supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Anglia – 1. nap

Posted by supermario4ever - 2014. április 3. csütörtök


Na, sikeresen megérkeztem Angliába. :) Szerencsére sima volt a repülőút, végig jól ment a gép, csak én vagyok olyan beszari még mindig, ha repülésről van szó. Igazából csak felszállás után félek, mert a gép akkor még ferdén áll, meg sokat fordul, hogy beálljon a helyes irányba, és ilyenkor gondolatban már a végrendeletemet írom… Persze, nem mutatom ki, hogy félek, de amíg egyenesbe nem áll, addig borzasztóan érzem magam belül. Aztán ha már beáll egyenesbe, akkor már semmi bajom nincs. Játszottam az úton, de nem sokat tudtam, mert lemerült.

Be se volt kapcsolva, ezért nem tudtam bagszival Streetpassolni. Kijött elém a repülőtérre, mert az Insert Coin egyesületnek kért régi Nintendo játékokat, melyekkel jól lehet többen is játszani, kiválasztottam neki egy párat. Leljék bennük örömüket. :) Én is örömömet leltem abban, hogy megszólalt a szokásos vészcsengő, és telefonáltam neki, hogy hol van… elaludt. De szerencsére utána sietett, ahogy tudott, úgyhogy nem okozott fennakadást. Elbúcsúztunk egymástól, nagyon fog hiányozni. Meg a többiek is, akikkel jobban tartom a kapcsolatot. Majd látjuk, hogy lesz. Elképzelhető, hogy ha találok egy jó munkát, és megszedem magam egy kis pénzzel hazamegyek, és Pesten megpróbálok végre normálisan munkát keresni. És akkor lesz végre munkatapasztalatom is, főleg külföldi. Tavaly, amikor voltam csoportos állásinterjún, a HR-es nagyon figyelt arra az álláskeresőre, aki külföldön dolgozott. Majd figyelni fog rám is. De az is lehet, hogy annyira megszeretem itt a dolgokat, hogy csak látogatóba járok majd haza.

Szerencsére a gép rendben landolt. Érdekes, hogy leszállásnál egyáltalán nem félek már, csak a jobb fülem dugul be (érdekes, amelyik kevésbé érzékeny…). Manchester, 3-as terminál. Miután megállt a gép, nem szeretek azonnal felállni, és a csomagommal előretolakodni, mert szűkösek a helyek. Igazából a szűkös hely miatt nem szeretek repülni, nem is azért, mert félek felszálláskor, az gyorsan elmúlik. Ha utazás, akkor nálam a vonat a #1. Repülőn, mivel szűkös helyen ülünk hatan egy sorban, ezért nem nagyon tudok közlekedni, főleg, hogy ablak mellett ültem. A táj viszont szép volt. :) Olyan mint egy domborzati térkép felülről. Az autók ilyen kicsi matchbox-nak tűnnek, többször elképzeltem, hogy megfogom őket, mint egy gyerek, és én mozgatom. Örülnének a benne utazók… Az épületek közül még a 10 emeletes panel is úgy néz ki, mint egy kicsi LEGO darabka.

Miután elővettem a csomagomat, nővérem várt már, és máris indultunk. De még nem haza, hozzájuk, hanem előbb Liverpool-ba. Egyből elkapott az a bizonyos “brit hangulat”, ami miatt viszont nagyon szeretek itt lenni. Olyan dolog ez, hogy amiket ott hagytam (érzések, hangulatok, hasonlók), azok miatt rossz otthagyni Magyarországot, de amiket meg itt kapok, azokért megéri itt lenni. Liverpool-ban beültünk egy kávézóba, a Costa Coffee-ba, és mit ad isten? Felszolgálót keresnek. XD Nővérem meg is érdeklődte, hogy mi a helyzet, hogyan lehet jelentkezni. Igazából nem is figyeltem, hogy mit beszélt a sráccal, csak az “experience” szóra kaptam fel a fejem. Már tudtam miről van szó. Boldogan dolgoznék kávézóban is. Meg hipermarketben árufeltöltőként, pizzafutárként (csak ehhez kellene jogosítvány), adatrögzítőként, de akár szórólapoznék is. Istenemre mondom, hogy nem válogatnék, csak sikerüljön valami, és végre dolgozzak, gyűjtsek tapasztalatot, és pénzt… Szóval itt egy cappuccinót ittam, és melegszendvicset ettem. A nővérem csak kávét kért. Utána mentünk egy magyar boltba, ugyanis van Liverpool-ban ilyen is. Taste of Hungary a neve, kedves kis üzlet. Természetesen drágább minden, mintha otthon vennénk, de hát benne van az árrés mellett a szállítás is. Sok kizárólag Magyarországon kapható kaját lehet ott kapni, pl. Erős Pista. Aztán elmentünk a nagy ázsiai üzletbe, onnan Tofu kellett. Ezután jöttünk haza.

Nagyjából kicsomagoltam. A nagy bőrönd fogója és az egyik kereke letört, úgyhogy az kuka. Egyébként is régi már, csak azért hoztuk ezt, mert ez a legnagyobb. Meglett a 20 kg, amennyi mehet (igazából 20,9 kg-ot mért a mérleg, de felengedték, nem szóltak érte), csak nem volt teljesen tele, mert vettünk olyan zsákot, melybe bele lehet tenni a ruhákat, és porszívóval ki lehet szívni belőle a levegőt, így jóval kisebb helyet foglal. Nagyon ötletes dolog. Igazából számoltunk is azzal, hogy nem lesz megtöltve a bőrönd teljesen, csak azért akartam ilyen zsákba hozni a ruháimat, hogy ha úgy alakul, hogy visszamegyek, akkor se foglaljanak sok helyet, ha olyanokat vennék, amik nagyobbak. De majd meglátjuk, hogy mi lesz. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok kutyázni. T_T Túl kellett adni a kutyán, mert nem bírtak vele nővéremék (pl. rágcsálta a vezetékeket, mert nőttek a fogai, ásott a veteményesbe, meg nem is volt idejük rá, hogy sétáltassák), úgyhogy ez tűnt a legjobb megoldásnak. De a két macska megvan. *_* Itt van a nőstény macska, Lucy, akivel előző ittlétem alatt sokat harcoltam, mert állandóan karmolni akart. Mostanra nagyon megnyugodott. És itt a kandúr is, Jasper, akit említettem. Történetesen most 1 éves, úgyhogy lesz valami Happy Birthday neki. Most egyelőre úgy tűnik, hogy minden nagyon jó lesz, de igazából majd hónapok múlva tudok hitelesen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a helyzet valójában. És várhatóan sokkal gyakrabban fogok majd tudni írni, mert végre eseménydús lesz az életem, és mivel lesz nálam fényképezőgép, majd teszek közzé képeket is.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: