Okui Masami sikere


Okui_Masami_-_Takarabako_-Treasure_Box-_(CD_only)Mit is mondhatnék? Rajongóként nagy örömömre szolgál, hogy az új Okui Masami kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- ennyire sikeres lett, ugyanis a 15. helyet érte el az Oricon charton. Ráadásul amikor kiírtam az Okui Masami FB csoportba, hogy milyen szép eredményt ért el, igazolva a Generasia linkkel, maga az énekesnő is megosztotta. Igazán zavarba jöttem, mivel nem nagyon szokása más posztokat megosztani. De igazából tudtam, hogy ez annak szólt, hogy örült annak, hogy angol nyelven is találhatók információk a kislemezről. Amit viszont érdekesnek tartok, hogy a blogjában elsősorban a Japánon túli rajongóknak köszönte meg a sikert. El is gondolkodtatott, hogy lehet morogni a letöltésekre, és lehet, hogy bizonyos helyekről elvesz, de máshonnan meg hoz. Méghozzá sokkal többet, mert én is úgy gondolom, hogy nem a honfitársainak köszönheti, hogy az új kislemez sikere a régi időket idézi, hanem azoknak a külföldi rajongóknak, akik a mai napig vesznek CD-ket. Mert el tudom képzelni, hogy egy japánnak ez már csak egy sablon-dal. Ilyet ők már rengeteget hallottak, ezért fel se figyelnek egy új egyszerűen vidám, animés dalra. Ha erre rájönnek a kiadók, akkor valószínűleg új piac felé fognak nyitni, méghozzá a külföldi rajongók fel, mert biztos, hogy sokan vannak, akik vennék is eredetiben a CD-ket, ha tetszik nekik a zene.

Én amúgy majdnem megrendeltem magamnak, csak aztán mégsem, mert nem annyira jó a dal, hogy azonnal betudjam eredetiben a gyűjteményemben. Ha csak a dal minőségét nézem, akkor vannak kislemezek, albumok Okui Masamitól, melyek prioritást élveznek, nem is kevés. Az a véleményem változatlanul fennáll a dalról, amit korábban írtam, hogy maga a zene, és a hangulat túl egyszerű, de Okui-sama éneke magasan emeli a minőséget. Az eredeti hangulat ugyanis leírja a SHIROBAKO animét is: Nem olyan bonyolult, nekem érzelmileg is túl egyszerű, én ennél többre vágyom. Az első openinget pedig borzasztónak tartom. Egyébként sem szeretem az előadó, Ishida Yoko hangját, így is nem is vártam sokat, de azért meghallgattam. Egyszer elég volt. A második opening is zeneileg ugyanolyan, de hogy mennyivel másabb önmagában attól, hogy Okui Masami énekli, az azért nem semmi. Beleviszi azt a komolyságot a hangjával, amivel az önálló dalai is olyan nagyszerűvé válnak, ezzel az egész dalt megmenti. Ugyanakkor a zene miatt egy kicsit hátrább kerül prioritási listámon.

Visszatérve a sikerre, ha tényleg a külföldi rajongóknak köszönheti ezt az eredményt, akkor ez arra is bizonyíték, hogy nem egyedül vagyok azzal a gondolattal, hogy ha letöltök valamit, és megtetszik, akkor eredetiben is megveszem. Ezért is van az, hogy akármennyire is tisztelem az eredetit, és a CD számomra a mai napig a minden zeneileg, nem ítélem el teljes mértékig a letöltést, mert ha valaminek megtetszik az, amit csinál az adott előadó, akkor megveheti eredetiben is a kiadványát. És egy olyan előadó, aki csak hazájában ismert, annak csak az internet az egyetlen kitörési lehetőség, hogy világszerte is megismerjék a zenéjét. És bizony ennek gyümölcse is beérett. Nagyon remélem, hogy ezzel új korszak nyílik Okui Masami karrierjében, és újra aktív lesz a szólókarrierje.

Kankyou Choujin Ecogainder


Miután mostanság nagyon átálltam a JAM Project és tagok dalaiba, ezért most komolyabban elkezdtem érdeklődni a Tokusatsu sorozatok iránt. Ahogy elnéztem, elsősorban a Super Sentai és a Kamen Rider uralják a stílust, most mégis olyat választottam magamnak elsőre, melynek címadó dalát nagyon szeretem: Kankyou Choujin Ecogainder. Endoh Masaaki énekli a betétdalt, és annyira szeretem azt, hogy úgy vagyok vele, hogy ha csak ez az egy dal lenne az énekes szólókarrierjében, akkor is a világ egyik legjobb énekesei közé sorolnám. Így érthető, hogy érdekelt ez a sorozat, és hosszas keresgélés után sikerült megtalálni.

kankyou_choujin_ecogainder_dvd_1Ez egy alacsony költségvetésű sorozat, és mivel elsősorban a gyerekeket célozták meg vele, ez igencsak meglátszik a színészi játék minőségén. Mondhatnám, hogy nagyon rossz és gagyi, de igazából pont azért nézhető, mert nem is akarja komolyan venni magát. A sorozat célja az, hogy gyerekeket megtanítsa, hogyan lehet védeni a környezetet. A “Kankyou” szó környezetvédelmet jelent, a Choujin a japán megfelelője a supermannek, az Ecogainder pedig egy érdekes szó, ugyanis kijön belőle japánul az, hogy “Eco ga ii“, vagyis az “öko az jó”. Ezt énekli is az énekes. Amit még érdekesnek tartok a dalszövegben, az “EKO to EGO wa chigau’n da” vagyis az “Öko és az egó különböznek egymástól”. 14 részes a sorozat, egy epizód 10 perces, és egy ilyen részben látunk egy szituációt a környezetszennyezésre, és erre jön a megoldás. A sorozat főszereplője a Suzuki család, történetük ott kezdődik, hogy a két gyerek Ryuusuke és Urara iskolából hazamenet találnak egy különös vázát, amit hazavisznek. Persze fogalmuk sincs, mit is rejt az valójában. Abban lakik az “ECO CRUSHERS” banda két tagja, Hakais és Mudaana, akik azért jöttek a jövőből, hogy minden környezetvédő tevékenységet megakadályozzanak. A vázát a TV mellé teszik le, és érdekessége, hogy mindig, amikor a család környezetszennyező tevékenységet végez, akkor megjelenik az Eco Crushers, és nemhogy megköszönik, hogy segítik a munkájukat, hanem még biztatják is, hogy csak így tovább, a pazarlás nagyon jó dolog. És tényleg olyan dolgot csinál a család környezetszennyezés címén, ami igazából bárkivel előfordulhat, igencsak sokfelé kellene oszlani a bandatagoknak, ha minden háztartásban jelen lenne egy ilyen váza. Ahogy írtam, hogy nem komoly a színészi játék, a negatív szereplőkre talán erős lenne azt mondani, hogy a vicc kategóriájába tartoznak, de sokkal inkább “funkcionálnak” rossz lelkiismeretként, hiszen mindig biztatják a családtagokat, hogy gyerünk, vedd lejjebb a légkondi hőmérsékletét, vagy ne zárd el a vizet, hiszen az energiapocsékolás nagyon jó dolog. Ekkor ugyanúgy a családtagok megjelenítése is a poén kategóriájába tartozik, mintha komolyan vennék, és mindig könyörögve mondja az anyuka, hogy “Yamete kudasai!” vagyis “álljanak le, kérem!”. Mindig ekkor szólal meg a főhősünk, Kankyou Choujin Ecogainder testére erősített vészjelző, és “Ecology Power Charge” felkiáltással a tett helyszínén jelenik meg. Ebbe a sorozatba már csak azért van beleerőltetve a harc, mert ezt ilyen sorozat ezt megköveteli. Ecogainder ekkor az “Ecology beam” nevű fegyverrel támad, erre lebénulnak a rosszak, mert nem bírják, hogy tisztul az ökológia körülöttük, és elmenekülnek. Miután Ecogainder végzett velük, ismét megjelenik a család házában (a csatatér máshol van), elmagyarázza, hogy az adott tettük miért számít környezetszennyezésnek, és mit tehetnek ellene, majd a családtagok végül “Arigatou, Ecogainder!”-rel elbúcsúznak hősünktől. Ecogainder-t egyébként egy Dr. Katagiri nevű kutató hozta a jelenünkbe a jövőből, ugyanis a Föld már most nagyon rosszul áll környezetszennyezés tekintetében, és mi lenne, ha senki nem tenne érte? Robottestű főhősünk (akinek a homlokán egy hatalmas falevél ékeskedik) pedig a környezetvédelem elkötelezett híve.

Különben érdekesség, hogy amíg az első részekben a színészi játék tényleg borzasztó, ahogy haladunk a sorozat vége felé, úgy javul egyre inkább, és a végére egészen jó lesz. Ez jellemző egyébként a japán sorozatokra. Külön kuriózum, hogy a 10. résztől megjelenik az Eco Crushers vezetője, Queen Deathgaia, akit nem más, mint MATSUMOTO RICA alakít. Először a sorozat hivatalos weboldalán találkoztam a nevével, először nem akartam elhinni, azt gondoltam, hogy valami nagyon hasonló nevű színésznő alakítja, aztán jobban megnéztem az arcot, akármennyire is sminkek, maszk, paróka, ez nem lehet tévedés. Ez a Pokémon főhősének seiyuu-ja. Ezek után naná, hogy még jobban érdekelt a sorozat, és amikor megláttam a 10. részben, azért ott van az arc, a kisugárzás, és a hanglejtés. Matsumoto Rica itt is kihasználja azon képességét, hogy képes hangokat utánozni, de a hanglejtése, beszédstílusa annyira jellegzetes, hogy ezer közül is megismerem. Megörültem neki nagyon, és most kivételesen vele örültem, amikor sikeres akciót hajtott végre, elvégre Matsumoto Rica mégis csak Matsumoto Rica. Összességében nézhető sorozat, a stílus rajongói nem fognak hasra esni a minőségétől, de az opening dal van akkora húzóerő, hogy végignézzük a sorozatot.

Szereplők

Suzuki család

  • Suzuki Ryuusuke: Fuushuku Hayate (idősebb fiútestvér)
  • Suzuki Urara: Maeda Ayuna (fiatalabb lánytestvér)
  • Okaasan (édesanya, nincs nevén nevezve): Yanagisawa Emi
  • Otousan (édesapa, szintén nincs nevén nevezve): Sakata Tadashi

Eco Crushers

  • Queen Deathgaia: Matsumoto Rica
  • Mudaana: Akimoto Sayaka (AKB48)
  • Hakais: Yamamoto Jiro (Elshalakarni)

Kutatók

  • Dr. Katagiri: Sakai Kazuyoshi
  • Yoshikawa kutató: Nakajima Takatsuki

Kankyou Choujin Ecogainder: Yuuki Ohno (Hashizume Taiki)

Epizódok listája

  1. Kankyou Choujin Ecogainder Toujou! Teikon ni Tamote!
    Kankyou Choujin Ecogainder jelen! Tartsd a megfelelő hőmérsékletet!
  2. Sessui Seyo!
    Spórolj a vízzel!
  3. Reizouko ni Kiwotsukero!
    Vigyázz a hűtőszekrénnyel!
  4. Dameda! Ukkari Tsukke’ppanashi!
    Rossz dolog őrizetlenül felkapcsolva hagyni a lámpát!
  5. Sora to Mudaana to My Bottle
    Az égbolt, Mudaana és az én flakonom
  6. Kaiketsu! Fukin wo Tsukae!
    A megoldás! Használj törölközőt!
  7. Sono Te ni ~Okaimono ni wa Eco Bag~
    Abban a kézben ~Vásárláshoz ökotáska~
  8. Ecogainder Kikiipatsu! ~Seigi no Eco Ishiki~
    Ecogainder kritikus pillanata! ~A megfelelő Eco-érzékelő~
  9. Gomi? Shigen? ~Bunbetsu no Mukougawa~
    Hulladék? Újrahasznosítható? ~A szelekció másik oldala~
  10. Mottainai! ~Kanshoku datte Eco de Aru~
    Ne légy pazarló! ~Az öko azt is jelenti, hogy elmosogatod a tányért~
  11. Mayonaka no Kankyou Hakai ~Nemurenu Eco Crusher~
    Éjféli környezetrombolás ~Álmatlan Eco Crusher~
  12. Kanashimi no Ecogainder ~Chiisana Eco Ishiki~
    Ecogainder bánata ~Egy kis öko-tudat~
  13. Kieta Egao ~Ecogainder, Sono Shimei~
    Eltűnt mosoly ~Ecogainder és a küldetése~
  14. Mirai wa Kimitachi no Te ni
    A jövő a ti kezetekben van

XIX. (New) Nintendo 3DS találkozó


Örültem a soron következő Nintendo 3DS találkozónak, mert az előző szegedi Pokémon találkozó egyáltalán nem jött össze, vártam, hogy legyen egy olyan összejövetel, ahol újra jól érzem magam. És igen! Ez már sokkal jobban sikerült részemről. A Metagame kártyaboltban volt, ez a Kádár utca 10 alatt van, a Nyugati Pályaudvar közelében.

Tehát vártam a február 28-át. A 7:17-es vonattal mentem fel Pestre, és annak reményében, hogy kényelmesebb lesz az utazásom, IC pótjegyet is vettem, de csalódnom kellett. Arról már írtam korábban is, hogy a Budapest-Lőkösháza vonalon járnak talán a legrosszabb, legutolsó vonatok, de most már az IC vonatokat is leépítették, egyáltalán nem érte meg azon utazni. Visszafele útra már csak simán gyorsvonat kocsival utaztam, és mivel van Start Klub kártyám, ezért nem kellett külön pótjegyet venni. Így a kedvezmény mértéke lényegében több mint 50%. Olvastam, hogy Budapest-Kecskeméten és Budapest-valahol is új vonatok járnak. Ez nagyon szép, de ezzel együtt miért építik le más vonalak vonatállományát? Mindegy, kibírom. Pesten kicsit nehezen találtam meg a kártyaboltot, kicsit meglepett, hogy egy pinceépület.

Odabent üdvözölve az ismerősöket (nem szeretem a “kezelni” szót. A szegedi találkozó kapcsán Lernie mondta, hogy lekezelhettem volna, amikor elmentem, és akkor elgondolkodtam, hogy miért várta, hogy lekezelő legyek vele? Ja hogy úgy…), helyet kerestem magamnak. Sokan voltak és sok volt az új ember, jó látni, hogy ennyien érdeklődnek a Nintendo iránt. Úgy tűnik, hogy nagyon jó a meglátása a cseh ConQuest forgalmazónak, hogy a magyar Nintendo rajongók elsősorban közösségi szinten érhetők el, nem feltétlen hivatalos úton. Amióta vannak Facebookon magyar Nintendós csoportok, rengetegen csatlakoztak oda, innen értesülnek az új hírekről, és meg is beszélik azokat. Én speciel nem rajongok a közösségi oldalakért, de elfogadom és elismerem, hogy tényleg ott lehet a legtöbb embert elérni. Ez valószínűleg azért alakult így ki, mert az előző forgalmazó, a Stadlbauer… hogy úgy írjam, nem egészen úgy csinálták a dolgukat, ahogy az jó lett volna, így mindig is közösségi szinten toborzódtak a rajongók: fórumok, rajongói oldalak, mostanra általánossá vált a Facebook is. FB-n pedig jobban terjed a találkozó híre, így sokan voltak. Nem is győztem fogadni a StreetPassokat. Ezután becsatlakoztam egy Mario Kart 7 buliba. Nem tudom, hogy mi van most velem, de most nem sikerült jókat menni. Most vagy az újak ennyire jók, vagy én fejlődtem vissza ennyire. Volt Mario Kart 7 verseny is, már az első körben kiestem. Szerencsére csak játékként éltem meg, és jól szórakoztam. Volt Nintendo kvíz is, itt is csalódásként éltem meg, hogy csak 14 pontot értem el a 20-ból, reméltem, hogy 18-19 helyes lesz (feleletválasztós volt), de így is 5. voltam a sokból. Ennek ellenére bátorítom Krisit, hogy a következő kvíz legyen jó nehéz, kíváncsi vagyok, hogy milyen kérdéseket tesz fel. Volt még Smash Bros verseny Nintendo 3DS-re is, neveztem ide is, de tudtam, hogy itt is az első körben fogok kiesni, főleg, hogy Krisi volt az ellenfelem. Egyébként sem voltam soha nagy Smash Bros. rajongó. Nemrég elővettem megint a Melee-t, mert azt mindig jobban szerettem a Brawl-nál, de már a harmadik meccs után kikapcsoltam, azzal a felkiáltással, hogy unom az egészet! Meghagyom másnak a SSB elsőbbséget. Viszont örültem, hogy több év után újra találkoztam Gáborral. Ő az egyetlen, aki mint ultimate Mario rajongó, játszhatok olyan Mario sportjátékokat, melyek másokat nem (igazán) érdekel. Lenyomtunk egy menet Mario Tennis Open meccset: 3 szettes, 6 játszmás, mind a két szettet ő nyerte meg. Viszont becsültem őt, hogy szólt egy számomra titokra, amire ő azonnal rájött. Én erre nem is gondoltam. Az a lényege, hogy különböző tárgyak vannak a talajon, különböző színekben. Az érintőképernyőn belül pedig a különböző ütésfajták különböző gombok különböző színekkel vannak jelölve, és rájött, hogy igen nagy átfedés van a színek között. Ha azzal a gombbal érvényesítjük az adott ütést, mely színben van az adott tárgy, akkor lesz igazán hatásos az ütés, ha azzal a gombbal aktiváljuk. Ennek ellenére nem jött be neki a játék, amin nem is csodálkozok. Más, még a Nintendo 64-es Mario Tennis és a GameCube-os Mario Power Tennis irányítása sokkal fejlettebb. És lényegében ennyi. Szelinek is nagyon örültem, hogy megjelent, mindenképpen szeretnék találkozni vele, és négyszemközt beszélgetni vele, akkor bagszival is összehozok találkozót, régi Pokémon TCG és tartozékok vásárlásának ügyében. Úgysem baj, ha kihasználom a vonatos 50%-os kedvezményt.

Ennyi volt, 16:30-kor indultam el, hogy elérjen a 17:10-es vonatot. Jól éreztem magam, örültem a találkozónak, várom a következőt. Mind az oda-, mind a hazaúton a Pokémon HeartGold-dal és a Pokémon TCG-vel játszottam. Nagyon ráfüggtem mind a kettőre.