Szeretek “kirándulni” Budapesten. Új helyeket felfedezni, ahol még soha nem jártam. Tegnap a Mexikói úton voltam, egy vaterás adás-vétel okán. Valahányszor a kis földalattin járok (ami elég ritka) mindig elképzelem, hogy a megállókon ilyen XX. század eleji emberek vannak, nagyon hangulatosak a megállók. Persze, tudom, hogy a kis földalatti Közép-Európa első metróhálózata. Ismeri / emlékszik még valaki az Egyszer volt hol nem volt… volt egyszer az ember című francia rajzfilmre? Nagy kedvencem volt, és abban volt egy jelenet talán 1907-ből, ahogy metróalagutat építenek, azt hiszem, hogy az a jelenet Budapesten játszódott. És nagyon tetszik, hogy megőrizték a megállók régies hangulatát.
Más. Ma ismét hazautaztam Békéscsabára a hétvégére, sikeresen letudtam a ZH-kat a főiskolában, és most pihenek. Előkerítettem a régi Ákos, Bonanza Banzai kazettákat és CD-ket. Hallgatni még nem tudom, mert minden lejátszómat Pesten hagytam, de már a borítók nézegetése is sok régi emléket hozott vissza. Elviszem majd magammal Pestre. Persze, tudom, hogy letöltéssel is tudnám hallgatni, anélkül, hogy elvinném a kazettákat, CD-ket, és helyet takarítanék meg a (egyébként eléggé kicsi) szobámban, de én annyira becsülöm az eredetit, hogy nagyon szeretem azon hallgatni. Ha régimódiságnak tűnne a mai technológia mellett CD-t és kazettát hallgatni, hát nyíltan vállalom. Amikor mutattam bagszinak múlt héten a kazettáimat, azt beszéltük, hogy lehet, hogy a mai 6-7 éves gyerekek azt se tudják már mi az a kazetta. Én valamilyen szinten sajnálom, hogy szinte megszűntek a kazetták, mert nekem anno arra volt jó, hogy ha szeretnék megismerni egy kiadványt eredetiben, és nincs annyi pénzem, hogy megvehessem CD-n, akkor ott volt kazettán. Ó, persze, ott vannak a letöltések, de nekem az a bajom velük, hogy azok nem olyan személyesek. Az nem olyan nekem, mintha az előadótól származnának. A letöltések problematikáját sokan felvetették már, de igazi megoldás a mai napig nem született rá. És nekem, mint zenekedvelőnek, és “eredeti-gyűjtőnek” is fájdalmas, hogy sorra bezárnak a lemezboltok, és a nagyáruházak lemezkínálata is egyre inkább csonkul. Mondjuk, próbálkoztak olcsóbbá tenni a CD-ket, úgy, hogy mindenféle fapados kiadásban megjelentették az albumokat újra, gondolván, hogy ha az embereket ennyire nem érdekli a minőség, és a szép borító, akkor kár pénzt pazarolni rá. Az az igazság, hogy ez a gondolat egyáltalán nem alaptalan, de ez mit sem segített a magyar zenepiacon, mert a letöltés még mindig ingyenes. A fapados kiadás meg mondjuk 1.500 forint, és a letöltés még mindig 1.500 forinttal olcsóbb. Nekem sokkal jobban tetszik a japánok módszere, akik úgy “védekeztek” a letöltések ellen (egy olyan országban virágzik csak igazán, ahol a csúcstechnika a legszegényebbeknek is elérhető), hogy preszízs-értéket adtak a kiadványaiknak azáltal, hogy van “regular edition” és van “limited edition”. És a limited edition-t megáldják mindenféle extrákkal videoklipekkel, making of videókkal, koncertvideókkal, stb. mindezt alacsony felárral. Ezt nagyon jó dolognak tartom, és bár Japánban is egyértelműen csökkentek a lemezeladások (A ’90-es években 10.000-es eladással a Top 30-ba sokszor esély se volt bekerülni, most meg Megumi Hayashibara új albuma 11.591-es eladással a 6. helyen végzett) de tartja magát. Én ezt sokkal járhatóbb útnak tartanám. Tanulok én Számvitelt, meg Közgazdaságtant, és hasonlókat, és nekem az az én véleményem, hogy ha egy vállalat anyagi nehézségekkel küzd, akkor azt ne a költségek megnyirbálásával, és a minőség rontásával oldja meg, mert azzal csak rövid távon lehet segíteni. Persze azt nem tudom, hogy ez a való életben hogy lehet kivitelezni, de az AnimeStars megszűnése valahol ezt igazolja. Ehhez az kell, hogy még a kezdeti stádiumban észrevegyék, hogy baj van. Visszatérve a magyar zeneiparra, véleményem szerint azzal lehetne segíteni a magyar kiadványokon, hogy presztízs-értéket adunk a CD-knek. És erre én jó megoldásnak tartom a CD+DVD limited edition kiadványokat, és szerintem nem sokkal nagyobb anyagi ráfordítás, és lehet, hogy hosszabb távon megtérülne. Én azt gondolom, ha a vásárló / rajongó látja, hogy a CD borítója, szép, igényes, és extrák járnak mellé, akkor lehet, hogy megváltozik a gondolkodása, és talán azt fogja gondolni, hogy megéri megvenni eredetiben. Aztán nem tudni, mi lesz az eredménye. De az nekem nagyon tetszik, hogy Ákos új albuma (A katona imája, ami 2010. október 20-án jelent meg) külsőre igényesnek tűnik, és hogy CD+DVD kiadás. Meg is venném, csak hát a 3.990 ft, az nekem sok, bár ha szépen lassan összespórolnám rá a pénzt… És biztos vagyok benne, hogy zeneileg is értékes lehet az album, hisz 4 éve nem jelentkezett stúdióalbummal, és biztosan nagyon sokat dolgoztak a dalokon.
Kedvelem ezt?
Kedvelés Betöltés…
