supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2013. november

Orsi promóciós anyag

Posted by supermario4ever - 2013. november 26. kedd


Új és jól ismert ajándékdalok Orsitól

Új és jól ismert ajándékdalok Orsitól CD scan

Szétnéztem az interneten, és döbbenettel vettem tudomásul, hogy jóformán semmi nem maradt fenn erről a kis CD-ről. Orsi második albuma után (1998) megjelent egy kislemez, amit ajándékba kaphattunk, ja jól emlékszem Maxell videokazetta mellé. Nem emlékszem erre tisztán, csak a Maxell logo segített visszahozni az emlékeket, és mivel annak idején sok üres videokazettát vásároltam, szerintem egy ilyen kettes vagy hármas csomag mellé volt a lemez csomagolva. Csak úgy magába a lemez, azért valami kis borítót csinálhattak volna hozzá… Apám itthon gyártott hozzá papírból borítót, ezért maradt meg ilyen jó állapotban, lehet még most is hallgatni. Igazából csak egy dal van, ami a lemezen is olvasható, a Megamix ’98, 10:41 hosszú, és három dalt foglal magába:

  1. Adj gázt!
  2. A legjobb dolog
  3. Ha lemegy a Nap

Önmagában, mint megamix nem nagy szám, a három dal szinte teljes terjedelmében végighallgatható, csak kis átvezető van a dalok között, de amúgy a maguk eredeti verziójában hallhatók. Mindenesetre berippeltem, ha valakit érdekel:

320 kbps mp3
flac (lossless)

Még veszteségmentesen is, hadd szóljon. Különben önmagában egyáltalán nem rossz ötlet, csak ahogy rátaláltam erre a CD-re, akkor vált világossá számomra, hogy tényleg nem volt sikeres Orsi második albuma. Írtam már korábban, most csak emlékeztetőnek: Az első lemez (Ha lemegy a Nap) sikeres volt, 7. helyet érte el a MAHASZ lemezeladási listáján, és 12. hétig volt listán, ehhez képest a második album nem került fel a heti Top 40-es listára. És valószínűleg ezen változtatni kívánva adták ki ezt, mint promóciós anyag. Csak sajnos nem járt sikerrel. :( Különben én nem is emlékszem arra, hogy az Egy csepp méz ne lett volna sikeres, bennem az maradt meg, hogy nyomták az Adj gázt! később a Minden csepp méz videoklipeket, én megvettem kazettán 1000 forintért, és rogyásig hallgattam. Szerintem még most is szól, ha beteszem a még működő walkmanembe. CD-n csak később jutottam hozzá, talán 1 évre rá, azt tudom, hogy kazettán nem sokkal megjelenés után vettem meg (nagyon vártam, soha nem felejtem el). De pont azért, mert láttam TV-ben a videoklipet, a rádiók is játszották a dalait, ezért nem is gondoltam, hogy nincs szó sikerről, és utólag sem értem… Orsi lényegében csak a Ha lemegy a Nap című dal miatt lett országszerte ismert és közkedvelt? Úgy tűnik. Most is végighallgattam a második albumot, még most is jó hallgatni, kicsit visszahozni az akkori közeget.

A sikertelenség okáról is értekeztem már korábban, valószínűleg azért nem tudott tartós népszerűséget felmutatni, mert úgy istenigazából nincs az a csoport, korosztály, akihez szólnának a dalok, ami önmagában nagyon jó dolog, csak mivel fiatal énekesnő volt, és sokan (véleményem szerint) az akkori trendi zenék közé sorolták a dalait, ezért az igényesebb zenehallgatók körében nem talált értő fülekre, az akkori fiatalság meg nem tudott mit kezdeni a többi dalával. Én kb. 20.000-re tippelem a Ha lemegy a Nap című album összeladási példányszámát, és érdekel, hogy mi van most azokkal az CD-kkel, amiket megvettek, tehát mennyire hallgatták, vagy hogy “érintette” őket a többi dalok “mássága” a közkedvelt címadó dalhoz képest.

Nekem az a tippem Orsi kapcsán, hogy neki az volt a célja, hogy az akkori fiatalságot irányítsa az igényesebb zene felé, és ez vallott kudarcot. Őszintén sajnálom, tényleg többet érdemelt volna.

Posted in Orsi | Címkézve: | Leave a Comment »

Skorpió koncert és egészségügyi fejlemények

Posted by supermario4ever - 2013. november 25. hétfő


Ma voltam a laboreredményért, szerencsére szinte minden rendben van, egyedül a vas van alacsony szinten, de extrém módon: 1,6 amikor alsó hangon 14,3-nak kéne lenni. Valószínűleg be kell feküdni a belgyógyászatra, hogy kiderítsék, hogy mitől van ez, valamint vért is fogok kapni, mert vérszegénység is fennáll. Ma is alapvetően jobban érzem magam, ahogy tegnap, de megterhelt a biciklizés, de legalább most már tudom, hogy miért halok meg majdnem, amikor fellépcsőzök, mert az is borzasztó. Már holnap elkezdem intézni, hogy minél hamarabb orvosolva legyen a dolog.

De hogy mekkora megkönnyebbülést éreztem, hogy a vércukorszintem rendben van, azt szavakba nem tudom önteni. Ugyanis emiatt izgultam nagyon, hogy nehogy ez kiabáljon, hogy nagy baj van. Apám cukorbeteg volt, és rajta keresztül láttam, hogy mennyire egy alattomos dolog: Ugyanis akármennyire tartotta be az orvosok utasításait, akármennyire is diétázott, gyakorlatilag soha nem élhetett teljes életet. És a mai napig nem ismerik a gyógymódját, és mindig az lebegett a szemem előtt, hogy a papír nem kertel, ha valakinek magas a vércukorszintje, annak ugyanúgy kiírja az értéket érzés nélkül, akármekkora is. És onnastól kezdve teljes életmódot kell váltani, hogy valamennyire együtt tudjuk ezzel élni. Nagyon örülök, és nagyon felszabadultam, de vigyázni fogok, mivel ez örökölhető betegség, ezért valamennyire érintettnek érzem magam benne, és ha egy mód van rá, meg akarom előzni életem végéig a cukorbetegséget.

Nem is tudtam arról, hogy a Magyar Televízió leadta a Skorpió együttes augusztusi koncertjét. Szégyen, nem szégyen, de csak utólag tudtam megnézni (pedig nagyon szívesen növeltem volna a nézettséget), nagyon jó koncert lehetett. Mint ahogy az is volt. Az azért látszik, hogy nem olyanok már mint régen, de lehetett érezni az erőt, az energiát, Frenreisz Károlyék most is nagyon tudnak zenélni! Miközben néztem a koncertet, elgondolkodtam azon, hogy ha most kiadnának egy vadonatúj albumot, az milyen lenne. Szerintem nagyon jó dolgot adnának ki a kezükből, nekik is úgy kellett volna, mint az LGT-nek, hogy két új jelenkori album, azok is nagyon jók lettek. Élveztem a koncertet. Volt egy interjú is előtte, azt is volt lehetőségem megnézni, érdekes volt, hogy ők maguk is beismerték, hogy sokkal inkább a zenére, hangulatra mentek rá, semmint a szövegre. Hangulatban tényleg 10/10 a Skorpió dalok, annyira hallatják magukat a dalok, nagyon jók a dallamok, döntő többségüket első hallásra meg lehet jegyezni. Viszont szöveg terén tényleg nem erősek, és egyszer elgondolkodtam azon, hogy a Skorpió lényegében színvonalban az LGT szintjén van, csak azért nem maradtak meg annyira a jelenkornak, mert nincsenek nagyon dalszövegek, melyeket amolyan bölcsességként lehet idézni, mint például az LGT-nél, nekik van jó néhány. A másik ok, ami miatt szinte csak az “Így szólt hozzám a dédapám”, és az “Azt beszéli már az egész város” az a két dal, amire emlékszik a jelenkor, az pedig az igen szegényes CD-kiadás. Nem akarok a Hungarotonra mutogatni, mert más tényezők is közbejátszhattak, de 1993-ban csak a közismert best of CD jelent meg (meg a Show megy tovább album), de csak két régi album jelent meg CD-n 2000-ben (konkrétan az első kettő), és sokáig azt gondoltam, hogy ennyi… De nagyon megörültem, hogy idén a 40. évforduló alkalmából kijött még két régi album CD-n, én már az Új! Skorpió albumot is teljesen megszerettem. És igazuk van a tagoknak: Érezni kell a hangulatot, mert abban tényleg a topon vannak.

Posted in magamról, Skorpió | Címkézve: | 4 hozzászólás »

Kerek számok

Posted by supermario4ever - 2013. november 24. vasárnap


Az utóbbi időkben nem voltam túlzottan aktív se interneten, sem a “valós” világban, 2-3 hete nem érzem magam valami jól. Fejfájás, gyengeség, fáradékonyság… csak attól voltam lelkes, hogy étvágyam rendesen volt / van, ezért reméltem, hogy nincs nagy baj. De mivel nem javul magától, csütörtökön megelégeltem ezt az állapotot, és elmentem a háziorvoshoz, aki vashiány gyanújával vérvételre küldött. Ezt meg is csináltam már másnap, derüljön ki, minél hamarabb, hogy mi van. Hétfőn lesz eredmény, de van benne valami, ugyanis pénteken vettem vas pezsgőtablettát, és szerencsére szeretem a spenótot, úgyhogy nem nehéz kúrálni magam, és ma határozottan jobban érzem magam. Több energiát érzek magamban, végre buzog bennem a tenni akarás. Ezelőtt csak ágyban feküdni volt kedvem, és nem egyszer több mint 9 órás alvás után is olyan fáradt voltam, hogy tényleg nem sok mindenhez volt kedvem. De ha holnap is hasonlóan jobban leszek, mint ma, akkor szerencsére nincs nagy baj. Csak furcsa érzés betegségben megélni az emberi lét gyengébb oldalát. Amíg éli az ember az életét a maga ritmusában, ereje teljében, addig meg sem fordul a fejében, hogy bármikor beteg lehet, de amikor megtapasztalja… És így mentem el tegnap nyelvvizsgázni. Eleve nem volt valami könnyű a feladatlap, szóbelin is egyszer-egyszer kevertem a szavakat… eredmény december 20-án.

Egy ideje készen vagyok már a Mariós oldalon a Mario Party játék részletes leírásával, de csak most jutottam el oda, hogy ide is közzé tegyem. Most a Mario Party 5 készül, a december 5-ei megjelenés 10. évfordulója alkalmából, hamarosan hasonló okok miatt hasonló (legalább a maihoz hasonló) lendülettel vetem magam bele a Super Mario All-Stars leírásába, az december 16-án lesz 20 éves.

És néhány kerek szám a Last.fm-ről, bár az egyik nem annyira friss már, csak a kettőről együtt akartam írni. Elsőként Suara érte el nálam az összességében 4000-es meghallgatást:

Suara 4000 lastfmSuara 4000 scrobblerMég október végén elkezdtem ismét hallgatni a Karin albumát, a hamarosan elérkező téli szezon örömére, és nagyon kellemes érzés fogott el. Egyrészt, mert rég nem hallott dalokat hallottam, másrészt meg az volt az érzésem, hogy valahol itt kezdődik az örökzöld fogalma, szerintem ezt az albumot 20 év múlva is akkora hévvel fogom hallgatni, mint most. De ezt inkább nem akarom elkiabálni.

A másik egy sokkal szebb szám:

Megumi 10000 lastfmMegumi 10000 scrobblerHayashibara Megumi neve önmagában örökzöld, és azért látszik, hogy bár sajnos ma már nagyon inaktív, mégis élmény hallgatni a több éve ismert dalait. Igazán kijárt neki ez a nagy szám, és hogy Okui Masami mellett ő legyen a második, akinek ötjegyű szám van a hallgatottsági listáján. Csak sajnálom, hogy nincs neki karácsonyi albuma, mint Okui Masami-nak.

Ahogy november elején egyre inkább karácsonyi hangulatba öltözik az utca, meg járok a Tescóba, ott is egyre inkább emlékeztetik a vásárlót, hogy itt a karácsony, be kéne vásárolni, nem gondolod? Én nem gondolom. Nekem a sok díszlet nem a vásárlási lázat, hanem a zenehallgatási lázat hozta el. Szinte egész vásárlás alatt az Okui Masami: angel’s voice albumának dalait énekelgettem magamban, és itthon ténylegesen hallgatva az albumát, teljesen megérintette a szívemet. El is gondolkodtam azon, hogy milyen érdekes, hogy Japánban, ahol soha nem volt hagyománya a karácsonynak, oda is csak a fogyasztói társadalom miatt vitték be (de legalább szép jelentést adtak neki azzal, hogy szerelmesek ünnepe), és onnan jön egy énekesnő, aki nagyon hitelesen és csodálatosan énekel a karácsonyról, annak szépségéről és fájdalmáról. Már a dalcímekből is kisejlik, hogy ő is mint szerelmesek ünnepe énekel a decemberi ünnepről. Meg manapság a JAM Project-re kaptam rá ismét, őket is régen hallgattam már.

