Archive for szeptember, 2011


ALI PROJECT


ALI PROJECT (2008)

Mindig furcsálltam, hogy Japán számomra egyik legjobb együtteséről szinte semmi információt nem találni. Pedig mindig érdekelt, hogy az énekesnő, Takarano Arika (Tegnap volt 48 éves, boldog születésnapot! ^_^ お誕生日おめでとう!) csak megjátssza ezt a darkos stílust, amiben írja a dalszövegeket, vagy hányattatott élete volt? Erre még mindig csak sejtem a választ, de legalább egy pár infót sikerült összegyűjtenem a csapatról.

1988-ban jelent meg az első nagylemezük (Gensou Teien; 幻想庭園), már a megalakulásuk is érdekes volt. A csapat férfi tagja Katakura Mikiya már nagyon régóta foglalkozik zeneszerzéssel, profilja a klasszikus és a modern zene elegye. Amikor az új project-jéhez keresett énekest, akkor találkozott össze Takarano Arikával, egyből szemet szúrt a nő furcsa viselkedése. Meghallgatta az énekhangját, bár tetszett neki, ám egyáltalán nem ebbe a stílusban ír zenéket, így nehezen találták meg az összhangot. De amikor Arika megmutatta Mikiyának a verseit, teljesen el volt bűvölve, és rájött ez az, amelyik stílusban zenét ír. Ugyanis a mai napig a dalok döntő többségének a szövegét az énekesnő írja, nagyszerű szövegíró.

Tehát a kezdetek. Aki animék által ismerte meg az együttest, és talán olyannyira tetszett neki a munkásságuk, hogy mélyebb ismereteket is kötnének a duóval, az készüljön fel, hogy csak csírájában fogja visszahallani azt a zenei stílust, ami az anime dalaikat fémjelzi. Az első album nemcsak a hosszú évek távlata miatt teljesen más hangzású, hanem mert az egy független zenekiadó által jelent meg, és bár a stílusban tetten érhető az az ALI PROJECT-es stílus, ám az zeneileg kiforratlan volt, talán jobb “próba-album”-nak nevezni. Ezután 4 éves szünet következett. 1992-ig kanjival írták az együttes nevét (蟻プロジェクト), majd ekkor írták át romajira csupa nagybetűvel. És ebben az évben jelent meg második nagylemezük: Gekka no Ichigun (月下の一群), melyben már jóval inkább felismerhető az a stílus, amit megszokhattunk az együttestől, ugyanis ekkor kezdték el kialakítani azt a modern stílus-klasszikus zene keverékét. Az ezt követő 1994-es DALI megint teljesen más vizekre evez. Mély érzésű, spirituális dalokat tartalmaz, nagyon távol áll azoktól a közkedvelt, szerethető ALI PROJECT daloktól. Egy évre rá, 1995. december 6-án jelent meg az első best of albumuk, a Hoshi to Tsuki no Sonata (星と月のソナタ), mely új dalaik mellett a második albumuk néhány dalát újragondolták. Ebben az évben kezdtek el először Anime dalokat írni. Első ilyen munkásságuk, a Marmalade Boy, és a Midoriyama Highschool Koushien-hen.

Ekkor kezdett el fordulni a kocka, és kezdtek el inkább anime zenéket írni, és a stúdió albumokat háttérbe szorítani. Ez nem hozta magával azonnal a zenei stílus változását, az lassan, folyamatosan alakult át. A fenti két animéhez írt dalok sikerének örömére egyre több animéhez írtak zenét, ezeknek köszönhetően egyre ismertebbek lettek. Ennek következtében egyre ritkábban jelentek meg stúdió albumaik, ám azok annál jelentősebbek, hatásosabbak lettek. 1998: Noblerot, 2001: Aristocracy, 2002: Erotic & Heretic. Ezeken az albumokon énekelt az énekesnő igazán démoni, házsártos stílusban, emiatt rétegzenék lettek.

A 2001-es év nagy áttörés volt, ugyanis a NOIR anime zenéje hozta meg az első, igazi nagy sikert az együttesnek. Egyrészt mert nagyon jól illett a zenéjük az anime sötét stílusához (A NOIR egy alvilági, maffiáról szóló sorozat), másrészt ekkor dolgoztak együtt az ekkor már nagy népszerűségnek örvendő fantasztikus zeneszerzővel Kajiura Yuki-val (梶浦由記). Az anime endingjében, a Coppelia no Hitsugi-ban (コッペリアの柩) nagyszerűen felismerhető az a démoni sötét hangzás, mely a fentebb említett három stúdió albumot fémjelezte.

Az első vonós hangzású albumuk 2003-ban jelent meg, Gekkou Shikoushou (月光嗜好症) címmel, azóta szinte minden évben jelentenek meg ilyen albumokat. Ezekre a kiadványokra saját dalaikat hangszerelik újra teljesen vonós stílusban. Ezek az albumok mérsékelt sikernek örvendenek, mert az együttes közkedvelt hangzásával ellentétben lassú dinamikájúak ezek a felvételek. Az utolsó még régi stílusban megjelent album, a 2005-ös dilettante.

Takarano Arika (2011)

A 2004-es Kinjirareta Asobi (禁じられた遊び) volt az a dal, melyben kialakult az együttes mai, máséval össze nem téveszthető arisztokratikus goth-lolita zene, mely már sokkal populárisabb lett, könnyebben fogyasztható, ezáltal szélesebb réteghez jutott el. A könnyen fogyasztható általában negatív jelző szokott lenni a zenei életben, de nem az ALI PROJECT-nél, mert annyira jól megcsinálták azt, hogy hozzák a saját stílusukat, de mégis sokkal könnyedebb, ez a népszerűségük titka véleményem szerint. Csakhogy ez az új stílus azt hozta magával, hogy az első néhány albumuk mai fülnek nagyon idegen, többször kell meghallgatni, hogy megszokjuk. A nagysikerű Rozen Maiden dal után jóval gyakrabban jelentek meg új dalaik, de ezek mit sem veszítenek minőségükből, sőt mára elmondható, hogy az ALI PROJECT egyike azon kevés japán együtteseknek, melyek világszerte is nagy népszerűségnek örvendenek.

