Mode 7-től Mario Kart 7-ig


Repülő cartridge-ek, földhöz vágott 3DS-ek, pattanásig feszült idegszálak. Ez a Mario Kart 7 mérlege. Pedig nem innen indul a történet. Eleinte mindenki rácsodálkozik, mindenki imádja, majd jönnek az első szitkozódó szavak. Na igen, a Mario Kart 7-tel a sorozat nagyon elment abba az irányba, amikor már nem a képességek számítanak, hanem, hogy éppen milyen fegyvered van.

Pedig régen egyáltalán nem ez volt a helyzet, persze, soha nem volt fegyvertelen Mario Kart, de amikor kevesebb fegyver volt, és azokat is ritkábban adták, akkor sokkal inkább számított a játékos tudása. A Super Mario Kart az egyik legnehezebb a szériában, talán pont ezért. Itt a legnagyobb mérgelődési faktort az váltotta ki, hogy ha Toaddal vagy Koopa Troopával vagy, és ha a többi karakter meglök, akkor előfordulhat, hogy olyan erővel löknek meg, hogy leesünk. Mivel a Super Mario Kart pályái rövidek, így egyes fegyverek jóval hatásosabbnak hatnak, elég ha csak arra gondolunk, hogy egy csillag, vagy egy villám akár egy egész körön át kitarthat. És ezek nagyon ritkán jöttek. Én a villámnál például mindig azt csináltam, hogy megvártam az utolsó kört, és ha akkor aktiválom, akkor ha első helyezett nem is, de igen nagy esélyekkel vagyok negyedik, vagy jobb helyezett, ami záloga a továbbjutásnak, ugyanis a bajnokságokban, csak akkor mehetünk tovább, ha az első négy helyen végzünk.

A Mario Kart 64 esetében már másabb a helyzet, mivel egy pálya sokkal hosszabb, így a fegyverek hatásfoka jóval kisebb, ennek ellenére a képesség (vagy skill, kinek hogy tetszik), kevésbébb számít, mivel maga a játék könnyebb lett. Pár nap alatt mindenhol el lehet érni az arany kupát. Itt inkább az bosszantotta a játékosokat, hogy ha elsők vagyunk, akkor egyszerűen nincs az a módszer, amivel le lehet rázni a 2. és a 3. helyezett gépi játékosokat, Akár gombát használunk, akár kiütjük őket, pár másodperc után ismét közvetlenül magunk mögött tudhattuk őket. Itt debütált először a Kék teknő (Blue Shell), ami már ekkor sem okozott kellemes perceket, mert nemcsak az első helyezettet találta el, hanem mindenkit, aki az útjába került, ugyanis a talajon ment végig.

Az első handheld Mario Kart, a Super Circuit esetében ismét a régi fényében él a nehézségi szint. Élesek a kanyarok, és nagyon nehéz irányítani, mert nagyon furcsán fordul, tehát el kell sajátítani a kezelést. Szinte mindegyik játékban van valami, ami idegesít. Itt az a nagyon rossz, hogy ha kiütnek, és amíg pördülsz, neked megy valaki, akkor újra elkezdesz kipördülni, így nagyon könnyű az utolsó helyen találni magad. A fegyverek esetében nincs küönösebb újdonság, viszont nekem itt nagyon tetszett az a megoldás, hogy még akkor is kaptál piros tekit, amikor 1. helyezett voltál, és hátra is teheted, ekkor áll, és ha érzékeli a 2. helyezettet, akkor szépen eltalálja. Ez nekem nagyon tetszett, kár, hogy később nem maradt meg.

A Double Dash!!-ben volt először olyan, hogy pillanatnyi helyezésnek megfelelő fegyvert kapsz. Az első helyezett csak banánt, zöld tekit kapunk, míg az utolsó helyezett igen erős fegyvereket kap. A GameCube-os Mario Kart valamivel könnyebb, és itt a legkönnyebb megtanulni a driftelést. Legalábbis nekem itt volt, mert ebben a játékban kivették az ugrást, így az nem zavart be, de ezután a többiben is könnyebb volt megtanulni, így itt viszonylag egy magas szintet értem el.

A DS-es Mario Kart maga a megtestesült felhőtlen szórakozás. Könnyű, és rendkívül élvezetes. Nagyon élvezetes a többjátékos mód, amikor 8-an összeülünk játszani, és semmi mást nem csinálunk, csak játszunk. Többjátékos módban – nem szeretek angol kifejezéseket használni, de – pure awesomeness. Bosszantani, nem tudom, hogy kit bosszantana, de iszonyat nehéz megszerezni a három csillagos minősítést. Azt gondolom, hogy itt a vezetési stílust értékeli. Ebben a játékban elég nehéz driftelni, ugyanis mintha nagyobb ívben venné be a kanyart, így csak még többet vesztek, és a végén járó boost már inkább csak arra jó, hogy kompenzálja a veszteséget. Nekem 6 éve megvan a játék, és sehol nincs 3 csillagos minősítésem. Még 50cc Mushroom Cup-on sem. De többjátékos módban az egyik legjobb Mario Kart!

Kicsit sem...

A Wiis Mario Kart nagyon érdekes irányba vitte el a Multiplayer szórakozást. Én 2008 júniusában vettem meg a játékot magamnak, és ez év novemberében lett vezeték nélküli internetem de addig is több BigN-es barátom játszott online, és olyan idegeskedéseket láttam, hogy csak lestem. Földhöz vágott Wiimote-ok… Én már ekkor tudtam, hogy csak akkor tudnám élvezni a játékot online, ha egyáltalán nem veszem komolyan, és minden támadást eltűrök. És ez így is lett. Én jól elvoltam a magam pontminősítésével, bár amikor nagyon benne voltam a játékban, volt amikor 8800-8900 pontom is volt online versenyben, de nagyon sokat vesztett a játék élvezeti faktorából, amikor egyre-másra megjelentek a hackerek, tönkretéve a játékélményt. Ők főleg akkor terjedtek el, amikor már igencsak könnyű volt meghackelni a Wiit. A kék teki iránti gyűlölet is itt terjedt el, mert offline játékban is a gép többször beadja, hadd örüljön az első helyezett, aki legtöbbször mi voltunk. Már lényegesen könnyebben kapjuk meg a 3 csillagos minősítést, mert itt már összidő alapján kapjuk meg. Felírtam egy néhányszor, hogy bajnokságok pályáin mennyi időt, és olyanokat állapítottam meg, hogy pl. 8:02-es idővel 2 csillagot kaptam, de 7:58-ra már 3 csillagot. Bár a BigN-es társaság néhány tagja szerint csak csalással lehet meg mindegyik bajnokságban a 3 csillagos rangot, annyira nehéz megszerezni. Gábor barátunk erre rácáfolt, neki sikerült, de elmondása szerint felért egy beutalóval az idegosztályra. Hát igen, én már csak ezért sem próbáltam meg, csak 50- és 100cc-n van meg mindenhol a 3 csillag, mert pont arra számítottam, hogy affölött már nagyon szivat a gép. Csinálgatom néha, ha valahol összejön, nagy az öröm, de nem akarom, hogy “életcél” legyen, mert ha nálam elpattan egy idegszál… Nagyon boldog vagyok a két csillagos összeranggal, az is nagyon szépen mutat a nevem mellett.

A Mario Kart 7 esetében nagyon elgondolkodtatott, hogy hol az a határ, ahol még szórakozást nyújt egymás szivatása, és hol idegesítő már. Ez is olyan dolog, hogy ne vedd komolyan, és akkor élvezni fogod a játékot, mert úgysem úszod meg. Bár a játék esetében több érdekességet is felfedeztem, ahogy kitapasztaltam a dolgokat, főleg online módozatban. Mivel a BigN-es csapatból még nem sokuknak van 3DS-e, Mario Kart 7 és csak nekem, meg bagszinak, ja meg Csibinek, így nem nagyon tudok velük játszani, ellenben a 3DS Hungary csoporttal. És felfedeztem egy pár furcsa dolgot. Például volt arra is példa, hogy első helyezett voltam, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy fél pályányi előnyöm van a többiekhez képest, és ez úgy is marad. Megkérdeztem, hogy mit rontottak el? O_O Nem tudtak választ adni. Ugyanennek a fordítottja is megtörtént. Én voltam utolsó, fél pályával lemaradva a többiektől. És el nem tudom képzelni, hogy mit rontottam el, ugyanúgy mentem, mint máskor, egyedüli bűnöm, hogy leestem egyszer-kétszer az elején, ennek köszönhetően lettem utolsó. Meg ami még meglepett, hogy itt nagyon sokszor fordul elő az, hogy ellövöm a zöld tekit, és visszapattanóból szinte mindig eltalál. Jó, tudtam én olyan “ügyes” lenni az előző Mario Kartokban is, hogy így eltalál, de hogy ennyire gyakori, az túlzás. Na meg a kék teki lett sokkal gyakoribb. Szitkozódó szavak tömkelege száll online játékok között, hogy hiába húzott bele, hiába volt akkora előny, az utolsó körben egyszerűen nem maradhat ki a repülő blue shell. Én még nem tartok ott, hogy 150cc-n megpróbálja mindenhol a három csillagos minősítést, de ennek kapcsán is csak szitkozódások voltak, bár én ezt túlzásnak érzem. Szerintem itt is összidő alapján kapjuk a rangot, de itt az a rossz, hogy nem látjuk, hogy mennyi idő alatt teszünk meg egy pályát. De abban biztos vagyok, hogy minimum elvárás a maximális pontszám megléte (40 pont).

Nagyon remélem, hogy nem riasztottam el senkit a Mario Kart sorozattól, de az tény, hogy az eredmény most már szinte egyáltalán nem tükrözi a valódi képességünket, jóformán a szerencsén alapul a pontszám. De aki nem veszi komolyan a játékot, és akinek nem életének célja a legjobbnak lenni, az tiszta szórakozást kap a pénzéért cserébe.

Disney és Zelda


Kedden voltunk bagszival a WestEnd-ben a Media Markt-ban, és miközben nézelődtünk a Disney DVD-k között, beszélgettük, hogy melyik rajzfilm milyen. Régen sokat megnéztem egyébként moziban, de kettő kimaradt az életemből a régi időkből: A Dzsungel Könyve és a Szépség és a Szörnyeteg. Egyiket sem láttam, csak elképzelésem van, hogy milyen lehet. Viszont, aminek örültem, hogy van Aladdin DVD 1000 forintért. A 2 lemezes extra változat, azzal már korábban is szemeztem. Kb. 2 hete vásároltam az Europarkban az Intersparban kaját, és úgy döntöttem, hogy ha lesz lehetőségem, akkor a Saturnban megveszem az Aladdin DVD-t. De láttam, hogy 1.700 forint, az sok. Én max. 1.500 forintot adnék érte. És a Media Markt-ban 1000 forint volt, ezért nem azonnal, de beszereztem.

Aladdin & Kung Fu Panda

Teljesen meg vagyok lepve, az én egyszerű LCD TV-men milyen szép a kép, csodálatosan felújították, úgyhogy már csak emiatt is megérte megvenni. A filmről alkotott véleményem meg az évek során nagyon sokat változott. Ugyanis én már akkoriban, 1992-ben láttam moziban, és az az igazság, hogy nekem akkoriban nem tetszett. Ennek merő önbizalomhiány az oka, emlékszem, hogy olyan gondolataim voltak akkor, hogy én úgysem leszek ilyen, nekem úgysem lesz ilyen szerelmem, stb. stb. Én 1992-ben 6 éves voltam, és hogy milyen az, hogy egy kisgyerek így gondolkodik, azt inkább ne firtassuk, a lényeg az, hogy mára teljesen másképp látom a dolgokat. Ez részben fakad az érzelmi intelligencia fejlődéséből, másrészt úgy érzem, hogy az elmúlt idők során (már 20 év O_O) sokat dolgoztam azért, hogy megtaláljam önmagam, ennek köszönhetően most már úgy gondolkodom, hogy ha átvitt értelemben is, de ezt a szerelmet bárki megélheti, a repülőszőnyeg pedig az egymás iránt érzett tiszta érzelem, mely nagyon szép helyekre repít el minket.

Érdekes, hogy a SNES játékot mindig is nagyon szerettem. És nagyon eljött az ideje, hogy meglegyen nekem is. Szeretnék minél több Disney játékot magaménak tudni. Perpillanat 5 jut eszembe:

  • The Magical Quest: Starring Mickey Mouse
  • Mickey Mania
  • Aladdin
  • The Lion King
  • The Jungle  Book

Aki tud még, SNES Disney játékot, az jelezze. Ebből nekem az Magical Quest van meg. Iszonyú jó játék, a mai napig nagyon szeretem játszani. Rövid, de minden egyes pillanata élvezetes.

Holnapután megy ki anyám Angliába a nővéremhez, és a héten a nővérem megkért, hogy vigyem el neki a Kung Fu Panda 1 és 2 DVD-ket, hogy a fia hadd halljon egy kis magyar nyelvet. Megírtam neki, hogy megvan nekem az első rész eredeti DVD-n, azt ugyan nehéz szívvel, de odaadom nekik. Szerettem a filmet, és megért 1000 forintot, de ma manapság már nemigen lehet kapni. Az enyémet még ősszel vettem, azt is úgy kerestem már. Szerintem már nem hozzák forgalomba. :( Na mindegy, ha esetleg vaterán megtalálom, akkor bepótolom magamnak. A Kung Fu Panda 2-ért még sokallom a 3000 forintot, úgyhogy bocsánat a kijelentésért, de azt kiírtam DVD-re. Meg is néztem ma. Eleinte azt hittem, hogy rossz filmet nézek, mert ilyen furcsa rajzolású pávákat láttam. O_O De amikor mondták, hogy el akarják foglalni egész Kínát, akkor tudtam, hogy jó helyen járok. Nagyon érdekesnek tartom, hogy egy páva a főgonosz. Ha őszinte akarok lenni, nem sok maradt meg bennem az első részből, de aranyos film volt, bár a komolyság, és a fő mondanivaló itt-ott csorbult, és igazából nem nagyon kötötte le a figyelmemet, nem is tudom, hogy miért. Pedig a vége szép volt. Az nem tudom, hogy mennyire biztos, de a film legvége elárulta, hogy lesz Kung Fu Panda 3.

