Befutottam a célba


Ma volt a bankis szóbeli vizsga, és jelentem, sikerült. Közepest kaptam, még jobb is lett, és végre vége!

Nem is volt átlagos időtartamú, ugyanis a Banki Szakügyintézős szak eredetileg 2 éves volt, nekem ezt 5 év alatt sikerült teljesíteni. Kalandos út volt, el is mesélem, hogy történt. 2008-ban kezdődött, már az első félévben voltak problémák, ugyanis amikor megkaptuk a tantárgyakat, ezek két részre voltak osztva: amiket kötelező választani, és kötelezően választhatók. Nekem ez akkoriban teljesen ellentmondásos volt. Mi az, hogy valami egyszerre kötelező és választható? Én akkoriban ezt úgy értelmeztem, hogy nem kötelező, csak választható, nem szükségesek a záróvizsgához, ezért ezeket a tárgyakat nem vettem fel a Neptunon. Így a laza órarenddel elvoltam, néha-néha kérdezték a többiek, hogy nem lesz-e a bajom abból, ha nem teljesítem a tárgyakat, de én bizton mondtam, hogy nem, hiszen nem kötelezők. Persze nem sikerült meggyőznöm őket. Még a második féléves “extra” tárgyakat sem vettem fel, csak harmadik félévben láttam be, hogy nagy hülyeséget csináltam, úgyhogy visszamenőleg felvettem az első féléves kötelezően választható tárgyakat. És ebből az egyik (az EU ismeretek) nem is sikerült, úgyhogy negyedik félévre nagyon felhalmozódtak a tárgyaim. Amíg a többiek vígan elvoltak a 8-9 tárggyal, nekem 17-et kellett teljesíteni. Úgyhogy keményen megfizettem az árát a sunnyogásomnak. De azért azt gondolom, hogy becsülettel helyt álltam, ugyanis 16-ot sikerült teljesíteni, az EU ismereteket nem. De abból voltak egy jónéhányan, akik negyedik félévre tudták csak teljesíteni (mihez tartás végett első féléves tárgy), ugyanis nagyon nehéz volt a feladatlap, olyan magas szinten kérdezte az Európai Unió dolgait a tanár, hogy tényleg nem csoda, hogy sokan csak akkorra tudták teljesíteni. Sőt, mivel ez írásbeli volt, és úgy gondolták többen, hogy szóban jobban tudnak teljesíteni, ezért megpróbálják szóban a tanár úrnál, és láss csodát: mindenki átment akkor. Nem csoda, hogy kapaszkodtak, hiszen a záróvizsga feltétele az összes tantárgy abszolválása. Csak mivel a többieknek ez már a sokadik próba volt, ezért jobban tudták, hogy mit vár el a tanár, tudták teljesíteni. Én voltam az egyedüli, aki 2010-ben nem tudott záróvizsgázni. De utána sem: se ötödik félévben, se hatodikban, se hetedikben nem sikerült az EU ismeretek, minden egyes félévben háromszor mentem vizsgázni. A nyolcadik félévben (ez volt 2012 nyarán) először írásban próbáltam meg, nem sikerült. Aztán úgy voltam, hogy kérvényezni fogom a szóbeli vizsga lehetőségét, mert már nagyon szerettem volna túl lenni rajta. Megkaptam az engedélyt, és ismét láss csodát: sikerült! Másképp kérdez szóban a tanár, a másik meg az, hogy volt egy másik tanár, aki itt-ott könnyebb kérdéssel segített, de az írásbeli tényleg szenvedés volt.

Bár itt vége lenne a történetnek, de nem… Ugyanis elvileg már 2012. júniusában levizsgázhattam volna, csakhogy történt az, hogy túl későn jelentkeztem, hogy szeretnék vizsgázni. Február 29-e volt a jelentkezési határidő, én pedig március 2-án jelentem meg. Próbálkoztam a dékánnál, de nem úgy volt vele, hogy senki ne akarjon extra büntetést fizetni, ugyanis külön vizsgabizottság kellene nekem. Hát csalódottan vettem tudomásul, számítottam rá, hogy tavalyra vége lesz a történetnek. Ennek tanulságaképp már júniusban jeleztem, hogy szeretnék ősszel vizsgázni, de azt mondták, hogy augusztusban kell jelentkezni, még a pontos időpontot sem tudják. Nem gond, augusztusban tudtam jelentkezni. Ez volt az az ominózus vizsga, amiről írtam, hogy milyen könnyű volt az írásbeli, aztán jött a nagy pofon az élettől, hogy 34% lett csak. Ezt akkor nagyon a lelkemre vettem, hogy akkor mi lesz 8 hónapig? Jelentem, hasznosan töltöttem el az időt, nem utolsó sorban most megérdemeltnek érzem a vizsgát, mert sok mindenen átmentem, ahogy végiggondoltam a dolgokat. Ez a sikertelen vizsga hozott magával egyfajta fejlődést, aminek köszönhetően másabb lelkivilággal vetettem neki a mostani vizsgának. Az írásbeli ugyan épp hogy meglett, de nem szabad lebecsülni azt a 60%-ot, mert azért is végig ott kell ülni, és minden egyes feladatrészt meg kell csinálni, komplexek a feladatlap kérdései, és elég tág körben kell tudni a bankos dolgokat már csak a vizsga sikerességéért, úgyhogy ki van az találva, hogy tényleg csak annak sikerüljön, akinek megfelelő tudása van.

Azt tudni kell, hogy a mi csoportunk volt az utolsó, aki a régi rendszer szerint vizsgázott. Ez azt jelenti, hogy a mi vizsgánk nem modulszerű, és nekünk nem kellett szakdolgozatot írni, és megvédeni azt, az újaknak kellett. Ahogy betekintést nyertem az újak záróvizsga feladatlapjába, határozottan az a véleményem, hogy az újaknak jobb, mert gyakorlatiasabb. Náluk nem úgy van, hogy külön esszé kérdések vannak, hanem adott egy feladat, és annak egyik részeként megkérdezik, hogy az például az adott hitel milyen fajta, mi szükséges hozzá, stb. És azon belül van, hogy számítsa ki az adatok alapján a hitel THM-ét. Mindezt azért is írtam le, hogy érthetőbb legyen, mi volt a szóbelin. Ugyanis amikor elkértem a tételsort a tanárnőtől, csak időközben esett le, hogy az újak tételsorát kaptam meg, és azt dolgoztam ki. Végül nem bántam meg, mert azzal is tanultam, hiszen maga a tananyag ugyanaz maradt. Csak a régiektől kérdeztek olyan dolgokat is, amit az újaktól már nem. Az én mai tételemben is volt ilyen: Az arany szerepe pénzügy történetében. (7. tétel) Csak lestem, hogy jézusom, arannyal ilyen kontextusban utoljára a 2008-as Pénzügyórán találkoztam, konkrétan onnan hoztam vissza az emlékeket. Meglepődtem, hogy azért elég sok minden ugrott be így spontán. Aztán volt még a tételen belül a hitelezés folyamata, és a válságkezelés. Ez sikerült közepesre. Bizonyítványt még nem kaptuk meg, csak az eredményt mondták meg. Néhány tanár is vizsgáztatott, aki annak idején tanított minket, kézfogáskor mosolyogtunk, hogy csak befutottam a célba. 😀

Tökmindegy, hogy a 4 féléves vizsgaanyag 10 félév alatt lett meg (főleg azért, mert csak egy tárgy miatt húzódott el ennyire), a lényeg, hogy megvan, és ez most nagyon boldoggá tesz. Szívesen dolgoznék banki szférában, azt gondolom, hogy ha még fejlődök érzelmileg, akkor el tudom érni azt a spontaneitást, ami a kedvességgel párosul, így őszintén tudok kedves lenni az ügyfelekhez, és nemcsak azért, mert előírás. Egyébként szívből ajánlom a Szent István Egyetem Gazdasági Karát Békéscsabán, mert nagyon rendesek a tanárok, és – bár kivétel itt is akad – de a döntő többsége azon van, hogy valódi tudást adjon a diákjainak, és hogy értsék is, amit tanulnak. Komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy megpróbálom a Gazdálkodás-menedzsment szakot, de nem hiszem. Ez még a jövő zenéje.

Karácsony János albumok a wikipédián


Karácsony János: James album borítója
Karácsony János: James album borítója

Tegnapelőtt megcsináltam a Karácsony János albumainak szócikkjeit, remélve, hogy ezzel is egy kicsit segítek azzal, hogy egy kicsit ismertebb legyen a szóló előadói munkássága:

Az időn túl
James
Boldog Karácsony

Amikor két hete pont az LGT kapcsán írtam, hogy miben nyilvánul meg a magyar zene nem éppen rangjához méltó sorsa, az részint abban is megnyilvánul, hogy kevés albumnak van külön wikipédia szócikke. Ez számomra azt “jelképezi”, hogy elég gyorsan feledésbe merülnek a magyar kiadványok, pedig van egy jónéhány, aminek őrizni kell az emlékét, mert annyira értékes zenei anyag, hogy maximálisan azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell ismernie.

Ez a borító egyébként saját scannelés eredménye, ugyanis az akkori PolyGram, (a mostani Universal) annyira feledésbe merítette az 1999-es névváltozatás előtti régi kiadványait, hogy azokról információkat már csak az adott előadó hivatalos weboldalán találunk. Karácsony János ezen albuma hivatalos weboldal híján totálisan feledésbe merült, és rendes méretű képet sem lehet találni erről az album borítójáról, nem titkolt célom, hogy ezen változtassak. A másik két album kiadói még élnek, és őrzik is az albumok emlékét.

A kazetta borítója
A kazetta borítója

Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy az LGT tagok közül pont James szólókarrierje lett a leghányattatottabb? Aztán arra jutottam magamban, hogy bár megvan a maga egyénisége, de egyáltalán nem erős karakter. Ha Presser Gábor megjelentet egy albumot, az biztos, hogy #1 közeli, ha nem épp a csúcson nyit, Somló Tamás szóló albumai is azért ismertebbek, de Karácsony János albumai közül egy sem lett toplistás. Azért ha belegondolunk, Presser Gábor és Somló Tamás is mind sokkal erősebb karakterek.Karácsony Jánosnak az LGT keretén belül írt dalai (pl. Rajongás, Engedj el, Az utolsó szerelmes dal), nem annyira erősek, bár nagyon jó ellenpélda például A síneken és az Ellenfél nélkül. De azt érzem, hogy az LGT-n belül is csak sokkal később tudta megmutatni, hogy milyen fantasztikus gitárjátékot tud. Mondjuk, nem is volt könnyű dolga, hiszen Barta Tamás meg egy iszonyúan jó gitáros volt, és tett is róla, hogy az első három albumban meg is mutathassa ezt a tudását, nagyon erős szólói voltak. Karácsony János esetében meg szerintem a Loksi volt az első olyan album, melyen azt éreztem, hogy nagyobb szerepet kapott, a Sziszifuszi Blues-ban eszméletlen szólója volt!

Ahogy írtam – és képen is mutattam – kazettán is megvannak az albumai, ezt is bescanneltem.

Beutaló Budapestre


Sikerült a vizsga
Sikerült a vizsga
Nem is vagyok olyan hülye
Sikerült a vizsga

A Família Kft-ben hangzott el ez a szöveg E/2-ben, amikor Ádám egyik vizsgájának “évfordulóját” (valami 7 év 7 hónap, 26 nap) ünnepelték, és az ikrek énekelték el ilyen Boldog Születésnapot stílusban.

