Német középfokú nyelvtan – 1. rész


Megyeget a német tanfolyam, itt-ott vannak nehézségek. Elhatároztam, hogy ide is kiírom a lényeget, egyrészt, mert így én is tanulok, másrészt meg hogy szemléltessem, hogy mit kérnek egy középfokú nyelvvizsgára. Első ízben az alapfokot ismételtük át, de már itt is van egy-két olyan dolog, ami nehézséget okoz. Először lássuk a nagyon alapszinten kötelező, bizonyos esetekben álló névelők listáját:

Nominativ Akkusativ Dativ Genitiv
Maskulinum der den dem des
Femininum die die der der
Neutrum das das dem des
Plural die die den der

Ha a névelőt határozatlan névelővel (ein), annak tagadásával (kein), vagy birtokviszonnyal (mein) helyettesítjük, akkor beleolvad a névelő, hiszen megkapják azt a végződést, amelyik főnevet helyettesítik. Például die + ein = eine. Ez alól kivétel az alanyeset hím- és semleges neme, és tárgyeset semleges neme, ezekben az esetekben rag nélkül maradnak. A főnév nőnemben kap egy -e ragot.

Engem nagyon megzavart, hogy a mellékneveket külön kell ragozni. Rémlik, hogy tanultuk valamikor, mert innen jutott eszembe, hogy van gyenge, vegyes és erős ragozások.

Gyenge ragozás névelőkísérő, ezeket a Welche …? kérdés esetében használják. Ebben az esetben a névelőt használjuk, vagy például a jedes szót. A táblázata eléggé jellegzetes:

Nominativ Akkusativ Dativ Genitiv
Maskulinum e en en en
Femininum e e en en
Neutrum e e en en
Plural en en en en

Ezekkel a végződésekkel kell ellátni a mellékneveket, például: das rote Auto. Alanyesetben van a főnév, és az Auto das, tehát semleges nemű.

Vegyes ragozás névelőkiegészítő, és a Was für ein…? kérdés esetében használatos. A melléknév előtt határozatlan névelő (ein), annak tagadószava (kein), vagy birtokos névmás (pl. mein) áll. A végződése nagyon hasonló a gyenge ragozáséhoz, csak két helyen különbözik, így nem nehéz megtanulni:

Nominativ Akkusativ Dativ Genitiv
Maskulinum er en en en
Femininum e e en en
Neutrum e er en en
Plural en en en en

Például: ein gelber Stuhl Der Stuhl hímnemű, és alanyesetben áll.

Az erős ragozás a névelőpótló, és mivel nincs szükség névelőre, ezért a Was für…? kérdés esetében kell használni. A melléknév előtt nem áll semmi, legfeljebb határozott vagy határozatlan névelő. A végződések kicsit másak, de ezt a legkönnyebb megtanulni, mert megegyeznek a névelők végződésével:

Nominativ Akkusativ Dativ Genitiv
Maskulinum er en em er/es
Femininum e e er er
Neutrum es es em er/es
Plural e e en er

Birtokos esetnél a hím- és semleges nem esetében van választási lehetőség, de egyszerűbb, ha az “es” végződést használjuk.

A másik nagy mumus a német nyelvben az elöljáró szavak. Sok van belőlük, és ha ez még nem lenne elég, nem mindegy, milyen eset áll utána. Ezt nem táblázat-szerűen írom le, mert a jelentésüket mellé írom. Esetek szerint lesznek csoportosítva:

Akkusativ

  • bis (-ig)
  • durch (át, keresztül)
  • für (-ért, számára)
  • gegen (ellen)
  • ohne (nélkül)
  • um (körül, -kor)

Dativ

  • aus (-ból, -ből)
  • bei (-nál, -nél)
  • mit (-val, -vel)
  • nach (után)
  • sei (-óta)
  • von (-tól, -ról)
  • zu (-hoz, -hez, -höz)

Akkusativ + Dativ

  • an (-ra, -re, -on, -en, -ön függőleges)
  • auf (-ra, -re, -on, -en, -ön vízszintes)
  • in (-ban, -ben, -ba, -be)
  • hinter (mögé, mögött)
  • neben (mellé, mellett)
  • über (fölé, fölött)
  • unter (alá, alatt)
  • vor (elé, előtt)
  • zwischen (közé, között

Itt helyhatározók vannak. Hogy mikor melyik esetben használjuk, az attól függ, hogy hol? vagy hová? kérdésre válaszolnak. Bár én nem szeretem az ilyen jellegű definíciókat, az már barátságosabb, hogy ha úgy határozzuk meg, hogy ha magát a helyet határozzuk meg, akkor áll Dativ-ban (részes eset), ha pedig az irányát határozzuk meg, akkor Akkusativ-ban (tárgyeset) áll. Én ezt úgy értelmeztem magamban, hogy ha az irányát határozzuk meg, akkor lényegében megközelítjük az adott tárgyat, személyt, épületet, ezért áll tárgyesetben. Ha pedig a helyet határozzuk meg, akkor részese vagyunk annak a tárgynak, személynek, épületnek a jelenlétünkkel, azzal, hogy benne, rajta, előtte, mögötte, stb. vagyunk, ezért áll részes esetben. Még kimaradt a Genitiv, ahova a legtöbb tartozik:

Genitiv

  • außerhalb (kívül térben és időben)
  • diesseits (innen)
  • innerhalb (belül térben és időben)
  • jenseits (túl térben)
  • oberhalb (felett)
  • statt (helyett)
  • trotz (ellenére)
  • unterhalb (alatt térben)
  • unweit (közelben)
  • während (alatt időben)
  • wegen (miatt)
  • zufolge (következtében)

Legtöbb, ugyanakkor a legritkábban használtak.

A múlt idő képzése, amibe még a németül tanulók bele szoktak rokkanni. A németben ugye három múlt idő van:

Präteritum: Magyarul az első (vagy elbeszélő) múlt, akkor használjuk, amikor a múltban történt cselekvés nincs hatással a jelenre. Képzése: Igető + te + rag. Ez a gyenge igék esetében igaz, erős igék minden esetben rendhagyóak, vegyes igék esetében tőhangváltás történik, és a ragozás is rendhagyó.

Ami komoly fejfájást szokott okozni, az a Perfekt, vagyis a második múlt, más néven befejezett jelen. Azért befejezett jelen, mert bár maga a cselekvés a múltban történt, de hatással van a jelenre. Például, ha valamit megtanulok, az jó esetben perfekt, mert birtokában leszek annak az ismeretanyagnak. Képzése: Először kap egy sein, vagy haben segédigét, ezt jelen időben ragozzuk, majd az igét partizip 2 alakban képezzük, ami azt jelenti, hogy az igét befejezett melléknévi igenévben képezzük, kap az elejére egy “ge” szócskát. Én ezt úgy definiálom magamban, hogy azért perfekt, mert a cselekvés már tökéletesen befejeződött, ezért képezzük befejezett melléknévi igenévben az igét. Az, hogy a haben vagy sein segédigét használjuk, az az igétől függ. Definíció szerint tárgyas alakban áll az ige, akkor haben a segédige, de nekem hatékonyabb arra gondolni, hogy magyarban ha múlt időben beszélünk valamiről, akkor az igéhez tartozó főnév is tárgyas ragozásban áll. Például: Megvettem a könyvet. Ich habe das Buch gekauft. A partizip 2-jal képzett igék mindig a mondat legvégére kerülnek. Sein segédige cselekvés, hely- vagy állapotváltozáskor használatos. Ich bin in die Schule gegangen. Állapotváltozás például a halál: Mein Großvater ist vor fünf jahre gestorben. A sterben (meghalni) ahogy láthatjuk, erős ige, tehát rendhagyó, az ige a végére “en” ragot kap.

A harmadik múltat, a Plusquamperfektet ritkán szokták használni. Magyar megfelelője a régmúlt, csak összetett mondatok esetében használják, amikor két egymással, valamilyen formában összefüggésben álló, múlt időben történt cselekvésről beszélnek egy mondatban, itt az kerül Plusquamperfekt-be, amelyik korábban történt meg. Pont ezért használják ritkán, mert ha belegondolunk, magyarban sem nagyon szokás ilyen összetett mondatot képezni. A harmadik múltat a következőképpen képezzük: Haben vagy Sein (ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a Perfekt-re) Präteritum alakja, plusz főige Partizip 2 alakja. Például: Hatte gelesen, vagy war gegangen. Az összetett mondatban, amit nem harmadik múltban képezünk, azt első múltban (Präteritum) képezzük.

Mivel a legtöbb múlt időben történt cselekvés valamilyen módon hatással van a jelenünkre, ezért a Perfektet használjuk a legtöbbször. És erre vonatkozik a legtöbb szabály, ezért sokaknak nehezére esik a múlt idő elsajátítása német nyelvből. Nekem az az alapvető módszerem, hogy a tanár definícióját “átírom” a saját nyelvemre, mert így jobban megértem. Ezért is írtam le itt-ott sajátságosan a meghatározást. Ez azért jó, mert nem mindenki egyformán képes nyelvet tanulni, én azt javaslom, hogy mindenki találjon ki egy egyéni metódust, amivel saját képességei alapján hatékonyan tud nyelvet tanulni, és mindenkinek, akinek van egy kicsi nyelvérzéke is, könnyen eljuthat a nyelvvizsgához, akár a felsőfokúig. Nekem például fontos az áttekinthetőség, és az, hogy lássam a logikát, hogy az, ami úgy van, ahogy, az miért van úgy, és azt megértsem. Továbbá érdemes az adott ország népének agyával gondolkodni. Ehhez egy kicsi empátia kell (bár ezt a szót nem ebben az aspektusban használjuk), ugyanis ha elfogadjuk azt, hogy a németeknek, a mi agyunkkal teljesen kicsavart mondatok a természetesek, akkor könnyebben tudjuk elsajátítani az adott nyelvet. Ez nagyon sokat segít, mert az az én személyes tapasztalatom, hogy amikor már gimnáziumban nagyon megakadtam a német nyelvben, mert az én magyar fejem számára az a mondatszerkezet elfogadhatatlan, és tudat alatt hadakoztam ellene.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s