Négy csoportra lehet osztani az együttes diszkográfiáját:

  1. Az anime kislemezek, melyek fantasztikusan megkomponált dalokat tartalmaznak.
  2. A kislemezekből készült best of album, mely tartalmazza még az anime OST-ken hallható dalokat is. Ezek az igazán népszerű kiadványaik.
  3. Stúdió album teljesen új dalokkal. Ezek némileg eltérnek a közkedvelt hangzástól, de szokták szeretni a rajongók.
  4. Vonós albumok, áthangszerelt dalokkal.

Egy Best of albumuk jelent meg 2006-ban a Collection Simple Plus, mely a régi anime dalaikat tartalmazza. Az új korszakban megjelent albumaik listája:

Best of:

  • 2007: Soubikakei (薔薇架刑)
  • 2008: Keikan Shijin SINGLE COLLECTION PLUS
  • 2010: La Vita Romantica
  • 2011: QUEENDOM
Stúdió albumok:
  • 2007: Psychedelic Insanity
  • 2008: Kinsho (禁書)
  • 2009: Poison
  • 2010: Han Shinnihon Shugi (汎新日本主義)
Vonós hangszerelésű albumok:
  • 2006: Romance
  • 2007: Grand Finale
  • 2010: Gothic Opera
  • 2011: Les Papillons
Azt gondolom, hogy az együttes azzal lett népszerű, hogy bár a szöveg olyan, amilyen, de a zene annyira fantasztikus, és az énekesnő annyira jól énekel, és a szöveg, amit ír, nagyon megy ritmikailag az adott dalhoz, sőt az előadásával megemeli a dal értékét. Szövegfordítások egyébként elérhetőek az interneten, de nem nagyon foglalkoztam velük, miután láttam, hogy az egyik dal szövege magyarul valahogy így szól: “Fessük vérrel a falra szerelmünk szimbólumát”. Ez nekem már túlságosan elvont. A zene nagyon jól illeszkedik ehhez a stílushoz, mégis önmagában annyira sokrétű, hogy simán lehetne akár sokkal vidámabb szöveget írni hozzá, senki nem gondolná, hogy eredetileg milyen szöveghez lett írva a zene. Én merem ajánlani a zenéjüket azoknak is, akiknek semmi közük nincs az ázsiai zenéhez, de valami újat akarnak. Bár sok animéhez írtak zenét, de nemcsak az anime rajongókhoz szólnak, hanem egy sokkal szélesebb körhöz. Akik szeretik az egyedi zenét.

Ahogy megígérte a Nintendo az idei E3-on a The Legend of Zelda játék 25. évfordulója alkalmából készült játék ingyenesen letölthető lesz, ma ez megvalósult. Tehát mindenkinek, akinek van Nintendo DSi-je, Nintendo DSi XL-je, vagy Nintendo 3DS-e, annak irány a Nintendo DSi Shop, vagy Nintendo eShop, és letölteni a The Legend of Zelda: Four Swords Anniversary Edition játékot! A játék csak limitált ideig, 2011. szeptember 28 és 2012. február 20 között érhető el.

Én leszedtem magamnak azonnal reggel, fent is volt. Aranyos játék, de mivel ingyenes, nem is hosszú. Ha jól vettem ki, csak három pálya az egész. Az a lényege, hogy a három ezüst kulcsot kell összegyűjteni, azzal jutunk be Vaati-hoz, és meg tudunk küzdeni vele, megmenteni Zeldát. Végigcsináltam az első pályát, a Sea of Trees-t. Mindenek előtt remélem, hogy a másik két pályának jobb zenéje lesz, mert ennek iszonyat nyomasztó volt. Nem tragikus, hanem olyan élettelen. Később eszembe is jutott, hogy néhány középkategóriás SNES játéknak volt hasonló hangulatú zenéje. Egyébként az első pálya (ha nem lenne világos a nevéből, erdőben játszódik) nem okozott különösebb bonyadalmat. Itt-ott elgondolkodtam egy pár percre, hogy mit is lehetne tenni, de szinte mindig jött magától a megoldás, vagy rájöttem. Az első főellenség, mely az ezüst kulcsot rejtette, sem okozott nehézséget. Azt gondolom, és szinte teljesen nyilvánvaló, hogy nem a világ legjobb játékát akarták megcsinálni, csak ingyenes, és szórakoztatni akar.

Az a jó, hogy egyjátékos módja és multiplayere is van. Ha egyedül játszol, alapból zöld Linkkel vagy, és választhatsz magadnak egy piros, kék vagy lila Linket. Kell is, hogy ketten legyenek, hiszen vannak olyan tárgyak, melyeket csak ketten tudunk elmozdítani. L-lel, vagy R-rel, tudjuk kiválasztani, hogy mely Linkkel szeretnénk játszani. Ugyanis a két Linknek külön-külön tárgya lehet, így egyszer az egyikre lesz szükség, máskor meg a másikra. Két Linket egyszerre az X-gombbal tudjuk összehívni, így egyszerre mozognak. Összességében jó játék, bár ha a másik két pálya is ilyen lesz, igazán semmiség lesz végigjátszani.

Tegnap este jött a hír, hogy ahogy 2 éve, az idei karácsonyt, és szilvesztert is Angliában fogjuk tölteni anyámmal nővéremnél. Örültem neki, de akkor 2009 végén nem jött jól. Egyrészt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a karácsonyt, és az újévet ne Magyarországon töltsem, másrészt meg össze is jöttek a dolgok, úgyhogy akkor elég rosszul jött ki az egész. De most örültem neki. Gondolkodtam is az anyagi lehetőségeken. Ha összejön annyi pénz, akkor Angliában veszem meg a Nintendo 3DS-t! Meg is néztem, hogy csak a konzol 130 font, tehát kb. 43.000 forint. Hivatalos helyről! Úgyhogy bye-bye Nintendo Magyarország, egy kicsit odébb olcsóbban tudom megvenni a kézikonzolt! Jó, ha komolyan beszélünk, tudom, hogy konzol terén Anglia és Magyarország nem egy súlycsoport, hiszen a szigetországban jóval nagyobb piaca van a konzoloknak, így többet olcsóbban tudnak felvásárolni, de ez önmagában akkor sem ok, hogy pl. a Game Parkban, és az 576-ban extrém drágák a Nintendo konzolok és játékok, mert hadd ne mutogassak megint a kisebb konzolboltokra. De vissza Angliára, nemcsak azért venném meg ott a 3DS-t, mert 130 font, hanem mert hamarosan megjelenik a konzol metálpiros színben, és az a szín tetszik nekem. A két alapszínből egyébként feketét vettem volna. Nincs bajom a kék színnel, de szerintem nem mutatott jól, mint 3DS szín. A fekete már jobb, de szerintem a piros lesz az igazán menő. És akkor, ha össze tudok dolgozni annyi pénzt, akkor megveszem a Super Mario 3D Land-et, és a Mario Kart 7-et. És akkor biztosan nem fogom letenni egy darabig a konzolt! De biztosan nagyon jó lesz majd Angliában lenni.

