Miután megszólaltam hollandul


Lassan a végére érek a Megszólalni 1 hónap alatt Holland nyelvkönyvnek. Tekintve, hogy januárban kezdtem el, látható, hogy milyen lassan telt nálam el az a bizonyos egy hónap. Komolyra fordítva a szót, egyáltalán nem kell komolyan venni a könyv címében szereplő időintervallumot. Mindenkinek megvan a maga ritmusa a nyelvtanulásra, és ha valakinek 3 hónap alatt telik el az a bizonyos 1 hónap, mint nálam, akkor sincs mi miatt szégyenkeznie. Az a lényeg, hogy meg tudott szólalni.

Mindenesetre az utolsó lecke maradt már csak hátra nekem, és minthogy 8 leckén végigmentem a 9-ből, így szeretném összefoglalni a gondolataimat a nyelvkönyvről. Először is, az nagyon megnöveli a nyelvkönyv értékét, hogy máig ez az egyetlen magyar nyelven írt holland nyelvkönyv. Ennek fényében pedig kifejezetten sajnálatos, hogy nemhogy nincs folytatása, de egyáltalán nem is várható, amikor németül, az eredeti nyelven (a PONS német cég) természetesen elérhető. Egyébként meg nagyon jó könyv abból a szempontból, hogy a szituációk teljességgel életszerűek, és az is tetszik, hogy a könyv folyamán végigmenő bevezető szövegek egy teljes történetet mesélnek el. Ez mindenképp érdekesebbé teszi a nyelvtanulást, főleg, ha a karakterek is szimpatikusak, ugyanakkor némileg sajátságos a szókincse, ugyanis amíg az átlagos nyelvkönyvek még az elején átveszik a családtagokat, azok bemutatását, azokról itt nem esik szó. A családtagok külön-külön más téma kapcsán kerülnek szóba. Így összefüggően ebből a könyvből nem tanuljuk meg bemutatni a családtagjainkat, legfeljebb, ha külön megírjuk  magunknak fogalmazás formájában. Ami még külön előny, hogy a nyelvtant tényleg egyszerűen is érthetően magyarázza el, így könnyen megtanulhatják azok, akiknek amúgy nehézséget okoz a nyelvtanulás.

Viszont vannak hátrányai is a könyvnek, méghozzá nem is egy. Az egyik, hogy a könyv ára rendkívül lutri. 6.990 forint (eredetileg), ám a doboz csak egy kisebb méretű, kb. 170 oldalas könyvet tartalmaz, benne a CD-t, valamit ígér egy online letölthető hanganyagot is. A letölthető hanganyag egy az egyben a CD tartalma. Vélhetően azért nem akar a kiadó megszabadulni a doboztól, mert akkor csak jóval olcsóbban tudná adni a könyvet. Hiszen ezzel a legdrágább nyelvkönyvek egyike lett ez a holland nyelvkönyv. A másik komoly hibája, hogy nagyon kevés bennük a feladat. Azok is leginkább mondatkiegészítősek, helyes választ bekarikázósak. Egy-két olyan feladattal találkoztam, ahol konkrétan mondatokat kellett írni. Ez azért problémás, mert ezáltal nem is gyakoroljuk be a nyelvtant, másrészt nem tanuljuk meg a mondatalkotást. Arról nem is beszélve, hogy így a szavak sem nagyon rögződnek. Mert azt lehet persze, hogy újra és újra átolvasgatni a szöveget, átolvasgatni a szószedetet, de az az igazi, ha magunk alkotunk mondatot. Ezt már az elején észrevettem, és próbálgattam magamtól, de nem igazán ment. A harmadik komoly hibája a könyvnek, hogy a szövegek és a feladatok valójában nagyon régiek. Kitűnik abból is, hogy, hogy telefonfülkéből telefonálnak, de akkor döbbentem arra rá, hogy mennyire régi ez a könyv, amikor azt olvastam az egyik lecke végénél, hogy “tekerje vissza a kazettát”. Ezt így meghagyták a 2019-es kiadású könyvben, amikor már régóta CD-vel adják ki, állítólagos extra hanganyaggal. Megnéztem a német Amazonon a könyv eredeti változatát, bele is lehet lapozni a könyvbe, és már teljesen másképp néz ki. Sokkal több a feladat, és természetesen modernizálva is vannak a szövegek. Szerencse, hogy Eurót írtak már a magyar kiadásban Gulden helyett, legalább erre figyeltek. Az eredeti kiadásban 2 CD-s a könyv, és online tesztet is tartalmaz, és valamivel hosszabb, mint a magyar változat.

Úgyhogy sajnos nem tökéletes ez a nyelvkönyv sem, de hogy hogyan fejleszthetném nyelvkönyvhöz hasonlóan rendszerezetten a nyelvtudásomat, arra kitaláltam egy módszert. A Start! – Unterwegs – Grünes Licht német nyelvkönyvsorozatot fogom átírni hollandra, azáltal tanulni a nyelvet. Ezzel nagyon sokat fogok írni, de megéri, mert úgy gondolom, hogy sokkal jobban belém fog rögzülni a nyelv. Az aktuális német nyelvtant átírom hollandra. Nem is lesz sok dolgom vele, hiszen a két nyelv nyelvtana tényleg sokban hasonlít. És persze a munkafüzet feladatait is megcsinálom hollandul. Jó eséllyel a Google Translate Német-holland szótárát fogom használni a szókincs fejlesztésére, de jó eséllyel jobban járok, ha keresek majd valami más online szótárat, vagy telefonos alkalmazásban német-holland szótárat. Hanganyag nem lesz, ez lesz az egyedüli nehézség, ugyanis a holland kiejtés meglehetősen sajátságos. Lehet, hogy majd azt csinálom, hogy a holland barátomnak (akivel többet szeretnék, mint barátság) felolvasom hangchat formájában a szöveget, amit leírtam. Már hallom is a lelki a füleimmel, milyen jókat fog derülni a kiejtésemen. Nem olyan egyszerű a holland kiejtés, lévén, hogy szinte csak nekik van meg az a harácsolós, hörgős beszédük, ahogy a g betűt ejtik, hogy csak egy példát mondjak. De több betűt, betűpárost szintén egyedi módon ejtenek ki, így a kiejtést sokat kell gyakorolni. De mindenre lesz megoldás. És ha hollandból is meglenne a középfokú nyelvvizsga, akkor igencsak büszke lennék magamra.

Német hanganyagok CD-n


Rég nem foglalkoztam komolyabban a német nyelvvel. De mi tagadás, most a járvány idejére ismét komolyan megnőtt az igény a nyelvtanulásra, már csak azért is, mert most már külföldre tervezem a jövőmet. Megy a holland, de szívesen tanulom a németet is, mely számomra nemcsak hogy rokonnyelve a németnek, hanem édestestvére. Mazsibazsi is nagy németes, és amikor mondtam neki, hogy tanulok hollandul is, kérdezte, hogy mégis mi a jó benne, amikor a holland nyelv a fejére ejtett Down-szindrómás testvére a német nyelvnek. Van olyan, hogy fogalma sincs, hogy mit beszél, mintha őt ejtették volna a fejére, de mi így vagyunk barátai egymásnak.

Na de vissza a némethez. Ha valaki engem kérdez, hogy melyik német nyelvkönyvet ajánlom, csakis a Start! – Unterwegs – Grünes Licht hármas mellé teszem le a voksomat. Egyrészt nagyon életszerűek a szövegek, sok és sokféle feladat van a munkafüzetben, és a hanganyagot nemcsak azért élmény hallgatni, mert anyanyelvűek mondják fel a szöveget, hanem olyan, mintha színészeket hallgatnék. Nagyon átadják a hangjukkal az adott jelenetet, így hangoskönyvként is élmény hallgatni a hanganyagot. A Start! Neu CD-je már régóta megvan, ellenben az Unterwegs Neu A és az Unterwegs Neu B CD-k egészen máig hiányoztak a nyelvkönyv-gyűjteményemből. De ma délelőtt meglettek.

img_20200403_111637

Az volt a poén egyébként, hogy tegnap megrendeltem, kifizettem, és már ma reggel megjött. Ezeket nem hallgattam még, mert idáig nem jutottam el a német nyelvkönyvben. 2013 elején tanultam egyedül a németet, a Start!-ot végigvittem akkor, illetve elkezdtem az Unterwegs Neu A-t, annak van egy ismétlő 0. leckéje, és az 1. leckében elakadtam, mert ott az egyik képről nem tudtam annak idején írni. És csak emiatt 7 éven állt a német nyelvtanulás (ezen könyvből)… Hát így tanul nyelvet az, akinek hobbija a nyelvtanulás? Erősen kétlem.

Mindenesetre berippeltem ezeket a CD-ket, és végighallgattam a 0. lecke hanganyagát. Hát, erős ugrás a Start!-hoz képest. Ott még inkább lassabban beszéltek, de már az Unterwegs Neu A legelejétől már olyan sebességben beszélnek, mint a műsorvezetők a Radio Köln-ben. Magyarán, ahogy a németek beszélgetnek egymással. Ez egyrészről jó, mert szokja a fülünk is, ahogy beszélgetnek a németek egymással, másrészről komolyan kell figyelni, mert bár azért ismerősek a szavak, de ahogy hallgattam a 0. lecke szövegét, oda jutottam magamban, hogy egy pár másodpercre is elkalandozik a gondolatom, már nem jut el az agyamig, hogy mit mondtak. Úgyhogy nagyon kell figyelni. De megéri, mert ezekből a könyvekből tényleg élmény tanulni. Mutatnék is néhány képet, és érzékeltessem, hogy mennyire szeretem ezt a nyelvkönyvcsaládot.

SDC11457_zps4b1a1cf5

img_20200403_111742

img_20200403_111841

SDC11480

Megvan a régi kiadásai a könyvsorozatnak, és ott van mellettük a Grünes Licht, ami a régi sorozatban az Unterwegs után jött ki. Ha jól tudom, a Grünes Licht már a felsőfokú szintig juttat el. Csak az új szériával már nem gyártják, mert nagyjából akkor jött ki a Start! Neu, amikor bejelentették a kétszintű érettségit, és ahhoz igazították a tananyagot. Az Unterwegs Neu B ugyanis az emelt szintű német érettségiig, vagy középfokú nyelvvizsgáig juttat el. Egyébként kicsit bővítve van az új Unterwegs könyvpáros a régihez képest, de azért sajnálom, hogy nincs Grünes Licht Neu. Még ha jóval kevesebben is vennék, azoknak biztos, hogy jól jön, akik letennék a felsőfokú nyelvvizsgát, vagy csak szert tennének egy C1-es szintű nyelvtudásra. Így az olyanoknak mint én, marad (nekem már csak maradt) az antikvárium. A Grünes Licht egyébként például a felnőtt élet lehetőségeiről és nehézségeiről szól, van külön leckéje az internetnek, a technológiának, a fogyasztói társadalomról is szó van, ahogy az egészséges életmódról, és a különféle nemzetek konyhájáról. Úgyhogy tényleg komolyabb témákat dolgoz fel a Grünes Licht, én azt szoktam mondani, hogy aki azt megtanulja, az tényleg “Grünes Licht”-et kap Németországba. Nekem meg ez a célom.

TV animation Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL.1


TV_ANIMATION_Haikyuu!!_Second_Season_Original_SoundtrackMegjelenés: 2016. március 16.
Kiadó: TOHO animation RECORDS
THCA-60089
Ár: ¥3.024

  1. Shinkokyuu (深呼吸) 0:23
  2. “Ue”* (“上”) 4:01
  3. Ousha to no Taiji* (王者との対峙) 2:33
  4. Let’s Go Tokyo!!* (レッツゴートーキョー!!) 3:48
  5. Kimatsu Test** (期末テスト) 2:15
  6. Akaten Gumi** (赤点組) 2:39
  7. Manager Chans** (マネちゃんズ) 1:55
  8. Chokusha Nikkou** (直射日光) 2:04
  9. Murabito “B”** (“村人B”) 2:00
  10. Saeko Neesan** (冴子姉さん) 1:49
  11. Zasshoku* (雑食) 2:39
  12. Nobushiro** (伸びしろ) 2:25
  13. “Yoku”* (『欲』) 3:31
  14. Ketsuretsu* (決裂) 2:47
  15. Kuro no Team** (黒のチーム) 1:55
  16. Genkaku Hero** (幻覚ヒーロー) 2:19
  17. Riyuu** (理由) 2:32
  18. Tsuki no De** (月の出) 2:09
  19. Shudouken* (主導権) 2:09
  20. Saikidou* (再起動) 2:55
  21. Fukurou** (フクロウ) 1:57
  22. Suika** (スイカ) 2:02
  23. Haguruma* (歯車) 3:19
  24. Shiai Kaishi!!* (試合開始!!) 2:40

*Zeneszerző: Hayashi Yuuki
**Zeneszerző: Tachibana Asami

Oricon chart: #83
Listán volt: 1 hétig
Összes eladás: 724 példány

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 42 83 724
Összes eladás 724

Nos, elérkeztünk a Haikyuu!! második évadához, mely minden tekintetben szintlépés az első évadhoz képest. Egyrészt az edzések komolyabbak lettek, a meccsek is, másrészt további jellemfejlődéseket láthatunk. Sokan jobbnak is tartják a második évadot, ráadásul a zene is reflektál arra, hogy komolyabb lett az anime.

Ehhez az évadhoz is készültek jelentős dalok. Olyannyira, hogy sokan az “Ue”-t tartják a Haikyuu!! himnuszának. Tényleg alapvetően jó zene, de nekem nem kedvencem. Véleményem szerint azért vált az anime szimbólumává, mert maga a zeneszerző, Hayashi Yuuki is úgy tervezte. A hangszerelés kifejezetten erős, így a dal is jelentőségteljes, így a rajongók vették a lapot. De nekem más dalok tetszenek. Hayashi Yuuki-tól a Zasshoku konkrétan az összes létező Haikyuu!! dal közül számomra magasan a legjobb. Amikor azt először meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek! Ez az a hangulat, ami számomra tökéletesen reflektál a Haikyuu!!-ra. Mind a vidám, optimista hangulatával, mind a lendületével, dinamikájával. És mintha csak az anime készítői is ezt a dalt tartották volna a legjobbnak, a második évad 1. része konkrétan ezzel a zenével nyit.

Viszont ami változás, hogy erre az albumra Tachibana Asami írt több zenét. Főleg az első évad két albumánál lehetett érezni, hogy a főbb, jelentőségteljesebb zenéket Hayashi Yuuki írta, Tachibana Asami csak kiegészítette az egyébként kiváló ötleteivel. Ezt most megfordult, és most Tachibana Asami donimál. Ezáltal az album összképe is más lett, több a csendesebb, sajátságos hangulattal bíró dalok. Amit mindenképp kiemelnék, az a “Murabito B”, Tsuki no De és a Fukurou. A “Murabito B” az új menedzserlány Hitoka Yachi dala. Kicsit ilyen… nyugodt hangulatú, de kicsit melankolikusnak érzem. A Tsuki no De sokkal jobb. Optimistább, dinamikusabb, kellemesebb a hangzása. Ez amúgy akkor hangzik el, amikor bemutatják Tsukishima Kei múltját, mitől lett olyan, amilyen, és kisebb jellemfejlődésen megy keresztül. De ami a csúcspont számomra Tachibana Asamitól, az a Fukurou. Ez bizony a Fukurodani Gakuen betétdala, és hihetetlenül jó lett. Csendes, titokzatos, már-már izgalmas. Sejteti, hogy a közeg egyáltalán nem olyan csendes, nyugodt, mint amilyennek tűnik. Talán a bagoly éjszakai mivoltára reflektál, valamint arra, hogy az ember alapvetően ritkán lát baglyot az életében. Hasonlóképpen a Fukurodani is nagyon jó csapat, senki nem gondolná, hogy Bokuto bohókás jelleme mögött egy tehetséges röplabda játékos húzódik meg. Akaashi esetében is hasonlóképpen egy csendes, visszahúzódó személlyel van dolgunk, miközben az egyik legtaktikusabb feladójátékos (Kenma mellett).

Ezen az albumon több olyan zene van, amit kifejezetten egy-egy jelenetre írtak, így elmondható, hogy témája van annak a zenének. Nemcsak a fentebb említett három dal, de a Manager chans, a Let’s Go Tokyo! és az Aka Ten Gumi is mind egy-egy témára, jelenetre íródtak. A Manager chans nagyon jól visszaadja a két menedzser lány Hitoka Yachi és Shimizu Kiyoko bájos, szerethető személyiségét, és hogy miért szereti őket annyira Tanaka Ryunosuke és Nishinoya Yuu. De más Haikyuu!! rajongó pasiktól is hallom, hogy imádják a két lányt. A Let’s Go Tokyo! a Karasuno Tokióban töltött edzőtábori időszakát eleveníti fel, az Aka Ten Gumi pedig legalább annyira vicces, mint a Hinata to Kageyama az első évadának első albumán. Ez azt a jelenetet eleveníti fel, amikor Hinata és Kageyama megbuktak a teszten, és fő a fejük, mert nem mehetnek a többiekkel edzőtáborba. Természetesen a vizsgát megismételhetik, a tanulási nehézségeik pedig okoz néhány derűs percet. Ezeket idézi fel ez a zene. Az Aka Ten szó szerinti jelentése piros pont, sejthetően nem arra a piros pontra reflektál, amit mi kaptunk általános iskolában alsó osztályában, hanem az elégtelen pontszámot jelzi, amivel megbuktak a vizsgán. Olyan ez, mint az angol nyelvben, ha valakinek mínuszban van a bankszámlája, azt mondják, hogy “to be in the red”, mert pirossal írják a negatív értéket. Valami hasonló lehet japán teszteken a vizsga, amikor nem éri el a tanuló az elégséges pontszámot. Hinata és Kageyama pedig azon dolgoznak, hogy ebből a piros pontból jöjjenek ki.

Az album borítója sokak fantáziáját megmozgatta. Mert hát mondjuk ki nyíltan: A Haikyuu!! nemcsak azért népszerű, mert a maga sportanime mivoltában kiváló, hanem mert sok olyan jelenet van az animében, sőt hivatalos kép is (lásd ezt a borítót), ami sejteti, hogy bizonyos szereplők között több is lehet, mint barátság. És hát animések között bőven vannak, akik az ilyen jeleneteket, képeket szeretik továbbgondolni, és fanart formájában olyan BL képeket kreálnak, hogy az egy hivatásos BL mangakának is dicsőségére válna. Annyira nem merültem bele abba, hogy hogyan változott a shounen műfaj, de ha jók a gondolataim, akkor a Naruto volt úttörő abban, hogy szinte minden korábbinál több BL fanartot generált a Naruto és Sasuke közti barátság, vagy fogalmazzunk úgy, hogy sajátságos kapcsolatuk. Sokkal inkább a fujoshi-k, fudanshi-k tették ismertté az animét, egyben a Dragon Ballon és Yu Yu Hakushón felnőtt generáció számára gyűlöletessé a Narutót. A Haikyuu!! is hasonló. Hasonlítsuk össze egy ’90-es évek béli sportanimével, például a Slam Dunk-kal. Amíg a Slam Dunk-ban kifejezetten sportosak a srácok, egyszerűbb a rajzolásuk, hiszen az akkori célközönség tényleg a fiúk voltak. Ők meg sokkal inkább abban érdekeltek, hogy a jelenetek dinamikusak legyenek, a sport pedig kiszámíthatatlan, ez teszi számukra emlékezetessé az animét. És nézzük meg a Haikyuu!!-t. Szépfiúk gyülekezete. Pont ezért van nagyon sok lányrajongója a Haikyuu!!-nak, mert kifejezetten ügyeltek arra, hogy a karakterek kidolgozottak, jóképűek legyenek. Mondjuk ez részint a Production I.G-t is dicséri, hiszen nemcsak kivételesen gyönyörű és kidolgozott a grafika, hanem a színvilág is kifejezetten kellemes. Az élénk színek dominálnak az animében. Erre rájönnek még azok a jelenetek, melyeket tovább lehet gondolni, ennek köszönhetően, nemcsak több lányrajongója van az animének, hanem sok LMBT rajongója is. Mai napig meglep, hogy hány LMBT Haiyuu!!-rajongóval találkoztam. Szóval a Haikyuu!! népszerűsége kettős, de villámgyorsan hozzáteszem, hogy a minősége miatt is bőven megérdemli az ismertséget. Ezért van az, hogy a Haikyuu!!-t nagyon kevés negatív kritika éri.

Összegezve ki lehet jelenteni, hogy a Haikyuu!! Second Season 1. OST CD-jének dalai azért nem maradtak meg annyira a köztudatban az “Ue”-t leszámítva, mert több a bizonyos jelenetre, témára írt dalok, melyek ott felcsengenek, de többet nem lehet hallani őket. Ezeket inkább azok idézik, akik hozzám hasonlóan jobban hallgatják az OST CD-ket. Pedig ahogy írtam példákat is, érdemes hallgatni, mert itt is vannak gyöngyszemek.

Újabb pozitív visszajelzés


Még régebben javasolta a japán tanárnőnk, hogy ha problémánk van a katakana olvasásával, akkor csináljunk olyat, hogy írjunk magyar fogalmazást katakanával, és azzal rögzülhetnek. Ezzel sokáig nem foglalkoztam, de most, hogy másodjára sem sikerült a JLPT nyelvvizsga, és néha úgy olvasom a katakanákat, mint egy elsős, aki most tanul olvasni, úgy döntöttem, hogy írok egy fogalmazást katakanákkal. Ráadásul téma is volt, megírtam a holland élménybeszámolómat. Emellett lefordítottam egy japán dalszöveget magyarra, egészen pontosan Shimamiya Eiko: Naraku no Hana című dalát, amiről írtam korábban. Mind a kettő nagyon tetszett a tanárnőnek. A katakanás abból a szempontból nem volt tökéletes, hogy néhány szót rosszul írtam katakanákkal; például a Hollandiát írtam “Horanjia”-nak, és elfelejtettem, hogy nagy “de” plusz kis “i” katakanákkal lehet a “di”-t kihozni. Ettől függetlenül tetszett a tanárnőnek a fogalmazás maga, és a “di”-t leszámítva nagyon kevés hiba volt a szövegben. A dalszöveg fordítása is nagyon tetszett neki. Mondta, hogy nagyon jól vissza tudom adni magyarul a szöveg eredeti jelentését úgy, hogy teljesen “magyaros” a mondat. Nagyon jól esett ezeket visszahallani, meg is kérdeztem a tanárnőmet, hogy akkor hogy van az, hogy másodjára sem sikerült a nyelvvizsga? Nagyjából úgy magyarázta, hogy a nyelvvizsgán a “mechanikus” nyelvtudást mérik fel. Tehát, hogy megtanultad-e a nyelvtani szabályokat, kanákat, kanjikat, és másfajta képesség az, amivel én rendelkezek. Igen, ebben van is valami, mert egy fordítás, főleg egy dalszövegé, verssé, az olyan, hogy lehet használni a szabadságunkat, kreativitásunkat, sőt, az érzelmeinket. Meggyőződésem ugyanis, hogy egy dalszöveget nemcsak érteni kell, hanem érezni is. És ha érezzük a jelentését, és van hozzá kreativitásunk, akkor visszaadhatjuk az anyanyelvünkön úgy a dalszöveg értelmét, hogy van benne egy kis költőiség, szabad fordítás, de semmit nem veszít az eredeti jelentéséből. A Naraku no Hanát is úgy fordítottam, hogy csak minimálisan néztem az angol szöveget, egyébként amit tudtam, azt a jisho.org segítségével vittem át magyarra. Nem akartam angolról átvinni magyarra, mert jó eséllyel az angol fordítással is meg van némileg “kanyarítva” a jelentése, és ha azt viszem át magyarra, akkor aztán végképp meg lenne kavarva az eredeti szöveg. Másrészt meg így is gyakorlom a japánt. Igazából csak egyetlen egy sornál vettem igénybe az angol fordítást, az első refrénben a “Karametorarete ikanaide” szöveget. De azért, mert a karametorarete szöveg hiraganával van írva, és még a jisho.org sem tudott segíteni a fordításban.

Egyébként pont most van az japánból, hogy elkezdtük a Dekiru 2-t, és ebben már egyre több szöveg van kanjival írva. Az egyik feladatnál viszont az egyik mondat szinte végig csak hiraganával volt írva. Az egyik csoporttársam olvasta fel a mondatot, de teljesen értelem nélkül. Kellett neki egy kis idő, mire leesett, hogy pontosan mit olvas. Nevettünk is rajta egy nagyot. Itt mondta a tanárnőnk, hogy itt jön ki, hogy mennyire fontos a kanji. Azok, akik most kezdték a japánt, azok valósággal meg voltak rémülve, hogy fogják azt a rengeteg kanjit megtanulni, és hogy miért van arra szükség. Hát pont ezért. A kanji egy új szót vezet be, így tudható, hogy amíg a hiragana tart, addig van az adott szó a toldalékával együtt. A Dekiru első néhány leckéjében amíg csak hiraganával van a szöveg, addig el is van választva szavanként, ami szintén megkönnyíti az olvasást. De a japán nyelvben valójában nem használnak szóközt a szavak tagolására, így ha csak hiraganával írnánk, az olyan lenne, mintha ezt a magyar szöveget is, amit most írok, szóköz nélkül írnám. Tehát még egy magyarnak is problémás lenne az olvasása, nem csodálkoznék, ha egy japánnak is hasonlóképpen, ha csak hiraganával lenne írva az adott szöveg.

Ami a fordítást illeti, ez erősen humán gondolkodásra utal. Az utóbbi években észrevettem magamon, hogy sokat erősödött a humán oldalam. Alapvetően nem vagyok hülye matematikából, fizikából, egyetemen is amit tanulunk alkalmazott matematikából, megértem, de mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ennek a számításnak mégis mi haszna van? Hol fogom én ennek hasznát venni? Egyik tanárunk mondta pont ebben a félévben, hogy onnan lehet kivenni, hogy egy ember humán vagy reál gondolkodású, hogy mit néz meg egy autón először. A színét, vagy azt, hogy milyen gyorsan megy? Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljuk, hogy aki a színét nézi meg egy autónak, az humán gondolkodású, aki pedig azt elemzi, hogy milyen gyorsan megy, az reálos. Ennek kapcsán történt velem, hogy nemrég kaptam egy használt laptopot (ASUS X553M), és az első dolog, ami miatt nagyon megtetszett, milyen szép piros színű. Az egyik kedvenc színem a piros, úgyhogy már csak ezért is megszerettem ezt a laptopot. Hogy mit tud, az csak ezután jött. De ha visszagondolok arra, hogy egy-egy matematikai szabályt milyen nehezen tudtam gyerekkoromban megtanulni, illetve, hogy a “mechanikus” verstanulás is milyen nehezen ment, azon gondolkodok, hogy talán amióta az eszemet tudom, mindig is humán beállítottságú voltam. 8. osztályban is nem tudtam normálisan visszamondani Pitagorasz tételét, úgy be lett vágva az egyes, hogy arról koldultam.

Visszatérve a nyelvekhez, szerencsére a holland nyelv tanulása is nagyon jól megy, és különben pont azért élvezem, mert sok szó kikövetkeztethető a német nyelvből. Sőt, mivel a holland szavak kiejtése eléggé sajátságos, ezért sok olyan szó, mely nagyon hasonlít a német megfelelőjéhez, másképp van ugyan írva, de majdnem ugyanúgy kell kiejteni, mint németül. Erre jó példa, “a nő”. Németül: “die Frau”, hollandul: “de Vrouw”. De a holland szót is majdnem ugyanúgy kell kimondani mint a német megfelelőjét. A hollandoknál is él az, ami a németeknél, hogy a “V” betűt “F”-nek mondják, csak ezt a hollandok sokkal gyakrabban használják. Ebből pedig keletkeznek olyan megmosolyogtató szavak, mint a japán katakanákkal írt angol szavak. Mondtam már, hogy milyen csodálatos a holland nyelv?

Amit szintén pozitív visszajelzésnek veszek, hogy megpályáztam az Erasmus ösztöndíjat holland egyetemre tanulni. Ha a tanulmányi átlagomat nézzük, akkor sok bizalomra nincs okom, de mégis jól esett olvasni, amikor fogadták a pályázatomat, hogy milyen precízen állítottam össze a tantárgyakat, hogy miket tanulnék a holland egyetemen. A pályázattal együtt ugyanis össze kellett írni a tantárgylistát, hogy az adott egyetemen mit tanulnék. Erre kaptam pozitív visszajelzést. A meghatottság szélén voltam örömömben. További pozitív jelnek veszem, hogy pár napja a mobilitási iroda ismét küldött egy kör e-mailt az Erasmusos ösztöndíj lehetőségéről. Ez pedig azt sejteti, hogy kevesen jelentkeznek, ami szintén növeli az esélyeimet. Azért lenne nagyon jó holland egyetemen tanulni, mert hosszabb távon tervezek Hollandiába, és egy holland egyetemi tanévvel (mindkét félévet megpályáztam) nagyban megnövelhetem az esélyeimet arra, hogy egy jó munkával kezdjek Hollandiában, és ne egy gyárban, vagy étteremben robotoljak 12 órán át. Ráadásul az egyik holland egyetem, mellyel kapcsolata van annak az egyetemnek, ahova járok, kettős diplomát ad. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Magyarországon, de Hollandiában is érvényes lesz az a diploma, ezzel pedig ténylegesen megnövelem az esélyeimet, hogy jó munkám legyen Hollandiában.

Ráadásul ott van a cikkírási lehetőség a Hollandiai Magyarok weboldalon, úgyhogy rég nem ért ennyi pozitív visszajelzés. Már csak ezt a koronavírust kell túlélni (remélem, nem fog bekavarni az Erasmus-ba), és aztán mehet minden a régi kerékvágásba. Egyetem ugye távoktatásban megy, és mivel a ZH-k elmaradnak, ezért több lehetőségem foglalkozni a nyelvekkel, illetve többet fogok írni, meg játszani is. Remélhetőleg át fogjuk vészelni ezt az időszakot, addig is vigyázzatok magatokra, és a szeretteitekre.

Legendás könyvek mélyen leszállított áron


Ritkán nézem a Libri havi kedvezményeit, mert hozzászoktam, hogy számomra általam érdektelen könyveket áraznak le. A legtöbb, ami érdekel, az ilyen 2+1 vagy 3+1 kedvezménnyel vannak, és nekem nem feltétlen van egyszerre 9.000 forintom 3-4 könyvre, bár tény, hogy szeretek olvasni. De a mostani 500 forinttól érvényes kedvezmények keretében találtam számomra megfelelő könyveket, egészen pontosan hármat is.

img_20200311_162626Méghozzá a Legendás állatok és megfigyelésük könyvek vannak 490 forintos áron. Három könyv van nagyon olcsón, meg is vettem mind a hármat. Nem szokásom egyébként ilyen könyveket venni, egyrészt mert az eredeti áruk 2.990 forint, másrészt az ilyen könyvek leginkább csak összefoglalva tartalmazzák a film történéseit, és a szereplőkről sem feltétlen lehet innen megtudni sokat. Bár maga a kiadás szemmel láthatóan eredeti, de erre már inkább azt mondom, hogy a rajongóktól egyfajta lehúzás, mert bár szeretek úgymond rajongói cuccokat vásárolni (nevezzük ezeket a könyveket is annak), de ez nálam már túlmegy egy határon. De 490 forintért bőven jöhetnek.

A Kolibri kiadó adja ki ezeket a könyveket, ahogy az újkori Disney könyveket is. Azokat a szinte már legendásnak mondható Disney könyveket, melyeket a ’90-es években egészen 2013-ig az Egmont Hungary terjesztett. Annak nemcsak azért van a mai napig nagy népszerűsége, mert eredeti, hivatalos kiadás, hanem mert sorszámozott. Ezáltal gyűjteménnyé avanzsál a könyv, és mégis hogy néz ki, ha ezekből egy is hiányzik? Ezért sem vadászom őket, hiába is vagyok Disney rajongó. Nemcsak azért, mert nagyon sok részes már, hanem mert egyes kötetek tényleg annyira ritkák, hogy konkrétan tízezrekért lehet találni őket, ha előkerülnek. Ezért nem folyok bele ilyenek vásárlásába.

De ezt a három könyvet megérte megvenni ezen az áron. Bár közülük kettő, a képen a két alsó igazából meglehetősen szegényes tartalomban. A történetet meséli el vázlatosan, eléggé gyerekkönyv színvonalon. Azt gondolom, hogy egy ilyen könyv akkor lenne igazán jó, ha részletesebben írna a történésekről, adott esetben akár kulisszatitkokat is elárulna. Úgyhogy ez marad gyűjteménybe, a harmadik könyv, a képes kalauz, viszont megérte a pénzét. Abban ugyanis részletes karakter ismertető van. Ez pedig kiváló alap, akár inspiráció lehet azok számára, akik történeteket írnak, ennek alapján részletesebben össze lehet állítani a karakterünket. A könyvben olvashatunk a film szereplőinek személyiségéről, kapcsolatairól, mi motiválja őket, a ruházatuk, gondolkodásuk, filozófiájuk, és egy-egy emlékezetes mondat tőlük. Úgyhogy a képes kalauz megérte, a többi meg jó gyűjteménybe.

Játéktesztek oldal


Visszakerült a játéktesztek oldal, ahol listázva van, hogy mely játékokról írtam tesztet. Itt konzolonként vannak listázva a játékok, illetve azok egy linket tartalmaznak, ahol közvetlenül elérhetők a játékok tesztjei.

Nincs még meg mindegyik játékteszt, mert ezeknek itt külön oldaluk volt, aztán, ahogy átvittem az ex videojátékos blogomra, olyan rendes voltam magamhoz, hogy töröltem őket… Az összes írást megőriztem, direkt azért, mert sok blogpost innen származik, és hogy megmaradjanak, azokat töröltem… Ezzel extra munkát csináltam magamnak, mert hozhatom vissza az írásaimat. Úgyhogy a linkek folyamatosan kerülnek ki.

Ismét Nintendo játékok


Hosszú, majdnem 1 éves kihagyás után az utóbbi napokban ismét elkezdtem komolyabban játszani. Egyrészt a Haikyuu!! miatt hanyagoltam a játékokat, hiszen éjjelem-nappalom az animéről szólt, másrészt meg az elmúlt hónapok történései, amire visszagondolva, már inkább zavarosnak ítélem meg magamban. De a lényeg, hogy ismét játszok. Méghozzá Wii U-n, és Nintendo 3DS-en egyaránt. Illetve Wii U-n átváltok Wii Mode-ra, ugyanis a Mario Kart Wii-vel játszok, míg Nintendo 3DS-en a Donkey Kong Country Returns 3D-vel.

Eredetileg a Donkey Kong Country-val (a Super Nintendós) kezdtem el játszani Nintendo 3DS-en, amivel szívesen játszok, de alapvetően elég nehéz játék (még egyszer sem vittem végig). Ezért úgy döntöttem, hogy inkább az újat viszem végig. Ugyanis még azt sem vittem végig egyszer sem. Sok játékom van egyébként leparkoltatva úgy, hogy egyszer sem vittem végig. Mindig elgondolkodok azon, hogy érdemes lenne egyiket, másikat végigvinni, de vagy túl nehéz, vagy nincs hozzá hangulatom, így végigjátszatlan marad. Annak ellenére, hogy már lassan 30 éve vagyok játékos, soha nem voltam az az igazán hardcore játékos, több okból sem.

  1. Túl sok időt venne el az életemből. Miután több hobbim is van, ezért a videojáték egy a sok hobbi közül, amit szívesen csinálok, de hogy minden időm a játékokra menjen el, az nekem bőven sok lenne.
  2. A játék számomra csak addig élmény, amíg az játék. Már a saját szintemen is, ha komolyan játszok, észrevettem magamon, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, ha nem érem el, az rettenetesen bosszant. Ezzel pedig elvész a játékélmény. Számomra a játék addig szórakoztató, amíg úgy érek el jó eredményt, amíg azt érzem, hogy játszok. Illetve az nem baj, ha erőfeszítést teszek a játékomba, és küzdök a jó eredményért, az a baj, amikor bosszant, ha rosszul teljesítek. Ha ezt tapasztalom magamon, azonnal “átírom” a fejemben a célt, és azon vagyok, hogy nyugalommal játsszak, és az eredmény mellett a játékélmény is meglegyen. Így jól lehet játszani.
  3. Az átlagosnál hamarabb telítődök túl azzal, amivel sokat foglalkozok. Egyrészt kifáradok, másrészt meg talán amiatt is, mert több hobbim van, több téren szeretem fejleszteni magam, ezért ha túl sokat foglalkozok egy dologgal, akkor úgy érzem, hogy az a nap eseménytelenül telt el. Általánosságban akkor érzem jól magam, ha több mindennel foglalkozok annyit, hogy úgy érezzem, hogy érdemes volt foglalkozni vele.
  4. Annak ellenére, hogy nem vonz az eSport, azért nézegetem, és elemezgetem magamban, hogy mik történnek ott. Az igaz, hogy úgy játszanak, olyan trükköket lehet látni, hogy méltán kiemelkedő játékosok, de ami az egész mögött van, az engem inkább megijeszt. Az a napi kb. 8 óra játék (kinek mennyi), szinte egy ültő helyükben csak a a képernyőt bámulni, az rettenetesen megerőltető szinte minden szempontból. Erre rájön az a stressz, ha nem lesznek felkészültek a soron következő bajnokságra… No ez aztán tényleg nem én vagyok.

Persze jó játszani, és eredményt felmutatni, amíg tényleg ott van a játékélmény. A Mario Kart Wii-ben például azt csinálom, hogy meglegyen minden bajnokságban a 3 csillagos összeredmény. Hiába van meg 2008 óta a játék, ez az eredmény hiányzik. És nem is könnyű, emlékszem, hogy már amikor sikerült mindegyik bajnokságban elérni a két csillagos teljesítményt, már azt is nagy eredménynek tudtam be. Nem is tudom már, hogy az egyik Nintendós ismerősöm hogy fejezte ki magát, amikor elérte a 3 csillagot, nagyjából annyi a lényeg, hogy azért alaposan ráment az idegrendszere, mire sikerült megszerezni. Ezért sem hajtottam feltétlen a legjobb teljesítményért. De most úgy voltam vele, hogy miért is ne? Pár napja elővettem a játékot, megnéztem, hogy állok, és hát igencsak meglepett, amikor láttam, hogy még 50cc-n is hiányzik egy bajnokságnál a 3 csillagos összteljesítmény. Gyorsan betömni a fekete lyukat! Ez szerencsére könnyen ment, viszont a 100cc már nagyobb kihívás. Megszerezni a maximális 60 pontot semmiség, ezt gyorsan hozzáteszem, de a Mario Kart Wii-ben a maximális pontszám még nem minden. A banánhéjat, és a teknőspáncélt magunk mögött tartva ugyan részben védettek vagyunk a hátulról érkező támadásokkal szemben, de a kék teknőspáncéloktól szinte semmi nem véd meg. Igazából az ilyen kivédhetetlen támadások miatt sem érdemes idegeskedni a játékban. Ha pedig elfogadom, hogy csak egy bizonyos eredményre vagyok képes, azon belül mindent megteszek, amit tudok, akkor lehet örülni az ilyen eredménynek is.

img_20200310_175319

Aztán jön a többi szépen, sorban. Nagyon remélem, hogy én meg tudom úgy csinálni, hogy ne menjen rá az idegrendszerem. Most is érzem, hogy ugyan nagyon szeretek játszani, de az az 1 óra, amíg játszottam a Mario Kart Wii-vel, az túl sok volt nekem. Úgyhogy lassan lesz meg a 3 csillag, de megmarad a játékélmény.

Bizony, bizony, a Wii U-m német, ahogy a Nintendo 3DS-em is. Átállítottam hollandra, ha már tanulom a nyelvet, de sok játékban nincs holland nyelv, azok akkor angolul vannak. És mivel így nem szolgálja érdemben a nyelvtanulást, ezért visszaállítottam németre.

A Donkey Kong Country Returns 3D-vel meg leginkább úton játszok. Bár a busz meglehetősen problémás, mert ha éppen abba az irányba megy, hogy rásüt a kijelzőre a nap, akkor kénytelen vagyok leállítani a játékot, mert egyébként semmit nem látok. És egy ilyen nehezebb, kifejezetten nagy ügyességet igénylő játéknál bizony előny látni, hogy mit csinálok. Egyébként a hangulat nagyon ott van. Pont az a nagyon jó a Donkey Kong Country Returns-ben, hogy sikerült a klasszikus Donkey Kong Country hangulatvilággal egy teljesen új játékot alkotni. Így élmény a játék. És azért is fogalmaztam úgy, hogy nehezebb, mert amúgy nem kifejezetten nehéz a játék, csak nagy ügyesség kell hozzá, és precíz irányítás. Sokszor fordul elő, hogy az ügyetlenségem, figyelmetlenségem miatt halok meg, nem azért mert egyszerűen lehetetlenség azon a részen átmenni. De mivel jól ki van találva a nehézség, emellett eszméletlenül hangulatos, ezért igazából nem zavar, hogy meghalok, mert nagyon élvezem a játékot. De hogy mennyire nem törekszek a tökéletességre, az jó jelzi, hogy a 5. világot kezdtem el, tehát elértem a játék felét, és a mentésem 37%-on áll. Általában úgy csinálom, hogy először végigviszem a játékot, ahogy tudom, és utána visszamegyek, és pályánként megszerzek mindent, hogy a lehető legközelebb legyek a 100%-hoz, de adj isten, elérjem.

Remélem megmarad addig a lelkesedés, hogy a Mario Kart Wii végre meglegyen 100%-osra, illetve végigvigyem a Donkey Kong Country Returns 3D-t.