Tegnap is és ma is voltam az iskolában, ahol Xingbo tanít. Még csak néztem, hogy megy egy ilyen óra, de megmondom őszintén hamar eloszlott a szkepticizmusom, és nagyon fellelkesedtem. Az idők során jó csapat gyűlt össze, így a hangulat is jó volt az órákon, és elhatároztam, hogy ha nem is szombattól, de jövő héttől csatlakozni fogok. China Spirit UK néven tart fenn iskolát, ahol Tai Chi-t, Kung Fu-t, jógát és kínai nyelvet is tanítanak (vannak segítői). Tegnap kezdő Kung Fu és Tai Chi volt, ma pedig haladó Kung Fu, melyre csak azok járhatnak, akik kijárták a kezdőt. Nem csoda, sokszor még látásra se bírtam megjegyezni a mozdulatokat, nemhogy nehéznek tűntek. Ráadásul itt már szigor van, aki nem csinálja rendesen, annak fenekén elcsattan a cipő. Ha jobb napja van a mesternek (mindenki “master”-nek hívja), akkor csak az arca előtt összeüt két cipőt, annak aztán van hangereje. Természetesen nem kell véres oktatást elképzelni, éppen csak annyira, hogy kellőképpen komolyan vegyék. Nekem egyelőre elég lesz a kezdő. O_O Az viszont játékos, nagyon tetszik. A Tai Chi rendkívül érdekes volt. Ez ugye lassú mozgású küzdősport, és tegnap legyezővel hajtották végre a gyakorlatokat. Szépnek szép volt, de nem láttam értelmét, hogy összecsukott legyezővel bűvészkedjenek. Kicsit később az összes egyszerre nyílt ki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Fából készült legyezők nagyot szólnak egy hirtelen mozdulat hatására. Aztán figyeltem a mozdulatokat, folyamatosan felkészítettem magam, hogy na, most fog kinyílni… nem. Na most! nem… Amikor már nem számítok rá, akkor jön a hatalmas csattanás, megint nagyon megijedtem. Röhögtem magamon. A kellemesen lassú tradicionális kínai zene nagyon emelte a hangulatot. De hogy “Oppan Gangnam Style”-ra menjen a Kung Fu 3-4 percben… O_O Koreai pop zenére kínai küzdősportot, szép párosítás. Alig várom, hogy Jpop-ra nyomjuk.

Nincs olyan a repertoárban, de valószínűleg nem is lesz. Ahogy megy a kínai adó a TV-ben (CCTV4), és megy alul a kínai felirat, kezdett leesni, hogy mire mondta Xingbo néhány éve, hogy a japánok átvették az írásukat és megbolondították a jelentésüket. Van néhány kanji összetétel, amiket fejből tudok (pl. holnap 明日, történet 物語), ezeket kínaiul teljesen másképp kell írni, és ilyen jellegű szóösszetételekkel nem találkoztam a kínai nyelvben, úgyhogy tényleg variáltak a japánok. Bár olyan egyszerűbb szavakat, mint pl. fiú 少年, számok, időpontok írása maradt a régi. De elhatároztam, hogy fogok járni kínai nyelvre. Úgyis a japán iránti érdeklődésem kiterjed egész Ázsiára, és csak több leszek attól, ha tudom a kínait is, a japán mellett. Meg a Kung Fu, meg a Tai Chi is megtetszett, bár arra elsőre azt mondtam magamban, hogy túlzottan lassú nekem, de a mozdulatok szépsége megtetszett. Csütörtökön van mindkét küzdősport, a nyelv pedig szombaton kora délután.

Amúgy ezen kívül nem nagyon történt különös. Ma délelőtt megpróbáltunk Liscard-ban bankszámlát nyitni nekem, de ha jól vettem ki, akkor legalább egy angol nyelvű igazolvánnyal kell rendelkezzek. De az majd a munkavállaláshoz is fog kelleni. Addig itthon sem vagyok felesleges, elkél itt is a segítség, én pedig készséges vagyok. Mellesleg itt Liverpool-i akcentussal beszélik az angolt, és nekem nagyon nehéz megérteni. Örülök, ha 1-2 szót megértek a beszédhalmazból, ehhez képest a nővérem beszédét tökéletesen értem. Benne van az a bizonyos magyaros akcentus, de még így is sokkal szebben beszél az átlagnál, és mindenki érti. Hozzám és Dominikhoz pedig magyarul beszél, és a legszebb az, amikor nem jut eszébe egy szó, és egy mondatában keverednek az angol, magyar szavak. Angol kapcsán az volt a vicces, amikor egy angol nő beszélt hozzám, és pont az, hogy értettem, hogy mit mondott, de annyira meglepett, hogy magyarul kérdeztem vissza, hogy micsoda? Persze nevetés tört ki, de megkért, hogy angolul beszéljek hozzá. Az a lényeg, hogy azt látta, hogy az előző találkozásunkhoz képest fogytam. És ez azért lepett meg, mert a mérleg szerint híztam 3 kilót, ehhez képest mindenki soványabbnak lát… Amúgy szokni kell az angol beszédet, ha dolgozni akarok…