A megfázás meg keményen meg fog fizetni azért, mert megtámadott!

Mario Party 5 teszt


Megjelenés:
Japán: 2003. november 28.
Amerika: 2003. november 10.
Európa: 2003. december 5.

Fejlesztő: HudsonSoft
Kiadó:
Nintendo
Műfaj:
Party
Játékmód:
1-4 játékos

Platform:

Jövőre jelenik meg a Wii U, mely sajnos elveszti már a GameCube-kompatíbilitását. De amíg kurrens konzol a Wii, addig érdemes lenne egy pár GC játékot részletesebben ismertetni. Elsősorban általam emlékezetes játékokat szeretnék bemutatni, az egyik ilyen a Mario Party 5.

A Nintendo 64-re debütált Mario Party sorozat eleinte nagyon jó spin-off-nak indult, de a GameCube-ra megjelent Mario Party 4 úgy elrontotta az egész szériát, ahogy csak lehetett. Talán a konzol képességeinek nem kellő ismerete miatt többek között a grafika, a játék dinamikája nagyon gyengére sikeredett. A Mario Party 5 némileg jobb összképet mutat, bár még így is vannak hiányosságai.

Az alapkoncepció mit sem változott. Ugyanúgy táblán játszunk, kockákat dobunk, mezőket lépünk előre, ha kék mezőre lépünk, három érmét kapunk, ha pirosra, akkor három érmét vesztünk el, minden kör után mini-játékot játszunk. Több, mint 70 új mini-játék, és néhány újdonság, amiben többek között beújít a játék.

Valahol a csillagok felett van egy Álomvilág, ahol mindenki álma találkozik. Ebben az országban Csillagőrök védik mindenki álmát. Elhatározták, hogy meghívják a Mariót és legközelebbi barátait egy partira. Aki azt megnyeri, az lesz a Dream Star. Hát ennyi a történet, a rangos Dream Star címért játszunk a Party módban. Hat tábla van a játékban: Toy Dream, Rainbow Dream, Pirate Dream, Undersea Dream, Future Dream, és Sweet Dream, valamint Bowser Nightmare, melyet a Story Mode-ban lehet megnyitni. Az egyik legnagyobb újítás a Party mód táblás játékában a kapszulák, ezekben vannak azok a tárgyak, melyekkel egy kör erejéig fejleszthetjük magunkat, vagy árthatunk a másiknak. Eddig is voltak tárgyak, de most lényegesen több van belőlük. A kapszulákat gépből kapjuk, és ha egy mezőre szeretnénk letenni, azt ingyen megtehetjük, ám ha magunkon akarjuk aktiválni az adott tárgyat, annak döntő többségéért fizetni kell. A kapszulákban levő tárgyak négy csoportra vannak osztva. A kék kapszulákban vannak a mezőkön történő eseményeket befolyásoló tárgyak (pl. gombával kétszer dobhatunk, vagy a csővel helyet cserélünk egy általunk kiválasztott játékossal). A sárgák az érméink mennyiségére vannak befolyással, a piros a kapszuláinkat kavarja meg, míg a zölddel akár csillagokat szerezhetünk. És van Bowser kapszula, melytől menekülni kell, mert az automatikusan aktiválódik, és szokás szerint nem a nyertest jutalmazzák, hanem a vesztest büntetik. A játék végén pedig a szokásos jutalmakat kaphatjuk, ha beállítottuk ezt az opciót. A Mini-Game Start kapja az, aki a legtöbb mini-játékot nyerte, a Coin Star azé, aki a legtöbb érmét gyűjtötte, a Happening Star pedig azt illeti meg, aki a legtöbbször lépett kérdőjel mezőre.

Természetesen nincs Mario Party Story Mode nélkül. Bowser ellopta mindenkinek az álmát, és helyére rémálmokat küldött. Feladatunk mindennek véget vetni. Ugye milyen izgalmas? Egyedül játsszuk, és gépi ellenfelünk három Mini-Bowser. Végig kell menni mind a hat táblán. Akkor nyerünk, ha első helyen végzünk, és csak ekkor mehetünk a következő táblára. Ha túljutunk mind a hat táblán, akkor nyitjuk meg a Bowser Nightmare táblát, melyet, ha nyerünk, lesz egy végső harcunk Bowserrel. Emellett játszhatjuk a jól megszokott Mini-Game Mode-ot, itt több módon mérhetjük össze erőnket, tudásunkat szabadon választható Mini-játékokkal. Van még két olyan játékmód, melynek semmi köze nincs a Mario Party jelenséghez, mégis extraként bekerült. Az egyik a Super Duel Mode, ahol saját járgányt építhetünk, mellyel harcolhatunk ellenfeleinkkel. Aranyos dolog, de véleményem szerint teljesen felesleges. Nem tudom elképzelni, hogy ezzel 5 percnél tovább bíbelődjünk. Egyébként egyes részeket érmékért vásárolhatunk. A másik a Bonus Mode, ahol például kártyajátékot játszhatunk, valamint egyéb sport játékot, mint például jégkorong, vagy strandröplabda. Ezek is aranyos dolgok, de annyira egyszerűek, hogy nem nyújtanak tartós szórakozást, de egy pár meccs erejéig el lehet szórakozni velük.

