supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2013. október

JAM Project: THUMB RISE AGAIN

Posted by supermario4ever - 2013. október 30. szerda


Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 2013. október 23.
Kiadó: Lantis
LACA-15340
Ár: ¥3.000

  1. Groundbreakers 7:46
  2. THUMB RISE AGAIN 4:33
  3. Rage against the intrigue 4:49
  4. Fight on! 5:33
  5. Live True 5:08
  6. Amor ~Toaru Otoko no Monogatari~ (Amor~とある男の物語~) 4:59
  7. Samurai Parley (侍パーリー) 3:53
  8. Frontiers 5:23
  9. MIKAZUKI ~Tenshabi~ (MIKAZUKI~天赦日~) 4:37
  10. Light and Shadow 4:47
  11. Lost my heart ~Kaze no Kioku~ (Lost my heart ~風の記憶~) 4:15
  12. Viva My Life 4:39
  13. Long way to go 2:05

A THUMB RISE AGAIN a JAM Project 3. stúdióalbuma. A dalokat Los Angelesben, a Capitol Studios-ban vették fel több mint 70 zenész közreműködésével. Az album a 21. helyet érte el az Oricon charton.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 25 15 23 29 16 24 21 5.633
2. hét 37 x x x x x x x.xxx
3. hét x x x x x x x x x.xxx
4. hét x x x x x x x x x.xxx
Összes eladás 5.633

Posted in AniPedia, JAM Project, Letöltés | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Gyászos 20. évforduló

Posted by supermario4ever - 2013. október 28. hétfő


Még mindig nagyon szeretem Okui Masami dalait, és rettenetesen sajnálom, hogy idén nincs mit írni róla, hiszen idén ünnepli karrierjének 20. évfordulóját. Eddig semmi új kiadványt nem adott ki, pedig a 10. évfordulóra is készült 2003-ban (Masami Kobushi) és a 15-re (A Tribute to Masami Okui ~Buddy~), most meg… Egyszerűen borzasztó. Mindenesetre a rajongók azért megemlékeztek róla, és egy ötletes képet tettek közzé ezen egyébként nemes évforduló alkalmából:

Okui Masami 20th AnniversaryEzt augusztus 21-én tették közzé, az 1993. augusztus 21-én megjelent első kislemezének, a Dare Yori mo Zutto… emlékére. Nagyon úgy tűnik, hogy bejött a félelmem a Lantis-hoz való átigazolás kapcsán, Okui Masami ugyanúgy végzi, mint a több JAM Project tag szólókarrierje. Egyszer-egyszer megnyilvánul szólóban, talán egy albumot is megengednek nekik megjelentetni, elmegy belőle 2-3000 példány, és után pár évig csend és hullaszag. Okui Masami-nak is tavaly jelent meg a Love Axel albuma a Lantis által, nem sokkal utána a Sora no Uta kislemez, és kész. Azóta semmi.

De igazából Okui Masami-t sem értem. Amikor 2004-ben megalapította az evolution kiadót, én úgy képzelem el, hogy akkor szabad teret kap. Nekem az volt az elgondolásom, hogy azért alapította meg a saját kiadóját, hogy az senki ne szólhasson bele, hogy képzeli el az albumait, és gondolom, hogy a promóciót is teljességgel ő pénzeli, persze itt-ott besegíthetnek neki. Aztán annak is az lett a sorsa 2011-ben megszűnt. Akkor lett volna igazán értelme, hogy ha a saját kiadójánál megjelent albumok eladásai meghaladják a King Records-nál megjelent albumokét, hiszen azt is feltételezhetnénk, hogy azért alapított saját kiadót, mert a promócióval sem volt megelégedve. Ehhez képest már az első saját kiadású albuma is rosszabbul teljesített annak idején, mint az utolsó King Records-os. Az igaz, hogy ez a probléma lényegesen összetettebb, hiszen pénz kérdése is, hogy egyáltalán mennyit tud legyártatni az albumból, de azért annak idején lehetett annyi ismerete, hogy tudhatta, hogy nem érdemes pár ezres albumeladásért kiadót alapítani, mert abból még Japánban sem lehet megélni, hiába drágák ott a CD-k. Ebbe annak idején nem láttam bele ennyire, csak annyit láttam, hogy nincs nagy baj, legalább is nem tudunk róla, hát jól megél a maga lemezeladásaiból. Aztán 2010-től lehetett érezni, hogy valami nincs rendben, amikor az más volt az i-magination CD katalógusszáma, mint az előzőeké, aztán ki lehetett venni az adatokból, hogy a Dwango lemezkiadóba olvadt be az evolution. De még ekkor is úgy voltam vele, hogy legalább jó kezekben van, aztán 2011-ben megszűnt… És nincs nagyon folytatás annak ellenére, hogy a Lantis a szárnyai alá vette.

Reggel bescanneltem a My Jolly Days kislemezének borítóját, ezt most közzé teszem:

01020304A kislemezt még tavaly vette nekem Tuki Japánban, hálám azóta is fáradhatatlanul üldözi, hogy megbízott bennem, és megvette nekem úgy, hogy utólag fizettem ki, amikor itthon átadta.

