Amióta az eszemet tudom, tisztába vagyok azzal, hogy a focihoz finoman szólva semmi közöm nincs, tegnap este szembesültem azzal, hogy ez mit sem változott. Megvan Super Nintendóra a Super Soccer játék, (melyet a Super Tennis párjának tartok) és nagyon csúfos vereséget szenvedtem. Japán színeiben játszva Uruguay ellen 21-0-ra kaptam ki… Egyszer-kétszer értem a háló közelébe, akkor is mindig elkapta a kapus a labdát. Az volt a baj nálam, hogy amikor irányítom a kapust, ő mindig úgy vetődött a labdának, hogy alatta pont belesett a labda a hálóba, és soha nem tudok vele másfele menni, például csak oldalra, és úgy elkapja. Nem tudom, hogy van-e más irányítása, de ez így nagyon szerencsétlen.

És akkor már a Super Tennis-szel is játszottam egy kicsit. Ebben kicsit jobb eredményt értem el, füves pályán 6-4-re vesztettem. Zöld talajon ment eddig a legnehezebben, de most arra is volt példa, hogy 2-3-ra vezettem, csak aztán 5-3 lett, de azt becsületből felhoztam 5-4-re. Érdekes, hogy nálam a teniszben nincs olyan, hogy feladás, többször volt már példa arra, hogy 40-0-ás game-et 40-40-re hoztam fel, aztán végül több ilyet meg is nyertem. Nagyon érlelődik bennem, hogy élőben is kipróbáljam a sportot, konkrétan ki is akartam, de nagyon hülye vége lett a történetnek:

Megnéztem az interneten, hogy Békéscsabán a Kórház utcában van teniszezési lehetőség. Igaz, hogy a város másik végében van, mint ahol lakunk, de elsétáltam oda. Egyébként ott van a focipálya, voltak idők, amikor nagy meccsek voltak nálunk. Amikor odaértem, nem nagyon ismertem ki magam, nem nagyon jártam a környéken, akkor is csak a kórházban voltam. Ott találtam egy bejáratot, talán ott tudnak valamit mondani. Bemegyek, de nem történik semmi, nincs is senki, aki fogadhatná a betévedt egyéneket. Negyed órán keresztül voltam ott, több ember is elment a környéken, volt olyan, aki nem is köszönt nekem. Aki köszönt, az sem érdekelte, hogy ki vagyok, mit keresek itt. Vártam egy pár emberre, hátha valakinek eszébe jut kérdezni. Közben nézegettem a képeket a falon, régi nagy Előre FC Békéscsabai focicsapat (ilyen ’70-es, ’80-as, ’90-es évek eleji) képei voltak, eszembe is jutott, hogy apám mondta többször is, hogy Békéscsabán milyen színvonalas volt régen a foci. De nagyon meglepett, hogy mennyire nem foglalkoztatott senkit a jelenlétem, komolyan mondom, az is megfordult a fejemben, hogy az se érdekelné őket, ha leemelnék a falról egy képet, hónom alá csapom, és elviszem. Nyilván nem tennék ilyet, de elgondolkodtató volt. Olyan 15 perc után úgy döntöttem, hogy elég volt, és hazaindultam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem érdeklik ott senki, aki bemegy. Így akarjon aktívan sportolni az ember…

A Game Boy Coloros Mario Golf-ban meg nagyon jól haladok. 12 óra 1 perces játékidő után karakterem 31-es szinten van, és 229 yard távolságra tudja elütni a labdát. Persze azt tudni kell, hogy ahogy emelem a maximális távolságot, úgy válik egyre pontatlanabbá az ütés, úgy megy ferdén a labda, ahogy egyre távolabbra tudok ütni. Ezért lehet a pontosságot is fejleszteni, és jó az, hogy szintemelkedéssel egyénileg választhatjuk ki, hogy mit fejlesztünk. Amúgy nagyon élvezem a játékot, nyilván nem egy Final Fantasy szintű az RPG játék benne, de a maga nemében nagyon jó lett. Már legyőztem mind a négy pálya bajnokát, bár Tournamentben van a Link’s Club-ban még nem tudtam első helyet elérni, de bronz serlegem már van. Csak akkor nyílik meg a Peach’s Castle pálya, ha az aranyserleg is megvan, most erre megyek rá. A GBC-s verzió összetettebb golftudást igényel, mint a N64-es.

A Mario’s Picross az, amivel sokat játszok még. Amióta rájöttem erre az átfedéses dologra, nagyon beindult, sokkal könnyebb kilogikázni, hogy akkor a szomszédos oldalakon is hogy jönnek a jó négyzetek egymás után, könnyebben jönnek a megoldások. Már majdnem kész a Kinoko Course, így 128 feladvány lesz megoldva a lehetséges 256-ból.