Ezzel dióhéjban be is mutattam a teljes játékot. Most pedig lássuk a külcsínt és a belbecset. A grafika lényegesen szebb az elődjénél. A színek élénkebbek, a táblák sokkal részletgazdagabbak, így élethűbb lett. De a karakterek megjelenítése még mindig nagyon egyszerű, és ez nagyon gyerekessé teszi az egész játékot. Ilyet Nintendo 64-en láttunk, már a GameCube is sokkal többre képes ennél. Bár az örömteli, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb az előző részhez képest. Az irányítás jó, mivel egyszerű a mini-játékok kezelése, ezért nem is várható el, hogy controller gyilkos legyen a játék. Bár öt játékmód van, de ebből kettőnek nincs sok köze a játékhoz, emellett rövidek is, így nem nehéz megunni a játékot, könnyen elképzelhető, hogy néhány hónap múlva a polcon fog kikötni a játék, és rosszabb esetben többet nem is vesszük elő. A másik nagy hibája a játéknak, hogy maga a Party Mode is nagyon unalmassá tud válni egyedül. Az szép és jó, hogy a karakterek mozgása dinamikusabb, de a történések annyira lassúak, hogy nagyon nehéz kivárni, mire sorra kerülünk. Ezzel sajnos könnyű hazavágni egy társasjátékot. A zene nagyon különleges, ugyanis valami fenomenálisra sikeredett! Igaz gyerekesnek hat, de annyira szépen meg van komponálva, hogy egyáltalán nem zavaró. Egy fiatal japán hölgy, Aya Tanaka keze munkássága, aki sokban eltért a többi Mario Party zenei hangzásától. Annak ellenére, hogy mindegyik zenét szintetizátorral vették fel, mégis olyan hatása van, mintha egy nagyzenekarral vették fel, mintha egy szimfonikus orchestra lenne. A zeneszerzőnek érdekes mód csak ez az egy játék szerepel a gamer-repertoárjában, több játéknak nem szerezte a zenéjét, de ezzel az eggyel is maradandót alkotott. A játék hangulatát továbbra is a fantasztikus, és változatos mini-játékok viszik el, melyekből – ahogy az elején írtam – több, mint 70 van, szinte mindegyik egytől egyig élvezetes.

Bár ez a rész jóval több pozitívummal rendelkezik az elődjénél, mégis vásárlás előtt egy alapos próbát javasolnék. Aki el tud szórakozni az extrákkal, és nem unja a Party Mode vontatott menetét, az akár még élvezheti is.

Grafika: 6/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 5/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 7/10

+ Fantasztikus mini-játékok
+ Csodálatos zene
+ Sokat fejlődött elődjéhez képest
– Gyerekes, egyszerű grafikai megjelenítés
– Nem nyújt tartós szórakozást

70%


Újabban megint nagyon lelkesedek a Nintendo játékokért, sőt, egyéb terveim is vannak, melyekkel saját erőmmel szeretném erősíteni a magyar Nintendo jelenségét. Ennek egy kezdeti fénye villant meg, amikor lefordítottam tegnapelőtt a Super Mario Bros. leírását magyar nyelvre. Tegnap lefordítottam a Super Mario Bros. 2 leírását is, de azt még lektorálni kell, és képekkel is kell díszíteni. De az első Mario leírásának kész verzióját szívesen közzé teszem. Ha belelendülök, jöhet a többi is.

Super Mario Bros. – játékleírás

MondoCon programbeosztás, és egyebek


Ma kikerült a MondoCon weboldalára a 2011 őszi programjuk. Igazából azt gondolom, hogy az, aki hozzám hasonlóan régóta jár conra, annak már csak maximum az előadások nyújthatnak valami újdonságot, hiszen mindig van téma, miről beszélni. És ha valamiért, ezért nagyon hiányolom a MAT-os conokat, ott mindig volt valami izgalmas, valami új a programokban, egyszerűen nem hiszem el, hogy a Mangafan egy 100%-ig kitaposott utat vett át a MAT-tól. Hogy őszinte legyek, perpillanat nem jut eszembe ötlet, de biztosan lehet mivel újítani a conokat, de mindig ugyanazt kapjuk. Kicsit olyan ez, mintha mindig ugyanazt adnák ebédre, csak más ízesítésben, egyedül a desszertben (előadásokban) van változatosság. Mindenesetre – ha utoljára is – elmegyek.

Tegnap elvittem vaterán villámáron (1.250 forint) a Game Boyra megjelent Golf játékot. Mivel ez a legelső Game Boy játékok között volt, ezért igen egyszerű játék, mégis érdeklődéssel próbáltam ki, mert reméltem, hogy az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Ám sajnos egyszerűségében a bonyoultsága rejlik. Nehéz, és a grafikai megjelenítés is érdekes. Hátrány az egyszerűség, mert lényegesen kevesebb a lehetőség, és sokkal nehezebben átlátható az egész pálya. Csak két pálya van, és csak Stroke-ban lehet játszani. Zenéből hihetetlen kevés van, és nagyon meglepett, hogy az elütött labdának hangja van. Amikor a villamoson játszottam, akkor inkább levettem a GBA SP hangját, nehogy bosszantson bárkit is, mert én éreztem furcsán magam, hogy milyen hangot ad ki a játék. Az irányítás, meg ha lehet, a N64-es Mario Golfnál is nehezebb. Tehát kevés, nagyon kevés… Ha így rögtönözve értékelnem kéne a játékot, a következőképp tenném:

Grafika: 5/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 3/10
Zene / Hang: 3/10
Hangulat: 4/10

Összhatás: 45%

De mivel klasszikus, alapvető darabja egy Game Boy kollekciónak, ezért meghagyom. Meg néha jó lesz elővenni.

Most a McDonald’s-ban ázsiai ízeket lehet kóstolni. Mivel nem áll távol tőlem az ázsiai konyha, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, bár nyilván nem számítottam gasztronómiai csodákra. Már többször elhatároztam magamban, hogy ha egy mód van rá, mekibe soha többet, de ha valamikor, most tényleg. Ez a bizonyos csirkeszendvics egy fokkal jobb összképet ad azáltal, hogy (talán) eredeti csirkehúsból van, de a zöldségeken annyira lehetett érezni, hogy úgy kapták elő a hűtőből pár nap után, hogy valami rettenetes. Egyáltalán, nem is értem, miért kell a zöldségeket apró cafatokra szelni. A wasabis pita meg több ízt foglal magába, de annyira nincs harmónia az ízek között, ezáltal olyan műnek érződik az egész. A hússal még nem is lenne gond.

Nemrég, amikor magyaros ízek voltak a mekiben, abból nem ettem, de valahol, nem is tudom már hol, olvastam véleményt, állítólag az sem lett egy főnyeremény. Meg néhány éve kaptam hírlevélben, hogy próbára tették az Árkád üzletház összes éttermét, és ott a McDonald’s hátulról lett a második helyezett. Ha jól emlékszem, nézték az ételek összetevőit, valamint az étterem tisztaságát is, most így hirtelen ezek ugranak be. De ami meglepett, hogy a hozzájuk nagyon hasonló Burger King a elölről lett a 2. helyezett. És tényleg sok mindenben különbözik a Burger King, elég csak arra gondolni, hogy a szendvicseikben levő zöldségek egész szeletekben vannak, és az ízük is valahogy természetesebb, jobban emlékeztet az adott zöldség ízére, és nem utolsó sorban a szendvicseik is nagyobbak.


