supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for 2014. április

JAM Project – Breakthrough

Posted by supermario4ever - 2014. április 30. szerda


JAM Project - Breakthrough

A kislemez borítója

Megjelenés: 2014. április 30.
Kiadó: Lantis
LACM-14210
Ár: ¥1.200

  1. Breakthrough 4:08
  2. Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (Maverick~覚醒されし獣~) 5:00
  3. Breakthrough (off vocal) 4:08
  4. Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) 4:57

A Breakthrough a JAM Project 56. kislemeze. A címadó dal a Nobunaga the Fool anime második opening dala.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 41 33 43 34 x x x xx.xxx
2. hét x x x x x x x x x.xxx
3. hét x x x x x x x x x.xxx
4. hét x x x x x x x x x.xxx
Összes eladás xx.xxx

Posted in AniPedia, JAM Project, Letöltés | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Super Mario Advance

Posted by supermario4ever - 2014. április 28. hétfő


Egy régóta vágyott játékot sikerült magaménak tudni. Megtaláltam olcsón a CashConverters weboldalán, az egyik üzletben volt eladó £6.39-ért. Mivel magasan ez a legolcsóbb ár (eBay-en ilyen 16-18 font körül van a teljes), ezért a nővérem megvette nekem, mintegy meghálálva, hogy segítek a házimunkában. Bár igazából én segítek neki hálából, mert segít nekem itt elhelyezkedni. Szeretem a Super Mario Advance-et, az egyik legviccesebb Nintendo remake, a karakterek beszéde miatt, a főellenségek is megszólalnak.

Különben nagyon megerősödött a Nintendo rajongásom itt Angliában, mert itt sokkal erősebb a Nintendo jelenléte, elég csak arra gondolnom, hogy minden nap, amikor megyek valahova, legalább 15-20 StreetPass van. Meg sok helyen lehet kapni játékot, az áraik pedig változóak, így érdemes körbenézni, hogy a legolcsóbb árat megtaláljuk. És bőven van is rájuk kereslet, mert az itteni fizetésekhez képest jóval olcsóbbnak számítanak a játékok, pedig forintban szinte ugyanannyiba kerülnek. De mondják többen is, hogy nem érdemes forintba átszámolni az árakat, mert akkor drágának számítanak (főleg az élelmiszerekre igaz ez), itt angol font szerint kell gondolkodni, ugyanis a fizetésekhez képest nem olyan drága itt az élet. Bár pont ez árnyalja a britekről alkotott képemet, ugyanis pénteken, amikor St. Helens-ben voltunk a meghiúsult állásinterjú ügyében, akkor a pub-ban, ahol lett volna a találkozó, többen is dolgoznak magyarok, és beszéltük, hogy pont azért, mert itt több mindent megengedhetnek maguknak az emberek, a gyerekek is jóval több mindent megkapnak. Kevésbé kertelve, el vannak kényeztetve. Valami hasonlót én is észrevettem, inkább arra lettem figyelmes, hogy a szülők nem olyan gondoskodók a gyerekükkel, mint a magyarok. Ahogy látom az utcán, hogy viszonyulnak a gyerekükhöz, élek a gyanúperrel, hogy nincs meg az az érzelmi nevelés, ami azért nálunk jobban megfigyelhető.

Meglett Suara: The Best ~Tie Up Collection~ válogatásalbum lossless-ben, de aminek még jobban örülök, hogy tartalmazza a scannelt borítót is. Méghozzá a Limited Edition borítót, így teljesnek mondható. A két jól ismert borítóképen kívül még kettő van:

Suara - The Best ISuara - The Best IISuara - The Best IIISuara - The Best IV

Az egész borító itt tölthető le: Suara: The Best ~Tie-Up Collection~ Limited Edition Booklet scans

Mindenesetre nem akarok alulmaradni munka ügyében sem, nővéremmel beregisztráltunk ilyen munkaközvetítő ügynökségekhez. Itt úgy van, hogy szakosítva vannak az ügynökségek, így két helyre regisztráltunk be, az egyik, amelyik kereskedelmi, tehát bolti eladó, és hasonlók, a másik meg az irodai, ugyanis adatrögzítőként is szívesen dolgoznék. Ezeken a helyeken adják az álláshirdetéseket, amikre a weblapon kell jelentkezni. De azt is megtehetem, mint ahogy holnap megteszem, hogy Job Centerekbe megyek, és az ottani számítógépen keresek munkát. Amik tetszenek, azokat ki is lehet nyomtatni. Csak itt nem olyanok ezek irodák, hogy bemész, beszélsz egy ügyintézővel, és ő ajánl munkát neked, hanem neked kell intézni. Pontosan nem tudom, hogy van, de ha jól sejtem, akkor inkább tanácsadással, jogi ügyekkel foglalkoznak.

Ma egy nagyot sétáltam, ugyanis elmentem egészen Bidstonig a Tesco Extrába szétnézni, meg néhány dolgot venni, aztán Birkenhead-ben mert meg akartam venni azt a papírpénzes perselyt, amiről írtam korábban, de csak készpénzzel lehetett fizetni, az meg nem volt nálam. Úgyhogy onnan kellett hazasétálni, így ma összesen kb. 17.600 lépést tettem meg a 3DS-em szerint.

Posted in Suara, Super Mario Advance | Címkézve: , | Leave a Comment »

Kínai küzdősportok versenye

Posted by supermario4ever - 2014. április 28. hétfő


Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm… Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain’s Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek… Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni “aranyárban” mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt “szép” csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny – 2014.04.27

Posted in Kína, magamról | Címkézve: , , | Leave a Comment »

A folyó túlsó oldalán

Posted by supermario4ever - 2014. április 26. szombat


Mindenképpen fogok írni erről a hétvégéről is, ugyanis most Anglia túlsó oldalán vagyunk, pontosan Milton Keynes-ben, Londontól kb. 80 km-re. Nagyon szép hely, majd képeket is mutatok.

Egy hotelben vagyunk, én egyedül vagyok az egyik kivett szobában, mert nővéremék a másikban Britain’s Got Talent-et nézik, én meg megírtam már a véleményemet a műsorról. Inkább írok ismertetőt a Super Mario All-Stars-ról és közben LGT-t hallgatok. Hiányzott a zenéjük, jól esik hallgatni őket. Elővettem ismét a Wii-s Super Mario All-Stars-t, és annyira magával ragadott (még 20 év után is!), hogy szinte teljesen benne vagyok most. Írtam is tesztet a SNES változatról:

Super Mario All-Stars

Aki ismeri a videojátékos szokásomat, “kultúrámat”, annak nem lesz nehéz kitalálni az értékelésemet.

Pénteken St. Helenben voltunk, mert a bátyám nevelt lányának, Barbinak ott volt állásinterjúja. Liverpool túloldalán van, ilyen Birkenhead-nagyságú város lehet. Egy magyar nővel volt találkozónk, aki segített Barbinak munkát találni. Nagyon rendes nő volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A munkahelyén lett volna (mert végül nem valósult meg) a beszélgetés, és 14 órás kezdésére terveztünk menni, hátha bent lesz már az pub menedzsere. Addig szétnéztünk a városban és beszélgettünk. Meg kell mondjam őszintén, nem tetszett a város. Birkenhead ehhez képest pezsgő város, és azt mondják lepusztultnak, akkor St. Helen még rosszabb. Nyomasztó volt az egész, és tényleg olyan “lepusztult” érzésem volt, pedig jártak-keltek az emberek. De oldotta a hangulatomat, a jó beszélgetés. Viszont hasonlóan negatív véleményem alakult ki a pub-ról is, ahova mentünk. Piros fények, sötét, fekete fallal… Igen, a piros a kedvenc színem, de világos közegben. Fehér, sárga, narancssárga… A menedzser pedig nem jött el, valami 17-18 óra fele jött volna meg; nem volt megbeszélve az időpont pontosan. Bár a többi ott dolgozó is magyar volt, és jó volt megismerkedni velük, de tényleg szabadulni akartam onnan. Aztán mentünk is vissza Liverpool-ba, mert több mint egy óra az út busszal, illetve most legalább másfél óra volt, mert őrült dugó volt a városban. Queen Square-en szálltunk le, és onnan közel van a Lime Street, ahol a hatalmas vasútállomás van. Nagyon szép, és az ország minden szegletébe jár vonat. Nagyon érdekes, hogy nem főváros, de egyből a Nyugati Pályaudvar jutott róla eszembe, csak sokkal modernebb és tisztább. Ugyanakkor, amikor először voltam itt egyedül, nem találtam meg a vonatot a mi úticélunkhoz. Megkérdeztem az információnál egy kis lejárat felé mutatott. A környező városi közlekedés (Birkenhead, New Brighton, West Kirby, Chester) nem a fő vasúton történik, hanem le kell menni, és olyan, mint a metró. A vonatok is olyanok voltak, mint a metrók. Birkenhead North-nál kell leszállni, örültem, hogy ismét itt vagyok. Ez a város ezek után ilyen kedvenc hely lesz. Amikor először egyedül voltam Liverpool-ban, a centerben néztem szét, az ilyen sok bába közt elvész a gyerek téma. Rengeteg sok üzlet, a brit havi fizetést is simán el lehet költeni, és azt éreztem, hogy nekem ez már sok. Úgyhogy maradok a Mersey folyó (ezért Merseyside a régió neve) azon az oldalán, ahol mi lakunk. A túloldalon van Liverpool, St. Helen és a többiek.

Lényegében ennyi lenne, térek is vissza az irományomhoz.

Posted in magamról | Leave a Comment »

Önkéntes munka

Posted by supermario4ever - 2014. április 24. csütörtök


Felvettek végül önkéntes munkára a British Heart Foundation-be. Tetszik nagyon, aranyos mindenki, jó a munka is. Én választhattam meg, hogy mit szeretnék csinálni, és a műszaki cikkek tesztelése mellett döntöttem. Viszont nagyon meglepődtem, hogy egy héten csak kétszer kell menni, szerdán és csütörtökön, akkor is csak 14-17 óra között. Én azt hittem, hogy ez ilyen hétfőtől péntekig 9-17 óra közötti rendes munka, csak fizetés nélkül. De így is jó, legalább lesz idő rendes, fizetős állást keresni. Bár gyanút fogtam akkor, amikor egy másik üzletben ezt a kiírást láttam: “Have few hours?” Akkor gondoltam már, hogy szabadabban vannak itt a dolgok, de úgy tűnik, itt tényleg csak néhány óráról van szó. De így is jó. Kezdeti munkatapasztalatnak nagyon is megteszi, hogy lássam, hogy mennyivel másabb itt dolgozni, mint otthon. Meg figyelek nagyon, hogy értsem a beszédet. Alakulgat… Ma a TV-ken volt a hangsúly, ezeket kellett bekapcsolni, egyáltalán működik-e, beállítani rajta az egy TV adást, ami általuk fogható, a SCART csatlakozást nézni, hogy működik-e, valamint a távirányítót. Mivel ingyen veszik át, ezért bekerül egy pár használhatatlan is, ezeket megsemmisítik. Ahogy megsemmisítésre szántak egy Super Nintendót is… Hogy mit éreztem akkor, amikor meghallottam ezt, azt ne firtassuk (persze tartottam magam). De csak azért akarták megsemmisíteni, mert nem volt controllere. De az az idősebb férfi, aki segített nekem dolgozni, felajánlotta, hogy megkérdezi nekem, és akkor az enyém lehet. Nem hiszem, hogy elemezni kell, hogy mennyire fel voltam dobva, de sajnos sikertelen, mert így eBay-en eladásra szánják. Megnyugtatott a tudat, hogy legalább megmentettem egy Super Nintendót. A SNES nekem a Nintendók bibliája, a top favorit, csak úgy megsemmisíteni… Na mindegy, természetesen ettől függetlenül is jó ott dolgozni, és kíváncsian várom a holnapi napot. Kinéztem amúgy egy régi, Samsung képcsöves TV-t magamnak, £25 az ára. Persze megvásárlásra, ha nem viszik el, örömmel tudnám magaménak. Egy régi TV-t szeretnék magamnak, amin elmennek a régi gépek, majd a végleges lakhelyemben szeretnék egy retro részleget.

Amúgy minden jól alakul, amikért örültem annak, hogy kijöhetek, azok rendre megvalósulnak. Ebbe benne van a több mozgás is. Hétfőn születésnapi parti volt az iskolában, ahol tanítják a kínai küzdősportokat. Négyen nem voltunk ebben érdekeltek, mivel gyerekzsúr volt, ezért sétálni mentünk. Christofer elhozta a kutyáját, őt sétáltattuk. Fehér nőstény szibériai husky. O_O Nem semmi. Nem is tudtam, hogy ennyire közel van a tengerpart. Majdnem elmentünk egészen New Brighton-ig, ami kb. 4 km-re volt, de végül az út 4/5-énél visszafordultunk, mert elfáradt mindenki. Én még bírtam volna. És kipróbálhattuk a gördeszkát is. Én kicsit félve álltam rá, akkor is csak segítséggel, de ráéreztem a működésre. Jól éreztük magunkat nagyon, sokat beszélgettünk, nevettünk egymás bukdácsolásán, és örültünk, ha valaki magától messzebbre jutott el. És külön örömmel tölt el látni a sok embert mozogni. Más itt a helyzet, aztán nem tudom, hogy a légkör teszi ezt, vagy az akaratom is hozzájárul ehhez, de a lényeg az, hogy többet mozgok itt, és jól is esik. Sokan is csinálják így. Néhányan futnak, akadnak, akik biciklire ülnek, de a nagyja sétált, vagy a közeli parkban pihent. Majd lehet, hogy kinézem az utat itthonról, és egyedül is elnézek a tengerpartra. Főleg a New Brighton-ban levő szélmalmok, szélerőművek tetszettek. Azokról mindig eszembe jut Ohmi Tomoe: Happy Days kislemezének borítója, az is ilyen tengerpartos, szélmalmos:

Yes, I do my best!

Yes, I do my best!

Mondjuk elég sokszor eszembe jut itt valami japán dal, mert sok az olyan angol kiírás, mely utalás számomra valamelyik dal angol szövegrészletére, vagy címére.

Ja, meg ma cirkuszban voltunk. Az előző után igencsak szkeptikus voltam, mert úgy voltam vele, hogy minden cirkusz egyforma, de nővérem meggyőzött, hogy menjek, ezek jobbak. És tényleg, össze sem lehet hasonlítani. Önmagában az sokat dobott a hangulaton, hogy élő volt a zene, és amit hallottam az is tetszett, de az előadások is színesebbek, és nem utolsó sorban innovatívak voltak. Végre nem az járt a fejemben, hogy de jó, eggyel többen képesek a levegőben akrobatázni, hanem élveztem, amit láttam. Egy-egy rossz cirkusz után nem biztos, hogy az ember egy másikra is kíváncsi, és ezzel aláássák önmagának a cirkusznak a hírnevét, státuszát is. De ezért kár lett volna.

Akartam venni angol papírpénzes perselyt. Ilyen henger alakú, oldalán körbe angol papírpénz van. Még az £1.50-es árát se sokalltam volna, de az eladót megkérdeztem, hogy ez hogy nyílik ki? Mondja, hogy fémből van, így konzervnyitóval kell körbe-körbe. Jaa, hát ha csak egyszer lehet felhasználni, úgy nem buli. Olyan, mint a malacpersely, amit ugye csak kalapáccsal lehet feltörni, úgy hozzájutni a pénzhez. Aztán gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy mégis veszek majd egyet, egyrészt spórolás céljából, másrészt meg ha fel is nyitom, abba még lehet tárolni dolgokat.

Most nagyjából ennyi. Amíg nem találok fizetős munkát, addig itt is segítek a háztartásban, megkönnyítem a nővéremék dolgát. Az iskola rengeteg idejüket és energiájukat felemészti, így elkél a segítség.

Posted in magamról | Címkézve: | Leave a Comment »

Wales

Posted by supermario4ever - 2014. április 20. vasárnap


Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek! A nyuszika erre is járt és tojt egy hatalmas csokitojást, melyben öt kis csokiszelet van:

Nem kért a nővérem zöld erdőben jártamot, pedig szívesen meglocsoltam volna. Viszont kaptak a lányok is csokitojást. Miután falatoztunk egyet a finom csokiból, útra keltünk, és meg sem álltunk Wales-ig. Kifejezetten felértékelődott számomra ez az ország a Játék Határok Nélkül óta, miután 1993-1994 között (amikor a magyarok is játszottak) részt vettek. Bár nagy eredményt csak az 1994-es év utolsó játékaiban tudtak felmutatni. Különösen kíváncsivá tett a világ leghosszabb nevű települése, mely Wales-ben van, és a következőképp hangzik: Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrndrobwllllantysiliogogogoch Remélem egy betűt sem hagytam ki. O_O 58 betűből áll, én ebből az utolsó 8-at jegyeztem meg, mert ők is játszottak az 1994-es év 9-10. fordulójában, és odament hozzájuk Gundel Takács Gábor, beszélgetett velük egy kicsit, és kérte, hogy mondják ki a városuk nevét. És csak az maradt meg bennem, hogy jól megnyomták a gogogoch részt. Azóta én ezt a várost így hívom. Ide ugyan nem jutottunk el, de így is nagyon szép helyen jártunk, Wales nagyon szép ország. Rhyl-től nem messze van egy település, melynek van egy vasútja, amit kábel hajt, azt néztük meg és utaztunk rajta. Wales elsősorban hegyvidéki ország, így igencsak bántam, hogy otthon hagytam a kabátomat. Hideg volt, főleg fent. A vonat vitt minket fel a csúcsra, és odafent csodálatos volt a kilátás. Beültünk közben egy ottani kávézóba felmelegedni, mert nem én voltam egyedül 12°C-ban kabát nélkül, így jól esett a forró csoki. Viszont maga a helyiség nyomasztó volt, mert úgy nézett ki, mint egy antik ökölvívó klub. Az egyik ökölvívóról nevezték el azt a termet, ahova beültünk, és róla volt kint rengeteg kép, meg TV-n mentek meccsek. De ilyen nagyon régi adások, az egyiknek az elején kifogtam az évszámot római számmal, 1951. A képek is régiek voltak, korabeli újságcikkek a falon. Biztosan hatalmas bokszoló volt, de az időutazás a bokszolás világában egyáltalán nem emelte a hangulatot.

