Top 50 Masami Okui #36

Iiwake

Az, hogy furcsa (inkább egyedi) a japánok gondolkodása, az szerintem senkinek nem újdonság, de hogy ennek Okui Masami is hangot adjon, az már meglepő. A dal szövege szomorú, szerelmi csalódásról szól, a zene pedig a szívben tomboló fájdalmat érzékelteti. Az énekesnőnek el kell hagynia a szíve választottját, vagy lehet, hogy nem is voltak együtt? A szöveg érdekessége abban rejlik, hogy bocsánatot kér a fiútól, mert kifogásokat (az Iiwake japánul kifogást, mentséget jelent) keresett, és áltatta magát, hogy egyáltalán van remény a kapcsolatra, holott látnia kellett volna, hogy a fiú más nőt látott benne. Szomorú dal, és biztos nem ő az egyetlen, aki átélt ilyet.

Top 50 Masami Okui #37

OVER THE END

Okui Masami az ezredfordulókor nyomatékosította, hogy változásra készül, erre a 2000-ben megjelent első kislemeze is rávilágít. A zene és a szöveg is sokkal komolyabb, talán itt kezdi igazán megmutatni önmagát. Az újabb dalaiban nem csak az élet értelmét firtatja, hanem számon kéri az emberektől, hogy miért rosszak? És egyre inkább támaszkodik valakire, egy bizonyos személyre. Nem említi meg, hogy ki az, de erősen feltételezhető, hogy tőle vár segítséget. Jelen esetben neki már az is nagy segítség, hogy ha vállára hajthatja a fejét, becsukja a szemét, és azt kívánja, hogy bárcsak álom lenne ez az egész. Nagyon komoly szerzemény ez a dal, már maga a zene is megindító, a szaxofon-szóló meg a topon van!

Ákos és a letöltések

Valósággal meglepett, hogy bizonyos oldalakon mekkora port kavart Ákos interjúja. És ahogy az várható volt, megosztja a közönséget, és hogy őszinte legyek, én nem tartom alaptalannak azokat a vádakat, hogy csak azért készült az interjú, hogy ezáltal is hírbe hozza az albumát. Nem szeretem ezeket a húzásokat, és lehet, hogy én vagyok túlzottan idealista, de szerintem azzal, hogy a műszaki áruházakban hegyekben álltak az új Ákos CD-k, szerintem az épp elég promóció. Én például az Europarkban láttam meg, a Saturnban az új CD-t, onnan tudtam meg, hogy megjelent. Olvasva az interjút, azért elgondolkodtatott. Azt írtam az előző postomban, hogy tényleg nagy probléma a letöltés, és felvázoltam, hogy én személy szerint milyen megoldást találnék jónak. Mindenesetre azt elhiszem Ákosnak, hogy nem kis munka egy ilyen albumot összehozni, és biztos vagyok benne, hogy nem csak azért várt 4 évet az új stúdióalbummal, mert ma már veszteséges kiadni albumokat, hanem azért is, hogy az évek során megírt dalokból összeválogassa a legjobbakat, és azokat adja ki. És az, hogy 6.000 példányt kell eladni ahhoz, hogy egyáltalán nullszaldós legyen az elkészítése, az tényleg nem semmi. Bár engem inkább az lep meg, hogy ma már 6.000 példány olyan soknak számít, annak fényében, hogy az 1995-ben megjelent Indiántánc albuma a legsikeresebb, ugyanis több, mint 100.000 példány talált gazdára, ezért platinalemez lett. (A ’90-es évek közepén 100.000-es eladás után járt platinalemez) Hát ezek után tényleg el lehet mondani, hogy nagyon sokat zuhant magyar lemezpiac, amit én mélységesen sajnálok.

És az új album megjelenésének hatására kotortam elő a régi Ákos kazettákat, és CD-ket, és ma meghallgattam a Hűség CD-t. Hát valósággal összerezzentem, amikor megszólaltak az első dallamok a Hűség dalnak. 😀 Évek óta nem hallgattam ezt a lemezt (egyáltalán Ákost nagyon régen hallgattam), és most az az érdekes, hogy ilyenkor annak “kell történnie”, hogy előugranak a régi emlékek, de ez nem történt meg! Helyette inkább átadtam magamat a zene élményének, hatalmas volt! És elmélkedtem, hogy a borítón levő japán karakterek mégis mit jelentenek? Furcsa, mert egymás után logikátlanul vannak a hiraganák, katakanák és a kanjik, bár van egy pár kanji, aminek tudom a jelentését, abból arra következtetek, hogy valami köze van a dalhoz. Bár inkább az a kérdés szerintem, hogy egyáltalán miért vannak japán karakterek az album borítón? De jó érzés volt újra meghallgatni ezt az albumot, szerintem az elkövetkezendő időkben sokat fogok Ákost hallgatni. ^_^

Ismét régi értékek

Szeretek “kirándulni” Budapesten. Új helyeket felfedezni, ahol még soha nem jártam. Tegnap a Mexikói úton voltam, egy vaterás adás-vétel okán. Valahányszor a kis földalattin járok (ami elég ritka) mindig elképzelem, hogy a megállókon ilyen XX. század eleji emberek vannak, nagyon hangulatosak a megállók. Persze, tudom, hogy a kis földalatti Közép-Európa első metróhálózata. Ismeri / emlékszik még valaki az Egyszer volt hol nem volt… volt egyszer az ember című francia rajzfilmre? Nagy kedvencem volt, és abban volt egy jelenet talán 1907-ből, ahogy metróalagutat építenek, azt hiszem, hogy az a jelenet Budapesten játszódott. És nagyon tetszik, hogy megőrizték a megállók régies hangulatát.

Más. Ma ismét hazautaztam Békéscsabára a hétvégére, sikeresen letudtam a ZH-kat a főiskolában, és most pihenek. Előkerítettem a régi Ákos, Bonanza Banzai kazettákat és CD-ket. Hallgatni még nem tudom, mert minden lejátszómat Pesten hagytam, de már a borítók nézegetése is sok régi emléket hozott vissza. Elviszem majd magammal Pestre. Persze, tudom, hogy letöltéssel is tudnám hallgatni, anélkül, hogy elvinném a kazettákat, CD-ket, és helyet takarítanék meg a (egyébként eléggé kicsi) szobámban, de én annyira becsülöm az eredetit, hogy nagyon szeretem azon hallgatni. Ha régimódiságnak tűnne a mai technológia mellett CD-t és kazettát hallgatni, hát nyíltan vállalom. Amikor mutattam bagszinak múlt héten a kazettáimat, azt beszéltük, hogy lehet, hogy a mai 6-7 éves gyerekek azt se tudják már mi az a kazetta. Én valamilyen szinten sajnálom, hogy szinte megszűntek a kazetták, mert nekem anno arra volt jó, hogy ha szeretnék megismerni egy kiadványt eredetiben, és nincs annyi pénzem, hogy megvehessem CD-n, akkor ott volt kazettán. Ó, persze, ott vannak a letöltések, de nekem az a bajom velük, hogy azok nem olyan személyesek. Az nem olyan nekem, mintha az előadótól származnának. A letöltések problematikáját sokan felvetették már, de igazi megoldás a mai napig nem született rá. És nekem, mint zenekedvelőnek, és “eredeti-gyűjtőnek” is fájdalmas, hogy sorra bezárnak a lemezboltok, és a nagyáruházak lemezkínálata is egyre inkább csonkul. Mondjuk, próbálkoztak olcsóbbá tenni a CD-ket, úgy, hogy mindenféle fapados kiadásban megjelentették az albumokat újra, gondolván, hogy ha az embereket ennyire nem érdekli a minőség, és a szép borító, akkor kár pénzt pazarolni rá. Az az igazság, hogy ez a gondolat egyáltalán nem alaptalan, de ez mit sem segített a magyar zenepiacon, mert a letöltés még mindig ingyenes. A fapados kiadás meg mondjuk 1.500 forint, és a letöltés még mindig 1.500 forinttal olcsóbb. Nekem sokkal jobban tetszik a japánok módszere, akik úgy “védekeztek” a letöltések ellen (egy olyan országban virágzik csak igazán, ahol a csúcstechnika a legszegényebbeknek is elérhető), hogy preszízs-értéket adtak a kiadványaiknak azáltal, hogy van “regular edition” és van “limited edition”. És a limited edition-t megáldják mindenféle extrákkal videoklipekkel, making of videókkal, koncertvideókkal, stb. mindezt alacsony felárral. Ezt nagyon jó dolognak tartom, és bár Japánban is egyértelműen csökkentek a lemezeladások (A ’90-es években 10.000-es eladással a Top 30-ba sokszor esély se volt bekerülni, most meg Megumi Hayashibara új albuma 11.591-es eladással a 6. helyen végzett) de tartja magát. Én ezt sokkal járhatóbb útnak tartanám. Tanulok én Számvitelt, meg Közgazdaságtant, és hasonlókat, és nekem az az én véleményem, hogy ha egy vállalat anyagi nehézségekkel küzd, akkor azt ne a költségek megnyirbálásával, és a minőség rontásával oldja meg, mert azzal csak rövid távon lehet segíteni. Persze azt nem tudom, hogy ez a való életben hogy lehet kivitelezni, de az AnimeStars megszűnése valahol ezt igazolja. Ehhez az kell, hogy még a kezdeti stádiumban észrevegyék, hogy baj van. Visszatérve a magyar zeneiparra, véleményem szerint azzal lehetne segíteni a magyar kiadványokon, hogy presztízs-értéket adunk a CD-knek. És erre én jó megoldásnak tartom a CD+DVD limited edition kiadványokat, és szerintem nem sokkal nagyobb anyagi ráfordítás, és lehet, hogy hosszabb távon megtérülne. Én azt gondolom, ha a vásárló / rajongó látja, hogy a CD borítója, szép, igényes, és extrák járnak mellé, akkor lehet, hogy megváltozik a gondolkodása, és talán azt fogja gondolni, hogy megéri megvenni eredetiben. Aztán nem tudni, mi lesz az eredménye. De az nekem nagyon tetszik, hogy Ákos új albuma (A katona imája, ami 2010. október 20-án jelent meg) külsőre igényesnek tűnik, és hogy CD+DVD kiadás. Meg is venném, csak hát a 3.990 ft, az nekem sok, bár ha szépen lassan összespórolnám rá a pénzt… És biztos vagyok benne, hogy zeneileg is értékes lehet az album, hisz 4 éve nem jelentkezett stúdióalbummal, és biztosan nagyon sokat dolgoztak a dalokon.

Top 50 Masami Okui #38

Remote Viewing

Ez a dal a PS2 / PSP visual novel ROUTES! openingje, hihetetlen kellemes, vidám. Nem sokkal azután ismertem meg, ahogy megjelent kislemezen, és nagyon szerettem, emlékszem, rengetegszer hallgattam akkoriban a dalt. Végül is miért is ne legyenek felhőtlen, vidám dalai, ha ezt is tudja minőségben csinálni? Tipikusan az a fajta szerzemény, amit jó akkor hallgatni, amikor már kicsit sok a jóból, és akkor is van az énekesnő tarsolyában olyan dal, melyet öröm hallgatni. Ezért nem lehet a repertoárját megunni!

Az új Megumi Hayashibara kislemez borírója

Heartful Station borító

Nem egészen Megumi Hayashibara, mert duett dal. Hamarosan hallható lesz az 1000. adás, ennek örömére kislemezt jelentetnek melynek egész érdekes lesz a borítója. Láthattunk már egyedi borítót japánoktól, de ez szerintem mindent felülmúl.

Top 50 Masami Okui #39

PURE

Csak a SECOND IMPACT kislemezen, valamint az S-mode #3 albumon jelent meg a dal. Van az, hogy az embert nagyon sok csalódás éri. Barátai hagyják el, megbántják, és ez nagyon fáj. De nekünk mindig fel kell állni, mindig hinni kell, hogy létezik az az ember, kinek TISZTA szíve van. Mind az éneknek, mind a zenének már-már gyermeki boldog hangulata van, mint aki még a sok csalódás után is hisz a boldogságban, és arról az emberről énekel, aki boldoggá tette őt. Csak egy ilyen dala van Masaminak, de az nagyon értékes!

The song was only released on the SECOND IMPACT single, and on the S-mode #3 album. It’s possible the man gets a lot of disappointments, friends leaves him, hurts us very much. But we have to stand up, and believe, that somewhere lives that human who has PURE heart. The sing and the music has childish happy mood, like who believes in the happiness after much disappointments, and sings about that human, who made her happy. Masami has only one song like this, but this is precious!