Tehát, ezen a hétvégén Milton Keynes-ben voltunk, ahol Huicong és egy angol ismerősünk, Simon vett részt versenyen. Szombaton 10 órakor indultunk el itthonról, és kb. 3 óra volt az út, ha nem számítjuk bele, hogy többször megálltunk és a végén többször eltévedtünk, nem tudtuk pontosan merre is kell menni. Végül egy közeli látványosságnál kötöttünk ki, a Peace Pagodánál. Nagyon szép, közepén van egy Buddha szobor:

Itt csináltunk néhány képet, aztán mentünk is tovább a tó felé, a partján végigsétáltunk. Az egyik részen lehet szörfözni és wakeboardozni. A Wakeboard kötélpályája lassan jár, írva is vagyon, hogy kezdők is kipróbálhatják, valamint tanfolyamot is indítanak. Itt beültünk egy kávézóba, megittuk a szokásos kávé / forró csoki / hideg üdítő adagunkat, majd a szálloda felé vettük az irányt kocsival. Egyszerű, polgári hotel volt, semmi extrákkal, de kellemes volt maga a helyiség. Két szoba lett kibérelve egy éjszakára, természetesen nemek szerint lett elosztva. Amikor Simonnal elfoglaltuk a szobát, ő TV-zett, én a gépen működtem. Nem nagyon kommunikálok angolokkal, megmondom őszintén, és ez lehet, hogy hiba is. A legnagyobb problémám, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, mint magyarul. Kérdeztem egy pár dolgot nővéremtől nyelv kapcsán, angolban például lehet tudni, hogy kötött a szórend, de annyira, hogy például nincs kiemelés. Mert ugye a magyarban ilyen lehetséges, és jó dolognak tartom, hogy ha konkrétan egy valamiről beszélünk, azt a mondat elejére tesszük. Például ha sok kép közül konkrétan azt az egyet szeretnénk a falra kitenni. Ez csak egy dolog, ami így hirtelen eszembe jutott, de az alapvető problémám az, hogy nem tudom, hogy kifejezni magam, és megmondom őszintén, nem is vetettem bele magam abba, hogy jobban megismerjem, hogy az angoloknál ez hogy szokás, pedig lehet, hogy megtalálnám a megfelelőt.

Kis pihenés után a szálloda éttermében vacsoráztunk. Hmm… Már voltunk ilyen jellegűben, már akkor sem voltam elragadtatva érte, most is úgy voltam vele, hogy végülis, megettem. Az a lényeg, hogy tányérral sorban kell állni, és meg kell mondani, hogy milyen húst szeretnénk enni, és vágnak 1-2 szeletet, utána annyi zöldséget és szószt szedsz mellé, amennyit szeretnél. Nekem elsősorban azért nem jött be, mert zöldséget nem nagyon eszek, azt is csak nyersen. A szósz, és a hús miatt mondom azt, hogy megeszem, nincs vele problémám. Utána fagylaltdesszert. Aero csokis fagyit kértem, bár csalódásként ért, hogy maga a fagyi vaníliás, és csak a csoki a mentolos, reméltem, hogy az egész az. Egy ilyen kiadós vacsora után ismét felmentünk, a többiek Britain’s Got Talent-et néztek, én magánakcióba kezdtem, amiről írtam is előzőleg. Elég sokáig működtem gépen, olyan 22.30-ig, aztán én is aludni akartam, de csak fél 3-kor jött álom a szememre, addig egyáltalán nem voltam fáradt. Érdekes, hogy nem éreztem magam fáradtnak fél 8-kor, amikor felébredtem, meg sikeresen elkészültem, mire menni kellett.

Ugyanabban az étteremben reggeliztünk, ami All You Can Eat volt. Választék most sem volt nagyon nekem való, de nem volt nagyon érdekes, mert a szokásos, már-már unalmas brit reggelik közül lehetett választani: Paradicsomos bab, tükörtojás, pirítós, sült virsli, sült szalonna és hasonlók. Mondjuk újdonság volt számomra a rántott burgonyapüré, ez ízlett. Különben nem tudom, hogy miféle fétis a briteknél ez a bab, mert azt szinte minden étteremben, kajáldában szinte ingyen osztogatják, aztán nem győznek szólni az üvöltő szelek… Miután végeztünk, gyorsan összeszedtük a dolgainkat a szállodából, és már indultunk is a center felé. Egy sportcentrumban volt a verseny, szinte az utolsók között érkeztünk meg, a csoport egy része már bemelegített. Azért még találtunk helyet magunknak. Két asztal volt, úgy tűnik, ketten fognak párhuzamosan versenyezni. Van is rá lehetőség, ugyanis kategóriánként csoportra voltak osztva a versenyzők. A megnyitószöveg után volt még szünet, aztán kezdődött. Mondjuk eléggé furcsa volt, mintha nem lett volna jól megszervezve, ugyanis többször voltak kisebb-nagyobb kimaradások. A másik meg az, hogy az egyik zsűricsoport mondta a pontokat, a másik csak azt, hogy ki hányadik lett. Mondjuk a pontszámok is érdekesek voltak, mondhatni “aranyárban” mérték őket, ugyanis a maximális 10 pontból senki nem kapott 9-et. Pedig voltak páran, akik tényleg nagyon magas szinten űzik a sportot. Például, amit Huicong bemutatott, az olimpiai színvonalú volt. Én nem is hittem el, hogy ilyet láthatok élőben, tényleg a semmi bizonytalanság, végig a legprecízebb, leggyorsabb mozdulatok. Ha ennek a tizedét tudnám, már azzal nagyon elégedett lennék, és csak 8,73 pontot kapott. Az tényleg csak, méghozzá nagy betűkkel, amikor olimpián is szokás 9+ pontokat osztogatni, ott biztosan akár 9,6-ot is kapott volna. Hát igen, azért keményen meglátszott, hogy Kínában, bentlakásos iskolában nevelkedett. Mindenesetre nemcsak a kategóriájában, hanem összességében is ő kapta a legmagasabb pontszámot. A szervezés tényleg zavaros volt, valamikor már osztották az érméket, míg mások még bemutatták, amit tudnak, meg ez, hogy valakinek megmondták a pontszámot, míg mások ennek tudata nélkül mentek haza. Huicong még Tai Chi-ban is versenyzett, itt második lett. Simon meg negyedik lett a saját kategóriájában, pedig ügyes volt ő is. Miután megkapta a második érméjét is, mentünk is haza, így is 14 óra volt, de azért még beültünk egy kávéra és még ettünk egyet. Így 14.30 lett, mire elindultunk, és többszöri megállás után 18.30 körül értünk haza. Örültem ennek a hétvégének, jól éreztem magam, a versenyzők is magas színvonalúak volt.

Képeket csináltam, de nagy bajban voltam, a verseny közben, a 70 elkészült képből csak 24 sikeredett. Nem is nagyon volt lehetőségem előremenni, a másik meg hogy csak azok a képek sikerültek melyek automatikus vakuval fényképeztem (igen, nekem még digitális fényképezőgépem van), de azt sem volt “szép” csinálni, mert láttam, hogy bezavart egy-két embernél, akkor gondolatban meghúztam magam egy sarokban, senkinek nem akartam megszabotálni a versenyét. Mondjuk nem én voltam az egyedüli, aki hasonlóképp fényképezett. Mindenesetre a jól sikerült képek itt vannak:

Verseny – 2014.04.27