Kép az opening videóból

Most nézem a Super Mario Bros. 3 játékból készült rajzfilmet. Bár nem a legjobb adaptáció, én nagyon szeretem, és számomra ugyanakkora értéke van, mintha maga a Nintendo készítette volna. A rajzfilm amerikai, a DiC Entertainment gyártmánya, és bár van néhány hibája, de szinte az összes karaktert felvonultatja a játékból, és a szerintem élethű a rajzstílus, ezért elnyerte a tetszésemet.

1990-ben készült a rajzfilm, először az amerikai NBC csatorna sugározta. Összesen 26 rész készült, egy rész 11-12 perces, így két rész került egyszerre műsorra. Mindegyik rész a Mario 3 egyik világában játszódik, melynek térképét láthatjuk a rajzfilm elején.

DVD kiadások

Magyarországon igen korán, már nem sokkal az amerikai megjelenés után hozzá lehetett férni videokazetta formájában. A “Szuper Mario Kalandjai” (nem elírás, sz-szel volt írva a Super szó) VHS-re 6 rész került fel, ám mivel ebből csak nagyon kevés példányszámban volt kapható, nem terjedt el széles körben. Amit nagyon sajnálok, mert jó volt a magyar szinkron, emlékszem rá. Én onnan tudtam róla, hogy a közeli videotékából volt kikölcsönözhető. Ha százszor nem vettük ki, akkor egyszer sem. :D Én a mai napig úgy gondolkodom erről a rajzfilmről, hogy ezzel együtt teljes a játék. Azokban az időkben, akik nem tudták VHS-en megvenni, azok a német RTL-en nézhették minden szombaton korán reggel. Már aki volt olyan megszállott, mint én, aki képes volt 5.30-kor ébredni csak azért, hogy megnézhesse az aktuális részt. A sorozat 2006-ban megélt egy újrakiadást DVD formájában, ekkor már mindenki számára hozzáférhető volt, jutányos, 990 forintos áron, majd később papírtokban adták ki, 299 forintért. Én megvettem mindkét kiadást. Jobb oldalon a Super Mario World rajzfilm van, később arról is írok. A DVD-re 12 rész került fel, új szinkronnal. Az új szinkron is elég jó, bár például Bowser hangja nem annyira epic, mint az első kiadásban.

Mindegyik dupla rész elején az opening video alatt egy narráció hallható, mely magyarul így szól:

Egy legenda, amit senki nem felejt el
Mindenki Koopa királyról beszél,
Aki elhagyta Gomba földet, és aztán a Végzet-hajójával útra kél.
Koopa király visszatért, és gyermekei veszélyebbek, mint valaha.
De a szuper erővel bíró Super Mario fivérek megmentik Hercegnőt,
és visszaverik a gonosz Koopa családot.

Bowser: Kapjátok el a vízvezeték-szerelőket!

Mindenki megőrizte a saját nevét, de ki tudja miért, Bowser és gyermekei nevét megváltoztatták a rajzfilmben, az alábbiak szerint:

  • King Koopa – Bowser
  • Hop – Iggy Koopa (az egyik ikertestvér, az egyik legnagyobb cselszövő. Különös ismertetőjele a három felálló hajszál, és szemüveg)
  • Hip – Lemmy Koopa (a másik ikertestvér, neki is három hajszála van, de nem szemüveges. Egy hatalmas labdán jár)
  • Kootie Pie – Wendy O. Koopa (Bowser egyetlen lánya, nagyon el van kényeztetve)
  • Cheatsy – Larry Koopa (Csaláshoz folyamodik, ha vesztésre áll)
  • Kooky Von Koopa – Ludwig Von Koopa (Az őrült tudós, aki okos, bár találmányai rendszerint felsülnek)
  • Big Mouth – Morton Koopa Jr. (Sokat beszél feleslegesen, és nagy szája van)
  • Bully – Roy Koopa (A legidősebb testvér, egyben a legerőszakosabb, sokszor verekedéssel győzi meg ellenfelét az igazáról)

Díszdobozos DVD kiadás Amerikából

Holnaptól minden nap írok ismertetőt minden egyes részről, minden nap egy rész. Ott a Koopa kölykök nevét a rajzfilm szerint fogom írni. Végül lássuk a részek címeit:

  1. Sneaky Lying Cheating Giant Ninja Koopas
  2. Reptiles in the Rose Garden
  3. Mind Your Mummy Mommy Mario
  4. The Beauty of Kootie
  5. Princess Toadstool for President
  6. Never Koop a Koopa
  7. Reign Storm
  8. Toddler Terrors of Time Travel
  9. Dadzilla
  10. Tag Team Trouble
  11. Oh, Brother!
  12. Misadventure of Mighty Plumber
  13. A Toadally Magical Adventure
  14. Misadventure in Babysitting
  15. Do the Koopa
  16. Kootie Pie Rocks
  17. Mush-Rumors
  18. The Ugly Mermaid
  19. Crimes R Us
  20. Life’s Ruff
  21. Up, Up, and a Koopa
  22. 7 Continents for 7 Koopas
  23. True Colors
  24. Recycled Koopa
  25. The Venice Menace
  26. Super Koopa

Mario Golf teszt


Eredeti megjelenés:
Japán: 1999. június 11.
Amerika: 1999. június 30.
Európa: 1999. szeptember 14.

Virtual Console megjelenés:
Japán: 2008. szeptember 30.
Amerika: 2008. október 6.
Európa: 2009. január 23.

Fejlesztő: Camelot
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport / Golf
Játékmód: 1-4 játékos (1 controller elegendő)

Platform:

Manapság annyit játszok Mario Golffal, mint mások pl. a Super Mario Galaxy-vel, ezért úgy döntöttem, hogy részletesen bemutatom a játékot. Mario spin-offok már a kezdetek óta léteztek, de lényegesen kevesebb jelent meg belőlük, így nem ment a minőség rovására, így nagyszerű sport, vagy szórakoztató játékot vehettünk a kezünkbe, melyek Mario neve alatt jelentek meg. Viszontagságos időkben jelent meg a Mario Golf Nintendo 64-re, ugyanis már 1999 végén leáldozóban volt a konzol, az egyedüli játék, ami még fellendítette a gépet, a The Legend of Zelda: Majora’s Mask. Nem is kelt el olyan sok a teszt tárgyát képező játékból, még a másfél milliós összeladást sem érte el. Mégis egy rendkívül élvezetes játék, melyről remélem a teszt is meggyőzi az olvasót.

