Törölt blogpost


Sajnos az eset menthetetlen, de legalább kiírom magamból az indulatot, már csak tanulságként. Bár magamat biztosan nem kell emlékeztetni erre, de esetleg valakinek jól jöhet, mert rettenetes volt látni, hogy törlődött a blogpost, amit elkezdtem írni, és nem lehet visszaállítani.

Ráadásul WordPress-ben írok WordPress-es esetről. Eléggé jól haladtam a Játék határok nélkül bloggal, de az utóbbi időkben belassítottam, mert október elején, annyira sokat foglalkoztam vele, hogy teljesen az agyamra ment. Muszáj voltam némi szünetet tartani, ugyanis szinte minden pillanatban csak a Játék határok nélkül járt a fejemben. Nem utolsósorban a közeledő ZH hétre is készülni kellett (amin mostanra túlvagyok), ezért sem foglalkoztam vele akkora intenzitással. Azért akartam rapid sebességgel befejezni, mert már csak a döntők maradtak hátra az 1996, 1997, 1998-as évekből, és szerettem volna, ha minél hamarabb készen lenne három évad. Volt is öröm, amikor befejeztem az 1998-asat, mert így az egész tartalom több mint a harmadával kész vagyok. Ezzel a lendülettel vágtam neki az 1994-es évi 1. elődöntőnek, mert nagyon tetszett, hogy minden játéknak egyedi története van, valamint a ponttáblázat is tetszett a fogadás miatt. Csak a lendület azért is hagyott alább, mert az 1. elődöntő Portugáliában volt, a játékok témája pedig az Aviz dinasztia, tehát portugál történelem. És aki találkozott már portugál nyelvvel az tudhatja, hogy ha valamiben, abban hasonlít az angol nyelvre, hogy kevés dolgot mondanak úgy, ahogy írnak. Ezekben az időkben olyan játékok voltak, melyeknek mindig elmesélte az adott játék háttértörténetét Geszler Dorottya. Én meg ezeket is leírom hallás után, hogy minél több információ legyen a blogban. Volt néhány dolog, amit akárhogy figyeltem, akárhogy hegyeztem a fülemet, sehogy nem értettem meg. Valahogy körülírva találtam meg az interneten, de nagyon sokat jártam utána a dolgoknak. És mivel sokkal lassabban haladtam a blogpost írásával, mint reméltem, ezért fel is hagytam vele. Majd később folytatom, amikor késznek érzem magam.

Most éreztem magam késznek, csak most valamiért nagyon nehezen töltődött be a blogpost szerkesztésre. Ráfrissítettem, de erre csak az üres postot találom. Teljes kétségbeesés, minden lehetőséget végignézek, interneten utánanézek, de semmi. Most jöttem rá, hogy miért. A WordPress ugyan folyamatosan ment, de csak akkor mutatja az előzményeket, ha manuálisan nyomunk rá a mentésre. Az a végleges mentés, amikor úgy ment, hogy az adott állapotot menti el. Erre is csak most jöttem rá, ahogy írom ezt a postot, mert azt csinálom, hogy többször rányomok a mentésre. Tehát hiába ment a WordPress folyamatosan, csak azokat az állapotokat mutatja az előzmények között, amikor magam nyomtam rá a mentésre. És ha beáll ilyen baki, hogy törlődik az addigi bejegyzés, akkor gyorsan elmenti, és nem tudom visszahozni, mert automatikus mentésből nem csinál előzményt. Kegyetlen felismerés volt. Azt hiszem most ezt egy életre megtanultam. Mindegy, megírom újra, most már könnyebben rákeresek a portugál nevekre, de már nagyon be akartam már fejezni azt a postot, és most újra kell kezdeni… Meg hát egy Játék határok nélkül elődöntő leírása nagyon hosszú, ennek még a felét is újra megírni sok munka lesz.

És hogy mi okozta a problémát? A Microsoft Edge… Azt tudni kell rólam, hogy alapvetően toleránsabb vagyok a Microsoft programjaival az átlaghoz képest. Én legalábbis divatnak érzem szidni a Windowst, az Office-t és az egyéb Microsoft programokat, ebbe nem akartam beleállni. Az nem azt jelenti, hogy soha nem fáztam rá Microsoft programokkal, de kevesebb problémával találkoztam, mint amennyiről keringenek városi legendák. Vagy én vagyok túlzottan elnéző? Nem tudom. Egyébként nem rendszeresen használok Microsoft Edge-et, csak amikor anyámnál vagyok Békéscsabán. Akkor egy gépen vagyunk (mivel nincs most laptopom, asztali PC-n vagyok Pesten), és hogy ne keveredjenek össze a dolgaink, itt a Microsoft Edge-et használok, és nem a Google Chrome-ot, amiben anyám által látogatott weboldalak vannak, meg ő van oda bejelentkezve.

Különben érdekes, hogy csak pár percre forrt fel az agyvizem, amíg nagyon kerestem a megoldást, amint beláttam, hogy nincs, mert nincs előzmény, lenyugodtam, és kész vagyok újraírni. Azért vagyok most is toleránsabb a Microsofttal, mert lehet, hogy borzasztó ez a böngésző, de hogy nem készül minden egyes automatikus mentéshez előzmény, az már a WordPress faszsága (egy kis indulat azért van még bennem). De már csak azért is helytálló ide ez a trágár jelző, mert amint leállok az írással, szinte azonnal csinál egy mentést, így versenyt futok az automatikus mentéssel (most próbálgatom, eleddig nem nagyon kattintottam a mentésre), hogy azért jelenjen meg az előzmény, ha nem veszi zokon.

Sőt, mintha nemcsak én lennék toleránsabb a Microsofttal. Nemrég egy PC World-ös hír alatt többen szidták a Google Chrome-ot, mert rettenetesen eszi az erőforrásokat, míg a Microsoft Edge nem annyira. Ez meglepett. Valamiben jobb lenne a Microsoft? De az biztos, hogy tényleg nagyon erőforrásigényes a Google Chrome. De nemcsak a Chrome, hanem a Mozilla Firefox is. Az utóbbi időkben többször dolgoztam párhuzamosan mindkét böngészőn, aminek az lett az eredménye, hogy olyan szinten belassult a PC, hogy alig bírtam rendesen dolgozni. Megnéztem a feladatkezelőben, hát a Firefox is szépen zabálja az erőforrást, és ketten együttes erővel, felélték szinte az egész memóriát. Kb. 5 éves PC-m van, tavaly tavasszal vettem használtan. Amúgy nagyon jól működik, és bár a mai PC-k biztosan jóval több memóriával rendelkeznek, de akkor sem tartom normálisnak, hogy egy böngésző ennyi memóriát vesz igénybe. Legalábbis nem tudom elképzelni, hogy miért vesz igénybe egy böngésző ennyi memóriát. Megnéztem kíváncsiságból most a Microsoft Edge-et, ez ha lehet majdnem önmagában emészt fel annyi memóriát, mint a Chrome és a Firefox együtt. Pedig alig van pár lap megnyitva.

Na ez már ilyen dolog… Írásra fel.