Énekes vagy sztár?


Nagyon nem mindegy. A mai metropolban, láttam egy hirdetést, mely valahogy így szólt: “X-Faktor: Nálunk a győztesből sztár lesz!” Na ekkor gondolkodtam el bizonyos dolgokon. Ugyanis az ember akkor tud igazán boldog lenni, ha követi az álmait, még akkor is, ha mások esetleg őrültnek nézik miatta. És ekkor fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy én énekes akarok lenni, nem sztár… Különben ezért (sem) nézek se kereskedelmi adókat, sem tehetségkutató műsorokat, mert itt már rég a felhajtásról szól minden. Olvastam fórumokon teóriákat ezekről, de ezeket azért nem írom meg, mert sehol nincs kőbe vésve, hogy így van ez. De az biztos, hogy itt is csak a felhajtásról szól az egész. Meg lehet nézni az előző tehetségkutatókat, hogy ki tudott fennmaradni. Már csak azért sem nézem ezeket, mert nekem Japánban születtek meg a csillagok. Hayashibara Megumi, Okui Masami, Suara, Ohmi Tomoe, angela, Kajiura Yuki, ALI PROJECT, és még sorolhatnám. Náluk jobbat úgysem tud senki, nekem ők a megasztárok.

augusztus 29


Okui Masami: DEVOTION CD borító

Ismét nem akármilyen nap ez a mai Okui Masami szemszögéből, ugyanis 9 éve ezen a napon jelent meg a DEVOTION albuma. Amiről mint kedvenc album státusz okán emlékezek meg. Ugyanis Okui Masamit sokáig “csak” nagyon jó énekesnőnek tartottam, amíg meg nem ismertem a God Speed albumát. Na ekkor gondoltam magamban azt, hogy nem akármilyen énekesnőt hallgatok, majd amikor sorra került a DEVOTION album, komolyan nem akartam elhinni, hogy lehet ennyire gazdag érzelemtöltetű egy album. Teljesen le voltam döbbenve, hogy mennyire fantasztikus alkotás. Életem egyik meghatározó albuma, amíg élek, el nem fogom felejteni.

Mivel Lam’O-ék lemondták a mai közös programunkat egyéb dolgaik miatt, ezért áthívtam a bagszit. Kora délután át is jött. Itt is a játéké volt a főszerep. Az elején sokat játszottunk a Mario Party 8-cal Wiin. Jó játék lett, jobb mint a GC-s Mario Partyk, de a 64-eseket nem múlja felül. A Goomba’s Booty Boardwalk pályán volt egy befejezetlen játékom, így beszállt oda. A Mario (sőt a Nintendo-, de meg merem kockáztatni, hogy az egész videojáték)-történelem legviccesebb beszédhangja ezen a pályán hallható. Azokra a Piantákra gondolok, akik árulják az édességeket. Muszáj voltam megállítani a játékot, mert nem bírtam megállni, hogy ne nevessek. Bagszi ahhoz képest, hogy leminősíti magát, hogy ilyen meg olyan rossz játékos, nagyon jól ment neki, igen nagy előnyre tett szert.

Nem akartuk végigvinni az 50 kört, ezért félbehagytuk. Átmentünk a Photo Channelbe, ahol bagszi megmutatta, hogy nemcsak 48 részben lehet puzzle-ozni, hanem ha rámegyünk a 48-ra, és megnyomjuk az 1-es gombot, 192 részletben szedi szét a képet. Hát nem volt semmi. Bagszi szinte egyedül csinálta majdnem a végéig. Majdnem, mert 40 perc múlva már nagyon elfáradt, és feladta, pedig már nagyon kevés hiányzott neki. Aztán volt még Wii Play, ekkor beszélgettünk a Wii Partyról, egyetértünk abban, hogy jó játék lehet belőle. Kicsit netezett, aztán ment is.

Ismét beszédtéma volt a MAT-os AnimeCon, kiderült, hogy voltak kisebb félreértések a karaoke segítői mivoltom miatt, de hála Istennek megoldódott. ^^

AnimeCon és ALI PROJECT


Tök boldog vagyok, hogy kaptam a hírt, hogy a MAT-os AnimeConon lehetek a karaoke részlegben segítő. ^^ De még számtalan menőséget ígér a MAT, bagszi nem győzi fülig érő szájjal mesélni, hogy mennyire örül, hogy ennyire tartja magát a MAT. És igen, szerintem ez nem az a fajta erő, amikor gyengén kapálózik, és kiabál az életért, hanem erős csapat, akik készek örömet szerezni az animés társadalomnak.

ALI PROJECT: Soubikakei CD borító

Meghallgattam az ALI PROJECT: Soubikakei albumát. Mi tagadás, mióta ismerem a Psychedelic Insanity albumot, azóta sokkal több érzelmet tudok kötni az együtteshez. Ez az album sem okozott csalódást. ^^ Ez az első 2007-ben megjelent albumuk (a PI a második), egyben az együttes legjobban teljesítő korongja, ugyanis az 5. helyet érte el az Oricon heti listán, és 63.117 példányt adtak el. Ez nagyon szép eredmény. Bár aláírom, ha valaki azt mondja a borítója, hogy kissé morbid. ^^’ De mondtam, hogy hitelesen adja át a negatív főszereplő szerepét. Ezért is érdekel annyira Arika Takarano, az énekesnő (akit a képen is láthatunk) élete, hogy mitől alakult ki ez a furcsa stílus? Volt valami nagy trauma az életében, vagy egyszerűen csak szereti, és jól áll neki. Mert hogy baromi jól csinálja, az tény! Az album címe is eléggé furcsa, mert a Soubikakei japánul valami olyasmit jelent, hogy “Rózsakeresztre feszítés”. Ezen az albumon található a Kinjirareta Asobi dal, mely ugye a Rozen-Maiden 1. opening, de olyan nagyszerű művek hallhatók az albumon, mint a Seishoujo Ryouiki, vagy a Baragoku Otome, melyek szintén Rozen Maiden szerzemények. Amit még nagyon tudnék ajánlani az albumról, az a Nemureru Shiro dal, ahol nagyon szépen énekel az énekesnő, igazi remekmű lett. Bár nem éri utol a Psychedelic Insanityt, de nagyon kellemes album lett. Megérdemelte a szép eredményt. ^^

Az elmúlt pár nap


Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^’ Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van… De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^’ Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam’O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam’O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát… Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én “száguldó” netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze…

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből “vitázott” egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

  • És a nyertesnek mi jár?
  • A szája – Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen “felújított” Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen… Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az “An error has occured” című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii… Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam’O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.

Indonéz művésznevű japán énekesnő koncertet vállal! Házhoz is megy.


Hát mit mondjak, nagyon izgatta a fantáziámat ez az SACD formátum, úgyhogy nem sokkal a blogpost megírása után útra keltem, hogy az Europarkban megnézzem, hogy mi a helyzet e téren.

Előtte beszélgettem az egyik barátommal, Ákossal (Necrokid) hogy lehetséges, hogy ilyen drága legyen egy SACD lejátszó? Ő azt mondta, hogy egyáltalán nem tartja kizártnak, mert még ő sem hallott ilyen lemezről (pedig ő komolyan foglalkozik a zenével), de biztos benne, hogy nagyon szép lehet a hangzása.

Hogy ezt kiderítsem, tehát elmentem a Saturnba. Először csak magam néztem a zenelejátszó Hi-Fiket. Lehet ezeket a berendezéseket annak nevezni? Hol vannak a régi a minőségi Hi-Fi tornyok? Nyilván még az SACD közelében sincsenek. Aztán megnéztem még a Házimozikat, reménykedtem, hogy ezekben talán van annyi, de itt sem találtam. Aztán megtaláltam az eladót, akinek a szórakoztató elektronika a reszortja. Mondom neki, látom meg van lepve, hogy mit keresek. Hát elhiszem, hogy nem minden nap jönnek ilyennel az emberek. Elvisz egy kisebb stúdiószerűségbe, ami az üzletben van kialakítva, ahol a minőségi lejátszók voltak. Mutatja, hát lehidalok… A legolcsóbb 139.990 forint. Hát itt nem babra megy a játék! Mondta az eladó is, hogy nem olcsó, de nem akármit visz haza, aki ilyen lejátszót vesz. Megmutatom neki a Suara CD-t (magammal vittem), elismerően bólogatott, biztos, hogy nem hétköznapi a hangzása. Istenem, elképzeltem, hogy az egyik kedvenc CD-m extra minőségben szól, szerintem levegőt nem kapnék. Szerintem koncert-hangzása lenne. De most egy CD miatt kiadni egy készülékért majdnem 150.000 forintot? Azért erősen elgondolkodtam rajta, nem kérdeztem meg, hogy a többi CD-nek a hangminőségét is feljavítja-e esetleg. De nem tartom kizártnak.

