Visszatérés


Úgy döntöttem, hogy 2 hónap után visszatérek a Facebook-ra. Konkrétan ez a hír lelkesített fel, bevallom őszintén, nem hittem volna, hogy megérem ezt. Ez számomra azt sugallja, hogy már nincs akkora befolyása ennek a közösségi oldalnak, mint 3-4 éve volt. És igazából teljesen logikus: Szülők, tanárok megjelentek az oldalon, így már nem annyira “bátrak” a fiatalok postolgatni mindenféle hülyeséget. Arról nem is beszélve, hogy a főnök is figyelhet minket, de nyílt titok, hogy HR-esek is nézik az állásra jelentkezők FB profilját. Amit egy részről értek, hogy a kockázatokat a minimálisra csökkentsék, más részről meg igencsak aggályos, mert az, ahogy használja az oldalt, nem feltétlen kellene relevánsnak lenni abban, hogy alkalmas-e a munkára. Ugyanezen az alapon az előző profilom kb. 200 ismerőséből jó ha 30-at választanék ki, és akkor még jó napom volt.

Különben a tegnap esti szórakozásom a jogi nyilatkozat olvasása volt. Ha már annyiszor a szemünkre vetik, hogy ügyesen átugorjuk annak elolvasását, aztán csodálkozunk, hogy mik történnek… Hát akkor ne érje szó a ház elejét. Az biztos, hogy élből írják, hogy mennyi adatot vesznek tőlünk, már csak azzal is, hogy beléptünk… De szabadkoznak, hogy nem adják ki harmadik személynek, és a szponzorok is név nélkül kapják meg a szükséges adatokat. Ugyanakkor az is benne van, hogy lehet profilt törölni. Ez sikerült is nekem januárban. Azt írták a törlési kérelem után, hogy 14 nap alatt törölnek mindent, és egy kb. jó hónapja próbáltam bejelentkezni, és valóban nem voltam elérhető. Ez egy kicsit megnyugtatott, hogy azért van szabadulás. De kell is, hogy legyen, mert ha azzal, hogy tömegesen hagyják el az emberek (elsősorban a fiatalok) a FB-t Amerikában, és ha nem törölhetnék a profiljaikat, egy idő után az egész Facebook úgy nézne ki, mint egy kirabolt házak hatalmas halmaza. És hát ki szeret kirabolt, rendetlenül széthagyott, betört ablakú házakba járkálni? Én nem.

Mindenesetre a lényeg az, hogy így egy fokkal kedvesebb dolog számomra ez a közösségi portál, de szerintem csak átmeneti lesz a visszatérésem. Mert most sem érzem, hogy több lenne az életem attól, hogy újra ott vagyok, és most sem látom, hogyan tudnám értelmesen aktívan használni. A profil törlése már csak abból a szempontból is hasznos volt, hogy már annyi szemét volt rajta, hogy azokat már nem lehetett szelektálni. Mindenesetre majd látjuk, hogy alakul.

Most ismét magyar együttest hallgatok, amellyel már régóta szimpatizálok: Pa-Dö-Dő. Van vagy 15 nagylemezük, mindegyik csontra egyforma: egyszerű hangszerelésű, többségében már-már bugyuta szövegek. Mégis szeretem hallgatni, mert néha kifejezetten jól esik könnyed dalokat hallgatni, és tetszik, hogy két jelentésében összefüggéstelen sorokban milyen rímek vannak, ettől viccesek a szövegek, főleg azok, amelyeket Galla Miklós írt. Például ez egészen jó szám:

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s