Néhány régi Garfield képsor 13. rész – Karácsonyi képsorok


Boldog karácsonyt mindenkinek. Most pedig jöjjön néhány karácsonyi Garfield képsor, csak a legjobbakból.

Valóságos rejtély, hogy mi lehet Ubul ajándéka.

1995-12-21

*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
– Hmmm
*RÁZ, RÁZ, RÁZ*
– Hmmm
– Hmmm

Szegény Ubul, pedig csak kíváncsi volt.

1986-12-22

– El az utamból Ubul! Ajándékokat próbálok csomagolni!

Csak Garfield-ra kell bízni a karácsonyfa vásárlást, és minden probléma meg van oldva.

1990-12-23

– Hmm… Talán kicsit görbe.
– Jól van, Mr. Válogatós.
– Rendben van fiúk, válasszunk karácsonyfát.
– Vehetnénk élő fát.
– Ez eléggé nagy.
– Gondolod?
– Úgy tűnik, Ubul ezt szereti.
– Jon! Jon! Megtaláltam!
– Rengeteg ajándékot tehetnék ez alá!
– Valamiért nem vagyok meglepve.

Aki szelet vet, vihart arat. Ez karácsonykor is bölcs mondás.

2013-12-24

– ÁÁÁÁÁÁÁ!

Karácsonyi ajándékok sokasága lepi el Garfield-ék házát.

1983-12-25

– Boldog Karácsonyt, Garfield! Van számodra néhány nagyszerű ajándékom!
– Itt van egy rádió-vezérlésű egér…
– És egy kaparófa.
– Ubul, az a csont minden, amid van a világon?
– Ezek a drága ajándékok vannak rám hatással.

Garfield ilyenkor mindenkit szeret.

1999-12-25

– Boldog karácsonyt!
– Boldog karácsonyt!
– Na gyere te is.

Ezen majdnem meghatódtam, annyira tetszett.

2004-12-25

– Újra karácsony van, öreg barátom…
– Itt az idő, hogy átadjuk egymásnak az éves karácsonyi ajándékot…

Mint minden gyereklelkű embernél, Jon.

2006-12-25

– Z
– Ébredj és ragyogj!
– A karácsony reggelek minden évben hamarabb jönnek.
– Melyiket nyissuk ki először Ubul?

Bizony, Garfield. Vedd fel akkor is, ha egyébként nem bírod elviselni!

1990-12-26

– Garfield, a mami keményen dolgozott ezen a pulóveren, tehát vedd fel!
– Kizárt!
– Maradj nyugton!

Talán kicsit ünneprontó, de a karácsonyi utáni időszaknak is megvan a maga szépsége.

1993-12-26

– Sóhaj.
– Ég veled, karácsony.
– Ég veled, karácsonyfa.
– Ég veled égők. Ég veled angyalhaj…
– Ég veled ajándékok. Ég veled csomagolópapírok…
– Ég veled fagyöngy…
– HELLOOOOOO MARADÉKOK!!!

Igen, érdemes már elkezdeni szervezni a szilveszeri bulit, és ebben Garfield is segít.

1999-12-26

– Szia Barbara, Jon Arbuckle vagyok.
– Mi lENNe
– ..ha jönnél…
– vELem
– sZILveSZTErezni?
– Ne csipkedjél!!
– Ez vicces volt! Most hívj valaki mást.

És végül a mai napi. Garfield kitartóságának mindig megvan az eredménye, emellett mikuláséknál is elérkezett a XXI. század.

2015-12-24

 – Ma éjjel megvárom a mikulást.
– Ez az az év, amikor végre elkapom őt akció közben!
– Z

 

Új könyv


Tegnap értem a végére Csernus Imre legújabb könyvének. Nem változott a véleményem róla, továbbra is azt gondolom, hogy az eddigi legrosszabb könyve, de nem azért, mert minőségében, stílusában olvashatatlan, hanem mert ezzel csak egy célcsoportot szólított meg, méghozzá a tinédzser és fiatal felnőtt lányokat. Azt gondolom, hogy ez a könyv nekik nagyon jó, meg annak, akinek ez az első Csernus Imre könyve. Még egy kritikám lenne a könyv kapcsán (azok mellett, amit korábban írtam), hogy több hasonlatot is megírt a könyvébe, de a baj az, hogy ezek már voltak a korábbi könyveiben. Azt gondolom, hogy az lett volna az igazi, ha az adott szituációra más hasonlatot vagy történetet mesél el, mert egyrészt az újdonság erejével hat azoknak, akik már olvasták valamelyik korábbi könyvét, másrészt meg akinek ez az első könyve, és kedvet kap a korábbi könyveinek olvasására, az ott fog mást olvasni. Más történet vagy más aspektusból hozott hasonlat által jobban megmarad a fejben a mondanivaló. Ennyi lenne a gondolatom. De még azt gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem úgy kell elképzelni, hogy ez mennyire rossz könyv, és senki ne vegye meg, csak elmarad a tőle megszokott 10/10 pontos minőségtől. Ha mindenkinek ilyen lenne a legrosszabb könyve, akkor csak fantasztikus könyveket lehetne kapni a könyvesboltokban. És nagyon remélem, hogy lesz folytatása is: A Férfi – pasiknak vagy valami hasonló címmel. Azt akár elő is rendelném. A könyvei közül ugyanis a férfi áll nálam az 1. helyen. A második a kiút a harmadik pedig a fájdalom arcai.

100E0727És most új könyvet olvasok, szintén önismereti jellegű, csak spirituális megközelítésből: Soma Mamagésa: Öngyógyító könyv. A korábbi könyveiben, főleg az Ébresztő 1-2-ben sokat írt a kineziológiáról, Hellinger-terpáiáról tanácsként. Akkor én is utánaolvasgattam több helyen, és határozottan tetszik a módszer, mert azt gondolom, hogy a probléma legbelső gyökerét tárja fel. Erről is lesz majd szó ebben a könyvben, most a 35. oldal körül tartok. Alapvetően tetszik, amit olvasok, csak egyből belevágott a közepébe, és a spiritualitás egy olyan szintjét ütötte meg, ami már magas nekem. Nyitott vagyok rá, ezért elolvastam, de úgy érzem, hogy ehhez még fejlődnöm kell érzelmileg, hogy valóban magamévá tudjam tenni. Ahogy átnéztem a tartalomjegyzéket, sokféle gyógyító módszerről ír, kíváncsian fogom olvasni, hogy mi az, amit magamévá tudok tenni. Amúgy ez az utolsó könyve (eddig), amit terveztem megvenni, ezzel együtt öt könyv van tőle: A két ébresztő, a nemek igenje, a tiszta szex és ez. Somának azért nem akarom megvenni az összes könyvét, mert egy részük az női önmegvalósításról szól, én ebből férfiként nem tudok mit hasznosítani.

Talán furcsa ellentét, de nálam nagyon jól kiegészíti egymást Csernus Imre, és Soma nézetei, gondolatai. Más aspektusból, de sok útmutatást adtak nekem, ami által fejlődni tudtam. Csernus doktor a radikális nézeteivel az életre “nevel”, míg Soma a belső énünket erősíti És hogy messze még az út vége (már ha az önismeret útjának egyáltalán van vége…) szinte hihetetlen.

 

Néhány nyugati sorozat


Egyáltalán nem ismeretlenek azok a sorozatok, amiket nézek, nem is ismertetőt írnék, hanem személyes gondolatokat. Ebből az egyik rajzfilm, kezdjük ezzel:

  • Garfield és barátai: Az utóbbi félévben untig írtam Garfield-ról, és többször tettem említést arról, hogy nézem a rajzfilmsorozatot. Már kétszer végignéztem mind a hét évadot (kivéve az ötödiket, mert az nem elérhető), és most harmadjára, mert tényleg úgy vagyok vele, hogy nem lehet elégszer látni, a poénok mindig megnevettetnek.
  • Jóbarátok: Ez szintén egy olyan sorozat, amit nem lehet elégszer megnézni. Olyan veszett nagy rajongója nem vagyok a sorozatnak, de amikor ment a TV-ben egy rész, mindig végignéztem, a nevetés pedig garantált volt. Aztán tavaly határoztam el, hogy leülök és végignéztem. El is jutottam a 7. évadig, de utána abbamaradt. Most az elejétől nézem ismét, és úgy tűnik, hogy ez is olyan sorozat, amit tényleg nem lehet elégszer megnézni. Mert bár sok jelentre emlékszem, mégis ütnek a poénok másodjára is. A két kedvencem Chandler a fanyar humorával, és Phoebe az elvont személyiségével.
  • Xena: Warrior Princess: Ezt annak idején nagyon szerettem, amikor a TV2-n ment. Általános iskolában az egyik lány osztálytársam beszélt nekem róla, és úgy voltam bele, hogy belenézek. A belenézésből megnézés lett, a megnézésből pedig rajongás. Most is nagyon tetszik. Nagyon jó színésznőt választottak Xenához, hihetetlen erős kisugárzása van. Láttam a színésznőről “civil” képet is, és nyilván, ha nem is feltétlen a sorozathoz hasonlóan, de erős kisugárzása volt. A történettel pedig betaláltak nálam, mert alapvetően szeretem az ókori görög történelmet, így az eseményeket is érdeklődve nézem. Bár tudom, hogy a történések nem valódiak, vagy nem úgy történtek meg, ahogy a sorozatban láthatjuk, de tetszik az, ahogy megjeleníti a sztorit, ezért nem azzal foglalkozom, hogy azok valóban megtörténtek-e vagy sem, csak élvezem, amit látok. Bár azt hozzá kell tenni, hogy néhány cselekmény eléggé valószínűtlen. Még úgy is, hogy egy harcosnővel ilyen dolgok megtörténjenek. Erre jó példa az 1. évad 21. része, ahol Xena meghal. Halála előtt is nagyon rosszul volt, mégis el tudta látni a betolakodók baját, aztán ahogy kijött a halálból, és utána ahogy harcolt. De nem ezek foglalkoztatnak, mert annyira erős és élő a cselekmény a sorozatban, hogy bár látom, némely kifejezetten furcsa, de nem ez dominál. Lucy Lawless (Xenát alakító színésznő) pedig annyira fantasztikusan alakította, hogy én ezért odaadnám neki az Emmy-díjat (úgy tudom, ezt kapják a sorozatban nyújtott alakításokért).

És van Xena: Warrior Princess játék Nintendo 64-re. Kerestetik. Játszottam vele régen, nem egy kiemelkedő darab, de szívesen betudnám a gyűjteménybe. Egy verekedős játék, átlagos stuffról van szó. Azt gondolom, hogy azért nem kiemelkedő, hogy a karakterek harcstílusa nem sokban térnek el egymástól. Ettől függetlenül megvenném a játékot. Amúgy PlayStation-re is van Xena játék, méghozzá kalandjáték. Jobban örültem volna annak, bár szinte mindenhol azt olvastam, hogy rövid játék.

 

Néhány régi Garfield képsor – 12. rész


Íme a második karácsonyi adag, tele végeláthatatlan poénokkal Garfield módra.

Egy ember kettőnek csak hasonló ajándékot vehet.

2008-12-12

– Nézd, Garfield, mit vett nekem Liz!
– Cukorkás fülvédőt.
– Kicsi a világ.

Végülis nem a méret a lényeg, igaz?

1990-12-15

– Nos, Garfield. Találtam egy olyan karácsonyfát, amit megengedhetünk magunknak.
– Nem lehet valami nagy, ha belefér a csomagtartóba.
– Mit gondolsz?

1991-12-15

– Rendben fiúk! Díszítsük fel a fát.
– Éhes vagyok. Együüüünk.
– Minden díszt óvatosan fel kell helyezni.
– Beiratkozom a “dobd és vidd” iskolába.
– Ubul, ne rágd meg a vezetéket!
– Igen, Ubul! Hagyj helyet az égőknek is.
– Nem lehet kék gömb a kék gömb mellett, igaz?
– Minden, ami a fán nem végzi a tűzben, az enyém, haver.
– Egy dolgot soha nem értek Garfield. A sok káosz a csúnya fa és a régi dekorációk ellenére.
– Minden tökéletesre sikerült.
– A világegyetem egyik rejtélye.

Itt nemcsak Garfield-nek jár ajándék!

2009-12-16

2000-12-19

– Garfield!
– A bevásárlóközpontból jött hívás!
– A mikulás manója szeretné a cipőjét visszakapni.
– A bőgőmasina.

A karácsonyi képet akarja biztosan kitenni a falra.

1998-12-21

– Rendben, Garfield!
– A fa alá teszem az ajándékodat, ha megígéred, hogy nem kukucskálsz bele.
– Ünnepélyesen megfogadom.
– Egyébként, mi van a fúróval?
– Miféle fúróval?

Már a hang is boldoggá tette.

1991-12-21

– Kíváncsi vagyok, mi lehet az ajándékom. Fogadni mernék, hogy valami csodálatos!
– Igen! Határozottan csodálatos hangja van!

Ugyan, Garfield! Hagyj időt, amíg kicsodálkozza magát.

1982-12-22

– Ez világrekord lenne!
– Az ajándékokat odatedd! Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Jól mutat rajta, határozottan.

1997-12-22

– Szép sapka.
– Köszönöm. Magam csináltam.
– Szeretnél egyet.
– De még mennyire!

Végezetül egy olyan, ami nagyon megnevettetett.

1989-12-23

– Feladom!
– Mindenhol kerestem már a karácsonyi ajándékomat.
– Az a frányaság sehol nincs!

 

Néhány régi Garfield képsor – 11. rész


Elkezdődik a karácsonyi szezon, ezért decemberben kizárólag karácsonyi Garfield-eket teszek ki. Ezek közül is volt mit válogatni, hiszen Garfield-et karácsonykor sem hagyja el a humora.

Itt is van az első felvezetésképp:

2004-11-29

 – Jön a karácsony. És tudod, hogy ez mit jelent…
– Pontosan ezt jelenti.

A karácsonyiakban nem feltétlen időrendben megyek, hanem fokozatosan “haladok” az ünnep felé.

2008-11-29

 – Liz, mit szeretnél idén karácsonyra?
– Békét a Földön, jóakaratot a férfiaknak!
– Én is.
– Ugyanezt mondta tavaly is, amikor egy rózsaszín melegítőt kért.

Bizony, Ubul nyelve még annál is veszélyesebb, mint azt eredetileg gondolnánk.

2007-12-05

A karácsonyra való készülődés mindig legendás Garfield-éknál.

2014-12-01

 – Néha a tél szürkének, unalmasnak, élettelennek, hidegnek és könyörtelennek tűnik.
– De aztán vele jön a karácsony.
– És vele jön Jon.
– Egy kis segítséget…

Mindenképpen hihető képek készültek.

2014-12-07

“Címzett: a Télapó, Tárgy: én”
“Kedves Télapó, Jó voltam egész évben. Kérlek, nézd meg a csatolt képeket.
– Ez csalás, ugye tudod?
– Nem beszél, mosolyog.

Az álmok megsúgták a karácsony közeledtét.

1995-12-09

 – Hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi szezon.
– Most volt az első cukorbonbonos álmom.

Legalább igazán illatos lesz náluk karácsonykor.

2013-12-09

 – Megvettem a karácsonyfát Liz. De tele van gyantával.
– Jó, az azt jelenti, hogy most vágták. Hová tetted?
– Most a konyhában van.
– Add ide a tejszínt, fenyőfiú.

Pont abból lesz a baj, ha az nem történik meg.

2009-12-09

 – Ne csapd ki a biztosítékot… Ne csapd ki a biztosítékot… Ne csapd ki a biztosítékot…
– HA!
– A kenyérpirító szikrázik.

Mindent jelenteni kell a mikulásnak.

2010-12-12

 – Jól van Garfield!
– Elegem van! Hívom a télapót.
– És elmondom neki, mit tettél!
– Ön az Északi sark “rossz gyerek” vonalát hívta.
– Jelenleg rengetegen hívnak minket.
– Kérem, maradjn a vonalban, és hívására annak sorrendjében válaszolunk.
“FA-LA-LA-LA-LA-LAAA-LA…”
– Kisebb szerencsével januárig fogja tartani.

Bizony, az ajándék méretére is gondolni kell.

1989-12-13

 – Jon majd ide teszi az ajándékomat. Nagy lesz, jó drága, és… és…
– Hmm… nagy.
– Nagy lesz, és…

 

Az új Csernus Imre könyv


100E0412A múlt hónapban jelent meg Csernus Imre legújabb könyve, és mint nagy tisztelője, megvettem én is. Ez a 9. könyv, amit olvasok tőle, (eddig egy maradt ki) és eleddig mindegyiket nagy érdelődéssel olvastam, ez az első olyan könyve, ami nem olvasatja magát. Nem is azzal van a bajom, hogy nőknek szól, hiszen az “eredeti” nő című könyv is nagyon tetszett. Nekem is az volt az érzésem, amit leírt abban a könyvben, hogy bár elsősorban nőket érintő problémákról ír, nem zárja ki, hogy férfiakkal ne történhessenek meg az ott leírtak. Hanem az, hogy bár érthető, hogy ez a könyv egyszerűbb nyelvezetű, mégis szokatlan tőle. És a tegező megszólítás csak súlyosbítja a dolgot. Önmagában a megszólítás azért furcsa tőle, mert az előző könyveiben ritkán szólította meg az olvasót (akkor is magázva), de itt végig az az érzésem, hogy a tegezéssel tényleg a fiatalabb lányoknak írta ezt a könyvet, szinte a többiek ki vannak zárva. Ez abból a szempontból lehet jó, hogy ezzel a 20-as éveik elején járó lányok úgy érzik, hogy közvetlen nekik íródtak ezek a sorok, és gondolom, nem véletlen. Csernus doktor megírta a könyvben, hogy nagyon sok tinédzser, fiatal felnőtt jár hozzá, és gondolom, kitapasztalta, hogy hozzájuk így lehet a legjobban eljuttatni a mondanivalóját. Nekik nagyon jó, csak ezzel én azt éreztem, hogy az amúgy igazságok, bölcsességek, amiket megír, kicsit szájbarágósak lettek.

Az viszont nagy előnye a könyvnek, hogy nem az első (amit “eredeti”-nek írtam) nő című írás van újra megírva leegyszerűsítve, hanem korszerűsítve, aktualizálva van. Hiszen az 2008-ban jelent meg, és 7 év azért nagy idő. Előtérbe kerültek az okostelefonok, az alkalmazásaikon keresztül történő ismerkedés, a közösségi oldalak, bulik, szerelem, szex, és persze az érzelmek. Úgyhogy lényegében egy új könyvet veszünk meg, nem sok köze van az első nő könyvhöz. Viszont a tegezés, hogy folytonosan egyes szám második személyben vagy többes szám második személyben ír engem nagyon zavar. Ez az első olyan Csernus könyv, amiről azt gondolom, hogy nem ajánlható mindenkinek, nekem ez volt tőle a legrosszabb írás. Persze abból a szempontból érdekes, és mindenképp végig fogom olvasni, hogy ebben a stílusban milyen egy önismereti könyv, de pont ezért nem olvasatja magát, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Mindig amikor olvasok egy könyvet (elsősorban önismereti könyvet), hallom magamban az író hangját, és ahogy olvasom a sorokat, hallom, hogy mondja. Képzeletbeli hangoskönyv. Ajánlom mindenkinek, sokkal élvezetesebbé teszi az olvasást. Csak azt akartam ebből kihozni, hogy ez az első olyan könyv, melyet olvasva “nem hallom” Csernus Imre hangját, nem tudom elképzelni, hogy ezt ő írta. Sokban elüt a tőle megszokott stílustól. És ez az első olyan könyv, aminek kapcsán ezt el tudom mondani.

Ettől még nem bántam meg, hogy megvettem, mert a pozitívumok azért ellensúlyozzák, és nem egy olvashatatlanul rossz könyvet kell elképzelni. Nagyon is jó, csak szokatlan, és nem ajánlható mindenkinek. A célközönség viszont biztosan élvezni fogja.

 

Néhány régi Garfield képsor – 10. rész


A karácsonyi szezon előtti utolsó “rész” jubileumi, úgyhogy ma többet teszek ki. Egyébként is összeírtam egy rakással, ami arra vár, hogy kikerüljenek. Nem hiába, Garfield vicceiből soha nem elég.

Jon szinte bárhova elmehet egyedül, de bizonyos esetekben Garfield nem maradhat otthon.

1978-12-05

 – Mindjárt jövök Garfield. Az élelmiszer boltba megyek.
– Jól van, jöhetsz velem.

Garfield megszelídítése, 125. kísérlet.

1979-04-14

 – Csak lazán, fiúk.
– SZERETÜNK, GARFIELD!
– Affene. Ez volt a legnagyobb félelmem, ami bekövetkezhet.

A csodaszép, fényes TV kárvallottja.

1979-08-22

 – Ó, egyébként, Garfield.
– Befényesítettem viasszal a TV-t.

Egy érdekes meghatározás az élősködőkre.

1980-10-22

 – Itt van:
“Bolha: Egy kicsi, szárny nélküli, vérszívó élősködő”
“Lásd még: Sógor”

Igen, valóban időszerű lenne.

1982-04-30

 – Meg kéne igazítanom a képfrekvenciát.

Csak az az egy apró baki ne lenne…

1983-08-31

 – Nagyon meg fog lepődni Garfield. Riasztót szereltem a hűtőbe.
– Ez az elsőszámú szabály, hogy sikeresen élj együtt egy macskával.
– Légy okosabb a macskánál.

Arról azért meghallgatnék egy előadást, honnan szerzi Garfield a fizikai erejét a hűtő cipeléséhez.

Íme egy példa arra, hogy mennyire sajátságos Garfield értékrendje.

1984-12-15

 – Ha egerészőnek kell lennem, hogy itt maradjak, nagypapa, akkor megteszem. Bizonyítanom kell egy egérjátékban.
– Akkor edd meg azt az egeret.
– ÁÁÁÁÁ!!! Kérlek! Kérlek, ne etesd meg velem!
– Inkább feláldozom a büszkeségemet, mint az egeret.

A diétás változat mindenképp szóba jöhet.

1986-03-25

 – Itt van a diétás salátád, Garfield.
– Szeretnél rá valamit?
– Ha nem bánod.
– Talán köríthetnéd egy csokoládétortával.

Reggel, minden olyan zavaros, nem igaz?

1986-10-04

 – Affene, mi történt a juharsziruppal?
– Már emlékszem… Kilyukadt a szirupos flakon.
– És beleöntöttem Jon hajzselés flakonjába.

Amikor túlságosan jól alakul minden.

1987-07-20

 – Áh, egy pazar kaja csak egyedül…
– És Garfield nincs a közelben.
– És ez aggaszt engem.

Ez már decemberi, de hát Garfieldet a karácsony közeledtével sem hagyja el a humora.

1988-12-06

 – Jon, van egy gyűrődés az abroszon. Simítsd ki ezzel a franciakenyérrel.
– Várj egy percet! Hol van Ubul?
– Ki az az Ubul?

Az a lényeg, hogy jó helyre kerültek.

1991-02-27

 – Hol van a töltelég a szendvicsemből?
– Elmentek az étel-mennyországba.

Ha csak ezen múlna, hogy Jonnak mindig nyugodalmas ebédje legyen…

1992-05-23

 – BANZAI!
– Miért nem figyelmeztettél, hogy levest eszünk?

Végülis Garfield művészlélek…

1993-06-05

 – Mit csinálsz?
– Egy Rómeó és Júlia jelenet?

Csak egy ártatlan mozdulat volt.

1994-08-06

*megbök*
– Ezért megfizetsz!

Ez hosszú évek egyik legjobbja.

1994-09-29

 – Arra gondoltam, rajzolok egy mosolyt Jon arcára.

1995-11-17

 – Köszönöm a tapsot!
– AZT MONDTAM, KÖSZÖNÖM A TAPSOT!
– Köszönöm! Köszönöm! Óó! Túl sok! Ön túl kedves, de tényleg! Köszönöm!

Végülis, ha ferdén akarja látni.

1996-11-19

 – Ferdén áll, Garfield?
– Nem.
– Most már ferdén áll.
– Köszönöm s asegítséged!
– Megteszem, ami tőlem telik.

A válasz minősíti a kérdést.

1997-10-27

 – Minek akarsz látszani?
– Egy macska vagyok, sötét, szemüveggel, és hamis nyíllal át a fején, aki fog egy gumicsirkét, nagyokos!

És ez még csak a kezdet!

2000-02-01

 – Hol van a melegítő nadrágom?
– Nem akarom tudni, hogy hol van a pólóm!
– Hát akkor ne nézz hátra.

Amikor az olvasmány valósággá válik.

2000-09-03

Garfield néha nem tudja, kivel kezd ki.

2000-09-27

 – Most te próbáld ki.
– Törölközőt, légy szíves.

Jon, a nap hőse!

2001-05-23

 – Lelöktem Ubult a tetőről!
– Szerencsére ráesett Jonra.
– Gyere csak ide, Garfield!
– Nézd, Ubul! Magától idekúszott!

Van, aki rajong a téves hívásokért.

2004-02-06

 – Én vagyok a legcsodálatosabb férfi a világon?
– Őrülten szeretsz engem?
– Nem volt szívem megmondani neki, hogy téves hívás volt.
– Milyen figyelmes vagy, álomfiú.

Kissé illúzióromboló családkép.

2009-01-03

 – Liz, szeretem, ahogy kijössz Garfielddal.
– Majdnem olyan, mintha te és én büszke szülők lennénk.
– Egy nagyon kövér, csíkos narancssárga gyereké.
– Babuci nagyon éhes!

2010-01-26

 – Majd én megcsinálom a Sudokumat, köszönöm szépen!

Mennyiség rendben van, de a méret…

2013-08-18

 – Ááááh!
– Ó, rendben van. Bejöhetsz te is.
– De csak egy vízijátékot hozhatsz!

És végül egy túl jól sikerült születésnap.

2014-06-19

 – Nem érzem, hogy öregednék.
– Talán, ha átírnám az évet, fiatalabb leszek a születésnapomon.
– Garfield, nem láttad a cumimat?