De azért lázba hozott ez az SACD, de arra azért gondoltam, hogy Vaterán pl. olcsóbb is lehet. És igen! Van egy Philips DVD / SACD lejátszó 35.000 forintért! Ez azért már sokkal jobban hangzik.^^De van ennél jobb ajánlat is! Sony házimozi rendszer SACD támogatással 25.000 forintért. Csak nem lehetetlen, hogy lejátszam ezt a CD-t eredetiben is. ^^

Álmodozom – Míg a technika engedi…


Suara: Yumeji SACD

Hát egyik szemem örül, a másik meg sír. Nagyon boldog vagyok, mert ma megkaptam a postástól Suara: Yumeji SACD-jét. ^^ Nagyon álmom vált valóra ezzel, már többször írtam arról, hogy mennyire szeretem ezt a CD-t. Csakhogy… Mivel SACD, nem tudom lejátszani semmivel! T_T Nem így kezdődött, mert azért utánaolvastam, hogy mi ez az SACD, és azt olvastam, hogy az SACD-k 90%-a hibrid, ami azt jelenti, hogy a hangminőség érezhetően nem jobb, de bármely CD lejátszó lejátsza. Hát úgy tűnik, hogy ez a CD a 10%-ba tartozik! T_T Van is a borítón egy információ, hogy mi ez az SACD, de igen szegényes a japán tudásom még azért… Ezért neten kerestem rá. Az angol wikipedia elég részletesen ír róla, de most nem volt idegem fordítani. Még egy magyar oldalt találtam, de elég furcsa a megfogalmazási stílusa, így épp csak átfutottam. Egyszer kíváncsiságból szétnéztem, hogy van-e külön SACD lejátszó. Elvileg van, de remélem csak poén az a 212.000 forint… Ha lesz még időm, ma elmegyek az Europarkba a Saturnba és ott rákérdezek, hogy mivel lehet lejátszani. A CDJapan a CD-ismertető oldalán is csak általánosságban ír az SACD-kről. Különben ahogy a CD borítón levő SACD adatokból kivettem, igencsak szép lenne, ha le tudnám játszani, mivel at átlagos 44 KHz helyett 100 KHz frekvenciájú a zene, és a hangereje 96 dB helyett 120. Szóval nem semmi. Remélem lesz lehetőségem meghallgatni eredetiben a CD-t is. ^^ Most az örömöm sokkal nagyobb, hogy megvan eredetiben, mint annak a bánata, hogy nem tudom lejátszani.

Suara: Shunkashuutou dalszöveg


Talán a férfi mivoltom miatt, de soha nem értettem, hogy lehet sírni egy dalon, amíg meg nem ismertem Suara: Shunkashuutou dalát. Nagyon-nagyon ritka az, hogy valaki ennyire csodálatosan átadja az érzéseit, Suara képes rá! Nem tudom, hogy ki a zeneszerzője a dalnak, de fantasztikus, hogy így együtt tud működni az énekesnővel, és engedi, hogy olyan dalokat énekeljen, amik jól állnak neki. Bár Suara érdeme elsősorban, hogy ennyire képes átadni az érzelmeket. Csodálatosan szép szerelmes dal.

Shunkashuutou

haru ha usubeni wo matotte zutto koi wo shiteita
tsuki no fune ukaberu yozora hoshi ni negai kakete
harahara to chiru namida yo tooi kimi tsuretekite
itoshisa ha hana ni natte mada saiteimasu

natsu ha higurashi no ano koro sotto kuchizuketeita
michiru umi shiroi kainara eien (towa) no uta kitteta
sansan to yoseru nami yo omou kimi duresatte
tasogare ni kiete mo mada mada koko ni imasu

aki ha rakuyou wo utsushite sotto toki wo tsumuida
akaya kini somaru kono michi dare wo matsu no deshou
hira hira to mau ki no hayo itoshi kimi tsutaetayo
suberidasu kaze ni natte kitto haruka sora he

haru natsu to kisetsu ha yuki aki wo machi ima hitori
sayonara ha hitotsu futatsu otonaku tsumotte

fuyu ha seijaku no ano oka sotto ai wo kanadeta
usugumo no gosen shi narabe kimi ni kikoemasuka
kimi ni kikoemasuka

shiki ni nita koi yo

Majd egy későbbi blogpostban mutatok szöveget, ha úgy alakul… De nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség. Egy pár ember tudja, hogy mire gondolok.