Teljes Yonekura Chihiro diszkográfia


No, tegnap befejeztem a Generasián, a Yonekura Chihiro kislemezeinek adatbázisát.

Yonekura Chihiro Generasia oldal

Hát azért ebből is látszik, hogy annak ellenére, hogy a BEST OF CHIHIROX II postomban soroltam a hibákat, mégis a pozitívumok dominálnak, mert hallgatni nagyon szeretem, és csak azon vagyok, hogy az énekesnő diszkográfiája ismert legyen, legalább is, akit érdekel az találjon róla minél több információt. Nagyon szeretek weboldalakat tartalmilag fejleszteni, főleg arról írni, ami érdekel, és szeretem. Így a befektetett időt nem munkának, hanem kellemes időtöltésnek élem meg, és a végeredmény gyönyörködtet. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatása lesz a BEST OF CHIHIROX II albumnak, az már ennyiből biztos, hogy nagy nyomot hagyott maga után bennem.

Alapvetően az albumok már nagyon régóta készen vannak, és ezek digitális formában könnyen megtalálhatók. A kislemezek sokkal lassabban készültek el, pont az ismertségük miatt. Ahogy írtam már korábban, jóval kevesebb kislemeze maradt fent, online is kevesebb érhető el, ezért azok, amik nem ismertek, azokat nem tartottam annyira fontosnak, hogy azokról is fent legyenek az adatok. Viszont az ismertebbek, és az újak már régóta kész vannak. De most az új válogatásalbum hatására manapság többet hallgatom a dalait, és úgy éreztem, hogy azért illő, ha mindegyik kislemezről fellelhetők részletes adatok. Tegnap kész lett. Az információkat döntő többségében az Oricon weboldaláról és a japán wikipédiáról szedtem, de például, ha nem voltam biztos abban, hogy valamelyik kislemez B-side track-je az adott anime ending dala-e (ha a címadó dal az opening), akkor az Anime News Network-ön néztem meg. És így lett kész. Jó érzés látni a munkám gyümölcsét.</p

Masaaki Endoh: ENSON3


Endoh_Masaaki_-_ENSON3Megjelenés: 2015. október 7.
Kiadó: Lantis
LACA-15510
Ár: ¥3.240

  1. Kimi no Shiranai Monogatari (君の知らない物語) 5:33
  2. Kasa Buta (カサブタ) 3:33
  3. Ojamajo Carnival!! (おジャ魔女カーニバル!!) 4:10
  4. Eiyuu (英雄) 3:56
  5. Snow Halation 5:13
  6. DREAM SOLISTER 4:57
  7. Pegasus Gensou (ペガサス幻想) 4:22
  8. Bokutachi no Yukue (僕たちの行方) 4:50
  9. My Soul, Your Beats! 4:27
  10. Kimi ga Suki Dato Sakebitai (君が好きだと叫びたい) 3:51
  11. Good Bye, Good Luck 3:40
  12. Orion wo Nazoru (オリオンをなぞる) 4:25
  13. Mata Ashita (またあした) 5:06

ENSON3 Masaaki Endoh 3. feldolgozásalbuma. Az album a 24. helyet érte el az Oricon charton, 4 hétig volt listán és 4.332 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 18 13 25 37 34 46 24 2.632
2. hét 34 74 62 70 87 64 76 739
3. hét 85 104 633
4. hét 228 328
Összes eladás 4.332

