SwordArtOnline1Legalábbis nálam, ugyanis ma láttam az utolsó részt. Hogy őszinte legyek, nekem nem jött be a vége. Amekkora lendülettel, lelkesedéssel, és elánnal néztem az első felét a sorozatnak, a másodikra ez úgy apadt el. Nekem az egész ALFheim Online játékvilág nem jön be, nagyon disszonáns a SAO világához képest, bár tény, hogy kellemes volt látni az elfeket, tündéreket, nincs olyan Nintendós, akinek ne egyből a The Legend of Zelda széria ugrana be a jelenetek láttán, de mégis…

SPOILER

Mindazonáltal én értem, hogy mire föl a váltás, ugyanis az egész második fele az animének (kb. 15. résztől) már csak abból állt, hogy Kirito hogy menti meg Asunát, és mitől lehetne szebb, mint egy ilyen fantázia-tündérvilágban megvalósítani mindezt. Néhány napja Tukeinonnal leveleztem, és ő világított rá néhány jogos hibára az anime kapcsán. Az egyik legfontosabb, Asuna szerepe hogy megváltozott az új játékban. A SAO-ban szinte amazon volt, Kiritóval együtt harcoltak a gonosz ellen, majdhogynem egyenrangú párnak lehetett kikiáltani őket, de aztán jön a váltás, hogy elrabolják, és mintha kiszívták volna minden erejét, csak tűri, hogy ő egy fogoly, és várja, hogy Kirito, a világ hőse majd jön, és megmenti őt. Bár az utolsó részekben kiderül, hogy egyáltalán nem egyszerű bejutni oda, ahol Asuna raboskodott, de meg merem kockáztatni, hogy Asuna egymaga is kiszabadult volna, ha nem veti alá magát a szerepének. Ez most egy anime karakter esetében kicsit hülyén hangzik, de remélem, hogy érthető, hogy mire gondolok. ^^’

A másik nagy furcsasága – mert ez nem is negatívum – ez a nagy kusza érzelmi szál, ami Kirito és Sugu között van. Unokatestvérek (kezdjük ott, hogy elsiklottam emellett, és bár értettem, hogy adoptálták, de ez valahogy kiment a fejemből, ezért abban a hitben néztem az animét, hogy testvérek), de Sugu beleszeret Kiritóba. Ez még csak hagyján, de a csavar ott van, hogy bár Sugu idegenkedik a videojátékoktól, ám bekapcsolódik az ALFheim Online játékba, és én végig abban a hitben éltem, hogy Sugu végig tudta, hogy az unokatestvére az, akivel találkozik a játékban, és valójában azért kapcsolódott be, hogy segítsen neki megmenteni Asunát. Csak Kirito nem tudott róla. Ám a 22. részben kiderült, hogy egyáltalán nem tudtak egymásról, Sugu teljesen kétségbeesik, amikor megtudja, hogy ki az, akivel játszott. A poén ugyanis ott van, hogy beleszeretett abba a srácba, akivel együtt volt a játékban, de nem tudta, hogy ugyanabba a fiúba szeretett bele, mint akibe a valóságban. Szegény lányt, komolyan mondom, annyira sajnáltam. ^^’ Egyébként azért is hittem azt, hogy az unokatestvére megsegítésére ment a játékba, mert amikor Kiritóék kijöttek a SAO-ból, akkor Sugu többször átölelte őt, hogy minden rendben lesz, és bármiben segít neki.

Az utolsó rész sem tetszett, ahogy le lett zárva az a “nagy” harc Asunáért. Azt láttam, hogy a faszi (nem jut eszembe a neve) miket csinált Asunával, és ezt nagyon jól le is rendezték a játékban, az nagyon jó volt. De hogy a való világban Kirito elveszi a kést, és elvágja vele a torkát… Ez nekem egyáltalán nem jött be. Egy játék keretén belül sok mindent meg lehet csinálni, de a való világban így lerendezni egy “vitát”, inkább egy alávaló ember tenne ilyet, nem pedig egy hős. És ez már csak azért is csalódás nekem, mert bevallom őszintén, az elején nekem nem tetszett, hogy két szereplő összejön a 10. részre. De próbáltam elhesselgetni ezeket az érzéseket, mert azt gondoltam, hogy csak irigységből nem tetszik, mert de jó lenne nekem is olyan szerelemben élni… Aztán a 12. részben bejött a kislány, Yui, akinek ugye senkije nincs, és olyan boldog volt, hogy egy férfi és egy nő mellett ébredhetett fel, rögtön papa-mama lettek neki. Most eltekintenék attól, hogy 16 évesen kicsit furcsa szülői szerepet adni két embernek, mert megvan ennek a maga értelme. Én ezt úgy dekódoltam magamban, hogy attól, hogy valaki más, neki ugyanúgy szüksége van az érzelmi biztonságra. Yui mássága abban merül ki ugye, hogy ő egy program. Majd jött a 14. rész, ahol csak lestem, hogy mit meg nem csinálnak… Nagyon messzire mentek el a történetben, ráadásul a SAO játékszabályainak megszegésével folytatódhatott csak a történet. Ugyanis Kirito és Asuna is meghaltak, és aki abban a játékban meghal, az a valóságban is eltávozik ugye, és ők ketten a való életben mégis tovább élnek, ezért nem tudtam elképzelni, hogy hogyan tovább. Aztán jön az új játék, ahol a szerepek megváltoznak. És mondom, ahogy a játéknak vége lett, az tetszett, mert ott, abban a közegben tényleg láthattuk, hogy végzi egy alattomos, gyáva ember, akinek csak a saját érzései szentek. De ahogy a való világban véget vetettek ennek, az nagyon nem jött be. Pedig pont azt vártam, azért is próbáltam a negatív érzéseimtől elhatárolódni, mert abban reménykedtem, hogy a végére látni fogom, hogyan lehet hősiesen küzdeni a szerelemért, de így… Én senkinek az életét nem venném el, hát ki vagyok én, hogy rendelkezzek más felett. Mindnyájan emberek vagyunk, ha ő istennek hiszi magát, és azt hiszi, hogy bármit / bárkit megkaphat könnyen, akkor az élet úgyis benyújtja neki a számlát, és az egyáltalán nem lesz olcsó. A szerelmi szál miatt meg nem hiába volt rossz érzésem.

SPOILER VÉGE

Tehát, ahogy összegezni tudom a gondolataimat, az első fele, a SAO egy dinamikus, pörgős játék, imádtam, egész nap a fejemben volt a történet, alig vártam a folytatást, majd jött ez a szerelem, és aztán az ALFheim Online, ami egy vontatott, lassú történetet hozott magával, ahol már csak a két főszereplőn volt a hangsúly, mindenki más eltűnt. Megvan ennek is a maga értelme, de mintha két külön animét láttam volna, valahogy nem tudom a két játékot összekapcsolni. Hát, nem tudom, hogy mit mondjak így a végére, nagyon sajnálom, hogy így alakult, pedig annyira vártam. De az látszik, hogy jön a folytatás, kíváncsian várom a Sword Art Online II-t, vagy amilyen alcíme lesz. De még a mangának meg a Light Novel-nek sincs vége. De ha az ad egy kerek egészet, akkor még változhat a véleményem jó irányba. :)