Próbára tettem a scannert, ugyanis tegnap este jutott eszembe, hogy a WMware által használok virtuális Windows XP operációs rendszert, és a scannerem régebbi fajta (HP scanjet 3970), ezért csak Vistáig van drivere. Windows 7 alatt is használható, a VueScan program segítségével egészen jól egyébként, de hát úgy voltam vele, hogy ha lehetőség van használni az eredetit, akkor miért is ne? Egészen jól működik, főleg, hogy nemcsak 300 dpi-ben lehet scannelni. Bár nekem max. 600-as bőven elég, de láttam, hogy lehet 9600 dpi-ban is scannelni. Csak lestem, hogy kinek kell ekkora méretű kép? O_O Több mindenre is használom az XP-t, hiszen a KaraFun nem működik a 64 bites Windows 7 alatt. Mondjuk XP alatt meg túl jól, még régebben beszéltük az Adarna karaoke fórumon, hogy Windows 7-nél a hang hol siet, hol késik. Néhány régebbi kfn-emet néztem meg, és fantasztikus, hogy merre nem csúszik el. Igazából csak ilyen néhány tizedmásodperccel, de észrevehető. Meg hangfelvétel is csak XP-nél pontos. A harmadik, ami miatt gyakrabban fogom elővenni az a régebbi oprendszert, a Microsoft Office. Leeának írtam E-mailen, hogy teszek egy próbát a 2013-as Office-szal. Aztán mondta, hogy ő megmarad a 2003-asnál, mert jóval kevesebb helyet foglal, és semmivel nem tud többet, mint az ezt követők. Elképzelhető, hogy van benne valami, tegnap úgy döntöttem, hogy váltok. Csak azzal, hogy leszedtem a 2013-as Office-t, majdnem 4 GByte-nyi hely szabadult fel, és feltettem a 2003-asat az XP-re, az meg 1 GByte-ot sem igényel. Hihetetlen nagy különbség, és ha tényleg nem nyújtanak többet az újak, akkor csak azért, mert szebbek és trendibben néznek ki az újak, felesleges attól azokat azt használni, ha nem valóban nyújtanak többet.

Időutazásnak is tökéletesen megfelel az XP. Olyan jókat pasziánszozgatok rajta az utóbbi napokban, viccen kívül. Ha van lehetőségem meg, miért is ne menekülhetnék oda néha az internet világából? Bár háttérkép terén túlságosan visszamentem az időben, de ha megerőltetem magam, akkor korabelinek mondható:

asztal20131028Nahát, most látom, hogy ezen nem látszik a WMware. O_O Az a helyzet, hogy ha azt teljes nézetben használom, akkor ott van felül, és sehogy nem tudom onnan lekaparni. Abból a szempontból jó, hogy azonnal vissza tudok ide térni, de mégis…

Posted in Masami Okui | Címkézve: | Leave a Comment »

Rey – H.A.B

Posted by supermario4ever - 2013. október 25. péntek


Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 2011. április 6.
Kiadó: Lantis
LACA-15112
Ár: ¥3.300

  1. Hit and Break 3:47
  2. Road to Kingdom 4:33
  3. RIDE OUT! 3:25
  4. LEGEND of KAISER! 4:24
  5. Mugen Kairou -Mobius- (夢限界楼-メヴィウス-) 4:19
  6. Kuchi Dake Banchou (口だけ番長) 4:17
  7. AXEL TRANSFORMERS 3:38
  8. Rescue Dream! 3:36
  9. Rasen (螺旋) 5:02
  10. Alive a Soldier 3:33
  11. Boukensha (冒険者) 4:36
  12. BURNING HERO 4:14
  13. THANK YOU 4:40

A H.A.B Rey első albuma. Az album nem került fel az Oricon chartra.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Posted in AniPedia, Letöltés, Rey | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Próbanyelvvizsga

Posted by supermario4ever - 2013. október 22. kedd


Ma csináltunk egy próbanyelvvizsgát, hogy ha ma lenne, ki az, aki átmenne, és ki az, aki spórolhat a pótnyelvvizsgára… Nagyon úgy tűnik, hogy nálam ilyen pár pontokon fog múlni a sikeresség, ugyanis 54%-ot értem el, és ugye 60%-tól lehet pezsgőt bontani. Az olvasott szöveg értése dominál az írásbelinél, mivel az adja az írásbeli összpontszámának a felét. Ahogy korábban írtam, három részből áll, de mind a három résznek vannak olyan buktatói, amin nagyon könnyű elcsúszni, és mivel egy-egy helyes válasz 2,5 és 5 pontot ér (attól függ, hogy az adott feladatnál hány válasz szükséges), ezért itt lehet a legtöbbet veszíteni, és olyanok vannak, hogy például ahol címet kell adni (az első részt így neveztem el, nincs hivatalos elnevezése) a szövegnek, ott olyan van, 10-ből kell 5-öt kiválasztani, és az adott szöveghez biztosan van kettő, melyet odaillőnek tartasz első ránézésre. A fő kérdés az, hogy felismered-e, hogy melyik illik oda jobban? Fel lehet ismerni, de nagyon oda kell koncentrálni, mert a helyes válasz 5 pontot ér. A nyelvhelyesség két részre van osztva. Az első rész egy levél, ott kihagynak egy-egy szót, azokhoz tartozik három meghatározás, és melyik a menő. Ez viszonylag könnyű, mert középfokon illik például az igeidőt, vagy annak ragját felismerni, vagy hogy mikor haben vagy sein a segédige. Ennek második része viszont nehéz, mert ott egy újságcikkből hiányoznak szavak, és azok már sokrétűbbek, arról nem is lelkesedve, hogy 15-ből kell a 10 helyeset kiválasztani. Érdemes az első részre nagyon rágyúrni, és akkor nem lesz baj, ha a másodikban csak 2-3 lesz jó. Az a jó a nyelvtani részben, hogy az csak 30 pontos. Ezért ha ott nincs meg a 60% (de a 40%-nak meg kell lennie), akkor könnyebb egy jó “olvasott szöveg értelmezés” eredménnyel korrigálni, hiszen az 75 pontos. Ezért kell ott nagyon észnél lenni. Azt hiszem tudom most már a titkot.

Egyébként még a nyáron, a tanfolyam elején szembesültem azzal, hogy sok német szót “elutasít” az agyam, nem jegyez meg mindent. Még akkor próbáltam rájönni arra, hogy mi lehet ennek az oka, és nem volt nehéz kitalálni. Ahogy a Nintendónak köszönhetem, hogy németül kezdtem el tanulni, ugyanúgy nekik köszönhetem azt is, hogy elkezdtem ignorálni. A Nintendo 64 korszakának második felében kezdtek el elterjedni a hatnyelvű leírások a játékok mellé. Így terjedtek el nálunk is az angol nyelvű információk a Nintendo játékokról, és mivel már akkor tudtam valamennyire angolul, ezért menő volt nekem azt olvasni, mert azzal a tudással is könnyebben megértettem, mi van odaírva. Ezekben az időkben jött az, hogy nem nagyon érdekelt, hogy mi van írva németül, és ez azt is hozta magával, hogy elvesztettem az érdeklődésemet a nyelv iránt. A Game Boy Advance-nek voltak ilyen hatnyelvű füzetei (egyébként angol, német, francia, olasz, spanyol és holland nyelven voltak olvashatók), ám azon konzoloknak, melyek játékai tokban voltak, azokba már csak vékonyabb füzet fért el, ami egynyelvű volt. Így a GameCube, DS és a Wii korában már az angol dominált, bár “becsúszott” egy-egy német is. Aztán ahogy jött az internet, és az internetes fórumok korszaka, akkor jött az, hogy menő volt az, akinek egy-egy régi játék angol nyelvű volt neki, és nem német, Vaterán ugyanígy kérdezgették (sőt, kérdezgetik most is), hogy ugye angol nyelvű a játék, és nem német, mert akkor nem veszem meg. Ezekhez társult az is, hogy pont mivel sok régi játék angolul ritkaság volt, ezért csak a nyelve miatt több ezer forinttal többet ért.

Ezek mind olyan hatást gyakoroltak rám öntudatlanul, hogy nehezemre esett szavakat tanulni. Hiszen minek tanuljam meg például a “gefährlich” szót, amikor ott van a “dangerous”? Vannak ilyenek, ahogy letisztáztam ezt magamban, könnyebben tanulom meg a német szavakat.

Posted in német, Nintendo | Címkézve: , | Leave a Comment »

Angyalok drámája

Posted by supermario4ever - 2013. október 18. péntek


Tegnap végeztem az Asatte no Houkou és a Saber Marionette J animékkel. Mind a kettő nagyon tetszett, bár mindkettő vége hagyott kérdőjelet maga után.

SPOILER

Nagyon érdekes az Asatte no Houkou, a történet sok tanulságos elemet tartalmaz. Ahogy írtam, Iokawa Karada felnőtt akar lenni, több tényező miatt, ezért mindig ahhoz a bizonyos útszéli kőhöz jár imádkozni, hogy teljesítse a vágyát. Vágya teljesül, ám egyáltalán nem boldog, hiszen Nogami Shouko gyerekké változott. Karada bánata nemcsak ebben merül ki, hanem szembeszülnie kell azzal, hogy koránt sem veszi le a problémát nevelői válláról azzal, hogy felnőtt, hiszen egyrészt hogyan mondja meg nekik, másrészt meg ettől nem képes varázsütésre mindent megcsinálni, és nem fog tudni azonnal dolgozni. Viszont gyerekkori vágya azért inspirálta is, hiszen a konyhában nagyon ügyes, sok mindent megcsinál egyedül. De ezzel egyáltalán nem elégszik meg, és megpróbál munkát keresni. Emlékezetes volt számomra a 8. rész, hiszen miközben Karada gyerekkori múltját nézzük vissza, felhangzott Suara: Kasa dala, mely az opening kislemez B-side track-je, és nem tudtam, hogy a azon túl, hogy ahhoz a kislemezhez tartozik, bármi köze lenne hozzá, de mégis. Nagyon odaillik ahhoz a jelenethez, emelte a dal értékét. Szép ballada, szomorú gyerekkor… És amikor nem sikerül munkát találnia, egy másik városban próbál szerencsét. Ez egyébként hiteles történet, Japánban általános dolog, hogy amikor felnő a gyerek, anyagilag is független akar lenni, mert azt gondolják, hogy a családjukra hoznak szégyent, ha egy bizonyos kor után nem találnak munkát. Karada nevelői hiába próbálják maradásra bírni, ő mégis megy. Egy tengerparti családnál végül el tud helyezkedni szobalányként, itt álnéven ténykedik. Végső nyugalomra itt sem lel, hiszen Shiozaki Kotomi rokonaihoz szegődött, aki Amino-kun egyik barátja, aki viszont Karada osztálytársa. Ő is keresi a lányt, amikor Kotomi felajánlja, hogy szálljanak meg a rokonainál. Amino-kun nem ismeri fel a felnőtt Karadában az osztálytársát, és igen nagy viszály kerekedik amikor megtudja, hogy mi lett azzal a kislánnyal, akibe még szerelmes is volt. Mindeközben Shouko és Karada bátya Hiro is rájönnek, hogy hol van a lány, el is mennek érte. Eközben a konfliktusok rendeződnek, mindenki hazamegy, és láss csodát… Karada ismét gyerek lesz, Shouko pedig felnőtt. És itt jön a kérdés, hogy honnan őrizték meg a követ, amikor elvileg csak egy darab volt belőlük? Vagy ez már az a szituáció, amikor nem érdemes ezen gondolkodni, csak örülni, hogy végül minden rendben lett? Nagyon nem is lehet erre mit kitalálni, ahogy végiggondolom. De szép volt, tetszett.

A Saber Marionette J anime tökéletes példa arra, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Érdekes Faust múltja, és hogy mi is a valódi célja, és igazából nem is ellene kell harcolni. Japoness végül megmenekül, de elvileg Otaru Marionettjei már nincsenek többé, és mégis hazatérnek, és Otaru várja is őket. Ez is furcsa, mert nincs utalás arra, hogy pontosan mi történt.

SPOILER VÉGE

Csak azért nem tudok 8 pontnál többet adni az Asatte no Houkou-ra, mert az ilyen lassú, érzelemdús történetek nem hoznak úgy lázba, mint a pörgősek. De a maga nemében nagyon tetszett. A Saber Marionette J pedig megérdemel akkora hírnevet, mint a Slayers, hiszen pörgős, jó poénok vannak, és megismerjük Japoness múltját, létezésének hátterét, viszont érződik, hogy itt még nincs vége, és lesz folytatás. Mint ahogy lett is J to X néven. Alig várom, hogy láthassam, de előbb a J Again OVA van kronológiailag. Ami rendkívül érdekes, hogy az első szériához képest az OVA sokkal színgazdagabb lett. Élénkebb, erősebb lett a színezet, ez mindenképpen megemeli a hangulatot. Amúgy Otaru “családja” 4 tagúról, 7 tagúra nőtt, hiszen Faust három Marionettje is csatlakozott hozzájuk. Tiger Maiden Circuit-ja még mindig rossz, ezért ő nem tud teljes valójában jelen lenni, mindenkiről, akit meglát azt hiszi, hogy Faust az. De neki el kellett mennie. Jó kis 6 részes OVA-nak tűnik. Tetszik az első openingje, kár hogy csak az első részben hallhatjuk:

Az előadó Imai Yuka, a cím pedig Sakaseruze! Dokyo Bana. Egész jó énekhangja van, engem Matsumoto Rikáéra emlékeztet. Imai Yuka Otaru seiyuu-ja, tehát ismét egy nő szinkronizál férfit. Ami furcsa, hiszen Otaru fiatal felnőtt. Ezek után képest felettébb vicces, hogy Hanagata Mitsurugi hangját egy férfi (Toyasu Takehito) adja, lévén, hogy homoszexuális érzelmeket táplál Otaru iránt.

Miután írtam, hogy az összes Suara-animét végig akarom nézni, így az Asatte no Houkou után a BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~-ra esett a választás. Talán eddigi legsötétebb hangulatú anime, amit eddig láttam. Mondjuk a történet hátterét ismerve talán nem is csoda. A főszereplő lány Wakatabe Mari egy tragédia következtében elvesztette otthonát, családját és barátait, a nagymamájával él együtt. Ő maga az emlékezetét is elvesztette. A nagymamája féltve az unokája jövőjét, a Kaihou Akadémiára adja be taníttatni. Ez egy bentlakásos lányiskola, az igazgatónő igencsak szigorú, a legkisebb udvariatlanságot sem tolerálja. Sem Mari-tól sem a tanárkollégiától. Itt lesz szobatársa Senkouji Hakino, akiz az üdvözlő kézfogás után különös, nagyon kellemetlen érzés fogja el, melynek hatására öntudatlanul elkezdi fojtogatni a lányt. Még idejében magához tér, viszont nem emlékszik semmire, ami abban az önkívületi állapotban történt. Mari ennek ellenére elkezd vonzódni a lányhoz. Engem is meglepett, de mint kiderült, egy Shoujo-ai-val van dolgom, ez az első ilyen, amit látok. Hogy mi lesz ebből, egy zsenge 13 rész után kiderül, de eléggé depressziós, szinte demoralizáló hatása van az animének. Ez a szerelem már csak azért is lesz fájdalmas, mert mint hamar kiderül, hogy Hakino egy űrlény, aki emberként teljesen beilleszkedett az emberi társadalomba. A BLUE űrhajóval érdekezett a Földre, ez csapódott be Kamikakushi szigetére, ahol Mari is lakott, ezáltal vesztette el a családját. Egyelőre ennyit tudok. Az openinget pedig teljesen az animéhez írták, ugyanis Suara: BLUE dala bár nem a legdemoralizálóbb, de ott jegyzik a szomorú balladák között. Az endinget (Tsubomi -blue dreams-) még nem hallottam az animében (az első rész végén csak az opening hangzott el), az egy fokkal optimistább dal eredetiben. Vajon mit hoznak ki ebből a történetből… Valószínűleg végignézem, de ha továbbra is ennyire nyomasztó lesz, az nem hiszem, hogy 6 pontnál többet fog nálam érni. Ez függ a történet végkimenetelétől is.

Posted in Asatte no Houkou, BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~, Saber Marionette, Suara | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

angela – Tooku Made

Posted by supermario4ever - 2013. október 17. csütörtök


Az új szezonból az egyik anime, amit nézek, az a Coppelion. Az első részben csak az ending hangzott el, a Tooku Made. Szerelem első hallásra. Harmadik rész után is nagyon tetszik, és bár még nem jelent meg kislemezen, de úgy rákerestem a TV size-ra a neten, és meglett. Kíváncsi leszek majd a teljes verzióra, de ismét bebizonyították, hogy nagyon tudnak zenét írni, már ennyiből is lehet értelmet adni a dalnak, hiszen a kiáltás szólhat egy távolban lévő személyhez, aki nem hallja meg, így hiába minden.

angela – Tooku Made (TV size)

Az ANGEL nekem annyira nem jön be, nem tudom, hogy a teljes verzió milyen, elképzelhető, hogy megtetszik, mert nem rossz, csak így első hallásra annyira nem tűnik ki az átlagból. A kislemez november 6-án fog megjelenni.

Posted in angela | Címkézve: | Leave a Comment »

Kész a Super Mario Kart leírás

Posted by supermario4ever - 2013. október 16. szerda


A napokban végeztem a Mariós oldalon a Super Mario Kart leírással. Nagyjából így képzelek el játékadatbázist az oldalon, bár ezt még lehetne apróbb ötletekkel finomítani, majd ki fogom próbálni, hogy mennyire jó ötlet. Konkrétan az jutott az eszembe, hogy a “tovább” linket valami képpel helyettesíteni, ahol Super Mario Kart betűtípussal lenne ráírva, hogy “tovább”, a játékra jellemző háttérrel színezve. Találtam is jó betűtípust, csak a háttér nem tudom még, hogy milyen színű legyen, mert ahány pálya, annyiféle háttérszín. Valószínű, hogy a sárgának valamilyen árnyalata lesz, mert az opening videóban is sárga háttér előtt mennek a versenyzők.

A mai nap sem tétlenkedtem az oldalon, ugyanis a Nintendo konzolok alapadatai már korábban kikerültek, ma pedig az összes Európában megjelent Mario játék borítóképét kitettem az adott konzol alá (ennek kb. olyan a hangzása, mintha karácsonykor a fa alá tettem az ajándékot…). Egyelőre az lesz, hogy ha rákattintotok az adott játék borítójára, akkor azt nagy méretben láthatjátok, viszont a készülő játékadatbázisokra átvezet. Ezt még nem tudom, hogy kommunikáljam le az oldalon, hogy mindenki értse, ugyanis félek, hogy zavart fog okozni, hogy akkor most ez hogy van, hogy bizonyos játékborítókra kattintva kinagyítva láthatjuk azt, másoknál pedig információkat olvashatunk. Valahogy jeleznem kéne, hogy melyek vannak készen, vagy melyek készülnek. Mindenesetre úgy fest, ha rámentek a Super Nintendo menüpontra, akkor a többi játék borítójára kattintva teljes méretben megnézhetitek, de a Super Mario Kart-ra kattintva már a játék adatbázisára mentek át. Ott majd valahova kiteszem a borítóképet. Legjobb lenne egy olyan táblázatot csinálni, mint a GPortálos Mario oldalnál volt, de az a baj itt, hogy ha egy táblázat túlmegy egy h2-es (vagy bármilyen bekezdéstől eltérő formátumon, csak ezt használom legtöbbször) bekezdésen, akkor az a táblázat alá kerül, így előfordult, hogy ott egy hatalmas üres hely tátongott. A WordPress-nél effektíve nincs alaplehetőségként, hogy táblázatot készíthess, bár aki ért a HTML-hez, az kódolásban megcsinálhatja, de ennyire rosszul kezeli. Pedig a HTML felületen rendben meg van írva, csak élesben rosszul néz ki. Erre kéne valami megoldás, és akkor a táblázatban lehetne az adott játék borítóképe nagyban, megjelenési dátumok és egyéb infók (játékosok száma, műfaj, fejlesztő, kiadó, stb., amit még a játék “egyénisége” megkíván). Máris mennyivel jobban festene. Ezzel kéne még erősíteni a Super Mario Kart adatbázist.

Amúgy ma bővítettem a tárhelyet. Gondoltam, hogy hamar ki fogom nőni az ajándékba kapott 100 MByte-os tárhelyet, amit a domain-szolgáltatótól kaptam, úgyhogy bővítettem, most 500 MByte áll rendelkezésre. Nyilván ez sem lesz majd elég, de az ésszerűség a fokozatosság elvét diktálja. Az oldalon egyébként – ahogy a GPortáloson is – részletesen szeretnék a konzolokkal is foglalkozni, egyelőre az alapból elérhető 11 konzol látható a menüben. Hiányzik a Game & Watch, ami nálunk is volt kapható. és majd tervezek külön foglalkozni az Európában nem megjelent játékokkal is, oda kerülnek majd a Virtual Boy játékai is. Meg ha úgy alakul, akkor lehet, hogy helyet szánok a PC-n megjelent hivatalos játékokra is. Azért van a hivatalos kiemelve, mert a fan made játékokkal egyáltalán nem kívánok foglalkozni. Egyszerűen azért, mert nem hivatalosak, így eszmei értékük sincs számomra. A másik meg az, hogy kismillió számra gyártják őket. Most ha én is nekiülnék egy Super Mario World hacket összeállítani, máris kész az új. Harmadrészt meg én ezekkel soha nem foglalkoztam. Illetve hazudok, mert a régi DOS-os, 4 pályás Marióval nagyon sokat játszottam. Az az egyedüli, ami bír számomra valami eszmei értékkel.

Nemrég ingyen reklámot csináltam az oldalnak, ugyanis a GPortálon még régen kitettem a hírlevélre feliratkozás lehetőségét, és ott írtam meg a feliratkozottaknak a költözést. Meg is lett az eredménye, másnap 127-en nézték meg az oldalt. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez eddigi rekord. Azóta ez a szám jócskán megapadt, de gondoltam is, hogy nem fog hosszútávon fennmaradni. De addig a napig, amíg csak baráti körökben reklámoztam az oldalt, több olyan nap is volt, hogy 0 volt a látogatás (engem valamiért nem számolt bele), és ha azt el tudom érni, hogy ezen túl soha nem lesz nulla, akkor nekem már megérte.

Munka az bőven lesz, főleg, ha nem igénylek segítséget. Most így hirtelen összeszámoltam, az új, hamarosan játékokkal együtt, kb. 135 játéknak lesz adatbázisa. Hatalmas szám, és mindegyikről tervezek részletes leírást: ismertető, végigjátszás, tippek-trükkök, kép-, videogaléria, tehát tartalmilag a lehető legrészletesebb Mariós oldalt szeretném megcsinálni. A Super Mario Kart terjedelemre csak a kezdet. Ha az olyan nagy játékokra gondolunk, mint például a Super Mario Galaxy páros, vagy a Super Smash Bros. Brawl (mert a Smash Bros. játékok is kikerülnek), azoknak külön lehetne weblapot szánni, annyira terjedelmesek a játékok. Fizikai formájukban külön-külön könyv készülhetne róluk. Alsó hangon 2 évet tippelek, mire minden játék adatbázisa kész lesz, de inkább több, mert ehhez egy játékkal kevesebb mint egy hét alatt kell kész lenni, az pedig kizárt. Persze a nagyon hasonló játékoknak, és a remake-eknek (pl. Dr. Mario vagy Donkey Kong Country trió) nem lesz külön-külön lapjuk, ott az alapjátékra fognak a képek linkelni. Erősen gondolkodtam, és valószínű, hogy a Super Mario 64 DS-nek lesz külön adatbázisa, mert sok különbség van a kettő között, és inkább megírom másodjára is a végigjátszást a DS-es verzió sajátosságával együtt. Úgyhogy nem lehet, biztos, hogy segítséget fogok kérni.

Számoltam is azzal, amikor lefoglaltam a domain nevet, hogy hatalmas út veszi kezdetét, de ha elérem azt, hogy ezzel emelni tudom a Mario játékok kultuszát Magyarországon (mert ez az elsődleges célom), akár a PlayStation szintjére, akkor már megérte a rengeteg munka, és egy perc sem volt fáradság.

Posted in Mario Kart | Címkézve: | Leave a Comment »

Ismét egy kis német nyelv, valamint Super Mario Kart

Posted by supermario4ever - 2013. október 12. szombat


Rég nem írtam a német a nyelvről, de megmondom őszintén, hogy bőven elég az, hogy a fejem van tele vele. Már reggel is azzal ébredek, hogy egy mondatot hogy fogalmazhatnék meg németül. Túlságosan nagy nyomásnak érzem a nyelvvizsgát, ezért szinte már a tudatalattimba is beleépült. Nem mondom, hogy már lassan németül gondolkodok, mert az hazugság lenne, sőt pont hogy lazítani szeretnék. A nyelvvizsga mától számítva 6 hét múlva lesz, november 23-án. Talán írtam már, hogy TELC-es nyelvvizsga lesz, ami hát… állítólag vannak barátságosabbak. Nemrég kaptunk egy jó nyelvvizsgára felkészítő könyvet. Ami miatt tetszik, hogy “nem kertel”, érezteti, hogy milyen egy TELC-es vizsga. Például van egy bő 1 oldalas szöveg, és ahhoz tartozik egységenként 5 meghatározás, bennük 3-3 állítás. És arról szól a dolog, hogy mind a három igaz valamennyire, de nekünk a “legigazabbat” kell kiválasztani. Nagyon nehéz, mert a többi két állítással is találkozunk a szövegben, csak kicsit más aspektusból, ami miatt csak mondjuk 50%-ban igaz. Van még olyan, hogy a megadottak szerint címet kell adni egy rövid szövegnek. Na ebbe is van csavar, mert egy szöveghez legalább kettő illik, és abból is azt kell kiválasztani, amelyik jobban tör a szöveg lényegére. Öt szöveg van, és tíz rövid, egymondatos meghatározás, abból kell a megfelelőeket kiválasztani. A harmadik hasonlít az előzőhöz. Lényegében egymondatos meghatározásokba van írva, hogy az adott egyén mit akar csinálni. Ebből van 10 darab, és 12 rövid szöveg. Ebben viszont ott van a bukta, hogy van olyan meghatározás, amelyik sehova se illik, és nem tudni, hogy mennyi nem illik oda. Ez az olvasott szöveg értése. A második rész, amivel eddig komolyabban foglalkoztam, az a nyelvhelyesség, ugyanis ez az Achilles sarkam németből. Írásban jobban megy, mert utólag tudom javítani, ha észreveszem, hogy például egy mondatrészt, amit KATI-szórendben kell írni, azt fordítottban írtam, de szóban, ahol spontán kell megnyilvánulni, sokszor tévesztek. A melléknevek ragozását már sokszor jól felismerem, de a vonzatos igékkel ki lehet kergetni a világból. Ugyanis sokszor nem logikus a magyar agynak, hogy a németek miért úgy fejezik ki magukat, ahogy. Egy példa: aufhören. Ez az abbahagyni németül. Mi ugye valamit abbahagyunk, tehát sima tárgyba tesszük, de a németeknél mit + D a vonzat, azaz ők társhatározóban fejezik ki, hogy mit hagynak abba, és erről már többször írtam korábban, hogy csak úgy lehet jól tanulni németül, ha elfogadjuk azt, hogy ők másképp fejezik ki magukat, nekik más a természetes. Nehéz átállítani a magyar agyat, az biztos. Ebben még nem tudok jó eredményt elérni. Lényegében ebből áll az első feladatrész a nyelvvizsgán. Erre 90 perc van, nekem ehhez kicsivel több mint 60 perc kell. Nem valami eredményes, de nem is maradok el nagyon a szükséges 60%-tól, ami abból a szempontból megnyugtat, hogy ez azt jelzi számomra, hogy ha majd ott jobban átgondolom, és jobban kihasználom a rendelkezésre álló másfél órát, akkor jobb eredményt fogok tudni felmutatni. Ja meg mi a másik, amit szintén “imádok” német nyelvtanból? A zu + infinitiv. Egyelőre az a biztos, hogy alanyegyezőség (két tagmondatban) esetén kell használni, de módbeli segédigéknél tilos a használata. De vannak olyan főnevek és igék, melyek vonzzák a zu + infinitiv szerkezetet, és ezek érnek váratlanul, hogy ezeket külön meg kell tanulni, hogy melyek azok. De jobban szeretnék összefüggést találni közöttük. Egyrészt mert nem szeretek leülni és órákig tanulni, másrészt meg a logikus gondolkodás jobban megy nekem.

De beszéljünk a kellemesebb oldaláról a németnek. Tegnap fejeztem be a Start! Neu német nyelvkönyvet, így ma elkezdtem az Unterwegs Neu A-t. Ezeket a könyveket még korábban vettem meg, szerencsére kettőt közülük olcsóbban találtam meg (újonnan), mint az eredeti áruk. A Lírának volt egy franchise könyvesboltja Békéscsabán (történetesen tegnapelőtt zárt be), és ők tudtak bizonyos új könyveket olcsóbban adni az eredeti árnál, mert több maradt vissza raktárból, amit nem sikerült eladni. Így sikerült jutányos áron hozzájutni az A Plus gyakorlófeladatokhoz, és a munkafüzethez. A tankönyvre meg rááldoztam a teljes árat, 3.490 forint volt. Nekem megéri, mert tényleg nagyon szeretem. Végre egy könyv, ahonnan megértettem a szenvedő szerkezetet! Ugyanis a Start! 20. leckéje a szenvedő szerkezetet elemzi meglehetősen jól, örültem, hogy sok feladat volt a munkafüzetben a szenvedő szerkezet gyakorlására. Kíváncsi vagyok, mire jutok az Unterwegs-szel, átnéztem a tartalomjegyzéket, van benne egy pár keményebb dió, például a 4. lecke az általam olyannyira imádott zu + infinitiv. De írnak ebben a könyvben a célhatározói mondatokról is, ami ugye az um…zu vagy a damit. Ezt mondjuk értem. Um…zu szerkezetet alanyegyezősségnél lehet használni, a damit-ot meg alanykülönbözőségnél. Például: “Felveszem a cipőt, hogy el tudjunk indulni”. Én veszem fel a cipőt azért, hogy mi el tudjunk indulni. Én is benne vagyok ugyan, de a többes szám miatt különbözik az alany. Boldogság, hogy ezt értem, és ezt már egészen jól tudom szóban is használni. Alapból 8 leckés a könyv, de van egy 0. átismétlő lecke is, kíváncsi vagyok, hogy mire megyek ezzel a könyvvel és az én akaratommal. Mert szeretnék egy felsőfokú nyelvvizsgát németből, de ha őszinte akarok lenni, azt úgy akarom elérni, hogy logikájában látom át az egész nyelvet, és nem úgy, hogy leülök és órákat tanulnok. Persze ebben az órákat témába nem tartoznak a munkafüzetes feladatok. Azokat szeretem csinálni.

Ahhoz képest, hogy eredetileg az egész írásomat a Super Mario Kart-nak akartam szánni, és a németről csak mint kis kitérő akartam írni, jó hosszú lett. Ugyanis manapság a Super Mario Kart-tal játszok, megint rám jött, hogy nagyon jó akarok lenni ebben a játékban. Zavar, hogy nem tudok jó eredményt elérni a Donut Plains 3-ban. Igen, ez az a legendásan nehéz pálya. Utánanéztem YouTube-on, hogy csinálják a nagyok… már látom. Tehát azoknál a bizonyos nagyon éles kanyaroknál nemcsak hogy driftelni kell, hanem ugrani (tehát még egyszer megnyomni az R-gombot), így tudjuk a kanyarokat a lehető legkisebb ívben, valamint legkisebb sebességvesztés mellett bevenni. Ennek ellenére nincs olyan látványos javulás, ugyanis a vízbe is könnyű beleesni, tehát nemcsak a stratégia, hanem az ügyesség is sokat számít.

A másik ok, ami miatt sokat játszik ezzel a játékkal, hogy az új Mariós oldalra is részletes leírást írtam a pályákról, valamint hogy lehet jókat menni rajta. Egy titkot elárulok: Sokat írás közben, spontán találtam ki. Elemezgettem a pályákat magamban, és az alapján írtam le az általam kigondolt stratégiát. Ezeket mind kipróbáltam, és bejöttek. Máris jobban megy a játék. Bár még mindig csak ezüst serleg a legjobb 150cc Flower Cup-ban és a 150cc Star Cup-ban, egyszerűen képtelen vagyok az aranyat beszerezni. Ez egyébként a Wii-s Virtual Console eredmény, Super Nintendón mindenhol megvan az arany. A régi szép idők… Ja és Wii-n 150cc Special teljesen üres, itt még nem sikerült serleget kvalifikálni. Nagyon-nagyon nehéz. Amúgy olvassátok el a leírást:

Super Mario Kart pályák

Bajnokságonként írtam külön róluk. Most nyilván ezek nem varázsütésre hatnak, ezek csak módszerek, amiket lehet, hogy be tudsz gyakorolni, és utána jó leszel. Amúgy magasan a legjobb drifterek Toad és Koopa Troopa. Mario és Luigi hiába gyorsabbak, velük nem tudok annyira jól kanyarodni, és az sok esetben többet számít.

Posted in Mario Kart, német | Címkézve: , | Leave a Comment »

Néhány gondolat az új Rozen Maiden-ről

Posted by supermario4ever - 2013. október 10. csütörtök


Rozen Maiden 2013A 10. résznél járok az új Rozen Maiden sorozatban, így most már összetettebb véleményt tudok alkotni az animéről. Sajnos bejöttek a negatív “jóslatok”, tényleg elég lassú a történetvezetés. Amit láttam az első három részben, az gyakorlatilag egy részbe befért volna. Igazából nem is csak azért, mert lassú, hanem mert kihangsúlyoz olyan történéseket, amiknek a főtörténet szempontjából semmi köze nincs. Sakurada Jun felnőtt lett, egy könyvesboltban dolgozik, tanulmányait abbahagyta, mert bár végül szeretett tanulni (ahogy láthattuk korábban), mégis csak egy harmadrangú egyetemre vették fel, ahova a japán fiatalság aljanépe jár, így úgy döntött, hogy inkább dolgozni megy. A könyvesbolt, ahova felvették, főnöke igencsak zsémbes, nem biztos, hogy bárki is ilyen főnököt kívánna magának. Sokat szekálja Jun-t, mert bár mindent megtesz, hogy jó munkaerő legyen, meglehetősen ügyetlen néha, és főnöke előszeretettel köszörüli a nyelvét a rossz tulajdonságain. Az önmagában jó dolog, hogy Jun saját lakásban lakik, de nagyon nem tetszik, hogy szürkék a falak és olyan színtelen az egész, nagyon lerontja a hangulatot. Így nővérét bár nem látjuk, viszont főhősünk munkatársa Saito jellemre tisztára olyan, mint Nori. Naiv, mindenkivel kedves, és nyugodtan leszúrhatják késsel, az sem érdekli.

Igazából én az elejére nem szántam volna ennyi időt. Teljesen felesleges Jun-t ennyit látni a munkahelyén, a történet szempontjából semmi érdekeset nem csinál, csak dolgozik, meg beszerzi azt a bizonyos könyvet. És amint az célt nyert, utána sem indul be az egész, pont azért írok csak most róla, mert konkrétan most kezd forrani a levegő, és végre felébreszt. Úgy nem ad értelmet a korábbi történéseknek, de hogy végre van valami fordulat, esetleg abban segít, hogy az elején levő történéseknek érzelmi töltetet ad azáltal, hogy empatikussá tesz a szereplőkkel. Azt érdekes egyébként látni, hogy mi lett a gyerekkori Jun-nel, aki mindenkit elmart maga mellől, gyűlölt mindenkit, mert mindig bántották, most meg ő biztatja a másikat, hogy igenis meg tudja csinálni. Nem semmi fordulat. Beleillik ez a jellemvonás, hiszen az első szériában és a Träumend-ben folyamatos jellemfejlődésen ment keresztül. Viszont azt logikai bakinak tartom, hogy ahogy kerülnek elő a Rozen Maiden babák, nem emlékeznek Jun-re, és mint egy vadonatúj Medium-ként bánnak vele. Az nem játszik, hogy elvesztik az emlékezőtehetségüket, mert akkor az Ouvertüre-ben Shinku hogy tud visszaemlékezni egy ajándék által egy több, mint 200 éves történésre? De az a helyzet, hogy a fiatal felnőtt Jun sem úgy köszönti a babákat, mint régi ismerősök. Úgyhogy sokban elmarad az új széria a régiektől, azok igazi kuriózumok voltak. Végignézem az első sorozatok tiszteletére, de koránt sincs meg az a hangulat. Ja, és hiányoznak a német epizódcímek.

Ejtsünk szót a zenéről is. Már többször említettem, hogy szeretem az openinget az ALI PROJECT: Watashi no Bara wo Kaminasai dalt, viszont azt el kell ismerni, hogy nem olyan nagy szám, mint az előző három. Azokba jóval több ötlet volt. Takarano Arika szinte színésznő volt az énekhangjával, annyira hitelesen játszotta el az alárendelt szerepét, itt meg nincs nagyon színészkedésről szó, ebből a szempontból egyszerűbb lett a dal. Az endingnek viszont örültem. A régi Rozen Maiden-eknek Shimotsuki Haruka énekelte az endinget, és egy időben fárasztott, idegesített, mert nincs képzett énekhangja. Jók azok a dalok, amiket énekel, alap énekhangja is van, de konkrétan nem tud énekelni. Tök mindegy, hogy Shimotsuki Haruka+refio vagy kukui néven csinálja, nem tetszett egyik sem. Az új endinget viszont Annabel énekli. Vele először az Another animében találkoztam, szép endinget énekelt neki, de akkor még nem figyeltem rá komolyan, Most viszont tettem egy próbát az Alternative kislemezzel, és tetszett a B-side track is, ami abból a szempontból fontos, hogy ha az nem anime dal, akkor az jóformán saját szerzemény, ott jobban megmutatja, hogy ki ő valójában, milyen dalokat énekel, és ez sokszor eltér az animéhez írt daltól. Egészen jó volt, bár az Rozen Maiden ED is tetszik. Szépen énekel, egyedi, tetszetős a hangzásvilág. Egy albuma jelent meg hivatalosan (van még kettő vagy három saját maga által producerelt, indie album is), azt is meghallgattam, és egészen jó dalai vannak, ajánlom figyelmekbe. Amúgy valószínűleg azért Annabel énekli az endinget, mert az a csoport írta a zenét, amelyik a korábbi endingeknek (myu), innen az összeköttetés.

Posted in ALI PROJECT, Annabel, Rozen Maiden, Shimotsuki Haruka | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Asatte no Houkou

Posted by supermario4ever - 2013. október 6. vasárnap


asatte-no-houkouA WHITE ALBUM után elkezdtem nézni ezt az animét. Érdekes történet, ajánlom figyelmekbe, bár ez is olyan lassú és érzelemdús. A főszereplő egy 8 év körüli kislány, Iokawa Karada, aki mindig az út szélén levő kőhöz jár imádkozni. Azt tartják ugyanis arról a kőről, hogy teljesít egy kívánságot. A lány egyik nagy vágya, hogy felnőtt legyen. Ugyanis rettenetesen zavarja, hogy ismerősei nem veszik őt komolyan. Szereti a felnőtteket, ők is barátjuknak fogadták, de nem mégsem teljesen, hiszen mindig amikor odamegy két beszélgető felnőtthöz, hogy miről beszélgetnek, csak mondják neki, hogy úgysem érti, de ha nagy lesz, mindent elmondanak neki, és visszaküldik játszani. Ezért is akar felnőtt lenni, ám ennél sokkal komolyabb oka is van. A kislány szülei meghaltak, így Shoukónak és Hirónak haza kellett térni Amerikából a temetésre, és azért is, hogy gondját viseljék a kislánynak. Shouko többször nyíltan Karada szemére veti, hogy gyerek, érezhetően nagyon zavarja, hogy vissza kellett jönnie Japánba miatta, és ezt a kislány is tudja, ezért is akar felnőni. Egyik este Karada ismét a kőhöz imádkozik, és teljesült a vágya, felnőtt lett. De egyáltalán nem boldog, ugyanis ennek hatalmas ára lett. Éppen Shouko is arra járt, ő pedig gyerek lett. Karadát ezért iszonyú bűntudat gyötri, a kő közben elhamvadt, úgy tűnik nem lehet visszacsinálni. Vagy mégis? Én még csak 2 részt láttam belőle, a végkifejlet majd kiderül. Kíváncsi leszek a történetre. Kellemes alapokat szolgál, de aki nem szereti a lassú történeteket, az nem tud ezzel az animével mit kezdeni.

WHITE ALBUM 2Ha már említettem a WHITE ALBUM-ot, akkor essék szó a második évadról is, ugyanis a héten indult útjára, ezért is néztem meg az első szériát. Bár tényleg nincs sok köze az első évadhoz, teljesen mások a szereplők, hiszen 10 évet ugrottunk az időben, 1997-ben járunk. Egy zeneiskola ad színteret a cselekménynek A főszereplő srác Kitahara Haruki, aki fél év múlva végez az iskolában. Nagyszerűen gitározik, egy együttes tagja volt, amelyik feloszlott. Álma, hogy újra együttesben játsszon, ehhez keres tagokat. Az első szériával való kapcsolat ott van, hogy Hirokawa Yuki: WHITE ALBUM dala inspirálta zenélésre, ő volt ugye az első sorozat főszereplője. Álmához közel érzi magát, amikor egyszer egy gitározás közben egy lányt hall énekelni, konkrétan ugyanazt a dalt énekelte, amit játszott. Rohan, hogy megkeresse a hang forrását, végül megtalálja. Az énekhang már csak azért is megérintette a szívét, mert attól a lánytól szólt, akibe titkon szerelmes. Setsuna Ogiso az iskola legnépszerűbbje. A lányok irigylik, mert szépségversenyt nyert, a fiúk meg mind a kegyeiért pályáznak. Alapból jól kijön, de sokszor rideg másokkal. Haruki ennek ellenére beleszeretett a lányba, hiszen látja mögötte azt, amitől igazán értékes. Amúgy érdekesség még, hogy a WHITE ALBUM dalt énekelte a lány, úgyhogy vannak összeköttetések az előddel.

Eddig úgy tűnik, nem lesz rossz, a többi idővel kiderül, nézni fogom a többi részt is.

Posted in Asatte no Houkou, WHITE ALBUM | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: