Ma van Dominik születésnapja, megleptem én is egy kis ajándékkal. Egy Moshi Monsters plüsst kapott tőlem, meg Super Mario képeslapot. Jó érzés volt látni, hogy örült neki. Néhány hete, amikor nővéremmel Birkenhead-ben voltunk, akkor az egyik üzletnél láttunk Moshi Monsters plüssöket ésmondta, hogy olyat vehetek neki, annak biztosan örülni fog. Mindenképp valami olyannal akartam meglepni, amit nem csak bedob a sarokba, aztán rá se néz, hanem örömmel fogja látni. Angliában általános dolog, hogy ha egy gyereknek születésnapja van, sok barátot meghívnak, és persze mindegyiktől külön-külön ajándék. Anyám volt két éve Dominik születésnapján, akkor mesélte, hogy rengeteg ajándékot kapott. Ezért döntöttem úgy, hogy valami olyasmit akarok, amit meg is becsül. Három fő csapásirány határozza meg a gyerekkorát: Skylanders, Minecraft és Moshi Monsters. Ez a szörnyes dolog úgy tudom, hogy Magyarországon (még) nincs, 4-8 éves gyerekek kedvenc szórakozása interneten befognak szörnyeket, etetik, játszanak vele, stb. Ilyen málna-külsejű plüsst választottam ki neki, az volt a legszimpatikusabb. A rózsaszín ló nem illik a neméhez, az óriás egyszemű meg olyan idétlenül nézett ki. Ezeket különben Moshling-nak hívják. Nem vagyok híve az idétlen szóvicceknek, de amikor először meghallottam, komolyan azt hittem, hogy valami moslékot emlegetnek. Csak lestem, hogy lehet róla áhitattal beszélni… Gondoltam, hogy valami Minecraft-os cuccot is vehetnék neki, a GAME-ben volt egy pár, de mivel 15-20 fontok voltak, ezért megköszöntem a lehetőséget. Mondjuk találtam valami apróbb cuccot, istenemre úgy emlékszem, hogy 50p volt, de a pénztáros £4.99-et mondott, így rz is kiesett… A képeslap kiválasztása sem volt egyszerű, mert eredetileg Mariósat akartam, de mindegyik vagy “Brother” volt, vagy ha évszámos, akkor 5 vagy 7 évesnek. Mind a kettő kapufa, ugyanis Dominik 6 éves lett, olyat meg nem találtam. Láttam még Pókembereset is (ez a negyedik, amit nagyon szeret), ebből volt 6 évesnek is, de inkább szétnézek előtte máshol is. És jól tettem, ugyanis ott, ahol vettem a plüsst, voltak képeslapok, és speciel volt Mariós “Nephew” születésnapi kártya is. Több se kellett nekem. Meg ha már 2-t fizet, 3-at kap akció volt, akkor már a születésnapi tasakot is itt vettem meg, az is Moshi Monster-ös volt. Eredetileg sétálni terveztem hazafelé, de szakadt az eső, úgyhogy inkább vonattal mentem.

És újraindult a Free! anime. Ha már végignéztem az első szériát, akkor nekikezdek az újnak. Arról nem volt szó, hogy kis híján bealszok rajta… Sokat mondjuk nem vártam tőle, mert az első évad második fele is már altató hatású volt, nagyjából ezt a színvonalat követi. Első animéseknek érdekes, de nem kell végignézni ahhoz, hogy minden tipikus animés elemmel találkozzunk. Ráadásul az opening és az ending sem lett valami jó. Ugyanazok az előadók (OLDCODEX és STYLE FIVE), és a megfelelő minőség megvan, de korántsem olyan maradandóak a dalok. Első végighallgatás után nem éreztem azt, hogy megmarad az emlékezetemben. Miután hallgattam egy kis Hayashibara Megumi-t az 1. rész megnézése után, csírájában sem maradt meg a dallam a fejemben.