Hazatérés


Igen hamar döntöttünk felőle, de megvettük a repülőjegyet novemberre. Néhány napja egyszer néztem, hogy ha most vennénk meg a jegyet, akkor mennyibe kerülne, és láttam, hogy az egyik járatra 25 font, hát az igen olcsó. Hétfőn beszéltem anyámmal Skype-on, megemlítettem neki ezt az árat, és az lett a vége, hogy megvettük, ugyanis az utolsó hely volt arra a járatra ezen az áron. Persze nővéremet is bevontuk a döntésbe, ugyanis felmerült, hogy vagy október végén vagy karácsonykor ők is jönnének Magyarországra. Október végén van az egy hetes iskolai szünet, arra az időre jöttek volna haza. Persze a repülőtársaságoknak is megvan a magukhoz való eszük, természetesen a szünet első napjára nagyon drága volt a jegy, ahogy az utolsó napra sem fapados áron adják a hazatérőknek. Karácsonyi időszak meg természetes… Az ő látogatásuk tehát egyelőre még kérdéses.

Még korábban úgy beszéltük meg, hogy novemberben ha látogatóba is, de hazamegyek, ezért is döntöttük ilyen gyorsan, hogy ha van jó áron repülőjegy, akkor megvesszük. Nem akarom véglegesnek mondani a hazatérésemet, mert fenntartom a lehetőséget, hogy történik valami olyan dolog, ami végleg ideköt, de ez jelen állás szerint lehetetlenség. Azt a frusztrációt pedig inkább a bizonytalanság hozta ki belőlem, amit például az Adarna Karaoke fórumon is kiadtam magamból (persze keretek között). Inkább amiatt volt bűntudatom, hogy olyan stílusban írtam ki a gondolataimat, amit utálok másoktól olvasni. Most így letisztult fejjel azt mondom, hogy el tudom fogadni azt, hogy a briteknek ez az életforma a normális, amit nap mint nap látok, de ez teljesen elüt az én habitusomtól, és egyszerűen képtelen vagyok beilleszteni a mindennapjaimba. Túlságosan szabadelvűek, nemtörődöm, anyák fiatalon (20-22 évesen) szülnek, és nem látom azt a fajta gondoskodást a gyerekük irányába, ami például minket, magyarokat még azért jellemez minket. De vannak jó dolgok, amiket el lehetne tanulni a britektől: Nagyobb szerepet vesznek ki az apák a nevelésben, sőt, néhány esetben konkrétan az volt az érzésem, hogy a valódi szülői érzelmeket az apától kapja meg a gyerek. Jó látni, ahogy a parkban együtt játszanak a gyerekükkel. Meg néhány embernél azt látom, hogy nagyon lelkiismeretes munkaerő, és szívét-lelkét beleadja a munkába. Úgyhogy szó nincs arról, hogy csak rossz dolgok lennének itt, csak ahhoz képest, ami korábban láttam, amikor látogatóként jártam ide 2-3 hétre, sok csalódás ért, sokkal jobbnak képzeltem el itt a dolgokat. Aztán persze lehet mondani, hogy az a pár hét nem annyira releváns, ha hosszabb ideig van az ember egy adott országban, akkor látja csak igazán, hogy mi a helyzet. Legyen így, én már elfogadtam. Több angol családnál is voltunk, nővérem ismerőseinél, nagyjából ugyanaz a légkör, viszont a múlt héten egy magyar családnál voltunk látogatóban Bebington-ban. Hát az olyan volt, mintha hazamentem volna, teljesen más volt ott lenni. Nagyon kijön az, hogy mennyire mások a britek és a magyarok.

Aztán elképzeltem, hogy más külföldi országokban milyen lehet élni. Szerintem Németország hasonló lehet, mint Anglia, ott is eléggé szabadelvűek az emberek, ráadásul ott a fiatalok beszédstílusa eléggé lekezelő. Ezt a német Legyen Ön Is Milliomosban vettem észre, amikor nagyon fiatalok, 18-22 évesek, játszanak, van egy ilyen “mit képzelsz magadról, én vagyok a király” stílusú beszédük. Erre először LL hívta fel a figyelmemet, aztán jobban figyeltem erre, amikor néztem otthon a német vetélkedőt, és láttam, hogy igaza van. És ez teljesen normális volt a műsorvezetőnek, Günther Jauch-nak. A másik ország, melyről hasonlóképp elmélkedtem, az Ausztria. Ott nem vagyok biztos abban, hogy annyira érvényesülnek azok a normák, amik a fent említett két országban vannak. Az a véleményem (aztán lehet, hogy rossz logika), hogy mivel olyan országokkal határos Magyarország mellett, mint Szlovénia, Szlovákia, Csehország, az osztrákok némileg keretek közé szabják életüket. De még egyszer sem voltan Bécsben, úgyhogy ez csak saját gondolat. Szeretnék oda eljutni, nagyon kíváncsi vagyok, milyen város lehet, határozottan jók az elképzeléseim. De nem élem bele magam, nehogy csalódjak…

Amúgy most a héten kifejezetten jó idő van itt Angliában, egyszer volt 25°C is. Valamit mutat magából a nyár itt is, kifejezetten nyári hangulatom volt az elmúlt napokban. Most is ha méltóztatna felszakadozni a gomolyfelhőzet az égen, megint meglenne. A múlt héten volt nagyon rossz idő, sokat esett az eső, és nem nagyon volt 15°C felett kint. Kifejezetten októberi hangulatom volt akkor. De ahogy nézem az idokep.hu oldalon, otthon sem olyan meleg a nyár, mint szokott lenni. Azt látom, hogy pár napig 30°C körül van, aztán jön valami hidegfront, és hűl le a levegő. Bár most nézem, hogy jövő héten 34°C lesz… Inkább ne láttam volna. T_T Na de mindegy is, inkább az itteni enyhébb napoknak örülök, minthogy azon sírjak, hogy otthon micsoda hőség van. Amúgy találtam egy számomra érdekes képet a timeanddate.com weboldalon:

sunmapHa egy gömbként képzeljük el, akkor teljesen természetes, hiszen a Nap most a mi oldalunkon van, arra csodálkoztam rá, hogy ha megfigyelitek a szinuszgörbe-szerűséget, pont Angliánál fordul a csúcs felé nagyobb ívben. Most már érhető, hogy miért van itt még 22 órakor is világos, és miért kezd már 3 órakor világosodni.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s