Vásárolni tervezett könyvek listája


A minap szétnéztem a Libriben, és találtam néhány könyvet, amit érdekelne, és elolvasnám, ha lenne lehetőségem.

Először is szívesen tanulok nyelveket, kinéztem néhány nyelvkönyvet, amit megvennék.

Azt sajnálom, hogy a kevésbé oktatott nyelvekből nem igazán van rendes nyelvkönyv. A Libri weboldalán néztem most szét, de beszéltem az egyik barátommal, aki tanult hollandul, és felajánlotta a könyvét. Köszönettel elfogadtam. Meg japán nyelvtanfolyamra járok, az a két tanár tanít akik a Dekiru nyelvkönyvet írták. Arra gondoltam, hogy ők ismernek ritkább nyelvkönyveket is, megkérdezem tőlük, hogy milyen könyveket ismernek, amiből lehet csehet, szlovént és vietnamit tanulni. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, ezt most új szintre szeretném emelni, és olyan “ritkább” nyelveket is tanulnék, amik érdekelnek. Semmiképp nem úgy akarom csinálni, hogy telipakolom a könyvesboltos kosarat, hanem fokozatosan. A legolcsóbb könyvet venném meg, azt nézném, hogy a gyakorlatban hogy megy, mit tudok kezdeni vele, és ha megy, és megmarad az érdeklődés, akkor komolyabban fogom tanulni.

Néhány számítástechnikai könyv. Ezek nem feltétlen az informatika mély elsajátítását teszik lehetővé, inkább azért kezdtem el venni ezt a sorozatot, hogy ha van olyan, amit nem tudok, azt megtanuljam.

Most így hirtelen ezek jutnak eszembe. Szokták dicsérni a BBS-INFO által kiadott informatikai könyveket, mert kezdőknek tényleg konyhanyelven magyarázza el az operációs rendszer és az Office programok praktikus használatát, így aki kezdő a számítástechnikában, és motivált a tanulásban, annak ezek a könyvek alkalmasak. Én inkább azért veszem őket, mert úgy vagyok vele, hogy nem lehet eleget tudni, és hátha olvasok olyanokról, amik számomra újdonságok.

Aztán vannak más könyvek, amik érdekelnek. Van olyan, amit azonnal megvennék, ha lenne rá anyagi lehetőségem, van olyan is, amivel előbb inkább megismerkednék, jobban beleolvasnék, mielőtt megvenném, mert nem biztos, hogy azt kapom, amit gondoltam.

Nagyjából ennyi jut eszembe, amit szívesen olvasnék. Galla Miklós könyvébe beleolvastam, és sajnos nem nevettetett meg. Azt érzem, hogy elfáradt, nem tud már olyan jó szóvicceket csinálni, mint régen. 6 éve, amikor megjelent a Könnyű műhaj című könyv, és beleolvastam, nagyon vissza kellett fogjam magam, hogy ne röhögjem el magam hangosan a könyvesboltban. Mondjuk abba régi poénokat gyűjtött egybe, ezek meg újak, de korántsem annyira szellemes, vicces, mint a régiek. Még a Holló Színházban is nagyokat alakított.

Jakupcsek Gabriellára már régebben felfigyeltem, de leginkább a Ridikülben lett számomra szimpatikus. Meg arra emlékszem, hogy a TV2-n a Jakupcsek-show (ha jól emlékszem a címére… De neki egy volt egy talk show-ja) sokkal értelmesebb volt, mint a Mónika, és a Balázs show. Közéleti témákat dolgozott fel, és olykor szakavatottak voltak a vendégek. Ezek alapján meg azt gondolom, hogy jók lehetnek a könyvei, de az övéibe is inkább beleolvasnék előbb, mert van olyan gondolatom, hogy nem azt fogom kapni, amire számítok. De az biztos, hogy érdemes az élet dolgairól nem szakmai (pszichológiai) írást is olvasni. Ez is olyan, amiről nem lehet eleget olvasni, és azt gondolom, hogy jó élettörténeteket más szemszögből is megismerni.

A feketeleves című könyv pedig érdekel, mert sokat néztem a Heti Hetest, és érdekel (azon túl, hogy sejthető), hogy mi történt vele. Ezen könyv felől meg azért vagyok szkeptikus, mert nem bulvár- vagy botránykönyvet akarok venni, hanem olyat, ami tárgyilagosan mondja el, amiről “beszélni” akar. Ezt akarom kideríteni.

Az utolsó két könyv pedig Észak-Koreáról szól. Több könyvet is olvastam már az országról (A lány hét névvel, Nélküled mi sem vagyunk), és ez is olyan dolog, amit más szemszögből szeretnék megismerni. Érdekel, nagyon nehéz elhinni, hogy van egy ázsiai ország, ahol ennyire kegyetlen rendszer van. Hallottam egy olyan elméletet, hogy Észak-Koreához képest semmi sem diktatúra, és azok alapján, amit olvastam, ebben nagy igazságot látok. Ez már nem egyszerűen a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hanem pszichopátia. És ott az emberek agya már olyan szinten át van mosva, hogy tényleg elhiszik, hogy az ő országuk a tökéletes. Olyanokat hisznek magukról, hogy az ő gazdaságuk a legfejlettebb, sorra nyerik az VB-ket (Majdnem EB-t is írtam, de legfeljebb ÁB-ket nyerhetnek meg…), és a vezetőjük valami istenség. Ajánlom figyelmekbe a Facebook-on Észak-Korea Hivatalos Magyarországi Oldalát, sokszor elképesztően viccesen figurázza ki a bölcs vezetőjüket és a rendszert.

Telefon a szervizben


Más blogomban már írtam, hogy mi történt, nem szeretném ezt még egyszer részletezni. Hétfőn bekerült a telefon a szervizbe, őszintén remélem, hogy tudják tartani a másfél-két hetes határidőhöz magukat, amit ígértek, és nem valósul meg nálam az a történet, amit lehet olvasni, hogy vannak, akik 4-5 hetet várnak a telefonjukra.

Hihetetlen, hogy egy telefon mennyire információfüggővé tud tenni. Ráadásul egy kifejezetten jó telefonom van, Xiaomi Redmi Note 4, ami középkategóriás áron kínál csúcsminőséget. És ahogy szétnéztem tényleg, drágábban is olyan telefonokat lehet találni, melyek nem tudnak annyit, mint a Xiaomi. Ezt 55.000 forint körül lehet venni, hasonló tudásúakat meg 100.000 forint körül lehet találni. Ennek köszönhetően egyre jobban elterjed Magyarországon, egyre nagyobb a híre. Ennek örülök is, mert tényleg nagyon jó telefon, és azóta úgy vagyok, hogy ha okostelefon, akkor csak Xiaomi. Csak a “leejtést” ugyanúgy rosszul viseli, mint a többi. Ha törik az a kijelző, akkor nagyon törik. 😦

Addig egy Nokia 106-os telefon helyettesíti. Ez mobiltelefon, semmi okossága nincs, még fényképezőgéppel sem rendelkezik, így tényleg csak telefonálás és SMS a fő funkciója. Ennek ellenére szeretem, és azt gondolom, hogy a Nokia gyártja a “legvállalhatóbb” mobiltelefonokat. A trendet értem alatta, hiszen mára cikivé vált a mobiltelefon. Mi az, hogy valakinek még ócska mobiltelefonja van, amikor ma már az okostelefon az általános? Pedig egyáltalán nem rossz dolog a mobiltelefon. Amikor még gimnazista voltam micsoda menőség volt. Az első mobiltelefonomat még 2002 júniusában kaptam (viszonylag későn az átlaghoz képest), egy Nokia 3330-as volt. Ami mára “téglafonként” minősült át, akkor talán korának legjobb tömeggyártásra tervezett telefonja volt. Volt ára, de azzal együtt egy minőség járt mellé, ennek köszönhetően népszerű volt, talán egy státusz is kötődött hozzá. Többet ért az akkori Sony Ericsson, Alcatel, és hasonló telefonokhoz képest. Aztán 2004 januárjában lett egy Nokia 3410-esem, ami szintén nagyon jó volt, szerettem. Aztán úgy emlékszem, hogy volt egy 3510-es is, de akkor kezdte jelentőségét veszteni a Nokia. Amit sajnálok, mert nagyon jó telefonokat csinált sokáig. Csak aztán jött a Lumia széria, és a Microsoftos operációs rendszer…

Nagyon sokáig nem füllött a fogam egy okostelefonra, azt gondoltam, hogy csak az adatlopásról szól a dolog, meg hogy rajta függj. És ha már mobiltelefon, akkor Nokiát akartam a régi idők emlékére, így esett a választás 2015 augusztusában a 106-os modellre. Jó telefon, ajánlom mindenkinek, aki még nem akar váltani okostelefonra. De talán azoknak is érdemes Nokiát választani, akik már okostelefonban gondolkodnak, mert ahogy elnéztem, a Nokia ismét komolyabban visszatérőben van. Most már komolyan gondolja az okostelefon bizniszt a számozott modelljeivel, mely ezúttal már Androidos operációs rendszert kapott. Azt amúgy érdekesnek tartom, hogy egyre több használt mobiltelefon üzletben látok régi Nokia 3310-es modellt. Egy helyen még 3410-es is volt. Nem tudom, hogy terjedt el ismét, de jó érzés volt látni, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ha lenne anyagi lehetőségem, vennék magamnak egyet. Na nem használatra, hanem emlékbe, hogy egyszer volt ilyenem, és szerettem.

Hozzászoktam már egyébként az okostelefonokhoz, már én is sokat használom, amikor úton vagyok. El is gondolkodtatott a dolog, hogy mivé lett az internet, ahhoz képest, hogy régen milyen lehetőséget láttak benne. Emlékszem, már 1996-1997 körül lehetett hallani az internetről, és hogy bizonyos üzleteknek, vagy énekeseknek, előadóknak weboldaluk van, és azokon információkat lehet olvasni. Én viszonylag későn kezdtem el internetezni, először weboldalt 2001 júniusa körül kerestem fel. De arra lehet emlékezni, hogy 20 éve még nagy jövőt jósoltak az internetnek, mennyire jó lesz, ha elterjed és mindenki szabadon juthet hozzá információhoz. Az utóbbi megvan, hogy ez jó-e az már kétséges. Egyrészt függővé tesz, másrészt a Facebooknak köszönhetően centralizált lett az internet. Igazából jó is, hogy szervizben van a telefon függőség szempontjából, mert többször azon kaptam magam, hogy le kellett állítsam magam, mert már túlzottan rá vagyok függve a telefonra, és a rajta elérhető információkra. Volt már olyan, hogy idegességet éreztem magamban, mert azt éreztem, hogy nem kapok elég információt. Érdemes kicsit kiengedni, és amíg a szervizben a telefon, addig átgondolni, hogy jó dolog az okostelefon, és az információk rajta, de okosan fogyasztani azokat. Addig magamat szervizeltetem pszichésen.

Néha nézegetem a táblagépeket műszaki boltokban, mert azon gondolkodok, hogy talán érdemes lenne nagyobb kijelzőn internetezni, videót nézni, elektronikus újságot, könyvet olvasni. Az ötlet nem rossz, csak egy jó táblagép is 100.000 forint körül van, a másik meg az, hogy akkor az meg az okostelefon létjogosultságát kérdőjelezné meg, hiszen a táblagép mindent tud, amit az okostelefon, kivéve telefonálni és SMS-t is küldeni. Szöveget írni táblagépen mondjuk kényelmesebb, mert rengetegszer fordul elő, hogy félregépelek okostelefonon, mert túl kicsi a billentyűzet. De okostelefon mellett táblagépet “tartani” tényleg luxus, mert a kettő szinte ugyanazt tudja, és akkor már inkább az a kényelmi funkció legyen meg, hogy a telefon tud mindent, pluszban ott a telefon és az SMS funkció. Nem utolsó sorban a Xiaomi nem gyárt táblagépet. Ez is oka (mármint, hogy az okostelefon mellett felesleges táblagépet venni) a táblagépek kihalásának. Kár érte, mert amúgy jó dolog.

Az új Zorán koncertfilm


Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen ezen a blogon. Eleinte a Disney-t akartam ide, de az utóbbi időkben nem foglalkozok a Disney-vel, így ez nem járható út. Ezért is volt itt csend. Úgyhogy csak az lesz, hogy ez lesz a “minden más” blog, tehát ami nem videojáték, nem japán, de érdekel, az ide kerül ki.

Ez egy rövidebb post lesz, mert még nem láttam az új Zorán koncertfilmet, ami nemrég jelent meg CD-n és DVD-n, de azért van már olyan gondolatom, amit ki szeretnék írni magamból, anélkül, hogy láttam volna még. Ez pedig Majka jelenléte a koncerten. Igazából nem tudom, hogy mi alapján lehetett vendég a koncerten, de abban biztos vagyok, hogy Zorán ezzel nagy merényletet követett el maga ellen. Sok Zorán koncertfilmet láttam, eddig mindenkinál magától értetődő volt, hogy az eddig megjelentek közül azért lehettek vendégek az addig megjelentek, mert hasonló zenei stílust képviselnek, mint Zorán, nem utolsósorban hasonlóan magan minőségben. Magától értetődő volt az LGT esetében, Rúzsa Magdi, Kern András, Gerendás Péter esetében, de Majkát sehogy nem tudom összeegyeztetni Zorán munkásságával. Majka egy teljességel személyiség nélküli médiaszemélyiség, aki csak jópofizik, amikor műsort vezet, a dalaiban meg megy a menőzés, hogy milyen nagylábon él, és hogy minden nő az övé. Ezek után nem tudom elképzelni, hogy mi az, amibe belehal. Nem tudom elképzelni, hogy milyen nívót mutathatott fel a koncertfilmben, aminek által alkalmas lehetett arra, hogy vendég legyen egy Zorán koncerten.

Gyerekkorom óta szeretem Zoránt, ismerem az összes albumát, dalát, valamennyi koncertfilmje megvan. Tervezem majd megvenni az új CD-t és DVD-t is, de előbb megnézem “alternatív úton” a koncertfilmet. Mert bár ahhoz kétségem nincs, hogy Zorán most is nagyot alakított, de az, hogy Majka megjelenhetett a koncerten, mint vendég, ez egyelőre nagy visszatartó erő.