Újabb nagy visszatérő


Rajongási “tárgy” az életemben, ő pedig nem más, mint Garfield. Gyerekkori kedvenc, rengeteg képregény van meg, a videokazettán megjelent részeket pedig betéve tudom, újra látni most élmény volt. A Garfield képsorokat mindig is olvastam a metrós újságban, vagy néha, amikor Pestre mentem, a Keletinél van egy könyvesbolt, ahol régi folyóiratokat is lehet kapni olcsón, többek között Garfield-et is, ezeket vettem néha. De egy néhány hete jutott az eszembe, hogy az SG fórum Garfield képregény topicjában régen jelen volt az aktuális Garfield képsor, magyarra fordítva. Kíváncsi voltam arra, hogy ezt most is csinálják-e. Örömmel láttam, hogy igen Ma is nagyon viccesek, semmit nem vesztettek minőségükből. Most is van egy-egy olyan nap, amikor nem az igazi, nem feltétlen a nevettetés a célja, de máskor meg fetrengeni lehet a nevetéstől. Beszálltam én is a képsorok fordításába, ami azért is jó, mert szinten tartom az angol tudásomat, és nem utolsó sorban megismerkedek egyedi angol szófordulatokkal. Ugyanis nem ritkák ezek a Garfield képsorokban, bár azt olvastam, hogy inkább régen élt az egyedi kifejezésekkel Jim Davis. Most hogy az interneten bárki számára elérhető, kicsit egyszerűsítette a nyelvezetet. Ebben van valami, ugyanis a Garfield.com oldalon az összes eddigi képsor elérhető, és a régiek szövege bonyolultabb. Értem, hogy mit akar mondani, miután a kép árulkodó (nem emlékszem a magyar fordításokra), olyan is van, hogy értem a szavakat külön, hogy mit jelentenek, de így egybe konkrétan lefordítani és kilogikázni, hogysmint, az nekem bonyolult. A mostaniak tényleg egyszerűbbek.

Az egyik legnagyobb kedvencem az 1990. október 25-i képsor:

1990-10-25

 – OKÉ! ELHISZEM, HOGY AZ ALJÁRA ÉRTÉL!

Jon arcán még most is besírok a nevetéstől. Van egy másik nagy kedvencem is, de nem tudom pontosan mikori, valamikor újév közeli lehet. Az a lényeg, hogy Jon szilveszteri randira hívja az egyik csajt, és egyre hangosabban és torzuló arccal teszi ezt. Az eredmény borítékolható, az ok pedig, hogy Garfield pont akkor élesítette karmait Jon lábán. Ez nem tudom, melyik napon van pontosan, ezért nem tudom megkeresni, a hivatalos weboldalon dátum szerint lehet képsort keresni. De ebből is kiderül, hogy azokon a képsorokon tudok nagyokat nevetni, ahol vicces “arcelváltozások” vannak.

Egy hasonló pedig egy példa arra is, hogy mi okoz problémát az angol nyelvben:

1995-01-26

 – Még egy korty a kávéból valószínűleg hiba lenne.
– Ismerem a koffeinszintemet. O_O

A “my caffeine” arra példa, hogy értem, hogy mit akar mondani, de ez a legjobb fordítás, ami eszembe jutott. De talán magyarosabb (és kicsit szabadosabb) úgy, hogy “tudom, hogy mennyi koffeint bírok”. Ez talán olyan, hogy nincs is tökéletes fordítás, a fordítótól függ, hogy mit hoz ki belőle.

Persze vannak Garfield és Zseb-Garfield magazinjaim. A Zseb-Garfieldról fájdalmasabb írni, ugyanis azokat egy időben eladtam, amikor közömbös volt számomra Garfield. És ilyenkor nagyon tudom átkozni magam, amikor eladok valamit, mert ugyan előfordul az, hogy megunok valamit, de bármikor visszatérhet az életemben, és akkor szembesülök azzal, hogy nincs meg már. Most veszem őket megint. Az Antikvárium weboldaláról szerzem most meg a régieket. Néhány Zseb-Garfield megvan, 51-59 számig, illetve megvettem a legújabb, 122. számot. Az Antikvárium átvevőhelyekre is szállít (Békéscsabára is, az Európa könyvesboltba), szerencsére ingyenesen, így elfogadható áruk van. Eddig hármat vettem tőlük, ebből kettő jelentős:

SDC12436Ez az első szám, ezzel indult a könyvsorozat 1994 decemberében. Nem gondoltam volna, hogy megtalálom, azt hittem, hogy a régiek már nagyon ritkák, és örülhetek, ha valahol megtalálom extrém drágán, de ehhez képest nagyon gyorsan jött. Egyet láttam még a Vaterán 5.000 forintért, szerencsére ott is marad általam, ahhoz képest töredék-áron vettem meg.