A golf sokaknak unalmas sport, hiszen mi élvezet lehet egy kis golyót többszáz méteres távolságból a lyukba ütni? A sportág bár nem igényel olyan nagy fizikumot, mint például egy focista esetében, de nagyon fontos a jó testtartás, és hogy mikor hol van a testsúlyunk, nagyban befolyásolja az ütésünk pontosságát. A játék célja, hogy minél kevesebb pontot gyűjtsünk össze. Minden egyes pályán meg van határozva egy bizonyos “par” érték, melyet a lyuk távolságához viszonyítanak. Ha a lyuk közelebb van, akkor 3 ütésből lehet “par”-t elérni, ha közepes távolságban, akkor 4, míg nagy távolság esetében 5 ütésből lehet “par”-t elérni. Ha par-nál kevesebb ütésből ütjük be a lyukba, akkor kapunk mínusz pontot, minél kevesebb, annál több mínusz pont jár. Par feletti ütés után plusz pontot kapunk. Maximálisan megszerezhető pontszám +9, ha ezt elértünk, játékunk automatikusan véget ér. Négyféle ütő van a játékban. A Wood (fa) ütővel lehet a legnagyobbat ütni, az Iron (vas) ütővel kisebbet, és pontosabbat lehet ütni, míg kis távolsághoz (100 méteren belüli ütéshez) a Wedge ütőket használjuk, és végül a Putter, mellyel nem ívben ütjük el a labdát, hanem gurítjuk. Ezt az ütőt akkor használják, amikor a labda már a pázsiton (green) belül van, és pár méterre a lyuktól.

Ezek az alapszabályok, ezt játszhatjuk Mario karakterekkel, viszont mivel itt minden szabály szerint van, így le kell mondanunk a Mario Kart-által nyújtott sokunk által szeretett szabadság (vagy inkább szabadosság) érzésről, de mindez semmit nem von le a játék értékéből. Egy aranyos opening videóval indít a játék. Először kiválasztjuk hányan szeretnénk játszani. Nagy előny, hogy mivel nem egyszerre többen játszunk, hanem külön-külön, ezért elég egy controller is, játszhatunk azzal akár négyen is. De biztosan nem fog unatkozni az, aki egyedül szeretne játszani, ugyanis rengeteg lehetőség van egyjátékos módban.

Az első a Tournament, ahol 30 játékos méri össze tudását. Itt az nyer, aki 18 lyuk után a lehető legkevesebb pontot gyűjti össze. Nem kell megijedni, nem kell megnézni az összes játékost ahogy játszik, csak a sajátunkat játszuk. Mindegyik lyuknál, ha Birdie-t (a par-nál eggyel jobb), vagy jobbat ütünk, akkor kapunk egy Birdie Badge-et, melyet érdemes gyűjteni, hiszen rejtett karaktereket szerezhetünk meg. Összesen 108 db. érme van.
Többjátékos módban alapból 10 karakter közül választhatunk, míg 1 játékos módban csak 4-ből. A többit a Get Character játékmódban szerezhetjük meg. Itt versenyt játszunk gépi ellenfelünkkel, aki kevesebb ütésből lövi be a lyukba, az kap egy medált. Ha mi többet gyűjtünk össze a játék végére, akkor a gép által irányított karakter választhatóvá válik. Ennek kétjátékos változata a Match Game, ahol két játékos mérkőzik meg hasonló kereteken belül.
Ha úgy érezzük, hogy elég jó játékosok vagyunk már, próbára tehetjük magunkat a Ring Shot-ban.  Minden pályán hat lyukban vannak elhelyezve gyűrűk, azokon kell átlőni a labdát. Megbonyolítja a játékot, mert sokszor nem ott van a gyűrű, ahova ütnénk a lyuk felé a labdát, tenni kell néha kerülőt, vagy nem szabad olyan messzire ütni a labdát. Csak akkor lesz meg az adott lyuk, ha legalább par-ra ütjük be labdát a lyukba.
Érdekesség a Speed Golf, ahol nemcsak a pont számít, hanem hogy a lehető legkevesebb idő alatt végezzünk a 18 lyukkal.
Még amit csak egyedül játszhatunk, a Training. Itt magunk állíthatjuk be az időjárási körülményeket, hogyan szeretnénk gyakorolni. Ha nagyon nem megy a játék, itt lehet kísérletezni, hogy tudjuk elütni a labdát bizonyos körülmények között.
És most következzenek azok a játékmódok, melyeket egyedül, és többen is játszhatunk, ezekből kettő van. Az egyik a Stroke, ahol a pontszám számít, mindenki annyi ütésből üti be a lyukba, amennyiből tudja. A másik a Mini-Golf, ahol kis pályákon játszhatunk csak putter ütővel.
Végezetül két játékmód van, amelyet csak többen játszhatunk. Az egyik ilyen a Skins Match, ahol hasonlósan a Match Game-hez, érméket kell gyűjteni, és az kapja azt meg, aki a legkevesebb ütésből lövi be. Érdekesség, hogy ha ketten, vagy többen vannak, akik holtversenyben legkevesebb ütésből lőtték be, akkor nem kap senki érmét, hanem az elraktározódik, és aki a következő lyukat megnyeri, az mind a két érmét megkapja. Nagyon érdekes játékmód a Club Slots, ahol először egy félkarú rablót játszunk, ahol az ütők nevei (ezeket Club-oknak hívják a golf játékban) forognak, és amelyek kijönnek, csak azokkal az ütőkkel játszhatunk. Ha három csillagot tudunk kihozni, akkor miénk az összes ütő.