Sikerült az Banki Szakügyintézős vizsga. 60 pontot értem el, ez a megfelelt határa, úgyhogy átdobtak. 😀 Érdekes, hogy most pont az esszé kérdések mentek jobban, ami miatt elhasaltam ősszel. Azt tudom mondani, hogy hatékonyabb volt a tanulásom, mert jobban azt tudtam átnézni, ami várható lesz. Azt egyébként is tudtam, hogy elég jó elméleti tudásom van, mert a felelet-választós résznél mindig jó eredményt értem el gyakorláskor is, most is a lehetséges 15 pontból 13 pont sikeredett. Ezek a fajta a, b, c, d lehetőséges feladatok azoknak nagyon jó, akik – hozzám hasonlóan – felületesen tanulnak, mert úgy gondolják, hogy á, ezt úgyis tudják, nem kell ezen rágódni. Hányszor buktam már el emiatt… Ilyen feladatköröknél viszont egész jó eredményt lehet elérni, mert a lehetséges válaszokkal eszünkbe juthat, hogy ja tényleg, ez így van! De most az esszéknél is jó eredményt értem el, a számításoknál voltak olyan dolgok, amiket így gyorsan átnézve nem tudtam mire vélni, hogy az úgy miért rossz. A kamatadós feladatoknál még a javított változat sem volt jó. Ott azt csináltam eleinte, hogy a kamattal növelt összegből vontam le a kamatadót, de hát így meg kevesebb pénzt kapott az ügyfél, mint amennyit betett. 120.000 forint volt a konkrét összeg, és nekem 5 év múlva valami 114.000 forint jött ki. Na persze, tudtam, hogy ez nem jó… El is képzeltem, ahogy ügyintézőként mondom: “Tisztelt ügyfél! Ön most nagyon jól járhat, ha nálunk köti le a 120.000 forintját, ugyanis 5 év múlva 114.000 forintot fog visszakapni!” Minden esély megvan arra, hogy nálunk fogja lekötni a pénzét az ügyfél. Kamatadó betétekre van, aki esetleg nem tudja. Tehát, ez így nem jó, ezért aztán úgy számoltam ki, hogy csak a kamatból vontam le, hát így már sokkal szebben nézett ki. Maga a papír nem. Egyébként is nagyon csúnyán írok, tele volt már a feladatlap áthúzásokkal, nagyon áttekinthető volt a művem. Aztán ma megnéztem a megoldást, még annál is másabbul kellett megcsinálni. Na mindegy, az a lényeg, hogy sikerült.

Pont most beszéltek a Kossuth Rádióban a biztonságos közlekedésről. Én ma ebben is virítottam: csak egyetlen egyszer ne nézzek balra, ahogy lelépek az úttestre, majdnem megtörtént a baj. Hangos dudálás a hátam mögött, látom, hogy csak centiméterekkel megy el mellettem a furgon. Mondtam is magamban, ha ez elvasal, onnan már csak fóliába zárva visznek el. De hihetetlen, mert mindig szoktam figyelni, és csak egyetlen egyszer ne tegyem ezt meg…

Na, jövő kedden szóbeli vizsga lesz, most már teljes erővel arra kell készülni. Aztán ha sikerül, volt egy olyan egyezményünk anyámmal, hogy akkor lehet, hogy megpróbálhatom még egyszer Pesten, mert ott mégiscsak jobban lehet munkát találni, ha már úgyis ott akarok elhelyezkedni. De nem akarom elkiabálni, még bármi változás (gondolatban, vagy tettekben) történhet.

De ha minden sikerülni fog, akkor nekivághatok az új projektemnek. Erről azért nem akarok komolyan beszélni, mert egyrészt nem akarom, hogy megint az legyen, hogy jaj, ezer lelkesedéssel belekezdek, aztán abbamarad, másrészt meg szeretnék egy kicsit a meglepetés erejével hatni, mert olyan területen szeretném próbára tenni magam, amelyben még nem értem el olyan nagy sikereket. Olvasok róla, és egyre inkább lelkesít a gondolat, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Tökre jó érzés fejest ugrani az ismeretlenbe! Erre énekli Yonekura Chihiro: Yes, I will

E3 2013 Nintendo – Direktben


Mielőtt rátérnék a témára, egyvalamit szeretnék leszögezni: Megfelelő post alá kerüljenek a kommentek. Nem fogom azokat az írásokat elfogadni, ahol nem az adott témakörben érkezik hozzászólás. Volt egy példa erre most, de itt válaszolok rá:

Heló! Bocsi, hogy nem éppen a témával kapcsolatban írok, de te vagy a legjobb ember kb, akit kérdezhetek. Szeretnék beszerezni gba-mra pokemon egy játékot (gba-sat nem simát v colort), valamint a minish capnek is örülnék, ha meg tudnám venni, Szóval tudsz esetleg boltot, vagy valakit akinek van ilyesmi eladón? Vaterán néztem de ott egy játék 5000 ami retek sok + postaköltség is van. Kösz előre a segítséget :D

Márpedig 5000 forintnál nagyon nem hiszem, hogy lehet olcsóbban találni, pláne, ha dobozosat, leírásosat akar. Biztos helyet azért nem tudok mondani, mert nincsen már fix Game Boy Advance kínálat sehol, de van egy pár üzlet, ahol lehet kapni régi játékokat is:

  • Game Park – Ha extrém drágán akarsz játékot vásárolni
  • PlayMania – Itt ki lehet fogni jó ajánlatokat, és jófejek is.
  • Petőfi Csarnok, bolhapiac hétvégenként – Szinte mindig lehet találni retro cuccot esetenként nagyon jó áron, de nagyon kell vigyázni a hamisítványokkal.

Szívesen válaszolok és segítek, de ha lehet, inkább keressünk rá egy témára, ahol valamelyik játékról írtam, és ott.