Posted in Mario Party, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Suara | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Baby Sisters: Jó estét nyár, jó estét szerelem!

Posted by supermario4ever - 2013. november 16. szombat


Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 1997. június 11.
Kiadó: BMG Ariola Hungary
74321481972 (CD)
74321481974 (MC)

  1. Rád gondolok 4:19
  2. Jó estét nyár, jó estét szerelem! 5:05
  3. Lázadás a században 3:52
  4. Nyúl úr története 4:05
  5. Hideg csók 4:33
  6. New York 4:26
  7. Számíthatsz rám! 4:51
  8. Te + Én 3:56
  9. Szeress!!! 4:03
  10. Egyszer élek 3:49
  11. Rád gondolok (Náksi remix) 4:33

A Jó estét nyár, jó estét szerelem! a Baby Sisters első albuma. Az album a 10. helyet érte el a MAHASZ album eladási listán, 18 hétig volt fent, és mivel átlépte a 25.000-es összeladási példányszámot, ezért aranylemez lett.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Posted in Baby Sisters, Letöltés | Címkézve: , | Leave a Comment »

A Nintendo és a Sony elnöke beszélget

Posted by supermario4ever - 2013. november 15. péntek


A néhai Nintendo Gamer áprilisi poénként kitalált egy beszélgetést Satoru Iwata a Nintendo és Hirai Kaz, a Sony elnöke között. Nagyon poén lett: Fiktív interjú. Kár, hogy ma már nincs a Nintendo Gamer magazin, jó volt. Mint legjobb nem hivatalos Nintendós újság, kicsit más szemszögből nézte a játékokat, és sokszor menőbb ajándékokat csomagoltak, mint az Official Nintendo Magazine.

Posted in Nintendo | Címkézve: | Leave a Comment »

Új Csernus Imre könyv

Posted by supermario4ever - 2013. november 12. kedd


Múlt héten jelent meg Csernus Imre új könyve a kiút címmel. Egész október folyamán elő lehetett rendelni, mindegyik könyvesbolt 20% kedvezményt ígért. Mivel már négy könyvét többször olvastam el (Ki nevel a végén, a nő, a férfi, a fájdalom arcai), ezért rászolgált a bizalmamra, így előrendeltem, és ma volt lehetőségem elmenni érte. Már csak a témája miatt is érdekelt, ugyanis mindamellett, hogy részletesen ír arról, hogyan szabadulhatunk meg a saját poklunkból, bőségesen ír a mai Y-generációról, aminek azért örülök, mert úgy voltam vele, hogy segíthet megérteni a kortársak gondolkodását. Eddig 70 oldalt olvastam el, nagyon olvastatja magát a könyv.

Ahogy számítottam, már az első fejezetben kitárgyalja a Facebookot, és mintha csak a saját gondolataimat írta volna le, sokkal jobb megfogalmazásban. Nekem azzal van bajom, ahogy az emberek kezelik a Facebookot, és nem azzal, hogy egyáltalán létezik. Nagyszerűen leírja, hogy a közösségi média által milyen új teret nyert a manipuláció, és hogy miféle adatokat szolgáltatunk magunkról amikor kiírunk valamit. Ebből látszik, hogy az aktív Facebook-használók önbizalom-hiányban szenvednek (már amennyiben szenvedésnek élik meg. Ha annak élnék meg, akkor változtatnának rajta), mert nem gondolnak abba bele, hogy azzal, hogy már azzal is adatokat adnak meg magukról, ha “lájkgyűjtés” miatt kiírnak valamit, és azzal mennyi pénzt keresnek rajtuk bizonyos cégek, akik reklámoznak, ezzel is “öregbítve” a fogyasztói társadalmat. Arról is lehet olvasni, hogy a közösségi média mennyire változtatta meg a kapcsolatrendszert. Azáltal, hogy vannak tipikus “ismerős-gyűjtők”, sok kapcsolat nem is valós, de egy idő után az emberek egy jó része elkezd szelektálni, és törli azokat, akikkel nincs komolyabb kapcsolata.

Több helyen is olvastam már róla, ez a könyv is említi, hogy mindenki először a Facebookra teszi ki a történéseit, posztolás, vagy fénykép formájában, és aki ezekről nem értesül, az nem is létezik… Információs korszak új hulláma. És hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, hogy a közösségi oldalon csoportok is vannak. És ha egy adott tag nem követi, akkor ő már nem is tagja a csoportnak. Konkrét példával tudnék élni (de inkább nem írnék nevet), ahol annyira idegesített, hogy csak a FB csoportban van aktív élet, hogy inkább kiléptem onnan, csak hogy ne frusztráljon a gondolat. Azóta jóval ritkábban beszélgetek onnan bárkivel is, mivel (gondolom én) nem látnak engem ott, ezért nem is nagyon tartanak a csoport tagjának. Érdekes megélni, hogy tényleg megváltoztatta az emberi kapcsolatokat. Ennek ellenére nem bánom, hogy már lassan 8 hónapja csak ritkán nézek fel oda.

Nagyon tetszett, hogy megemlítette a profilképek ügyét is. Sokan azáltal is visszajelzést várnak az ismerőseiktől, hogy akik kapcsolatban vannak, azok a párjukkal fényképezik le magukat, hogy jelezzék, milyen csodálatos kapcsolatban élnek, vagy szülők a gyerekeikről, hogy mások is elismerjék, hogy milyen jó szülő. Számomra ez a magamutogatás fellegvára, de mennyire igaz az, hogy ebben is megnyilvánul az önbizalomhiány, hiszen minden esetben az ismerőseitől várja a visszacsatolást, hogy milyen jó szülő, vagy milyen boldog a jelenlegi kapcsolatában. De ami a kedvencem a profilképek terén, és erről (még) nem olvastam: Amikor a fiatal nagymenőnek akar tűnni, hogy ezzel fogadja be őt a korosztálya. Bulizás, ivászat, cigizés, minden ami belefér. A profilképek legalja…

Több olyan dolgot is leír, amikről már olvashattunk korábban is, de azért nem zavaró, mert a témába vág. És attól nagyon jó a könyv, hogy úgy ír a fiatalokról, hogy beszélgetett velük, meghallgatta őket, hogy bizonyos témáról hogy gondolkodnak, sokat idéz tőlük. Abból, amit eddig olvastam, lényegében úgy lehet összefoglalni a mai fiatalság problematikáját, hogy ugyanazokra a valódi értékekre vágynak, csak gyerekként nem rendelkeznek azzal az érzelmi intelligenciaszinttel, hogy maguk eldöntsék, hogy az most, amire elsőre azt gondolnák, hogy az nekik jó, az most valóban jó, vagy valójában nem az az arany, hiába fénylik. És hála a rohanó világnak, nincsenek ott a szülők, hogy segítsenek eldönteni, hogy mi a valódi érték. Ahogy sétálok az utcán, nap mint nap látom a kisgyerekeket, és ugyanúgy labdával játszanak, mint ahogy én is pár évesen, vagy ugyanúgy a játszótéren érzik igazán jól magukat, csak jóval hamarabb kerül a kezükbe a mobiltelefon és (most már) a táblagép és internettel is jóval hamarabb találkoznak, hogy a közösségi médiáról már ne is lelkesedjünk. Mindenképpen el fogom olvasni a könyvet, szerintem még jóval több szemszögből fogja érinteni a mai fiatalságot. Ja, és a “Lájkkurva” kifejezés nagyon ott van. Hány ilyen van ebből is…

Amúgy néhány hete volt vendég Csernus Imre a Ridikül műsorban, és Jakupcsek Gabriella érdekes kérdést tett fel, nem idézem pontosan, de a lényeg ott lesz: “Csináltál-e olyat a korábbi szerelmi életedben, amire nem vagy büszke?” Erre nagyon jó válasz jött: “Persze, természetesen. De én ezt nem bánom, mert az akkori érzelmi intelligenciaszintemnek megfelelően azt csináltam, amiben hittem.” Szöget ütött a fejemben ez a gondolat. A hit. És az, hogy emellé társul az érzelmi intelligenciaszint. Végiggondoltam az életem néhány szakaszát, és azért én is csináltam egy párszor olyan dolgot, amit úgymond nem szögelnék ki a falra, hogy mindenki lássa, de ahogy elgondolkodtam rajtuk, rájöttem, hogy így tudtam fejlődni érzelmileg, azáltal, hogy megéltem azt a fájdalmat, hogy rosszul cselekedtem. És így sokkal könnyebb elfogadni a múltat, mert értelmet kaptak azok a tettek.

Posted in magamról | Címkézve: , | Leave a Comment »

Skorpió lemez

Posted by supermario4ever - 2013. november 9. szombat


Mielőtt rátérnék a témára, szeretném megemlíteni, hogy ma először láttam Havas Henriknek a műsorát az ATV-n, mely a Havas a pályán címet kapta. Nem a politikai mivolta az érdekes most, hanem hogy bejátszanak mindig egy kisfilmet a hét történéseiből. A film nem tölti ki a teljes képernyőt, és a háttérben Super Mario Bros. 3-ból átvett felhők vannak. Iszonyatosan meglepett. Aztán reklámfilmet megszakító szignál videójában pedig ugyanebből a játékból, vagy a Super Mario World-ből (nem láttam pontosan) átvett Tűzvirág látható. Meg a 8-bites szignálzene is meglep, hogy egy ilyen komoly politikai műsorhoz hogy jön a NES és SNES hangulatvilága, mert nagyon hozza.

Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra

Ma is voltam a bolhapiacon, és kellemes meglepetésemre találtam Skorpió lemezt, méghozzá az egyik kedvenc albumomat, a Zene tíz húrra és egy dobosra albumot. Miután 200 forintért adta, ezért evidens volt számomra, hogy megvegyem. Meg is hallgattam, teljesen rendben szól. Szeretném begyűjteni az összes Skorpió albumot, amik lemezen megjelentek, eddig van 4, az alábbiak hiányoznak:

  • Kelj fel
  • Gyere velem
  • Új! Skorpió
  • Azt beszéli már az egész város
  • A show megy tovább

Mondjuk azt nem tudom, hogy a Show megy tovább megjelent-e lemezen, de rémlett, hogy láttam régebben neten, de most hirtelen nem találtam meg. De ami még nagyon kell a hiányzókból az Azt beszéli már az egész város, az még nagy kedvenc. Annak nagyon örülnék, ha valaha megjelenne CD-n. Különben ha valami miatt sajnálom, hogy úgy nem éltem az előző rendszerben, az a nagyon színvonalas magyar rockzene. Jártam volna annak idején LGT, Skorpió koncertekre.

A lemezről már írtam korábban, amikor megjelent idén CD-n. Azóta valami olyan szintű Skorpió-hullám indult el nálam, régen nem hallgattam ennyit az albumaikat, mint most. Úgy vagyok Frenreisz Károllyal, hogy a maga stílusában elsőszámú zeneszerző, a dalok nagyon hallgattatja magukat.

Posted in Skorpió, Super Mario Bros. 3 | Címkézve: , | Leave a Comment »

Három “új” Disney videokazetta

Posted by supermario4ever - 2013. november 4. hétfő


Az utóbbi időkben fellendült a blogomban a Disney-s postok olvasottsága, hát ha már az idő úgy hozta, akkor álljon itt egy új. Tegnap voltam Békéscsabán a Tesco előtti parkolónál levő bolhapiacon, az egyik árusítónál voltak videokazetták, többek között Disney-k is. Három olyat találtam, ami nekem még nem volt meg, meg is vettem őket:

  • Susi és Tekergő
  • Dumbo (új kiadás)
  • A szépség és a szörnyeteg

A Dumbo a 2001-es második kiadás videokazettája, amikor elterjedt a DVD, és megjelent azon is. Szeretem a rajzfilmet, de soha nem vált kedvenccé, mert nem annyira “élő” a történet, mint például a Pinokkióé vagy a Hamupipőkéé, hogy csak korabelieket említsek összehasonlításként. A másik kettőt viszont nagyon szeretem. A Susi és Tekergő rendkívül aranyos. Érzékelhető a szereplőkből, és a történetmenetből, hogy elsősorban gyerekeknek szánták, de a felnőttek számára is maximálisan élvezhető. A szépség és a szörnyeteg is nagyon élvezetes. Idővel, ahogy egy érzelmileg egyre fejlettebb klasszikusokat készítettek, úgy lettek a felnőttek számára is egyre inkább érdekesek, nézhetőbbek, ebben nagyon jól teljesít az 1991-es Disney rajzfilm. Még nem láttam, majd este megnézem. Amúgy az érzelmi fejlődés szempontjából az első igazi nagy kiugrás a Róka és a Kutya volt. Az komolyan megérintett, önmagában az, hogy két olyan állatot állítanak barátságba, amelyek a való életben vadássza az egyik a másikat, és ez is komoly tényező abban, hogy később szétválnak, de ahogy a külső tényezők is befolyásolják, az is érdekes. Egyébként a Szépség és a Szörnyeteg nagyjából akkor volt a mozikban, amikor jobban elterjedtek általánosságban a videokazetták, ezért próbáltam utánajárni, hogy vajon megjelent-e annak idején magyarul? Még az InterCom-nak is írtam E-mailt, hogy akkoriban kiadták-e, de nem jött rá válasz. Közben magamtól kikövetkeztettem, hogy az Aladdin volt az első olyan Disney klasszikus, mely annak idején megjelent.

Ma vettem egy egeret a laptopomnak, mert nagy az egérpadja, ezért amikor sokat írok, többször tévedésből ráérintek, és észreveszem, hogy egyszer csak nem írok… Idegesített engem, de soha nem húztam fel magam rajta. Most hétvégén itt voltak bátyámék, bescannelte régi fényképeit, és nagyon felidegesítette magát, egyrészt mert neki is sokszor elment a kurzor, másrészt meg ő nem tudta rendesen használni egérként. Idegességében mondta, hogy szánhatnék pénzt egérre. Elgondolkodtam a lehetőségen, mert bár tényleg nem bosszankodtam magam annyira, de nekem is kényelmesebb egy asztali számítógép egerét használni, ezért a HP 5 gombos egere mellett döntöttem. És tényleg jobb. Ez éppen akciós volt a Tescóban (3.500 Ft -> 2.800 Ft), tetszett is, és semmiképpen nem akartam a legolcsóbbat megvenni, mert ha lehet, akkor hosszabb ideig szolgáljon. Igyekszem csak kemény felületen használni.

A múlt héten volt egy beszélgetésem, ami egyébként is átalakította egy kicsit a gondolkodásomat. Voltam a PC Padlás üzletben, ahol régi számítógépeket árulnak. Az eladó nálam pár évvel idősebb férfi, és jókat beszélgettünk a számítógépek fejlődéséről, és egy kérdésemre jó választ adott: “Miért van az, hogy bár arányában jóval olcsóbbak a műszaki cikkek, mégsem javul az életszínvonal?” Erre mondta, hogy mert tömeggyártásra készülnek sokkal rosszabb minőségben. Így már sokkal jobban összeáll az a kép, hogy miért van az, hogy az új műszaki cikkeket csak pár évre tervezik. Az ezredforduló környékén a Laptopok rettenetesen drágák voltak, alsó hangon 300.000 forint, de az igazán jókért akár 500.000 forintot is ki kellett csengetni. És azok a mai napig jók. Az eladó is egy ilyen laptopon netezett, azon mutatta, hogy a régi gépekbe milyen védelmi eszközöket tettek, amiknek köszönhetően strapabíróbbak a mostaniaknál. Ha szétnézünk a drágább gépek között, akkor ott találunk olyanokat, amik nemcsak 5, hanem 10-15 évet is bírnak, csak nem áll érdekükben ilyet gyártani, mert a PC piac mindennél rohamosabban fejlődik, és cseréljék le minél gyakrabban. Ezzel választ kaptam arra a kérdésre is, amit szintén felvetettem, hogy a ’90-es években és a mostani időkben szinte semmit nem változtak a műszaki cikkek árai. Már egészen kiskorom óta vonzódok a műszaki dolgokhoz, és újságban figyeltem az árakat, és már akkoriban a jobb TV-k 100.000 forintnál kezdődtek, a hűtők, mosógépek 70-80.000 forintok voltak, és akkor kb. 20.000 forint volt az átlag minimálbér. Most már jóval magasabb bérek mellett azonos áron vásárolhatunk műszaki cikkeket, de milyet… Amúgy a tömeggyártásra az egyik legékesebb példa a táblagép. Ez is 2-3 éve még ott volt egy olcsóbb laptop árán, de ma már 20-30.000 forintért is hozzá lehet jutni. Miért? Hogy az átlagember is bárhol tudjon a világon internetezni. Nem azért, mert az annak idején 100.000 forintos táblagépeket ennyivel olcsóbb előállítani, hanem mert rosszabb minőségű alkatrészekből áll. Biztos írtam már ide is, de én a táblagépeket a világ legfeleslegesebb műszaki cikkének tartom. Nekem az a meglátásom, hogy azt tényleg csak azért találták ki, hogy az ember bárhol tudjon internetezni, hiszen ott a Facebook (a másik dolog, amit szintén utálok), képben kell lenni, hogy kivel mi van, minden információval azonnal rendelkezni kell. Nem, nekem ezek egyáltalán nem kell. Az internet legyen otthonra (illetve a Laptopot Pesten vittem egy párszor pl. a WestEnd-be, hogy ott is tudjam használni) és amikor szabadban vagyok, legalább akkor legyek nyugalomban, elzárva az internettől, zenét hallgatva, vagy / és elmerülve a gondolataimban. Nagyon remélem, hogy nem jön el az az idő, amikor rákényszerítenek az okostelefonra és a táblagépre, szeretném nélkülük leélni az életemet.

Hamarosan nagyon remélem, hogy aktuális lesz az, hogy magamnak vásárolhatok (3 hét múlva vége a német nyelvtanfolyamnak), azt gondoltam el – bár ezen a gyakorlat még változtathat – hogy inkább spórolok egy drágább műszaki cikkre, de az kitarthat akár 15 évig is. És akkor nem fog érdekelni, hogy merre fog fejlődni a műszaki piac. Amúgy azt tervezem, hogy november 10-én megírom az új önéletrajzot, és 11-étől már elkezdek munkát keresni. Nagyon ideális állapot lenne, de ha minden gördülékenyen megy, akkor akár közvetlen a nyelvvizsga után elkezdhetek dolgozni.

Posted in A róka és a kutya, A szépség és a Szörnyeteg, Dumbo, magamról, offpost, Susi és Tekergő | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Locomotiv GT V. belső papír

Posted by supermario4ever - 2013. november 2. szombat


Én nem is tudtam, hogy ez is megvan nekünk. O_O Régi fényképek között nézelődtünk, amikor ez előkerült. Láttam már valahol az interneten, kitették valahova, meg is van nekünk a Locomotiv GT V. lemez, de ez nem volt ott. Tökre meglepett, hogy nekünk is megvan.

LGT V. belsőEzt elteszem emlékbe. Amúgy nemrég tudtam, hogy az album pontosan 1976. február 20-án jelent meg. Miután a CD-re nem került fel az Ikarus 254. című szerzemény, ezért legálisan letöltöttem a Hungaroton weblapjáról. Újabban flac-ban is le lehet tölteni náluk zenét, és mivel csak 20 forinttal volt drágább (289 forint), ezért úgy döntöttem, hogy ezt megveszem veszteségmentesen. És a Winamp-en nézve az adatokat, láttam, hogy a dátumnál az évszám mellett a hónap és a nap is meg volt adva. Ez egy pénteki nap volt (Windows 7 naptárja ugye egészen 1901-ig megy vissza, még mielőtt valaki azt hiszi, hogy szuperagyam van…). Az ezt követő történések alapján logikus az év eleje, mert az LGT-könyv még 1976-ra datálja, amikor Laux Józsefnek elege volt, és kiszállt a bandából, és ilyen nyári-őszi megjelenés után túlságosan gyorsan pörögtek volna az események. Másfelől érdekes, hogy mikor jöhettek haza Amerikából, és a Mindig magasabbra album mikor jelent meg 1975-ön belül? Jó eséllyel az is év elején, azért gondolom, nem kevés munka az V. album 22 dalával.

Ha ez a papír is így tök spontán előkerült, akkor talán még nincs veszve, hogy a Super Mario All-Stars magyar leírása is meglegyen. :)

Posted in LGT | Címkézve: | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: