Mario Kart 8 és okostelefon


Ma jelent meg a Mario Kart 8. Sajnos még nem tudom megvenni, mondjuk mert nincs Wii U-m. Meg pénzem sem. Meg nem is magát a játékot akarom megvenni, hanem a Mario Kart 8 Premium Pack Wii U-t:

MarioKartPackMost mondjátok, hogy nem csodálatos a doboza. Mindezek mellett fizikai formában kapható a játék. Lám, a Nintendo nem vetette el végleg, hogy lemezre is kiadják a játékokat. Koránt sincs veszély e téren, csak újabban konzolcsomagokba digitális formában adják a játékot, letöltőkóddal. hmm… Most nézem, a Tescóban már nincs akció, de volt olyan, hogy egy kuponkóddal £199.99-ért lehetett megvenni ezt a pakkot, most már £229.99. Így kerül annyiba, mint otthon, ez kb.85.600 forint. Amúgy itt hirdetik, és az akció is itt volt. A GAME-ben meg Mario Kart 8 Guide kapható. Ezt mindenképp szeretném megvásárolni, de megvárnék egy árleszállítást, sok érte azért a £14.99. Bár minden csak azon múlik, hogy van-e pénzem, ugyanis az Official Nintendo Magazine is készült egy Mariós különkiadással a játék megjelenése alkalmából. Egy 144 oldalas magazin, Ultimate Guide to Mario címmel. Amikor megláttam az árát, hogy £9.99, mondom, ne hülyéskedjetek már! De végül…:

Tehát minden csak pénz kérdése. Amúgy nagyon menő, a legrégebbi Mario játékokról is kimerítő írás. Én nem is emlékszem arra, hogy valaha is olvastam olyan cikket a régi Mariókról, melyek érdekfeszítőek lettek volna, mindegyik csak a jól ismert tényeket, és titoknak vélt érdekességeket ismételgette unalomig, ez pedig teljesen olvasmányos. Bár az Ultimate kifejezéssel azért vigyáznék, mert “csak” a retro Mariókról, 3D-sekről, New Super Mario Bros.-okról és Mario Kart-okról írnak benne, ilyen, hogy Paper Mario, Mario & Luigi, vagy sport Mariók nincsenek benne. De legalább, amik benne vannak, azok szinte minden részletet kimerítenek.

Tehát lesz majd egyszer Wii U és Mario Kart 8, és ha tényleg tudok rendes bérért dolgozni, akkor talán nem is olyan soká… Bár azért mérlegelni kell az anyagiakat.

Néhány napja kaptam a nővéremtől egy okostelefont, de erről a márkáról még életemben nem hallottam:

Ez a WorldSIM-nek egy saját telefonja. Komolyabban még nem próbáltam ki, mert tényleg annyira érdektelen vagyok az okostelefonok kapcsán, még ha iPhone lenne, az sem érdekelne. Megpróbáltam, hogy mit szólnának hozzá üzletek, ahol el lehet adni, de sokat ők sem tudtak vele mit kezdeni. Azok az üzletek, melyeknek nincs az adatbázisába, azok be se tudják venni. A CashConverters bevenné 40-45 fontért. Ezt viszonylag korrektnek tartottam, mondta az eladó, hogy akármennyire is látszik, hogy új, mivel fel van nyitva, ezért csak “Second Hand”-ként tudja bevenni / eladni. De nem adtam oda. A CashGenerator meg borzasztó volt. Az eladó is eléggé flegma volt, bár próbálta nézni interneten, hogy mit tud kezdeni vele, de végül 5 fontot mondott… Vissza is kérdeztem, hogy egyáltalán jól értettem? … Sajnos igen. Ő egy emberként megalázta az egész cég hírnevét nálam. Nemcsak a viselkedése miatt, hanem ezért a semmi pénzért is… Sokkal jobban járt volna, ha azt mondja, hogy ezt nem vesszük be. Most eBay-re tettem ki, legalább kipróbálom, hogy milyen ott eladni, de igazából nem ragaszkodok hozzá, hogy el legyen adva, úgy tettem ki, hogy 1 hétre, és ne ismételje meg az eladást. Ez csak próba. Bár ha megtörténne, befigyelhetne a helyébe mondjuk egy Mariós kiadású DSi XL. Azzal már tudnék mit kezdeni. Ha pedig nem tudom eladni, az se baj, megpróbálom hasznosítani. Eredetileg nem nekem lett véve, csak neki nem tetszett, ezért kapott egy másik telefont, ezt meg én megkaptam.

Annyira most nem is siettetnék semmilyen vásárlást, bár tény, hogy a Mario Kart 8 igencsak lelkesítő hatással van rám. Mert néhány napja tudtam venni a Nintendo DSi-t.

A legolcsóbb helyen kerestem jó állapotút. A CashConverters-ben volt egy, £30-ért nagyon szép. Eredetileg feketét terveztem venni, mert bagszi eladta a saját DSi-jét, és neki fekete doboza van, és felajánlotta nekem Pokémon Emerald-os dobozért és leírásért cserébe, ha hazamegyek majd, odaadom neki. Találtam egy fekete DSi-t szintén 30-ért, de az alsó kijelzője egy helyen erősen karcos volt, ezért felejtős volt nálam. Másik meg nem volt. Aztán eszembe jutott, hogy a Game Boy Advance-em is úgy van, hogy a doboza átlátszó rózsaszín, de maga a konzol fehér, ezért úgy döntöttem, hogy nem csinálok ügyet a színből, ha máshol találok egy másikat jó állapotban ezen az áron, akkor megveszem. Így jött ez. Bár volt egy másik, amiről azt hittem, hogy piros, fel is lelkesedtem érte, de aztán kiderült, hogy rózsaszín. A töltő, amit eredetileg adni akart hozzá, nem eredeti. Bár mondta az eladó, hogy erre is ugyanúgy 6 hónap garanciát vállalnak, megmondtam őszintén, hogy nem vagyok elégedett vele. Végül addig keresgélt, amíg csak kihozott egy eredetit. Már csak a töltő miatt is megérte számomra, ugyanis ezt is terveztem venni, de ezt már tényleg csak végső lehetőségként, annyira komolyan nem akartam. Örülök neki, a többi Nintendo jellegű tervet majd meglátom.

Fáradt és szégyellős Kung Fu Panda


Nagyban megy az iskola promotálása. Másfél hete voltak az ingyen bemutató órák, melyeket szórólapoztam. Úgy tűnik, hogy volt értelme, mintha többen járnának edzeni. A következő állomás június 8-a, amikor nyílt nap lesz, erre még a polgármester is eljön (elfogadta a meghívást). 10-13 óra között valamint 14-17 óra között különböző  Tai Chi, Kung Fu és jóga edzések lesznek kipróbálhatók különböző korcsoportoknak. Majd 13-14 óra között lesz a fő műsor. Kínai oroszlántánc (szerintem magyarul is így hívják, ami angolul Chinese lion dance) lesz Kung Fu Pandával, kínai dob. Bár az iskola úgy nem olyan nagy, de sok embert várnak.

Erre tegnap is volt promóció. Szórólapoztunk New Brighton-ban, de műsort is tartottunk. A kalózhajónál, amit lefényképeztem korábban, ott volt oroszlántánc, közben osztogattuk a szórólapokat. Csakhogy beállt egy olyan baki, hogy nem jelent meg az, aki Kung Fu Pandának öltözött volna, és nem volt más, ezért engem kértek meg… Soha életemben nem öltöztem be semminek. O_O Hát akkor vissza az autóhoz, és szépen felöltöztettek. Alapvetően nem éreztem melegnek a ruhát, mert eléggé hűvös volt, inkább az volt a rossz, hogy egy kis lyukon láttam csak ki. Vezettek kézen, hogy merre menjek. De nem mondták, hogy mit csináljak, ezért nagy meglepetésként ért, hogy bevittek a “show” közepébe, az oroszlán támadt engem, nekem meg fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. O_O Iszonyúan kínosan éreztem magam, aztán mondta a nővérem, hogy menjek körbe, fogjak kezet gyerekekkel. Mert azon a kulcslyuknyi résen látom is, hogy mi hol merre van. Végül egy páran odajöttek hozzám, de még kínosabban éreztem magam akkor, amikor néhány gyerek kérdezett tőlem valamit, a pillanatnyi érzelmi állapotom miatt megint a nullán volt az angol tudásszintem, úgyhogy nem tudtam válaszolni. Ha csak kézfogás, integetés, hi 5 vagy ölelésről volt szó, addig nem volt semmi baj. Meg utána felvittek a kalózhajóra, hogy ott fényképezkedjek az oroszlánokkal. Ez már semmiség volt. Ezután lejöttünk, még egy pár fénykép, és végre levehettem. Újra látok. O_O Alapvetően szívesen csinálom, csak legközelebb mondják, hogy mikor mit csináljak, mert mindent az iskoláért, csak ritka kínos érzés volt számomra. Amúgy büszkék voltak rám, poénból rám adták a “shy Kung Fu Panda” nevet. Meg nővérem utólag mondta, hogy egy kislány kérdezte tőle, hogy a Kung Fu Panda miért nem csinál semmit? Mondja, mert fáradt.

Remélhetőleg fellendül az iskola, ugyanis nővérem mondta, hogy ha ez megtörténik, akkor alkalmazna engem teljes munkaidőben, rendes bérért. Nem kicsit lelkesített fel. Ilyen háttérmunkákat végeznék: takarítás, az iskola rendben tartása, papírok rendbetétele, hasonlók. És aztán később lehet, hogy más munkát is kapok. De már erre is azt mondom, hogy talán lesz valami. Ezért megéri Kung Fu Pandának lenni.

Meg lehetne honosítani ezt a brit kajatalálmányt, amit most eszek: rántott krumplipüré. Egész jó íze van. Közismert a britek egészségtelen táplálkozása, ezért különböző variációkkal próbálják változatosabbá tenni.

Bankszámla


Ma sikerült bankszámlát nyitni. Nem volt olyan sima, de a harmadik bankkal sikerült “megállapodni”. Először a Santander bankba akartam menni, elsősorban azért, mert amikor Pesten dolgoztam a magyar bankműveleti központnál diákmunkásként, azt nagyon szerettem, és ennek emlékére, “tiszteletére” szerettem volna náluk szerződést nyitni. Először volt az, hogy magyar fényképes igazolványt nem fogadnak el, erre igényeltem meg azt a bizonyos “előjogosítványt”, amiről már korábban írtam. Ez megérkezett tegnap, ezért tegnap utánanéztem a weblapukon, hogy hogyan lehet online időpontot foglalni, de csak egy telefonszámot találtam. Felhívtam, közben végig azon izgultam, hogy vajon mindent érteni fogok-e, mert bár sokat fejlődött az angol beszédértési szintem, de még mindig nagyon kell fülelnem. Többször visszakérdeztem, de alapvetően jól ment. A lényeg az, hogy valami nevemre érkező számlát is kérnek. Ez meglepett, erről nem tudtam. Úgyhogy ez bukta. Aztán a Lloyds banknál próbáltam. Ez valami olyas kaliberű lehet, mint nálunk az OTP bank. Itt megnyitnák azonnal, de külföldinek csak akkor, ha két éve tartósan élnék Angliában. Azt mondta a nő, hogy menjek fel a weblapjukra, és ott igényeljem meg, és olyan 2-3 hetes átfutással megnyitnák. Aztán nővérem azt javasolta, hogy nyissak a postán számlát, mert bár azt nem tudnám vásárlásra használni, de arra jó, hogy pénzt betegyek, meg kivegyek, és ha onnan jön számla, akkor tudok rendes bankban számlát nyitni. Ez nem is rossz ötlet. Ma délelőtt bementem Liscard-ba, és az ottani postahivatalban megpróbáltam, de hogy pillanatnyilag nem lehet. Jól van, ne lehessen… Aztán onnan kijőve látok bankautomatákat, és egy banknak a logóját. ennek hol lehet a bejárata? Meglett, és itt sikerült. Ez a Barclays, itt megnézte a jogosítványomat,  és azonnal leültetett a nő, és megcsinálta nekem. Hát kell ennél több? A szolgáltatások döntő többsége ingyenes, és a bankkártya várhatóan szerdán érkezik meg postán. Örültem a váratlan sikernek.

A Paypal-es dolognak meg jobban utánanéztem, annyira nem ingyenes, mert 3,4% egyik paypal-es felhasználóról a másikra utalni. Egyelőre nem csinálok semmit, megvárom, hogy mi lesz ennek a hónapnak a vége, és ha ugyanolyan “fájdalmas” lesz anyagilag, mint 1 hónapja, akkor inkább átutalom magamnak, mert olcsóbb még így is.

Különben sokat fejlődtem, nem is gondoltam volna, hogy ennyit fogok érteni az itteni angol beszédből. Mert amikor idejöttem április elején, akkor úgy voltam vele, hogy reménytelen eset. Még most is azt mondom, hogy a liverpool-i nyelvjárás borzasztó, de sokkal többet értek most már. Lassan eljutok oda, hogy már csak 1-2 szó, amit nem értek, de arra már legyintek. A lényeg megvan. Amúgy az olvasás szinte felhőtlen. Megkértem az adományboltot, ahol dolgozok, hogy hadd járjak délelőtt dolgozni, és reggelenként a buszon van metrós újság. Olyan, mint a magyar, csak kb. 86 oldalas. Azt szoktam olvasgatni, és szinte mindent értek belőle. Az olvasást szerintem átírhatom C1-es szintre.

Az elmúlt napok és hetek írásai


Ma elkészültem a Nintendo DS leírással a Mariós oldalon. Valahogy sejtettem, hogy az a 2000 szó csak a cikk fele nem csak vicc, a végére 3.893 szó lett. Többször átolvastam, úgyhogy elvileg minden elgépelés és fogalmazásilag hibás mondat javítva van benne:

Nintendo DS

Hozzászoktam ahhoz, hogy mindig elolvasom a cikket, postot, mielőtt kiteszem, mert többször jártam már úgy, hogy írom, írom, kiteszem, aztán újraolvasom, és csak lesek, hogy mégis honnan jött ez a mondat? Úgy gondolom, hogy ez elég jól ki lett küszöbölve. Amúgy kész fizika óra egy konzolról részletes leírást írni, mert a processzorokról, chipekről is találok írást. Na meg hát mind a négy típust külön kielemezni sem kis dolog. Mondjuk egyedül attól tartok, hogy mivel az informatikában olyan mélyen nem vagyok jártas, ezért azok magyar megfelelőit rosszul fordítottam le, vagy rosszul értelmeztem, a tulajdonságaikat.

És néhány játék, melyeket az elmúlt időkben nagyító alá vettem:

Super Mario Advance
F-Zero: Maximum Velocity
TOCA: World Touring Cars

Seacombe Ferry – New Brighton sétány


Bár nem volt olyan szép idő, mint tegnap, ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyek sétálni egyet a folyóparton. Igényeltem már, ugyanis Nintendo DS leírást írok a Mariós oldalra, és még épp csak a fele van kész, és már több mint 2000 szó volt. Iszonyat hosszú lesz, és már kezdtem belefásulni az írásba. Úgyhogy kellett is a szünet, 12.30-ra összeszedtem magam, és útnak indultam. Az iskolán át mentem a tengerpartra, ott van a környéken a Seacombe Ferry vasútállomás, mellette rögtön ott van a tengerpart, mely lényegében egy sétány, mely New Brighton-nal köti össze a kiindulási pontomat. Nagyon szép hely, teljesen megihletett. Egyébként is preferálom a tengerpartot, ha nyaralás kapcsán feltennék nekem a tipikus kérdést, hogy hegyvidék vagy tengerpart, akkor egyből a vizes vidéket választanám, a folyó, tenger közegét nagyon szeretem, ahogy a strandolás is hiányzik. Különben ez folyópart, nem tengerpart, tegnap rosszul írtam, hiszen ez a Mersey folyó, túloldalán van Liverpool (ami nem májmedence, ki kell hogy ábrándítsam a poéngyárosokat). Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok képet csináltam, 71 készült el, nem csoda, hogy a tölthető elem már végképp kiakadt a végére. Így is sokáig bírta nagyon. New Brighton-ban a számomra már jól ismert bohóc köszönti a városba érkezőket:

És megtaláltam azt a házat, ahol nővéremék laktak előzőleg albérletben. Tudtam, hogy a tengerpartnál laktak, csak azt nem, hogy pont itt. És még mindig kiadó a ház (gondolom szobánként, nem mindig veszik ki mindegyiket). Kellemes emlék volt újra látni a házat.

Aztán séta visszafelé. A sétány 3,5 km, ezt megduplázva plusz az út a házunkig, legalább 10 km-t sétáltam most délután, a 3DS-em szerint 20.981 lépést tettem. Nem is volt lábam a végére, az biztos! De ez nem számít, mert nagyon élveztem a gyalogutat. Az elkészült képeket ide tettem ki:

Seacombe Ferry – New Brighton promenade

És ha már 3DS, az az öt album, amit rátettem, végig kiszolgáltak zeneidővel, az alábbiakat hallgattam:

  • LGT – 424 mozdonyopera
  • LGT – A fiúk a kocsmába mentek
  • Skorpió – Zene tíz húrra és egy dobosra
  • Skorpió – Azt beszéli már az egész város
  • Okui Masami – V-sit.

Mostanság a régi magyar zenéket hallgatom, egy japán album is felkerült, hogy azért ne felejtsem el, honnan fúj a mai igényes pop zene szele.

A ma esti boldogságom forrása pedig:

!!! 1997-es Játék határok nélkül !!!

Hát végre eljutottunk ide! ^_^ Kedvenc évadom, mert itt kezdtem el nézni, és tetszett, hogy 8 csapat volt, meg az egész rendszer itt forrott ki, ahogy néztem az eddigieket is. Bár az 1996-osat rendre kihagytam, mert az első fordulóban az a két műsorvezető egyén, akiknek fogalmuk sincs, mitől jó a műsorvezetés, nagyon elvették a kedvemet, hogy nézzem. Aztán beszéltem emberekkel, mondták, hogy még egy pár adásra visszatér, de azért a többségét Gundel Takács Gábor vezeti már. Nem nagyon inspirált kisakkozni, hogy most akkor melyiket ki vezeti, meg az sem lelkesített, hogy a részt vevő csapatok száma csak 6 volt, így kihagytam. De az 1997-es már maga volt a csoda. Megjelent Borbás Mária, mint műsorvezető:

JSF 1997 Borbás MáriaEkkor ismertem és szerettem meg. Valamint erre az évre reformálták meg a pontozási ráblázatot is:

JSF 1997 ponttáblázatJSF 1997 eredménytáblázatEz volt a legelső, amit láttam életemben, és alig vártam, hogy újra láthassam. Ugye mivel itt nincs magyar TV csatorna, ezért csak “segéd”programmal és “segéd”weboldallal tudom nézni, rettenetesen hálás vagyok annak a “segéd”egyénnek, aki hozzájárul ahhoz, hogy Angliából is nyomon tudom követni a Játék határok nélkül adásait. Most már több, mint aktív néző leszek.

Game Boy Advance játékokkal


Gyerekek, ez a csodálatos idő, ami itt uralkodik már 2 napja Angliában, ez valami csodaszép. Ilyen rövid ujjús, szabadba kicsábítós, úgyhogy boldogságos. Jártam ma is többfelé, mert tényleg inspiráló. Ezt szeretem, és örülnék, ha idén a tiszteletemre igencsak enyhe lenne az idei brit nyár.

Anyám megküldte a következő adag gyógyszert a bélgyulladásra (itt Angliában nem lehet 90%-osan kiváltani), és kérésemre elküldte a Game Boy Advance-et, és néhány játékot hozzá:

Skype-on mutogatta egyesével, hogy melyeket küldje, így egyeztettünk. Örülök neki nagyon, mert egyszer láttam a CashGenerators-ban 15 fontért lila GBA-t, és majdnem úgy voltam vele, hogy megvettem. Aztán eszembe jutott, hogy akár el is postáztathatom, ha már úgyis kell küldeni, ne őrüljek már meg! Itt van az enyém, jó állapotban van, és működik. Csak a sárgulás… És előkerült az elveszettnek hitt Formula One 2011 játékom Nintendo 3DS-re is. Hogy keveredett a GBA játékok közé, el nem tudom képzelni.

Ma voltam már Kung Fu-n, a csütörtökit kihagytam, mert már végképp nem volt kedvem menni, és egészen jól ment. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen jól megy, miért kéne abbahagyni? Lehet, hogy erre alkalmas vagyok, és ha ebben kiélhetem a testmozgási igényemet, ahogy szeretem, akkor el kéne vetni a hátráltató tényezőket, és csinálni, amíg ilyen jól megy.

Ha holnap is ilyen szép idő lesz, én elmegyek a tengerpartra egy hatalmasat sétálni, és ott majd csinálok sok képet, és megmutatom, hogy mitől is szép ez a környék. Ma is voltunk tengerparton, Dominik akart ott játszani. Ha jól emlékszem Moreton város tengerpartján voltunk. Annyira nem volt szép, és az idő is szelesre állt, úgyhogy nem maradtunk sokáig.

Spice Girls


Ismét egy olyan együttesről szeretnék írni, melyet szerettem gyerekkoromban. Szerettem… Az nem kifejezés. Imádtam őket, ők voltak az első igazi idolok számomra, rám is legalább olyan nagy hatással voltak, mint a világra a ’90-es évek második felében! Nem hiszem, hogy bármelyik 20+ évesnek be kell mutatni a Spice Girls-t, egy öttagú brit lánycsapatról van szó, melynek népszerűségi szintjét a Beatles-hez hasonlítják.

Ahogy olvastam most, 1994-ben alakultak meg, és 1996-ban lettek ismertek (ezt persze tudtam), már amikor először láttam az első videoklipjüket (Wannabe), akkor felfigyeltem rájuk, aztán jött ez egyre jobban:

Nemcsak a zene tetszett, hanem az a szabadságérzet, ami átjött a videoklipből, hiszen lényegében arról van szó, hogy egy flancos úri muriba csöppennek, és adnak egy pofont a képmutató összejöveteleknek, fogadásoknak. Aztán jött egyre inkább a zene és a következő két videoklip (Say, You’ll Be There és 2 Become 1) csak tett róla, hogy igazi rajongójuk legyek. A harmadik videoklipjük volt az, amikor már nagyon szerettem volna a lemezüket (Spice). Én mondtam otthon (tisztán emlékszem, 1997 eleje körül volt), hogy nekem elég a kazetta, erre a CD-vel fogadnak. Nagyon boldog voltam vele, ahogy a kazettákra mondani szokás, hogy rongyosra hallgattam, addig én a CD-jüket szinte karcosra. Olyannyira megmaradtak bennem a dalok, hogy most is vissza tudom dúdolni őket, és nemrég hallgattam vissza az albumot, tisztán visszajöttek a dalok. Bár azért, mint annyi mindent, ezt is most azért más hallgatni, mert most felnőtt fejjel már nem nehéz rájönni, őket is csak megcsinálták, de hát hol érdekli ezt egy 10-12 éves gyereket, aki csak élvezi a dalokat? Még két dalból készült videoklip, miután megvettem a CD-t, és nagyon megörültem, amikor a kedvenc dalomból is megcsinálták a videoklipet, és ismertté tették azt is:

Igazság szerint nálam a mai napig éreztetik a hatásukat abból a szempontból, hogy ők voltak az első női előadók, akiket megszerettem, és ők vittek rá arra, hogy énekesnőket hallgassak. Az öt lány öt egyéniség, legalábbis előírták, hogy ki milyen legyen, és mindenki kapott egy becenevet:

  1. Spice GirlsGeri Halliwell (Ginger Spice): “Lángoló” vörös hajáról kapta a nevét, és hogy mindig kihívóan öltözködik. Mozgásával és öltözködésével ő fejezte ki legjobban a nőiességét.
  2. Victoria Adams (Posh Spice): Gazdag családban nevelkedett, ezért kapta az elegáns becenevet. Keveset szokott mosolyogni, igazából látszik rajta, hogy más, mint a többi lány. Ő házasodott meg David Beckham-mel, ezután hivalkodott csak igazán azzal, hogy mennyi pénze van. Már a SG alatt sem szerettem igazán.
  3. Melanie Brown (Scary Spice): A csapat sötétbőrű tagja, a nyelvében levő piercing miatt, és a dalok alatt hallható néha gonosz nevetések is az ő műve, valamint szokott hangosan, kiabálva énekelni. Őt szerettem a legkevésbé annak idején, most nem zavar annyira, de az “annoying spice” név jobban illene rá.
  4. Emma Bunton (Baby Spice): A szőke hajú lány a csapat legfiatalabb tagja, ártatlan mosolyával, és kislányos öltözködésével érdemelte ki ezt a becenevet. Annak ellenére, hogy nem nagyon van hangja, ő volt a személyes a kedvencem, mert szerettem a kisugárzását, mosolyát.
  5. Melanie Chisholm (Sporty Spice): Valódi sportoló, szinte csak ennek megfelelő ruhában látni. Amúgy ő kapta a legtöbb egyéni szólamot, mert neki van a legnagyobb hangja.

Annak idején ezt persze nem láttam át ennyire, de zavart, hogy mindig Mel C (ez a rövidített neve, a két Melanie-t így különböztették meg. A másik Mel B volt) kapta a legtöbb szólót. Persze most már tisztán hallom, hogy magasan neki van a legjobb hangja, kritikusabb füllel már erre is érzékeny vagyok. Még talán Geri-nek van jó hangja, a többiek képzett hang terén hanyagolhatók, de jó hangulatot adnak a dalokhoz, hozzájárultak a sikerhez, ezt ne vegyük el tőlük. A Spice albumból világszerte 28 millió példányt adtak el, mi ez, ha nem tömény siker? Róluk szólt az egész világ, számomra is ez a két album, ami a képen látható, ikonok voltak számomra. Utat törtek a második albumnak, a Spiceworld-nek, mely természetesen szintén hatalmas siker lett. A Spice Up Your Life dal rendesen megadta az alaphangulatot:

Az, hogy a videoklip azt érezteti, hogy minden róluk szól, egyáltalán nem túlzás, mert tényleg minden róluk szólt. A második albumból is több mint 20 millió példány ment el, és szerencsére ez is volt olyan jó, hogy minden egyes dala emlékezetes maradt, és ezt a CD-t is sokat hallgattam. Viszont érdekes most olvasni, hogy a dalaikat mennyi kritika érte mind zeneileg, mind szövegileg. Zenei stílusok furcsa, egymáshoz nem passzoló keveredése, és buta szövegrészletek ismételgetése, hogy nagyon dióhéjban összefoglaljam, hogy mik a negatív kritikák, viszont az albumokat összességében dicsérni szokták a hangulata és a fülbemászó dalok miatt. Különben jogosnak tűnnek a kritikák, de pont a hangulat miatt annyira nem érződik, hogy bármi baj is lenne a dalokkal, mert nagyon ott van.

A Spiceworld is külön történetet hagyott maga után, 1997-ben kaptam karácsonyra az albumot. Ott van még a Spice World című film, mely az album összes dalát tartalmazza. A film igazából nem lett valami nagy szám, egy koncertturnéjukat mutatja be, a lányok önmagukat alakítják, és talán nem is kell nagy színészi alakítás, hiszen saját bőrükön tapasztalták nap mint nap, amit filmben is láthattunk. Viszont díjazták is, a legrosszabb filmnek járó díjjal. Ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, valóban nincsenek benne nagy színészi alakítások, egy párszor megnéztem a filmet annak idején. A film betétdala, a Too Much szép, ballada.

Az sem volt akármi, amikor Geri Halliwell kilépett az együttesből. Mindenki megdöbbent, hogy mire föl, de ez jól szemléltette, hogy a lányok igen drágán fizették meg a siker árát, ugyanis az köztudott volt, hogy a csapaton belüli viták miatt vált ki. Geri emlékére készítették el a Viva Forever dalból a videoklipet, melyen mivel már nem szerepelhettek mind a öten, ezért ilyen repülő játékbabaként tűntek fel. De már lehetett tudni ekkor, hogy valami megtörik, nem véletlen volt hosszabb szünet az együttes életében. Végül 2000-ben tértek vissza persze négyen a Forever című albumukkal, mely a 4 milliós eladásával igencsak alulmaradt az első kettővel szemben. De minőségben is, ugyanis, a dalok jó része egyhangú lett, nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól, és nem marad meg az ember fejében. És ha van jogos kritika, akkor a “Holler” dalukban a rap rész tényleg borzasztó lett. Abból kifolyólag sem nagyon érdekelt már az album, hogy eltelt már egy pár év, és azért nekem is formálódott a zenei ízlésem, és mivel a Spice Girls nem hallatott magáról, ezért szépen lassan elmúlt a láz, és az a hatalmas imádat feléjük. Meg én is úgy voltam vele, hogy a Spice Girls csak öten Spice Girls, sehogy máshogy nem azok. Az albumborítón található bilinccsel összekötik egymást téma már annak idején is átlátszó volt számomra negatív értelemben, erőltetett volt, de az eladásokból látszik, hogy sok más embernek (korábbi rajongónak) is nyilvánvaló volt.

Folytatás nem lett, és már a harmadik album előtt is elkezdték egy páran a szólókarrierjüket építeni. Annyi még azért maradt bennem, hogy Geri Halliwell szólókarrierjére figyeljek egy kicsit. A debütáló Look At Me dalát szerettem, meg is kaptam a kislemezét, meg a Schizophonic album meglett kazettán. CD-n most vettem meg 50p-ért. De nem is ér többet, max, hogy a gyűjteményembe tudjam, mert eléggé jellegtelen album. Vannak rajta jó dalok, de az egész album egybe nem alkot egy egészet, és amióta ráálltam a japán zenére, és hozzászoktam, hogy az album önmagában elmesél egy egész történetet, azóta erre nekem külön igényem van. Ezt ettől az albumtól nem kaptam meg, de arra tényleg megért fél fontot, hogy mint emlék, hogy egykoron szerettem volna megszerezni ezt az albumot CD-n, de csak kazettáig jutottam el. De csak ezt az albumot hallgattam meg tőle, a többi már így feledésbe merült részemről. Hallgattam rádióban, de akkor már csak legyintettem rá, hogy ja, ő volt az egykori Spice Girls tag, aki idő előtt kivált a csapatból… Viszont hozzá fűződik az egyik kedvenc remixem:

Miután ugye megvan a kislemez (szerintem otthon még most is megvan, hacsak nem keveredett el valahova. Eladni biztos nem adtam el.), és szerepel rajta ez a remix is, melyet nagyon sokat hallgattam. Igazából nem vagyok híve annak, hogy remixek kerülnek fel egy kislemezre, mert nem látom értelmét, hogy valaki ide-oda forgatja a lemezt, azt majd lesz belőle valami. Az sokkal jobban megadja egy dal hangulatát, ha egy-egy egyedi verziót készítenek belőle, de emlékeztet valamennyire az eredetire, és teljesen új hangulatot és értelmet ad az adott dalnak. Ismét mutogatok Japán felé… De nem, mert most Angliában vagyok, nemcsak fizikailag, hanem most zeneileg is.

Igazából a hatás miatt is azt mondanám mostani szemmel, hogy a Spice Girls iránti rajongásom nem múlt el, csak hibernálódott, mert most is meghallgattam egy párszor az első két albumukat, és ahogy írtam nemrég egy régi kedvencről, hogy olyan furcsa volt hallgatni, a Spice Girls-re ez egyáltalán nem igaz. A Spice-t és a Spiceworld-öt most is olyan jó volt hallgatni, mintha tényleg semmit nem vesztett volna a rajongási szintem az idők során, pedig mennyi víz lefolyt már a Dunán azóta… Örültem az újbóli szerencsének.