Archive for augusztus, 2013


Top 20 Suara #16


Friends
(フレンズ)

Megmondom őszintén, nem is értem, hogy lehet egy ilyen dalnak “Barátok” címet adni, amikor annyira szenvedélyes, mintha szerelemről énekelne. Legalább is én a szerelem érzését élem meg így, amilyen ez a dal. Szeretem, nagyon sokat hallgattam, és a mai napig tűzbe hoz. A Kizuna album egyébként is nagyon komoly lett érzelmileg, ilyen vidám, ütemes dal kifejezetten jót tett neki, feldobta a hangulatot. Nagyon ajánlott hallgatni.


Újjáéledt a Skorpió! Egyre többet hallani róluk, nemrég láttam a TV-ben, Frenreisz Károly adott interjút. Tudtam az augusztus 19-ei koncertről, de hogy ezt az évfordulót két albummal is megspékeljék, az igencsak meglepett. Onnan tudtam róla, hogy böngésztem az aktuális heti MAHASZ eladási listát, és felkerült rá mind a két album. A lényeg az, hogy az új felállásnak két albumát adták ki CD-n, ami eddig csak lemezen volt elérhető. Megmondom őszintén nem értem, hogy a Hungaroton annak idején miért csak az első két albumukat adták ki CD-n, amikor sok előadónak megjelent utólag az összes albuma digitálisan. Egyébként nemcsak az lepett meg, hogy két régi albumot adtak ki újra, hanem az is, hogy milyen jól szerepeltek: Az Új! Skorpió album a 21. helyen debütált, míg a Zene tíz húrra és egy dobosra album pedig a 9. helyen. Szétnéztem neten, először ilyen nagyon ritka kiadványra gondoltam, ugyanis még soha nem hallottam a Grund Records kiadóról. Aztán, ahogy utánajártam, láttam, hogy elég sok helyen kapható online, így ma délelőtt elmentem a városba megnézni, hogy üzletekbe mennyire lehet kapni. Lehet mind a kettőt. Csak az egyik CD-re volt pénzem, és az az igazság, hogy egyáltalán nem volt nehéz a választás, mivel a Zene tíz húrra és egy dobosra album sokkal jobban tetszik, mint az egy évvel előtte megjelent lemezük. Több életet hallok ebben az albumban, másrészt meg nekem sokkal jobban bejön a hangulat is. Nagyon örülök ennek a kiadásnak, végre megvan jó minőségben. Eddig csak úgy volt elérhető, hogy valaki lemezről felvette, és feltette mp3-ba. Annak is jó volt a minősége, de összehasonlíthatatlan a CD-ével, arról nem is beszélve, hogy végre megvan nekem 320 kbps mp3-ban, és flac-ban. És a borítót is bescanneltem magamnak. Az albumon a 8 dal mellett, még kettő van, az 1979-ben megjelent kislemez (Új Generáció / Előre nézz!) anyaga. Még soha nem hallottam őket, de nagyon bejönnek, így maximálisan elégedett vagyok az albummal. Nemcsak hogy végre megvan CD-n ez az album, hanem még a két számomra új dal is nagyon tetszik, sok régi érzést visszahozott. Ennél már csak az lenne a jobb, ha az Azt beszéli már az egész város album is végre kijönne korszerű hangzásban. Az még nagy kedvenc.

Top 20 Suara #17


Kimi Dake no Tabiji
(君だけの旅路)

Nálam eléggé egy szinten van a 18. és a 17. helyezett dalok, ez is videojáték opening, méghozzá az Utawarerumono anime videojáték adaptációja, valamint a Yumeji album nyitótétele. Azért ez került előrébb, mert dallamosabb, nagyon fülbemászó. Én is többször úgy énekeltem csak így spontán az utcán, hogy észre sem vettem. De a legszebb az, amikor társaságban voltam, és akkor annyira a fejemben voltak a dallamok, hogy nem bírtam nem énekelni, és idegesítettem a körülöttem levőket, hogy mindig ugyanazt hallják. ^^’ Ilyen vidám dalt nem énekelni? Engem csak még vidámabbá tesz.

Top 20 Suara #18


haunting melody

A PS3-ra megjelent Tears to Tiara játék opening dala egy rendkívül aranyos, vidám szerzemény. Mind a zene, mint az ének nagyon kellemes. És az ilyen egyszerű dalokat talán nem is kell nagyon kielemezni, egyszerűen csak hallgatni, és élvezni kell. :)


Ezt soron kívül le kell írnom, mert besírtam rajta. Ilyet kitalálni… A Yondemasuyo, Azazel-san. 7. részében kiparodizálták a Detective Conan-t. Minden ugyanúgy volt, mint az animében: Bemutattak mindenkit a nézőknek, egy előadásra jöttek el, aztán éjszaka hirtelen valakit holtan találnak. Mindenki meg van rémülve, hogy a gyilkos köztük van, keresik a tettest, amikor egyszer csak megjelenik Kudou Shin’ichi (ezen a néven!), és elemezgeti a történteket. Ami szintén durva volt, az az epizód végén záródó ajtó, pont olyan volt, mint a Conan-ben. Nagyon poén volt. XD És így nézett ki az animében: Felnőtt testtel a gyerekarc, a nyakkendő kiemelve.

Shinichi

Top 20 Suara #19


Yokorenbo
(横恋慕)

Először meglepett, hogy mit jelent a cím japánul, hiszen egy vidám dalt hallottam, aztán erre jön rá, hogy tiltott szerelem. Végülis egy tiltott szerelemről is lehet vidáman énekelni, ha nem annak fájdalmával vagy “elfoglalva”, hogy nem lehetsz együtt a szerelmeddel, hanem kiéled azt az érzést. Szeretem ezt a hangulatot, amit áraszt magából ez a dal: Kellemes, felizgatja az érzékeket, és bár nyomokban fellelhető, de egyáltalán nem a szomorúság jellemzi. A Karin album egyébként is téli dalokat tartalmaz, én inkább arra gondolok, hogy télen, a nagy hidegben, amikor a ködös időben esik a hó, hamar sötétedik… és akkor ilyen érzés lehet hozzábújni:


Nintendo 2DSElőször Truner mutatta meg nekem, azt hittem, hogy csak egy rajongó által kitalált kis gépezet. Hiszen milyen viccesen nézne ki egy össze nem csukható Nintendo 3DS, nem igaz? Mivel április 1-je nem mostanában lesz, ezért a hír igaz, jön a harmadik kiadású Nintendo 3DS, mely Nintendo 2DS néven fog futni. Még leírni is rossz, hát még nézni… Egyébként tele van előnyökkel: Olcsó lesz (Angliában £109.99), nem lesz benne a 3D-s funkció, de minden más megmarad. És a legdurvább: Nem lesz összecsukható. Egy hatalmas kézikonzol lesz a kezünkben. Én egyébként ritkán használom a 3D-t, ugyanis észrevettem, hogy elkezdett romlani a látásom, és ez a 3DS után jött elő. Eleinte olyan éles látásom volt, mint a sasnak, de egy ideje már homályosabban látok, ha távolra nézek. Szerencsére nem vészes, csak a messze a kis betűket nem tudom elolvasni. Úgyhogy nekem nem lenne problémás, ha a 3D nem lenne benne. A gombkiosztás egy kicsit furcsa, de ami tetszik, hogy a 3DS XL-hez hasonlít a dizájnja, így azt az érzést kelteti bennem, mintha ilyen olcsóbb kiadásban kapnám meg azt a gépet, amit egyébként is be akartam szerezni, csak a magas ára miatt nem tudtam. Pontos méreteket én még nem nem tudok, de így képről elnézve, a kijelzője a sima 3DS méretéhez “állhat közelebb”.

Megjelenés: 2013. október 12 (ezt olvastam, én inkább 11-et mondanék, mert az esik péntekre, és konzolok általában pénteken jelennek meg), én olyan 39.990 forint körülire tippelem meg az árát.


Ma láttam az 5. részt az új Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, és tényleg kicsit problémás, ugyanis sokkal brutálisabb a második évad. Van itt már minden, csak ne az anime nézése közben együnk, mert kajánkat garantáltan viszont fogjuk látni nem éppen gusztusos formában.

SPOILER

Megjelent az aranyeret felrobbantó démon, úgyhogy tudom, mit beszélek. Annyiban rosszabb, hogy nem látom egyelőre az okát a durva agressziónak, ugyanis Akutabe kegyetlenül bedurvult. Már a démonoknak sincs kegyelem. Azon még elnevetgéltem, ahogy Azazel-san-t kétszer kidobja az ablakon, és mind a kétszer elvasalja egy autó, aztán tolókocsiban tér vissza, de hogy Mossan-t miért üldözte ennyire agresszívan, arra számomra nincs magyarázat. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy nem szabadna ott lennie. Mossan feltűnése sem volt semmi, ugyanis Rinko találja meg, aki csak egy aranyos kis plüssbábut lát benne, De Azazel, és Beelzebub nagyon szeretné, hogy senki ne tudjon róla. Miután többszöri kérésre sem engedi el, Azazel egy vasvillával fenékbe szúrja a csajt, aki válaszul úgy fejbe vágja, hogy több emeletet zuhan. Mint kiderül, azért titkolják ennyire a jelenlétét, mert ő volt az, akinek a Grimoire-ja végül felkerült a mennybe, tehát neki kéne halottnak lenni, ennek ellenére megjelenik. De a harmadik rész volt a legviccesebb. Kellemetlen, amikor aranyérrel kell orvoshoz menni, nem igaz? Akkor milyen ciki a történet, ha az orvos egy transzvesztita, főleg hogy Beelzebub kihozza belőle, hogy miért is épp az ágát választotta az orvostudománynak. Aztán jön az öregember, annak története, és úgy robban a hátsója, ahogy csak nem szégyellik. A disznó alakú démon neve még ismeretlen számomra, de azt már lehet tudni, hogy ő a felelős érte. A többi majd kiderül.

SPOILER VÉGE

ArataA másik anime, amit nézek, az az Arata Kangatari. Na ez egy rendkívül érdekes történet. Most tartok az utolsó előtti résznél, és tetszik, hogy több háttér-üzenete van. A történet lényegében egy 17 év körüli srácról, Hirohara Aratáról szól, akit nem fogadnak el az iskolában, ijime áldozata lesz. És amikor úgy tűnik, hogy az egyetlen barátja is elfordul tőle, és végleg hikikomori lesz, akkor kerül át a másik világba, ahol annak Aratája kerül egy titokzatos erdőbe, ahol megtörténik a bizonyos csere. Egyvalamit tudni kell az animéről: A manga már a 14. kötetnél jár, így egyáltalán nem titok a sorozat a maga 12 részével sokat nem tud elmondani. A nagyobb baj az, hogy amit elmesél, azt is foghíjasan. Például nem értettem, hogy a csere után, amikor a két Arata még csak nem is hasonlít egymásra, hogy nem látják a többiek, hogy nem ugyanarról a két karakterről van szó. Tukeinon olvassa a mangát, és megírta, hogy csak ott térnek ki arra, hogy ez a csere úgy történik, hogy a külső ott “megmarad”, csak a jellem cserélődik. Ehelyett az animében a csere úgyszólván 100%-os lesz. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha az animében ezt valahogy megoldják, még akkor is, ha bizonyos történetek kimaradnak emiatt. Ez a 12 rész effektíve kevés arra, hogy a lényegi történetet megismerjük, így gondolom, több évadosra tervezik. Azt már most látom, hogy ezt a sztorit le fogják zárni, de ez az egész tényleg csak egy rövid ízelítőnek jó a hosszú mangából. Csak hogy ennek az egész cserének a legyen értelme: Hinohara Arata a másik világba kerülve sok mindent megél. Ez egy fantázia-világ. Itt a másik Aratát vádolják meg a hercegnő meggyilkolásával. Mint kiderül, ártatlan, sőt, a hercegnő is túlélte a támadást, ám csak úgy gyógyulhat meg, ha Arata eljut hozzá. Az biztos, hogy annak ellenére, hogy az anime történetének is lehet értelmet adni, tele van klisékkel. Minden látott történetszeletről el lehet mondani, hogy már láttuk valamelyik előző animében. Véleményem szerint alapjáraton nem a klisékkel van a baj, hanem azok alkalmazásával. Sok történet itt vérzik el, ahogy az Arata animében sem győzedelmeskedik ebben. Illetve pontosítok: A végén levő nagy harc értelme az, ami egészen jó lett, az elején, közepén levő csaták engem nem hatnak meg. És ahányszor mondják Aratának, hogy “hiszek benned”, ha az nem lelkesíti fel, akkor semmi. Összecsapott lett az anime, szerintem jobban jártak volna akkor, ha szépen nyugisan, mindenre kitérve mesélik el a történetet több évadra bontva, a mangát hűen követve. Legfeljebb az adott évad végén térnek le a főtörténetről, hogy valami lezárást kapjon. A zene viszonylag jó. Nekem az opening (Sphere: GENESIS ARIA) alapból tetszene, de nem jön be, ahogy a lányok éneklik. Nem érzem a hangjukban azt az érzelmi érettséget, amellyel hitelesen elő tudják adni a dalt, pedig nagyon jó lenne, és a hangjuk megvan hozzá. Az ending (OLDCODEX: The Misfit Go) viszont nagyon menő. Ilyen rock-ballada hangulatú, tetszik az énekes hangja is. Viszont a 9. résztől beszúrtak egy második endinget, ami szerintem csak azért történt, mert a történet azon részéhez azok a képsorok jobban illenek. Ez is OLDCODEX dal, a kislemez B-side track-je, de ez egyrészt nem gyakorolt rám hatást, másrészt meg véleményem szerint csak azért mert a történés új képsorokat kíván meg, az nem kéne feltétlen azt jelentse, hogy a zenét is le kell cserélni.

free! 400mA harmadik anime, amit nézek, az konkrétan idei nyári: Free! Iwatobi Swim Club. Na most, nem sok sport-animét láttam, de tudtom szerint a sport-animék alapvetően a shounen kategória berkein belül mozognak. Ennek is elvileg annak kéne lenni, mert bár az úszást mindkét nem egyformán műveli, ám itt 5 fiú a főszereplő. Miről is van szó? Négy fiú gyerekkorában együtt tanul meg úszni, és együtt járnak versenyekre. Ám amikor Haruka és Rin versenyeznek, mindig Haruka győz. Rin nehezen viseli a vereséget, mindig sírva fakad, és ezt ellenfele is észreveszi. Hogy a vereséget szenvedett fiú fejlődjön, pár évre Ausztráliába költözik, eközben Haruka abbahagyja a versenyszerű úszást. Pont azért, mert neki is legalább annyira fájt, hogy barátját így megviselte a vereség, ezért úgy döntött, hogy ő maga felhagy az úszással. Így végül az eredetileg négy fősnek indult csapat az évek során két főre csappan (mármint azok száma, akik továbbra is úsznak, Harukával azért megmaradt a barátság). Tinédszer korukra ők ketten nagyot álmodnak, és úszóklubot alapítanak. Harukát nagy nehezen beszervezik, de időközben Rin is hazatér. Nagyon örülnek neki a többiek, ám ez nem kölcsönös, ugyanis annyira alávetette magát az úszásnak, annyira szenvedélyévé vált, hogy semmi nem számít neki, és “ellök” magától mindenkit, aki az útjába mer állni. Eddig 7 részt adtak le az animéből, ezalatt kiderül az is, hogy miért is akarja ennyire az egészet. De hogy vajon idővel többet ér-e a barátságuk és újra kibékülnek, vagy örök ellenfelek (vagy itt már inkább ellenségek) lesznek, az idővel kiderül, még előttünk is titok. Mindeközben csatlakozik hozzájuk egy srác, aki rúdugrásban jeleskedik. Neki az a legnagyobb hibája, hogy bár nagyon jól ki tudja számítani az ugrását, semmi spontaneitás nincs benne, ezért nem látnak élvezetet a mutatványában. Ellenben a srác észreveszi, sőt meg is irigyli Haruka gyorsúszási technikáját, és úgy dönt, sportágat vált, és csatlakozik a fiúkhoz. Egyetlen baj van: Egyáltalán nem tud úszni, ezért úgy kell megtanítani. És hamar kiderül, hogy a számító készsége (itt nyilván nem abban a negatív értelemben) finoman szólva sem elég, hogy megtanuljon úszni. Sokat küzd, mire eléri a fiúk szintjét. A történet talán nem hangzik annyira mélynek. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ahogy megyünk előre a részekben, mintha úgy válna egyre irrelevánsabbá az alapsztori. De érdekes, hogy pont a 7. részre térünk rá vissza, előtte pont elhagytuk ezt. Lehet érteni a kitérő lényegét, csak nem biztos, hogy egy 12 részesre tervezett animében ez megengedhető. Ez az egyik probléma, a másik meg az, hogy ahogy az elején írtam, elgondolásom szerint shounennek kéne lennie. Ám néha annyira nagy hangsúlyt helyeznek a fiúk izmos felsőtestére, ahogy megvilágítja a napfény, és ahogy hullanak róluk a vízcseppek, miközben a női karakterek (pontosabban egy, aki a menedzseli a fiúkat) kishíján elélvezve nézik őket, hogy micsoda bicepsz, meg milyen csodálatosan kidolgozott tricepsz… A férfi nézők nem biztos, hogy erre kíváncsiak. Az már csak hab a tortán, hogy több shounen ai-ra utaló jelenet van, így ezek alaposan kimerítik a shoujo fogalmát. Én mégis nézem, mert annak ellenére, hogy nem tudok úszni, nagyon szeretem a vizet, és egy ilyen anime nézése közben sajnálom, hogy nem tanultam meg. A zenék egészen jók. Az opening (OLDCODEX: Rage on) rendkívül lendületes, energiával tölt fel, miközben hallgatom. Az ending (STYLE FIVE: SPLASH FREE) az öt főszereplő srác seiyuu-ja éneklik, tipikus trendi fiúegyüttes dal. Szerintem ezt az animét nem fogják sokan szeretni. Fiúk a fenti okok miatt szinte kizárva, és a lányok közül azok is, akik komolyabb történetre vágynak, ők is dobni fogják.


adamant faith

Az Utawarerumono OVA változatának openingje még a hangulata is árulkodó, hiszen nagyban hasonlít a Musouka dalhoz, mely a 26 részes sorozat openingje. Így van összehasonlítási alap, ez a dal nem annyira erős, mint az elődje. Megvan a kellemes, vidám hangulata, de nem annyira domináns. Nagyon nem is tudnék mit írni ehhez a dalhoz, a zene jól meg van komponálva, az ének kifejezetten kellemes, és a 2010-es Uta Hajime koncertjén is osztatlan sikert aratott:

Top 20 Suara


Suara

Suara

Új toplistát szeretnék indítani, ugyanis az utóbbi időkben rákaptam megint Suara dalaira. Úgy gondolom, hogy mindenképp megérdemel egy listát az az énekesnő, aki olyan szépen énekel többek között balladákat, hogy még sírásra is késztettek. Valószínűleg amellett, hogy az Utawarerumono animének énekelte a dalait, ennek a különös érzésvilágnak is köszönheti viszonylagos népszerűségét. Legalábbis az biztos, hogy az Aquaplus-os énekesek közül magasan Suara a legismertebb. És megérdemli, hiszen nemcsak hogy nagyon szép hangja van, hanem hitelesen képes az érzésekről énekelni, valamint a japán átlaghoz képest igencsak mély hangjának köszönhetően igencsak egyedi színfoltja a jpop zenei iparnak. Csak az a baj, hogy egyre inkább úgy tűnik, hogy múlt időben beszélhetünk erről, ugyanis egyre kevésbé hallat magáról. Az utolsó önálló kislemeze 2009-ben jelent meg, stúdióalbuma pedig 2011-ben. Újabban digitálisan adják ki a dalait. És nem is drága, €0.99, emlékszem, próbáltam letölteni, de Magyarországra nem engedik, jogi okok miatt… Nagyon boldog voltam. Nem is tudok erre értelmesebbet írni, mert el nem tudom képzelni, milyen jogi problémák lehetnek abból, ha valaki Magyarországról letölti a dalait. Na mindegy, ez van. Azért remélem, hogy a CD-s kiadásra is vissza fog egyszer térni.

Azért van egy pár dal, amik éppen csak hogy kiestek a 20-as listából, de egy pár szót mindenképp érdemelnek, hiszen ezek is méltán emelik az énekesnő hírnevét:

  • Utsusemi: Suara balladái nem feltétlen olyanok, mint az átlag japán előadóké. A legtöbbjük ugyanis olyan, hogy bár szomorú érzésekről énekel, de legtöbbjük kiutat mutat, érzékelteti, hogy túl lehet jutni az esetleges lelki problémákon, traumákon. Suara esetében ez nem mindig van így, ahogy az Utsusemi dal is ilyen búcsúdal-érzetet ad, de annak a nagyon szomorú változata. Mert tudja, hogy talán soha többet nem látja őt. Nagyon kell vigyázni ezekkel a dalokkal, mert demoralizálhatja az embert. De arra mindenképp jó, hogy találkozzunk ezzel a reménytelen érzéssel, hiszen mindnyájunkkal megesett már. És az, hogy valaki ilyen szépen énekel erről, még meg is lehet bocsájtani egy ilyen szomorú dalt.
  • Toki no Kawa: A balladáinak egy másik oldala, amikor nagyon elfárad a kemény munkában (ebben az aspektusban nyilván a lelki oldaláról van szó), és olykor felmerülhetnek az olyan kérdések, hogy megéri-e tovább csinálni. Ezekről az érzésekről szól ez a dal. Ám ennek végén, ahogy felerősödik a hangja, határozottan érezteti, hogy nem adta fel, és kész tovább küzdeni.
  • Free and Dream: Na csak hogy beszéljünk arról is, hogy milyen, amikor nagyon vidám. A Tears to Tiara anime opening dala joggal adhat okot a vidámságra, igazából csak ilyen vidám dallal lehet az embereket szabad álmodozásra késztetni, nem utolsó sorban, hogy tegyenek érte. Szerencsére nem ez az egyetlen vidám dala, de hogy azok közül a legerősebb az biztos.

Persze nem szomorú balladáktól fog hemzsegni a 20-as lista, hiszen pozitív érzésekről másképp is lehet énekelni. Minden ki fog derülni holnaptól. Tartsatok velem, hogy megismerjétek Japán egyik legszebb hangú énekesnőjét. Természetesen YouTube videókkal lesznek a dalok “illusztrálva”, hogy ne csak üres szavaknak tűnjenek az írásaim.

%d blogger ezt kedveli: