Ismét Angliában


Szerencsésen megérkeztem, és immár ötödik alkalommal vagyok itt. Szeretek itt lenni, minden annyira más, és minden másnak hat. Először 2005. júniusában voltam, az örök emlék marad meg, mert amit akkor Londonban láttam, hogy mennyire mások itt az emberek, az nagyban formálta a gondolkodásomat. Az emberek nyugodtak, nem sietnek, és a mosolyuk valahogy belülről jön, és ez volt az első olyan élmény, mely nagyban a pozitív gondolkodás felé “terelt”. Butaság azt gondolni, hogy mert itt milyen jól élnek az emberek, itt sincs kolbászból a kerítés, sőt! A britek sokkal jobban megérezték a 2008-as Gazdasági Világválságot, mint mi. De még így is szerencsések voltak, hiszen, ha balra néznek, az írek épp, hogy túlélték.

Van még bennem egy kicsi szorongás a repülés miatt, de amikor először mentem. Nem, nem csináltam balhét, de nagyon izgultam. Az nyugtatott meg, hogy nyugodtak voltak körülöttem az emberek, és amikor rázkódott egy kicsit a gép, akkor megijedtem egy kicsit, hogy na, itt a vég, de ahogy körülnéztem, és láttam, hogy senki nincs pánikban, szintén megnyugodtam. Utána mondta is apám akkor, hogy olyan szigorúak a biztonsági előírások, hogy abban semmilyen hiba nem léphet fel. Szerinte biztonságosabb repülőn utazni, mint vonaton, vagy buszon. Most azért ennyire nem izgultam, inkább olyan jellegű drukk, mint amit éneklés előtt szoktam érezni. Pedig nem is vezettem a repülőt. ^^’ Egyébként nem volt tele a gép, meg is lepődtem, mert egyrészt ünnepek előtt voltunk, másrészt meg eddigi emlékeim szerint a gép mindig teltházas szokott lenni. A Jet2.com 18:55-kor Manchester-be induló járatával mentem. Érdekes dolog egyébként, hogy kb. 10 percig olyan 60-70 km/h-s sebességgel megy ki a felszállópályára, majd hirtelen rákapcsol, és kb. 250-300 km/h-val nekilendül, és felszáll. Az olyan epic érzés! Ekkor szoktam elgondolni, hogy most már mindegy, aminek meg kell történni, az úgyis meg fog történni.  A repülőút sima volt, de volt, hogy rázkódott a gép, és be kellett kapcsolni a biztonsági övet. Ekkor izgultam egy kicsit, hogy minden rendben van-e, de láttam, hogy minden a maga rendjén működik. Már magamat hecceltem, hogy úgysem fog fájni, úgysem fogok érezni semmit, minden olyan gyorsan fog történni. De szerencsésen megérkeztem. ^^’ De olyan volt, mintha zakatolna a vonat. Nem volt olyan jó a pilóta, mert apró csapódás érződött, amikor földet ért a gép, többen fel is szisszentek. Az út alatt egyébként a Mario Kart 7-tel, és a Mario vs. Donkey Kong Minis March Again DSiWare játékkal játszottam. Rég játszottam vele, nagyon élveztem. El is vittem a feléig (nem olyan hosszú a játék), de abban a pillanatban megoldhatatlan volt a pálya, ezért nem is folytattam. Majd legközelebb. A leszállás poén volt, mert leghátul ültem, így én voltam az első, aki kijött a gépből, sőt, annyira első voltam, hogy a hosszú folyosón sokkal utánam sem volt senki. Olyan érzésem volt, mintha egyedül utaztam volna a gépen. De így sokat vártam a bőrönd kiadására. Ezt azzal próbáltam “enyhíteni”, hogy oda álltam, amerre emlékeim szerint jár a futószalag, és első között vehetem ki, ha kiadják az enyémet. Persze, hogy az ellenkező irányba járt. -_-‘ Úgyhogy sokra mentem az elsőségemmel. :D De ahogy kiadták, már mentem is, a nővérem már várt rám. Jó érzés volt újra látni őt. Kiérve a parkolóba tavasz fogadott. A budapesti -3°C után a manchesteri 12°C kész felüdülés, majdnem le is vettem a kabátot. Az autóút nagyon jó volt. Az autóvezetés az, amitől még hasonlóképp szorongok, mint a repüléstől, ezért nincs még 25 éves létemre jogosítványom, de valahányszor Angliában autózunk, valahogy olyan érzésem támadna, hogy itt én is vezetnék. Itt még a mellékutak is 3-3 sávosak, és nagyon jól ki van találva: Külső sávban megy, aki nem siet annyira, és belsőn a száguldók. Persze csak a külső sávosokhoz értve száguldók, hiszen itt is van sebességkorlátozás, méghozzá 70 mph. Vagyis mérföld / óra. 1,62-es a szorzó, tehát az kb. 110 km/h-nak felel meg. Minden yard-ban, és mérföldben van megadva az autópályán. És nagyon biztonságos. Egyrészt a nővérem nagyon jól vezet, másrészt meg itt érezhetően betartják a közlekedési szabályokat.

Most egyelőre ennyi, majd írni fogok még, és majd képeket is mellékelek.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s