Megumi Hayashibara őrület #2


Szinte ugyanaz, mint ami tavaly volt, csak most más okból, ami önmagában szintén őrület. A Last.fm profilomhoz köthető, ugyanis “sérelmeztem” (természetesen nem úgy komolyan), hogy két nagyon jó válogatásalbuma igencsak szerényen áll nálam. Ezek pedig a Slayers Megumix és a VINTAGE White. És ahogy elkezdtem hallgatni őket, megint feljött bennem az érzés, hogy igen. Az a helyzet, hogy azért nem “egyenletes” az érdeklődésem iránta, mint Okui Masami iránt, mert eléggé egy síkon mozognak a dalai. Konkrétan a VINTAGE White egyik új dala, a Heart bridge az, amit amikor először meghallottam, azt hittem, hogy ki akarnak kergetni a világból. A legrosszabb Hayashibara Megumi dal, ami már túlzásba viszi ezt a pozitív gondolkodás és az ártatlanság elméletét, és már-már gyerekesre sikeredett. Ezt régen sokkal jobban tudta művelni, nála ugyanis itt érezhető az idő múlása. Néhány ilyen dal, amit a ’90-es évek elején énekelt fel egészen jóra sikeredett. De ebben egyrészt nem tud már újat mutatni, másrészt már nem állnak jól neki, mert változott a hangja. Viszont nemrég jöttem rá arra, hogy bár a dalai nagyrészt egy síkon mozognak, mégis változatosak, mert szinte minden egyes dala más és más érzetet kelt. Tehát azt az egyetlen egy kellemes pop zenét vesézi ki több oldalról, erről majd írok később.

És most van is lehetőségem több albumos válogatás CD-ket hallgatni, mert azért nem vagyok teljesen munka nélkül. Nővérem megkért, hogy segítsek neki az iskolában takarítani, én meg boldogan elvállaltam. Nemcsak testvéri szolidaritásból, hanem mert újra imádok órákra járni, és most még annál is jobb érzés oda járni, hogy egy kicsit az én munkám is benne van abban, hogy az iskola rendezett és tiszta. Ezért kapok hetente egy szerény juttatást. Tehát valamennyire megvalósult az, hogy foglalkoztat, és ezzel is elégedett vagyok annak ellenére, hogy az eredeti tervtől messze elmarad. De mivel nála lakok és etetnek, stb. ezért állapodtunk meg egy jóval kisebb összegben. És egyre gyakrabban segítek be egyéb háttérmunkálatokba is, például most hétvégén nem volt itthon, így pénteken és szombaton én szedtem az óradíjakat, meg számoltam el a pénzzel, valamint kérdőíveket is osztottam. Az egyéni igények, gondok megértését leszámítva egész jól ment, de a nehézségekben volt segítségem. Boldogan segítenék tartósan, akár sok évig is, mert amúgy élvezem, és szeretem csinálni, de rendes anyagi juttatás híján ez nem megy. Viszont addig is jó elfoglaltságként fogom fel, valamint bekerülhet az önéletrajzba is. Konkrétan ma is voltunk promóción, a tengerparton volt egy szabadtéri rendezvény, Egremont Festival néven, és helyet kaptunk mi is. Mi nyitottuk meg a műsort egy kis sárkány- meg oroszlántánccal. Érdekes, most egy olyan korú gyerek, aki sírni szokott az oroszlán láttán, nevetve simogatta. Tök aranyos volt. Nekem annyi dolgom volt, hogy a sárkány előtt tartottam a China Spirit táblát. Úgy éreztem magam, mintha egy felvonulás vezetője lennék. Amúgy a születésnapos posztnál elfelejtettem megírni, hogy megint voltam Kung Fu Panda. De szerencsére most nem kellett semmi attrakciót csinálni, csak integetni a gyerekeknek, akik megérkeztek.

Na szóval, mivel az iskolában egyedül vagyok délelőttönként, és az angol rádiókkal meg úgy vagyok, hogy mentsen meg tőlük az ég, ezért sokat hallgatok Hayashibara Megumit. Most konkrétan a Plain albumát hallgatom. Csak felidézésként, hogy milyen, ugyanis ezt az albumot hallgatom a legkevesebbet, mivel ezt tartom a legrosszabbnak. Egy kedvenc előadó is csak ember, ő is csinálhat rossz albumot. Azt nem szeretem benne, hogy régi dalok, melyek ezelőtt, nem kerültek fel nagylemezre (pl. Breeze, trust you, KOIBUMI), helyet kaptak, és a régi hangulatuk miatt nincs helye az újak között. Az új dalok meg nem nagyon sikeredtek jóra. Bár érdekesség, hogy erre az albumra került egy régi dal újragondolt változata. Ez pedig a 4 Gatsu no Yuki, mely eredetileg a Mahou no Princess Minky Momo anime egyik dala, ez kapott egy nagyon jó, újragondolt változatot. Az eredetit konkrétan gyerekhanggal énekli el, ezt pedig a rendes felnőtt hangján, így az a bánat, amiről énekel, sokkal komolyabbnak hangzik, jobban szívhez szól. A hangszerelés is új lett, sokkal komolyabb tehát az egész dal nagyon jóra sikeredett. Valószínűleg Okazaki Ritsuko emlékére került fel, ő az eredeti szerzője a dalnak. A 2007-es évet neki szánta Hayashibara-san, az album megjelenése előtt megjelent egy kislemez “A Happy Life” címmel, mely szintén a néhai zeneszerző egyik szerzeménye. Meg a Plain albumra került fel a híres Slayers dalnak, a Give a reason-nek a ballada változata, mely szintén nagyon szépre sikeredett. Úgyhogy nem olyan rossz korong, csak menten bealszok itt a macska mellett a többi dal hallatán…

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s