SDC12437Ez a másik Zseb-Garfield, ami jelentős számomra, ugyanis ez volt annak idején az első, amit megvettem. Ez 1997 áprilisi megjelenésű, a 15. szám. Imádom, hogy Garfield a hétfő által mindig megszívja. XD

Amin meglepődtem, hogy az összes régi Garfield magazin megvan, pedig úgy emlékszem, hogy azokat is eladtam, de ezek szerint csak félig ment el az eszem. Összeszámoltam, és 92 szám van meg. Összeírtam egy Word dokumentumba, hogy melyek hiányoznak. Kilistázom ide is, egyrészt, hogy számon tartsam, hogy mik hiányoznak, másrészt meg szívesen fogadok segítségeket:

1990 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1991 1, 2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1992 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
1993 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 12
1994 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1995 1, 2, 3, 6, 7, 8, 10, 11, 12
1996 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1997 7
1998 6
1999 4, 5, 7
2000 2, 4, 5, 7, 10, 11
2001 2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2002 1, 4, 5, 6, 8, 9
2003 TELJES
2004 8, 11
2005 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2006 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2007 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2008 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2009 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2010 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12
2011 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 12
2012 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2013 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12
2014 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2015 1, 2, 4, 5

Azért kiviláglik ebből is, hogy mikor voltam aktív rajongó, és mikor volt az, hogy csak metrós újságokban meg ilyen helyeken olvastam egy-egy képsort.

A Garfield és barátai rajzfilmsorozat érdekes, egyike azon kevés rajzfilmeknek, melynek nem tartom rossznak az új szinkronját. Nyilván a régi a klasszikus, de az újat is könnyen meg lehet szokni. Az újak közül főleg Tóbiás hangja (ja igen, Orson farm is jöhet minden mennyiségben) tetszik a legjobban, Megyeri János jobban kihozza Tóbiás poénos énjét, ami miatt ő a kedvencem az Orson farmból. Jon új hangja, Czvetkó Sándor ugyanúgy visszaadja Jon lúzer mivoltát, mint Pusztaszeri Kornél, csak ő klasszikussá vált. Szeretném beszerezni a régi hat videokazettát, és ahogy elnézem, ezekkel lesz majd igazán probléma, nem is a Zseb-Garfield-ek beszerzésével. Csak videotékából tudtam kölcsönözni régen a Garfield kazettákat. Nem volt elérhető az összes kazetta, csak az 1, 2, 5, 6 volt, ezeket betéve ismerem, a hármast és a négyest most digitális formában megnézni teljesen újdonság volt számomra. Azt is most tudtam meg, hogy a ’90-es évek közepén csak az első évad volt leszinkronizálva, és ami videokazettán elérhető volt, az egy rész kivételével az első évad. Most ismerkedek a 2-7. évadokkal. Kusza is az egész számomra, de jónak tartom, és személy szerint elégedett vagyok az új szinkronnal is. Fogok még írni Garfield-ról alkalomadtán.

 

Okui Masami és JAM Project teóriák


Na, hát nincs második hetes eladási szám Okui Masami-tól a Symbolic Bride ezzel “hivatalosan” is az énekesnő legrosszabbul teljesítő albuma a maga 838-as eladásával. Egyrészt csalódott voltam, másrészt meg most is éreztem, hogy emögött az eladási szám mögött megint jóval több van, mint ahogy szokott lenni. Most is nagyon szeretem böngészni az eladási adatokat, ennek több oka van. Egyrészt általánosságban véve szeretem a számokat. Szeretem böngészni őket, fejben egészen magas számig tudok számolni. Másrészt meg az, hogy jobban magaménak érzek egy-egy albumot, ha minél többet tudok róluk. Harmadrészt meg úgy érzem, hogy az eladási számok sokkal többet mondanak, mint hogy ott áll egy 3, 4, 5 … jegyű szám, és tényszerűen adatot közöl.

Viszont most nagy “gondban” voltam az album eladási adatainak értelmezésével, hiszen a legújabb kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- az eddigiekhez képest óriási siker, Okui Masami is nagyon örült neki. Most meg mélyen hallgat… Mi lehet az egész mögött? Az egyik barátommal, aki szintén rajong az énekesnőért eldiskuráltunk erről E-mailben. Sejtésem beigazolódott afelől, hogy tényleg több rejtőzik ezen számok mögött is.

Már akkor lehetett sejteni, hogy ez az album nem úgy jelenik meg, mint az előzőek, amikor Okui Masami azt nyilatkozta, hogy csak azért készülhetett új album, mert most nem volt annyira betáblázva a JAM Project, mint máskor. Arra az időszakra… És ez az a tény, ami nagyban befolyásolta az album sikerét, ugyanis ha sikeres lett volna az album, akkor mindenhova meghívnák fellépni, szerepelni, ami azt eredményezné, hogy nem maradna ideje a JAM Project-re. Okui-sama pedig kulcsszereplője a csapatnak, mint egyetlen női tag, de azért is, mert ő maga hatalmas egyéniség, ilyen személyt nem találnának még egyet. Ez az egyéniség tetten érhető az általa írt dalokban is, ugyanis markánsan különböznek a Kageyama Hironobu által írt daloktól. Ezért szeretem nagyon azokat a Super Robot Wars kislemezeket, melyek openingjeit Kage-chan írja, az endingjeit meg Okui Masami. Ők ketten képesek úgy összedolgozni, két olyan dalt ínak külön-külön, ami eltér egymásban hangulatban, mégis van kohézió, van kapcsolódási pont. És erre tényleg nagy szükség van, ugyanis a legújabb SRW kislemez ending dalát már Endoh Masaaki írta, és érezhető a különbség. A Kessen the Final Round egyébként is egy érdekes kislemez, az emészteni kell. A Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~ sokkal inkább alkot egy egészet és beleillik a JAM Project hangulatvilágába. Az Okui Masami által írt PRAY FOR YOU dal hallgatása alatt pedig garantáltan szem nem marad szárazon. És érzékelve így a különbséget ész érvekre hallgatva tényleg kulcs szerepe van Masami-nak a csapatban, nélküle az együttes nem bírná sokáig.

De volt egy időszak, amikor az énekesnő nagyon ki akart válni az együttesből, csak az akkor még nagyobb törés lett volna, ugyanis Matsumoto Rica is akkor lépett ki az együttesből (tehát 2008-at írunk), és az együttes készült a világ körüli turnéjára. Női tag mindenképp kell az együttesnek, és Matsumoto Rica kiválása azért kisebb törés az együttesnek, mert nem írt dalokat és a Pokémonos szóló munkáka sokkal fontosabb, ugyanis a Pokémon, mint márka akkora a szigetországban, hogy szinte biztosra vehető, hogy ha más szinkronizálná Satoshi-t (vagy Ash-t, ahogy itt ismerjük), akkor rajongóinak milliói hagynák el a Pokémont, ugyanis a szigetország Tajiri Satoshi és Matsumoto Rica már egy és ugyanaz, és ez a bizonyos “szövetség” felbonthatatlan. Talán túlzásnak hangzik, de annak megbontása yen-ben biztos, hogy nemcsak milliókban lenne mérhető, ha az anyagi károkat nézzük.

Okui Masami ugyan hatalmas életművet hagyott maga után a szólóénekesnői karrierjével, de a Lantis nem véletlen nem támogatja a tagok szólókarrierjét külön-külön, hiszen a JAM Project egy kiadványára jóval több rajongó “gyűlik” össze, mintha a tagokat külön szponzorálnák. Azt kell mondjam, hogy ezt nagyon jól látja a kiadó, ugyanis ha Okui Masami nem lenne tag, valószínűleg nem is érdekelne, hogy létezik egy olyan együttes, melyet JAM Project-nek neveznek. Sok Okui Masami rajongó mondta, hogy csak onnastól érdekli a JAM Project, amikortól ő maga is tagja lett az együttesnek. Úgyhogy a Supergroup Japánban is nagy találmány, alapból sikerre van ítélve az az együttes, melynek tagjai más együttesben vagy szóló előadóként már letették a névjegyüket. Hozzák egyrészt a szakmai tapasztalatukat, másrészt a rajongótáborukat. Én meg olyan vagyok, hogy ha megszeretek egy együttest, akkor az egész diszkográfiája érdekel, így elmondhatom, hogy ez a bizonyos szakmai tapasztalat már az első kislemezekben is hallható volt. Már az első BEST COLLECTION album is minőségben igencsak magasra tette a lécet, mai napig élmény hallgatni. Az énekesnő a belépésével pedig új színfoltot hozott az együttesbe. De azt csak most tudtam meg, hogy Okui Masami nem magától lett a JAM Project tagja, hanem javasolták neki, mondván, hogy az együttesben jövedelmezőbb lesz a karrierje. Hogy ezt akkor mire alapozták, nem tudom, ugyanis ekkor az eladások tekintetében még igencsak rosszul állt az együttes. Az, hogy pont a SKILL lett az első nagy siker, az nem az énekesnő megjelenésének volt köszönhető, hanem magának a dalnak, és annak, hogy a Super Robot Wars sorozat nagy siker volt már akkor is Japánban, most is veszik a játékosok. Mindenesetre az érdekes, hogy a SKILL előtt sok volt a szóló kislemez a csapaton belül, vagyis a JAM Project neve alatt egy-egy előadó, vagy ketten duettként énekeltek fel egy dalt. És érdekes, hogy a SKILL és a VICTORY sikere után ezek a szóló kislemezek jelentősen megritkultak. A következő nagy állomás pedig az internet előretörése és a világ körüli turnéjuk volt, ezek által is nagyban nőtt a népszerűségük.

Legtöbbször az szokott lenni, hogy ha valaki megszeret egy együttest, akarva-akaratlanul kiválaszt magának egy kedvencet, akinek adott esetben megvenné a szólóalbumát, de ha egy másik tag is megjelentetne önálló lemezt, arra jó eséllyel rá se nézne, és egyesült erőben rejlenek az eladások. Ez viszont azzal jár, hogy kompromisszumot kell kötni, ami adott esetben áldozattal jár. Egyértelműen Okui Masami hozza a legnagyobb áldozatot, hiszen az ő szóló dalai ütnek el a legjobban az együttestől. És gondolom, hogy úgy érezte, hogy bár jók az általa együttesnek írt dalok, mégsem tudja kibontatkoztatni az egyéniségét igazán, ezért akart kiválni az együttesből, de erről Kageyama Hironobu beszélte le. Azért látom magam előtt az átsírt, éjszakákon át tartó lelkizős beszélgetéseket. És ebbe semmi gúny nincs, ugyanis világosan látszik, hogy Kageyama az, aki igazán egybe tartja az együttest. Az elején amikor jobban domináltak a szólódalok a csapaton belül, én mindig azt hittem, hogy az adott előadó írta a dalt, ugyanis annyira passzolt az egyéniségéhez, mintha ő maga írta volna. Hát kiderült, hogy Kageyama Hironobu a “bűnös”, és abból, hogy ennyire az előadó egyénére szabja a dalt, nekem az jön le, hogy Kage-chan, mint ember egy végtelenül empatikus, megértő, kedves személyiség, ezek a jellemvonások pedig dicséretére válna minden férfinak. Ebből gondolom azt, hogy ő az, aki egybe tartja az együttest. A Lantis meg az, aki valahol kényszerből, még ha ez nyersen is hangzik. Ugyanis ahogy fentebb írtam, minden egyes tagnak van egy rajongótábora, de koránt sem olyan nagy, hogy a kiadónak megérje külön-külön is támogatni a szólókarrierjüket. Bár Okui Masami-nak is visszatartották úgymond a lemezforgalmazását, hogy ne legyen az, hogy a feltörekvő szólókarrierje miatt ne legyen ideje a JAM-re.

Azt nem gondolom, hogy Okui-sama megbánta volna, hogy belépett az együttesbe, hiszen biztos hogy a többi tagot nagyon tiszteli az énektudásuk és a teljesítményük miatt, és nagyon jó barátai egymásnak a JAM tagok, de hogy nem boldog jelen helyzetben az is biztos. 2013-ban volt az énekesnő debütálásának 20. évfordulója, és a Lantis semmilyen lehetőséget nem biztosított arra, hogy erről kiadvány formájában megemlékezzen. Se egy best album, egy stúdió album, de még kislemez sem jelent meg. Mi rajongók megemlékeztünk róla a magunk módján, de egy hivatalos emlékkiadvány lett volna az igazi. Remélem azért a 25. évfordulóra legalább egy tortát süthet.

Új Hayashibara Megumi & Okui Masami közös kép


Hayashibara Megumi & Okui MasamiNagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.</p>

Nintendo 3DS statisztika – 2015. június 21.


Néha írok Nintendo 3DS Activity Log statisztikát, hogy vezessem, hogy állok. A Top 10-es listát írom ki.

Eddig 84.117 lépést tettem meg.

Az eddig 10 legtöbbet játszott játékok listája:

  1. Nintendo 3DS Sound – 7:00
  2. Mario’s Picross – 5:49
  3. Mario Kart 7 – 5:31
  4. Mario Golf – 2:38
  5. Nintendo eShop – 2:36
  6. Nintendogs + Cats – 2:17
  7. Dr. Mario – 1:27
  8. WarioWare, Inc.: Minigame Mania – 1:24
  9. StreetPass Mii Plaza – 1:20
  10. Super Mario Bros. 3 – 1:15

 

Új videojátékos kezdet


Nos, hogy néhány hete sikerült visszaszerezni Nintendo 3DS-emre az NNID-t, ezért komolyabban nekikezdtem a játékoknak. Most érzem igazán magaménak a Nintendo 3DS XL konzolomat, visszakaptam minden játékot, amit digitálisan letöltöttem a régi gépre, így lett teljes értékű az új 3DS. Azért megnézném annak a srácnak az arcát, aki magáévá tette a régi Nintendo 3DS-emet, és oly nagy örömmel játszott a játékokkal, hogy érintené, hogy most ki lett kötve az a gép a régi felhasználómból. El is gondolkodtam azon, hogy vajon a játékok is törlődtek-e abból a gépből; szerintem igen, mert felhasználóhoz vannak kötve a digitális játékok. Csak ne zsörtölődjön, így is szerencsés, hogy több ország választ el minket, bizton állíthatom, hogy ha Angliában maradtam volna, nem maradt volna rendőrségi feljelentés nélkül, még ha nem is lopta el a gépemet, hanem megtalálta, de nem juttatta vissza.

Amúgy most össze-vissza játszok a játékokkal, ahogy épp kedvem tartja. Elsődleges célom a játékok élvezete mellett, hogy a régi statisztikát hozzam vissza nagyjából, és mivel a játékokon kívül semmi más nem tért vissza, így azt nekem kell újra “felépíteni”. 168 óra Nintendogs + Cats? Kötve hiszem, hogy ezt újra meg tudom csinálni, de megint örömömet lehet a kutya- és macskanevelgetős játékban. Meg azt hiszem, hogy majdnem 4 millió lépés volt az előző kézikonzolban? Most még csak 100 ezer körülinél tartok. Ha minden nap gyalog járnék dolgozni, és nem biciklivel, akkor lendíthetném fel jelentősen.

Ahogy írtam, nem kifejezetten egy játékkal játszok, de van kettő, amire komolyabban rákaptam, a Game Boy-os Mario’s Picross és a Game Boy Color-os Mario Golf. Mind a kettő nagyon jó. Szeretem a logikai játékokat, a Mario’s Picross-ban az Easy Picross feladványok könnyen mentek, most a Kinoko (gomba) feladványokat csinálom. Itt az 5. szint 6. feladványánál tartok. 8 szint van, mindegyikben 8 feladvány, így egy kategóriában 64, összesen 256 feladvány van az egész játékban, nagyjából 100. környékén tartok. Itt még az a nehézség van, amit az alapvető trükkök elsajátításával még könnyen meg lehet csinálni, de volt már 1-2 olyan feladvány, ahol véletlenszerűen lőttem be, hogy esetleg ez a kis kocka jó lehet. Az előző mentésemben a csillag kategóriáig jutottam el, az már kellőképpen nehéz. Az a rossz, hogy a 15×15-ös kockában ilyen számok vannak, hogy 5, 5, 6, 1-7, 2-4 meg hasonlók. A két szám egy sorban (vagy oszlopban) azt jelenti, hogy van két jó kocka, majd legalább egy kockányi szünet, majd valahol négy jó. Az a jó kiindulópont, ha egy sorban van oszlopban legalább 8 jó van egy 15×15-ös rácsban, mert akkor a középső biztos, hogy jó, onnan el lehet indulni a többi felé. Persze minél nagyobb szám van, annál több biztosan jó kocka van. Hát ez a csillag kategóriától egyre ritkább, így annak kilogikázása, hogy melyik lehet jó, ahhoz már nincs képességem, kíváncsi vagyok, hogy most mire megyek, majd kiderül. Élvezem a játékot.

Májusban sikerült Wii U-t venni, méghozzá a Mario Kart 8 Premium Pack-ot:

SDC12395SDC12397SDC12402SDC12404

A Mario Kart 8-cal immáron 4 játékom van Wii U-ra:

  • Nintendo Land
  • Wii Fit U
  • New Super Mario Bros. U
  • Mario Kart 8

A Nintendo Land-et és a New Super Mario Bros. U-t még Angliában vettem akciós áron, a Wii Fit-et meg már itthon Media Markt-os kiárusítás keretében.

Jó játék mindegyik, legkevésbé a Nintendo Land tetszik. Pedig maga a név nagy ötletekre ad alapot, milyen lehet az élet Nintendo országában? Csupa móka és kacagás. A valóság ezzel szembe az, hogy a narrátor hangja rettenetesen idegesítő, és a 12 játékból inkább a több játékos játékok érdekesek, de olyan sokat nem játszottam még vele, hogy részletes véleményt írjak róla, de nem különösebben inspirál játékra. A Wii Fit U-ban 19 új gyakorlat van, mégsem használom olyan gyakran. Az a legnagyobb problémám, ez ügyben, hogy nem tudom életformámmá tenni a mozgást, ezért nem használom annyiszor. A New Super Mario Bros. U meg jó, hogy a régi Mario játékok hangulatát hozzák vissza, valószínűleg így néznének ki a régi nagy klasszikus Mariók mai köntösben. Vannak is újdonságok az új játékban, de ez ma már nem elég. Olyan Mario játék kellene, mint a Super Mario Galaxy 2. Játékmenetében hajaz a régi Mariókéra, de van benne annyi tartalom, amennyi egy mai Mario játéktól már elvárható lenne. De sajnos világosan kijelentették, hogy több Mario platformer már nem lesz Wii U-ra. Most volt az E3, melyre a Nintendo is készült. 2008 óta nem volt ennyire rossz prezentációjuk, mint most. A 7 évvel ezelőtti azért volt nagyon rossz, mert a Nintendo nagyon elszállt magától az akkori hatalmas siker miatt, most meg azért, mert már feladták a Wii U-t. Még nincs 10 milliónál sem a Wii U eladása, pedig már 2 és fél éve, hogy megjelent. A Wii U a távoli jövőben valószínűleg megmarad a Nintendo rajongók konzoljának és nem marad meg annyira a köztudatban, mint például a Super Nintendo vagy a Nintendo 64, amire még a Nintendóban nem jártasak is emlékeznek.

A játékok közül meg egyértelműen a Mario Kart 8 viszi a prímet. Nem lett annyira jó, mint az előző Mario Kartok, de a hangulata nagyon ott van, és igazából csak kicsivel marad el az előzőektől. Örülök annak, hogy nehezebb lett az előzőeknél, mert végre nem az van, hogy két hét alatt 100%-ra megvan az egész játék, utána már csak online élmény játék.Nem, itt jobban ki kell ismerni a kocsik irányítását, és 200cc-n, szó szerint őrült versenyzés megy. Nagyon nehéz, egyszer poénból kipróbáltam, hogy milyen vs-ben menni 200cc-n hard CPU-n, 10-nél jobb nemigen voltam a 12-es mezőnyben. Egyszer lettem nagyon véletlenül első, de úgy, hogy a gépi játékosok rommá verték egymást, én meg valahogy mindig kimaradtam a csetepatékból. Az biztos, hogy a Koopa kölykök megjelenése a játékban önmagában megtöbbszörözi a játékélményt.. Gyerekkori kedvenceim, így nagyon örülök, hogy a New Super Mario Bros. Wii-ben visszatértek, és úgy tűnik, hogy most már ők is tartós szereplői lesznek a Mario játékoknak.

Amikor írtam a Mariós oldalamra a Wii U konzolról a részletes leírást (nincs még kész, félbemaradt, azt is folytatni kellene), írtam a Wii U Pro Controllerről, nagyon vonzó lett számomra, ezért beruháztam erre is.

SDC12428SDC12429

Nagyon szeretem, egyetlen kifogásom volt az elején vele szemben, hogy az akciógombok lent vannak. A jobb oldali analóg kar helyett, amit keveset használunk, de meg lehetett szokni, sőt, majdhogynem már csak ezt használom controllerként, a GamePad szinte már csak második kijelzőként funkcionál.

A játékkínálat egyelőre nem tűnik az igazinak, nincs annyi játék Wii U-ra, amit még megvennék, de ami eddig van, az nagyon tetszik, annak ellenére, hogy nem vagyok mindegyik játékkal maradéktalanul megelégedve, de bízok abban, hogy azok a játékok, amiket ezt követően tervezek megvenni, még többet hoznak ki a Wii U-ból.

Retro kínálat is inkább a Wii miatt van, ugyanis System Transfer-nek köszönhetően a régi játékok átkerültek Wii U-ra, és játszhatók is Wii mode-ban, a Wii Shop Channel pedig itt is használhatók és továbbra is letölthetők a régi játékok. A Wii U kínálatát pedig lassan bővítik. Az jó dolog, hogy a kötelezők fent vannak, de néhány olyan játékot is szívesen látnék, amik nem voltak akkora durranások, de például nekem tetszettek, és szeretném, ha ezeket az igényeket is kielégítenék. Az újdonság varázsa már elmúlt, most az kell, hogy hosszú távon is emlékezetes maradjon a Wii U.

 

Orson farm – 1986. április 14.


A Garfield mellett másik nagy kedvencem az Orson farm. Kicsit furcsán hangzik a régi rajzfilmes szinkronban a Gömbi gazdasága cím, inkább a régi emlékek miatt jobban bejön, de ami egyértelműen a legjobb, a régi Garfield magazinokban az “Egyesült állatok” cím. Sajnos az Orson farm képregény megszűnt, de tény, hogy a Garfield mellett ők voltak a legnépszerűbbek. Most azt tenném ki, amelyik azon a napon jelent meg, melyen megszülettem. 1986-ban indult az Orson farm még márciusban, amit érdekesnek tartok, hogy a kedvenc karakterem, Tóbiás (vagy Koki a régi szinkronos videokazettákból) a születésem napján debütált, ezt mutatom most meg:

usa1986-04-14

 – “És a nagy, csúnya szörny a gyanútlan áldozatához lopódzott és ezt mondta…”
– Szia!
– ÁÁÁÁÁ!
– Mi van veled? Nem vagyok szörny.
– Bizonyítsd be.
– És mégis hogyan?
– Kezdd azzal, hogy nem eszel meg.

 

Garfield – 1986. április 14.


A Garfield képsorok repertoárja az elmúlt évtizedek során hatalmasra nőtt, így a fiatalabb korosztály megtalálhatja azt a képsort, mely a születése napján készült. Az enyém az 1986. április 14-ei, ekkor ez volt:

1986-04-14

 – Hé, Garfield, találd ki mire gondoltam! Ismét elmegyünk a farmra meglátogatni a papát és a mamát!
– Jon, te gondolatolvasó vagy
– Csak feküdtem és azon gondolkodtam, hogy itt az idő újra megtölteni a bolhákat a bundámon.