Próbaképek az okostelefonnal


Az utóbbi időkben napi szinten átjártam Gyulára, mert itt dolgoztam. De most, hogy felvételt nyertem egyetemre, közös megegyezéssel kiléptem. És úgy voltam vele, hogy mivel Gyula nagyon népszerű üdülőváros, ezért itt teszem próbára a telefon kameráját, csinálok néhány látványosságról képet, hogy lássam, mit tud. Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy nincsenek feltétlen megelégedve a Xiaomi Redmi Note 4X kamerájával (ahhoz képest, hogy milyen képességű a telefon), szerintem egész jó képeket csinál. Felteszek néhány képet.

Az első egy kis szökőkút-szerűség, ahova gyakran kiültem ebédszünetben.

IMG_20170712_122458

Itt olvasgattam könyvet, magazint, éppen amihez kedvem volt. Kifejezetten kellemes hangulata volt, a víz csobogása nyugtató hatással volt rám.

De van jónéhány “vizes” kép, mert ugye Gyula, mint fürdőváros, ennek jellegét nagyon kidomborították a felújítás során, ami az elmúlt években volt. A második kép is ilyen, ez a Városház utcánál levő kis szökőkútról készült, mögötte a Katolikus templommal.

IMG_20170713_161056

Most nézem, hogy nem látszik rajta a szökőkút, úgyhogy ez csak a templom.

A harmadik pedig a híres-neves világóra, ami valóban működik.

IMG_20170713_161252

Egyébként sokáig nem tűnt fel nekem, hogy jár az óra, azt hittem, hogy ez csak extra látványosság, mely mutatja, hogy a világ nagyvárosaiban épp mennyi az idő, mikor Gyulán mondjuk 12 óra van. De amikor láttam ezt a nagy pöcköt, rudat, nevezzük bárminek, akkor kezdett gyanús lenni a dolog. És amikor megfigyeltem, hogy amikor reggel elmegyek mellette, tényleg 7 óra múlt, ahogy délután is elmentem mellette, tényleg ennyi az idő, amennyit mutat a képen, akkor jöttem rá, hogy ez tényleg jár.

És íme a Kossuth tér, amit felújítottak néhány éve, és meg kell hagyni, nagyon szép lett.

IMG_20170713_161654IMG_20170727_162106

Amikor ide jártam gimnáziumba, még a régi állapotában volt, nagyjából akkor kezdték a munkálatokat, amikor végzős voltam.

Illetve még egy kép a hídnál, mely a Városház utcáról átvisz a Kossuth térre.

IMG_20170727_161837IMG_20170727_161850

Azt hiszem, ez az élővíz csatorna, ez is kedvelt hely.

Végezetül egy kép a vasútállomásról.

IMG_20170717_163252

Engem komolyan megdöbbentett, hogy a vasútállomás ugyanolyan állapotban van, mint 15-20 éve, főleg annak fényében, hogy a Budapest-Lőkösháza vasútvonal állomásait és megállóhelyeit milyen szépen felújították, és amikor megláttam, hogy a gyulai maradt a régi, komolyan meglepett. Ezek szerint csak a budapestet érintő vonatok vasútállomásait újították fel, mert hogy azt sokkal többen használják, de amelyiket csak elvétve, azt hagyták úgy, ahogy van. Egyébként se nagyon forgalmas a vasútállomás, jobbára csak átmenő forgalmat biztosít Békéscsaba és Vésztő között.

A százéves cukrászda épületét akartam még lekapni, de azt utólag elfelejtettem, pedig elmentem néhányszor mellette. Nem ettem ott soha, de nyilván méltán népszerű. Úgyhogy gyertek nagyon sokan Gyulára. Nagyon szép város, én személy szerint úgy vagyok vele, hogy nagyon jó itt eltölteni néhány napot, de nem laknék itt. Már nagyon távol van mindentől. Egyébként érdekesség, hogy amikor átbuszoztam (illetve néhányszor vonattal jártam), kipróbáltam, hogy Békéscsabáról kijövet meddig tudom fogni a Csaba Rádiót a hordozható rádiómon, és nem jutott el Gyuláig, de itt már valami román adót lehetett fogni a helyén. Gyula ugye határváros, Gyulavári az a városrész, ahonnan ha sétálsz néhányat, Romániában találod magad.

 

Menekülés


Megjelenés: 1986
Fejlesztő: Octasoft (Szöllősy György)
Kiadó: Novotrade
Műfaj: Logikai
Játékmód: 1 játékos

Formátum
Commodore plus4 logo

Az utóbbi időkben, hogy találtam retro számítógépes csoportot Facebookon, és láttam néhány régi Commodore számítógépet, igencsak kihozta belőlem a nosztalgia hangulatot. Hiszen valójában a Commodore Plus/4-gyel kezdtem a videojátékos “karrieremet”. Érdekes volt most olvasni, hogy ezt a gépet tervezték a Commodore 64 utódjának, de ez nem sikerült, lévén, hogy az Egyesült Államokban teljes bukás volt a gép, Nyugat-Európában is csak mérsékelt siker volt. Mifelénk volt nagyon népszerű, kiváltképp Magyarországon. Ehhez nagyban hozzájárult a ’80-as évek közepén az Iskolaszámítógép program, melynek keretében általános- és középiskolák juthattak hozzá különböző számítógépekhez, többek között Commodore Plus/4-es gépekhez. A nagy népszerűség lehetett az egyik inspiráció a programozók számára, hogy fejlesszenek erre a jó kis számítógépre játékokat. A magyar játékok döntő többsége nagyon ígéretesre sikeredett. Ilyen az 1986-ban megjelent Menekülés is.

Menekülés INintendós szemmel nézve a játék ilyen Pac-Man és Dr. Mario sajátságos “háziasítása” lehetne, de mint tudjuk a Dr. Mario később indult hódító útjára. A Menekülés egy logikai játék, egy egeret irányítunk egy nagy labirintusban, a cél pedig az, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük a sajtot, majd visszamenjünk az egérlyukba. És a labirintus tényleg nagy. Nem is fér ki az egész képernyőre, ezért, hogy könnyebb legyen a dolgunk, jobb oldalt látható az egész nagy labirintus “tömörítve”, ahol nemcsak azt láthatjuk, hogy épp hol vagyunk, hanem hogy a sajt és az egérlyuk hol van. Egyedül a macskákat nem mutatja, ami talán nem is gond. Egyrészt mert amikor nehéz szinten játszunk, és sok macska “őrködik”, akkor átláthatatlan lenne a térkép, másrészt meg ennyi lutri kell, hogy mennénk a sajt után, de pont arra jár egy macska kifejezetten mókásabbá teszi a játékot. A nehézségi szint fokozatosan állítható aszerint, hogy hány macska legyen a játékban. Ez 1 és 16 között állítható. Ennek függvényében lesznek a sajtok mennyisége is a labirintusban. Ha csak 1 macska van, akkor négy sajtot kell megtalálni, és visszamenni az egérlyukba, amikor két macska van, akkor 8 sajttal kell jóllakni, és így növekszik 16-ig. Kétféle sajt van a játékban, az egyiket csupán megesszük, és tovább megyünk, de van egy “csillogó” sajt, aminek hatására egerünk rövid ideig gyorsabban mozog, a macskák megállnak, de akár még át is mehetünk rajtuk. Külön vicces, hogy ha átmegyünk rajtuk, akkor eltűnnek arra az időre, amíg tart a sajt hatása, mintha legyőztük volna őket. Hát nem olyan, mint a Super Mario Bros. Játékban a csillag? Nem egészen, mert amint véget ér a csillag hatása, azonnal visszatér az a macska, mellyel orvul elbántunk, és folytatja őrködő, vadászó tevékenységét. Ha megettük az összes sajtot, vissza kell jutni az egérlyukba, és akkor van vége az adott szintnek. Akkor a gép felajánl egy új játékot, ekkor lépünk a következőre, ahol már eggyel több macska őrködik, és néggyel több sajtot kell megenni.

Menekülés IIIA játék nagyon precíz abból a szempontból, hogy nem is kell egy “légtérben” lenni a macskával, elég, ha a közelében vagyunk, és azonnal megérzi az egér jelenlétét, és utánunk ered. Ekkor még van lehetőség kicselezni a macskát. A labirintusban egyébként pontok vannak, ezek mind-mind egy pontot adnak, ha átmegyünk rajtunk. A csillogó sajt 100 pontot ér, a “normál” sajtért körülbelül 140, de ez pontosan nem látható, mert a pontszám nagy sebességgel megy fel, ahogy eszi a sajtot. Ha megtalál a macska, utána nagyon nehéz kicselezni, és mivel gépi precizitással megy, ezért nem áll meg egy pillanatra sem. Így ha elér minket, a macska lesz az, aki elkezd étkezni, méghozzá minket, így egy életet elvesztünk. Ebben a játékban lehet érzékelni azt, hogy megterheli a gépet, ha sok tárgy mozog egyszerre, ha nem is a képernyőn, de a játéktérben, ugyanis, amikor 1 macskát állítunk be, akkor egerünk nagyon gyorsan mozog, viszont a játék előrehaladtával ez fokozatosan lassul. A maximális, 16 macska esetében a laggolás nem eléggé kifejező arra, hogy mennyire belassul az egész játék. Én ezt kisgyerekként úgy definiáltam magamban, hogy a játék elején egy újszülött kisegeret irányítunk, aki csak úgy száguld, de a végére már egy öreg egér a hősünk, akinek már minden mozdulata nehezére esik, nem utolsósorban teleette magát.

Menekülés IVA játék alapvetően szépnek mondható. Mivel csak egy nagy pálya az egész, ezért volt lehetőség a karakterek kidolgozására, ez meg is történt. Az egér, a macska feje felismerhető, sőt, talán kicsit morbid, de a macska szája mozog, amikor megeszi az egeret. Úgyhogy a grafika ebből a szempontból részletgazdag. A játék egyetlen komoly hátránya az irányítás. Alapvetően nem kell az egeret sokáig irányítani, elég csak a megfelelő irányba elmozdítani a joystickot, és megy végig az egér, amíg falnak nem ütközik. Ez macerás, mert útközben is lehetnek elágazások, amire rá lehetne menni, és ezeket nem érzékeli precízen a játék. Szinte mindig mellé megyek, és ha megcsinálnám azt, hogy az ellenkező irányba vinném, majd villámgyorsan vinném el, akkor rendszerint átmegy a másik oldalra, és kell néhányszor próbálkozni, mire beletalálok a lyukba. A játékkal sokáig el lehet játszani, ha megérezzük a hangulatát, zenék tekintetében viszont eléggé szerényen bántak. Háttérzene nincs, csak amikor megesszük a mágikus sajtot, de ezen kívül csak hangeffektek vannak, illetve amikor a macska megeszi az egeret, annak adtak egy nagyon erős hangot. Egy ilyen logikai játékkal sokáig lehet játszani, ha elkap a hangulata, és inspirálva érezzük magunkat arra, hogy a lehető legjobbak legyünk benne. Az alapötlet nagyon jó, a koncepció is megfelelő. Ha az irányításon csiszoltak volna, akkor nagyon jó játék lehetett volna, de így is érdemes megpróbálni, jó eséllyel meg fog tetszeni.

Menekülés borítóGrafika: 8/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 8/10
Zene és hangok: 3/10
Hangulat: 7/10

+ Nagy játéktér
+ Fokozatosan nehezedik
+ Kellőképpen nehéz
– Szegényes hanghatások
– Sok macska esetén nagyon belassul az egész

80%

Moon Buggy


Megjelenés: 1985
Fejlesztő: Anirog Software
Kiadó: Anirog Software
Műfaj: Lövöldözős
Játékos: 1 játékos

Platform
Commodore plus4 logo

Most rendhagyó módon egy olyan játék tesztje következik, mely nem Nintendo konzolra jelent meg. Egy olyan játékot szeretnék bemutatni, ami a nagy Nintendo-őrület előtt belevitt engem egyáltalán a videojátékozásba, amikor még nagyon kicsi voltam. Ez a Moon Buggy volt, mely Commodore 16-ra jelent meg, de Commodore Plus/4-en is játszható volt, nekünk ilyenünk volt.

Moon Buggy IIEz egy akció-lövöldözős játék, melyben egy holdjárót irányítunk. Konkrét célja nincs a játéknak, csak hogy végigmenjünk egy akadálypályán. Ez a pálya öt részre van felosztva, ezek fokozatosan nehezednek. Az akadályokkal két dolgot tudunk csinálni. Átugrani őket (szakadékok), vagy lelőni (különböző sziklák, idegenek vagy tankok). Kétféle módon tudjuk irányítani a járművünket: Joystickkal vagy a billentyűzettel. Ha jobbra irányítjuk a Joystickot, akkor gyorsítunk, de van olyan, amikor lassítani kell, azt a balra irányítással tudjuk elérni. Ha felfele visszük, akkor tudunk ugrani. Valamint a ravasz gomb megnyomásával tudunk lőni. Érdekesség, hogy ha gyorsan megyünk, akkor lassabban, kevesebbet lövünk, míg ha lassan, akkor gyorsabban, többet. És nemcsak előre lő, hanem felfele is szállnak lövedékek, ezzel azokat az idegen lényeket tudjuk a magasban kilőni, akik lövedékeikkel akadályozzák utunkat. A játék életeket számol, alapból 5 élettel indulunk. Ha kilőnek minket, akadálynak ütközünk, vagy szakadékba esünk, akkor gépünk felrobban, elvesztünk egy életet. Fent az idegenek nemcsak lövedékeket lőnek ránk, hanem üstökösök is szállnak le a magasból. Ezek földet érve krátert fúrnak a földbe, melyet szintén át kell ugrani.

Moon Buggy IIIA pálya öt részből áll, fokozatosan nehezedik a játék. Az első részben még csak sziklákat kell lelődni, lövedékeket kikerülni, szakadékokat átugrani, de fokozatosan jönnek az újabb ellenségek, pályaelemek, melyek nehezítik a dolgunkat. A pályák „nehézségi szintjét” színekkel is jelzi a gép, a talaj színe váltakozik. Az első része piros, másodiknál kék, a harmadik rész zöld, a negyedik lila, és aztán visszavált pirosra. A vége már nagyon nehéz, a játékot összességében nehéznek titulálják, de nem lehet annyira vészes, ha 5-6 évesen néhányszor végig tudtam vinni. És miután végigvittük, az egész játék kezdődik elölről, csak akkor a talaj nem piros lesz, hanem kék. Ami külön érdekessé tette számomra a játékot, hogy nemcsak a talaj színéből tudhatjuk, hogy épp hol tartunk, hanem be vannak jelölve az ABC betűivel is. Ez nekem rettenetesen tetszett, hozzájárult ahhoz, hogy megtanuljam a betűket, mielőtt iskolába mentem. Az angol ABC 25 betűjét láthatjuk, a Z betűnek már nem maradt hely. Az Y-nal van vége a játéknak.

Moon Buggy VÉrdemes kipróbálni, ha másképp nem, emulátoron a játékot, mert mai szemmel is azt mondom, hogy nagyon jóra sikeredett, és kellő kihívást nyújt. A grafika akkori szemmel nézve kifejezetten jóra sikeredett. A különböző háttérelemek színesítik a pályát (itt jegyzem meg, hogy a háttérben mindig a következő pálya látható), és csodálkozom azon, hogy a Commodore Plus/4 nagyon jól kezeli, ha sok ellenség mozog egyszerre (ez a NES-nek gondot okozott), komolyabban ritkán akad, vagy lassul a játék. Egyedül az mosolyogtat meg, hogy visszagondolok arra, hogy gyerekként a holdjárót kakasnak néztem, és azt gondoltam, hogy egy kakast irányítok. Az irányítás nagyon jóra is precízre sikeredett. A gyors reflexeket is be lehet vetni, nem okoz gondot a játéknak. Van olyan, hogy nagy szakadékot (krátert) csak úgy lehet átugrani, ha gyorsítunk, de földet érés után hirtelen lassítani kell, mert szorosan utána van a szikla, amit szét kell lőni. A játék mai szemmel gyorsan végigjátszható, de azzal, hogy mindig újra és újra kezdjük, gyakorlatilag végtelen a játék, addig mehetünk, amíg bírjuk élettel. Zene nincs, viszont a hangok rendkívül hangulatosak, és az egész játékban lehet érezni, hogy mitől volt jó a ’80-as években, a Nintendo nagy robbanása előtt videojátékosnak lenni. Volt inspiráció bőven játékfejlesztésre, programozásra.

 

Cassette coverGrafika: 8/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 6/10
Kihívás: 8/10
Zene és hangok: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Részletgazdag, kidolgozott grafika
+ Nagyon jó irányítás
+ Hangulatos hanghatások
+ Kellőképpen nehéz
– Talán túl rövid

87%

A második okostelefon


Pár hete megérkezett az okostelefon, amit rendeltem, és már akkor szerettem volna írni róla, de nem voltak olyan összeszedettek a gondolataim, mint most, mert mostanság fedezem fel csak igazán a telefonban rejlő lehetőségeket. Furcsa erről nekem írni, mert soha életemben nem voltam oda az okoscuccokért, úgy voltam velük, hogy ezeket csak azért találták ki, hogy gátlástalanul lopják az adatainkat mindenhonnan, ahonnan nem szégyellik. És miért lenne szégyenérzetük? De ez nem az első, hanem a második, amit kaptam. Az elsőt tavaly májusban kaptam. Hogy milyen a viszonyulásom az okostelefonokhoz, azt nagyon jól jelzi, hogy anyám mondogatta már nagyon, hogy ugyan legyen már okostelefonom, mi az, hogy nekem nincs? Nagyon sokáig következetesen elhatárolódtam tőlük, de úgy voltam vele tavaly, akkor legyen. Annak ellenére, hogy mindig, amikor másnál láttam ilyen készüléket, egyáltalán nem mozgatott meg, nem éreztem semmit, ahogy rájuk néztem. Talán azért, mert a többségüknél csak a Facebookot láttam megnyitva, azon beszélgetnek, és olyan érzés, mintha a telefonjuk rabjai lennének, és örültem a szabadságomnak. Amikor nézelődtem, hogy melyik lehet a menő, megkérdeztem bagszit is, mondta, hogy neki Xiaomi telefonja van, és maximálisan elégedett vele, mert elmondása szerint sokat tud ahhoz képest, hogy milyen jó ára van. Akkor legyen az. A Xiaomi Redmi 3 mellett döntöttem. Megjött, és kifejezetten tetszett, mert tényleg volt benne “erő”. De a belőle fakadó lelkesedés nem tartott sokáig, mert nem ismertem a benne rejlő lehetőségeket, soha nem használtam ki a valódi tudását, ezért 9 hónap után félretettem, és elővettem a régi Nokia 106-os telefont. Egyáltalán nem bántam meg akkor, hogy visszacseréltem, mert akkor tényleg, amire használtam a telefont (vagyis szinte semmire), nekem bőven elég volt a sima mobiltelefon. El is adtam a Xiaomi telefont.

De aztán csak elkezdett hiányozni az okostelefon, kezdett felmerülni bennem, hogy egy újabb olyan adás-vételt bonyolítottam le, amit megbánok. És egyre jobban hiányzott, és kezdtem érezni, hogy igenis tudnám mire használni. Nézelődtem, azóta már új Xiaomi telefon jelent meg, méghozzá a Redmi Note 4X-es, amit épp, hogy nem vonnak be cukormázzal, de annyira dicsérik, hogy középkategóriás áron csúcsminőségű telefon, ilyen erős processzor, olyan erős váz, tiszta, gyönyörű hang, pixelsűrűség tökéletes. Egyedül a kamerát kritizálták. De az nálam azért nem játszik, mert van digitális fényképezőgépem, amit szeretek használni, úgyhogy ez nem hiszem, hogy nagyon fog érinteni. Hacsak nem szeretem meg annyira a telefont, hogy még a TV-t is helyettesíteni fogja. Mindenesetre összegeztem az anyagi lehetőségeket, és az euStock-tól megrendeltem a telefont, 57.000 forint volt. Gyorsan megérkezett, ami miatt szidtam a webshopot, az a sokrétegű ragasztás. Gyűlölöm, ha egy rendelt terméket túlcsomagolnak. Komolyan mondom, többet ártanak vele, mint használnak. Kishíján ráment az idegrendszerem, mire nagy nehezen kiszabadítottam a telefont a dobozából. A telefon doboza… Hát, meg kell hagyni, nagyon minimalista.

029

Legalább a telefonról valami “modellkép” kerülhetett volna a dobozra, de semmi ilyesmi. Viszont nem értettem, hogy miért csomagoltak hozzá külön magyar adapter átalakítót. Ja, hogy ez a telefon annyira kínai, hogy a töltője és a használati utasítása is kínaiul van írva. Amúgy érdekes volt olvasni az oldalán a kínai karaktereket a “Note 4X” kifejezés előtt, mert az első karakterre speciel emlékszem, a piros kínaiul. Japánul is használnak egy ehhez hasonló karaktert (kurenai), csak az nem a konkrét piros, hanem annak egy árnyalata.

Azt a nagyon kevés kínait is, amit tanultam, szinte tökéletesen elfelejtettem, úgyhogy még annyi hasznát sem veszem neki. Igen, ott a kínai csatlakozós töltő is, ehhez kaptam magyar átalakítót.

031

Ez az első olyan eset, amikor örülök egy okostelefonnak, és úgy érzem, hogy hasznát tudom venni. Gyorsan birtokba is vettem, személyre szabtam rajta mindent. És hihetetlenül tetszik. Nem gondoltam volna, hogy mennyire fogok örülni egy okostelefonnak, de ez tényleg rengeteget tud. 8 magos processzor, 2,1 GHz, IPS képernyő, mely 5,5″, Full HD-s, és megannyi termékjellemző, amit még nem tudok értelmezni, mert nincs összehasonlítási alapom. Bár a telefon hatására elkezdtem komolyabban nézegetni, hogy mit is jelentenek ezek a számok. És meg kell hagyni, hogy árához képest tényleg sokat tud. Örültem annak, hogy a Nokia komolyan visszatér a telefonok piacára, és felmerült bennem, hogy a Nokia 6-os okostelefont vegyem meg, de az Árukeresőn összehasonlítva azzal a telefonnal, ami nekem van, meglepetten láttam, hogy a Xiaomi telefon technikailag többet tud, csak a Nokiának jobb a kamerája. De ez nálam tényleg nem téma.

De a telefon pozitív dolgaira tényleg csak most kezdek ráérezni, mert amúgy rettenetesen zavar, hogy legtöbben csak kommunikációra használják azt. Pszichológusok is állandóan mondják, hogy már az élő kapcsolat rovására megy, amit részint tapasztalok is, mert egyáltalán nem örülök annak, amikor együtt vagyok egy ismerőssel, baráttal, és azt látom, hogy 10 percenként ránéz a telefonjára, hogy na, írt-e neki valaki, és ha igen, no arra válaszolni… Mert nem ér rá akkor, amikor egyedül van. -_- Ez most is zavar. Mert azt gondolom, hogy ha valakivel élőben vagyunk, akkor azzal töltsünk el minőségi időt, már ha szívesen vesszük a társaságát. Ha nem, effektíve felesleges egymás idejét pazarolni, szerintem mindenki ideje drága a felületes kapcsolattartáshoz. Legalábbis az én introvertált személyiségem ezt mondatja velem. Egy telefont sokkal több mindenre is lehet használni, hiszen egyben lehet rádió, zene-, videólejátszó eszköz, különböző játékok vannak rajta, de akár még a Microsoft Office programjainak alkalmazásai is letölthetők rá. De ugyanúgy lehet újságot, könyvet olvasni rajta elektronikus formában. Sőt, újabban fizetni is lehet vele, és még nem is soroltam fel mindent, ezek jutottak eszembe hirtelen. Úgyhogy rengeteg mindent lehet használni egy telefont, nemcsak kommunikációra.

Kipróbáltam a képernyőről képet csinálni, ez eléggé problémás ennél a telefonnál, mert két gombot kell megnyomni egyszerre, de ezt sokszor nehezen érzékeli. Jobb oldalon a kapcsoló, és a hangerő-csökkentő gombokat kell egyszerre megnyomni, de volt olyan, hogy csak a huszadik nyomásra reagált.

Screenshot_2017-06-22-23-34-28-370_com.miui.home

A főoldal így néz ki. Komolyabban szétnéztem a Google Play áruházban. Zenét már korábban is vettem ott alkalomadtán, mert nagyon imponáló, hogy kislemezeket akár 3-400 forintért is meg lehet venni, egy teljes albumot is olcsóbban, mintha dalonként venném meg. Zene terén kiváló lehetőségeket nyújt, néhány japán zene is fent van. Konkrétan úgy lett meg Hayashibara Megumi: with you albuma, hogy innen leszedtem digitálisan. Alkalmazások tekintetében azért változékony a terep. Ingyenes letöltéseken belül az mikrotranzakciós lehetőségek nem mindig rosszak, annak ellenére, hogy sokan kritizálják ezt a rendszert. Ha egy alkalmazás jó, és felajánlja például a reklámmentességet párszáz forintért, akkor azt gondolom, hogy azt megéri, ezzel is támogatjuk az alkalmazás fejlesztőjét. De ha tényleg az van, hogy kényszerít a vásárlásra, például egy játék esetében nem lehet továbbmenni, vagy más módon vet véget a játékunknak, ha nem fizetünk, az már tényleg problémás, és ott többségében jogos a felháborodás. Személy szerint tényleg úgy vagyok vele, hogy ha egy alkalmazás kellőképpen jó, akkor megvenném kb. 3-500 forintért a reklámmentességet. Volt olyan alkalmazás vagy játék, amit azért töröltem, mert telenyomta reklámokkal, és nem ajánlotta fel a reklámmentesség megvásárlását. Sokszor sokkal zavaróbb a reklám, mint maga a jó alkalmazás. Filmek tekintetében ért csalódás árak tekintetében. Emlékszem, Szelivel beszélgettem néhány éve, aki elkötelezett híve a digitális formában vásárolt filmeknek. Azzal érvelt, hogy nem kell tokban gyűjteni lemezen a filmeket, hanem digitális formában bárhol elérheti. Én meg ebből a szempontból a hagyományos híve vagyok. Úgy vagyok vele, hogy az adott film DVD-n és Blu-rayen meglesz nekem mindig a polcomon, és bármikor betehetem a lejátszóba és megnézhetem. És úgy néz ki, hogy maradok ennél, mert szétnéztem, milyen lehetőségek vannak. Filmek ugyan vannak bőven, de az árakon igencsak megrökönyödtem. Sok helyen láttam ilyen 900-1200 forintot, na mondom, de olcsón hozzá lehet jutni filmekhez. Na persze, ahogy én azt képzelem… Ezek kölcsönzési díjak, ezekért az árakért lehet 24 órára kikölcsönözni az adott filmet, és megnézni. Megvásárolni is meg lehet, de azon néhány film esetében, amit megnéztem, ilyen 3.700 forintért vannak körülbelül, de ami még érdekesebb, hogy külön van ára annak, hogy SD vagy HD formában vásárolunk meg egy filmet. A legmagasabb ár, amit láttam HD-ben, az 5.200 forint volt. Hát biztos, hogy digitális filmért nem adok ki ennyit. Komolyan mondom, még mindig jobban megéri Blu-rayen megvenni a filmet, mert az fizikális formában kézben fogható, ezáltal jobban érződik, hogy az enyém. Egyelőre nem érzek késztetést arra, hogy digitálisan vegyek filmet… Könyvek körében néztem még szét, ez már nem annyira rossz, de kevés a magyar nyelvű könyv. Ezek sem sokkal olcsóbbak, mint a könyvesboltban kapható könyvek, úgyhogy szerintem könyveket sem nagyon fogok digitálisan venni. A filmre és a könyvre “alternatív” megoldásokat fogok alkalmazni.

A végére pedig álljon két kép. Amint lehetett letöltöttem a Super Mario Run játékot, és kipróbáltam. Tetszetős, ezt már fényképezőgéppel csináltam.

032033Menő játék, és ha hatékonyan ki tudom használni az okostelefon előnyeit, az új korszak kezdetét jelenti számomra.

 

Csernus Imre: Bevállalom! könyv elolvasva


003A végére értem a Csernus Imre: Bevállalom! című könyvének. Itt-ott javult az írásmód, de összességében a végére is azt tudom mondani, hogy ez volt Csernus Imre legrosszabb könyve. Rettentő problémás ilyen stilisztikai hibával könyvet írni, hogy szinte csak tőmondatokban fogalmaz, mert így bár konkrét tartalma van a könyvnek, de érzelmi alapú nincs. Legalábbis tényleg olyan érzet volt, mintha a félelem járná át a könyvet, ahogy írtam a korábbi postban. Ennek ellenére olvastatta magát, mert azért tetten érhető volt a stílusa, és olyan érdekes történeteket mesélt el, amiket semelyik másik könyvében nem mesélt el ilyen részletességgel, de a terjedelme miatt értem gyorsan a végére. Maga a fősztori 151 oldalas volt, aztán a függelék (újságcikkek, egy interjú) 24 oldalas, valamint a végére egy fényképalbum, maga a könyv a többi Csernus könyv mellé téve, méretre ez a legkisebb. Egyébként nagyon jó sztorikat mesél el (annak ellenére volt nagyon jó olvasni, hogy ismert okokból egy része inkább tragikusnak mondható), csak a tőmondatok miatt nincs érzelmi tartalom az egész mögött, emiatt a végére nem fogott el semmilyen érzés, amikor befejeztem. Amikor a többi Csernus Imre könyv végére értem, azt éreztem, hogy egy nagyon jó könyvet olvastam el, élményszámba ment, ez most kimaradt.

Pokémon Shuffle


pokemon_shuffle_logoNintendo 3DS eShop megjelenés
Japán: 2015. február 18.
Amerika: 2015. február 18.
Európa: 2015. február 18.

Android / iOS megjelenés
Japán: 2015. augusztus 24.
Amerika: 2015. augusztus 31.
Európa: 2015. augusztus 31.

Fejlesztő: Genius Sonority Inc.
Kiadó: The Pokémon Company
Műfaj: Logikai
Játékmód: 1 játékos

Ár: Ingyenes, játékon belüli vásárlások vannak.

Formátum
Nintendo_eShop_logo

Az utóbbi években jelentősen megváltozott a videojátékos kultúra a Facebookos és a mobilos játékoknak köszönhetően. Sokáig nem is gondoltuk volna, hogy a mobilos játékok ekkora szeletet ki fognak harapni a videojátékos piacból. Emlékszünk még a Nokia 3310-as telefon Snake játékára, és később, a színes kijelzős telefonok esetében a WAP-ról letölthető egyszerűbb mobilos játékokra? Ezek még egyáltalán nem veszélyeztették akkoriban a Game Boy Advance egyeduralmát, ahogy a Nokia játékokra tervezett N-GAGE mobilja is csak kis hal volt az iparban. Az első nagy változás 2007 körül állt be, amikor az Apple kiadta az első okostelefont, az iPhone-t. Az ebben rejlő lehetőségeket már sokan kihasználták, de igazán nagy robbanás csak az Androidos telefonok elterjedésével következett be.

Ennek ellenére a Nintendo 3DS nagyon sikeres kézikonzol, ennek okán a Nintendónál nem is éreztek késztetést arra, hogy bármit is kezdjenek az okostelefonok piacán. 2015-ben aztán mégis beadták a derekukat, és megjelentették első próbálkozásukat, a Pokémon Shuffle-t. Ez egy Free to Play játék, tehát ingyenesen tölthetjük le, de nem játszhatunk vele korlátlanul. Sokáig komoly kritika érte az ilyen játékokat, hiszen sok játék (elsősorban Facebook-osok) kényszerített a vásárlásra, csak úgy engedett tovább a játékban. Persze, mint minden esetben, most is van két választási lehetősünk: vagy fizetünk, és tovább mehetünk, vagy hagyjuk az egészet. Azt gondolom, hogy ez hardcore játékosok számára ez igencsak kiábrándító, hiszen már nem a játéktudás, a beleölt játékóra számít, hanem a pénztárca vastagsága. Sokan viszont csak így élték meg első videojátékos élményüket, mivel ezek voltak igazán elterjedve széles körben. Így a mai internetes és mobilos játékosok jelentős része nem tudja milyen az, amikor megveszel adott összegért egy játékot, tudásod szerint végigjátszod, és az aztán a gyűjteményed része lesz, bármikor előveheted.

pokemon_shuffle_eeveeA Nintendo esetében kockázat volt ez, hiszen mi sokkal inkább ragaszkodunk az eredetihez, a játék dobozos változatához, így már az probléma volt, hogy a cég kezdett áttérni a digitális letöltéshez. De a Nintendo úgy érezte, hogy azért nekik is haladni kell a korral, még ha ez nekik igencsak döcögősen megy. És most itt a Pokémon Shuffle, mellyel a Nintendo teljesen új úton indult el, és belépett a szabadon játszható játékok piacára.

Annyit már most elmondhatok, hogy szerencsére nem kényszerít vásárlásra, a játékot tényleg szabadon játszhatjuk, de korlátozott lehetőségek mellett. Maga a játék logikai, a “match three”-féle ötletet vitte át Pokémonos stílusba. Ennek lényege, hogy három azonos alakzatot (esetünkben Pokémont) kell egybe rakni, és azok eltűnnek. Ez a Pokémon Shuffle-ben rendkívül érdekesen van megoldva. Itt is csatázunk, a képernyő felső részén láthatjuk a gépi ellenfelet, vele kell összecsapni. Meghatázott számú támadással kell legyőzni őt. Itt is élnek a különböző típusok, minden egyes Pokémonnak megvannak a maga különleges támadásai, és a ugyanúgy él az is, hogy bizonyos Pokémon típus rezisztens a másikra, míg egy másik fajtával szemben gyenge. A játék során lényegében mi támadunk. Ha összehozunk három azonos Pokémont, azok megtámadják a gépi ellenfelet, a mieink eltűnnek a csatatérről, és újabbak jönnek a helyükre. Legtöbbször csak mi támadunk, de olyan is előfordul, hogy a gépi Pokémon is akadályoz minket. Például Pokémonjaink közül néhányat kővé változtat, lefagyasztja őket, vagy ami érdekesség, amikor néhányat sajátjává változtat át, akik nyilván gyenge támadást alkalmaznak majd ellene. Ezzel viszont sokszor merényletet követ el a Pokémon saját maga ellen, mert előfordul olyan, hogy véletlen három egymás mellett lévő Pokémont változtat át saját magává, amik ugyan gyengén, de megtámadják, csakhogy új Pokémonok jönnek le, és ha kialakul egy újabb hármas, akkor azok már erősen támadhatnak, és ezek mind bónusz támadások. Ha elfogy a gépi Pokémon ereje, akkor lehetőségünk van elkapni őt. Mindegyik Pokémonnak van egy alapvető százaléka, ennyi esélyünk van elkapni őt. Valamint, ha a meghatározott támadás mennyiségéből még marad, azok hozzáadódnak a százalékhoz, tehát nagyobb esélyünk lesz elkapni a Pokémont. Ekkor egy Pokélabdát dobunk felé, és izgatottan várjuk, hogy sikerül-e elkapni. Ha nem sikerül, a gép felajánlja, hogy mesterlabdával is elkaphatjuk. Ekkor megduplázódik az esélyünk, de persze nem ingyen kapjuk. 4000 érmébe kerül egy mesterlabda.

2896328-pokemonshufflemobile_stageselectÉrméket pedig például a napi bejelentkezésért kaphatunk, de vásárolhatjuk őket. Bizonyos mennyiséget a Google Play (iOS esetében Apple Store) áruházban vásárolhatjuk meg, de mellette drágaköveket is vásárolhatunk. Ezeket szívekre válthatjuk be. Egy játék egy szívbe kerül, és 5 szívet kapunk alapból. Ami nagyon jó, hogy nem kényszerít minket vásárlásra, mert ha elfogy minden szív, akkor ugyan nem enged tovább játszani a gép, de bizonyos idő eltelte után a szívek visszatöltődnek (5 db.), utána újra lehet játszani. Ha nagyon belemerültünk a játékba, akkor van lehetőségünk a megvásárolt drágaköveket szívekre váltani, és akkor akár jóval tovább játszhatunk. Drágaköveket pedig plusz támadásokra is lehet fordítani. Ha elfogy a támadásunk, de az ellenfél Pokémon életereje még nem, akkor drágakövet válthatunk be további öt támadásért. Érmékért pedig nemcsak mesterlabdákat vehetünk, hanem az aktuális harc elején extrákat vásárolhatunk, amivel nagyobb eséllyel nyerherünk. Ilyen például, hogy a támadások a másfélszeresét érik, lehet venni már az elején plusz öt támadást, vagy egy Pokémon Megaként kezdheti a csatát.

2896327-pokemonshufflemobile_mudkipstageJó ideje létezik már a Pokémonok mega változatai, melynek köszönhetően extra erőre tesznek szert. Ez ebben a játékban is él. Bizonyos Pokémonoknak mega-fejlődésük van, de ezt a játékban aktiválni kell. Minden 10. Játék egy harc egy Pokémon mega fejlődése ellen. Ha őt legyőzzük, akkor annak a Pokémonnak a mega fejlődését használhatjuk a játékban. Ekkor egy csík jelenik meg az ikonja mellett, ami folyamatosan nő, ha vele támadunk. Ha eléri a csúcsot, az a Pokémon átalakul, és sokkal erősebb támadásra is képes. Csak bizonyos Pokémonok képesek mega fejlődésre, és bár egy csatába több ilyen Pokémont is vihetünk, de mindig csak az egyik lesz képes átalakulni.

Vannak még speciális, valamint úgynevezett expert pályák is. A speciális pályák alatt találjuk azokat a Pokémonokat melyek csak átmenetileg érhetők el, illetve olyan Pokémonokat (pl. Alola Meowth), akikkel nem harcolunk meg, hanem nála például érmék jelennek meg a csatatéren, azokat ha hármas csoportba rendezzük, akkor megkapjuk az értékét, és ugyanúgy felhasználhatjuk őket, mintha megvásároltuk volna. A másik az expert pálya, ahogy a nevéből sejthető, itt lesznek az igazán nehéz csaták. Például Pokémon végkifejlődéseivel (pl. Venusaur, Charizard, Blastoise), de olyan Pokémonok is itt kaptak helyet, akiket különösen nehéz legyőzni és elkapni. Itt legtöbbször nem is a támadások száma van lekorlátozva, hanem az idő, mely alatt le kell győzni a Pokémont. Ezek a pályák fokozatosan nyílnak meg, méghozzá oly módon, hogy a rendes pályákon a legyőzött Pokémonokat értékeli a játék, A-D és S-rangig. Érthető módon az S-rang a legjobb, és minél csatáért kapunk S-minősítést, annál több expert pálya jelenik meg. Ide már különösen nagy tudás kell, mert ezek a Pokémonok is más komolyabban támadnak vissza kővé változtatással, fagyasztással, és ezek a Pokémonok már nem mozgathatók, így szűkösebb területen kell okoskodni, illetve felolvasztani a fagyasztottakat. Itt igazán kemény csaták mennek.

pokemon_shuffleA játék nemcsak mobilra, hanem Nintendo 3DS-re is megjelent. Hasonlóképpen ingyenes, és csak az extrákért kell fizetni, ha szeretnénk. Sőt a Nintendo 3DS sajátosságai ebben a játékban is ki vannak használva. Van StreetPass, ugyanúgy cserélünk adatokat, ráadásul ha összetalálkozunk valakivel, azért extra szíveket vagy drágaköveket kaphatunk. Itt a Nintendo eShop-ban vásárolhatjuk meg az extrákat.

Ami igazán imponáló, hogy semmi reklám nincs, nemhogy a Nintendo 3DS-es változatban, de a mobilos változatban sem. És mint olvasható, semmilyen körülmények között nem kényszerít vásárlásra a játék. Fizetés nélkül is végig lehet játszani a játékot, persze lassabban. Ami személyes észrevétel, hogy a Nintendo 3DS verzió, némileg nehezebb, a mobilos változatban gyorsabban nő a mega-fejlődés csíkja az adott Pokémonnál, valamint az ellenfél Pokémon életereje is gyorsabban fogy. Nagyon ajánlom mindenkinek a játékot, mert talán a legjobb ilyen free 2 play játék, ami jelenleg a piacon van. A grafika kicsit egyszerűsítve van, jobban hasonlít a Pokémon spinoff játékaira. Ez mondjuk nem csoda, hiszen ez a játék is a Pokémon Link játék továbbgondolt változata. Az irányítás is könnyű, mivel csak a Pokémonokat kell “pakolászni”, így semmi bonyodalmat nem okoz annak, aki nincs hozzászokva az érintőképernyőhöz. A zene az, amin igazán hallatszik, hogy nem Nintendo fejlesztés. Meglehetősen szokatlan, nem érzem benne a Pokémonos hangulatot. Sőt, néhány zene inkább andalító, altató hatású, furcsa zenét írtak a játékhoz. Ettől eltekintve egy kiváló játékkal van dolgunk, amit bárki szabadon kipróbálhat, hiszen ingyenesen letölthető, és jó eséllyel meg fog tetszeni. De ha nem, akkor sem vesztettünk semmit. A játékélményért mindenképp megéri kipróbálni.

pokemon_shuffle_logoGrafika: 8/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 10/10
Kihívás: 8/10
Zene / Hang: 6/10
Hangulat: 9/10

+ Ötletes grafika
+ Nem kényszerít vásárlásra
+ Rengeteg jó ötlet
+ Fantasztikus kivitelezés
– Szokatlan zenei hangulatvilág

85%

LGT – A fiúk a kocsmába mentek albumkritika


032Ismét egy albumról szeretnék írni, méghozzá egy magyar nyelvűről. Ez pedig az LGT utolsó stúdióalbuma lenne, mely A fiúk a kocsmába mentek címet kapta. Sajnos biztosra vehető, hogy nem lesz több LGT album, mivel Somló Tamás tavalyi halálával Presser Gábor bejelentette, hogy az együttes nem fog többé fellépni, ennek fényében pedig erősen gyanítható, hogy új zenei kiadványok sem várhatók.

Amit kifejezetten sajnálok, mert nekem az LGT két “újkori” albuma (1997-es és 2002-es) is kifejezetten tetszik. Hallható, hogy teljesen más, mint a ’70-es, 80-as években, fénykorukban, de azt gondolom, hogy az utolsó két album is nagyon jónak mondható, ha úgy vesszük, hogy a zene minőségi, az előadásmód és a szövegre lehet legfeljebb azt mondani, hogy “öreges”. Illetik is ezzel a jelzővel ezt az albumot is, de azt gondolom, hogy ez így van rendjén, hiszen ekkor már szinte mindenki az 50-es éveiben járt, és ha előálltak volna egy fiatalos szövegű és előadásmódú lemezzel, az nemcsak azért lenne rossz, mert rájuk lehetne mondani, hogy nem tudják elfogadni az öregedést (ahogy mondják ezt néhány más előadóra), hanem az elmúlt néhány évtized élettapasztalatai is mint olyan, semmibe vesznének, ha tapasztalatlan tinédzserek szintjét ütő szövegekkel állnának elő. Meg hát szerencsére az LGT van olyan nagy név a magyar könnyűzenei iparban, hogy ne menedzserek és producerek írják elő, hogy milyen legyen az album, hanem teljesen mértékig ők írják a zenéjüket, úgy, ahogy szeretnék. Ennek eredménye lett többek között 2002-ben A fiúk a kocsmába mentek című album, amin lehet hallani a sokat látott és tapasztalt emberek gondolatait az életről, akiknek ugyan vannak problémáik, de azért a szórakozásuk is megvan. Óriási hiba ezt az albumot a régiekhez viszonyítani, a fentiek okán soha nem lehet olyan, mint a régi nagy klasszikusok, és nagyon jó, hogy hallhatóan az LGT tagjai sem ragaszkodtak ahhoz, hogy megpróbálják a régi időket visszahozni. Önmagában kell nézni ezt a lemezt, és hogy önmagához képest mit nyújt. Lássuk is.

  1. A mi kocsmánk: Kezdjük is rögtön a szórakozással, egy igazán vidám hangulatú, bevezető jellegű dallal indulunk, ez ugyanis csak 2 perc hosszú. A zene is kellemes, nincs benne semmi komolyság, az előadásmód is az oldott, jó hangulatot árasztja. Minden bizonnyal élmény lehet velük közösen kocsmázni. 7/10
  2. De jó lenne észnél lenni: Ez kicsit ilyen társadalomkritika, de mindenképp egy vidám dal, már-már ironikusnak hat. A szöveg lényegében különböző furcsa, sajátságos, vicces élethelyzetet sorol fel, és hogy akkor milyen jó lenne észnél lenni. Ez a dal rendkívül hosszú, 8 perces, a második felében “csak” zene hallható, de az annyira tartalmas, hogy fel sem tűnik, hogy ennyire hosszú a dal. Minden egyes másodpercét élmény hallgatni, egy unalmas, időt kitöltő zenei motívum sincs a dalban. A végefele pedig a zenei rész az “És jött a doktor” című dalból hihetetlenül ötletes volt. Úgy tűnik nem sikerült észnél maradni. 9/10
  3. Visszamenni nem tudok: Egy olyan fáradt dal, amit nagyon jóra sikeredett. Ez a párosítás pedig nagyon ritka, mert általában a lassú, melankolikus dalokhoz “beletörődős” szöveget írnak. Ez is olyan, mégis hihetetlenül hangulatos lett. Elsősorban az ilyen dalok teszik úgymond öregessé ezt az albumot, nem ez lesz az utolsó, és ami érdekes, hogy nem ez lesz az utolsó nagyon jó öreges dal. 10/10
  4. Megjött Moszkvából a csomag: Ez egy hihetetlenül érdekes dal, sztorizós szöveggel. Méghozzá nem egy vidám dolog az, amit az a bizonyos csomag rejt, egy kalóz LGT CD-t az orosz fővárosból. Vagy nevezzük bootlegnek, a lényeg, hogy nem hivatalos kiadás. Ez nyilván nagyon felháborítja az együttest, próbálnak érvényt szerezni a szerzői jogoknak, de ez nem sikerül. A dalt főleg azért érdekes hallgatni, mert aki egy kicsit is jobban ismeri Presser Gábort, az tudhatja róla, hogy rettenetesen kényes a szerzői jogokra és a jogdíjakra. És ha ennek nem sikerül érvényt szerezni, akkor sejthető, milyen hangulatban hagyja el az irodát, ahol ezzel foglalkoznak. 7/10
  5. Nem olyan könnyű: Egy másik szomorkás, öreges, melankolikus dal, amit a hangulata ellenére nagyon jó érzés hallgatni. Ez inkább lélekben megöregedett ember dala, aki már túl sok mindent élt meg, őt már meggyűrte az élet, neki már semmi nem könnyű. A zene tompa, halk és távoli mivolta is ezt sugallja, nem beszélve a fáradt fütyülésről a versék között. Ennek ellenére szeretem ezt a dalt. 9/10
  6. Nem felejtem el sosem: Nosztalgikus dal, a jó emlékek vidámmá teszik. Amúgy érdekesnek tartom, hogy az ilyen visszarévedő, vagy fáradt dalokhoz mind csendes, halk zenét írtak, és valahogy meg tudták fogni az egésznek a pozitív oldalát. Talán mégsem olyan rossz dolog az öregség, megvan annak is a maga jó oldala. Ez a dal is ezt sugallja, a dal végén levő zene pedig különösen jóra sikeredett. 10/10
  7. Mikor leszek a tiéd: Na erre gondoltam az elején, amikor írtam, hogy miért lett volna rossz, ha fiatalos hangvételű szövegeket írnának 50 éves létükre az együttes tagjai. Ez ilyen, és egyértelműen az album mélypontja. A zene ugyan rendkívül jó, de elképzeltem, hogy valaki az 50-es éveiben kérdezi meg a párjától, hogy mikor leszek a tiéd, és ezt én problémásnak érzem. A zene viszont nagyon jó pont. 5/10
  8. Én úgy emlékszem: Ez is egy visszarévedős dal, de ami érdekessé teszi, hogy maga a zene is retrós hangulatú, erősen visszahozza a nyugodt ’60-as, ’70-es évek zenéjének hangulatvilágát. Régi időkre emlékeznek vissza, Gershwin, Beatles, cenzor az előző rendszerből, mi kell még? Nekem személy szerint a régies zene miatt nem igazán tetszik, de meghallgatom, ha odaér a CD. 6/10
  9. Miért fáj úgy: Hasonlóan az ötös dalhoz ez is kicsit “megviselt” dal, de annyiból jobb, hogy a zene sokkal erősebb, és a szöveg sem annyira reményvesztett. De mégis fáj, mert az élet terheitől igenis megrokkan az ember, és ennek fényében kell helyt állnia, ami nem könnyű. A zene is ugyan szomorkás, lehet érezni rajta az élet terheit, de mégis valahol azt érezni (a szövegben is), hogy van benne erő, ettől ennyire jó ez a dal. 10/10
  10. Mindent megtennék: Somló Tamás szerelmes dalokban mindig is nagyon alakított a maga stílusában, és bár ez is öregesre (nincs ennek szinonimája?), komolyra sikeredett, mégis hihetetlenül szerethető dal. Kellemes, lassú zene, a szövegben is kimondja, hogy már nem lesz többé fiatal, nincsenek nagyra törő álmai, de ha mellette marad, sok szeretetet tud adni neki. Ennél több pedig nem is kell a szerelemhez. 8/10
  11. Magyarország: Egy nagyon sajátságos dal szerény országunkról. Így még soha senki nem fejezte ki a hazaszeretetét. Szerethetően énekelnek az ország helyzetéről, valamint érzéseiről Magyarország felé. A zene valamivel lágyabb, nem annyira jelentőségteljes, ezt a dalt egyértelműen a szöveg viszi el. És ebben a formában, ahogy énekelnek hazánkról, tényleg lehet szeretni ezt az országot. 8/10

Így összegezve azt mondanám, hogy aki nem a régi albumok hangulatát keresi, hanem ráérez, hogy pontosan mit is akar elmondani ez az album, és megtetszik a zene, az rájöhet arra, hogy mennyire erős albummal zárta az LGT a zenei repertoárját.

37/40

 

Régi-új Csernus Imre könyv


003A napokban beszereztem egy Csernus Imre könyvet, ami még hiányzott a gyűjteményemből, ez a bevállalom! Gyakorlatilag ez lenne az utolsó, ami még nincs meg, de kiderült, hogy a “Ki nevel a végén?” című könyvből is van egy első kiadás, ha az meglesz, akkor teljes lesz a Csernus Imre könyvgyűjteményem. Örültem a könyvnek, mert hiányzott már valami “újdonság” tőle, amit még nem olvastam, és most itt van. De sajnos 46 oldal elolvasása után kiderült, hogy ez a legrosszabb könyve. Maga az ötlet, hogy most ő írjon magáról a sok Bevállalja? Igen vagy nem? műsor után kifejezetten tetszetős volt, a stilisztika az, ami miatt olvashatatlan a könyv. A sok rövid, tőmondat, sokszor egyszavas mondatok rettenetesek. Egyszer-egyszer, mint hatásvadász mondatok elmennek, de folyamatosan rövid mondatokat olvasni, olyan érzetet ad, mintha egy írni nem tudó ember, vagy egy kisgyerek írta volna a könyvet. Netán holtfáradtan, egy álmatlan éjszaka után hozta volna össze ezt a könyvet, de azok után, hogy milyen fantasztikusakat írt a többi könyvében, ez valami óriási minőségi zuhanás. Ez egyébként a harmadik könyve, tehát még azt sem lehet mondani, hogy tapasztalatlan lenne könyvírásban, főleg annak fényében, hogy az első két könyve nagyon jóra sikeredett. De ez most nagyon nem jött össze. Az is eszembe jutott, hogy valójában nehezére esik írni magáról, és az ebből fakadó félelem gátolja meg az, hogy megmutassa írói tudását (mert nagyon jól ír, legalább olyan jó írásban olvasni a beszólásait, szavajárásait, mint szóban hallani), de akármi is van, ez nagyon el lett rontva. Végig fogom olvasni, de nem hiszem, hogy jobb lesz a könyv.

Képkészítés Nintendo DS játékokból


Továbbra is azt gondolom, hogy a Nintendo elrontotta a Wii U és a Nintendo 3DS esetében a Virtual Console-t. A retro asztali konzolok játékait kellett volna Wii U-ra tenni (ahogy ez meg is van, csak 3DS-re feleslegesen vannak), Nintendo 3DS-re pedig a Game Boy Advance és Nintendo DS játékait kitenni 8ahogy fent vannak a Game Boy és a Game Boy Color játékai is). Addig jó ötlet volt TV-n kézikonzolos játékkal játszani, amíg ott volt Super Nintendóra a Super Game Boy, illetve Nintendo GameCube-on a Game Boy Player, de azt gondolom, hogy Switchen lesz majd értelme mindegyik retro konzol játékait feltenni, mert azt TV-n is játszhatjuk, és bárhová magunkkal vihetjük, míg a Wii U esetében a GamePad-nek mindig a konzol “vonzáskörzetében” kell lennie, így ott retro hordozható játékokkal nem játszhatok pl. vonaton. De azért vettem néhány régi hordozható játékot, hogy lássam, hogy néz ki. Gyászosan. 32″-os Full HD (és nem Full DS, ahogy félregépeltem -_-) TV-n rettenetesen pixelesek a játékok, mondjuk DS játékok esetében több megjelenítési lehetőség van, de nem sikerült megtalálni az optimálisat. A sok rossz közül a legkisebb rossz a Full Screen megjelenítés. Ekkor a DS felső kijelzője látható TV-n, az alsó kijelző képe pedig a Wii U GamePad-en, és a pixelek megjelenítését “smooth”-ra állítom, akkor egész elfogadható a kép minősége. De azért gyönyörűen meglátszik, hogy a DS annak idején milyen olcsó költségvetésű konzol volt, rettenetes volt a felbontása.

De képeket szerencsére a hordozható játékokból is lehet csinálni. A Mario Kart DS-sel próbáltam, hogy lehet jó képeket csinálni. Ugyanis a több megjelenítés több képkészítési lehetőséget biztosít, csak mivel a képeket fix méretben lehet a Miiverse-re feltölteni (800×450), ezért ami viszonylag jól néz ki TV-n, az kicsinyítve nem az igazi. Nem csináltam mindegyik megjelenítésről képet, mert van olyan, ami önmagában csőd, de néhánnyal érdemes volt foglalkozni, persze a végeredmény bizonyos esetekben nem olyan jó, mint ahogy TV-n látszik.

Az első:

wvw69kb3rfs32xwtf5

Na ez a Full Screen megjelenítés, csak a GamePad-en látható alsó kijelző képéről csináltam képet. Ez így néz ki. 50cc Mushroom Cup pálya eredménye látható. Ha ki akarom emelni az alsó kijelzőn látottat, akkor érdemes így csinálni képet.

A második már sokkal érdekesebb lenne, ha az “apró betűs részt” is lehetne látni.

wvw69kb3syea8bfcye

Lehetne úgy is játszani, a TV-n az eredeti Nintendo DS konzol látható, annak kijelzőjén a játék, amivel játszunk. Bár a TV-n viszonylag jól látszik a játék, mégsem tetszik ez a megjelenítés, mert csak a TV-nek egy kis része van csak kihasználva, a többi része feketén marad.

A harmadik is érdekes, csak ennek a képe is kifogásolható.

wvw69kb5kv4nparx_y

Kifejezetten tetszik az ötlet, hogy a TV bal oldalán nagyban látható a Nintendo DS felső kijelzőjének a képe, jobb oldalt alul pedig kicsiben az alsó kijelző képe. Ez TV-ben egész jól látható, csak a kép fix felbontása miatt a kicsi kép tartalma eléggé rosszul látható. Megvan egyébként ennek az “ellentettje” is, amikor a felső kijelző képe látható kicsiben a bal-felső sarokban, jobb oldalt pedig nagyban az alsó kijelző képe. Ennek az az érdekessége, hogy a kis kép 1:1 pixelarányban látható a GamePad-en, és döbbenet, hogy milyen kicsi. Ez azt jelzi, hogy a DS pixelsűrűsége milyen kicsi volt.

Az utolsó kettő együtt értelmezendő, mert egyszerre csináltam a TV-n és a GamePad-en látható képből, ki is derül, hogy miért. A TV-n ez látszik:

wvw69kb6lsusat4iu2

Ez sem lenne rossz, de ennek nemcsak az a baja, hogy a kép nagyrésze nincs kihasználva, hanem az is, hogy a GamePad-en oldalra fordítottan látszik a kép. Ez irányítás szempontjából borzasztó, ugyanis ezáltal úgy értelmezi a GamePad-ről a játékot, hogy azt állítva tartjuk (mert a kép úgy vagy egyenesben), ezért az irányítás is ezzel együtt elmozdul. Ez nemcsak azért problémás, mert akkor a Control Pad alsó gombja lesz a jobb oldali gomb (tehát az alsóval lehet jobbra kanyarodni), hanem állítva tartva a GamePad-et alul kell kanyarodni, az akciógombok meg felül vannak, ezen felül az L- és R gombok is oldalra kerülnek, és mire aggyal megszokjuk, hogy akkor most mi hol van, addigra a konzol normális tartása lesz a furcsa. De írták is, hogy ez a kép akkor jó, amikor az érintőképernyő dominál. Például a Brain Training esetében. Mario Kart DS-ezni valóságos bűvészet lenne.

Ellenben képkészítésre ez a legjobb, mert akkor a GamePad képe így néz ki:

wvw69kb6lau8agyxar

A kép nyilván oldalára fektetve látszik, de egy egyszerű elforgatással megszületik a legoptimálisabb kép, mely a legjobban van kihasználva. Ami jó, hogy a GamePad képe is 800×450-es felbontásban látható, ugyanabban a képminőségben, így ez a legjobb, csak játékra alkalmatlan.

Játékra leginkább az itt felsoroltak közül az első tetszik a legjobban, amikor TV-n látjuk a teljes felső kijelzőt, GamePad-en az egész alsó kijelzőt, így ott lehet rajta alakítani. Csak ha képet akarok csinálni, akkor váltani a Virtual Console menüjében a megjelenítések között. Amúgy sikerült megtalálni a megfelelőt, és szerencsére lehet úgy állítani a képet, hogy viszonylag jól nézzen ki, ebben segít az is, hogy a pixelek megjelenítését lehet smooth-ra állítani. De ez akkor is Nintendo 3DS-en lenne a legjobb.