Ma láttam az 5. részt az új Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, és tényleg kicsit problémás, ugyanis sokkal brutálisabb a második évad. Van itt már minden, csak ne az anime nézése közben együnk, mert kajánkat garantáltan viszont fogjuk látni nem éppen gusztusos formában.

SPOILER

Megjelent az aranyeret felrobbantó démon, úgyhogy tudom, mit beszélek. Annyiban rosszabb, hogy nem látom egyelőre az okát a durva agressziónak, ugyanis Akutabe kegyetlenül bedurvult. Már a démonoknak sincs kegyelem. Azon még elnevetgéltem, ahogy Azazel-san-t kétszer kidobja az ablakon, és mind a kétszer elvasalja egy autó, aztán tolókocsiban tér vissza, de hogy Mossan-t miért üldözte ennyire agresszívan, arra számomra nincs magyarázat. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy nem szabadna ott lennie. Mossan feltűnése sem volt semmi, ugyanis Rinko találja meg, aki csak egy aranyos kis plüssbábut lát benne, De Azazel, és Beelzebub nagyon szeretné, hogy senki ne tudjon róla. Miután többszöri kérésre sem engedi el, Azazel egy vasvillával fenékbe szúrja a csajt, aki válaszul úgy fejbe vágja, hogy több emeletet zuhan. Mint kiderül, azért titkolják ennyire a jelenlétét, mert ő volt az, akinek a Grimoire-ja végül felkerült a mennybe, tehát neki kéne halottnak lenni, ennek ellenére megjelenik. De a harmadik rész volt a legviccesebb. Kellemetlen, amikor aranyérrel kell orvoshoz menni, nem igaz? Akkor milyen ciki a történet, ha az orvos egy transzvesztita, főleg hogy Beelzebub kihozza belőle, hogy miért is épp az ágát választotta az orvostudománynak. Aztán jön az öregember, annak története, és úgy robban a hátsója, ahogy csak nem szégyellik. A disznó alakú démon neve még ismeretlen számomra, de azt már lehet tudni, hogy ő a felelős érte. A többi majd kiderül.

SPOILER VÉGE

ArataA másik anime, amit nézek, az az Arata Kangatari. Na ez egy rendkívül érdekes történet. Most tartok az utolsó előtti résznél, és tetszik, hogy több háttér-üzenete van. A történet lényegében egy 17 év körüli srácról, Hirohara Aratáról szól, akit nem fogadnak el az iskolában, ijime áldozata lesz. És amikor úgy tűnik, hogy az egyetlen barátja is elfordul tőle, és végleg hikikomori lesz, akkor kerül át a másik világba, ahol annak Aratája kerül egy titokzatos erdőbe, ahol megtörténik a bizonyos csere. Egyvalamit tudni kell az animéről: A manga már a 14. kötetnél jár, így egyáltalán nem titok a sorozat a maga 12 részével sokat nem tud elmondani. A nagyobb baj az, hogy amit elmesél, azt is foghíjasan. Például nem értettem, hogy a csere után, amikor a két Arata még csak nem is hasonlít egymásra, hogy nem látják a többiek, hogy nem ugyanarról a két karakterről van szó. Tukeinon olvassa a mangát, és megírta, hogy csak ott térnek ki arra, hogy ez a csere úgy történik, hogy a külső ott “megmarad”, csak a jellem cserélődik. Ehelyett az animében a csere úgyszólván 100%-os lesz. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha az animében ezt valahogy megoldják, még akkor is, ha bizonyos történetek kimaradnak emiatt. Ez a 12 rész effektíve kevés arra, hogy a lényegi történetet megismerjük, így gondolom, több évadosra tervezik. Azt már most látom, hogy ezt a sztorit le fogják zárni, de ez az egész tényleg csak egy rövid ízelítőnek jó a hosszú mangából. Csak hogy ennek az egész cserének a legyen értelme: Hinohara Arata a másik világba kerülve sok mindent megél. Ez egy fantázia-világ. Itt a másik Aratát vádolják meg a hercegnő meggyilkolásával. Mint kiderül, ártatlan, sőt, a hercegnő is túlélte a támadást, ám csak úgy gyógyulhat meg, ha Arata eljut hozzá. Az biztos, hogy annak ellenére, hogy az anime történetének is lehet értelmet adni, tele van klisékkel. Minden látott történetszeletről el lehet mondani, hogy már láttuk valamelyik előző animében. Véleményem szerint alapjáraton nem a klisékkel van a baj, hanem azok alkalmazásával. Sok történet itt vérzik el, ahogy az Arata animében sem győzedelmeskedik ebben. Illetve pontosítok: A végén levő nagy harc értelme az, ami egészen jó lett, az elején, közepén levő csaták engem nem hatnak meg. És ahányszor mondják Aratának, hogy “hiszek benned”, ha az nem lelkesíti fel, akkor semmi. Összecsapott lett az anime, szerintem jobban jártak volna akkor, ha szépen nyugisan, mindenre kitérve mesélik el a történetet több évadra bontva, a mangát hűen követve. Legfeljebb az adott évad végén térnek le a főtörténetről, hogy valami lezárást kapjon. A zene viszonylag jó. Nekem az opening (Sphere: GENESIS ARIA) alapból tetszene, de nem jön be, ahogy a lányok éneklik. Nem érzem a hangjukban azt az érzelmi érettséget, amellyel hitelesen elő tudják adni a dalt, pedig nagyon jó lenne, és a hangjuk megvan hozzá. Az ending (OLDCODEX: The Misfit Go) viszont nagyon menő. Ilyen rock-ballada hangulatú, tetszik az énekes hangja is. Viszont a 9. résztől beszúrtak egy második endinget, ami szerintem csak azért történt, mert a történet azon részéhez azok a képsorok jobban illenek. Ez is OLDCODEX dal, a kislemez B-side track-je, de ez egyrészt nem gyakorolt rám hatást, másrészt meg véleményem szerint csak azért mert a történés új képsorokat kíván meg, az nem kéne feltétlen azt jelentse, hogy a zenét is le kell cserélni.

free! 400mA harmadik anime, amit nézek, az konkrétan idei nyári: Free! Iwatobi Swim Club. Na most, nem sok sport-animét láttam, de tudtom szerint a sport-animék alapvetően a shounen kategória berkein belül mozognak. Ennek is elvileg annak kéne lenni, mert bár az úszást mindkét nem egyformán műveli, ám itt 5 fiú a főszereplő. Miről is van szó? Négy fiú gyerekkorában együtt tanul meg úszni, és együtt járnak versenyekre. Ám amikor Haruka és Rin versenyeznek, mindig Haruka győz. Rin nehezen viseli a vereséget, mindig sírva fakad, és ezt ellenfele is észreveszi. Hogy a vereséget szenvedett fiú fejlődjön, pár évre Ausztráliába költözik, eközben Haruka abbahagyja a versenyszerű úszást. Pont azért, mert neki is legalább annyira fájt, hogy barátját így megviselte a vereség, ezért úgy döntött, hogy ő maga felhagy az úszással. Így végül az eredetileg négy fősnek indult csapat az évek során két főre csappan (mármint azok száma, akik továbbra is úsznak, Harukával azért megmaradt a barátság). Tinédszer korukra ők ketten nagyot álmodnak, és úszóklubot alapítanak. Harukát nagy nehezen beszervezik, de időközben Rin is hazatér. Nagyon örülnek neki a többiek, ám ez nem kölcsönös, ugyanis annyira alávetette magát az úszásnak, annyira szenvedélyévé vált, hogy semmi nem számít neki, és “ellök” magától mindenkit, aki az útjába mer állni. Eddig 7 részt adtak le az animéből, ezalatt kiderül az is, hogy miért is akarja ennyire az egészet. De hogy vajon idővel többet ér-e a barátságuk és újra kibékülnek, vagy örök ellenfelek (vagy itt már inkább ellenségek) lesznek, az idővel kiderül, még előttünk is titok. Mindeközben csatlakozik hozzájuk egy srác, aki rúdugrásban jeleskedik. Neki az a legnagyobb hibája, hogy bár nagyon jól ki tudja számítani az ugrását, semmi spontaneitás nincs benne, ezért nem látnak élvezetet a mutatványában. Ellenben a srác észreveszi, sőt meg is irigyli Haruka gyorsúszási technikáját, és úgy dönt, sportágat vált, és csatlakozik a fiúkhoz. Egyetlen baj van: Egyáltalán nem tud úszni, ezért úgy kell megtanítani. És hamar kiderül, hogy a számító készsége (itt nyilván nem abban a negatív értelemben) finoman szólva sem elég, hogy megtanuljon úszni. Sokat küzd, mire eléri a fiúk szintjét. A történet talán nem hangzik annyira mélynek. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ahogy megyünk előre a részekben, mintha úgy válna egyre irrelevánsabbá az alapsztori. De érdekes, hogy pont a 7. részre térünk rá vissza, előtte pont elhagytuk ezt. Lehet érteni a kitérő lényegét, csak nem biztos, hogy egy 12 részesre tervezett animében ez megengedhető. Ez az egyik probléma, a másik meg az, hogy ahogy az elején írtam, elgondolásom szerint shounennek kéne lennie. Ám néha annyira nagy hangsúlyt helyeznek a fiúk izmos felsőtestére, ahogy megvilágítja a napfény, és ahogy hullanak róluk a vízcseppek, miközben a női karakterek (pontosabban egy, aki a menedzseli a fiúkat) kishíján elélvezve nézik őket, hogy micsoda bicepsz, meg milyen csodálatosan kidolgozott tricepsz… A férfi nézők nem biztos, hogy erre kíváncsiak. Az már csak hab a tortán, hogy több shounen ai-ra utaló jelenet van, így ezek alaposan kimerítik a shoujo fogalmát. Én mégis nézem, mert annak ellenére, hogy nem tudok úszni, nagyon szeretem a vizet, és egy ilyen anime nézése közben sajnálom, hogy nem tanultam meg. A zenék egészen jók. Az opening (OLDCODEX: Rage on) rendkívül lendületes, energiával tölt fel, miközben hallgatom. Az ending (STYLE FIVE: SPLASH FREE) az öt főszereplő srác seiyuu-ja éneklik, tipikus trendi fiúegyüttes dal. Szerintem ezt az animét nem fogják sokan szeretni. Fiúk a fenti okok miatt szinte kizárva, és a lányok közül azok is, akik komolyabb történetre vágynak, ők is dobni fogják.