Archive for augusztus, 2010


Énekes vagy sztár?


Nagyon nem mindegy. A mai metropolban, láttam egy hirdetést, mely valahogy így szólt: “X-Faktor: Nálunk a győztesből sztár lesz!” Na ekkor gondolkodtam el bizonyos dolgokon. Ugyanis az ember akkor tud igazán boldog lenni, ha követi az álmait, még akkor is, ha mások esetleg őrültnek nézik miatta. És ekkor fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy én énekes akarok lenni, nem sztár… Különben ezért (sem) nézek se kereskedelmi adókat, sem tehetségkutató műsorokat, mert itt már rég a felhajtásról szól minden. Olvastam fórumokon teóriákat ezekről, de ezeket azért nem írom meg, mert sehol nincs kőbe vésve, hogy így van ez. De az biztos, hogy itt is csak a felhajtásról szól az egész. Meg lehet nézni az előző tehetségkutatókat, hogy ki tudott fennmaradni. Már csak azért sem nézem ezeket, mert nekem Japánban születtek meg a csillagok. Hayashibara Megumi, Okui Masami, Suara, Ohmi Tomoe, angela, Kajiura Yuki, ALI PROJECT, és még sorolhatnám. Náluk jobbat úgysem tud senki, nekem ők a megasztárok.

augusztus 29


Okui Masami: DEVOTION CD borító

Ismét nem akármilyen nap ez a mai Okui Masami szemszögéből, ugyanis 9 éve ezen a napon jelent meg a DEVOTION albuma. Amiről mint kedvenc album státusz okán emlékezek meg. Ugyanis Okui Masamit sokáig “csak” nagyon jó énekesnőnek tartottam, amíg meg nem ismertem a God Speed albumát. Na ekkor gondoltam magamban azt, hogy nem akármilyen énekesnőt hallgatok, majd amikor sorra került a DEVOTION album, komolyan nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire gazdag érzelemtöltetű egy album. Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyire fantasztikus alkotás. Életem egyik meghatározó albuma, amíg élek, el nem fogom felejteni.

Mivel Lam’O-ék lemondták a mai közös programunkat egyéb dolgaik miatt, ezért áthívtam a bagszit. Kora délután át is jött. Itt is a játéké volt a főszerep. Az elején sokat játszottunk a Mario Party 8-cal Wiin. Jó játék lett, jobb mint a GC-s Mario Partyk, de a 64-eseket nem múlja felül. A Goomba’s Booty Boardwalk pályán volt egy befejezetlen játékom, így beszállt oda. A Mario (sőt a Nintendo-, de meg merem kockáztatni, hogy az egész videojáték)-történelem legviccesebb beszédhangja ezen a pályán hallható. Azokra a Piantákra gondolok, akik árulják az édességeket. Muszáj voltam megállítani a játékot, mert nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Bagszi ahhoz képest, hogy leminősíti magát, hogy ilyen meg olyan rossz játékos, nagyon jól ment neki, igen nagy előnyre tett szert.

Nem akartuk végigvinni az 50 kört, ezért félbehagytuk. Átmentünk a Photo Channelbe, ahol bagszi megmutatta, hogy nemcsak 48 részben lehet puzzle-ozni, hanem ha rámegyünk a 48-ra, és megnyomjuk az 1-es gombot, 192 részletben szedi szét a képet. Hát nem volt semmi. Bagszi szinte egyedül csinálta majdnem a végéig. Majdnem, mert 40 perc múlva már nagyon elfáradt, és feladta, pedig már nagyon kevés hiányzott neki. Aztán volt még Wii Play, ekkor beszélgettünk a Wii Partyról, egyetértünk abban, hogy jó játék lehet belőle. Kicsit netezett, aztán ment is.

Ismét beszédtéma volt a MAT-os AnimeCon, kiderült, hogy voltak kisebb félreértések a karaoke segítői mivoltom miatt, de hála Istennek megoldódott. ^^

AnimeCon és ALI PROJECT


Tök boldog vagyok, hogy kaptam a hírt, hogy a MAT-os AnimeConon lehetek a karaoke részlegben segítő. ^^ De még számtalan menőséget ígér a MAT, bagszi nem győzi fülig érő szájjal mesélni, hogy mennyire örül, hogy ennyire tartja magát a MAT. És igen, szerintem ez nem az a fajta erő, amikor gyengén kapálózik, és kiabál az életért, hanem erős csapat, akik készek örömet szerezni az animés társadalomnak.

ALI PROJECT: Soubikakei CD borító

Meghallgattam az ALI PROJECT: Soubikakei albumát. Mi tagadás, mióta ismerem a Psychedelic Insanity albumot, azóta sokkal több érzelmet tudok kötni az együtteshez. Ez az album sem okozott csalódást. ^^ Ez az első 2007-ben megjelent albumuk (a PI a második), egyben az együttes legjobban teljesítő korongja, ugyanis az 5. helyet érte el az Oricon heti listán, és 63.117 példányt adtak el. Ez nagyon szép eredmény. Bár aláírom, ha valaki azt mondja a borítója, hogy kissé morbid. ^^’ De mondtam, hogy hitelesen adja át a negatív főszereplő szerepét. Ezért is érdekel annyira Arika Takarano, az énekesnő (akit a képen is láthatunk) élete, hogy mitől alakult ki ez a furcsa stílus? Volt valami nagy trauma az életében, vagy egyszerűen csak szereti, és jól áll neki. Mert hogy baromi jól csinálja, az tény! Az album címe is eléggé furcsa, mert a Soubikakei japánul valami olyasmit jelent, hogy “Rózsakeresztre feszítés”. Ezen az albumon található a Kinjirareta Asobi dal, mely ugye a Rozen-Maiden 1. opening, de olyan nagyszerű művek hallhatók az albumon, mint a Seishoujo Ryouiki, vagy a Baragoku Otome, melyek szintén Rozen Maiden szerzemények. Amit még nagyon tudnék ajánlani az albumról, az a Nemureru Shiro dal, ahol nagyon szépen énekel az énekesnő, igazi remekmű lett. Bár nem éri utol a Psychedelic Insanityt, de nagyon kellemes album lett. Megérdemelte a szép eredményt. ^^


Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^’ Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van… De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^’ Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam’O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam’O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát… Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én “száguldó” netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze…

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből “vitázott” egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

  • És a nyertesnek mi jár?
  • A szája – Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen “felújított” Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen… Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az “An error has occured” című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii… Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam’O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.


Hát mit mondjak, nagyon izgatta a fantáziámat ez az SACD formátum, úgyhogy nem sokkal a blogpost megírása után útra keltem, hogy az Europarkban megnézzem, hogy mi a helyzet e téren.

Előtte beszélgettem az egyik barátommal, Ákossal (Necrokid) hogy lehetséges, hogy ilyen drága legyen egy SACD lejátszó? Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja kizártnak, mert még ő sem hallott ilyen lemezről (pedig ő komolyan foglalkozik a zenével), de biztos benne, hogy nagyon szép lehet a hangzása.

Hogy ezt kiderítsem, tehát elmentem a Saturnba. Először csak magam néztem a zenelejátszó Hi-Fiket. Lehet ezeket a berendezéseket annak nevezni? Hol vannak a régi a minőségi Hi-Fi tornyok? Nyilván még az SACD közelében sincsenek. Aztán megnéztem még a Házimozikat, reménykedtem, hogy ezekben talán van annyi, de itt sem találtam. Aztán megtaláltam az eladót, akinek a szórakoztató elektronika a reszortja. Mondom neki, látom meg van lepve, hogy mit keresek. Hát elhiszem, hogy nem minden nap jönnek ilyennel az emberek. Elvisz egy kisebb stúdiószerűségbe, ami az üzletben van kialakítva, ahol a minőségi lejátszók voltak. Mutatja, hát lehidalok… A legolcsóbb 139.990 forint. Hát itt nem babra megy a játék! Mondta az eladó is, hogy nem olcsó, de nem akármit visz haza, aki ilyen lejátszót vesz. Megmutatom neki a Suara CD-t (magammal vittem), elismerően bólogatott, biztos, hogy nem hétköznapi a hangzása. Istenem, elképzeltem, hogy az egyik kedvenc CD-m extra minőségben szól, szerintem levegőt nem kapnék. Szerintem koncert-hangzása lenne. De most egy CD miatt kiadni egy készülékért majdnem 150.000 forintot? Azért erősen elgondolkodtam rajta, nem kérdeztem meg, hogy a többi CD-nek a hangminőségét is feljavítja-e esetleg. De nem tartom kizártnak.

De azért lázba hozott ez az SACD, de arra azért gondoltam, hogy Vaterán pl. olcsóbb is lehet. És igen! Van egy Philips DVD / SACD lejátszó 35.000 forintért! Ez azért már sokkal jobban hangzik.^^De van ennél jobb ajánlat is! Sony házimozi rendszer SACD támogatással 25.000 forintért. Csak nem lehetetlen, hogy lejátszam ezt a CD-t eredetiben is. ^^


Suara: Yumeji SACD

Hát egyik szemem örül, a másik meg sír. Nagyon boldog vagyok, mert ma megkaptam a postástól Suara: Yumeji SACD-jét. ^^ Nagyon álmom vált valóra ezzel, már többször írtam arról, hogy mennyire szeretem ezt a CD-t. Csakhogy… Mivel SACD, nem tudom lejátszani semmivel! T_T Nem így kezdődött, mert azért utánaolvastam, hogy mi ez az SACD, és azt olvastam, hogy az SACD-k 90%-a hibrid, ami azt jelenti, hogy a hangminőség érezhetően nem jobb, de bármely CD lejátszó lejátsza. Hát úgy tűnik, hogy ez a CD a 10%-ba tartozik! T_T Van is a borítón egy információ, hogy mi ez az SACD, de igen szegényes a japán tudásom még azért… Ezért neten kerestem rá. Az angol wikipedia elég részletesen ír róla, de most nem volt idegem fordítani. Még egy magyar oldalt találtam, de elég furcsa a megfogalmazási stílusa, így épp csak átfutottam. Egyszer kíváncsiságból szétnéztem, hogy van-e külön SACD lejátszó. Elvileg van, de remélem csak poén az a 212.000 forint… Ha lesz még időm, ma elmegyek az Europarkba a Saturnba és ott rákérdezek, hogy mivel lehet lejátszani. A CDJapan a CD-ismertető oldalán is csak általánosságban ír az SACD-kről. Különben ahogy a CD borítón levő SACD adatokból kivettem, igencsak szép lenne, ha le tudnám játszani, mivel at átlagos 44 KHz helyett 100 KHz frekvenciájú a zene, és a hangereje 96 dB helyett 120. Szóval nem semmi. Remélem lesz lehetőségem meghallgatni eredetiben a CD-t is. ^^ Most az örömöm sokkal nagyobb, hogy megvan eredetiben, mint annak a bánata, hogy nem tudom lejátszani.

Suara: Shunkashuutou dalszöveg


Talán a férfi mivoltom miatt, de soha nem értettem, hogy lehet sírni egy dalon, amíg meg nem ismertem Suara: Shunkashuutou dalát. Nagyon-nagyon ritka az, hogy valaki ennyire csodálatosan átadja az érzéseit, Suara képes rá! Nem tudom, hogy ki a zeneszerzője a dalnak, de fantasztikus, hogy így együtt tud működni az énekesnővel, és engedi, hogy olyan dalokat énekeljen, amik jól állnak neki. Bár Suara érdeme elsősorban, hogy ennyire képes átadni az érzelmeket. Csodálatosan szép szerelmes dal.

Shunkashuutou

haru ha usubeni wo matotte zutto koi wo shiteita
tsuki no fune ukaberu yozora hoshi ni negai kakete
harahara to chiru namida yo tooi kimi tsuretekite
itoshisa ha hana ni natte mada saiteimasu

natsu ha higurashi no ano koro sotto kuchizuketeita
michiru umi shiroi kainara eien (towa) no uta kitteta
sansan to yoseru nami yo omou kimi duresatte
tasogare ni kiete mo mada mada koko ni imasu

aki ha rakuyou wo utsushite sotto toki wo tsumuida
akaya kini somaru kono michi dare wo matsu no deshou
hira hira to mau ki no hayo itoshi kimi tsutaetayo
suberidasu kaze ni natte kitto haruka sora he

haru natsu to kisetsu ha yuki aki wo machi ima hitori
sayonara ha hitotsu futatsu otonaku tsumotte

fuyu ha seijaku no ano oka sotto ai wo kanadeta
usugumo no gosen shi narabe kimi ni kikoemasuka
kimi ni kikoemasuka

shiki ni nita koi yo

Majd egy későbbi blogpostban mutatok szöveget, ha úgy alakul… De nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség. Egy pár ember tudja, hogy mire gondolok.


Azt elfelejtettem 2 hete amikor Békéscsabán voltam megírni, hogy tökre meglepődtem valami miatt. Azt tudtam magamról, hogy kevesebbet eszek, és látszott rajtam is, hogy fogytam, de ahogy ráálltam a mérlegre, és 72,5 kg-ot mutatott, nagyot néztem. O_O Ez legalább 10 kg mínuszt jelent nekem. Többen kérdezték tőlem, hogy ennyire szerényen élek, hogy így lefogytam? Mondom nekik nem, csak amióta Pesten vagyok, valahogy sokkal kevesebbet eszek, és sokkal többet mozgok. Nincs étvágyam, mert nincs idő a kajára gondolni. Mindig mozgásban vagyok, csinálok valamit. De örülök neki, hogy így összejött, egyértelműen jobb lett a fizikai állóképességem is, meg nagyobb a teherbírásom. És nem ám mindenféle divat-fogyási módszerrel. Lehet, hogy szabadalmaztatom a “supermario4ever módszer”-t, költözz fel Pestre, és találj ki magadnak mindig valami programot. :D

És a futás is sokkal jobban megy, amit bevallok őszintén, férfiasan nem volt az erősségem. Most szükségem is volt rá, mert rohanni kellett a buszhoz, de így is elment, mert nem volt utas, és nem várt meg. -_-‘ Úgyhogy vártam egy negyed órát a követekző járatra. De Pesten legalább csak negyed órát kell várni. Békéscsabán (és szerintem a többi nagyvárosban is így van) vasárnap óránként járnak a buszok, és a még a reggeli csúcsidőben is 20-30 percenként jártak. És annak ellenére, hogy tömve voltak a buszok (amikor busszal jártam iskolába), csak még jobban megritkították a járatokat. -_- Ekkor döntöttem úgy, hogy váltok biciklire. Tehát vissza Budapestre. Ahogy írtam tegnap, találkoztam ma Mystrával, 13 óra helyett 12 órakor. Határ úton összefutottunk, ő az egyik standnál vett még gyrost, aztán mentünk a metróhoz, jöttünk hozzám. Egész jól elbeszélgettünk, ugyanis nem kisebb tervünk van, mint összeköltözni egy közös albérletbe. Akkor már új helyre költöznénk (mondjuk én október közepéig amúgyis mennék innen). Azért is mondtam, hogy találkozzunk a Határ úton, mert a 19. kerületbe szeretnék menni, és hogy nézzen egy kicsit szét a környéken, ismerje meg. Az egyetemhez, ahova felvették (Corvinus) nincs messze, ezért is javasoltam, hogy idejöjjünk, ez egy kellemes hely.

Megyünk a 98-as buszon, szállnánk le, egyszer csak látjuk, hogy nem tud továbbmenni, mert az úton rendőrök mentők, hát baleset történt a Ferihegyi úton! A sofőr megengedte, hogy hamarabb szálljunk le, közben Mystrával szemléltük, hogy mi történt, és döbbenten láttunk, hogy nem ember szenvedett balesetet, hanem egy ló. Ami még furcsább volt, hogy nem láttuk, hogy mi okozta a balesetet, mert egy összetört kocsit nem láttunk, csak a lovat, ahogy fekszik eszméletlenül az úttesten, körülötte emberen próbálnak segíteni rajta, ha lehet… Nagyon meglepett minket. Mentünk tovább Mystra megjegyezte, hogy a környék inkább egy falura emlékezteti. Igen, tényleg ilyen, és a másik nagy probléma, (ami miatt ha másképp nem, egyedül mindenképp szeretnék elmenni) hogy messze van mindentől. Jó, BKV-val mindent el lehet érni, de mennyi idő alatt. Ezt főleg akkor éreztem meg, amikor dolgoztam, elsősorban délutánosként este 22 óráig. És amikor a Nyugatinál voltam a Tesco expressben, akkor gondoltam arra, amikor a hármas metróval hazajöttem, hogy jó lenne már itt leszállni, amikor a Határ útra ért a metró, mert nekem Kőbánya-Kispestről még legalább fél óra az út a 98-as busszal, és csak nem mindegy… Amint megérkeztünk a házba, körbevezettem, tetszett neki. A konyhában voltunk, ott beszélgettünk sokat egymásról, egy kicsit a karaokét is elemezgettük, bár nem tudott sokáig itt lenni, mert csak 16 óráig volt érvényes a Budapest Kártyája, és addigra vissza kellett menni a szüleihez, hogy haza tudjon menni.

De örülök neki, hogy ha komolyabban összejön az egész (akár már 2 hét múlva), azért egyedül sem annyira jó, meg hát feleződnek a költségek, na meg egy olyan emberrel, akivel nagyon jól kijövök, azzal szerintem csak öröm lesz egy együttlét.

Évfordulók hétvégéje


Okui Masami: Self Satisfaction

Hát ez az a nap! Ma jelent meg 1 éve Okui Masami: Self Satisfaction CD-je! Szerintem minden évben megemlékezek erről a CD-ről, mert nagyon szeretem. Amikor megtudtam, hogy új cover album jelenik meg, nem nagyon ismertem a rajta szereplő dalokat, de úgy döntöttem, hogy a Megumis rajongói oldalamon megindítok egy visszaszámláló időt 2009. augusztus 21-én 0:00:00-kor ért célba. De hogy ennyire jó albumot fogok megismerni, azt nem gondoltam volna! Miután megjelent szinte hetekig csak ezt az albumot hallgattam! Különleges varázsa van. 55 perces az album, de igazából az egész olyan, mintha kb. másfél órás lenne, de egy pillanatra nem unom meg! Annyira tartalmas zeneileg az album, és annyira élvezetes, hogy szavakba nem tudom önteni! Aki kíváncsi arra, hogy lehet 2009-ben egy ilyen albumot csinálni, az töltse le. A mai napig nagyon szeretem hallgatni, és ez szerintem így lesz, amíg szeretni fogom a japán zenét, melynek várhatóan a halálom fog véget vetni.

Más szempontból is fontos ez a nap… legalábbis 22-e, de a CD megjelenése okán, inkább 21-ének szeretem mondani. ^^ Ugyanis holnap lesz 1 éve a 2009-es Nyári AnimeConnak. Nekem nagyon fontos az a nap, mert akkor énekeltem először karaokén. Nagyon félszeg, tapasztalatlan első alkalmam volt, de nagyon boldogan emlékszem meg róla. Okui Masami: Gift dalát énekeltem el. Emlékem, teljesen ledöbbentem, hogy énekelem a mikrofonba, és a hangfalon keresztül visszahallom a saját hangom. És nagyon elbizonytalanított az az érzés, hogy úristen, egy általam szeretett dalt saját magamtól hallok énekelni? T_T Kicsit hallatszott is, hogy el voltam foglalva ezzel a gondolattal, mert az első fele igencsak hamis volt. De aztán megráztam magam, és arra jutottam, hogy nem hinném, hogy ez kéne, hogy elbizonytalanítson, és a végére helyrejött a hangom. Volt idő rá, mert 7:07 hosszú. De én mindennek ellenére kellemesen emlékszem vissza erre a napra, nemcsak emiatt, sok kellemes élmény ért. Erről értekeztem még anno a régi blogomban, itt írtam posztot erről a napról.

Na szóval ma lett volna az a bizonyos összejövetel, ami hát végül mégiscsak le lett mondva, így végül talán el lehet mondani, hogy mi volt az az apró meglepetés, amit szántam volna mára. Úgy döntöttem, hogy a említett évforduló alkalmából csináltatok egy tortát, melyre rátetetem ostya formájában a CD borító képét. No már most ez akkor hiúsult meg, amikor pár napja voltam a 17. kerületi Végvári Cukrászdában, hogy megkérdezzem, hogy mennyibe fáj egy ilyen hadművelet. Mondja a nő, hogy 2.500 forint… Felkapom a fejem, hogy ez egész jó ár. De sietve hozzáteszi, hogy 2.500 forint csak az, hogy rátegyék a tortára a képet. Hát akkor ejtettem az egészet, miután mondta, hogy a legkisebb, 8 szeletes torta is olyan 1.800-2.000 forint lenne. Maradt is a feltételes mód. Sajnos még nincs pénzem erre. És mivel már szinte mindenki lemondta a találkozót, csak Laciék nem, ezért megbeszéltem, hogy elmegyek hozzájuk. Ez amúgy is kellett, mert nem tudtam feltenni a MondoConos karaoke versenyre a dalomat, hála a mobilinternet miatt. -_- Legalábbis gyaníthatóan ő a bűnös. Ugyanis van (volt, már nem tudom) egy akciója a T-Mobile-nak, hogy aki igényel mobilinternetet, csak 1 éves hűségnyilatkozatot kell vállalnia, és nincs túlforgalmazási díj, csak lekorlátozzák a sávszélességet. Na mondom, tök jó, hát éljünk vele. Különben örülök, hogy nincs túlforgalmazási díj, nagyon könnyű felélni a 3 gigát. Bár a 128 KBit/s sávszélesség csökkentését kicsit félreértettem, ugyanis azt hittem, hogy ennyivel fogok tudni a három giga után le- meg feltölteni, aztán jött a valóság, hogy az igazából 0,125 megás netet jelent, és a max. fel- és letöltésem 16 kbit/s. No már most, több helyen is próbálkoztam neten keresztül feltölteni, de mindig hibát ír ki. Hogy mi az oka, nem tudom. Na tehát, ezért elhatároztam, hogy SD kártyán keresztül fogom feltenni náluk a felvett dalomat. Na de, az ő gépe meg nem látja az SD kártyát. -_-‘ Végül az a megoldás jutott még ott eszembe, hogy Leeának tegnap átküldtem a dalt (érdekes, az MSN-es feltöltés megy), ezért E-mailen megadtam neki a karaokés elérhetőségemet, és hogy töltse fel, ha egy mód van rá. Úgyhogy most így állunk. De vittem a Nintendo Wiimet, de érdekes, most Lam’O egyáltalán nem játszott, sőt elvolt a maga dolgával. Inkább ketten maradtunk Zolival. Vittem a Mario Strikers Charged Football játékot is, mert úgy voltam vele, hogy hát megvan a két Wiimote, akkor tudunk játszani. Aha, csak aztán náluk esett le, hogy a játék 2 Nunchakut is követel. -_- Így ő egyedül próbálta ki a játékot. Tetszett neki, jól elvolt vele, de a fő attrakció még mindig a Mario Kart Wii. Megszereztük (illetve megszereztem) neki a Miijét, hogy a Miivel is tudjon játszani. Egész ügyes volt most kormánnyal. Ezután megmutattam neki a Wii egyéb channeljeit. News Channelben megnéztük az aktuális híreket, a Forecast Channelben körbejártuk a világot, megnézni, hogy hol hány fok van, a Today & Tomorrow Channelben tanácsot kértünk, hogy mivel foglakozzunk ma, a Nintendo Channelben megnéztünk egy pár Nintendós videót, valamint az Internet Channelben YouTube videókat mutatott meg. Megtudtuk, hogy a Nintendo Shii vicces lenne, de nem lenne egy jó dolog. Valamint mutatott egy AMV-t (mondjuk annak túl jó) Celebrating Decade of Anime a címe, rengeteg animéből vágtak össze jeleneteket, nagyon jól meg lett csinálva. Végül a Photo Channelben puzzle-oztunk képekkel, tetszett neki. ^^ Délután igen fáradt volt, ezért fogta magát és elaludt. Én sem voltam küönben valami éber, fél 3-ig beszélgettünk Leeával, 7-kor már keltem is, úgyhogy én is aludtam egy kicsit. Ahogy megjósoltam, az anyja hazaérkezése töri meg a csendes pihenőt, aztán nem is maradtam sokáig, mert ők is mentek el. Jöttem haza, még felhívtam Mystrát, mert holnap találkozni fogok vele személyesen, és hogy mi a helyzet, aktuális-e még. Jó, hogy felhívtam, mert szeretné, ha korábban találkoznánk. Rendben van.

Hát ennyi volt mára. Nem volt annyira eseménydús ez a nap, de ilyen is kellett. A MondoConra nagyon kíváncsi leszek, remélem most jó felvételt küldtem be.

Egy rövid korszak vége


Mai nappal terveim szerint vége a diákmunkának. Így visszanézve azt mondom, hogy egyáltalán nem volt vészes. Csak az elejébe volt nehéz belerázódni. Na meg, ha volt választási lehetőségem, akkor nem akartam abba a Tescóba menni dolgozni, ahol sok rossz tapasztalatot éltem meg, a többi helyen meg azért mindenhol azon voltak, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen. Szerintem egy ideális vezető ilyen. Tapasztalatával, tudásával segíti az alkalmazottait, hogy ők is legjobb tudásuk szerint végezzék munkájukat, nem az, hogy onnan a magasból lenéz minket… Sajnos, ki kell mondani őszintén, sokszor a vevők is tesznek arról, hogy megnehezítsék a pénztárosok dolgát. Nyilván akaratlanul teszik ezt, ezért adnék még egy pár tanácsot:

  • Ha egy mód van rá, mindig nézzük meg, milyen péksüteményt, zöldséget, gyümölcsöt veszünk meg. Száz meg ezer alfaja van mindegyiknek, és egyszerűen képtelenség észben tartani őket. Nemcsak hogy nem halad a sor, hanem az is eléggé kellemetlen, hogy át kell kiabálni egyik kasszából a másikba, hogy ő esetleg nem tudja-e, hogy mi az. És ha esetleg nem tudja, lehet telefonálni a vezetőnek, és már percek mennek el…
  • A pénztár végén levő kijelző a vevőnek nem dísznek van ott, hanem azért, hogy ha bármi olyasmit tapasztal a vevő, ami nem kompatíbilis az ő “elképzeléseivel”, akkor szóljon, hogy valami nem jó. Nem egyszer fordult elő olyan, hogy utólag szól. Nekem is kellemetlen, mert hibázok, meg a vevőnek se jó, mert én már semmit nem tudok tenni, mehet a vevőszolgálathoz, ami rosszabb esetben a másik végén van a Tescónak, csak ők tudnak korrigálni a hibán. Akkor aztán lehet panaszkodni, hogy nincs időm, megyek dolgozni, vagy megy a vonatom. Talán kellett volna figyelni…
  • Szatyrot (az 5 forintosat) ne felejtsük el még a mi sorunk alatt kérni. A papír is feleslegesen fogy, meg azzal is csak feltartjuk a sort, ha utólag jut eszünkbe kérni, hogy kell, ne kelljen külön, feleslegesen blokkolni, ezzel is csak feltartjuk a sort.

Saját tapasztalatokból lehet csak igazán építkezni, a másik oldalról teljesen más látni a dolgokat. De azt őszintén sajnálom, hogy a gyerekek (elsősorban elsősök) beiskolázása tényleg ennyire drága, hiába csinál mindenféle akciókat a Tesco, sajnos a legtöbb esetben sokat kényszerül fizetni a szülő.

Hát ennyi volt, az elkövetkezendő 2 és fél hétben pihenni fogok, meg az iskolára készülök, beiratkozás, stb. Hogy aztán szeptember 6-ától gőzerővel vágjak neki az új szaknak, remélhetőleg sikerrel. Hogy esetleg közben bejöhet-e egy nyelvvizsga, még egyszer javítani az érettségin, hogy utána valóban fősulira menjek? Ki tudja? Engem nem zavar, ha 29 éves koromig kell tanulni (most 24 vagyok), a mai világban ez egyáltalán nem ritka.

Ma megjelent az új (utolsó) AnimeStars magazin, és megvettem. Nem lett annyira rossz, de ha még egyszer meglátok nyomtatott sajtóban hibásan ragozott társhatározóval ellátott főnevet, esküszöm kitalálok valami fekete listát, és az írója bekerül oda! Az, hogy online berkekben, ez “megszokott” az “rendben van” de újságban azért tartsuk már meg a helyesírás szabályait! Rettenetesen idegesít, amikor lehagyják -val -vel ragról a “v”-t vagy a teljesen hasonult alakját! Ugyanis a helyes ragozás FF14-gyel! Még egy apróság, ami nem idegesített, inkább fogtam a fejem: Nagyon örülök, hogy Zelda játékot teszteltek, de miért nem a Spirit Trackset, és miért a Phantom Hourglasst? A PH-val 2 éve kellett volna foglalkozni… De ettől függetlenül jó lett az újság, méltó zárása egy végtére is szép időket megélt magazinnak, még ha belülről nem csillogott annyira.

%d blogger ezt kedveli: