Macskatartás egy panellakásban


A másik dolog, ami miatt jól érzem magam az albérletben, hogy van két macska. Nagyon szeretem a macskákat, többször mondtam már másoknak, hogy ha tehetném, macskatenyészetet tartanék. Ebben azért van némi túlzás, de az biztos, hogy szívesen venném gondját legalább egynek.

IMG_20180429_112130De panelban? Gyerekkorom egyik fájdalma volt, hogy anyám soha nem engedte meg, hogy tartsak macskát, pedig nagyon szerettem volna. Panellakásban laktunk, és soha nem fogadtam el azon érvelésüket, hogy állat nem való lakásba. Még csak pár napja lakok itt, és hiába szeretem az itt lévő macskákat, kezdem érteni, hogy miért tiltották, hogy legyen macskám. A kép árulkodó, ez az egyik macska, és épp az erkélyen néz ki. Nem engedhetem csak úgy ki őket felügyelet nélkül, mert az 5. emeleten lakunk, és ha felmásznak az erkélyen lévő asztalra, onnan ők könnyen ráugranak a korlátra, és még egy ugrás a szabadság, ami már végzetes lenne… Igazából nem tudom, hogy mennyire érzékeli egy macska a magasságot, és hogy mivel járna, ha innen leugrana, de van egy kisebb rés, amin állandóan ki akarják dugni a fejüket, de szerencsére nem fér ki. De az látszik, hogy ha tehetnék, kimennének világot látni. Ez részint azért is van, mert lényegében még kölyökmacskák, májusban lesznek 8 hónaposak.

IMG_20180429_120043Mind a kettő fiú, így most még nem, de ha itt maradnak, mindenképp fontos lesz a közeljövőben ivartalanítani őket. Mondom ezt annak ellenére, hogy egyébként az ivartalanítás ellen vagyok. Már most is mozgékonyak, alkalomadtán harcolnak egymással (gondolom, ez a játék egyik módja náluk). Úgy tudom, hogy a macskák 1 éves korukra válnak ivaréretté, és az panelban végzetes, mert állítólag elviselhetetlenül büdös, ha kijelölik a területüket, azt viszont hallottam már, hogy milyen elviselhetetlen hangot adnak ki magukból, ha párosodási időszakuk van.

Én azt csinálnám, hogy ha családi házban laknék, nem ivartanalíttatnám őket. Akkor hagynám, hadd csavarodjanak el,  ha úgy érzik, nyugodtan lássanak világot, aztán ha számít nekik, hogy én etettem őket, meg szeretgettem őket, úgyis visszajönnek. Gondolom, a macskáknak is vannak oltásaik – sőt most néztem utána, hogy de még mennyire, hogy vannak – akkor azt csinálnám, hogy beoltatnám a macskámat, és utána oda mehetnek, ahova csak akarnak, mert jó eséllyel védettek lesznek. Ha pedig panelban laknék, akkor muszáj leszek ivartalaníttatni őket, mert akkor kicsi az esélye annak, hogy olyan helyen laknék velük, ahol ki tudnának menni. Ivartalanított macska meg nem akar kijárkálni, még inkább párosodni. Ellenben bújósabbak, jobban hagyják magukat megszeretgetni.

Azért vagyok az ivartalanítás ellen, mert úgy vagyok vele, hogy teljesen természetes, ösztönös cselekedetük a párzás, és úgy képzelem el, hogy nekik is egyfajta élvezet, ha egy kandúr és egy nőstény egymásra talál, némi szerenád után egymáséi lesznek egy rövid időre. És miért fosszam meg őket ettől az élvezettől? Amíg nem fertőzik meg egymást, csinálják csak. Ami a csavargást illeti, tudom, hogy a macska sokkal kevésbé hűséges állat, így igazából csak azzal lehet őket hozzánk “láncolni”, ha folyamatosan etetjük őket. Ez a két macska is csak akkor dörgölőzik a lábamhoz, amikor éhesek, egyébként nem feltétlen tartanak igényt a társaságomra meg a szeretetemre, elvannak magukkal. És inkább magukkal, mert például, amikor etetem őket, akkor is csak azon vannak, hogy ők maguk jóllakjanak, aztán, hogy a másiknak mennyi marad, az már az ő baja.

Egyébként meg a macskatartás kötelezettségei nem okoznak problémát nekem. Az etetés mellett cserélem az almot, meg pont ma történt az, hogy nyávognak, de nem tudtam kitalálni, hogy mi a bajunk. Adtam nekik enni, meg minden, de semmi eredménye. Kicsivel később jöttem arra rá, hogy az a bajuk, hogy szinte már csupa mocsok volt a tálkájuk környéke. Kitakarítottam ott, és utána már ettek.

Úgyhogy nem okozna nekem gondot a macskatartás, csak az lenne rossz, ha nem hálálnák meg szeretettel. Bár ezt valószínűleg egy ivartalanított macskától kapnám meg, mert ők bújósabbak. Az biztos, hogy szeretnék majd macskát tartani, de hogy az hogyan lesz, az majd kiderül.

 

Mizéria a lapraszerelt bútorokkal


Tegnapelőtt új albérletbe költöztem, mely bútorozatlan volt. Csak a TV állvány volt meg, és egy könyvespolc, és mivel egyik sem alkalmas ottalvásra, ezért venni kellett néhány bútort. Ágyat, mellé vettünk íróasztalt, széket és éjjeli szekrényt. A JYSK-ben vettük meg. Az ágykeretből, ágyrácsból a legolcsóbbat vettük meg, a matracból egy kicsivel jobbat. Az éjjeli szekrényből a legolcsóbb tetszett a legjobban. Az íróasztal esetében meg szerencsés voltam, mert volt egy, amit már korábban kinéztem magamban, de az eredeti árán, 37.500 forintért nem tudtam volna megvenni magamnak, de pont most akciózták le, amikor a vásárlásra került a sor, 25.000 forintért már jöhet. Pénteken hoztuk el, a bátyám segített a pakolászásban. Az összeszerelést már nem vállalta, de a szállítás is nagy segítség volt tőle.

IMG_20180429_203137Viszont lapraszerelt bútorokat szerelni tényleg nagyon problémás. Nem feltétlen tapasztaltam olyat, amit más, hogy nincs is olyan, mint amilyen a rajzon, másképp néz ki, meg ilyenek, inkább arról van szó, hogy nekem nincs jó képességem a barkácsolásban, és előfordult olyan, hogy a rajzból nem tudtam kikövetkeztetni, hogy kell összeszerelni, és elkezdtem másképp csinálni. A legnagyobb hiba a képen látható. Aki szerelt már össze bútort, biztosan volt dolga ilyen csavarszerűséggel. Az a lényege, hogy van egy olyan csavar, melynek a másik oldala is nagyon hosszú, és két olyan “kiállás-szerűség” van (ennyire szakbarbár vagyok), hogy ha ráteszem a ráillő bútorrészletet, akkor egy kis rés kiáll, így nem ér össze a két bútorlap. Ekkor azt csináltam, hogy eszeveszett erővel vertem kalapáccsal, de semmi eredménye nem volt. Amikor megpillantottam egy másik, szabadon lévő hengerszerűséget (ami a képen van), akkor jöttem rá, hogy ez rögzíti meg a csavar másik oldalát, ha kicsit csavarunk rajta. Csak már késő volt, ugyanis, amit beleillesztettem, az teljesen elferdült, és kivenni se tudtam már. Pont úgy, ahogy a képen látható. A másik, amivel nagyot lehet hibázni, ha polcba vagy asztalba szöget kell verni. Ezek kicsi szögek. A másik komoly hiba, amit elkövettem, hogy az íróasztalnak van egy polca, és annak az alja egy vékony falemez, azt vertem rá fordítva. Már három szöget teljesen belevertem, mire észrevettem, hogy rosszul van benne. Esélytelen volt, hogy kiimádkozzam onnan, ezért maradt az alja a látható oldalon. Úgyhogy lehet ezekkel szívni, akinek nincs hozzá képessége, és nem eléggé körültekintő. Aztán, olyan, hogy fordítva teszek össze polcrészeket, azokkal így nincs gond, mert kicsavarozom, és jól összeillesztem, csak hosszabbá teszi az összeszerelési időt. Ezért nekem ezek a dolgok lassan mennek, de azért elkészültem. Az eredmény:

IMG_20180429_185107IMG_20180429_185203IMG_20180429_111829Azért elégedett vagyok. Összességében azért is írtam le, hogy jobban megmaradjon bennem, és ha lesz alkalom még bútort szerelni, akkor már gördülékenyebben menjen. Maradtam Pesten, úgy szoktam mondani, hogy eddig Kőbánya-Kispest egyik oldalán laktam, most átköltöztem a másik oldalra. Egy távoli ismerősköz költöztem. Ez egy kicsivel nagyobb szoba, ahol előzőleg laktam, és olcsóbban is kaptam, úgyhogy nem is volt kérdés a költözés. Főleg, hogy tetszik a szoba, igazán otthonosnak érzem. A környék is nagyon jó, úgyhogy az az előzetes tervem, hogy ha jól kijövünk egymással, és meg tudjuk beszélni a problémákat, akkor innen már a végleges lakhelyemre költöznék. De ez még több tényezőtől is függ, például párkapcsolat valamelyikünknél. Bárhogy is lesz, egyelőre elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel, és csak így tovább, mindent megteszek azért, hogy innen már csak feljebb vezessen út.

A Maszk videokazetta


IMG_20180414_160515.jpgHa anyagi lehetőségem adódik, és találok Vaterán olyan régiségeket, melyeket szerettem gyerekként, azokat igyekszem megvenni. Ahogy most is a Maszk videokazettát. Gyerekkoromban sokszor megnéztem a filmet, mert régen ment a Cartoon Network-ön a Maszk rajzfilmsorozat, és nagyon szerettem. Érdekes volt, hogy kaptam rá a rajzfilmre. 1993 körül 19 órakor volt a Tom & Jerry, és rögtön utána, 19.30-kor a Maszk, úgy voltam vele, hogy megnézem, mert ez volt az utolsó rajzfiém aznapra (6-20 óra között ment a Cartoon Network annak idején). Megszerettem, tetszett, hogy valósággal megbolondult, amikor Stanley Ipkiss magára öltötte a maszkot. A film 1994-es, így azt később láttam, sőt, nem is moziban láttam, hanem amikor megjelent videokazettán, akkor kölcsönöztük ki videotékából. Szerettem a filmet is, és most is azt gondolom, hogy nagyon jó a kivitelezés, és most is szórakoztat. Mindenképp ajánlom megtekintésre a filmet.

A film főszereplője Stanley Ipkiss, a kétbalkezes banki alkalmazott, aki bármibe is fog, az biztos, hogy balul sül el. Az egyik ilyen rémes nap estéjén egy maszkot talál a folyóban, amit ha magára ölt, egyből megváltozik. Fékezhetetlen mókamesterré válik, ő lesz a társaság középpontja, aki még a nehézfiúkat is megnevetteti, és a rendőröket is megtáncoltatja. Nehézfiúk márpedig vannak, nemcsak azok, akiknek hosszúkás léggömbből különböző állatokat készít, hanem a város, ahol él, Edge City, annak kedvelt szórakozóhelye a Coco Bongo, ennek tulajdonosa egy maffiavezér, Niko, aki bizony az egész várost az irányítása alatt tartja. Neki dolgozik Dorian, akinek célja, hogy uralja az alvilágot és a várost, ezért akár Nikót is megölné. Márpedig Niko sem viccel. Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Niko verőemberei elhozzák neki Doriant, mert valamit elvétett, és sajátságos módon fenyegette meg. Épp golfozott, amikor előállították, szépen lefektették, a szájába tették a pöcköt, rá a golflabdát, és mondta a maffiavezér, hogy ha ideges, akkor el szokta véteni, és lehet, hogy most is elvéti. De az a hideg gyilkos tekintet, és hangstílus, ahogy mondja, az durva volt. Biztos, hogy érdemes vele kikezdeni és az életére törni?

A történet kétségtelenül akkor indul be, amikor Stanley Ipkiss magára ölti a maszkot, és zöld arcúként, hirtelen ő lesz a nagymenő. Mondjuk ez a maszk is érdekes analógia. Kétféle magyarázatot hallottam rá. Az egyik, hogy kihozza belőlünk a legmenőbb énünket, a másik meg hogy az ösztönénünket hozza ki belőlünk, amilyenek legbelül szeretnénk lenni. Inkább az utóbbit tartom jó gondolatnak. Nagyon bírom, amit a maszkként csinál, a szavajárásai (néha közmondásokkal fejezi ki magát), amiket művel. Csakhát a műveleteihez olyan cselekedetek is társulnak, mint a bankrablás (Aki korán kel, aranyat lel, nem igaz?), így a rendőrség figyelmét is felhívja magára, nemcsak a maffiáét. Mindezek mellett Stanley beleszeret a Coco Bongo táncosnőjébe, Tina Carlyle-be, aki maga a tökéletes szépség. A bankban találkoznak először, számlát szeretne nyitni, de hát a táskába épített kamera sem véletlen van ott. A maffia akarja kirabolni, a kamera segítségével pedig felderítik a terepet. Tina sem sokáig marad hű hozzájuk, egyből megtetszik neki Stanley esetlensége, és közvetlensége, nem utolsósorban az érzelmek viszonzásra találnak. Mert hát a maffiának ő csak játékszere, elmondása szerint Stanley az első, aki emberként bánt vele. Életszerű, mert aki húszas éveinek elején a maffiával kerül kapcsolatba, annak nem lehetett valami szép gyerekkora.

Végül egymásra találnak, és a maffiózók is megkapják a magukét, ki hogy… Nagyon tetszik a film, most is élmény volt nézni. Itt el tudom engedni, hogy mennyire reflektál a valóságra, hiszen egy képregény adaptációja, amit nagyon jól megoldottak, hihetetlenül szórakoztató lett. A rajzfilmsorozat is nagyon jó lett, a film pedig fantasztikusan egészíti ki azt. Ajánlom mindenkinek, könnyed szórakozásra kiváló választás.

És sokadjára is… Valósítsd meg álmaidat


Turbo A6 Notepad.Jó ideje látom a Media Markt polcain, hogy van Turbo DVD+Blu-ray díszdobozos kiadás 2.000 forintért. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg vegyem-e meg, de előbb tennék egy próbát vele. Jártam már úgy, hogy “vakon” megbíztam egy filmben, megvettem, és az egész egy nagy csalódás volt. Bosszankodtam magamban, de akkor eldöntöttem, hogy legközelebb, ha nem vagyok biztos egy filmben, azt előbb letöltés útján megnézem, és ha tetszik, akkor örömmel megveszem az eredetit is.

A Turbo esetében is így döntöttem, és jó döntés volt. Annyira nem is vagyok otthon a DreamWorks animációkban, Kung Fu Panda az, amit láttam néhányszor, ezt leszámítva mást annyira nem. De a Turbo arról győzött meg, hogy a DreamWorks a Disney-nek és a Pixar-nak valami gyenge utánzata, mert ők is kliséket dolgoznak fel, de legalább a kivitelezésre odafigyelnek, meg hogy érdekes legyen végig az egész estés rajzfilm. A Turbo esetében már nem azzal van a baj, hogy a sokadik bőrt húzzák le a “valósítsd meg az álmaidat” kliséről, hanem hogy mennyire igénytelen a kivitelezés. Az, hogy egy csiga versenyző akar lenni, az mondjuk, hogy rendben van, éljünk a szélsőségekkel, és mutassuk meg, hogy a lehetetlen is lehetséges. De hogy gondolják, hogy egy csiga önmagában kiállhat versenyezni, azért belenéznék abba az elmébe, amelyik ezt kitalálta. Egy csiga a maga maroknyi testével teljesen jogosulatlan előnyre tesz szert, hiszen sokkal kisebb, apró méretéből kifolyólag pedig átfér az autók alatt, így ha megvan a szuper képessége, könnyedén beelőzheti a többi “normális” versenyzőt. És honnan is van ez a szuperképesség? Egyik ábrándos estéjén rákúszott egy autóra, és ahogy az száguldott, élvezte a sebességet. Ám a szél egyszer csak elfújta, és valahogy bekerült az autó belsejébe, ott vett egy benzinfürdőt, és másnap arra ébred, hogy szuperképessége lesz. Nevezetesen, hogy nagyon gyorsan tud menni, de mint egy versenyautó.

És innestől megváltozik az élete. Ultragyors lesz, megbotránkoztatja a társait, kirúgják, eljut Mexikóba, de igazság szerint azért nem szeretném tovább elemezni, mert az egész, ahogy van, valami rettenetes. Mert ha arról lenne szó, hogy mondjuk adott egy fiatal srác, akinek minden vágya az autóversenyzés, és hogy bajnok legyen, de erre nincsenek meg a kvalitásai, de azt idővel, és sok gyakorlással megszerzi (persze úgy, hogy kocsiban ül), az rendben van, de hogy egy kis puhatestű állat, mely jogtalan előnyre tehet szert a többi játékossal szemben apró mérete miatt, az olyan szinten hamis, és semennyire nem reflektál a való életre, hogy még egy gyerekkel sem nézetném meg, mert őt is teljesen félrevezetheti. Mivel ez egy animáció, mely főként gyerekeknek készült, így nyilván nem azt várom el, hogy olyan legyen, mint egy élőszereplős film, vagy akár egy Slice of life anime, mert a gyerekeknek nyilván némileg el kell vonatkoztatni a valóságtól, hogy ők is tudják értelmezni, hogy mit akar a film üzenni. De azt elvárom, hogy ne legyen teljesen szürreális a közeg, mert aztán az ilyenekből következik az, hogy a különböző tehetségkutatókba bekerül a sok szerencsétlen, akinek semmi képessége nincs, de elhiszi, hogy megválthatja a világot, vagy olyan lehetetlen dolgokban kezd el hinni, amit, ha beleszakad se fog tudni megvalósítani. Mert emberek vagyunk, a magunk határaival, amit ugyan lehet tágítani, de a léggömb is kidurran, ha túlfújjuk.

Egy szó, mint száz, egyáltalán nem ajánlom ezt az alkotást a hamis üzenete miatt, ami teljes mértékig tévútra terelheti az embert, gyereket, aki egy az egyben elhiszi a látottakat. Maradnék a Disney-knél, mely szintén már elcsépelt módon adja át a merj nagyot álmodni sablont, de legalább igyekszik érvényes, valós közegben átadni, így a Disney klasszikusai mérföldekkel nézhetőbb, mint a Turbo. Óriási nagy pénzkidobás lett volna, ha megveszem 2000 forintért a DVD+Blu-ray díszdobozos kiadást. Többször írtam már, hogy maximálisan támogatom az eredeti vásárlását, de van úgy, hogy az “alternatív” módszerek segítenek a spórolásban és a tudatos vásárlásban.