A másik fél


Múlt héten írtam, hogy csak az egyik CD érkezett meg abból a kettőből, amit rendeltem, ma megjött a másik is: Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari. Ezzel is nagy boldogság van, ezt a dalt is szeretem. Amúgy ez a negyedik olyan japán kislemezem, mely nem került fel az Oricon chartra. Nagyon keveset szállíthattak le belőle, és ilyenkor megfordul a fejemben, hogy végül is minek írnak zenét, ha nem terjesztik el széles körben? Hiszen nem azért ír valaki zenét és énekel, hogy minél többen megismerjék? Ez az egész Okui Masami, evolution dolog részint a rossz üzletpolitika miatt veszett el, titoknak meg nem vagyok tudója, csak az lehet, hogy a folyamatosan csökkenő lemezeladások okoztak problémát. De nem akarok még egyszer ebbe belemenni, elemezgettem már egy párszor. Mostani fejemmel inkább az zavar, hogy az ilyen jó zenékkel vajon mi lesz? Elvész a semmibe. Na de ezért vannak a rajongók, hogy valamennyire életben tartsuk őket, és vigyük a hírét. Meg az internet, hogy minél több helyen legyen híre, minél többen tudjanak róla. Az átlagember olyan sok helyen nem tudja saját erejéből megjelentetni, de mindent meg kell tenni, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté azt a zenét, amit szeret.

És a két CD együtt:

Sírhatnékom támad a gyönyörűségtől. Nem elég, hogy mind a kettő zenéje fantasztikus, de a borító is nagyon tetszetős. Mind a két dal szomorú lírai, de másról szólnak:

Okui Masami: Melted Snow: Fuyu no Rondo PC játék opening dala. Ez is az a tipikus Visual Novel, ami szerelmeskedős, talán többet is mutatnak a kelleténél, amúgy valami téli, karácsonyi történet. Ez a dal szomorúbb. Pontosan nem tudom, hogy miről szól a szöveg, csak az általam ismert szavakból tudom nagyjából kikövetkeztetni, hogy mi is lehet. Meg hangulatból próbálok rájönni, hogy mi lehet. Mivel karácsony a legszebb ünnep, mivel a szeretetről szól, ugyanakkor a legkegyetlenebb is, mivel belénk sulykolták, hogy a szeretet ünnepe, ezért az ember ekkor szokott rájönni, hogy azok, akik körülveszik, nem szeretik igazán. És akkor ne is beszéljünk azokról, akik egyedül ünneplik a karácsonyt. Meg persze jobban érezzük bizonyos emberek hiányát. Leginkább ezt érzem a dalban. Bár a cím utalhat arra, hogy a szívében levő hó olvad, tehát feldolgozza magában a lelki problémát. A dalt hallgatva el is tudom képzelni, hogy olyan szöveget írjak hozzá magyarul, ami a probléma felismerésétől elmegy egészen a megoldásig. Olyan dalszöveg nem is nagyon van, ami egy teljes utat megtesz. Ez a dal pedig van olyan komoly, hogy ilyen szövege legyen.

Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari: Ez a dal is lírai ballada, de koránt sem annyira szomorú, mint a másik dal. Ennek azt hiszem, hogy megtaláltam az angol fordítását. Valami olyasmiről szól, hogy van valaki, akit szeret, eléggé zárkózott, és szeretné megnyitni őt. Kedves, ártatlan énekstílus, a dal nem olyan, hogy teljes történetet írnék dalszöveg formájában rá. Ez a dal inkább a karácsony meghitt oldalát mutatja, olyan vidáman vágyakozó. Ugyan tudom, hogy a cím Téli Napraforgót jelent a címe, de valamiért mindig a Téli Harangvirág jut róla eszembe, hogy miért, nem tudom. De a legviccesebb az volt, amikor Romajival beírtam a címet a Google fordítóba, de  az angol volt beállítva, ezért egy pillanatra “Fuyu nem Himawari” fordítást láttam. Ezen elmosolyodtam, a tél valóban nem napraforgó.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s