BEST OF CHIHIROX II – Gondolatok összegzése


Yonekura_Chihiro_-_BEST_OF_CHIHIROX_II_(Limited_Edition)Hát, jót tett a Yonekura Chihiro iránti rajongásomnak az új best album megjelenése, erről már írtam korábban. De ennyire? Nagyon elővettem a dalait, sokat hallgatom mostanság őt. És nemcsak az új válogatásalbumot, hanem most speciel a BEST OF CHIHIROX albumot, vagyis az első részét a ezen válogatásalbum-párosnak. Azért is jók ezek az albumok, mert azok a dalok is felkerülnek rá, melyek egyik korábbi albumon vagy kislemezen sem hallhatók. Ezek bizonyos animék vagy videojátékok dalai, és csak annak az OST-jére került fel. És azáltal, hogy felkerülnek a válogatásalbumokra, akkor érzem igazán, hogy az az adott előadó hivatalos diszkográfiájának része, és akkor hallgatom sokat. Egy példa: Eredetileg egy anime (méghozzá a Tantei Opera Milky Holmes Dai-Ki-Maku) insert dala a Yokohama wo Arukou, és eleddig semelyik albumon vagy kislemezen nem volt hallható, de helyet kapott a BEST OF CHIHIROX II-n, és bár hallottam már akkor is, de most érzem igazán, hogy része az énekesnő repertoárjának. És ami igazán az egyediségét adja az albumnak, hogy helyet kapott rajta három új dal, az alábbiak:

  • Yonekura_Chihiro_-_BEST_OF_CHIHIROX_II_(Regular_Edition)Koi Seyo Otome! – Az ALI PROJECT-nek is van egy ilyen című dala, de az – az együttest ismerve – nyilván teljesen másról szól. Ez egy vicces, aranyos, már-már gyerekesen gondtalan dal, de tőle nagyon jól hangzik. És érdekes is abból a szempontból, hogy Yonekura Chihiro hangja nem változott olyan sokat az évek során, a zenei stílusa sem, így könnyen rá lehet mondani az új dalokra is nagyban hajaz a régiekre. Ez lehet jó is, hiszen, ha ebben is képes megújulni, valami érdekeset mutatni, akkor az csak még értékesebbé teheti az énekesnő karrierjét, hiszen az nemcsak azt jelentené, hogy hű önmagához, hanem így képes mindig változni. Ennél a dalnál ez tökéletesen megvalósul, és bizony, ha mindig így lett volna, nagyon másképp festene az a bizonyos 19 év, amit az énekesnő karrierje immáron felölel. Felidézi az első nagy szerelem gondtalan, egyben szenvedélyes érzését. Szinte hallani a tapasztalatlanságot, hogy övé az egész világ, és érte bárhova elmenne, nem számít semmilyen veszély. Szerintem igenis kell, hogy egy bizonyos kor után is érezzen az ember ilyet. Legalábbis Yonekura Chihirótól ezt elhiszem. 9/10
  • Mirai he no Prelude – A cím abból a szempontból érdekes, hogy az utolsó része három kanjiból áll (前奏曲), mégis angol címe van, nincs is olyan szótár (legalábbis én nem találtam), melyben japán kiejtést írtak volna, az énekesnő is “pureruudo”-t énekel. Amúgy egy kellemes, lassú dalról van szó, szintén a jobbik változatból. Ezt szívesen hallgatom, nem alszok el rajta. Szeretem a lassú dalokat, de ami már túlzottan andalító az nekem már nagyon unalmas. Mondjuk a japán előadók döntő többsége, akiket ismerek, ha a jövőről énekelnek, azt legtöbbször kellemes, optimista érzésekkel teszik, már-már utópisztikusnak hangzanak. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy valóban így éreznek, vagy azért énekelnek így, mert előírás, ez illik a többi dalhoz. Mindenesetre nagyon jó ez a dal, kellemes érzést kelt bennem. 9/10
  • Sanbon no Mahou no Ki – Ennek a címnek a romanizálása is megér egy misét, bizony a számnév miatt. Aki egy kicsit is belevetette magát a japán számnevekbe, az tudhatja, hogy ahányféle alakzat, forma, annyiképpen számolnak. Több szótár is a “mitsumoto” szót hozta ki a 三本 kanjira, de azt sejtettem, hogy nem jó, mert tudtam, hogy a “Ki” fát jelent, a “mittsu” pedig három ember jelentéssel bír. Aztán a Jisho.org hozta rendbe a dolgot, a “Sanbon” a hosszú henger alakú tárgyakat, élőlényeket számolnak, és mivel a fa egy hosszú (vagy magas, nézőpont kérdése) henger alakú élőlény, ezért ez a helyes. Ja, hogy van maga a dal is. Menő. Hosszabban pedig szintén egy sablonos Yonekura Chihiro-féle lassú, kellemes lüktetésű pop dal, és szintén a jobbik változatból. Amiről sokat nem tudok írni. Csak szeretem hallgatni. 9/10

A három új dal is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megszerettem az új válogatásalbumot, és érdekes, hogy mind a három másféle Yonekura Chihiróra jellemző sablont vesz elő, de azokból szinte a legjobbat hozza ki. Úgyhogy egy majdnem tökéletes albumot készített az énekesnő, szinte felér a “jam” és a “Nakeru Anison” albumok minőségével.