Disney DVD-k terén is szeretnék erősíteni, nem hittem volna, hogy ennyire szépek felújítva ezek a rajzfilmek. A Macskarisztokraták lesz a következő, az nagy kedvenc, és most is nagyon jó nézni, tavaly megnéztem egyszer, arra rászánnám az 1700 forintot. Meg nemrég láttam, hogy az első Oroszlánkirály is megjelent DVD-n. Nagyon jó lenne azt is beszerezni, de 3000 forint. T_T Várok egy kisebb árcsökentést. Mostani fejemmel azt gondolom, hogy szerencsés időben voltam kisgyerek, hiszen ilyen rajzfilmeken nőttem fel.

Még nincs végigjátszva a Zelda Ocarina of Time 3D. Szakaszosan veszem elő, ahogy rámjön. Ma a Fire Temple-t csináltam, hát az valami rettenetes. Na nem negatív értelemben, de valahányszor a Tűz Templomában vagyok, már-már rituálé-szerű az, hogy az 5. emeletről lezuhanok az 1. emeletre. Tudjátok, az a rész, amikor egy szűk lépcsőn kell körbemenni, hogy eljuss a Megaton Hammer-t rejtő ládához. Minden egyes alkalommal lezuhanok, ez most sem maradt ki. És emlékszem, hogy amikor legelőször estem le, akkor szinte szó szerint fizikai fájdalmat éreztem a lábamban, annyira átéltem Link szenvedését, bár ő csak egy egységnyi (egy szív) erőt vesztett el, bízvást mondhatom, hogy a való élet nem lenne ennyire kegyes hozzá. Viszont a főellenség az egy nagyon érdekes csata. Volvagia, a tűzsárkány, már akkoriban is írtam róla, hogy nem annyira nehéz, de egyszerre sok életerőt vesz el. Én többször meghaltam nála. És az az érdekes, hogy a végén. Az elején nagyon koncentrálok, viszont, ha a végefelé megsebez egyszer, és látom, hogy elment 3 egységnyi életerőm, az olyan szinten elbizonytalanítja a játékomat, hogy kapkodok (pontosabban csapkodok a kalapáccsal) jobbra-balra, és utána borítékolt tény a halál. Ez van, de még mindenképp megpróbálom, és utána jön az általam (pozitív értelemben) imádott Water Temple!

Top 10 OFF VOCAL VERSION


Többek között azért is szeretem a kislemezeket, mert legtöbbször rajta van az adott dal instrumental, vagy off vocal verziója, ki hogy nevezi. Ez egyrészt azért jó, mert lehet belőle karaokét csinálni, másrészt meg akár teljesen új oldaláról mutatja meg a dalt, hogy csak a hangszerelést halljuk, és olyanokat is meghallhatunk, amit vocal-ban nem, így érdekessé válhat a dal. Meg az tetszik nekem még, hogy a japánoknál a háttérvokál nagyon sokszor más hangszínben van, mint a vocal, és ez is pluszt ad. Ezekről készült Last.fm alapú Top 10-es listát szeretném közzétenni:

Top 10 OFF VOCAL VERSION

  1. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  2. JAM Project: Negai (off vocal)
  3. Suara: Watashi Dake Mitsumete (Instrumental)
  4. Masami Okui: SECOND IMPACT (instrumental)
  5. Masami Okui: spirit of the globe (OFF VOCAL VERSION)
  6. Masami Okui: It’s Destiny -Yatto Meguri Aeta- (off vocal version)
  7. Masami Okui: naked mind (OFF VOCAL VERSION)
  8. Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! (OFF VOCAL VERSION)
  9. Masami Okui: I can’t… (off vocal version)
  10. Masami Okui feat. May’n: TO DIE FOR ××× (Instrumental)

Kutyamentő akció és karaoke


Aznap, amikor elővettem 1 hét után a Nintendo DS-es Nintendogsot, akkor előtte a 3DS verzióval játszottam egy kicsit. Úgy voltam vele, hogy leteszem magam mellé az ágyra, majd, ha az asztalra teszem a 3DS-t, akkor majd elteszem magát a kazettát. Persze, mikor felejtsem el, ha nem most, és úgy aludtam, hogy végig mellettem volt, és beesett az ágy és az ágyfal közötti nagyon szűk résbe (aki nem tudná, egy 3DS kazetta alig nagyobb, mint egy SD memóriakártya). Már csak másnap reggel jutott eszembe, hogy hoppá, baj van. Szétnézek az ágyam körül, sehol nincs. Mivel sietnem kellett, ezért nem nem néztem át tüzetesen, majd szombat délután. Már mindent kipróbáltam, belenyúltam késsel, merőkanállal, fakanállal, de csak egy hatalmas porhalmaz jött ki. Szétszedtem az ágyat, közénéztem, az ágy mögé is benéztem, hát sehol. Elkezdtem kétségbeesni, hogy ha elköltözök, ittmarad egy játék…

Ma délután szólt bagszi, hogy készen vannak a PlayIt-re a Pokémon verseny plakátai, egyet félretett nekem. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy ne kelljen olyan sokáig féltetennie, ezért hozza el, és mellette segítsen megkeresni a játékot. Valamint hozza el a Pokémon Snap-et N64-re. Ugyanis neki most minden boldogsága, hogy ma volt a bolhapiacon, és talált egy angol Pokémon Snap-et. Aki ismeri a magyar Nintendós körülményeket, az tudja, hogy nagyon ritka angol Pokémon játékot találni, mivel a forgalmazócégünk (a miénk, mi?) osztrák, ezért, hozzánk jóformán német játékok jutnak el hozzánk. A Pokémon esetében meg azért is nagyon fontos az angol nyelv, mert a Pokémonok német nevei totál mások. Így nem csoda, hogy gondolkodás nélkül megvette 2000 forintért, ennyit még én is kiadtam volna érte, pedig nem vagyok egy nagy rajongó. Tehát, eljött. Kőbánya-Kispestre jött vonattal, onnan mentünk a Tescóba vásárolni, majd hozzánk. Első dolgunk volt megtalálni a Nintendogs + Cats-et. Szétszedtük az ágyat, ahogy lehet, mobiltelefon fényével megvilágítottuk a terepet, és nagy nehezen meglett. A legalján volt a szűk résnek. Na onnan hogy szedjük ki? Ha jól emlékszem, megdöntöttük az ágyat, és a földre került, és kihalásztam. Nagyon durva volt. :D

Ilyen kemény munka után csak jól jöhet a játék. Összeszereltük a Nintendo 64-et, és kipróbáltuk a Pokémon Snap-et. (Ja, a posztert persze otthonfelejtette. -_-) Én még soha nem láttam a játékot, és azt kell mondjam, hogy nem is annyira rossz. Nem egy Mario Golf (számomra az a spin-offok etalonja), de nem bántam volna meg, ha én is megveszem 2000 forintért. Az a játék lényege, hogy le kell fényképezni a Pokémonokat, és Oak Professzor bizonyos szempontok alapján értékeli: Mennyire van középen az adott Pokémon, mennyire van közel, van-e mellette más ugyanolyan Pokémon, és csinál-e valamit. Az, ami rá jellemző, például egy támadás. És ha tetszik neki az adott kép, akkor elteszi magának. Persze a játék nemcsak abból áll, hogy lefényképezed a 151 Pokémont, oszt szevasz, hanem különböző dolgokat csinálnak, és elő kell csalogatni őket, hogy ránk nézzenek. Egy almával, egy bűzbombával, hogy csak azokat mondjam, amiket láttam. Ki kell ismerni az adott Pokémon viselkedését, hogyan tudsz róla jó képeket csinálni. Szóval jól megcsinálták a játékot, és bizonyos pályák zenéje nagyon jó lett! Majd megkeresem valahol az OST-t.

Ma is csináltam egy karaoke fájlt, ezt is megmutattam bagszinak, mert annyira büszke vagyok rá, hogy minden bejött, ahogy elgondoltam, szerénység nélkül ki merem írni, hogy az egyik legjobbat csináltam, meg is mutatom:

JAM Project: Ryuusei Lovers.kfn
A fájl megtekintéséhez Karafun szüséges, mely ezen a weboldalon szabadon letölthető.

Ez egy nagyon jó JAM Project szám, igaz kicsit később kaptam rá az ízére, de ahogy egyre többet hallgattam, elgondolkodtam azon, hogy nézne ki a kfn, amit csinálnék belőle. Effektek, képátmenet, hasonlók. És minden bejött, ahogy elképzeltem talán még soha nem élveztem ennyire egy kfn készítését. Maga a dal is tényleg nagyon jó, és ha ráérzek az “ízére”, akkor könnyű elképzeni, hogy mik azok az effektek, amiket beletennék, és miközben készítem, már csak a tervet kell valósággá alakítani, és lám! Szebb, mint gondoltam. Számítottam arra, hogy az időzítésnél lesznek gondok, mivel sok a nagyon gyors rész, utólag igazgatni is kellett, többször kellett meghallgatni, de ez semmiség, mert tényleg nagyon élveztem. És annyira bánom, hogy nem jelent meg kislemezen, és nincs off vocal verziója, ha ilyen hangom lenne, ezzel mennék versenyre. Bagszi újabb tanácsokat adott, hogy ő hogyan díszítené a kfn-t, és így csak még tökéletesebb lett. Ezer jókedvemben el is szállt egy aranyköpés, ugyanis a háttérképeket Laura Ramirez csinálta, és eleinte csak egy közös háttérképet csinált, így megkértem, hogy csináljon még kettőt, mert így a közös, és az instrumental részek eléggé üresnek tűnnek. Meg is csinálta. ^^ A lényeg, hogy én úgy mondtam bagszinak, hogy megkértem Laurát, hogy csináljon még 2 képet róluk. És azon nevettünk, hogy biztosan visszament Japánba, hogy ez nem jó, még két képre álljanak össze. XD

Szóval mostanság nagyon jókedvű vagyok. Hát itt a tavasz, mi kell még? Ki is teszem a háttérképeket, amiket csinált, nagyon örülök neki, hogy ennyire segítőkész, csak a legjobbakat érdemli. Hogy milyen munkái vannak, nézzétek meg a blogját:

Ram’s Corner

És a képek:

JAM Project Best Collection VIII: GOING

JAM Project

Kageyama Hironobu

Okui Masami

Endoh Masaaki

Kitadani Hiroshi

Fukuyama Yoshiki

GOING

JAM Project

Az utolsó két háttérkép volt az, amit külön kértem, azért is raktam külön. ^^’

Chihiro Yonekura: Voyager

Grátiszként Chihiro Yonekura. Két dalából csináltam kfn-t, azok sajnos nem sikerültek olyanra, amilyenekre szerettem volna, egyrészt azért nem, mert nagyon ismeretlen anime és videojáték dalának openingjéből csináltam karaokét, (ezeknek már van off vocaljuk), így csak egy későbbi albumából tudtam képeket kérni, melynek be van scannelve a borítója. Azért esett a Voyager albumra a választásom, mert nagyon aranyos képek vannak ott róla, és ezzel kompenzálok. Chihiro régi kislemezei el vannak felejtve, azok olyan ritkák, mint a fehér holló, nekem is csak nagyon kevés van meg belőlük. Úgy örültem, amikor megtaláltam a FEEL ME kislemezt, az az egyik kedvenc dalom tőle. De nincsenek normálisan bescannelt képek a régi kislemezekről, album scannek sincsenek, így egy megjátszható lap maradt. Öt kép készült, ezeket teszem most ki:





Évforduló és emlékek


Ma reggel mosogatás közben ébredtem rá, hogy ma van 1 éve, hogy Kispestre költöztem. De szép évforduló, és milyen emlékezetes nap volt. Összességében jó itt lakni, annak ellenére, hogy egy néhányszor el akartam innen menni, ennek egyszer még hangot is adtam. De most az anyagi biztonság miatt meg kell elégedjek a problémák tüneti kezelésével.

Nemrég megkért Laura Ramirez, hogy ami megvan nekem Megumi Hayashibara eredeti kislemez, azt rippeljem már be neki 320 kbps mp3-ba. Miközben átküldtem neki a kislemezeket, azon gondolkodtam, hogy tényleg régen hallgattam már Megumi dalokat. Hát nem eljött az ideje? Szinte már nosztalgikus hallgatni ezeket a dalokat. Amikor néhány év után ismét ismét meghallottam a RUN ALL THE WAY! című dalát, olyan érzésem támadt, mintha tényleg olyan régóta ismerném azt a dalt, mint amikor aktuális volt. El is képzeltem, milyen lehetett Slayers mozifilmeket nézni akkoriban moziban, és a movie végén felcsendül az egyik Slayers Movie ending Megumi dal, és amíg a többiek szedelőzködnének, én nyugisan ott ülnék, és végighallgatnám a dalt. ^^ Igaz, nagyon ritkán játok moziba, de azt még nagyon régről tanultam el a nővéremtől, hogy ne azonnal menjünk ki a teremből, hanem várjuk meg, míg a többiek kitolonganak, és utána nyugisan kisétálunk. Milyen igaza van. Visszatérve Megumi Hayashibarához, elnézegettem a Last.fm profilomat, lassan 3 éve, hogy beregisztráltam, eszembe jutott az is, hogy volt idő, amikor Megumi Hayashibara és Masami Okui nagyon együtt volt az első két helyen, de aztán Makkun elhúzott, olyannyira, hogy neki van 11.853 lejátszása, míg Meguminak 5.667, és elhatároztam, hogy mi lenne, ha az év végére megint együtt lennének szorosan? Nem lesz könnyű feladat.

Van két kislemez, melyet nagyon szerettem sokszor vissza-vissza hallgatni, akár órákig is, és egyszerűen nem untam meg. Ilyen Megumi Hayashibara: Fine colorday és Masami Okui: DEPORTATION ~but, never too late~ kislemezei.

Most a Fine colorday-t hallgatom már negyedjére, közben Wii Sportsozok. Nagyon szeretem hallgatni most is, a Wii Sports meg olyan, nem nem lehet megunni. Megyek is vissza egy kicsit játszani.

2008. június 25-én megjelent albumok


1. Slayers MEGUMIX

Az album borítója

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: King Records
KICA-916~8
Ár: ¥3.000

Disc 1 -GOLD-

  1. Get along ~SelfTag Version~ 4:06
  2. Give a reason (Adj egy okot) 4:24
  3. Breeze (Szellő) 4:23
  4. don’t be discouraged (ne légy bátortalan) 4:09
  5. MIDNIGHT BLUE (ÉJFÉLI FÉNY) 5:33
  6. Just be conscious (Csak légy magabiztos) 4:40
  7. Reflection (Tükörkép) 5:22
  8. raging waves (tomboló hullámok) 5:00
  9. feel well (jó érzés) 4:41
  10. Meet again (Újra találkozunk) 4:47
  11. Give a reason ~Ballade Version~ 4:36
  12. Going History (Múló Idő) 4:34
  13. Kagirinai Yokubou no Nakani (限りない欲望の中に; Határtalan vágyak) 5:11
  14. Plenty of grit ~TV size~ 1:42
  15. Revolution ~TV size~ 1:52

Disc 2 -SILVER-

  1. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Get along 4:09
  2. Megumi Hayashibara & Masami Okui: KUJIKENAIKARA! 4:33
  3. Megumi Hayashibara & Masami Okui: Nemurenai Yoru wa… (眠れない夜は・・・; Álmatlan éjszakákon…) 4:59
  4. Megumi Hayashibara, Yasunori Matsumoto, Masami Suzuki & Hikaru Midorikawa: SLAYERS 4 the future 4:15
  5. Megumi Hayashibara & Masami Suzuki: Otome no Inori (乙女の祈り; A kislány imája) 2:23
  6. Shining Girl (Ragyogó lány) 4:14
  7. RUN ALL THE WAY! (FUSS MINDENÁRON!) 4:57
  8. GLORIA ~Kimi ni Todoketai~ (GLORIA~君に届けたい~; DICSŐSÉG ~Át akarom adni neked) 4:23
  9. Rumba Rumba (ルンバ・ルンバ) 4:11
  10. I & Myself (Én és Önmagam) 4:32
  11. Shakunetsu no Koi (灼熱の恋; Perzselő szerelem) 4:00
  12. Touch Yourself 5:08
  13. EXIT→RUNNING 4:25
  14. Kono Sekai no Doko ka de (MEGUMIX Version) (この世界のどこかで; Valahol ebben a világban) 3:58

Disc 3 -BRONZE-

  1. Get along ~SelfTag Version~ (off vocal version) 4:10
  2. Give a reason (off vocal version) 4:27
  3. Breeze (off vocal version) 4:25
  4. don’t be discouraged (off vocal version) 4:11
  5. MIDNIGHT BLUE <OFF VOCAL VERSION> 5:34
  6. Just be conscious (off vocal version) 4:40
  7. Reflection (off vocal version) 5:21
  8. raging waves (off vocal version) 4:59
  9. feel well (instrumental ver.) 4:41
  10. Meet again (off vocal version) 4:47
  11. Give a reason ~Ballade Version~ (off vocal version) 4:36
  12. Going History (off vocal version) 4:34
  13. Kagirinai Yokubou no Nakani (off vocal version) 5:07

A Slayers MEGUMIX Megumi Hayashibara 3. válogatásalbuma. Az albumon a Slayers anime általa felénekelt dalai szerepelnek, amolyan ráhangolódás a Slayers REVOLUTION animére. Az album a 14. helyet érte el az Oricon charton, 10 hétig volt listán, és 35.744 példányt adtak el belőle.

Disc 1 letöltése itt / Disc 1 Download here
Disc2 letöltése itt / Disc2 Download here
Disc3 letöltése itt / Disc3 Download here
320 kbps mp3
BK scans letöltése itt / BK scans download here

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 11 12 19 21 12 20 14 15.819
2. hét 18 37 38 27 35 28 39 32 5.915
3. hét 36 44 45 37 35 38 44 3.883
4. hét 50 50 59 2.802
5. hét 80 2.411
6. hét 103 1.617
7. hét 142 1.059
8. hét 164 929
9. hét 215 659
10. hét 248 650
Összes eladás 35.744

2. Chihiro Yonekura: Ever After

Az album borítója

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: King Records
KICM-1366
Ár: ¥3.150

  1. Zankoku na Tenshi no Teeze (残酷な天使のテーゼ; A Könyörtelen angyal tézise) 5:31
  2. Give a reason (Adj egy okot) 4:26
  3. Mizu no Hoshi he Ai wo Komete (水の星へ愛をこめて; Szeretettel a csillagok tengeréhez) 4:38
  4. Arashi no Naka de Kagayaite (嵐の中で輝いて; Ragyogni a viharban) 5:01
  5. Tenshi no Yubikiri (天使のゆびきり) 5:05
  6. Tooi Kioku (遠い記憶; Távoli emlék) 4:23
  7. Trust you forever (Örökké bízok benned) 4:56
  8. Yakusoku no Basho he (約束の場所へ; A megígért helyre) 6:22
  9. Tenshi no Kyuusoku (天使の休息; Angyalok pihenése) 4:53
  10. YOU GET TO BURNING (EL FOGSZ ÉGNI) 5:08
  11. FRIENDS (BARÁTOK) 5:16

Az Ever After Chihiro Yonekura feldolgozásalbuma. Az album a 119. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 1.820 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

3. Tribute to Masami Okui ~Buddy~

Az album borítója

Megjelenés: 2008. június 25.
Kiadó: evolution
EVCA-1001
Ár: ¥3.150

  1. Minami Kuribayashi: TRUST 4:25
  2. Minori Chihara: Rinbu-revolution (輪舞-revolution) 5:14
  3. Aki Misato: Jounetsu (情熱; Szenvedély) 5:25
  4. Masaaki Endoh: INTRODUCTION (BEMUTATKOZÁS) 4:47
  5. Yoko Ishida: Olive 4:52
  6. Suara: Iiwake (いいわけ; Mentség) 4:45
  7. Tomoe Ohmi: Otomegokoro Mugen (乙女心無限; Ártatlan lány gondolatai) 4:36
  8. Haruko Momoi: Koishimasho Nebarimasho (恋しましょ ねばりましょ; A dolgok szeretivaló oldala) 4:23
  9. Hironobu Kageyama: Wasuregusa (ワスレグサ) 5:32
  10. Chihiro Yonekura: HAPPY PLACE (VIDÁM HELY) 4:22

A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ Okui Masami tiszteletére készített album, mely az énekesnő karrierjének 15. évfordulója alkalmából jelent meg. Az album a 120. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 1.816 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Megvadult kutyák


Tegnap este kb.  egy héte után elővettem a DS-es Nintendogs-ot (a chihuahuásat), és megdöbbentett, amit láttam. Bár odafutottak hozzám, elkezdtem simogatni az egyiket, de teljesen megvadult, ha élőben lenne, szerintem megharapott volna. Kapálózott össze-vissza, harapdált. Egy kicsit megijedtem. O_O Egyből mondtam is magamban, na akkor tünés innen. Azonnal irány fürdetni mind a hármat, mert dirtynek mutatta a gép. Fürdettem, csak úgy repültek ki a bolhák a testükből. El is gondolkodtam, hogy ilyenek a valóságban a veszett állatok? Megfürdettem mind a hármat, szép tiszták lettek, akkor etetni, itatni, ugyanis famished, és parched volt mind a három. Ennek végeztével rám néznek, és elkezdenek vonyítani. Azért ennyire nem tettem rosszat azzal, hogy hosszabb ideig nem néztem rájuk. O_O Na de, megvan a módszer. Irány sétáltatni. Elvittem két kutyát, utána játszottam velük, és egészen megbékéltek.

Megtaláltam a vaterán Csernus Imre: A nő c. könyvet hangoskönyv formájában. 500 forintért nagyon megérte nekem, mivel úgyis megvettem volna, de nem tudom, mikor lett volna rá 3.600 forintom. Hétfőn leütöttem, és mivel a közelben volt, ezért nem sokkal utána át is vettem személyesen. Nem a legtökéletesebb állapot, de a lemez karcmentes, így ez nem befolyásolt. Érdekes volt végighallatni, csak egy témát szeretnék röviden kiemelni. Mert bennem is felmerül (bár igaz, hogy a korom ezt még nem indokolja), hogy majd milyen lesz megöregedni? Milyen lesz majd 60-70 évesnek lenni? Elgondolkodtam, és arra jöttem rá, hogy szerintem az emberek döntő többsége nemcsak azért fél az öregedéstől, mert kopik a szépség, és nem bír már annyit fizikailag, és már nincs sok hátra, hanem azért is, mert a gyerekek döntő többsége azt látja az időseknél (nem feltétlen csak nagyszülőknél), hogy már nincs nagy életkedvük, csak főznek, kötnek, takarítanak, esténként a szobában TV-znek, és ennyiből áll egy napuk. És így mennek el szépen lassan. Pedig a könyvben nagyon jól meg van fogalmazva, hogy mi az örök fiatalság elixírje. Nagyon jó elgondolás, és így már nem is annyira vészes elképzelni az öregkort.