Szóval Nintendo E3. Menő volt, azonnal előkerítem a gomba alakú perselyemet, és megy bele a pénz a Wii U-ba. Amit vártam, hogy érdemessé teszik végre a gyűjtést az új asztali konzolra. Azt még gyorsan hozzáteszem, hogy most nem klasszikus értelemben vett E3 volt, hanem Nintendo Direct volt. A Nintendo idén úgy döntött, hogy kimarad a buliból… Ezen egy kicsit felhördültem, amikor ez kiderült. Az biztos, hogy ezzel egyrészt egy jó adagnyi E3 iránt érdeklődő egyént elszippantottak, akik csak a Nintendo miatt nézték, ugyanakkor meg felelőtlen döntésnek tartom, mert bár a Direct is jó dolog, de azért mégiscsak nagyobb médiafigyelem van az E3-on. De lássuk is a játékokat:

Sm3DWSuper Mario 3D World… Tudja a Nintendo, mitől döglik a légy. Macskamez… máris szerelmes vagyok a játékba. Ugyanis az új segítő tárgy egy csengettyű, melytől hőseink macskamezbe öltöznek. Bizony hőseink, ugyanis a másik, ami miatt szívembe zártam a játékot, hogy ismét a klasszikus felállásban lehet többjátékos módban játszani. Amikor ilyen kicsi voltam (minek mutatom, hiszen úgysem látjátok. -_-) egy lélegzetvételre mondtam ki “Mario, Luigi, Toad, Princess” neveket, egyrészt a Super Mario Bros. 2 miatt, másrészt meg a Mariós rajzfilm miatt, ahol ők négyen voltak a főszereplők. Úgyhogy nekem ez a négyes egyfajta szimbólum. Érdekesség, hogy ugyanazok a képességeik lesznek, mint a Mario 2-ben, tehát Hercegnő lebegő ugrása, és Toad gyors futása, biztosan hasznát fogjuk ezeknek venni. És persze nincs Mario játék új képesség nélkül. A fentebb említett macskamezzel Marióék a falon tudnak mászni. Istenem, hol van már december, amikor megjelenik? Szerintem dec. 5-ére kerül ki eShop-ba, és 6-án fog megjelenni, mivel eShop frissítés csütörtökönként van, játékmegjelenés pedig péntekre datálódik. Toad lestoppolva!

És a sokak által várt Mario Kart… Komolyan, hogy mit ki nem találnak a Nintendónál, ez a Mario Kart 8 nagyon durva lesz. Minden MK7-es képességet megtartottak, sőt a vízben járás, levegőben lebegés mellett új képességként falon, sőt plafonon (legalábbis fejjel lefelé) tudunk menni. És visszatérnek a motorok a Mario Kart Wii-ből! Nagyon menő volt, szerintem a döntő többségünk azzal volt. Érmék maradnak, a többit meglátjuk 2014. tavaszáig.

Aztán volt még The Legend of Zelda: The Wind Waker HD. Biztos szép lesz 1080p-ben, de amúgy nagy grafikai újítást nem láttam, mivel a GameCube is erős konzol volt a maga idejében, sőt, állítom, hogy ha HD konzol lett volna, akkor a mai gépek között is lazán elmenne. Azért ha visszagondolunk egy-két GC játékra, csodaszép grafikájuk volt. Ilyen a Zelda WW is.

PokéDogs… bocsánat, Pokémon! Magas labda volt ez a Pokémonok simogatása és etetése, nem lehetett kihagyni. Röhögtem magamban, ilyen nincs! Amúgy tetszik az X, Y 3D-s mivolta.

Aztán van itt még új Donkey Kong Country játék, mely a Tropical Freeze alcímet kapta. Tegye fel a kezét, aki járt már a trópusokon, és megfagyott már ott. Vicces párosítás, amúgy a DKC játékokra jellemző nagyon jó hangulat áradt az új játékból is. Mint újdonság annyit tudok, hogy kétjátékos módban lehet választani, hogy a második játékos Diddy Kong, hogy Dixie Kong lesz. Ja meg egy új ellenség, a vérszomjas vikingek.

A Super Smash Bros. Nagyon várjuk, de szerintem ennek a játéknak is az lesz a sorsa, mint a Brawl-nak, hogy nagyon jót játszunk vele, aztán abbamarad a lelkesedés. A videó persze nagyon hangzatos, ígéretes, a többit majd 2014-ben meglátjuk. Két új karakterről tudni biztosan. Az egyik Megaman, örülünk neki, alig várjuk, a másik meg…

Muszáj vagyok megmutatni, amit bagszi mutatott egy néhány perce, nagyon rég nem röhögtem ekkorát egy traileren. Ő lesz a karakterem, ezt már így megmondom! És aztán majd zhatnak a többiek. Nintendo 3DS-re, és Wii U-n is meg fog jelenni, nekem természetesen mindkét kiadás meglesz, ez nem kérdés.

Amúgy sok menő játékot mutattak még be Wii Fit U (mondjuk, erről tudtunk is), Wii Party U, Art Academy, és sok-sok külsős játék. Vajon van ennyi hely a perselyemben?

Egyéni vélemény a Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! kislemezről


Újjáéledés!
Újjáéledés!

Ha nem lesném az eladási adatokat, nem is tudnék erről a kislemezről. Azt hiszem, hogy értesültem arról, hogy új évad van a Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, de valahogy elsiklottam amellett, hogy új kislemez is várható lesz. Nem rajongok a Pandemic!! dalért, mert bár Chihiro Yonekura nagyon jót énekel, de valahogy nekem túlságosan harsány. Pedig a Like a Party kifejezetten aranyos. Na de az új opening:

Revival!: Amíg a Pandemic!! harsány, addig ez olyan szolidan vidám, és az egész dallamvilágot nagyon rám szabták. Csak első hallgatáskor egy kicsit lestem, hogy elindul egy nagyon jó zenével, aztán totál más irányba megy el. Gyűlölöm a disszonanciát, mert megtöri az alaphangulatot. Nem baj az, ha különböző dallamok találkoznak, csak harmonizáljanak. Itt az első végighallgatásnál nem éreztem. Viszont most a többedikre már is nem az, hogy 100%-os harmóniát érzek, de sokkal jobban elfogadtam a dallamvilágot, és így is belezúgtam. Ha rendelkeznék zeneszerzői készségekkel – mint ahogy nem rendelkezek – akkor a legelején hallható zenének a hangulatvilágát vinném végig. Mert az nagyon jó lett. Amiatt imádom mégis ezt a dalt, mert az inspirált arra, hogy újra és újra meghallgassan, és totál megszoktam az egészet. És azt gondolom, hogy ez az énekstílus jobban fekszik Chihiro Yonekurának, mint a Pandemic!!, mert nem annyira erőteljes a hangja, ebben sokkal jobban mutatja meg, hogy mit tud. Nagyon sok ilyen dalra lenne tőle szükség. 9,5/10

Sticky Lucky Stupids: Amikor elkezdtem japán zenét hallgatni, akkor kifejezetten buktam a kawaii dalokra. Mostanra már elcsépeltnek tartom ezt a túlzott cukiságot, ugyanez jelenik meg ebben a dalban is. Első hallgatásra, az első pillanatokban igencsak zavart voltam, hogy mégis mi ez, de ahogy haladtam előre, azt éreztem, hogy szépen ível a zene, ez egy nagyban oldotta a zavartságomat. Szép munka lett. 8/10

Chihiro Yonekura és Team. Nekocan [Neko]
Chihiro Yonekura és Team. Nekocan [Neko]

És megint csalódott lettem, és megint Leeának köszönhetően. D: Elkezdtem neki mondogatni, hogy a dalok, és a kislemezek borítója alapján ilyen állatos-kodomo animének tippelem, melynek állat-főszereplői egy zenekart alapítanak (lásd a Revival! borítót). Erre jön, hogy totálisan mellélőttem, ugyanis ez az anime minden, csak nem vidám, és nem gyerekeknek való. Ezek az egyébként rendkívül kedves, aranyos állatok nem mások, mint démonok, akiket démonidézők irányítanak. A fő démonidéző egy szadista ráadásul. És akkor csodálkoznak, hogy nem térek magamhoz a döbbenettől. Két ok miatt is:

  1. A zenéből ki nem venném, hogy egy kegyetlen, démonos animéhez adták
  2. Chihiro Yonekura ilyenre adta a nevét.

És a második sokkal megdöbbentőbb. Az elsőre még csak-csak lehet mondani, hogy a japánok milyen elvontak, olyan zenéket társítanak animékhez, melyeket a mi európai agyunk nem ér fel. Kevés az ilyen példa, de lehet mondani egy néhányat. De az tény, hogy Chihiro Yonekurának egy ilyen anime még csak köszönőviszonyban sincs az eddigi repertoárjában. Elég sok dalát ismerem, köszönhetően az Okui Masami-hoz köthető zenei-“rokonságnak”, és azok döntő többsége (ezalatt kb. 95%-ot érts) mind ilyen “szép az élet” “imádom az embereket” “alig várom, hogy legjobbat hozzam ki magamból” “te is tégy meg mindent a boldogságodért” jellegű szerzemények, és már pont azért nehezteltem rá egy időben, mert azt éreztem, hogy túlzásba vitte már ezt a happiness érzést. Mondjuk, felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy legyen egy kis változatosság, miért is ne énekelhetne Yonekura-san egy kicsit brutális animének zenét?

Az, hogy az angela: To be with U! dallal mellélőttem, az rendben van (pontosabban nincs rendben, előfordul az ilyesmi), de hogy nekem erről a két dalról senki nem fogja bemesélni, hogy illik, hogy egy kegyetlen animéhez, az tény!

Közelgő megmérettetés


Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire… Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja “fedeztem fel” magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. 🙂 Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, júniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. 😀

Elromlott gépezet


Bírom az ilyen minden intőjel nélküli “elromlásokat”. Tegnap a laptopom kijelzője lett hibás minden előjel nélkül, vízszintesen csak minden második pixelt mutat. Utánanéztem, hogy mit lehet ezzel tenni, neten ilyen kijelzőcserét 35.000 forintért ír. Elmentem még a Notebook.hu üzletbe, ők azt 65.000 forintért vállalják… Nagyon rendesek. O_O Kicsit hirtelen jönne, ha egy új gépet kellene venni, mindenesetre ebben az irányban is szétnéztem.

Én gondolkodom asztali számítógépben is. Mert akármennyire is nem erre tendál a fejlődés, nekem hiányzik, mert én úgy vagyok vele, hogy “rangot” ad a PC-nek, hogy olyan nagy. Az mindenképp jó a laptop esetében, hogy bárhova magunkkal vihetjük, ennek sokszor vettem előnyét, de valahogy olyan komolytalan, hogy itt egy gép, amit bármikor elő lehet venni, bár tény, hogy praktikus. Ennél értelmesebben nem tudom kifejezni magam, de konkrét terv még nincs, ha vásárlás lesz a dolog vége. Lehet, hogy laptop kéne, mert azt könnyebben tudom magammal vinni, ha úgy alakul, hogy visszatérek Pestre, csak nem akarok megint 5 évre venni kb. 150.000 forintért gépet venni, akkor már olyat, ami kb. 10 évig is jó. Egyelőre megteszi az LCD TV is monitorként, szeretem ezt a színtelítettséget, de végleges megoldásnak nem jó, mert amilyen sokat van bekapcsolva a gép, nem tudnék rendesen TV-t nézni.

76 csillag a Super Mario Galaxy 2-ben, megcsináltam két olyan küldetést, amit régebben nehéznek tituláltam. Az egyik amikor 10.000 pontot kell összegyűjteni. Ide tévedésből jöttem, azt hittem hogy nem abban a galaxisban van, ahova végül mentem, de hát nem menekülhetek a megmérettetés elől. Most sem sikerült elsőre, de kb. ötödjére 10.300 pontot sikerült összegyűjteni, ekkor már csak olyan 3 mp maradt. Voltak még Octoombák, de úgy voltam vele, hogy meghagyom az életüket. Az mindenképp könnyebbség, hogy az érmékért is kapunk 100 pontot, tehát érdemes felszedni őket. A másik, hogy gombák után is jár 1000-1000 pont, őket meg nem érdemes otthagyni. Van egy élet (vagyis a Life, ami 3 egységről 6 egységre növeli az életerődet), és a zöld gomba (ez a 1 up, erre már nem helyén való az élet), mindenképp szedjük fel.

Ez a magyarra fordítás sokszor nekem is furcsa, ugyanakkor nem tartom rossz dolognak, hogy a németek is mindent lefordítanak (A Pokémonok neveit leszámítva), mert erről már írtam korábban, hogy erős közösségre utal, hogy a saját nyelvükön terjednek el a Nintendós dolgok nevei. Az magyar nyelv viszont problémás, mert ami angolul nagyon jól hangzik, az magyarul kicsit hülyén. Merjétek azt a bizonyos zöld gombát “1-fel gombának” mondani, biztosan senki nem venné komolyan.

És sikerült egy másik küldetést megcsinálni, amit lehetetlennek hittem: A lyukacsos bolygón a nyuszi üldözése, és elkapása. Vizes a pálya, ezért Mario még lassabb, csakhogy van egy kapcsoló, ami megfagyasztja a vizet, és Mario többedjére is bebizonyítja, hogy miért volt jogtalan, hogy nem lett korcsolyában világbajnok. Gyorsabban csúszik, mint ahogy a nyuszi ugrál, így el lehet kapni, de éppen hogy nem jár le az idő, mire újra vízzé változik.

Hmm, mit csináltam még? Nem emlékszem. De azt tudom, hogy az S világban úgy van, hogy minden egyes galaxisra bizonyos csillagszám elérése után lehet eljutni, a mostanira 75 csillag kellett. Ez egy nagyon könnyű, de hogy milyen szerencsétlen voltam az elején. Ilyen gömbben volt a csillag, amire, ha Mario ráugrik, és egyensúlyozik rajta, akkor tök menőket lehet vele menni. Ezt szerettem az első részben, sokat szórakoztam vele. Most meg az volt, hogy totálisan elfelejtettem, hogy kell irányítani, azt hittem, hogy a Nunchuk analóg karjával. Azt látom, hogy Mario megy előre, és semerre nem lehet irányítani, én meg azt hittem, hogy olyan turpisság van a játékban, hogy jól megnehezítették az irányítást (amit eddig láttam, lazán kinéztem volna a készítőktől -_-). Menne előre, de nem tud, mert korlátnak ment, és semerre nem tudom irányítani, csak ha ugrok… de akkor leugrok. Hát akkor asztalra vissza, majd legközelebb. Aztán valamit csináltam a Wiimote-tal, akkor esett le, hogy a Wiimote döntögetésével kell irányítani. Hogy felejthettem el ezt? Olyan lyukas az agyam néha, hogy attól koldulok. T_T Innen meg már elsőre ment az üstökös érme megszerzésével együtt. Az első S világos galaxis viszont nem könnyű. Az alapötlet jó: Retro zene felújítva, Mario alakú pálya, csak épp a küldetés kivitelezése nem könnyű. Ráadásul ezen a pályán visszaköszönt az általam egyik legjobban gyűlölt Zelda szériás ellenség a Beamos. Aki forgatja a szemét, és ha megtalálja Linket, lézert lő felé. Ugyanez van itt is, és ahogy utánanéztem, itt Sentry Beam nevet kapta. Ami miatt még nehezebb, hogy messzebbről is eléri Mariót, úgyhogy szívtam miatta egy párszor. Ebben a küldetésben az a lényeg, hogy az összes kék kérdőjeleket sárga felkiáltójelekké változtassuk. Persze vigyázat, mert vissza is változik, ha megint rálépünk. És a sok Li’l Cinder (kis kő, ami tűzzel táplálkozik, japánul menőbb a neve: Meramera メラメラ) szintén azon van, hogy ne elsőre sikerüljön a küldetésünk.

Úgyhogy izzadás van, mostantól lesz az, hogy lassabban fognak gyűlni a csillagok.

Egy Bowser hidegvérrel legyilkolva


Kész az alapjáték a Super Mario Galaxy 2-ben. Ahhoz, hogy bejussunk Bowser kastélyába 70 csillag kell, tehát még kettőt szerezni kellett. Mind a kettő üstökös csillag által lett meg.

Az első a Shiverburn Galaxy-ben, ahol 50 mp alatt kell Szivárvány Csillaggal (vagy Rainbow Star, ha valaki a falra mászik attól, hogy mindent magyarosítok) 30 Octoombát megölni. Bár az az 50 mp inkább 43, mert oda is kell lőni magunkat, és még a leggyorsabbaknak is 7 mp a csillagig eljutni. Érdekes, egyáltalán nem nehéz. Először a jobb oldalon levőket végeztem ki, majd a bal oldalon levőket. Az az egyetlen nehézség van, hogy ugye gyorsabb vagy, ha korcsolyázol, és ha nem találod el, akkor nem érdemes körözni körülötte, mert úgysem éred el, és csak mennek a másodpercek. Ekkor vagy azt érdemes csinálni, hogy rámész egy másikra, és őt későbbre hagyod, vagy ugrasz egyet, és akkor járni fog a lábán, gyorsabban éred el a célodat, és lehet megint korcsolyázni. Ez sem sikerült elsőre, de amikor igen, akkor is maradt még 4-5 másodperc.

A másik üstökös csillag a legelső pályán a Sky Station Galaxy-ben a Peewee Piranha’s Speed Run küldetés, ahol a lehető legrövidebb idő alatt kell eljutni, és megölni. Az óra 20 mp-ről indul vissza, és vannak stopperóra ikonok, amik +10 másodpercet adnak hozzá az idődhöz. Már a Super Mario 3D Land-ben sem szerettem ezt a megoldást, itt sem zártam a szívembe, de azért sikerült. Ezt a piranha virágot soha nem értettem, miért erőltetik a játékba. Az első Super Mario Galaxy-ben sem volt veszedelmes, csak idétlen, hogy össze-vissza rohangál. Itt meg ráadásul rátehetnénk az őrült jelzőt, mert a végső csapásnál eszméletlen sebességgel rohangál körbe-körbe, és egyáltalán nem az a célja, hogy megtaláljon, vagy elkapjon. Mondjuk ez nehezít, mert megy az idő, úgyhogy ebből a szempontból nem rossz az alapötlet, ugyanis több próbálkozásom emiatt bukott el, hogy bár próbáltam keresni azt a helyet, ahonnan könnyebben le tudok csapni rá, mégsem maradt elég idő, hogy elérjem. A legszebb az volt, hogy itt is volt olyan, hogy éppen, hogy nem sikerült, ugyan 1 mp maradt, amikor a végső csapást mértem rá, és hamarabb telt le az idő, mint ahogy a gép tudomásul vette, hogy meghalt, így együtt haláloztunk el. Aztán csak meglett a 70. csillag.

Na a Bowser kastélya érdekes. Ha felelőtlenül mész előre, mert azt hiszed, hogy zöld az út, akkor meg fogsz halni egy néhányszor, ugyanis néha máshova kell menni, másképp kell eljutni oda, mint ahogy az először gondolnánk, így először kifejezetten nehéznek tűnhet. Pedig sok esetben csak egy kicsit kell másképp cselekedni, ahogy normális esetben tennénk. Például tök vicces, ahogy a nagy bejáratnál levő életgombát (ez már inkább 1-up mushroom, mert van külön life mushroom, ami 3 egységről 6 egységre emeli az életerőd számát) is éppen, hogy meg lehet szerezni. Aztán pirospaprikával előre. Viszont az üstökös érme megszerzése már tényleg nagyon nehéz, nem is sikerült. És már közel vagyunk Bowserhez, aki unottan ül a trónszékében. Első ízben ugyanúgy kell megölni, ahogy eddig, tehát rá kell taposni (Ground Pound, ezt sokan seggelésnek mondják, mivel Mario a fenekére landol nagy erővel. Az 576 Konzol Mario Party tesztjében olvastam ezt taposásnak, és ez nekem sokkal jobban tetszik, hiszen végülis ugyanazt csinálja, mintha a lábával taposna) az aranyszínűvé vált üstökösre, ezzel kell Bowsert négyszer megsebezni. Most is ellőtték ugyanazt a poént, amikor azt hinnéd, hogy vége… Bowser akkor tér vissza. Az első támadás nem volt annyira nehéz, ezért mondtam Bowsernek, hogy most izzasszon meg! Hát, mit nevezünk izzasztásnak? Az üstökösok biztosan nagyon izzadtak az eszméletlen gyors száguldásban, mert ez nem könnyű volt, hanem semmi… Közelében nem járt Bowser annak, hogy megsebezzen, olyan könnyű volt végleg megölni, hogy nem igaz. Lehet, hogy ez csak amolyan grátisz, hogy elkapjon a végső hangulat. Hát talán annak jó, de bárkinek odaadom a Wiimote-ot és a Nunchuk-ot, hogy csinálja meg, játszi könnyedséggel teljesíti a kérésem.

Az ending videó aranyos és szép. Baby Luma örül, hogy visszatérhetett Rosalinához, szuvenírként magával vitte Mario sapkáját. És 71 csillaggal kivégeztem a főjátékot. Megnyílt az S világ, ebből tippem szerint lesz 80-85 csillag, aztán jönnek a nehezen megszerezhető csillagok. Ez nagyon szép lesz.

Sokat változott azért a csillaggyűjtési rendszer a Super Mario 64 óta. A Nintendo 64 játékban sokszor nehéz, rejtélyes helyen van a csillag, itt meg szinte tálcán kínálják, csak nyúlj el érte. Most odanyúlni érte nehéz, régen meg megtalálni. Nem rossz ez az új struktúra, megvan a maga értelme. Valószínűleg az új többeket inspirál játékra, hiszen az elején kifejezetten könnyű, csak kérdés, hogy a Super Mario Galaxy 2 esetében ki meddig bírja, hogy nehezítettek a játékon.

Az LGT könyv


A könyv borítója
A könyv borítója

Még én magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan sikerült bescannelni, úgy döntöttem, hogy akkor átadom. Próbáltam Foxit Reader-rel pdf-be konvertálni az egészet, de nem tudtam, így maradt jpg. 118 db képet tartalmaz, aki tudja, konvertálja át pdf-be. Addig is kellemes olvasást mindenkinek. 🙂

Letöltés

Lassuló folyamat


68 csillaggal büszkélkedhetek a Super Mario Galaxy 2-ben, de lassan eljön az az idő, amikor csak tyúklépésben fognak gyűlni a csillagok. Hiszen lassan meglesz mindegyik, amiket könnyebb volt összegyűjteni, és nehezebbeket, amiket otthagytam, tényleg nem lesz könnyű összeszedni, úgyhogy lehet, hogy egy nap egy csillag lesz a napi tendencia. 70 csillaggal lehet Bowserhez menni, utána nyílik meg az S világ. Az nem tudom, hogy milyen lesz, ha marad ez a nehézségi szint, akkor olyan 80-85 csillagra tippelem, mire megszerzem az összeset, amit viszonylag könnyű volt összegyűjteni.

Gurulj hát, Mario!
Gurulj hát, Mario!

Mert érdekes, hogy a nehézségi szint nem nagyon változik a játékban. Ahogy visszanéztem, hogy milyen csillagok hiányoznak, az első világban is vannak olyanok, amiket szívesebben kihagynék, de hát ha 100%-ra akarom megcsinálni, akkor muszáj lesz megerőltetni magam. A 6. világban (ahol most tartok) is volt egy olyan üstökös csillag küldetés, ami csak elsőre tűnt nehéznek, aztán csak a továbbfejlesztett taktikát kellett okosan használni. A Flash Back Galaxy-ben ritmusra gyúlnak ki a fények, majd szépen lassan kialszik. Amúgy töksötét az egész, és a platformok össze-vissza vannak. Na itt kell 80 mp alatt 30 Octoombát kell megölni. Egyébként rettenetesen utálom őket, meg sokszor úgy támadnak, hogy hátrálnak, én meg rájuk ugranék, aztán egyszer csak megállnak, és lőnek, és ilyenkor szinte mindig megsebződök. És a hátrálás, ami miatt gyávának mondom őket, és emiatt idegesítőek nagyon. Először ráugrással próbáltam megölni őket, amikor többedik próbálkozás után leesett, hogy a Wiimote rázásával gyorsabban megy. Csak ekkor arra kell vigyázni, hogy lehetőség szerint ne sebződjünk meg, mert ilyenkor nem érmét ad, ha megöljük őket, hanem csillagtöredékeket, és csak az érmék gyógyítanak. Így egyébként lényegében könnyebb, amikor sikerült, még maradt is 5 mp-em. Persze, nem sikerült elsőre, sőt volt egy nagyon kellemetlen véget ért próbálkozásom is. Úgy volt, hogy nagyon kevés idő maradt a végére, és pont megöltem az utolsót, amikor már csak 1 mp maradt, DE mivel a számláló még nem számolta be, és hamarabb ért a nullához, mint ahogy beszámolta volna, így nem fogadta el, és meghaltam. Ha tudnátok, mit éreztem ekkor. -_- Ebből is látszik, hogy tényleg nincs kegyelem a játékban, ahogy az időszámláló elérte a nullát, vége a dalnak.

De voltak hasonló, éppen csak hogy sikerült küldetések. Például amikor Kőszikla Marióként kellett gurulni, eltalálni a tekebábukat. Abban 5.000 pontot kellett elérni, és pont 5.000 pontom lett, ezt elfogadta, megkaptam érte a csillagot. A másik, ami nehéz volt még – nem is sikerült – az a verseny a Fluzzard madárral a Fleet Glide Galaxy-ben. Ez a második verseny vele, ami ráadásul jóval nehezebb, mert fal is van, és ha nekiütközünk, az azonnali halált jelent.

Ez a nagy turpisság egyébként általánosan a Mario játékokban: Könnyű rájönni, hogy mit kell csinálni, de a kivitelezés… az teljesen más téma. Nagyon kíváncsi leszek, hogy haladok majd a játékban, az S világ lehet, hogy extra nehéz lesz, még soha nem láttam. De remélem, hogy nem lesznek az otthagyott csillagok annyira nehezek, hogy elveszítsem a motivációmat, de az biztos, hogy lesz párszor kemény küldetés a játékban.

Miyazaki Ui (宮崎羽衣)
Miyazaki Ui (宮崎羽衣)

És most egy kis zene: Nemrégiben kezdtem el komolyabban ismerkedni Miyazaki Ui dalaival. Mint ahogy minden út Rómába vezet, ugyanúgy minden út Rómából eredeztethető, őt is Okui Masami által ismertem meg, tetszettek azok a dalok, melyeket tőle énekelt a két Self Satisfaction albumán. Azok a dalok tőle is egészen jók, de amúgy összességében csalódás… Jó hangja van egyébként, de annyira nem találták meg az énekhangjához megfelelő zenei stílust, és a dalai többsége sablonosak. Nem maradnak meg a fejemben, és amikor hallgatom, akkor is máshol járok gondolatban, annyira nem ragadnak meg. Látszik, hogy Okui Masami varázsolt nála, ő hozta ki belőle a legjobbakat. Az alábbi dalokat írta ő:

  • KURENAI
  • Fates
  • Satisfaction
  • PHOSPHOR
  • STRATEGY
  • Happy Succession
  • Time Limit

Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy ezek a dalok magasan a legjobbak tőle. Beruháznék erre a három kislemezére, melyen megtalálhatók ezek a dalok (KURENAI, PHOSPHOR, Happy Succession) még az albumára is akár. Egyetlen egy albuma jelent meg UI1 címen. 2010 őszén jelent meg az utolsó kislemeze, Sweet Heaven címmel, az sem lett nagy szám, úgyhogy ha őszinte akarok lenni, talán jobb is, hogy nem jelentet meg új kiadványt, mert a fentebb említett Okui Masami dalokon kívül a többi tényleg erőtlen próbálkozásnak tűnik. Pedig jóket lehetne kihozni belőle, jó hangja van. Átok egyébként, hogy ennyire drágák a japán CD-k, ha olcsóbbak lennének, akkor könnyebben be tudnám szerezni azokat, amik érdekelnek, és akkor külön polc kellene nekik.

LGT könyv és koncertjegyek
LGT könyv és koncertjegyek

Magyar zene: Tegnap a békéscsabai bolhapiacon megtaláltam az LGT: És ilyen a boksz? című könyvet. Megvan már egyébként a könyv, csak a miénk eléggé rossz állapotú, ezen meg láttam, hogy egészen jól néz ki, sőt még 1992-es búcsúkoncert jegyek is benne voltak, úgyhogy elvittem 100 forintért. Jobb állapotban van, mint a miénk, úgyhogy tervezem bescannelni az egész könyvet. 188 oldalas, biztos nem kis meló, de megcsinálnám azért, meglegyen digitálisan (tudtom szerint senki nem scannelte be a könyvet). Magasan ajánlom, mert nem legendaként beszél az LGT-ről, hanem nyíltan kiírják, hogy nagyon-nagyon nehéz utat jártak be. Szinte megdöbbentő volt olvasni, hogy az együttesnek bár már annak idején is megvolt a kultusza, mégis nagyon kemény feltételeket támasztott nekik az állami kiadó. Azt hiszem, hogy az Ellenfél Nélkül lemez kapcsán írták azt, hogy csak egy bizonyos eladási szám után kapnak részesedést a bevételből. Pedig az már az 1984-es 10. nagylemez. Akkor már túl voltak olyanokon, mint Ringasd el Magad, Neked Írom a Dalt, A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, csak hogy ki ne felejtsem a Rádió, és a Mindenki Másképp Csinálja c. dalokat. Már ma munkához látok, nem ígérem, hogy kész leszek vele, de ha meglesz, ide is ki fogom tenni.

És egyébként az ilyen lemezkiadó dolgok, és több statisztikát is látva már értem, hogy miért nincs “kultúrája” a Magyarországon a CD-knek, vagy lehet, hogy jobb kifejezés az, hogy nincs “hagyománya” a magyar CD vásárlásnak. A kiadók a lehető legkevesebb kockázatot akarták vállalni a lemezgyártásból, ami nemcsak a fent említett feltételekben nyilvánul meg, hanem, hogy magyar zenét alig reklámoznak, nincs promóciójuk. Így nincs meg az emberekben az az érzés, hogy többek lesznek azzal, hogy ha bizonyos CD-t megvásárolnak, és nem éri meg a maguk magas árát. És mivel már egyáltalán nem azt a kort éljük, amikor vásárolják az emberek a fizikai kiadványokat, ezért ezen most már nagyon nehéz változtatni. Vagy van olyan, akit jó érzéssel töltene el, ha azt mondom, hogy lehetetlen, mert akkor csak még jobban tenni akar ellene? Akkor lehetetlen változtatni rajta.