Na, ahogy ígértem, külön postban írok a Leeával történt beszélgetésünkre. Előrejelezte a post elolvasása után, hogy majd élőben megbeszéljük, mert volt egy-két félreértés, meg elsiklottam egy-két fontos dolog mellett. Lássuk is:

Én egyébként azt hittem, hogy “csak” olyan szinten, nem vettem figyelembe dolgokat, mint a K animében, ehhez képest olyan dolgokat mondott, amikben egyébként maximálisan igaza volt, de akkor annyira lesújtott, hogy azokra nem figyeltem, amikre felhívta a figyelmemet. Két dolog miatt is: Egyrészt mert totálisan félreértettem az animét, másrészt meg, ahogy írta a fórumban, én tényleg úgy értelmeztem, hogy nem olyan nagy dolgok, már csak azért is, mert most beszéltük csak meg, de ha ott – ha csak egy mondatban is – de kiírja, hogy fatális hibák vannak benne, akkor lehet, hogy rejtetté tettem volna azt a postot. SPOILER Mint kiderült, Sugou nem halt meg azáltal, hogy elvágta a torkát (mivel csak belevágott), amikor Kirito bemegy a kórházba, akkor el is mondja Asunának, hogy a rendőrség érte jött. Ez nekem teljesen kiesett, mert csak az ordítást hallottam, meg a messzi képet láttam, ezért én abban a hitben éltem, hogy intézhetik a temetését. És emiatt annyira le voltam döbbenve, hogy ennyi volt? Ezt akarják lenyomni a torkomon? Hogy pár percig bár láttam, hogy mi történik, de a szövegre nem figyeltem tudatosan. A másik meg Asuna “börtönléte” az ALFheim Online-ban, amit említettem is, hogy mi ez a furcsa szerepváltás. Leea ekkor olyan információáradatot zúdított rám ezen a téren, amiről SOHA ÉLETEMBEN nem hallottam. Az egy dolog, hogy a videojátékos kultúrám 98%-a a Nintendótól származik, de hogy olyan Asunának olyan játékosbéli tulajdonságait halljam, amiről tényleg még életemben hozzá se szagoltam, az nagyon furcsán érintett, mert azért itt-ott olvasgattam XBOX, PS játékokról, még ha nem is mélyrehatóan. Mint kiderül, ez a GM, és a karaoke fórumban kérésemre elmagyarázta, hogy megy ez a rendszer. SPOILER VÉGE Nagyon bántott, hogy ennyi minden mellett elsiklottam az animében. Ez persze nem azt jelenti, hogy félteni kell engem, hogy jaj, nehogy kimondják nekem az igazságot, mert akkor szegény picik lelki világomnak annyi, pont ellenkezőleg. Én rendkívül becsülöm azokat az embereket, akik őszinték velem, és ezért is szeretek Leeával levelezni, mert őszintén nyilvánul meg előttem. Az, hogy fáj esetleg, az legyen az én dolgom, felnőtt ember vagyok, fel tudom dolgozni. De az tény, hogy nagyon kerestem az okokat, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire elsiklottam ezen dolgok mellett. De nem is ez a legdurvább, hanem hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy esetleg bármi is hibádzik az elméletemben, a képek alapján annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy itt az anime bukott hatalmasat. Valamint amiatt is gondoltam, hogy adja magát ez a vége, mert a második felére tényleg nagyon vontatottnak éreztem az egészet, és valahogy az egész leszálló ágban volt nálam, és a végére padlót fogott. Igazából miután megbeszéltük a dolgokat, sokat javult az összkép, de nem annyit, hogy nyilvánosan megbánjam, amiket kiírtam, és penitenciaként százszor megnézzem az animét egymás után. Ugyanis ezután sokat agyaltam azon, hogy miért lehetett az, hogy ennyi dolog mellett csak úgy elmentem. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy a K anime történetét – még ha ott is kihagytam 1-2 fontos dolgot – sokkal jobban össze tudtam rakni, pedig az bonyolultabb. Aztán arra jutottam magamban, hogy továbbra is ez az érzelmi szál, az új játék lassú folyása egyszerűen olyan változást okozott, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Ugyanis a második felével tényleg úgy voltam, hogy jó-jó, sőt még én is azt mondom, hogy megvan a maga értelme, főleg, hogy tisztábban látok, csak koránt sem kötötte le annyira a figyelmemet. És most ezzel a mondatommal elfogadom, hogy nem leszek népszerű, meg harapni fognak érte, de ebben részint az anime is hibás. Mert az igaz, hogy én is odafigyelhettem volna, de a történetnek is olyannak kéne lenni, hogy odavonzza a figyelmemet. De az biztos, hogy ha jön a második széria (már pedig jönnie kell, ez nem maradhat annyiban), akkor elsők között fogom leszedni, és megnézni, mert azt el tudom képzelni, hogy a kettő alkot egy teljes egészet, akkor lesz teljes a történet, és akkor teljesen másképp fogom látni az egészet. De Ninty ajánlott egy blogpostot, hogy olvassam el, és mivel ismerem annak szerzőjét (csak névlegesen, amúgy soha nem láttam, nem beszéltem vele), ezért nem volt nehéz rátalálni, meg is mutatom: SAO kritika. Kritika… nem kritizálja, legyalázza az animét, nagyon durva dolgokat írt. Egy-két dologgal egyetértek, mert leír jó dolgokat, de a nagyjával nem, mert a fogalmazási stíluson is meglátszik, hogy felnagyítja a problémákat.