Személyes Dragon Ball történet

Őszintén remélem, hogy végig leadják a Viasat 6-on a Dragon Ball Z-et. Most, hogy nézem, hihetetlenül élvezem. Pedig akkoriban szinte egyáltalán nem néztem. Egyszerűen nem szerettem ezt a rajzstílust általános iskolás koromban, egyszer-egyszer néztem a DBZ-t, és egyszerűen nem értettem, hogy miért izzadnak a szereplők állandóan. Pontosabban, értettem, de túlzónak tartottam, hogy ezzel fokozzák a nézőben a szituáció “komolyságát”. Hát meg az erőszakos jelenetekre mondtam magamban, hogy ilyet rajzfilmben? Nem normálisak. Én sem voltam normális, hogy nem néztem jobban utána a dolgoknak. Bár azt gondolom, sokan tudják, hogy nem a Dragon Ball az első anime, ami ment Magyarországon, csak az addig ment animék gyerekeknek szólt, és a Dragon Ball és a Sailor Moon volt az első komolyabb, ezért az volt az első, ami komoly rajongói bázist alakított ki.

Ami hasonló a Dragon Ballhoz, az a Yu Yu Hakusho, ott vannak még nagyon durva harcok, de azt egyrészt a hangulata miatt nem szeretem annyira, másrészt meg én azt már felesleges erőfitogtatásnak tartom, meg nem értettem a harc értelmét. A Dragon Ball ezzel szemben meg totál hangulatos. Azt nem mondom, hogy teljesen magába szippantott, de jó nézni. Akkor mekkora szám lenne, ha a japán openinggel menne. A magyar is egészen, sőt többször dúdolgatom magamban, de a szöveg olyan bugyuta. Én azt tudom, hogy akkor sokminden más volt, lehetett volna valami értelmesebb is. A CHA-LA HEAD-CHA-LA az igazi, és nem, nem a Lucky Star verzió. -_- Azt még egyszer meg ne halljam!

Amit még szoktam nézni, az Inazuma Eleven. A Cartoon Networkön megy, tehát az angol zenés, ami szintén nem remekel. De maga az anime tetszetős. Nekem jobban tetszik, mint a Tsubasa Kapitány. A fő kérdés az, hogy  a játékból lett az anime, vagy fordítva? Utánanéztem, szinte egyszerre jelentek meg, a játék egy kicsivel előbb, de az anime a játákadaptáció. De inkább japánul nézem.

Ja, és még ázsiai, és mosolyogtató, az a Korona Hercege az M1-en. Szerintem nem a szereplők színészi játéka a borzalmas, hanem az akkori koreaiak viselkedése volt. Én jót szórakozok rajtuk, ugyanakkor érdekes, hogy mennyi mindent nem lehetett akkoriban kimondani, mert akkor máris a fejét vették az egyénnek kis túlzással élve. És kb. 20 rész megnézése után is csak nagynehezen tudom eldönteni, hogy ki kicsoda. Most elterjedt egy olyan kiírás, hogy “Isten mindenkit különbözőnek teremtett, de mire Kínára ért, elfáradt”, de szerintem nem is az hasonló arcukkal van a baj, hanem, hogy mindenkinek ugyanolyan a ruházata, és a hajviselete (persze nemtől függően). Van egy-két kirívó egyéniség, és ennyi.