Archive for július, 2010


Masami Life CD és DVD


Segítőimnek nagyon hálás vagyok, most Laciéknak, hogy letölthettem náluk a koncertet. ^^ Valami hihetetlen élmény volt. Úgy határoztam, hogy ez egy komplex Masami Life post lesz, így az albumról is írok:

Okui Masami: Masami Life CD borító

Okui Masami: Masami Life CD borító

Masami Life az énekesnő 13. stúdióalbuma, 2007. október 3-án jelent meg. Az Oricon chartnak csak a 110. helyét érte el, 2 hétig szerepelt rajta, és 2.484 példányt értékesítettek belőle. Az albumra 12 dal került fel:

  1. It’s my life
  2. Limited war
  3. -w-
  4. GAIA2012
  5. RING
  6. Remote Viewing
  7. Wasuregusa
  8. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
  9. Sion
  10. mobile magic
  11. Wonderful Days
  12. I wish

Az album nekem azért fontos, mert ez volt az első olyan, melyet a megjelenését követően pár nappal ismertem meg. De hogy milyen? Hát a többihez képest ez a leggyengébb… Annyira azért nem rossz, a dalok nagyon jók, sőt van olyan is, mely kiemelkedik az átlagból, viszont összességében vannak sokkal jobb dalai is. Külön figyelmet érdemel az album zárótétele, az I wish, melynek zenéjét Kuribayashi Minami írta. Az a legjobb dal a korongon. Különben szövegileg nagyon változatos, először magáról, majd a bennünk zajló harcokról, de így elmélkedik 2012-ről, elfeledett barátokról, szerelmi csalódásról, kigúnyolja a modern technikát, meg egy kicsit örül, hogy vannak szép napok is. ^^ Tehát, ha a dalok így összességében nem is adnak nagy élményt, a szöveg nagy erőssége az albumnak. Aki gondolja, beszerezheti az albumot, akár letöltés útján is, de szerintem nem ennek hatására lett sok rajongója.

GIGS 2007 Masami Life DVD borító

És akkor lássuk a DVD-t. A ReBirth album óta csinál GIGS-szériát Makkun, ha sokat késve is, de megjelent a DVD. Ugyanis maga a koncert 2007. október 20-án volt, a nagy anison koncertteremben, a Shibuya O-EAST-ben, és a DVD 2009. március 25-én jelent meg. Sok kevesebb albumot értékesítő anison-énekes különben ide gyűjti össze a rajongóit egy koncert erejéig. De Okui Masaminak fénykorában is ez volt a szórakoztatóhelye, de ma is, ahogy meghirdeti a koncertet, a jegyek napok alatt elfogynak. A Masami Life lemezbemutató koncert is telt házas volt, és a következő dalokra bulizott a közönség:

  1. It’s my life
  2. Limited War
  3. Sion
  4. GAIA2012
  5. Wasuregusa
  6. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
  7. wild cat
  8. -w-
  9. INSANITY
  10. TOTAL ECLIPSE
  11. ~Guitar Show~
  12. only one, No. 1
  13. RING
  14. mobile magic
  15. Wonderful Days
  16. Souda, Zettai.
  17. I wish
  18. Rinbu-revolution
  19. Shuffle
  20. God Speed

Mint ahogy minden Okui Masami koncerten a közönség 99,9%-a most is fiú volt. Nem túlzok, jó, ha 1-2 lányt kiszúrtam. A koncert pedig beírta magát a “felejthetetlen Okui Masami koncert” listájába. Bebizonyította, hogy 39 évesen is tud olyan lendülettel, lelkesedéssel, fizikai erővel koncertet adni, mint egy 20 éves, csak összegyűjtötte az évek tapasztalatait. Tehát az album nyitódalával kezdte meg a koncertet, ekkor az első hat dallal még csak felvezette a koncertet, nagyszerűen énekelt, szerény mozgással, de így betöltötte az egész termet. Az igazi show a wild cat daltól kezdődött meg, teljesen átöltözött, vad nőbe! A dalt amúgy is finoman szólva imádom, de amit ott táncolt a két táncossal, csak bűvölten, megkövülten néztem, hogy mégis mit csinál? Elvarázsolt. ^^’ A -w- nagyon érdekes volt, ugyanis felváltva láthattuk magát a koncert előadást, és a videoklipet. Alig van különbség, a klip alatt is táncolt, és ahogy elnéztem, azok a táncosok voltak a koncerten is, akik a klipben. Ekkorra a közönség már teljesen bevadult, és az INSANITY dal alatt az első 5-6 sor, mintha trambulinon ugrálna, szerintem már önkívületi állapotban lehettek. Nagyon ritka az a koncert, ahol ennyire látom, hogy a közönség élvezi a produkciót. Ez egy ilyen. A TOTAL ECLIPSE dal után Masami egy kicsit lelép pihenni, és előtérbe kerülnek a gitárosok. Én nem is tudom, hogy mihez lehet ezt fogni, de szerintem csak a nagy virtuózok tudnak ilyen előadást. Ezt nem lehet szavakba önteni, ezt látni kell! Aztán az első részt lezárta négy dallal, ahol szintén nagyon jó volt, de a közönség is fáradhatatlanul vitte a hangulatot. Aztán vége volt, jött a szokásos, hogy lemegy mindenki, és a közönség követeli vissza az énekesnőt. Követelik? Valóságos tüntetés-hangulat volt. Aztán visszajött Okui Masami, de az a felszerelés.. O_O Egy sisak volt a fején, rajta egy kamerával. És minden, amit az felvett, látszott a bal-alsó sarokban. Ilyet se láttam még. ^^’ Csak a Souda, Zettai. alatt volt, utána levette, de nagyon egyedi ötlet volt egy kicsit Makkun szemszögéből nézni a koncertet. Az I wish dal előtt megemlékezett Kuribayashi Minamiról, hogy milyen jó hangulatban telt a dal írásával töltött idő, és az egyik gitárossal előadta a dalt. Aztán jött az utolsó felvonás, ahol három régebbi igazi bulizós dallal lezárta a koncertet.

Tehát a koncerttel egy újabb fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb. ^^


Tegnap este megbeszéltem Lam’O-val, hogy elmehetek hozzájuk, mert leszedték nekem Okui Masami GIGS 2007 Masami Life koncertjét, és átmásoltuk a külső merevlemezemre. Tegnap direkt megkérdeztem, hogy mikor menjek, mert nem akarok megint az ébresztőórájuk lenni. És odaértem olyan ¾ 11 fele. Az egész nap összességében eléggé felemásra sikeredett, mert szegény Duong beteg volt, látszott is rajta, hogy most nincs valami jól, de ennek ellenére játszottunk. Most a Nintendo 64-et vittem, mert úgy gondoltam, hogy van ezen egy pár játék, amivel nagyon jókat lehet multiban játszani:

  • Mario Kart 64
  • Mario Golf
  • Mario Party
  • Mario Party 2
  • Goldeneye 007

Kerestem a Pokémon Stadiumot, de nem került elő. Na ezt is elvesztettem? -_- Mindegy, ez már semmi a múlt heti diákigazolvány és diákbérlet kálvária után… Majd egyszer megírom, hogy mi történt, csak azért, hogy mások is tanulhassanak.

Szóval most szerencsére időben érkeztem meg. Első dolgok közé tartozott, hogy átmásoltuk a koncertet a merevlemezre, majd este megnézem. De kicsit belenéztünk, nagyon jónak ígérkezik. ^_^ Bár nekem minden jó, ami Okui Masamitól van. ^^’ Az első szám az It’s my life volt. Duong felszólal, hogy mintha ismerné a számot. Kicsit vicces lenne, mert ez egy animének sem a zenéje, ez egy saját dal, és bár készült kislemez a dalból, de nagyon kevés helyen lelhető fel. Mondjuk ez még nem zárja ki, hogy ne hallotta volna valahol. Kicsit még ügyködtek a gépen, mert Laci újratette a Windows 7-et, Zoli (random írom a magyar és a vietnami nevüket, ahogy jön ^^’) meg új gépet kapott, most már neki is az új Windowsa van. A StarCraftot próbálták  feltelepíteni, de nagyon nehezen ment valamiért.

Utána mentünk fel játszani, de először csak Zolival, Laci most valamiért az átlagnál is többet játszott PC-n. Különben ezek a PC játékok teljesen érdektelenek számomra, egyáltalán el sem tudom képzelni azt, hogy órákig üljek a monitor előtt, de a TV az valamiért más. Szó sincs arról, hogy PC-ellenes vagyok, csak valamiért TV-n játszani sokkal feelingesebb. És ebbe a PlayStation is beletartozik! Emlékszem, amikor kicsi voltam, rengeteget játszottam PC-n, de ez idővel 100%-ig átment Nintendóba. Úgy érzem, hogy a PC játékok egy idő után, ahogy bejött a sok végtelen RPG, elmentek egy számomra rossz irányba, és semmilyen hangulata nincs nekik. De aztán valaki meg pont ezeket imádja. De fent játszottunk Nintendo 64-gyel. Először egy kis Mario Kart 64 volt, aztán rákérdezett, hogy mi az a Mario Party, mondtam neki, hogy társasjáték. Kipróbáltuk, szerintem tetszett neki. Csak hát neki is – mint sok más embernek – unalmas kivárni a sorát. De a örök végén a mini-játékok feldobták a hangulatot. A 20 körös menet után lementünk.

Ő Detective Conan mangát olvasott (dicséretes) neten, majd egy kicsit lepihent. Nézte az írásomat, nem tudta elolvasni.. ^^’ Igen, különben általános iskolában ezért voltam nem annyira jó magyarból, mert a külalakra szinte mindig 1-est kaptam. Sok betűt elég hülyén formálok meg, így pl. a k betű h-nak látszik. Ezután kicsit felmentünk még játszani (megint kettesben) ekkor mondtam neki, hogy van egy pár sport, amit bár nem tudok művelni, jó lenne, ha tudnék játszani. Például a pingpong és a sakk, de ilyen az úszás is. Mondjuk az úszás eléggé érzékeny pont volt gyerekkoromban, ugyanis a fülem miatt nem tudtam megtanulni úszni, ugyanis 3 éves koromban rendesen begyulladt, és felszúrás után nem gyógyult be rendesen, így a bal fülemre sokáig igen rosszul hallottam. Ehhez hozzátett a sok rosszul sikerült műtét Gyulán. Hát azt a kálváriát azt senkinek nem kívánom. És CSAK 2006-ban csinálták meg Pesten rendesen. Hihetetlen, hogy Budapestre kell jönni, hogy megcsinálják a fülemet rendesen… Hogy most mehetnék-e úszni, azt nem tudom, egy nap felkeresek egy fül-orr-gégészt, és megtudakolom.

De visszatérve a játékra, elkezdtük a Mario Party 2-t, de jött Lam’O játszani, így áttértünk a Mario Golfra. Egy 18 menetes játékot terveztem, de Lam’O a 15. után elment, mert elege lett. Mondtam is nekik az elején, a Mario Golf egy nagyon-nagyon jó játék, de nagyon nehéz megtanulni az irányítását. És hiába adtam nekik tanácsot, nem éreztek rá a helyes irányításra, elsősorban az volt a gond, hogy az erősséget nem találták el. Duong játszott volna, pedig ő sokkal rosszabbul állt (+36 pontja volt, aki esetleg nem tudná a Golfban az a lényeg, hogy minél kevesebb pontunk legyen). Így visszatértünk a Mario Party 2-re. Egyértelműen jobb ez a játék, sok hibáját kijavították az első résznek. Itt is 20 kört játszottunk, aztán mennénk le, de…

Kinézek az ablakon, szegény kutyák még mindig lánc alatt. Amior jöttem, már akkor is úgy voltak. Mondtam neki már szabadítsuk ki őket, ha már nincs akadály (reggel állítólag locsoltak), mert valahányszor kinéztem, és észrevettek, nem győztek a szemükel könyörögni, hogy szabadítsam ki őket. Végül is kimentünk, és nagy nehezen leszedtük a láncot róluk. Hát az a boldogság, ami egy kutyán megjelenhet, azt mind láttam rajtunk. Eleve nagyon nehezen tudtuk kiszabadítani őket, mert ugrándoztak össze-vissza, de ahogy kiszabadultak, ugrándoztak körülöttünk, meg össze-vissza nyaltak minket, ahogy értek, hihetetlen boldogok voltak.  Még bent játszottunk egy kicsit velük.

Még voltam velük egy kicsit, aztán mentem is, igen gyorsan telik az idő. Csak megint nehezen szabadultam, mert a kutyák mindig kiszöknek, amikor Duong kikísér engem. Az egyik után muszáj volt menni, mert lefordult a másik utcába. Hiába nyitja ki épp csak egy résnyire a kaput, a kutyák vannak annyira körmönfontak, hogy azon is megtalálják a kiutat. Úgyhogy ennyi volt mára.


Bár a számomra az év albuma és kislemeze már a múlt héten megjelent, de erre a hétre is tartogat a jpop ipar ígéretes kiadványt, szám szerint három kislemezt, melyekre szerintem érdemes lesz odafigyelni:

  • Ohmi Tomoe: Girlfriend
  • angela: Aoi Haru (Seitokai Yakuindomo anime OP)
  • May’n: Ready Go! (Ookami-san to Shichinin no Nakamatachi anime OP)

Ebből May’n kislemeze elérhető már. Hát, mit ne mondjak, kicsit csalódás volt, hogy eléggé populáris lett, holott ő ennél jobbat tud. Nem tudom, hogy ha tobbször meghallgatom, vajon meg fog-e tetszeni, elképzelhető. Ohmi Tomoéra és angelára még várok. Különben egyik sem remekelt az Oricon charton. Tartok attól, hogy Ohmi Tomoe nem kerül be a single Top 200-ba, May’n a 19. helyen nyitott a napi listán, angela pedig  27. Mindketten szerepeltek már jobban is. Bár az is lehet, hogy ezen a héten nagyon sok népszerű és várt kiadvány került boltokba, lehet, hogy ezért nem tudnak most jobbat felmutatni.

Japán nyelvtanfolyamot ajánlott nekem Leea, három dolog miatt szeret oda járni. 1. Nagyon jó légkörűek az órák, 2. olcsó, 3. rövid idő alatt magas szintre jutott el a japán nyelvtudása. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megkeresem E-mailben Anikó-sant, aki tartja az órákat, és máris kaptam választ, és mivel tudom a hiraganákat, ezért mehetek Japán 2-re a jövő héten. ^^ Úgy lesz, hogy 4 nap alatt tart 16 órát (4-et naponta). Több időpontot is mondott, de ő ezt ajánlotta, mert ezen várhatóan többen lesznek, így olcsóbban jön ki a tanfolyam. Nagyon kíváncsi leszek. ^^ Bár amiket Leea mesélt, hogy milyen jópofa órákat tart, és mennyire hangulatos az egész, már meggyőzött. Épp most kaptam E-mailben árlistát, ha összegyűlnénk heten, akkor 18.900 forint lenne a 24 óra összesen -5% diákkedvezmény. Eddig négyen vagyunk, szóval nem reménytelen. ^_^ Különben a honlap: http://www.nyelvtanulas.gportal.hu Japán mellett vállal kínai, vietnami, angol és holland nyelvoktatást is.


Nyilvánosságra kerültek Megumi Hayashibara első heti album és kislemez eladásai:

Shuuketsu no Sadame: 6. hely 11.528
CHOICE: 6. hely 11.931

Hát, jobbra számítottam… De így sem rossz, szép volt Megumi! ^^

Orvosság bánatra


Hát, mit is mondhatnék, nem minden munkanap lehet kiváló, a mai nem volt az, eléggé rosszkedvűen mentem haza. Sokat gondolkodtam az egészen hazaút alatt, érdekes látni, hogy azt a helyet, ahova oly sokan szeretnek járni vásárolni, belsős szemmel mennyire más… Legalábbis az egyik “üzletben” (direkt nem írok nevet, meg szerintem úgyis ki lehet találni, meg összességében nem is lényeg) nagyon nagy felfordulás van, szemmel láthatóan a dolgozók lelkében is. Komolyan megrémített, hogy mindenki rohan, kapkod, nincs tekintettel a másikra, és mindig felmerült bennem a kérdés: Megéri ezért? Vagy ennyire nincs más választás? Bevallom őszintén, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy mindezt diákként látom, mert nekem legalább a választás lehetősége adatott meg. Nekem még nem most késő ráébredni, hogy inkább tanuljunk egy sokkal jobb szakmáért vagy dipomáért, hogy utána olyan kevésbé stresszes munkánk legyen adott esetben jobb keresetért.

Persze a gondolatok is segítettek elűzni belőlem a bánatot, meg itthon a PC bekapcsolása utána betettem az ALI PROJECT: Psychedelic Insanity albumot, és minden rosszkedvem elszállt! Azért erre is csak a japánok képesek! Megmondom őszintén ezelőtt nemigen hittem abban a bizonyos erőben, amit a zene adhat, de a szigetországi néptől (kezdve Megumi Hayashibarával 4 éve) ezt is megkaptam, és ez felbecsülhetetlen érték!


Igaz már egy hónapja meg volt hirdetve a verseny, de csak most van úgy netem, hogy jobban megnézzem a regrendszert, meg elolvassam a részleteket. Mondjuk már a MondoCon honlapjára történő regisztrációval is gondjaim voltak, mert nem emlékeztem, hogy melyik felhasználónévvel és jelszóvel regisztráltam, nagy nehezen találtam csak meg, mivel az emlékeztető E-mail sem jött meg. Mindegy, megrendeltem a jegyet, igyekszem befizetni augusztus 4-éig, hogy olcsóbban megkaphassam a 2 napos jegyet.

És akkor, ha Anime- (vagy inkább már Mondo-)Con, akkor karaoke, és verseny. Csak nagyon hirtelen felindulásból írtam be az új Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalt, mint énekelni, de biztos, hogy nem az lesz, mert az elég nehéz. Ha már nehéz dalt akarok, akkor az angela: Alternative lesz, tisztelegve Leea előtt, hogy megcsinálta a kfn-t. Most néztem meg, hát elhiszem, hogy nagyon sokat szenvedett vele. Ilyen gyors refrént még nem láttam. Leszedtem a kislemezt, többször végighallgattam a két dalt, mind a kettő fantasztikus! A gyors refrént megtanulni… Hát biztos, hogy nem lesz egy leányálom, de Okui Masami: Saikou no GAMBLE dalának tanulása alatt többé-kevésbé kitapasztaltam, hogy kell gyorsan énekelni. Mivel ez a dal is elég gyors. Arra jöttem rá, hogy Okui Masami sem egy bűvész, aki extra gyorsan jár a nyelve, mint a rokkának, hanem csak elharap szótagokat. Ha valóban az angela dalt fogom énekelni, biztos, hogy hasonló módszerrel fogom előadni. Ki fogom nyomtatni a szöveget, és megtanulni. Felmondani magamban. A felolvasásával fogom őrjíteni a 98-as, 97E busz és 2-es metró utasait. ^^’ Na jó, nem, de nagyon szeretném 100%-osan megtanulni. Ha pedig nagyon nem megy, akkor is vannak további lehetőségek:

  • Suara: Musouka (Utawarerumono OP)
  • FictionJuction: Parallel Hearts (Pandora Hearts OP)
  • savage genius feat. Ohmi Tomoe: Maze (Pandora Hearts ED)
  • Suara: Akai Ito (White Album OP)

Most hagyom Okui Masamit. Jól esik másokat is hallgatni, akik hasonlóan nagyszerűen művelik az anison zenét. Bár a Pandora Hearts ED-t szerintem kihúznám, mert az túlzottan lányos. Olyan lányoknak való szerelmes dal, szerintem fiúnak annyira nem áll jól.

A nyári cont biztos ki fogom hagyni, bár a MAT-os őszi conra lehet, hogy egy nap benézek, hogy mi a helyzet. Lehet, hogy tetszeni fog az a karaoke, amit mások csinálnak. De a MondoCon biztos nagy durranás lesz. Vendég lesz ugye, KOKIA (Inkább Suara lenne, de ez már egyéni szoc. probléma), kíváncsi leszek rá. Lehet, hogy a koncertjét is megnézem.

Most kinyomtatom az Alternative dalszöveget, aztán tanulásra fel!


Egyik kedvenc sorozatom gyerekkoromban a Família Kft, azon kevesek közé tartozik, melyért ma is rajongok. Egy mondatos áttekintés: 1991-1999 között TV1-en sugárzott sorozat, Magyarország történetében az első szituációs komédia. Nekem két dolog miatt tetszett nagyon: Egyrészt mert nagyon jó poénok voltak benne, másrészt meg bár ez gyerekként nem tudatosodott bennem, de valamilyen szinten hasonló családi körülményeket szerettem volna felnőttkoromra. A családi körülmény még várat magára, de így sem vagyok elégedetlen. ^^’

Ami miatt felhoztam a sorozatot, az az, hogy van egy rész, melyben olyan klasszikus jelenetek voltak, melyet mindenképp szeretnék itt is megörökíteni. Ez a rész 1997. december 6-án volt (ezért emlékszem erre ennyire pontosan, mert a TV1 logóján egy télapó sapka volt), Az Örökség címet kapta, és ha jól emlékszem, a 318. rész volt, de erre nem mernék megesküdni. Maga a történet eléggé csavaros, azért megpróbálom érthetően elmondani: Csibi (Bajor Imre alakítása) egyik régen látott rokona telefonált neki, hogy szeretné őt meglátogatni. Ám ez a rokon igen gazdag, ezért hogy Csibi ne okozzon csalódást, ezért megkéri Szépéket, hogy hadd lakhasson az élettársával, Mónikával a házukban, addig meg ők elmennek a vidéki telkükre. Pár napig lakhattak ott. Szépék elmennek, másnap reggel megjön a rokon, kinek neve Éliás bácsi (Körmendi János [1927-2008] alakította). No most a sok vicces szituáció nemcsak abból áll, hogy igazából nem is az ő házuk, hanem csak “bérlik”, hanem hogy Éliás bácsi amerikai, sőt az csak a sorozat végére derül ki, hogy ő nem is rokon, csak rokonnak adja ki magát embereknek, mindenkit meglop, és visszatér Amerikába. Emlékezetből megpróbálom felidézni a párbeszédeket. Lássuk az másodikat (az elsőre csak nagyon halványan emlékszem):

Előző nap megérkezik Éliás bácsi, ma reggel pedig Mónika (Csibi élettársa) köszönti:

  • óó, Jó reggelt! Éliás bácsi!
  • Jó reggelt kívánok!
  • Mónika vagyok!
  • Hát gyere ide! Hadd nézzelek meg! Óó, de szép nagy nő vagy! Adjál nekem puszi! … Én is adok neked puszi!
  • óó, ezzel megvolnánk! őő… Hogy aludtunk, hogy aludtunk?
  • Nagyon aludtunk, mint a bunda úgy aludtunk! Csibi hol van?
  • Csibi nincs itthon, razzia van!
  • (Éliás bácsi megijed) Razzia? Itt a kávéházban?
  • őőő… Nem a kávéházban! Hanem tetszik tudni az úgy volt, hogy innen a kávéházból elloptak 2 kiló kávét, és most odarendelték a Csibit, hogy megnézze, és beazonosítsa az ő 2 kiló kávéját! … Na de, hozom a reggelit.
  • Jó lesz, nagyon jó lesz!
  • Tessék, itt a reggeli!
  • óó, nagyon jó! Akkor ugye te vagy Csibinak az élettársa, igaz?
  • Hát, igen az!
  • És ugye segítesz neki a ház körül, meg a kávéházban!
  • Hát igen, ott is.
  • Nagyon jó, ülsz le! … Mónika! Fogok neked adni valami nagyon, nagyon szép ajándékot! Tessék, ez van tiéd!
  • óó, de szép szemkihúzó!
  • Szemkihúzó, örülsz neki Mónika, ugye?
  • Hát nagyon!
  • Akkor itt egy második! Meg egy harmadik szemkihúzó!
  • Jaj, köszönöm! Komolyan Éliás bácsi milyan gálánsnak tetszik lenni!
  • Nézd Mónika, nekem nagyon tetszik, ahogy a Csibi fiú az évek során felépítette magának ezt a sok mindent, és nagyon boldog vagyok! Megmondom őszintén, úgy ahogy van, régen egy mihaszna, semmirekellő volt! Már attól féltem, hogy soha a büdös életben nem lesz belőle ember! És lám! Lám!
  • Lám, lám, lám! Hát igen egy rendes ember!
  • Ez itt mindet van az övé!
  • Hát… nagyrészt!
  • Már hogyhogy nagyrészt?
  • őőőő … őőőő Azok a lábosok ott az enyémek!
  • Lábosok, Mónika! Júj, de megszerettelek téged! Tessék (kiborít egy ajándékos táskát) ez itt minden van a tiéd!
  • Az enyém? O_O
  • Ugye örülsz neki Mónika? Mert ugye ez a te neved?
  • Igen, a nevem is az enyém!
  • Nézd Mónika! Nekem ott a USA-ben van egy szikvíz-üzem, egy tojásfeldolgozó, meg vajraktár, sok-sok millió, millió dollárom van ott kint! De az az igazság, hogy ez az öreg szíve… ez már nem működ hibátalanul! Az az igazság, hogy kell valami örökösről gondoskodni, aki majd örökli a vállalataimat. Ekkor én írtam a Csibinek, hogy tőlem rengeteg pénzet tudna örökölni. De egy mihasznára, egy semmirekellőre… egy herére nem hagyom!
  • Na, na, na! Egy herére nem is jó!
  • Persze, hogy nem jó, hát micsoda beszéd az, egy herére hagyni! Olyan ember, akinek nincs perspektívája! De írt a Csibi, hogy neki már van perspektívája!
  • Igen, igen! A Csibinek van perspektívája! Igaz, hogy ott van lent a pincében! De én láttam, én láttam!
  • (Éliás bácsi kicsit furán néz) Na szóval a Csibinek van perspektívája, ezt nekem nagyon gyönyörűszépen megírta, szóval nagyon fogok örülni… (Éliás bácsi a könnyeivel küszködik) Ha majd eljön a nap… És fel fogok dobni a talpámat! Akkor minden Csibire fog esni! A szikvíz-gyár! A Tojásfeldolgozó, meg a vajraktár! Ugye örülsz neki Mónika?
  • Igen, én iszonyatosan örülök! Mert tudja a Csibi is mindig mondta, hogy szeretett volna egy vajraktárat!
  • Ezt mondta? Jaj Mónika… Na várjál adok még egy szemkihúzót!
  • Jaj köszönöm! Hát már van 1, 2, 3, 4, ez az ötödik!
  • Most kérek ezért cserébe valamit Mónika! Kérlek, hozzál nekem egy telefonkönyv. Nekem kell telefonálni a légitársaságnak, valami probléma van! Én nem is tudom, hogy történhetett meg, az egyik csomagom elkeveredett Kalkuttába. Abba volt az összes pénzem!

Hát ennyi volt ez a jelenet. Meg sok ilyen apróbb poénos jelenetek maradtak meg bennem ebből a részből. Az egyiket mindenképp szeretném megmutatni.

Ez az első jelenet, amikor Éliás bácsi megérkezik, Csibi fogadja, beszélgetnek, és Éliás bácsi ajándéka körül volt egy kis kálvária.

  • Csibi, kapsz tőlem egy nagyon szép ajándékot! (átnyújtja neki az ajándékos szatyrot) Tessék!
  • Júúj, annyira izgatott vagyok, mi lehet benne! Júúj! Szemceruza! Az nagyon kell, az nagyon kell! Ez meg itt, pucli! Az is kell!
  • jaj nem! (nevet) Ebben van egy óriási nagy tévedés! Ez nem a te ajándékod! Mindjárt adom a te ajándékod! Tessék, ez van tiéd! Tessék! (átad egy hatalmas parfümös üveget) A te szeretett szantál illatja!
  • (Csibi arca elkenődik) Szandál illatot nem…
  • SzanTál!
  • Jaa, szantál! Nagyon-nagyon szeretem!

Nem tudom, hogy így mennyire viccesek, de látni kéne ezt a részt, valami felejthetetlent alakított Körmendi János, Isten nyugasztalja, nagyszerű színész volt. Legszívesebben nyilvánosságra hoznám, de csak VHS-en van meg, és egyszer kerestem egy PC-s boltban ilyen digitalizálót, hát nem az én pénztárcámra szabták az árát! T_T Na talán egyszer.


Két Neon Genesis Evangelion dalt énekelt fel Megumi egy év alatt, mindkettőnek hasonló a címe, és hasonló a stílusuk. Mégis érdemes egy kicsit jobban elmélkedni rajtuk.

Érdekes a magyar fordítása a két dalnak: Shuuketsu no Sono he – A koncentráció kertjében, Shuuketsu no Sadame – A koncentráció végzete. Hogy most a koncentrációs táborra gondol, nem tudom, mert nem találkoztam angol fordítással, de nem kizárt, hogy arra gondolhat, mert a Shuuketsu no Sono he bár nem annyira tragikus, de egyértelműen olyan hangulatú, hogy buzdítja az embereket, hogy gyerünk tovább csinálni, egyszer vége lesz. Az AYANAMI verzió meg ugye egy embernek szól, akit nagyon szeret, de erről értekeztem a Megumi CHOICE album postban. A Shuuketsu no Sadame … már most lelövöm a poént: Sokkal jobban szeretem ezt a dalt. Egyszerűen azért, mert sokkal Megumisabb lett, emellett sokkal gótikusabb (akár az ALI PROJECT is felénekelhetné ^^’), tehát az új dal műfajilag sokkal gazdagabb, és sokkal jobban igazodik Megumi egyéniségéhez, ezért lett jobb. Meg jobban is remekel az új kislemez az Oricon charton, mert a Shuuketsu no Sono he kislemez a 7. helyen nyitott első nap, a Shuuketsu no Sadame pedig a 6. helyen, viszont feljött 2. és a 3. nap a 4. helyre! És a tavalyi single összeladása 43.588, ezzel a 2009-es év 150. legeladottabb kislemeze lett. No most nagyon remélem, hogy a Shuuketsu no Sadame single-ből több fog elkelni, és akár az éves top 100-ba is bekerül. Persze, ehhez kb. 100.000-es eladást kell produkálnia. És ha sokáig marad a Top 50-ben, akkor nem elképzelhetetlen. Sok sikert Megumi! ^_^

Akármekkorák is lesznek az eladási számok, egyvalami tény: Nagyon-nagyon kellett az új album, mert az az igazság, hogy kezdett “csillapodni” bennem a Megumi fanság. Nem feltétlen azért, mert untam a régi dalokat, hanem a megszokás. Vannak nagyon jó dalai, csak ott van Okui Masami, kinek repertoárja sokkal szélesebb. Részben azért, mert ő már gyerekkorában tanult énekelni, ezért sokkal képzettebb a hangja, jól tud érzelmeket társítani a dalokhoz. Megumi pedig istenigazából nem készült énekesnőnek, ő csak a Ranma 1/2 és a DoCo által került az énekesnői szférába (helyes így ez a kifejezés?). És előtte soha nem járt hangképzésre, csak felfedezték, hogy azért van egy hangja. És ezt fejlesztette tovább. Az első albuma a Half and, Half (1991. március 21.) nem lett rossz. De hallatszik az első pár albumán, hogy nem képzett a hangja, de amit lehetett, kihozott magából. Okui Masami pl. sokkal jobban debütált a Gyuu (1995. április 21.) albumával, de vannak, akik Meguminál sokkal rosszabbak. És mára azt kell mondanom róla, hogy igazi fantasztikus énekesnő lett belőle. Szóval nagyon örülök az új albumának, mert sokkal többet hallgatom őt, és visszatért bennem az az érzés, hogy miért szeretem Megumit annyira, de ehhez kellett az is, hogy nagyon jó legyen az album. Ez megvan. ^^

Szóval számomra mindig is Megumi Hayashibara és Okui Masami lesz a no. 1. És egy petíció a végére: MEGUMI HAYASHIBARÁT AZ ANIMELO SUMMER LIVE-BA!!!


Nemrég kezdtem el nézni az Utawarerumono animét, még az elején tartok, de amikor utoljára voltam Lam’O-éknál, mondták eléggé kusza lett a vége, mert sok kérdés maradt megválaszolatlan. Ez számomra már annak tudatában hihető, hogy ismerem a 26. részt lezáró dalt, mely nem más, mint Suara: Kimi ga Tame. Ezzel zárul az anime. Szerintem a dalnak egyáltalán nincs lezáró-hangulata, sőt pont hogy olyan, hogy várjuk az utolsó nagy történést, ami majd lezárja a sorozatot. Hiszen a zene is olyan, hogy megtelt tűzzel, készülünk az utolsó nagy harcra. De ez nem befolyásolja a dal nagyszerűségét, mert önmagában a szerzemény örökzöld mestermű! Nagyon szomorú dal, bennem is igen nagy hatást gyakorolt. Magára az animére visszatérve, van egy OVÁ-ja is, mely 2009-es kiadású. Lehet, hogy pont itt kapunk választ a kérdésekre? Mindenesetre a betétdal az adamant faith (szintén Suara előadásában) is egy fantasztikus alkotás. Nagyon kíváncsi leszek az animére.


Még nincs 1 hete, hogy megjelent az album, de szeretnék róla pár szóban értekezni. Nagyon sok rajongó (köztük én is) várta az új albumot, mert 2007-ben jelent meg az utolsó stúdióalbum (Plain), és hát jelentek meg ugyan kislemezek, de hát vártuk, hogy mikor jelennek meg albumra. Most jött el az ideje. Három év talán nem sok annak fényében, hogy Megumi, amikor bejelentette a Tokyo Boogie Night rádió műsorában, hogy gyereket vár (ez 2004. január 7-én volt, a center color albumának megjelenésével egy napon), már akkor mondta, hogy ezentúl, ameddig lehet, énekel, meg vállal további seiyuu szerepeket, de semmiképp nem mehet a családja kárára. Tehát sokkal kevesebbet jelentkezik (mondjuk ez azóta így, mióta 1998. március 31-én megházasodott). Én azt gondolom, hogy így megbocsájtható, hogy ritkán jön új kiadvánnyal, de legalább akkor csúcsformában van!

Tehát az új album. Hogy van-e valami hátsó jelentése magának a címnek, azt nem tudom, de mindenképp erősen hat, mintha egyfajta vízválasztó lenne. 13 dal került fel az albumra:

  1. Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver~
  2. Shuuketsu no Sono he
  3. Lucky & Happy
  4. A Happy Life
  5. Ame no Inu
  6. Career Girl NOT Woman
  7. Ao Shashin
  8. Sunadokei
  9. Plenty of grit
  10. Front breaking
  11. http://www.co.jp ~Ballad Version~
  12. JUST BEGUN
  13. Revolution

Igencsak megrökönyödtem, amikor megláttam, hogy az első dal az NGE videojáték (ha jól tudom videojáték, de mostanában megint felkarolták a sorozatot. A Pachinko Machine alcímet kapta a sorozat) betétdalának egyedi verziója. Egyből bele a közepébe? Nem gond, bár én jobban szeretem, ha elsőnek amilyen “bevezető” dalt hallunk. Visszatérve a dalra, a stílusát nemigen tudom behatárolni, annyira egyedi, de egy biztos: Nem semmi, hogy Megumi 42 évesen (2009-es a dal) képes gyerekhangon énekelni. Maga a zene eléggé szomorú, és szerintem ezzel a gyerekhanggal valamit ellensúlyozni akar Megumi. Vagy azt, hogy hiszi, hogy vége lesz minden szörnyűségnek, vagy azt akarja érzékeltetni, hogy bármi is érje őt, a hit és a remény megmarad benne, és senki el nem veheti tőle. Akármi is az igazság, nagyon hatásos lett a dal. Az eredeti Shuuketsu no Sono he pedig felráz mindenkit, hogy ne adjuk fel, egyszer mindennek vége lesz! Tehát a két verzió között abban látom a különbséget, hogy amíg az eredeti mindenkihez szól, addig az AYANAMI verzió pedig ha nem is magának, de valakinek énekli, és üzeni neki, hogy ne adja fel.
A Lucky & Happy dal pedig egy nagyon aranyos szerzemény. Istennek, és szeretteinek mond köszönetet, hogy vannak neki, és szeretik őt, és ez tesziőt igazán boldoggá, a Happy Life meg eléggé hasonló mind zeneileg mind szövegileg.
És akkor jön a három új dal. Az Ame no Inu egy csendes, vidám dal, éppen azon gondolkodom, hogy hallottam-e már ilyesmit tőle, mert nagyon rémlik. A Fuwari albumon van több ilyen dal. A Career Girl NOT Woman pedig a Megumitól megszokott vidám, kellemes dal, ami miatt sokan szeretjük őt. Örülök, hogy ilyet is hallani tőle. Az Ao Shashin nagyon nem maradt meg bennem, de azt mondják az egyik új Slayersben hangzott el a dal.
De jön az igazi Slayers-áradat! A Sunadokei nagy kedvencem az énekesnőtől, nagyon szeretem az ilyen dalokat. Ezután a nagy visszatérő dal a Plenty of grit, mellyel az énekesnő igencsak nagyot robbantott, miutá kiderült, hogy a Slayers visszatér. Továbbra is rajongók nagy kedvence. A Front breaking meg érdekes dal, ugyanis eléggé disszonáns. Én egyszerre érzem vidámnak és szomorúnak, de a refrén dallamvilága teljesen máshol van, mint a verséké.
A http://www.co.jp ballada verziója sokak által okozott nagy boldogságot, ugyanis a Tokyo Boogie Nights-ban sokan kérték Megumitól (szokott felolvasni rajongói leveket), hogy kerüljön fel ez a dal, mert nagyon szeretik. Kérésük meghallgatásra talált. És tényleg nagyon jó szerzemény, erősíti az albumot. A JUST BEGUN pedig a Slayers Evolution-R utolsó részét lezáró dal. Van is egyfajta “vége-hangulata”. Sajnos még nem láttam a szériát, de kellemes lezárása lehet a sorozatnak. Az záróakkordja pedig a Revolution, mely a Slayers Revolution ending dala. Nemigen illik lezáró dalnak, de hát nincs beleszólásunk a sorrendbe. ^^

Összességében igencsak jó albumot adott ki Megumi, megérte rá éveket várni.

%d blogger ezt kedveli: