Masami Okui


Úgy érzem, hogy már sok mindent tettem azért, hogy számomra Japán legnagyszerűbb énekesnőjét minél ismertebbé tegyem, de nem lehet eleget tenni érte. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben a blogban egy (majdnem) mindenre kiterjedő biográfiát írok róla. Hátha így jobban érthető lesz, hogy miben rejlik a nagyszerűsége. Lássuk hát!

Gyermek- és fiatalkor

Gyermek Okui Masami

Okui Masami 1968. március 13-án született Itami nevű japán városban. (Milyen érdekes, a város neve azt jelenti japánul, hogy fájdalom) A szülei hamar elváltak, és nem sokkal ezután elhunyt az édesapja. Ezután a család Osakába költözött. A kis Masami énekhangjára már óvodás korában felfigyeltek, 5 éves korában benevezték egy énekversenyre, amit meg is nyert. Ennek hatására inspirálták a szülei, hogy énekeljen, és mivel Makkun is szeret énekelni, ezért nem volt kérdés, hogy komolyabban tanuljon. Az ének mellett gitározni, és zongorázni is tanult. Így teltek gyermekévei, majd a középiskola vége fele, amikor pályát kellett választania, akkor döntötte el, hogy művészi szintre emeli az ének-zene tudását, és beadja az Osakai Művészeti Főiskolára a jelentkezését. Nagyon örült, amikor felvették, ám már az első félév annyira kemény volt számára, hogy nem tudta tartani az iramot, és úgy döntött, hogy inkább feladja, és a saját kezébe veszi az életét, 1988-ban költözött Tokióba. A szülők nagyon nehéz szívvel engedték el egyetlen gyermeküket, de nem akartak álmai útjába állni. Kezdetben dolgozott, mellette kereste a lehetőséget a könnyűzenei szakmában. A lehetőség nem váratott sokáig, 1989-ben már vokálozhatott Saito Yuki japán seiyuu-énekesnőnek. Körülbelül 1991-re tehető, amikor megismerkedett Hayashibara Megumi seiyuu-énekesnővel, aki Saito Yukival dolgozott közösen szinkronszínésznőként az egyik animében. Már az első pillanatokban megértették egymást, nagyon jó összhang alakult ki köztük, Meguminak köszönhetően Masami 1993-ra szerződést köthetett a King Records kiadóval, és megkezdődhetett énekesnői karrierje.

A kezdetek

Okui Masami 1994-ben a REINCARNATION kislemez borítóján

Okui Masami 1993. augusztus 21-én debütált a Dare Yori mo Zutto… kislemezzel, mely a Girl from Phantasia (másik nevén Fantasia) OVA dala lett. A single nem került fel az Oricon chartra, de mivel mára nagyon ritka lett, ezért az egyik legkeresettebb kislemezek között tartják számon. Ilyen téren még súlyosabb a helyzet a második, Yume ni Konnichiwa kislemezével, mely a „The Wind of the Willows” angol mese anime adaptációja. Ebből a kislemezből mára olyan kevés lelhető fel, hogy ha találni egyet a japán amazonon, akkor is az egekben van az ára. A legutóbbi példányt, amit láttam, 77.000 yen volt az ára, az forintban több mint 190.000 forint. Viccen kívül, én vagyok annyira elmebeteg, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvegyem ennyiért ezt a kislemezt, de nem olyan könnyű a japán amazonról vásárolni. De térjünk is vissza az énekesnőre. 1994-ben már olyan kislemezek is készültek, melyek felkerültek az Oricon chartra. A soron következő I WAS BORN TO FALL IN LOVE single a 92. helyet érte el, és 3.280 példányt értékesítettek belőle. Ebben az évben még 3 kislemezt adott ki, és ha lassan is, de feljebb jutott a japán kislemez-eladási listán. Az év végén megjelent It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~ kislemez a 80. helyet érte el. Mivel már elegendő dal jött össze, megérett 1995-re a nagylemez. Nem lehetett könnyű Masamival együtt dolgozni, mert bár nem ő írta a dalokat, igencsak beleszólt, hogy milyenek legyenek. Ugyanis neki már az első albumával az volt a célja, hogy hatást keltsen az emberekben. Nem is az, hogy egy-egy dalával hatoljon az emberi érzelmekbe, hanem emlékezetes legyen az album. Ha engem kérdeznek, ilyen téren sikeres volt, hisz az olyan dalok, mint a REINCARNATION, vagy az FACE, It’s DESTINY ~Yatto Meguri Aeta~, és a Live alone… Sennen Tattemo dalok is mind arra szolgálnak, hogy az albummal igencsak nagy hatást érjen el. Az album címe egyébként Gyuu, és az 1995. április 1-jei Tokio Boogie Night rádióműsorban (melyet Hayashibara Megumi vezet) mondta el, hogy a „very good” kifejezésből lett összehozva. Az album a kislemezekhez képest igen szépen szerepelt, ugyanis a 47. helyre tornázta fel magát.

Csúcson, avagy a legsikeresebb évek!

Ma-KING CD borító (1997)

Az igazi sikerre nem kellett sokáig várni, ugyanis már ekkor közösen dolgoztak Hayashibara Megumival, hogy az addigi mindennél sikeresebb daluk minél jobb legyen. Igen, ez a Get along, mely a Slayers anime openingje lett. A kislemez 1995. május 24-én jelent meg, és az Oricon szerint 76.800 példány került ki a boltokból, ezt az eladási számot eddig anime kislemez csak meg sem tudta közelíteni. A videoklip is az egyszerűsége ellenére nagyon sokat játszották a japán zenetévék. Azt mindenki gondolta, hogy ezzel a magas eladási számmal egy új korszak kezdődik az anison zene életében, és a siker tovább halmozódott. Ugyanis az év végén megjelent WHAT’S UP GUYS? / MASK kislemez, mely a Bakuretsu Hunters anime opening, ending single-je három kiadásban jelent meg, melyek együtt több, mint 120.000 talált gazdára. Itt az ending dalt énekelte Matsumura Kasumival duettben. Jött az 1996-os év, mely a Shake it kislemez mérsékelt sikere után sikerült megmászniuk Hayashibara Megumival a Fuji helyet, ugyanis a Give a reason Slayers NEXT OP / ED kislemez mindkettejüknek rekord, ugyanis 232.850-es példányszámot kevés anison kislemeznek sikerült felülmúlni, és a mai előadók közül sokan csak álmodoznak ezekről a számokról. Ezt a sikert követte a 2. V-sit. nagylemeze, mely máig az egyik legeladottabb albuma Masaminak a maga 48.330-es eladási számmal. Az év végére megjelent naked mind kislemeztől is sokat vártak eladás terén, mivel, hogy az is Slayers single, de csak a 38. helyet tudta elérni, és három hetes Oricon szereplés után 28.760 példányt értékesítettek belőle. Az 1997-es év sem telt el eseménytelenül Makkunnak, ugyanis ekkor készítette el első videoklipjét a Rinbu-revolution (Shoujo Kakumei Utena OP) dalból, ezután szinte az összes kislemezre felvett dalból készült videó. Az ősszel megjelent Ma-KING album is szép eredményt ért el, és a lemezbemutató koncertje annyira sikeres volt, hogy VHS és ún. Laser Disc formátumban megörökítették (később DVD-n is). Bár 1998-ban kicsit szellősebben jelentek meg kislemezei, de ezalatt sem tétlenkedett, hisz 1996 óta vokálozik dalok alatt, valamint nagyon sok dalt írt más énekeseknek, melyek többségében ismeretlenek. Ennek az az oka, hogy ezek a dalok elsősorban anime OST CD-kre kerültek fel, melyeket azért Japánban sem vesznek olyan sokan, és még később az internet térhódításával is világszerte csak az adott anime rajongói ismerték meg. De az ebben az évben megjelent Do-can albumából kelt el egy hét alatt a legtöbb, szám szerint 31.200, és ez akkor „csak” a 12. helyre volt elég. A borítót nézve feltűnhetnek külföldi nevek. Nem véletlen, Okui Masami később azt nyilatkozta, hogy egyre inkább szeretné a saját stílusát előtérbe helyezni, és ehhez nagy nevű külföldi zenészeket hív partnerül. A hatás nem érezhető azonnal, hisz az 1999. március 13-ai (születésnapi) koncertje annyira sikeres volt, hogy dupla CD formájában elkészült az énekesnő első koncertalbuma BEST-EST címen. Eközben kiadta a legsikeresebb önálló kislemezét, a Tenshi no Kyuusokut, mely a 20. helyet érte el az Oricon charton, és 31.700 példányt kelt el belőle. A címadó dal különben a Soreyuke! Uchuu Senkan Yamamoto Yohko anime openingje. A nyár végére megjelent 5. stúdióalbuma a Her-Day album is szép eredményt ért el, de ezután jött a változás.

Irány a minőség! Cserébe mars az Oriconról!

DEVOTION CD borító (2001)

Nem sokkal a Her-Day album után jelent meg a következő albumot előkészítő kislemez, a Sore wa Totsuzen Yatte Kuru, melyből csak 10.000 talált gazdára (igen pontosan kiszámolták.). Bár az ezt követő only one, No. 1 (DiGi Charat OP) kislemez még szépen szerepelt az Oriconon. Nem tudni miért, de az elkövetkezendő kislemezek is egyre kisebb példányszámban keltek el. Vagy azért, mert nem anime dalok, vagy mert ekkor kezdett el komolyan külföldi előadókkal dolgozni, és ez igencsak meglátszott a stílusán. Az OVER THE END dal nagy változás, sokkal nagyobb hatást akart kelteni az énekesnő, ezért a szöveg is sokkal erősebb lett. Csak rátett egy lapáttal a TURNING POINT dal, melyben olyan nagy zenészekkel dolgozik együtt, mint Steve Lukather a TOTO együttes gitárosa. A kislemezek szinte kivétel nélkül 10.000 alatti példányszámban keltek el, ennek fényében igencsak pozitív meglepetés volt a NEEI album, mely eladási rekordokat nem döntött meg, de 11. helynél egy Okui Masami album sem tudott jobbat produkálni, és több, mint 30.000 példány talált gazdára. Az album nagyon hatásos dalokat tartalmaz, ez az első olyan lemez, ahol nyíltan beszél érzéseiről, valamint a világról és az emberekről alkotott véleményét is dalba foglalja. Az album címe, a NEEI egyfajta indulatszó Japánban, ezzel hívják azt az embert, aki nagyon hiányzik nekik, már ez is jelzi, hogy nem akármilyen albumot veszünk a kezünkbe. Ezután átmenetileg visszatért az animékhez az énekesnő, a Sora ni Kakeru Hashi a Tales of Eternia anime openingje, valamint a Megami ni Naritai ~for a yours~ a DiGi Charat OVA anime dala, ezek átmenetileg fellendítették az énekesnő karrierjét, de a 2001-es DEVOTION album már nem tudta tartani magát eladások terén, ugyanis csak a 30. helyet érte el. Ugyanakkor rajongók, kritikusok szerint mai napig az énekesnő legjobb albuma! Nem véletlen, hisz amit a NEEI albumban elkezdett, azt a DEVOTION-ben továbbvitte. Még hatásosabb és fantasztikusabb zenék, még nyomasztóbb, már-már depresszionista szövegek mind hozzájárultak ahhoz, hogy sokak szerint a legjobb album legyen.

Nincs kompromisszum!

Okui Masami (jobb oldalt) a r.o.r/s tagjaként

Talán így is lehetne jellemezni a következő időszakot, ugyanis 2002-től ki tudja miért, de egyre ritkábban jelentek meg kislemezei az énekesnőnek. Szám szerint egy évente. Rossz nyelvek szerint Masami összebalhézott a King Records kiadóval, és ennek is „köszönhető”, hogy a soron következő HAPPY PLACE kislemez csak a 86. helyet tudta elérni az Oricon listán. Az összeveszés tárgya az erős stílusváltás. Ez azért gond a kiadó StarChild részlegének, mert nem profilja a rock zene, csupán anime dalokat adnak ki. A problémát úgy hidalták át, hogy formálisan felbontották a szerződést, és átment magához a King Records kiadóhoz (kb. úgy kell elképzelni, mintha lakáson belül szobából átmegyünk a nappaliba). Így jelenhetett meg a crossroad album, mely az első kiadvány, melyet maga az énekesnő producerelt, és ekkor kezdett el együtt dolgozni azokkal a (japán) zenészekkel, melyekkel a mai napig készíti az albumait. A kislemeznek már-már bukása ellenére nem szerepelt rosszul az album, a 34. helyet érte el. A 2003-as év az egyik legmozgalmasabb az énekesnő életében. Nemcsak a karrierjének 10. évfordulóját ünnepelte, hanem tagja lett a JAM Project rock együttesnek, melyet mai napig élete egyik legjobb dolgának tart, és nagyon boldog, hogy tagja lehet egy olyan bandának, mely nemcsak a stílusában játszik zenét, hanem a tagokkal is nagyon jó kapcsolatban van. A kerek évfordulót pedig a „Masami Kobushi” albummal koronázta meg, mely egy cover album. Ugyanis a korongra 12 olyan anime dal került fel, melynek vagy ő írta a szövegét, vagy alávokálozott, vagy annak az animének egy másik dalát énekelte. Az album szép eredményt ért el, a 17. helyet érte el az Oricon listán, és kb. 25.000 példány talált gazdára. A tűzszünet a kiadóval úgy tűnik, hogy csak átmeneti volt, ugyanis Masami azt akarta, hogy a soron következő albuma még keményebb legyen. Így újabb vitás napok jöttek. Sokak szerint nem volt véletlen, hogy pont ekkor alakult meg az r.o.r/s együttes, melyet a legjobb barátnőjével Yonekura Chihiróval alkotott duettben, ugyanis az együttes elektropop hangzásával akarta elérni azt, hogy 2004-ben megjelenhessen úgy a ReBirth album, ahogy végül a kezünkben tudhatjuk. Persze ezek mind csak legendák, ennek valóságtartalma sehol sem bizonyított. De az tény, hogy 2004-ben jött a nagy búcsú, megszakít minden kapcsolatot a King Records kiadóval.

Saját utakon

Mitsu kislemez promo képe (2006)

Még ekkor megalapítja a saját kiadóját, az evolutiont, a Gedeon Entertainment, és a Dwango alatt, valamint szoros kapcsolatba került a Lantis kiadóval. Valamint ekkoriban kezdtek el szinte gombamódra szaporodni az anison énekesek, együttesek. Hála istennek, ez nem ment a minőség rovására, viszont akármennyire is tartották Okui Masamit a barátai, rajongói, hozzáértők fantasztikus zeneszerzőnek, szövegírónak, és egy igazán kivételes egyéniségnek, nem tudta tartani a népszerűségét, és egyre kevesebb albumot adott el. De ez sem tartotta vissza attól, hogy a 2005-ben megjelent Dragonfly album olyan legyen, amilyet 100%-osan tervezett. És igen! Hallatszik az albumon az a felszabadultság, ami naggyá tette, és szakmailag is az egyik legjobb album lett, ugyanis olyan gitárszólamok hallhatók az albumon, melyet szinte csak a legjobbak tudnak. Az album a 68. helyet érte el, és kb. 6.000-et adtak el belőle az Oricon szerint. Most már gyakrabban jelenhetett meg kislemez. Persze Okui Masamiban egyáltalán nem volt semmi rossz érzés annak okán, hogy ennyi anison énekes, együttes lett az utóbbi időkben, sőt összefogásra hívta fel őket. Ekkor álmodta meg az Animelo Summer Live koncertet, mely mára Japán legnagyobb anime rendezvénye lett. Ez önmagában nem javított az album eladásain, inkább arra segített rá, hogy aki ismeri és szereti Makkunt, az újabb anison előadókat ismer meg, sokban hozzájárult ezáltal is, hogy minél színesebb legyen a japán zenei paletta. Hogy mennyire nem volt befolyással, azt bizonyítja a 2006 elején megjelent Mitsu kislemeze, melyből 1.557 talált gazdára, valamint a 11. stúdióalbuma, a God Speed csak a 111. helyet érte el az Oricon charton. A 2006-os év szintén nagyon mozgalmas volt az énekesnőnek, mert a God Speed után még ebben az évben elkészült annyi dal, hogy még egy albumot kiadhatott. És ez remek alkalom volt arra, hogy kiderítse, hogy ha külön Limited Edition példányt is megjelentet egy albumból, vajon jobban fogy-e. Így 2006 őszén megjelent az evolution album, mely 10 dalt tartalmaz, és a DVD-re felkerült három videoklip is. Némileg javított az összképen, ugyanis a 60. helyet érte el, de érdemi javulást nem hozott, a CD+DVD kiadvány. 2007 egy nyugodt év volt az énekesnőnek. Mintha elhatározta volna, hogy most egy kicsit félretesz a tehetségéből, ugyanis a Masami Life 13. album szakmailag nem lett annyira erős, viszont szövegileg nagyon odatette magát. Énekel a saját életéről, önmagáról, kigúnyolja a modern technikát, aggodalmát fejezi ki a Föld jövőjéért, valamint énekel az elfeledett barátságokról, de nem feledkezik meg az élet apró örömeiről sem. 2008-ban ünnepelte az énekesnő karrierjének 15. évfordulóját, viszont korántsem tudta annyira megünnepelni, mint a 10. évet. Bár megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ album, ahol Masami énekes-barátai éneklik el korábbi dalait. Az album érdekessége, hogy mindenki a saját stílusára írta át a dalokat, így igazán fantasztikus album készült el. Viszont több negatív élmény is beárnyékolta az évet. Az első nagy probléma, hogy kilépett a JAM Project együttesből Rica Matsumoto, aki szinte a lehető legrosszabbkor hagyta el a csapatot, ugyanis az együttes világ körüli turnéjára készült, így igencsak megingatta annak megvalósulását, de végül is sikerrel lezajlott a koncertsorozat. Még Párizsba is ellátogattak. A másik dolog, ami nagy nehézséget okozott, az Okui Masami betegsége. Ugyanis az orvosának tiltása ellenére is képes volt betegen fellépni a 2008-as Animelo Summer Live-on. Ennek az volt az ára, hogy a betegsége súlyosbodott, és a november 5-ére tervezett Akasha nagylemezének megjelenése áttolódott 2009. február 25-ére. Az album sokak szerint nem lett a legjobb, de az augusztus 21-én megjelent Self Satisfaction cover album sok mindenért kárpótolta a rajongóit. Ide más énekeseknek nemrégiben írt dalait vegyíti egybe. Az album nagyszerű lett, megérdemelten kapta a címet.

A jelen

Okui Masami 2010-ben

A 2010-es évben is úgy tűnik, hogy pihen az énekesnő, ugyanis eddig egy albumot, és egy kislemezt dobott piacra. A február 3-án megjelent i-magination album borítója sok rajongóban visszatetszést keltett a félhosszú paróka haj, és a vörös kontaktlencse okán, emellett olyan a tekintete, mint valami roboté. De szerencsére a dalok nem maradtak el a szokásos minőségtől. Az album a 95. helyen landolt a heti Oricon listán. A borítón található képek nem véletlen olyanok, amilyenek, ugyanis már régóta szeretné levágatni a haját, de a rajongói mindig megtiltják neki, mert szerintük ő csak hosszú hajjal szép. Engedett a rajongók kérésének, de az új albumon parókában jelent meg. Ugyanis két hobbija van külsőségek terén, a paróka viselete és a különféle körömlakk-dekorációk. Sokszor mutatja meg ilyen jellegű műveit a blogjában. Az áprilisban megjelent kislemezt viszont nem várt sikert hozott, ugyanis 7 év után visszatért a Top 30-ba! A Renka Tairan kislemez a 27. helyet csípte el az első napon, és az első héten a 35. lett.

És hogy mit tartogat a jövő? Nem tudni. Elképzelhető, hogy megmarad a 100. hely környékén tanyázó, ámbár minőségi zenét gyártó énekesnőnek, de egyvalami tény: 1993-ban egy olyan nagyszerű egyéniség mutatta meg magát a Jpop iparban, aki bebizonyította, hogy nagyszerű minőségi zenének is van élettere. Ezzel buzdítva megannyi előadót, hogy igen, mutassák meg magukat, mert van igény a zenéjükre! Nagy dolgokat vitt véghez, és még most, 42 évesen is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy bebizonyítsa, hogy van kereslet az igazi zenére! És nem hiába. Bár kevesen válnak igazi rajongójává világszerte, de eddig szinte mindenki, aki meghallgatta a zenéjét, arra jutott magában, hogy ez igen! Egyszer még sokra fogja vinni, és biztos vagyok abban, hogy nagy kultusz fogja övezni a nevét!

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s