A játék kezeléséről már írtam korábban, ezért most csak vázlatosan írnám össze a lényeget. Először be kell állítani, hogy merre landoljon a labda. Ezt a messzeségben levő rács mutatja. A labdából kiinduló szaggatott vonal az ívet mutatja, hogy merre fog menni a labda, ha teljes erőből, pontosan ütjük meg. Ha úgy látjuk, hogy megfelelő helyre állítottuk be, akkor háromszor kell megnyomni az A-gombot, hogy elüssük a labdát. Először megindul a képernyő alján levő csík, majd másodikra beállítjuk a labda elütésének erősségét állítjuk be. Ha azt akarjuk, hogy teljes erőből lőjjük el, akkor a csík túlsó végénél kell megnyomni az A-gombot, majd harmadjára az ütés pontosságát kell beállítani, ekkor megindul visszafele a csík, és amikor visszaér a kiindulóponthoz, akkor kell harmadjára megnyomni az A-gombot, és akkor lesz pontos az ütésünk. Viszont a FpS (Frames per Secundum; másodpercenkénti képmegjelenítés) miatt néhány századmásodperccel később érzékeli, ezáltal a pontos ütés érdekében korábban kell megnyomni az A-gombot. Ebből kifolyólag sokat lehet gyakorolni a játék irányítását a Training mode-ban, sőt érdemes is, de tapasztalataim szerint tökéletesen elsajátítani nem lehet, minden ráérzésre megy. Tudni kell, ha esik az eső, az visszavet a labda erejéből, és a jobb-felső sarokban levő Boo mutatja a szél irányát, a méterben mutatott szám a szél erősségét. A játék grafikája a korának megfelelő, de nem számít kiemelkedőnek. A zene fantasztikus! Ami nem is csoda, hisz a zeneszerző Motoi Sakuraba, aki többek között a Tales of sorozat, és a Golden Sun játékok zenéiért felelős. És mivel rengeteg játéklehetőség van, a zene is nagyon jó, emellett nincs két egyforma játék, köszönhetően a körülményeknek, így akár hosszabb távú játékélményt biztosít. Ha többen játszunk, akkor egy-egy golfmérkőzés elhúzódhat, viszont lehet menteni, melyet később megnyithatunk a főmenüben, ha a Continue-ra megyünk. Ott találjuk még a Clubhouse-t, ahol például megnézhetjük a mentett állásainkat, valamint, hogy melyik játékmódban, miként teljesítettünk a legjobban, ezekről vezet egy részletes statisztikát a játék. Itt van a How to Play opció, ahol részletesen elmagyarázza a játék, hogy melyik játékmódot hogy kell játszani, és itt találjuk az Options menüt, ahol a zenét, és a kameraállást állíthatjuk be, valamint itt törölhetünk minden mentést.

A Mario Golf talán pont az irányítás nem frusztráló nehézsége miatt élvezetes, emellett a zene, és a távolban felcsendülő madárcsicsergések kellemes légkört biztosítanak. A játék nehézsége, és az irányítás összetettsége miatt nem ajánlanám 7 éven aluliaknak, de mindenképp érdemes legalább egy próbát tenni, talán megtetszik annyira, hogy letöltsük 1000 pontért Wii Shop Channelből, vagy használtan beszerezzük Nintendo 64-re.

Grafika: 9/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 10/10
Zene/Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Rengeteg játékmód
+ Fantasztikus zene
+ Kellemes légkört teremt a játék
+ Kellemes grafika
– Az irányítást nehéz, nem is lehet megtanulni.

89%

Új TV


Samsung TV

Van akcióban Samsung TV a Media Markt-ban, 39.990 forintért. Számolgatás után arra jutottunk, hogy ezt megengedhetjük magunknak, így birtokomba került egy Samsung B1930HD TV. HD ready, tehát 1366×768, de nekem ez is tökéletesen megfelel, annak ellenére, ahogy a sorozatszámában van, 19 colos, tehát kb. 48 cm. Nincs is szükségem nagyobbra ebbe a kis szobába, így is nagyon hirtelen kellett venni. Alapból fogja a digitális adásokat, van komponens és USB bemenete. Az USB bemenet ellenére kételkedtem abban, hogy felismeri-e a külső winchestert, de látja, és le is játsza a rajta levő videókat! Úgyhogy jöhetnek a HD animék! Zene lejátszásával nem tudom, hányadán áll, de mivel a külső winchesteren döntő többségében FLAC-ban vannak a zenéim, ezért kételkedek abban, hogy ezeket le tudja játszani. Egyébként most épp az @Tunes. 92. adását nézem, amikor Chihara Minori volt a vendég. Okui Masami és Kuribayashi Minami épp poénkodnak az énekesnő egyik bakiján.

A Wii pedig nagyon szépen mutat. Nagyon meglepődtem a Wii Fitnél, amikor megmért, 22,40 a BMI-m, és 65 kg vagyok. Komolyan mondom, legalább 8 éve nem volt ennyire alacsony a testsúlyom, és nagyon boldoggá tesz, hogy sikerült elérnem. És tényleg azt tudom mondani, hogy nem kellett komolyan megküzdenem azért, hogy lefogyjak, szinte jött minden magától. Kipróbáltam, hogy néz ki egy Virtual Console játék egy ilyen TV-n. Még egy Nintendo 64 játék is pixeles, de nem zavaró. Mario Golfoztam. Felmerült bennem a válaszidő, ami van az LCD TV-knél, valószínűleg ide vezethető vissza, hogy a Mario Golf új TV-n még jobban késik, így szokni kell az irányítást. Egyébként 5 ms a válaszidő, de ahogy elnéztem, szinte minden TV-nél ennyi.

Úgyhogy most nagyon örülök, azt gondolom, hogy sikerült megtalálni a legjobbat ár-érték arányában. Legalább 5 évig szeretném ezt használni, utána, ha sikerül anyagilag is fellendülnöm, jöhet egy sokkal jobb is.


A Game Park honlapján már előrendelhető a játék, pedig csak november 18-án fog megjelenni. És milyen jó lesz az ára ahhoz képest, hogy mire számítottam. Arany színű Wiimote-tal, és Symphonic CD-vel együtt 19.000 forint lesz, pedig én 25-30.000 forintra számítottam. Ezen az áron még én is szemezek vele, mivel ígéretet tettek arra, hogy ha változás történne az árban, az csak lefele történhet.

A játék itt előrendelhető.

Halott TV és segítség a Mario Golf-hoz


Tegnap teljesen hirtelen meghalt a TV-m. Reggel még vígan mértem magam (örültem, hogy -0,5 kg-ot mutatott) Wii Fiten, semmi jele nem volt annak, hogy tönkremegy, de délután már nem kapcsolt be. Már mindent próbáltam, áttenni másik hálózatba, szétnéztem, minden a helyén volt, semmi nincs elmozdítva. Hát vége a TV életének. Pedig nem is annyira régi. Emlékszem, 1999. decemberében vettük (beugranak a karácsonyi képek), több műszaki üzletbe bementünk, és megtaláltuk az ár-érték arányában a legjobb TV-t, egy Samsung márkájút. Nagyon jó volt, soha nem romlott el, és a képe is nagyon szép volt. Az összes problémája az volt, hogy kb. 9 év múlva kezdett tönkremenni a távirányítója, hiába nyomtam erősen rajta néhány gombot, még az elemcsere sem segített rajta, így használhatatlanná vált. És mindig a TV-nél kapcsoltam ki-be. Három év után lehet, hogy ezt elégelte meg? Azt hallottam, hogy nem tesz jót egy műszaki cikknek, ha ily módon áramtalanítják, ezek szerint tényleg… Nem tudom, hogy lesz megoldva, mert az edzés szinte már az életem részévé vált.

Bagszi nemrégiben talált a vaterán egy Pikachu edition Nintendo 64-et, és mivel nagyon jó áron volt, és már régi álma volt egy ilyen N64, ezért lecsapott rá. Tegnap kapta az értesítőt róla, hogy mehet érte a postára. Mentem én is, és zsida is, hogy felavassuk a konzolját. Ahhoz képest, hogy 7.500 forintért vette, nagyon jó állapotú volt, mintha új lenne. Kipróbálta rajta a Super Mario 64-et, majd Mario Kart 64-eztünk ketten. Zsida nem nagyon mozog otthonosan a Mario Kart-okban, ezért nem akarta felidegesíteni magát. A Super Mario 64 közben jegyezte meg, hogy ezután, a játék után vegyük elő a Super Mario Galaxy-t, mennyivel gyorsabb a játék, az Fps (Frames per Secundum) sokszorosának köszönhetően. Aztán Mario Golf. Én imádom, ahogy írtam többször, de nagyon meglepett, hogy se bagszi, de még zsida sem érti a játék lényegét, az irányítását.

Gameplay kép a játékból

Nekem meg már annyira egyértelművé vált, mint a levegővétel, így nehezen tudtam elmagyarázni, de próbáltam. Zsidának a végére már derengett. Arra emlékszem, hogy én is nehezen jöttem rá, hogy mi hol merre, de nekem anno ennyire nem tűnt nehéznek. Inkább az, hogy mennyivel másabb játékok vannak, és a technológiai fejlettségnek köszönhetően, mára már jóval fejlettebb fizikájú játékok vannak, ám azokban az időkben ez volt, nem volt más, és nem esett nehezünkre megszokni. De úgy döntöttem, hogy képpel megpróbálok itt is segíteni. Ami a legnagyobb problémát okozott, az ütés erősségének meghatározása. Normál golfban háromszor kell megnyomni az A-gombot. Alul láthatunk egy szaggatott csíkot, amikor először megnyomjuk az A-gombot, akkor megindul jobbról (mely alatt a piros vonal van) egy egyenes csík. Másodjára a csík bal oldali végénél kell megnyomni, ezzel határozzuk meg az ütés erősségét. Tehát, igazából nem kötelező a végéig elvinni. A kis kockák segítenek az arányok kiszámításában. Ha a középen levő kockánál állítjuk meg, akkor csak fél erősséggel lőjük el. Jobb alsó sarokban láthatjuk a 270 yard-ot. Az azt jelenti, hogy ha teljes erőből lőjük el, akkor 270 yard messzire megy el a golflabda. Ennek arányával lehet dolgozni, az attól függ, milyen messze van a lyuktól a labda, azt bal oldalon láthatjuk a zászló rajza mellett. A Rest mutatja a távolságot, a Down (vagy Up), azt mutatja, hogy a helyünktől hol van a labda, hiszen egy golfpálya nem egy sík pálya. Ha lejt a pálya, akkor messzebb megy a labda, tehát ez is befolyásoló tényező. A jobb-felső sarokban láthatjuk Boo-t, és egy számot körülötte. Boo egy bizonyos pozícióba áll be, ő mutatja a szélirányt, a szám a szél erősségét. Ezzel kell a leginkább számolni, mert ha balra fúj a szél, erős szél esetében akár durván elmehet olyan helyre is, ahova egyáltalán nem várjuk. Emellett néha esik az eső, az is befolyásolja, hogy milyen messze megy a labda. Az utolsó dolog, amire figyelni kell, a jobb-alsó sarokban levő szám. Az az ütés várható erősségének a százalékos értékét mutatja meg, ami azért fontos, hiszen a golfpálya nemcsak zöld gyep, hanem van fű, homok, melyek csökkentik az ütésünk erősségét.

Amikor harmadszor kell megnyomni az A-gombot, akkor az ütés pontosságát határozzunk meg, ugyanis ekkor visszamegy a csík a kiindulóponthoz, és ha pontosan akkor nyomjuk meg az A-gombot, amikor a kiindulóponthoz ér a csík, akkor lesz pontos az ütésünk. Na most, mi okoz gondot? Valószínűleg a Frames per Secundum (másodpercenkénti képkocka megjelenítés) miatt késleltetve érzékeli, hogy mikor nyomtuk meg az A-gombot, és ilyen 1-2 századmásodperccel később reagál a játék, ezért korábban kell megnyomni. Nagyon fontos, mert elég gyorsan megy a csík, a piros vonal meg azt mutatja, hogy mekkora “hiba” lehetséges. Ha kívül vagyunk a piros vonaltól, akkor annyira pontatlan lesz a lövésünk, hogy nemcsak félre megy a labda, de nem jut messzire.

Remélem, nem tűnt bonyolultnak a magyarázatom. Azt tudom saját tapasztalatból mondani, hogy az irányítást nem lehet tökéletesen elsajátítani, a ráérzés az, ami sokat segít. De ennek ellenére is nagyon szeretem a játékot, és azt mondom, hogy az egyik legjobb Mario spin-off. Hihetetlen hangulatos, nincs két ugyanolyan játék, köszönhetően a széliránynak, az esőnek, és a zene ESZMÉLETLEN JÓ!!! Nem olyan nagy játék, de mégis akkora hangsúlyt kapott a zene minősége. Talán gyerekesnek hangzik, de egyáltalán nem zavaró, mert annyira jól meg lett komponálva, nagyon sokat rátesz a hangulatra. És ahogy írtam ezt a kis talpalót megmondom őszintén, teljesen lázba jöttem, és nagyon akarok játszani vele. De TV nélkül nagyon nehéz. T_T

%d blogger ezt kedveli: