Repülő cartridge-ek, földhöz vágott 3DS-ek, pattanásig feszült idegszálak. Ez a Mario Kart 7 mérlege. Pedig nem innen indul a történet. Eleinte mindenki rácsodálkozik, mindenki imádja, majd jönnek az első szitkozódó szavak. Na igen, a Mario Kart 7-tel a sorozat nagyon elment abba az irányba, amikor már nem a képességek számítanak, hanem, hogy éppen milyen fegyvered van.
Pedig régen egyáltalán nem ez volt a helyzet, persze, soha nem volt fegyvertelen Mario Kart, de amikor kevesebb fegyver volt, és azokat is ritkábban adták, akkor sokkal inkább számított a játékos tudása. A Super Mario Kart az egyik legnehezebb a szériában, talán pont ezért. Itt a legnagyobb mérgelődési faktort az váltotta ki, hogy ha Toaddal vagy Koopa Troopával vagy, és ha a többi karakter meglök, akkor előfordulhat, hogy olyan erővel löknek meg, hogy leesünk. Mivel a Super Mario Kart pályái rövidek, így egyes fegyverek jóval hatásosabbnak hatnak, elég ha csak arra gondolunk, hogy egy csillag, vagy egy villám akár egy egész körön át kitarthat. És ezek nagyon ritkán jöttek. Én a villámnál például mindig azt csináltam, hogy megvártam az utolsó kört, és ha akkor aktiválom, akkor ha első helyezett nem is, de igen nagy esélyekkel vagyok negyedik, vagy jobb helyezett, ami záloga a továbbjutásnak, ugyanis a bajnokságokban, csak akkor mehetünk tovább, ha az első négy helyen végzünk.
A Mario Kart 64 esetében már másabb a helyzet, mivel egy pálya sokkal hosszabb, így a fegyverek hatásfoka jóval kisebb, ennek ellenére a képesség (vagy skill, kinek hogy tetszik), kevésbébb számít, mivel maga a játék könnyebb lett. Pár nap alatt mindenhol el lehet érni az arany kupát. Itt inkább az bosszantotta a játékosokat, hogy ha elsők vagyunk, akkor egyszerűen nincs az a módszer, amivel le lehet rázni a 2. és a 3. helyezett gépi játékosokat, Akár gombát használunk, akár kiütjük őket, pár másodperc után ismét közvetlenül magunk mögött tudhattuk őket. Itt debütált először a Kék teknő (Blue Shell), ami már ekkor sem okozott kellemes perceket, mert nemcsak az első helyezettet találta el, hanem mindenkit, aki az útjába került, ugyanis a talajon ment végig.
Az első handheld Mario Kart, a Super Circuit esetében ismét a régi fényében él a nehézségi szint. Élesek a kanyarok, és nagyon nehéz irányítani, mert nagyon furcsán fordul, tehát el kell sajátítani a kezelést. Szinte mindegyik játékban van valami, ami idegesít. Itt az a nagyon rossz, hogy ha kiütnek, és amíg pördülsz, neked megy valaki, akkor újra elkezdesz kipördülni, így nagyon könnyű az utolsó helyen találni magad. A fegyverek esetében nincs küönösebb újdonság, viszont nekem itt nagyon tetszett az a megoldás, hogy még akkor is kaptál piros tekit, amikor 1. helyezett voltál, és hátra is teheted, ekkor áll, és ha érzékeli a 2. helyezettet, akkor szépen eltalálja. Ez nekem nagyon tetszett, kár, hogy később nem maradt meg.
A Double Dash!!-ben volt először olyan, hogy pillanatnyi helyezésnek megfelelő fegyvert kapsz. Az első helyezett csak banánt, zöld tekit kapunk, míg az utolsó helyezett igen erős fegyvereket kap. A GameCube-os Mario Kart valamivel könnyebb, és itt a legkönnyebb megtanulni a driftelést. Legalábbis nekem itt volt, mert ebben a játékban kivették az ugrást, így az nem zavart be, de ezután a többiben is könnyebb volt megtanulni, így itt viszonylag egy magas szintet értem el.
A DS-es Mario Kart maga a megtestesült felhőtlen szórakozás. Könnyű, és rendkívül élvezetes. Nagyon élvezetes a többjátékos mód, amikor 8-an összeülünk játszani, és semmi mást nem csinálunk, csak játszunk. Többjátékos módban – nem szeretek angol kifejezéseket használni, de – pure awesomeness. Bosszantani, nem tudom, hogy kit bosszantana, de iszonyat nehéz megszerezni a három csillagos minősítést. Azt gondolom, hogy itt a vezetési stílust értékeli. Ebben a játékban elég nehéz driftelni, ugyanis mintha nagyobb ívben venné be a kanyart, így csak még többet vesztek, és a végén járó boost már inkább csak arra jó, hogy kompenzálja a veszteséget. Nekem 6 éve megvan a játék, és sehol nincs 3 csillagos minősítésem. Még 50cc Mushroom Cup-on sem. De többjátékos módban az egyik legjobb Mario Kart!
Kicsit sem...
A Wiis Mario Kart nagyon érdekes irányba vitte el a Multiplayer szórakozást. Én 2008 júniusában vettem meg a játékot magamnak, és ez év novemberében lett vezeték nélküli internetem de addig is több BigN-es barátom játszott online, és olyan idegeskedéseket láttam, hogy csak lestem. Földhöz vágott Wiimote-ok… Én már ekkor tudtam, hogy csak akkor tudnám élvezni a játékot online, ha egyáltalán nem veszem komolyan, és minden támadást eltűrök. És ez így is lett. Én jól elvoltam a magam pontminősítésével, bár amikor nagyon benne voltam a játékban, volt amikor 8800-8900 pontom is volt online versenyben, de nagyon sokat vesztett a játék élvezeti faktorából, amikor egyre-másra megjelentek a hackerek, tönkretéve a játékélményt. Ők főleg akkor terjedtek el, amikor már igencsak könnyű volt meghackelni a Wiit. A kék teki iránti gyűlölet is itt terjedt el, mert offline játékban is a gép többször beadja, hadd örüljön az első helyezett, aki legtöbbször mi voltunk. Már lényegesen könnyebben kapjuk meg a 3 csillagos minősítést, mert itt már összidő alapján kapjuk meg. Felírtam egy néhányszor, hogy bajnokságok pályáin mennyi időt, és olyanokat állapítottam meg, hogy pl. 8:02-es idővel 2 csillagot kaptam, de 7:58-ra már 3 csillagot. Bár a BigN-es társaság néhány tagja szerint csak csalással lehet meg mindegyik bajnokságban a 3 csillagos rangot, annyira nehéz megszerezni. Gábor barátunk erre rácáfolt, neki sikerült, de elmondása szerint felért egy beutalóval az idegosztályra. Hát igen, én már csak ezért sem próbáltam meg, csak 50- és 100cc-n van meg mindenhol a 3 csillag, mert pont arra számítottam, hogy affölött már nagyon szivat a gép. Csinálgatom néha, ha valahol összejön, nagy az öröm, de nem akarom, hogy “életcél” legyen, mert ha nálam elpattan egy idegszál… Nagyon boldog vagyok a két csillagos összeranggal, az is nagyon szépen mutat a nevem mellett.
A Mario Kart 7 esetében nagyon elgondolkodtatott, hogy hol az a határ, ahol még szórakozást nyújt egymás szivatása, és hol idegesítő már. Ez is olyan dolog, hogy ne vedd komolyan, és akkor élvezni fogod a játékot, mert úgysem úszod meg. Bár a játék esetében több érdekességet is felfedeztem, ahogy kitapasztaltam a dolgokat, főleg online módozatban. Mivel a BigN-es csapatból még nem sokuknak van 3DS-e, Mario Kart 7 és csak nekem, meg bagszinak, ja meg Csibinek, így nem nagyon tudok velük játszani, ellenben a 3DS Hungary csoporttal. És felfedeztem egy pár furcsa dolgot. Például volt arra is példa, hogy első helyezett voltam, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fél pályányi előnyöm van a többiekhez képest, és ez úgy is marad. Megkérdeztem, hogy mit rontottak el? O_O Nem tudtak választ adni. Ugyanennek a fordítottja is megtörtént. Én voltam utolsó, fél pályával lemaradva a többiektől. És el nem tudom képzelni, hogy mit rontottam el, ugyanúgy mentem, mint máskor, egyedüli bűnöm, hogy leestem egyszer-kétszer az elején, ennek köszönhetően lettem utolsó. Meg ami még meglepett, hogy itt nagyon sokszor fordul elő az, hogy ellövöm a zöld tekit, és visszapattanóból szinte mindig eltalál. Jó, tudtam én olyan “ügyes” lenni az előző Mario Kartokban is, hogy így eltalál, de hogy ennyire gyakori, az túlzás. Na meg a kék teki lett sokkal gyakoribb. Szitkozódó szavak tömkelege száll online játékok között, hogy hiába húzott bele, hiába volt akkora előny, az utolsó körben egyszerűen nem maradhat ki a repülő blue shell. Én még nem tartok ott, hogy 150cc-n megpróbálja mindenhol a három csillagos minősítést, de ennek kapcsán is csak szitkozódások voltak, bár én ezt túlzásnak érzem. Szerintem itt is összidő alapján kapjuk a rangot, de itt az a rossz, hogy nem látjuk, hogy mennyi idő alatt teszünk meg egy pályát. De abban biztos vagyok, hogy minimum elvárás a maximális pontszám megléte (40 pont).
Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit a Mario Kart sorozattól, de az tény, hogy az eredmény most már szinte egyáltalán nem tükrözi a valódi képességünket, jóformán a szerencsén alapul a pontszám. De aki nem veszi komolyan a játékot, és akinek nem életének célja a legjobbnak lenni, az tiszta szórakozást kap a pénzéért cserébe.