A vonat, mely szállított minket a hegyen

Aztán a közelben volt játszótér, Dominik ott játszott, miközben egy páran elmentünk a másik oldalra csodálni a kilátást. Szép volt nagyon, csak az a hideg ne lett volna. Miután mindenki kijátszotta magát, visszamentünk a vonattal a kiindulási pontunkra. Érdekes, hogy melegebb lett, pedig olyan sokat azért nem mentünk le. Elmentünk megnézni a tengerpartot. Nagyon szeretem a tengert, de nem akarom ismételni magam, hogy a hidegnek nem örültem, de így is azért jól éreztem magam, kellemes látvány volt. De ilyen hőmérsékleti körülmények között is voltak egy páran, akik cipőt, zoknit levéve mászkáltak a homokban, megmártóztak a vízben. Hát igen, akik ehhez vannak hozzászokva. Én Görögországban, 40°C-ban cselekednék hasonlóképp, sőt akkor még fürödnék is a vízben.

Tengerpart

Aztán mentünk is haza. Volt egy jó napunk. Otthon még beszélgettünk, mert az egyik magyar ismerősünk is jött velünk, aztán nálunk vendégül láttuk.

Én néhol Dominikkal játszottam, néhol bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Jól rákapott a Mario Party 5-re. Ez a két kép pedig ízelítő. Sokat csináltunk is, a teljes galéria itt tekinthető meg:

Wales

Posted in Mario Party, Wales | Címkézve: , | Leave a Comment »

Republica

Posted by supermario4ever - 2014. április 18. péntek


Ismét egy olyan zenéről szeretnék írni, ami gyerekkoromban nagy hatással volt rám, ez pedig a Republica együttes első albuma. Szinte kijelenthető, hogy a semmiből ismertem meg a “Ready to Go” dalukat 1996-ban, azonnal belezúgtam. Eleve tetszik az ha egy dal lágy gitárszólóval indul, majd egyszerűen berobban. Bejött a hangulat, a videoklip is tetszett. Erre csak rátett a későbbi Drop Dead Gorgeous dal, nagyon meg akartam venni az albumukat, de csak kazettára futotta. 1.280 forintért cserébe egy olyan albumot kaptam, amelynek szinte mindegyik dalát szerettem, és ahogy mondani szokás, rongyosra hallgattam. Sokáig rocknak ítéltem a stílust, de a szintetizátor alapok erre alaposan rácáfolnak. Végül az alternatív rock elnevezést találtam rá, és talán ez a helytálló, mert itt-ott igencsak technós feelinget ad a zene.

Tegnap pedig tök véletlen megtaláltam az egyik egyfontos üzletben a CD-t, természetesen ezen az áron. Új keletű dolog a CD-knél, hogy ’90-es, ’00-s évek CD-it felújítják (gondolom polírozzák a lemezt, teljesen új tokba teszik), és “Replay Value” néven eladják £1-ért. De olyan sok zenei CD található, mint a régi szép időkben, amikor hatalmas divat volt a CD, és tényleg a legnagyobb albumok, igazi legendák vásárolhatók meg igencsak mélyen leszállított áron. Ettől most nem fogok visszatérni a nyugati zenékre, mert egy másik, nem olyan régi nagy kedvenc, a The Corrs albumait is megtaláltam, de azokat nem venném meg. Annyiban hallgatok több angol zenét, hogy mindig, amikor autóval megyünk, szól a rádió (az LGT is szólhatna…) és itt hallom újabban a legújabb trendeket. Elhallgatom őket, van egy szám, ami nagyon tetszik, de se az előadóját, de a címét nem tudom. Csak tetszik, hogy olyan halk, már-már misztikus a zene (szintetizátor-szólam) és a nő éneke is nagyon bejön. A Heart radio-t szoktuk hallgatni, tetszik, hogy régi nagy klasszikusok is mennek, amiket még én is ismerek és szeretek.

Na de térjünk vissza az együttesre. Az az igazság, hogy mindig amikor ilyen régi nagy zenéket veszek elő, amik annak idején nagy hatással voltam rám, de aztán eltűnnek a süllyesztőbe, majd sok év után ismét előveszem, akkor kicsit kellemetlenül, kényelmetlenül érzem magam. Egyrészt, mert fel lehet fogni egyfajta szembesítésnek, hogy miket is hallgattam régen, másrészt meg ugye ma már teljesen más zenét hallgatok, amik más hangulatot árasztanak magukból, ezáltal ha visszajön ilyen régi nagy klasszikus, akkor elfog az a hangulat, érzés, amik ma már csírájában sincsenek bennem, így eléggé furcsa ezeket újra megélni. Aztán van olyan, amiket könnyen befogadok, a jelen zenéi között is magamévá tudom tenni (pl. Baby Sisters, Orsi, Pa-Dö-Dő), de van olyan is, amit egyszer elég volt, köszönjük szépen. A Republica zenéje mai füllel hallgatva érdekes, mert sok benne az emlékezetes zenei elem, melyek most mint egy villámcsapásként törtek elő, és most is itt vannak a fejemben. Ugyanakkor kissé sötét atmoszférát áraszt magából, ami miatt viszont kellemetlen a dalaikra gondolni. Az énekesnő hangja erőteljes, néhol durván énekel. A szöveg pedig változatos. Vannak, melyek az élet “mókuskerék” oldalát krititálják, de akad olyan is, mely a mai (akkori, de igazából mai is lehetne) fiatal lányokat gúnyolja. Azokat, akik éhezik a hirtelen jövő nagy hírnevet és egyszerre mindent akarnak maguknak. Kiemelkedő a Drop Dead Gorgeous dal, melynek már a címe is érdekes. Angolul nagyon szép, de tipikus példája annak hogy erre nem találsz értelmes magyar jelentést. Illúziókról, hazugságokról szól, melyeket az ex fiúbarátja által élt meg. Kedvenc dalom volt régen az Out of the Darkness volt, és most is az. Ez is a mindennapos és egyhangú rutinokról szól: “Trapped in your world”. Igazából tetszik az album most is. És népszerű is lett, Nagy-Britanniában a 4. helyet érte el az album eladási listán. Csak aztán jött a nagy zuhanás, miután második album után nem készült studióalbum. Speed Ballads a második album címe, azt én is már csak egyszer hallgattam meg, felejthetőre sikeredett. De az első album nagyon erős.

Aki nem ismerné, annak itt a Ready to Go videoklip:

Az album borítója

Az album borítója

Megjelenés: 1996. július 30. (Amerika), 1996. október 5. (Európa)
Kiadó: BMG / Deconstruction
Elért helyezés: 4. hely

  1. Ready to Go 5:01
  2. Bloke 4:56
  3. Bitch 5:13
  4. Get Off 3:57
  5. Picture Me 5:47
  6. Drop Dead Gorgeous 4:30
  7. Out of the Darkness 3:49
  8. Wrapp 1:45
  9. Don’t You Ever 4:00
  10. Holly 4:23
  11. Ready to Go (Original Mix) 5:01

Posted in Republica | Címkézve: | Leave a Comment »

Masami Okui: It’s my life

Posted by supermario4ever - 2014. április 15. kedd


A kislemez borítója

A kislemez borítója

Megjelenés: 2007. július 4.
Kiadó: evolution
EVCS-0012
Ár: ¥2.100

  1. It’s my life 4:00
  2. -w- 4:18
  3. It’s my life (instrumental) 4:01
  4. -w- (instrumental) 4:20

Az It’s my life Masami Okui 39. kislemeze. A kiadvány csak DVD-vel jelent meg, mely a “Masami Okui Countdown live 2006-2007” koncertől tartalmaz jeleneteket. A kislemez a 97. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 930 példányt adtak el.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + bk scans

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 41 97 930
Összes eladás 930

Posted in AniPedia, Letöltés, Masami Okui | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Posted by supermario4ever - 2014. április 15. kedd


Egész végig nagyon jókedvem volt, csak az 1996-os Játék határok nélkül első adása elrontotta a hangulatot. Nagyon remélem, hogy ez a két műsorvezetőnek álcázott egyén csak egy baki volt, és a másodikra visszatér Gundel Takács Gábor, mert nemcsak arról van szó, hogy Gundelt senki nem helyettesítheti, akkora egyéniség, hanem egyáltalán nem szimpatikusak.

A jókedv és a nevetés tárgya az volt, hogy Huicong megjegyezte, hogy a tegnap esti nevetésem olyan volt, mintha egy ördög a kezében tartaná az elkészült tűzlabdát és örül neki. És ezen röhögtek egész idő alatt a bátyám nevelt lányával Barbival. Amikor már kinevették magukat, akkor jön át az egyikük szólni, hogy legyek csendben. De nagyon szép, lágy hangon. Csoda, hogy bírta nevetés nélkül… Az volt, hogy néztem a Heti Hetest, és olyan jó volt a tegnapi adás, hogy szénné röhögtem magam rajta. A sok idétlen vicc, meg a megjegyzések egymásra, de kétségtelen, hogy az a legviccesebb, amikor Farkasházy meséli a maga történeteit, melyeknek általában vagy az a végük, hogy bizonyos szituációból milyen szerencsétlenül jött ki, vagy hogy kiderült, hogy valamelyik rokona micsoda híresség, vagy híresség kapcsolatában áll. És ahogy a többiek heccelik, és mindig beleszólnak, az legalább kitesz egy 20 percet. A tegnapi adás végére jutott ez, és nagyon nehezemre esett, hogy ne röhögjek hangosan, mert annyira vicces, ahogy komolyan tálalja a maga szerencsétlenkedéseit, meg mintha nem értené, hogy miért történik az, ami történt. Ezzel kitehetnének egy külön adást. Mint ahogy Váncsa István is kitehetne egy külön adást, ő múlt héten volt vendég. Benne az a vicces, hogy milyen hasonlatokkal jön egy-egy hírhez.

De ma meg az történt, hogy az egyik lány előttem háttal állt, és nem tudtam, hogy melyik volt, mert mindkettejüknek sötét, hosszú haja van. Elkezdek magyarul beszélni, mert szent meggyőződésem, hogy Barbi volt. Erre Huicong fordul hátra buta arccal, hogy mit akarok én? Úgyhogy készek vagyunk teljesen. Angliában ezen a héten kezdődik a tavaszi szünet, ezért a nővérem kitalálta, hogy tavaszi nagytakarítás lesz, én az előszobát kaptam. Angliában hosszabbak az évközi szünetek, de a nyári szünet csak július közepén kezdődik. Hogy ez a jobb-e, vagy ami nálunk van, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy nálunk a júniusnak különleges varázsa van, amikor érdemben már senki nem tanul. Itt egy nap 9-re mennek a gyerekek iskolába, és 15 órakor végeznek.

Ja, meg ne felejtsem említeni, hogy reggel azért itthon is megünnepeltük a születésnapomat, kaptam gyümölcstortát. Finom volt, ízlett mindenkinek. Takarítás után meg Birkenhead-be mentem át, hogy gazdát keressek a ma kapott £20-nak, de nem akadt jelentkező. A CEX-ben van Mario Tennis Open £12-ért, sokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e de eszembe jutott, hogy annyira idegesített a gép csaló mivolta, hogy úgy döntöttem, hogy nem bosszantom magam vele. Végül egy DVD-t vettem magamnak 1 fontért az egy gésa emlékiratait. Még soha nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok rá, mindenki dicséri. Időt még nem tudtam szakítani rá. Amúgy az egyik boltban korábban láttam Mrs. Doubtfire DVD-t 3 fontért, azt kerestem, de nem emlékeztem, hogy melyikben volt. Nem is lett meg, pedig nagyon szeretem azt a filmet. Végül átbuszoztam Liscard-ba, hátha itt találom meg, de csak egy másikat vettem meg. Ugyanis a Cashgenerator üzlet nagytévéjén egy film ment, ami felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis a kínai küzdősportokról szól, ez pedig a karatekölyök. Eleinte nem akartam megvenni a DVD-t, mert megjártam már többször is, hogy hirtelen jött impulzus alapján vásároltam, és annak nem mindig volt jó vége. De végül csak megvettem, de a Cashconverters-ben, mert itt 1 font volt (a másikban 1,20), és jobb állapotú is volt a borító. Na erre már időt szántam otthon, és megnéztem. Határozottan jó film, és még attól is eltekintenék, hogy klisés, mert a kivitelezés tetszett. Aki nem ismerné, a történet lényege, hogy egy néger srác anyja Pekingben kapott állást, így Kínába repülnek. És itt egyből a mélyébe zuhan, ugyanis egy kínai tizenéves kung fu csapat laposra veri a gyereket, aztán hogy most csak azért, mert szemet vetett a csapatvezető srác szerelmére, vagy mert nem tetszett neki, hogy néger, az nem derült ki számomra. Emellett nekem nem tetszik, hogy nincs más kínai karatés csapat, ami azért problémás, mert rettenetesen negatív színben mutatja be őket. A kínai srác ugyanis úgy tapossa össze a szerencsétlen négert, mint egy üres flakonos üveget, emellett végig bosszús, már-már gyilkos tekintettel néz rá. És más kínai csoportot nem nagyon mutat be a film. Persze kiderül, hogy az edzőjük arra tanítja a fiúkat, hogy a megszerzett fizikai képességüket arra használják, hogy másokkal elbánjanak, ha kell eltörjék a lábát. Lábtörés épp hogy nem lesz, de aztán a néger fiú is talál magának egy edzőt, aki saját módszerrel farag belőle Kung fu harcost. Gyakorlatilag az egész film a két fiú közötti csatározásról szól, melynek szerintem sejthető, hogy ki lesz a győztese, de a vége nagyon idealista. Bár tömegével lenne ilyen a valóságban is. Ilyen jellegű történetet Disney klasszikusok csokrai mutatnak be, de a filmet nézhetővé teszi, hogy szimpatikusak a szereplők. Persze megvannak a szükséges váratlan fordulatok is, és persze az is értelmet nyer, ami első látásra furcsának tűnik.

Itthon örömmel vettem tudomásul, hogy jól tettem, hogy nem vettem Mario Tennis Open-t, ugyanis Nintendo 3DS-re az Epic Mickey 2: Power of Illusion akciós lesz digitálisan. Az lesz az a Disney játék, mely játékmenetre a klasszikus Magical Quest-féle Mickey egérre hajaz, és valamennyi Disney szereplő jelen van. Így megér nekem £8.99-et. Nagyon várom a csütörtököt. A Mario Golf: World Tour demo miatt is!

Posted in Játék Határok Nélkül, magamról, Mario Golf | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Gamer frontról röviden

Posted by supermario4ever - 2014. április 14. hétfő


Játékokról viszonylag keveset írtam. Mivel ezekkel is úgy vagyok, mint amit a kajálás kapcsán írtam, hogy mivel úgy tűnik, hogy ha nem is végleg, de sokáig itt maradok, ezért nem ragaszkodok annyira, hogy minden egyes üzletbe bemenjek, órákig bámészkodjak, és felvásároljam a fél boltot. Mondjuk, manapság nem is nagyon van mibe bemenni, a játékos üzletág is jelentősen változott a 2008-as válság óta. Előtte volt a GameStation és a GAME, melyek a legnagyobbak voltak, emellett fellelhetőek voltak kisebb üzletek, melyekben lehetett vásárolni. Aztán 2009 táján a GameStation beolvadt a GAME-be, és sok üzletét bezárta. Pont a GameStation szűnt meg, ami sokkal barátságosabb volt ár és kínálat terén… A GAME mindig is drágább volt, ezen most sem változtattak. Ezzel szemben előtérbe kerültek olyan üzletek, melyeknek nem a videojáték a fő profiljuk, de adott esetben sokkal olcsóbban lehet vásárolni.

Itt van például a Grainger Games, ahol ki lehet fogni jó árakat, és az új játékok itt olcsóbbak, mint a GAME-ben. Szintén nagy mennyiségben vásárol fel használt játékokat a CEX, de ők sok mással is foglalkoznak. Úgy, mint CD-k, DVD-k. Náluk is ki lehet fogni jó árakat. Ha valaki retro fronton szeretne erősíteni, annak a Powerplay Games a megfelelő. A hátrány az, hogy kicsit mélyebbre kell a pénztárcánkba benyúlni, alapvetően drágábbak, mint a többi bolt, de igazi retro gyöngyszemeket jobb áron is meg lehet találni. Régi konzolok is előfordulnak náluk. A CashConverters és a CashGenerator is szép számmal vásárol fel műszaki cikkeket, náluk nagyon olcsón lehet találni játékokat. Mondjuk ez felvetheti a kérdést, hogy akkor mennyiért veszik meg. Az Agros-nál is lehet találni, náluk úgy megy a rendszer, hogy az üzletben kicsi választékot látunk, ellenben több gép is van, mellette egy katalógus, onnan kell rendelni, és ők kihozzák. Hát nagyjából ennyi itt Wallasey, Birkenhead környékén. Nagyobb városban lehet, hogy szélesebb a választék.

Posted in Nintendo | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: