supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

K anime végignézve

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 7. szerda


Néhány órája láttam a K anime utolsó részét, de még most is a hatása alatt vagyok. Az utolsó rész, ahogy lezárja az egészet, az egy hatalmas

10/10

pontot érdemel. Öntudatlanul is visszautal az elejére, ami ugyan nagyon kusza volt, nem lehetett érteni, hogy miért történnek a dolgok, vagy hogy ami történt, arra miért jön még rá az az esemény is. Nem lehetett megtalálni a logikát, de felpörögnek az események a végére, és szépen választ kapunk a kérdésekre. Annak ellenére, hogy mozgalmas, mégsincs elkapkodva a vége. Erre nagyon kevés anime képes. Nagyon szép volt a lezárás, engem meghatott. Nem sírtam, de nagyon közel voltam hozzá. De mivel nem szeretek rébuszokban beszélni, ezért:

SPOILER KÖVETKEZIK! Ha nem láttad az animét, de szeretnéd megnézni, akkor ugord át ezt a részt

Ez az anime részint rávilágít arra, hogy mit tartok én az élet értelmének: Hogy maradandót alkoss. Nem kell, hogy emberek milliói kövessenek téged. Ha egy pár embernek is örömöt okozol életében, és követni fogja azt, amiben hittél, már nem haltál meg hiába. Ezt mutatja meg ez az anime. Mert bár végül a háborút mindkét fél kvázi elvesztette, mert mindkét király meghalt, de végsősoron mindketten győztek. Nagyon szép volt az a jelenet, amikor Neko megtalálja Shiro esernyőjét, és mondja, hogy visszaviszi neki. De Kuroh mondja, hogy nem tudja már visszavinni neki… Erre Neko, tehát ő a mi királyunk. Nagyon megsiratja, Kuroh úgy tűnik megértette, mire gondolt Neko, átöleli, és mondja, hogy ő tényleg mi a királyunk. Vagy a másik, amikor a vörösök királya ment el, szól közben a -Requiem of Red-, majd a síró tömegből valaki elkezdi kiáltani, hogy “No blood, no bone, no ash”, és aztán mindenki egy emberként harsogja. Most is beleborzongok, ha rágondolok. Én ezt hívom szép halálnak, az a két ember nem hiába halt meg.

Ugye írtam arról, hogy mennyire szeretem angela: To be with U! dalát, amit továbbra nagyon szeretek, de egy ilyen komoly történet után egy ilyen zenét hallgatni nekem kicsit illúzióromboló volt, én legalábbis ennek nem találtam meg az értelmét. De az ending dal (Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori) nagyon a helyén van, és érthető, hogy miért szolgál endingként. Komatsu Mikako Neko hangja, és itt részint a saját (karakterének) magányáról énekel, de Shiro mellett boldog. Nagyon szép dal, csak azért nem hallgatom sokat, mert már-már demoralizáló hatású, szerintem a depressziósokat képes lenne még jobban maguk alá ásni. De azért hallatszik, hogy atsuko és KATSU írták a zenét, benne van az angelás stílus.

Ami miatt még nagyon jó volt az anime, hogy nem tárta eléd a teljes történetet, nem rágta a szádba, hogy mi miért történik, hanem gondolkodásra késztet. Én is sokat gondolkodtam, hogy áll össze a történet, én a következőre tippelek, hangsúlyozom, saját gondolatmenet: Azért mentünk vissza az 1945-ös Németországba, mert ott van a kapcsolat a két látszólag egymástól teljesen független történetnek. Egy réges régi lezáratlan történet zárul le ebben az animében. Nem vagyok biztos abban, hogy okosságot mondok, de Yashiro reinkarnációja Weissmannak, és valahogy visszatér a lelkébe, ezért mutatkozik be a 11. rész végén Weissmannként. És azt a régi harcot fejezik be most. Melyet bár mindkét klán elvesztett, mert a királyuk meghalt, de végsősoron mind a ketten győztesnek mondhatták magukat.

SPOILER VÉGE

Megnéztem a Tsumetai Heya, Hitori dalból készült videoklipet, nagyon tetszett. A YouTube-on nem találtam meg teljesben, de egy részletben itt van:

Igazából ez a másik ok, ami miatt szeretek animét nézni. Nemcsak maga az “anime nézés” élménye ér, hanem hallhatok olyan dalokat, amiket eddig nem. És én, akinek a zene lételeme, annak ez külön élmény. Ráadásul a japán zenét azt tartom csodálatosnak, mert még most is hallani olyat, amit eddig soha, ezért sok mostani zenére lehet azt mondani, hogy ezekre még x év múlva is emlékezni fogunk, annyira jók lettek. Érdekes egyébként hallani, hogy Komatsu-sannak kicsit nehezére esik az r betűt kimondani, de a dalból ki lehet hallani, hogy nem hiába ragadott mikrofont, és jól teszi, hogy énekel.

Mindenkinek ajánlom az animét, nekem egy élmény volt.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: