Yonekura Chihiro: jam

Vajon lehet egy üvegházban lekvárt főzni?

Az utóbbi időkben igencsak ráfüggtem Yonekura Chihiro zenéjére, köszönhetően a Revival! dalnak, amit én eddig a 2013-as év legnagyobb durranásának tartok. Mondjuk az tény, hogy idén nem nehéz durrantani, mivel a többi általam szeretett előadó, együttes nem nagyon virított. A JAM Project: Yume Sketch kislemeze volt talán eddig a legnagyobb, de az is csak úgy, hogy gyenge év volt eddig. Szerencsére a Revival! helyére tette a dolgokat, nagyon remélem, hogy megmozdul végre valami. De most nem a 2013-as évről szól ez a post, hanem Yonekura Chihiro 6. stúdióalbumáról.

Mivel a Kaleido Star rántott be 2006. augusztusában az animék világába, így Yonekura Chihiro volt az első, akiről egyáltalán hallottam, mint japán előadó. A Yakusoku no Basho he bizony a mai napig nagy kedvenc, csak aztán ahogy sikerült megszerezni az albumait, és egyre másra hallgattam őket, be kellett látnom, hogy az énekesnő nem a változatosságáról híres. Nem is hallgattam őt egy jódarabig, majd hosszas szünet után a “jam” album volt az, ami visszazavart az énekesnőhöz. Úgy vagyok ezzel az albummal, hogy ha egy stílust is művel az énekesnő (ez az oldottan vidám, tegyünk meg mindent a boldogságunkért, stb., írtam erről nemrég), akkor itt hozza ki magából a legtöbbet, mert itt van változatosság, és szinte minden egyes dala zseniális. A kép egyébként az album borítója, megpróbáltam valami összefüggést keresni az üvegház és az album címe között, ennyi tellett tőlem. ^^’ Lássuk a dalokat egyesével.

  1. Dolphin Song: Már a legelső dal is érezteti, hogy az énekesnő valami nagyot készül alkotni. Becsukod a szemed, ellazít. Ütemes, gyönyörű szép szám, jó érzés hallani, hogy Yonekura Chihiro harmóniában van saját magával, ugyanis így csak az képes énekelni, akiben megvan a lelki béke. 10/10
  2. Butterfly Kiss: A RAVE MASTER anime opening dala Chihi harmadik legsikeresebb kislemeze. A siker pedig jár neki, ugyanis nagyon jó dal. Ezelőtt talán soha nem énekelt ennyire élettel telien, még szexiség is van az énekben, melyet a fantasztikus zene csak még jobbá tesz. 9,5/10
  3. Hidamari wo Tsurete: Ez a nyugalom, ami ebből a dalból árad, azt szavakba nem lehet önteni, mennyire jó érzés, ahogy átadja az énekesnő. A második refrén utáni zene pedig szinte elringatja a szívet. A hangulatához képest kicsit erős a refrén, de a többi része teljesen rendben van. 9/10
  4. Amai Amai Doku: Furcsamód, annyira nem megy Chihi-nek ez a sokat sejtető, már-már buja hangvételű ének, amivel zárja a dalt, az egy kicsit el lett rontva, de amúgy kellemes szerzemény. Mondjuk ez az “édes” hangvétel az egész dalt végigkíséri. 9/10
  5. Kohaku no Yurikago: Egy nagyon érdekes dal, az elején hallható csendes zenéből felrémlő erőteljes hang egyfajta kellemes feszültséget idéz elő, és az ének is ezt a vonalat követi. A refrén erőteljessége meg vegyük úgy, hogy követelmény, de amúgy rendben van, mert végig ugyanazt a jó érzést érezteti. 9/10
  6. Hama no Mary: Ki az ágyból, a székből, Mary tengerpartján kötelező a tánc! Ez volt az első olyan dal, amire az album első végighallgatásakor komolyan felfigyeltem, de nem is lehet nem figyelni rá, annyira erőteljes. Ha valaki laposnak érezné az eddigi dalokat, azokat ez a nóta biztosra felrázza. 9,5/10
  7. Lens Goshino Sora no Shita de: Az eddigi dalokhoz képest kis visszaesés, de nem vészes. Annyira nem marad meg bennem, csak a refrének utáni zene, az annyira csodálatosan szép, nyugtató, mint egy altató, gyerekdal zenéje. Eddig ez a legtipikusabb Yonekura Chihiro dal, de szerencsére a jobbak közül való. 8,5/10
  8. It’s a beautiful day: Szintén kicsit lejjebb adott az igényekből, de az album összessége felhúzza a dalt. Ezért van az, hogy ha egy dalt korábban kislemezről megismertünk, az albumon teljesen más hatást ad, mert a többi dal közege is meghatározza az adott nótát. Egy rosszabb albumon csak legyintettem volna, hogy olyan, mint a többi, de itt nagyon jónak hangzik, már csak azért is, mert ha valaki albumokat hallgat, akkor akaratlanul is megszeret olyan dalokat, amik esetleg nem emelik a minőséget. Ugyanis ez az a fajta gondtalan dal, amitől régen a falat kapartam, hogy már túl sok ez Chihi-től, de ezen az albumon ez lazán belefér. 8/10
  9. Little Soldier (album version): Általában nem sokban szokott különbözni az eredeti, kislemezen hallható verziótól egy albumra is felkerült dal, legfeljebb egy-két utólag jött ötlettel csinosítják. Itt sem hallani olyan nagy változást. A dal egyébként a Jikkyou Powerful Pro Baseball 8 anime openingje. Úgy nem olyan nagy szám, de bőséggel megfér az albumon, ez konkrétan emeli a vidámságával az egész korong hangulatát. 8,5/10
  10. Lilac no Hanataba wo: Mert nem lehet minden egyes dal tökéletes. Na ez is tipikusan az a fajta Chihi-féle ballada, amiből már túl sok volt, és ez a dal úgy sem hat meg, hogy ezen a lemezen van. Olyan kellemes, meg jó hallgatni, de nem sokat mond. 6/10
  11. “Ai no Uta” (album version): Maga a dal nem sokban különbözik az eredetitől, sokkal inkább abban, hogy a végén nincs vége, hanem kb. egy perces szünet után jön egy nagyon kellemes ballada, melyről csak többedik meghallgatás után esett le nekem, hogy ez a Hidamari wo Tsurete egy újabb változata. Csodálatosan, szinte könnyfakasztóan szép, ilyenből kellene sok száz és ezer az énekesnőtől. De a dal főrésze is egészen jó, de a lezárás teszi nagyon széppé az egészet. 9/10

Na, hát ennyi volt. Fontosnak tartottam, hogy írjak az egyik kedvenc albumomról, hogy ezzel is ismertebbé tegyem. Ha nagyon professzionálisan akarom szemlélni a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy az a nem is annyira kicsi szakadék választja el Okui Masami zsenialitásától, hogy őneki az albumai konkrét történetet mesélnek annyira egybe vannak a dalok, míg ez Yonekura Chihiróról nem mondható el. De ha minden albuma ilyen lenne, akkor egy nagyon jó énekesnőnek tartanám.

37/40