De csak majdnem… A fekete leves a koncertalbum. Nem is hiszek a fülemnek, hogy mennyit énekel hamisan az énekesnő, és itt-ott el is csuklik a hangja. Nem azért, mert annyira elérzékenyül, hogy alig bírja könnyekkel, hanem mert gondolom, sokat mozgott. Nem láttam a képanyagot, úgyhogy nem tudom pontosan. Magas hangokat nem képes sokáig tisztán énekelni. Ez főleg annak fényében szomorú, hogy a koncert a debütáló kislemez megjelenésének 19. évfordulójára lett megtartva. Most már simán számolhatunk 20 évben is (az első felvételeket, próbákat, gyakorlásokat beleszámolva), azért én azt gondolom, hogy aki komolyan énekel, annak 20 év alatt bőven meg kellett tanulnia azokat a technikákat, amivel mozgás közben képes tisztán énekelni, és tartani a hangját akár hosszú másodperceken át. Ehhez képest úgy énekel, mintha csak pár éve lenne a pályán, és csak most sajátítja el azokat a technikákat, amivel képes lesz majd nagyokat énekelni. Főleg azért sajnálom ezt, mert Yonekura Chihiro egyedi hangjával bizony üde színfoltja a japán zenei világnak, de ebből a koncertfelvételből úgy ítélem meg, hogy komoly hangképzettségnek híján van. Persze a lassú dalokat (például a FRIENDS) nagyon szépen végig énekli, gondolom, hogy ott egyhelyben áll, de a gyors, ütemes daloknál elvérzik. Aztán írtam korábban, hogy az énekesnő személyisége korántsem olyan erős, hogy a koncert bármelyik részét is meg lehessen jegyezni, ez esetben ez a kisebbik gond.

A másik kritika másféle problémát vet fel. Alapvetően nagyon jó ötlet, hogy az utolsó dalnál, az Arashi no Naka de Kagayaite (mely ugye az a bizonyos debütáló dal) végén elszámoltatja a közönséget 19-ig. És a végén tényleg nagyon-nagyon megköszöni ezt a 19 évet. Szinte felrobban a lelkesedéstől, és most ennek fényében kifejezetten kellemetlenkedésnek fog számítani, de igazából nincs mit megköszönnie. Mert ha összeszámolnánk, hogy ez alatt a 19 év alatt hány olyan dalt sikerült összehoznia, amire a nagyobb animés közösség emlékszik, akkor jó, hogy 5-öt össze tudunk számolni. És az az 5 dal sem feltétlen inspirálhatja a animerajongókat, hogy behatóbban megismerkedjen az énekesnő többi dalával. Mint ahogy én tettem például. Én például tudom, hogy azért van neki jónéhány nagyszerű és emlékezetes dala, melyről tudom, hogy az csak Yonekura Chihiro dal, és nem is gondolnám, hogy bárki másé lehetne. Általuk érzem és tudom, hogy miért szeretem annyira a japán zenét. Azt persze tudom, hogy a siker és az ismertség több tényezőtől függ, például mire szerződtetik, de az igazság az, hogy effektíve nincs sok kislemeze, ezek egy része fel sem került az Oricon kislemez eladási listára, így ezekből nem sok maradt meg az utókornak. És nem is értem, hogy van az, hogy a debütáló kislemez, az Arashi no Naka de Kagayaite őrült siker volt, talán a 70.000-es összeladást is elérte (pontos számot nem tudok), és a második kislemez már fel sem került az Oricon chart-ra. Hiszen, ha valakinek van egy sikeres kiadványa, akkor láthatják, hogy van rá igény, nem értem, hogy a következőket már miért nem akarják sikerre vinni. Megnézném azt a szerződést, ahol ilyesmi van leírva. Meg azt is, aki ezt aláírja… Ez egy nagy folt a japán zenei tudásomban, nem nagyon látom ennek a logikáját, értelmét.

Én azt gondolom, hogy Yonekura Chihiro legnagyobb hibája szakmai hiányosságok mellett, hogy nem olyan erős a személyisége. És ez valamennyire a dalokban is megnyilvánul, mert nem nagyon tudnék róluk jellemzést írni, kevés az igazán erős, jellegzetes dal, ami igazán kitűnik az átlagból. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem annyira ismert, és nem is nagyon promotálják a karrierjét. Pedig az igazán jó dalokért nagyon megérné.

Kirby’s Dream Land


KDL_logoMegjelenés
Japán: 1992. április 27.
Amerika: 1992. augusztus
Európa: 1992.

3DS Virtual Console megjelenés
Japán: 2011. június 7.
Amerika: 2011. június 30.
Európa: 2011. június 30.

Fejlesztő: HAL Laboratory
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Platform
Játékmód: 1 játékos

Ár: £3.60 / €4
Méret: 34 blokk

Platform

Virtual_Console_logo_(3DS)

Kirby viszonylag kevésbé ismert karakter, játékai sem terjedtek el olyan széles körben. Én is igazából csak a Super Smash Bros. szériából ismertem meg, volt tudomásom egyáltalán a létezéséről. Pedig ha a játékainak minőségét nézzük, bizony megérdemli, hogy annyira ismert legyen, mint a többi nagy Nintendo karakter. Kirby egy rózsaszín gömb alakú lény (a belőle készült animesorozat szerint űrlény), amely képes beszippantani más lényeket, és annak képességeit átvenni. Az ötlet nagyon jó, és lehetőséget ad egy igazán egyedi játéksorozat megalkotására.

gfs_28962_2_8A Kirby’s Dream Land hősünk debütáló játéka volt Game Boy-ra 1992-ben. És mivel kézikonzolra jelent meg, ezért sok lehetőség nem volt ebben a játékban, de az alapokat már itt megismerhettük. Például be tudta szippantani az ellenfeleket, de azokat lenyelve még nem tudta átvenni a képességeit. És eredeti rózsaszín színét sem itt kapta meg, ami érthető, hiszen a Game Boy monokróm kijelzője nem tudott sok színt megjelentetni. De lássuk is magát a játékot. Látszólag egy átlagos platformerrel van dolgunk, ám itt nem úgy öljük meg az ellenfelet, hogy a fejére ugrunk, vagy behúzunk neki egy nagyot, hanem ahogy feljebb is írtam, beszippantjuk őket. Viszont nemcsak lenyelni lehet, hanem kiköpni is. Ekkor csillag formát vesz fel az ellenség, és ha nekimegy egy másiknak, ő is meghal. Harmadik módja az likvidálásukra pedig, hogy felrepülünk, és ha kiköpjük a levegőt, az is végzetes az ellentábornak. Kirby ugyanis repülni is tud, ha megszívja magát levegővel.

gfs_28962_2_10Ennek nincs időlimitje, ezért gondolhatnánk, hogy a játékot nagyon könnyen végig lehet játszani, anélkül, hogy az ellenségekkel kapcsolatba kerülnénk. Ez majdnem így is van, de azért gondoljunk abba bele, hogy hol marad a játékélmény. Az egész játék így is nagyon könnyű, most végigrepülni, az nagyon rossz döntés lenne. A játék nemcsak hogy könnyű, de rövid is. Mindösszesen négy pályából áll, plusz a főellenség, King Dedede. A négy pálya egyenként legalább tartalmas, mindegyik végén egy főellenség, és azért King Dededéhez is úgy lehet eljutni, ha még egyszer megöljük a négy pálya főellenségét, és utána következik ő. King Dedede egy kicsit megizzaszthat, de neki sem nehéz megtalálni a gyenge pontját. És ha végeztünk vele, jön az extra játék, mely lényegében ugyanaz a négy pálya, csak alternatív útvonalakkal és némileg nehezebb. Úgyhogy szerencsére nem maradunk parlagon a négy pályával, és így azért már jobb összképet fest a játék.

gfs_92485_2_4De így is csak nagyon az alapokat tartalmazza. Valószínűleg ekkor még nem tudták úgy kivitelezni, ahogy azt elképzelték, ezért inkább a grafikára gyúrtak rá. Amennyire szép lehet egy Game Boy játék, azt mind kihozták a gépből, hiszen a karakterek szépen ki vannak dolgozva, a háttér is nagyon szép, és sok ellenség képes mozogni a képen, így nagyon szépen kidolgozott játékot vehetünk a kezünkbe. De a játék bárkinek ajánlott, annak ellenére, hogy rövid, hiszen itt megismerhetjük a játék alapjait, és fel sem fog tűnni, a ma már alapvető képességek és lehetőségek hiánya, mert a játék ettől függetlenül is szórakoztató. Már erre a részre is igaz ami a többi Kirby játékra, hogy nem a nagyon hatásos játékmenettel, történettel akar lenyűgözni minket, hanem egyszerűen csak megy a játék, és mindeközben észre sem vesszük, hogy Kirby bennünket is beszippantott a játékba.

gfs_28962_1_1Grafika: 10/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 4/10
Kihívás: 4/10
Zene és hangok: 7/10
Hangulat: 9/10

+ Gyönyörű grafika
+ Könnyen megtanulható irányítás
+ Már ebben a játékban is megvan a bizonyos Kirby hangulat
– Túl könnyű
– Nagyon rövid

77%

 

Nintendo 3DS főmenü témák


Egy ideje egyedi főmenü témák tölthetők le Nintendo 3DS-re. Ezeket eleddig nem nagyon használtam ki, bár amikor találkozón láttam egy-két Mariósat vagy Pokémonosat, igencsak megihlettek, tetszettek nagyon. Csak egyet töltöttem le, a “Mario jumping” témát, azzal elvoltam, hogy van egy. De múlt héten letölthetők lettek Segás témák, és nagyon megtetszettek, amikor megláttam őket. Azonnal le is csaptam kettőre, a Master System-esre és a Mega Drive-osra. Van még mellette Game Gear-es, de mivel végképp semmi emlékem nincs a Sega kézikonzoljával kapcsolatosan, ezért az kimarad. De az első két Sega konzolról már írtam, amikor Sonic volt fókuszban, hogy akármennyire is Nintendós voltam, és Mario volt a minden, azért mindig nagy tisztelettel néztem a Sega gépeire. Úgy voltam velük, hogy nagyon jól megférnek a Nintendo konzoljai mellett, Mega Drive-ra is megvoltak az egyedi játékok, ahogy Super Nintendóra is. És ahogy néhány Sonic játékkal is, úgy ezzel is tisztelettel adózok a nagy konkurens cégnek. A Master System-es téma eléggé hangulatos, a konzolra megjelent játékzenékkel, felül a Master System az ismert négyzetrácsos háttérben, alul pedig Alex Kidd (ha jól tudom) hamburgert eszik. A Mega Drive-os már érdekesebb, az eléggé lehangoló zenével kezd, aztán beindul, de az alsó képen meg valami vonal megy, azt nem tudom hova kötni, olyan mély ismereteim nincsenek a Mega Drive kapcsán. De amikor beindítok egy játékot, és hallható a klasszikussá vált “SEGA” kórus, arra kicsit furcsa Nintendo játékot beindítani.

Van még három újabb, amiket nemrég szedtem le:

  • Nintendogs + Cats: Toy Poodle and new Friends – Annak emlékére, hogy régen mennyire szerettem a játékot, és mennyit nevelgettem kutyákat és macskákat benne. A sétáló zene megy alatta, felső képernyőn a játék borítójának képe látható, alul pedig a játékban alapból megnyíló kutyafajok, és a macskák is helyet kaptak. Kicsit zavaró a rózsaszín háttér, bár alapvetően nekem nincs bajom a színnel, a virágminták teszik lányossá a hátteret. De inkább az dominál bennem, hogy mennyire szerettem a játékot, néha még most is előveszem.
  • Pokémon Omega Ruby / Alpha Sapphire – Mega Groudon és Mega Kyorge – Az egyik Pokémon téma, ami nagyon megtetszett, és tényleg nagyon stílusos. Elsősorban a Ruby / Sapphire emlékére szedtem le, ezek a kedvenc Pokémon játékaim. Bár az újabb játékokban már nem vagyok otthon, és a feldolgozásokkal sem játszottam még, de a Pokémonok mega változatai így ránézésre már nem állnak olyan közel hozzám. Semmit nem tudok ezekről, de így ránézésre teljesen feleslegesnek tartom, gondolom azért van elsősorban kitalálva, mert már tényleg nem tudták máshogy színesíteni az új játékot. Amúgy inkább megállnék ott, hogy Charmander – Charmeleon – Charizard, Mega Charizard meg legyen azoknak, akik nagyon villogni akarnak vele. Ettől függetlenül nagyon szeretem a harmadik generációs játékpárost, és kipróbálnám a remake-eket is.
  • The Legend of Zelda: Majora’s Mask – Soha nem fogom elfelejteni, mennyi kellemes órát szereztek nekem a Zelda játékok. A Majora’s Mask-kal speciel keveset játszottam, de azok nagyon jók voltak. És mindenképp szeretném megszerezni a 3DS-es remake-et, mert az Ocarina of Time-ot is nagyon szerettem (lehet nem szeretni?) és biztos nagyon igényesen néz ki a Majora’s Mask is felújított változatban. A Song of Healing dalra nem emlékszem, de nagyon kellemes, ez szól.

Igen, manapság sokat 3DS-ezek, de főleg retro részlegen, elsődleges cél, hogy szórakozva növeljem a játszott órák számát. Végigjátszottam a Kirby’s Dream Land-et, a Kirby’s Dream Land 2-nek is lassan a végénél vagyok, Super Mario Land és Super Mario Land 2: 6 Golden Coins is nagyon jók voltak. Később bővebben írok róluk.

Néhány régi Garfield képsor – 9. rész


Jó régen volt már Garfield, egyáltalán ritkán írok. No hátha most nagyobb kedvem lesz, igyekszem felrázni magam. Most íme néhány Garfield, hiszen belőle sosem elég.

Van úgy, hogy a macska elfelejti tenni a kötelességét.

1979-01-14

– Ha van macskád, a szőre bárhol lehet.
– Mindig, amikor eszek, találok macskaszőrt a kajámban. Hadd mutassam meg.
– Tudom, hogy itt van valahol.
– NEM TUDOK ENNI, AMÍG NEM TALÁLOM MEG AZT A SZŐRT!
– De buta vagyok, elfelejtettem oda tenni.

Ha nincs más megoldás…

1980-02-09

– Hoppá, eltörtem Jon antennáját.
– Egy kicsit jobbra, Garfield.

Az a fránya hétfő, amikor minden Garfield ellen fordul.

1981-11-02

– Utálom a hétfőt.

Szeretnénk, ha ugyanígy helyettesítenének a munkahelyen is mi?

1987-07-15

– ROAR!
– Garfield beteg ma reggel, és megkért, hogy helyettesítsem.

Az biztos, hogy Jon kitartóságára nem lehet panasz.

1988-02-06

– Ül, Ubul. Ül a fiú
– GYERÜNK! ÜL!
– Sok sikert Jon.
– Ubulnak három év kellett, hogy megtanuljon lélegezni.

Na ezt magyarázza ki valaki.

1988-08-28

– ZZ
Csörrr
– Gyere ide te kis… És letépem a karjaidat!
CSÖRRR
– Gondolom, van rá magyarázat.
– Óvatosan, Jon! Ezek párban utaznak!

Ha Jon beveti trükkös énjét, mindennél menőbbnek tűnik.

1990-08-05

– HÁÁÁ!
– Itt az idő lefeküdni.
– Mi a…?!
– Z
– Oké, Ubul, gyere ki és nézz szembe a tényekkel.
– Fejezd be! Próbálok egy kicsit aludni itt.
– Egy pont a nagyfiúnak.

Valljuk be, Garfield-ék tudják, mitől szép az élet.

1991-03-29

– Miről szól az élet?
– Alvásról és evésről.
– Éhes vagyok.
– Z

Még véletlenül se jusson eszébe.

1996-01-31

– Aludj békében Ubul!
– Még véletlül se gondolj vámpírokra…

Még egy kevés van az őszből, annak emlékére.

1996-10-06

– Szeretem az évnek ezen szakát.
– A színek…
– A ropogós reggeli levegő
– És a levelek
– Szeretem a hangját, amikor rálépek.
– Bármit szeretek, ami a burgonyachips-re emlékeztet.

Minden kívánság ilyen gyorsan teljesüljön.

1998-09-03

 

– Bár lenne egy mottóm.
– Ez az!
– “Bár lenne egy mottóm”
– Fülbemászó

Az ilyen nagyon megnevettet.

2001-11-12

– A vacsora késni fog.
– Rendben.
– Utolsó szó jogán?

2007-09-14

CSÖRRR!
– Téged keresnek.
– Mondtam neked, hogy soha ne keress itt!

Csak egy szavába kerül, és Garfield máris intézkedik.

2009-08-20

– Milyen unalmas nap.

A mókamesterek soha nem pihennek.

2012-04-13

– Hello?…Nem, most ébredtem fel.
– Rendben van, megkeresem.
– Liz nem találja a sminkkészletét.
– Mi nem láttuk!!!

 

BEST OF CHIHIROX II – Az első gondolatok


Yonekura_Chihiro_-_BEST_OF_CHIHIROX_II_(Limited_Edition)Nem tartozik Yonekura Chihiro a nagy kedvenc japán előadók közé, de azért van jónéhány olyan dala, mellyel elvarázsol, és okoz néhány kellemes percet. Örültem is a BEST OF CHIHIROX II megjelenésének, egy válogatásalbum mindig nagyon jó lehetőség arra, hogy megismerjük az adott előadó jelentősebb dalait, és akár nyithatunk a többi dala felé is. Az első ilyen című válogatásalbum még 2004-ben jelent meg, elvileg a 10. évfordulra, de hát 1996 és 2004 között kicsit kevesebb van, mint 10 év. De ez mit sem befolyásol azon, hogy ez az énekesnő egyik legsikeresebb albuma. A most megjelent válogatásalbum pedig ennek a folytatása. Dalok tekintetében, ugyanis ott folytatja, ahol az első abbamaradt. Tehát ez az album a második 10 évet veszi nagyító alá. Érdemes is végighallgatni, mert bár nem olyan régiek a dalok, mégis valóságos nosztalgiaélmény hallgatni őket. Yonekura Chihiro az első volt a japán énekesnők körében, akit megismertem, lévén, hogy a Kaleido Star volt az első anime, amit láttam. És hát ugye a Yakusoku no Basho he… És az újabb dalok közül is volt néhány olyan, amit már nagyon régen nem hallottam, de nagyon szerettem, és valósággal visszarepített abba a néhány évvel ezelőtti időbe, amikor azok a dalok aktuálisak voltak. A Towa no Hana dalt is hallgattam egy néhányszor, de úgy konkrétan nem kedvenc, csak jó hallgatni, amikor éppen az van soron. De a Lion no Tsubasa, na az már igen! A lüktetése tetszik nagyon, a versék alatt lehet érezni, hogy annak ellenére, hogy lassú, csendes, de ott ég a tűz, és bármelyik pillanatban refrén formájában kitörhet. És akkor bizony nincs kegyelem, felébred az oroszlán, és támad ereje teljéből! Nagyon benne van a hangulat, egyedül azt sajnálom, hogy nem eredeti hangszerekkel vették fel a dalt. Mekkora durranás lett volna vonósokkal felvenni a nagyon hangsúlyos részeket (melyek vonós hangzásúak), ugyanígy a fúvós részeket. Akkor azt mondanám, hogy az elmúlt 10 év legjobb dalát ismerhetjük. A másik, ami megérintett, a Seize the Days. Ez olyan dal, ami eredetileg olyan nagy eresztés, de nagyon jó korszakomban ért el, ezért vált emlékezetessé és szerethetővé. A kislemezen hallható másik két dalt is nagyon szeretem.

Yonekura_Chihiro_-_BEST_OF_CHIHIROX_II_(Regular_Edition)Ez az egyetlen problémám a BEST OF CHIHIROX II-vel, hogy van kislemez, melynek szerepel a B-side track-je, van olyan, amelyiknek nem. A Seize the Days az utóbbiak közé tartozik. Jobban örültem volna, ha inkább mindegyik kislemeznek rajta lett volna a második (némely esetben harmadik) dala is, és lenne 2 CD-s. Mert amúgy van második lemez is a Limited Edition kiadásban, azon egy koncert hallható, mely 2015. január 24-én volt. Gondolom sokkal hosszabb volt a koncert, de a lemezen csak régi dalok hallhatók a legelső kislemeztől egészen a Little Soldier-ig. És érdekes, az első dalnál nagyon elcsúszott az énekesnő énekben, olyan hamis hangok jöttek ki a 10 YEARS AFTER éneklése alatt, hogy csak lestem. De szerencsére több baki nincs a koncerten, sőt az utolsó dalnál milyen ötletes, hogy elszámolt egészen 19-ig. Hiszen a koncert napján 19 éve azon a napon jelent meg az első kislemeze, az Arashi no Naka de Kagayaite, ezen szám alatt számolt. Amúgy az egész koncertalbum nem volt valami nagy eresztés, Yonekura Chihiro nem olyan különleges énekesnő, hogy csak úgy elvarázsoljon már a megjelenésével. Ehhez képest Okui Masami már ha csak megjelenik, nekem már végem, és minden érzékemmel csak rá figyelek, és akkor nincs külvilág.

Persze van még néhány dal, ami nagyon jól sikerült, és rákerült az albumra. Hogy is ne lehetne, hiszen felkerültek a Team.Nekocan [Neko] dalok is, melyek nagyon felrázták az énekesnő amúgy állóvíz-szerű repertoárját. A Pandemic!! de főleg a Revival! hatalmasat szólnak. Az a debiles rock zene, amiben megszólal ez a két dal nagyon egyedi, ilyet nem nagyon alkotnak világszerte. De nem csoda, hiszen a Yondemasuyo, Azazel-san. anime nagyon kemény. Csak 18 éven felülieknek és erős idegzetűeknek, mert vannak benne nagyon erős jelenetek, amik még engem is undorral töltöttek el, annak ellenére, hogy értettem, hogy miért olyan az adott jelenet. A Revival! nagy kedvenc, az egyik legnagyobb az énekesnő összes létező dala között. Teljesen egyedi színfolt, és kell, hogy néha igenis legyen debil az ember.

Szeretném majd később megszerezni ezt az albumot. Inkább a Best of albumokat tudnám magaménak az énekesnő albumai közül, mert van néhány stúdióalbum, melyen szabályosan bealszok, annyira unalmas. De azért van néhány album és kislemez, amit beszereznék tőle:

Albumok

  • Believe
  • Transistor Glamour
  • Colours
  • jam (ez meg is van)
  • BEST OF CHIHIROX
  • Departure (esetleges, ez sem akkora durranás, de van egy-két nagyon jó dal rajta)
  • Voyager
  • Nakeru Anison
  • BEST OF CHIHIROX II

Kislemezek

  • Arashi no Naka de Kagayaite
  • Mirai no Futari ni
  • Birth of Light
  • WILL
  • FEEL ME
  • Butterfly Kiss
  • Hidamari wo Tsurete
  • Yakusoku no Basho he
  • Towa no Hana (szintén esetleges)
  • Lion no Tsubasa
  • Seize the Days
  • Pandemic!!
  • Revival! (ez is megvan)

Azért nem olyan szerény a lista.