennyi másodpéldányt ellenőrizni a királyságban! – Percenként újak teremnek!
–      Nem, nekünk a probléma gyökerét kell megtalálnunk! – helyeselt Mario, és az overallja zsebébe csúsztatta a nagyítót. – A szélhámos homokból volt, igaz?
–      Igaz! – válaszolt a hercegnő.
–      És hol van olyan tenger sok homok? kérdezte Mario
–      A Kopári Sivatagban! – válaszolta Vilmos, és megborzongott – Borzasztóan poros egy hely!
–      És mi van még a Kopári Sivatagban? – folytatta Mario
–      A Koopa vára! – kiáltotta egyszerre mindenki
–      Már indulok is! – Jelentette ki Mario.
Végigszökdécselt a termen.
–      Egy-kettőre kibogozom ezt a dupla-gubancot!
–      Hurrá! – kiáltott a király!
–      Csak minél gyorsabban! – tette hozzá hercegnő.
–      És légy szíves ne hordd be a homokot a palotába, ha majd visszajössz! – kérlelte Vilmos
Amikor Mario elérte a Kopári Sivatagot, a vörös téglaútnak hirtelen vége szakadt. Elmaradtak füves dombok, a patakok és mindaz, ami a Csiperke Királyságot olyan bujává és színessé tette. Sárga homok borított mindnet, amerre a szem ellátott. Homokdombok, szirtek és sziklás magaslatok tarkították a tájat. A növényzetet csupán néhány tüskés kaktusz képviselte. Élőlényekben azonban nem volt hiány!
–      Ahogy gondoltam – dünnyögte Mario miközben kitért néhány totyogó Shyguy elől. – Itt még súlyosabb a helyzet, mint a palotában. Az ellenség kettesével, négyesével, sőt nyolcasával jár! Ennek mihamarabb véget kell vetni, különben mozdulni sem fogunk tudni tőlük!
A távolban halványan kirajzolódott a Koopa vár körvonala. Kanyargós, sok ezer láb által kitaposott út vezetett a fel hozzá a homokban. De egy mancs alakú útjelzőtáblán a következő felirat állt: „RÖVID ÚT A KOOPA VÁRÁHOZ – FINNYÁSOKNAK NEM AJÁNLOTT!” S egy feketekörmű ujj délnek mutatott egy sziklaszakadék felé.
–      Hmmm… – mormogta Mario! – Valami azt súgja, hogy egyik út sem lesz valami leányálom!
Mario rájött, hogy a Kopári Sivatagban a mellékösvények nem mindig célravezetőbbek. Sóhajtozva nekivágott a főútnak. Jó néhány órával azután, hogy átgázolt a Dry Bones-okon, kikerülte a tűzkígyókat, végre egy táblát pillantott meg az út szélén: KOOPA VÁRA 1000 MÉTER (VAGYIS 10000 LÁBUJJHEGY)
–      Éppen itt az ideje! – gondolta, miközben megviselten vánszorgott a homokos országúton. – A lábaim már teljesen kikészültek!
A késő délutáni napsütésben kirajzolódtak előtte a Koopa Várának sötét tornyai. Letérdelt, hogy megkösse a cipőfűzőjét. Közben észrevette, hogy az egyik kavics ugrándozni kezdett, akár egy mexikói ugróbab. Aztán a nagyobb kövek is megmozdultak. Rövidesen rázkódni kezdett a föld a Vízvezeték-szerelő körül.
–      Érzésem szerint ez nemcsak egy békés kis földrengés lesz! – gondolta Mario.
Két hatalmas fegyveres teknőc közeledett felé.
–      A bumeráng testvérek! – mormogta magában. – Ezek a fickók mindig az utamba kerülnek!
Amikor legutóbb összeakadt velük, az egyik foga kitörött és elhasadt a legremekebb piros overallja. És akkor még Luigi is ott volt, hogy segítsen neki.
–      Mi ez? – gurgulázta az egyik óriás teknőc Marióra mutatva – Egy rovar?
–      Hmmmm – dünnyögi a másik – Lehet, hogy egy kolbászdarab, amit valaki kiejtett a pizzájából. Ízletesnek látszik.
Mariónak most nem volt ideje, hogy megküzdjön az óriási páncélfejűekkel. És még ha megpróbálja, akkor se igen győzhetett volna. Most stratégiára, és nem erőre van szükség! Így hát addig várt, amíg a hatalmas lények egészen közel nem értek. Akkor átvágott közöttük, és futásnak eredet a Koopa vár felé.
–      Gyere vissza! – bömböltek kórusban – éhesek vagyunk!
A két teknőc az oldalukon lógó óriási pisztolytáskához kapott, és egy maradék bumerángot szedett elő. Veszedelmesen pörgő tárgyak felhője repült a vízvezeték-szerelő után. Ha Mario nem tud elugrani a fegyverek elől, vége van! Huus, huss! A bumeráng-felhők csak úgy süvítettek Mario feje felett. Csaknem behorpasztották a sapkáját, a koponyájáról nem is beszélve, hiszen a tökfödője peremét súrolták. Amikor észrevette, hogy a szörnyű csapat visszafordult, a földre vetette magát, s meg se moccant, amíg a bumerángok útja át nem suhantak a feje fölött. Ekkor feltápászkodott, és elviharzott az óriásteknőcök elől.
Ahhoz képest, hogy a Bumeráng Testvérek milyen erősek, borzalmasak, és valóban szörnyűek voltak, nem mozogtak túl gyorsan.

Hamarosan csak a port nyelték Mario mögött.

–      Majd még számolunk ezzel a két díszvirággal. – lihegte Mario, a Koopa várhoz vezető úton. – Talán egy másik kalandomban.
Amikor elérte a tömör kőerődítményt, bekukucskált a kastély maszatos ablakain. Majdnem mindegyik szobában látott fényt, de életnek semmi jele nem volt. Csendben besétált és elindult, hogy sorra járja a mocskos szobákat. Éppen amikor már azt hitte, hogy a kastély teki-mentes, hirtelen egy hatalmas, pikkelyes lábba ütközött.
–      Hello, te ebédnek való! – szólalt meg egy mély, rekedtes hang.
Mario csendben felnézett. Rossz hír! Aki előtte állt, nem volt más, mint maga Bowser a teknőcök királya! Bowser, a főteki előrelépett egyet és elállta az utat.
–      A fivéredre várok! – vicsorogta – Hallom, hogy elkapták. Már alig várom, hogy darabokra szaggathassam! De amíg ő nincs, te is megteszed! – A hatalmas teknőc közelebb lépett. – Van utolsó kívánságod?
–      Csak egyvalami, tisztelt csúszómászó! – mondta Mario nagy bátran. – Szeretném megtudni, hogy honnan vannak ezek a másodpéldányok?
Bowser vihogni kezdett és zöld füstöt okádott.
–      Nos mindez itt, ebben a kastélyban történik – hencegett – Iggy fiam, az okosabbik csemetém, szerkesztett egy gépet, amelyik nyomban másolatot készít mindenről, amit meglát, legyen az teknőc, gomba, csirke, vagy kíváncsiskodó vízvezeték-szerelő! Minden, amit a gép előállít, Koopa-ellenőrzés alatt áll! – folytatta Bowser kárörvendve, közben előre-hátra lépkedett. – Ha minden jól megy, jövő keddre a lakosság zöme az én uralmam alá kerül!
Mario az ajtó felé araszolt. Bowser észrevette, hogy miben mesterkedik, Odamászott és elállta az utat!
–      Ahogy már mondtam! – morogta – Kedden szavazást tartok, és megválasztom magam Császári Nagyfőnöknek. Akkor majd te is észreveheted a változásokat. Elűzöm ezt a vacak királyt, csiperbarátaival együtt! – mondta, és gúnyos kacajra fakadt. – Lehet, hogy a móka kedvéért még rólad és Luigiről is megtartok egy másolatot.
Mario körülnézett a szobában, hátha lát egy másik kijáratot, de hiába.
–      Érdekes, és mégis hol tartod ezt a masinát? – kérdezte
–      Azt nem mondom meg! – kiáltotta Bowser – Mellesleg rajtad már úgysem segítene. A te időd lejárt. Bezárlak egy szobába hatvannégy vörös Koopa Troopával, ha-ha-ha!
Bowser Mario után kapott pikkelyes mancsaival. A fürge vízvezeték-szerelő hátraugrott. Bowser másodszor is nekilendült, de Mariónak megint sikerült félreugrania. Ekkor Bowser nekirontott. Mario átugrotta a teknőckirályt és kirohant az ajtón.
–      Elkaplak vízvezeték-szerelő! – ordította Bowser és döngő léptekkel utánaeredt.
Mario végigrohant a folyosón, izgatottan széjjelnézett.
–      Itt kéne lennie valahol annak a masinának! – lihegte – De hol?
Előtte egy hatalmas márványlépcső vezetett fel a második emeletre. A falon útbaigazító jelek, de Koopa-nyelven írták őket!
–      Hát ez remek! – motyogta magában Mario. – Otthon felejtettem a Koopa-szótáramat!
A másik lehetőség az volt, hogy végigfut a folyosón. Bowser lépteinek dübörgése már a háta mögött hangzott. Mindjárt utoléri! Mario a hosszú piszkos előcsarnok mellett döntött. Végigrohant rajta és befordult a sarkon.
–      Jól jönne valaki, aki ismeri az utat ahhoz a masinához! – mondta magában
Abban a pillanatban Iggy Koopa, Bowser rondácska, lila hajú fia kacsázott el mellette. Észre sem vette Mariót.
–      Ezt nevezem kiszolgálásnak! – dünnyögte Mario, és Iggy nyomába eredt.
Ide-oda kanyarogtak a Koopa kastély mocskos termei között: hadizsákmányok, szobrok, régi Koopa uralkodókat ábrázoló festmények mellett haladtak el – na és persze szemeteszsákok, melyeket évszázadok óta nem ürített senki. Elviselhetetlen volt a bűz. Mario lassan megnyugodott; Iggy szemmel láthatóan nem is sejtette, hogy követik. Tovább baktattal, maguk mögött hagyva Bowser díjat nyert rohadt-zöldséggyűjteményét. Amikor Iggy a következő saroknál befordult, Mario beleütközött Genghis Koopa szobrába. Mario visszafojtotta a lélegzetét. Feldől? Nem dől fel? Feldőlt. Hatalmas csattanással a padlóra zuhant, és ezer darabra tört.
–      Hiiii! – Sikított Iggy, ahogy megfordult, és meglátta Mariót.
–      Hiiii! – cincogott egy egér, amely a szobor belsejében lakott. Az egér nekiiramodott és eltűnt szem elől.
Iggy nem az a fajta volt, aki egyenlő esélyű küzdelemre vállalkozik, inkább átrohant a kapubejárón, amelyen ez a felirat állt: „ALAGSOR – ARVÍZ ESETÉN BELÉPNI TILOS!”
–      Ne olyan gyorsan Iggykém! – kiáltotta Mario és Iggy után vágtatott a gyéren megvilágított lépcsőkön.
Mario kettesével, hármasával szedte a lépcsőfokokat. Egész idő alatt hallotta maga előtt Iggy szuszogását. De amikor végre leért, Iggyt sehol sem látta. A hely csendes volt. Ekkor Mario a szeme sarkából valami mozgolódást vett észre.
–      Áhá! – kiáltotta és megfordult
De Iggy helyett önmagával, egy jóképű piros overallos vízvezeték-szerelővel került szembe.
–      Ez már mégiscsak sok! Ezek a hamisítvány-gyártók túl sokat engednek meg maguknak!
Aztán rájött, hogy saját tükörbeli képmásával áll szemben.
–      Hűha! – mondta – Ideje volna megborotválkoznom!
Ahogy nézegette az ismerős alakot, pillantása a tükör melletti üvegajtóra esett. Egy hosszú üvegtermet pillantott meg mögötte telis-tele tükrökkel. Kinyitotta az ajtót és belépett. Az ajtó baljós kattanással becsukódott mögötte. Mario megvonta a vállát.
–      Mindegy, úgysem akartam visszafordulni. – Mondta
Besétált a tükörlabirintusba. Mario továbbsétált, közben jobbra-balra tekintgetve szemügyre vette a tükörképét. Annyira lekötötte a figyelmét a sok jóképű vízvezeték-szerelő, hogy nekiment az egyik üvegfalnak.
–      Jujj! – jajdult fel, és megdörzsölte az orrát. – Bárcsak itt volna Luigi! Akkor ő mehetne elől!
A tükörfolyosó balra kanyarodott. Miközben a jobbján látható vízvezeték-szerelőre kacsinthatott, balra kanyarodott, és továbbsétált néhány métert. Ott megint nekiment egy üvegfalnak.
–      Akárki pucolta ezt az üveget, eljöhetne hozzám ablakot tisztítani. – Mondta magában.
Így bolyongott a labirintusban, iránytűnek használva a fejét; úgy tűnt neki, hogy már órák óta úton van, de eddig még nem kapott mást a fáradozásáért, csak egy iszonyú fejfájást. Végül egy útelágazáshoz ért. Az egyik jobbra, a másik balra vezetett. A baj csak az volt, hogy egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nem járt-e már ott korábban.
–      Jól van – mondta – Ebből elég! Kell lennie egy kiútnak!
Mariónak hirtelen eszébe jutott, hogy egész nap magával hurcolt egy kalapácsot.
–      Úgy látszik, azok a koppanások nem tettek valami jót a memóriámnak. – gondolta.
Keresni kezdett az overalljában.
–      Ez az! – kiáltotta, és előhúzta a szerszámot az egyik zsebéből – Tudtam én, hogy mit kell magammal hozni!
Azzal az üvegfalba vágta a kalapácsot. A fal leomlott. Mario keresztülcsörtetett az üvegszilánkokon.
–      Ez aztán jó mulatság! – mondta, és zúzni kezdte a labirintus tükreit.
Mikor vagy húsz üveglapot is szétvert, egy furcsa, pompásan kivilágított helyiségbe jutott: Iggy Koopa laboratóriumába! A falakon hatalmas dróttekercsek lógtak, a kapcsolótáblákon különböző színű és méretű villanykörték villogtak. A padlón kémcsövek, fogaskerekek, na és persze szemeteszsákok szanaszéjjel! A szoba közepén pedig Marióval szemben, maga Iggy állt.
–      No, nézd csak, ki van itt! – kiáltotta Iggy! – Hát, nem hittem volna, hogy átjutsz a labirintusomon! De ha már betoppantál, megmutatom neked a találmányomat!
Azzal megnyomta a vezérlőtábla egyik gombját, é egy hatalmas masina gördült be a szobába.
–      Ez az én Óriás-Hasonmás-kibocsátó gépem. – Mondta Iggy! Közben vihogott. – Röviden ÓHASI-nak fogom nevezni. Hónapokig tartott a megépítése, de megérte a sok minkát. Az ÓHASI végezni fog veled, és utána visszatér, és teszi a dolgát: Átveszi az uralmat a Gombabirodalom felett.
Miközben Iggy fecsegett, Mariónak volt ideje, hogy megvizsgálja a gépet. ÓHASI valóban ijesztőnek látszott még Mario számára is, aki már számos furcsa szerkentyűvel találkozott a csatornák csöveiben. Több, mint három méter magas volt, hatalmas elektronikus szemgolyók borították és teste több száz apró TV-vel volt tele, melyek mindegyikén különböző, 1960-as évekbeli szörnyfilmeket játszottak. A padlón kerekek, lábak és hernyótalpak segítségével mászott, nyálkás csíkot vonva maga után. ÓHASI megállt egy pillanatra, s a tetején levő tölcsérből egy egész kis Koopa-csapatot köpködött ki. Ezután odagördült Iggyhez és megállt mellette.
–      Remek, ugye? – Kérdezte a teknőcherceg
Rábökött az egyik falat beborító tv-képernyőkre.
–      Rejtett kamerákat helyeztem el az egész birodalomban – magyarázta – A befutó információk alapján, ÓHASI bárkinek elkészíti a tökéletes hasonmását az udvaron található homokból. Ily módon tudtam lemásolni a királyt. Hozzájuthattam volna a Hercegnőhöz, Csipillához, és Vilmoshoz is, ha azok a vacak, ragadós kis gombák meg nem hiúsítják a tervemet, és széjjel nem áztatják az egyik kamerámat.
Az egyik vibráló képernyőn Mario Luigit pillantotta meg, amint vidáman szökdécselve éppen egy lyukas mosogatót bütykölt otthon. Iggy is észrevette Luigit.
–      Hé! – üvöltött a teknőc nagyot dobbantott göcsörtös, zöld lábával. – A fivéred helyére is küldtem egy másolatot, de ez nem lehet az! Ez a fickó énekel! A másolatok pedig nem tudnak énekelni! Ez a valódi Luigi! Valami nem stimmel!
Mario nevetett.
–      Úgy látszik Luigi ellátta a szaporítványod baját!
–      No, de te még itt vagy nekem! ÓHASI! Kapd el a vízvezeték-szerelőt! – Üvöltötte Iggy és Marióra mutatott.
A gép lassan gördült Mario felé. Hirtelen kinyújtotta az egyik karját, hogy megragadja Mariót. De nem olyan könnyű őt elcsípni! Amint a fémmarok a feje fölé lendült, gyorsan félreugrott, ÓHASI mögé rohant és várta, hogy az megforduljon. A masina megfordult. Mario hátrált, megpróbált időt nyerni, hogy elkerülje a biztos halált. A gép annyira lekötötte a figyelmét, hogy Iggyől teljesen megfeledkezett. Az alattomos teknőc kinyújtotta a lábát és elgáncsolta Mariót. Hősünk az egyik sarokba bukdácsolt, ott hasra esett és alaposan beverte a fejét. ÓHASI megindult felé.
–      Morzsold össze! – üvöltötte Iggy.
Mario feltápászkodott, de benne volt a kelepcében.
–      Hát most végem! – dünnyögte magában!
Körülnézett a laboratóriumban. Bal oldalán Iggy, bibircsókos mancsait dörzsölgetve, vidáman heherészett. Jobb oldalán a tükörlabirintusba vezető zöld ajtó. Előtte pedig ÓHASI, aki rendíthetetlenül közeledett feléje. Mario átcsúszott Iggy és ÓHASI között, és a szoba túlsó végébe futott. Felkapkodta a keze ügyébe eső tárgyakat: képcsöveket, könyveket, székeket, és a lassan közeledő gépre hajigálta. De semmi kárt nem tett benne. ÓHASI visszaszorította Mariót a zöld, dupla-ajtóhoz, amely visszavezetett a tükörterembe.
–      Add meg magad Mario, véged van! – kiáltotta Iggy Koopa
Mario kétségbeesetten beugrott az ajtók közé és megpróbálta csukva tartani őket.
–      Nem bírom… már… sokáig… tartani! – lihegte, miközben ÓHASI lassan benyomta az ajtót.
Akkor egy mosoly suhant át Mario arcán. Elengedte a kilincset, és oldalra lépett.
–      Nyitva vagyunk, tessék belépni! – szólította ÓHASI-t.
A hatalmas masina begördült a tükörterembe, és elkezdett körözni, hogy megkeresse Mariót. Ahogy megfordult, az egyik tükörben meglátta a saját képmását. Megállt. A képernyők és a villanykörték villogni kezdtek a csúf masina oldalán és sivító hang töltötte be a termet. Aztán hirtelen egy villanás. Amikor a füst elszállt, Mario elégedetten látta, hogy ÓHASI elkészítette saját tökéletes hasonmását. A két gép vizsgálni kezdte egymást, szimatolták egymás képernyőit és nyomógombjait. Egy pillanattal később újabb kisebb kisebb robbanás hallatszott. Ahogy a por leülepedett, már négy hasonmás állt ott. Mario bebújt a dupla ajtó közé, és onnan figyelte, hogyan sokszorozódnak meg az ÓHASI-k: előbb 128-an, majd 256-an, majd 512-en voltak! A gépek ott zsúfolódtak a hallban és már el sem fértek. Faltól falig megtöltötték a laboratóriumokat is.
–      Álljatok meg, várjatok! Mindent összeromboltok! – rikácsolta Iggy, amikor már a 4096. masina kezdte meg a működését.
Amikor már 8192-en voltak, egy-egy gép felrobbant.
–      Ideje, hogy elhúzzunk innen! – Mondta Mario és utat vágott magának, a törött tükörkeretek között.
Ahogy a lépcsőhöz ért, újabb rakás gép kezdte meg az önpuszítást. Mario végigrohant a folyosón és kiugrott az első útjába kerülő, kitört ablakon. Legurult a domb aljába amikor a Koopa vára hatalmas füst és villanások közepette felrobbant.
Később, amikor a por elült, Mario úgy látta, mintha három, hatalmas gömbölyű valami rohant volna a romok között, de ebben nem volt egészen biztos. Mario az egykor hatalmas erőd romjai között botorkált, és egy egész halom pénzt gyűjtött össze a földről.
–      Remek! – mondta – Most már megvehetem a hercegnőnek azt a rozsdamentes hullámdeszkát, ami kért tőlem
Amikor már nem volt több érme, Mario leporolta az overallját és a palota felé indult. Úgy vette észre, mintha már kevesebb lenne a másodpéldány a Birodalomban, mint néhány órával azelőtt. Könnyű szellő fújdogált itt-ott kis homokkupacokat halmozott fel. Mario végre a palotához ért. Felment a lépcsőn, s már majdnem belépett a kétszárnyú királyi ajtón, amikor rápillantott vízhatlan karórájára.
–      Mi?! Még csak tizenőt perce bújtam ki az ágyból? – hitetlenkedett.
Akkor rádöbbent, hogy már több, mint huszonnégy órája talpon van.
–      Majd holnap számolok be a hercegnőnek a kalandjaimról! – gondolta.
Ezzel visszabotorkált a birodalom bejáratához, bemászott a központi csőbe és hazagurult. Otthon belerogyott kedvenc karosszékébe és fel se ébredt három napig!
Fordította: Sellyei Anna – 1992

Posted in Super Mario | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: