Az első utazás Budapestre


Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

Német nyelvvizsga + A Silla királyság ékköve


Mielőtt elkezdeném a mondandómat, egy érdekesség: Kaptam ma Nintendo hírlevelet, ahol a téli olimpia örömére hirdetik az új Mario & Sonic olimpiai játékot, és az egyik képen, ahol Worldwide ranking látható egy “érdekes” ország áll az első helyen:

Worldwide VSSzinte zavarba ejtő.

Ma volt a német nyelvvizsga. Öröm, boldogság, könnyűnek éreztem, szerintem sikerülni fog. A teszt mondjuk bizonytalan, de mivel nincs ott minimum, ezért talán nem olyan nagy gond, ha átszámítás után is 0 pontot kapok. Effektíve igyekeztem úgy készülni, hogy a többi három feladatrészben összesen 17 pontot veszítsek, így meglenne a 60%. Valentin nap és az influenzajárvány jegyében készült a feladatlap, ami nem csoda, hiszen mindkét téma aktuális. A németről magyarra fordítás szólt az influenzajárványról. A sok szóismétlés miatt nem volt annyira nehéz, és a magyarra fordítás egyik nagy előnye, hogy nem kell foglalkozni a stilisztikával, hiszen csak tudunk már magyarul mondatot alkotni. Ami gond volt nálam gyakorlás közben, az a mondatok esetleges totális félreértése. Többször előfordult, hogy lefordítottam egy mondatot, de az valahogy nem passzolt a többi szöveghez, pedig az akkori legjobb tudásom szerint jól fordítottam le. Az Akadémiai kiadós írásbeli nyelvvizsga könyvének hátuljában benne van a megoldás (inkább tipp, hogy érdemes fordítani), és teljesen másképp volt megfogalmazva a mondat. Annak alapján logikusabbnak tűnt, persze a megoldást látva jobban át tudom látni a német mondatot. Most a nyelvvizsgán is volt egy-két kisilabizálhatatlan mondat, de szerencsére a döntő többségét könnyű volt lefordítani. Aztán a levélírás. Itt két levél közül lehetett választani, az egyik hogy fogalmazzam meg az egyik külföldi barátomnak a véleményemet a szerelemről, házasságról és a párkapcsolatról. A másik pedig, hogy új iskolába, munkahelyre kerültem, és hogy véleményezzem a helyet, munka(osztály)társakat, és hogy min változtatnék. Az elsőt választottam, túl is mentem a szükséges 17-20 soron, de csak úgy jöttek belőlem a gondolatok. Nem álltam meg nagyon, gördülékenyen tudtam írni. Talán jobb a baráti levél. A hivatalos levélnél az a gond, hogy sok sablonmondatot be lehet írni, így végül is attól nem teszel jobb nyelvtudásról tanúbizonyságot, hogy hivatalos levelet írsz. Végül pedig a szövegértés. Adott a szöveg németül, és a kérdésekre kellett magyarul válaszolni. Valentin nap története, kialakulása, Szent Bálint története, valamint Júnó istennő kapcsolata a Valentin nappal. Szerencsére könnyű volt a nyelvezet, és a kérdésekre sem volt nehéz megtalálni a választ. Beszámoztam a válaszokat, remélem, nem lesz probléma, hogy nem sorrendben válaszoltam, hanem ahogy megtaláltam a helyes válaszokat, ugyanis a kérdések sorrendje nem feltéten követi hűen a szöveg sorrendjét, és abban a sorrendben adtam meg a válaszokat, ahogy az írásban megtaláltam. Nem biztos, hogy jó módszer, de én úgy csinálom, hogy előbb elolvasom a kérdést, és annak függvényében kezdem el olvasni a szöveget, hogy mikor találom meg a választ. És ahogy megtaláltam, úgy írom is le. Ez akkor jó, ha nagyon gyorsan akarunk kész lenni vele, de azt szokták javasolni, hogy először a szöveg egészét olvassuk el, hogy átfogóan megértsük, hogy miről szól, és aztán válaszoljuk meg a kérdéseket. Ez a bölcsebb, de az én módszeremmel is átfogóan megértettem a szöveget, de azért nem tartom követendőnek, mert azt az érzetet kelti, hogy na, csak végezzünk már a szöveggel.

Alapvetően könnyebb az Origós nyelvvizsga, jól jártam vele. Most, hogy láttam két különböző nyelvvizsgát, van összehasonlítási alapom. Ugye novemberben Telc-eset csináltam. Erről több helyen is olvastam meg hallottam, hogy nagyon nehéz, csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudsz, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne sikerüljön… Én ezt másképp látom. Tény, hogy nagyon nehéz, egyben legdrágább nyelvvizsga, de a Telc más módszerekkel méri fel a nyelvtudást. Ők nem arra kíváncsiak, hogy nem tudsz-e szólalni középszinten, hanem arra, hogy mennyire tudod használni a nyelvet. Na meg hogy mennyire ismered, mivel más módon van náluk a szövegértés. Adott az egy oldalas szöveg, 5 kérdés, és 3 válaszlehetőség. És szinte mindig volt arra példa, hogy legalább 2 válaszlehetőséggel találkoztam a szövegben, rosszabb esetben mind a hárommal. És nekünk azt kell megtalálni, amelyik a leginkább igaz. Nem is biztos, hogy 100%-ban igaz az az állítás, lehet, hogy csak 80%-ban, de a 80%-osat kell megjelölni. Arról nem is beszélve, hogy nem is azokkal a szavakkal vannak megadva a válaszlehetőségek, hanem rokon értelműekkel. Így a Telc-et én inkább azoknak ajánlom, akiknek magabiztos B2-es szintű tudásuk van nyelvből. Én maradok az Origósnál, nekem az szimpatikusabb. Majd itt teszem le az angolt, és majd ha eljutok oda, akkor a japánt is.

De nem teszem le a lantot német nyelv terén. Nagyon le vagyok maradva az Unterwegs könyvvel, és szeretném folytatni. Akkor fogom elmondani magamról, hogy tudok németül, ha az Unterwegs Neu B után meg tudom csinálni a Grünes Licht-et is. Amúgy amikor utoljára voltam az Alexandrában, meglepve láttam, hogy nincsenek ott az Unterwegs tankönyvek, és itthon láttam, hogy a weblapjukról is leszedték. Már csak a Neu B tankönyv és munkafüzet hiányzik, így valószínűleg sietni kell a beszerzésével, a Libriben láttam, hogy van még könyvesboltonként egy pár. Meg most már szeretném megint elővenni a japánt, csak az a bajom, hogy elvesztettem a tankönyv hanganyagát… Most ezért vegyem meg még egyszer a könyvet? … Nem olcsó, 7.000 forint, de abba legalább benne van a könyv, szószedet és a CD. Igen, a Dekiru-ről van szó.

A sikeresnek jósolható nyelvvizsga örömére megleptem magam egy könyvvel: A Silla királyság ékköve. Nem hiszem, hogy beszélnem kell arról, hogy az utóbbi időkben mennyire belezúgtam a koreai történelmi sorozatokba, és meglepődtem, amikor néhány hónapja spontán rábukkantam az egyik sorozat könyvkiadására magyarul. A Silla dinasztia történelmében korántsem vagyok annyira jártas, mint a Csoszon dinasztiáéban, de a Korona hercegét is úgy kezdtem el nézni, hogy semmit nem tudtam a XVIII. századi koreai történésekről. A Vad Virágok Könyvműhely adta ki a könyvet, és meg kell hagyni, nagyon szép kiadás. Igényes borító, és a betűtípus is tetszik. Gondoltak azokra is, akik nem ismerik annyira ezt a történelmi időszakot, részletesen bemutatják a szereplőket, és van egy kapcsolati tábla is, hogy jobban átlássuk, hogy ki kihez hogy viszonyul. Egyelőre az előszavakat, és a szereplők ismertetését olvastam el, de biztos, hogy nem marad elolvasatlan. A sorozat forgatókönyvírója, a könyv írója, és a fordító is megírta előszó formájában a saját gondolatait.

Vevő lennék a többi koreai sorozat könyvére is, ha egyáltalán létezik ilyen, fordítsák le magyarra. DVD-n biztos nem fog megjelenni, miután újabb amerikai sorozat kiadásokat sem nagyon látok már. Meg se jelent az az egy amerikai sorozat, amit szeretek: Xena: Warrior Princess. Néztem annak idején a TV2-n, és szerettem. Csak aztán, ahogy véget ért, szinte teljesen kiesett a tudatomból, és csak nemrég jutott eszembe, ahogy forgattam az 576 Konzol számokat, és eszembe jutott, hogy az 1999. novemberi számának címlapján Xena látható, ugyanis PlayStation-ön is megjelent játék. Van Nintendo 64-re is, de az verekedős játék, míg PSX-en kalandjáték van. Játszottam a N64-es játékkal régen, nem rossz, de nem nehéz jobb verekedős játékot találni. Most “magán úton” ismét elkezdtem nézni a sorozatot, és most is élvezem. Nagyon jó színésznőt választottak ki Lucy Lawless személyében, hihetetlen erős kisugárzása van, alkalmas egy ilyen erős jellemű nő alakítására. Gabrielle-t is szerettem, nemrég találtam egy mostani képet Renee O’Connor-ról, mintha semmit nem változott volna, nagyon hasonlít a sorozat-béli énjéhez, pedig már 15 év is eltelt. Szívesen nézném eredeti DVD-n a sorozatot. A magyar hang nekem nagyon tetszik.

Amúgy összeírom magamnak az 576 Konzol teljes, részletes tartalomjegyzékét magamnak Word-ben, ezért foglalkozok most ennyit a magazinnal. És az egyik játék nevét mindig félreírtam: “Duke Nukem: Time to Kill” helyett “Duke Nukem: Time to Kiss”-t írtam. FPS-szerelmes játéknak elmehetne…

Super Tennis eredmények és egy kis nosztalgia


Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^’ Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

sm4e_bign_profileMSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^’ Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

  1. supermario4ever(8678)
  2. V-ADi(4769)
  3. Truner(2810)
  4. Matilda Mattise(2080)
  5. Link(1949)
  6. András.(1908)
  7. Kamo(1513)
  8. mychael(1477)
  9. Norbi(1441)
  10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? ;) Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

576website2004Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

576website2006És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

lastfm20090714Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:

lastfmlistens20090714Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Zorán_2000Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

Közelgő megmérettetés


Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire… Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja “fedeztem fel” magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. :) Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, kúniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. :D

Újra Budapesten


Remélhetőleg most már végleg. :) Bár ezért még nekem is sokat kell tennem. Tegnap délután, a tervezettnél egy nappal hamarabb jöttem haza, mert ma megyek állásinterjúra az Euronics-ba. A mai pénz sem vész el, ugyanis ki fogok iratkozni mindegyik diákszövetkezetből, ahova beléptem, és visszakapom a részjegyet. Mivel ma jár le a diákigazolványom, ezért már nem vállalhatok több diákmunkát.

Egyébként szerettem Békéscsabán dolgozni, az utolsó héten már ugyanazt az adatrögzítést csináltam, mint Pesten (JAFO 2), és ért egy párszor meglepetés, hogy bizonyos dolgokat másképp kell rögzíteni, és elmondtam, hogy Pesten hogy volt, néztek egy párszor nagyot. Nem untatnék senkit, hogy mi volt másképp, de Pesten kicsit “bérorientáltabban” csináltuk, mivel teljesítménybéres volt. Kedvesek voltak az ott dolgozók, jókat beszélgettünk, remélem a “normál” munkahelyemről is hasonlóan pozitív véleményem lesz.

És sikerült megoldani a Princess: Mediterrán CD berippelésének problémáját, a munkahelyi gépen tettem meg, így már az is megvan 320 kbps mp3-ban. Különben van még egy-két írott DVD, amit nem akar bevenni a laptopom, ilyenkor azt csinálja, hogy megforgatja egy kicsit, megáll, megforgatja megint, megáll, ismét megforgatja, végleg megáll. Hogy mitől lehet ez, nem tudom. Egyébként nagyon jó hallgatni a Princess dalokat ismét, örömmel jelenthetem, hogy kiállta az idő próbáját. Azok a dalok, amik akkor is kedvenceim voltak, most is nagyon szeretem, ajánlanám őket:

  • Ír partokon
  • Titkok
  • Carmen Nyitány
  • Vihar (négy évszak)
  • Szerelmes szultán
  • Oázis
  • Que Rico el Mambo
  • Tűztánc
  • Hárem
  • Rókatánc
  • Brasil
  • Bahrein

Amikor annak idején sokat hallgattam őket, mindig mosolyogtam, mert ezek közül sok csendült fel a Tom & Jerry-ben. Például az egyik legemlékezetesebb, a Magyar Rapszódia, aminek egy teljes részt “szántak”. Az volt az a rész, amikor Tom zongorahangversenyt adott, és Jerry otthona a zongora volt.

És akkor japán zene is. Jó szívvel ajánlom angela: KINGS kislemezét, a címadó dal egyszerűen fantasztikus lett. Tipikus angela feeling a legjobbak közül. A B-side track már nem lett ennyire jó. És kíváncsiságból meghallgattam az Arashi: Popcorn című legújabb albumát, mert a tavalyi Beautiful World album kifejezetten tetszett. Hát itt csak félig pattogtatták ki a kukoricákat, egyhangúak, és unalmasak lettek a dalok.

Tegnapelőtt és tegnap ünnepelte az 576 bolthálózatának 20. évfordulóját. Ennek örömére az összes játékukra 20+5,76% kedvezmény volt, ami még a használt játékukra is érvényes volt. Tegnap este, amint a Határ útra értem, bementem az Europark-ba, ugyanis ott volt New Super Mario Bros. 2 használtan, és azon az áron vállalható lenne nekem, de már elvitték. Igazából érdekes, mert a trailerek nem nagyon villanyoztak fel, és kipróbáltam a 3DS Hungary találkozón, és valahogy nem hozott lázba. Semmi újdonság nincs a játékban, és az, hogy minden érmévé változik, és egy pályán akár több ezer érmét is össze lehet gyűjteni, az szép, de ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle hangulatilag, mármint, amit láttam belőle. De az volt az érdekes, hogy tegnapelőtt, amint értesültem erről az akcióról, és elkezdtem kalkulálni a New Super Mario Bros. 2-vel, egyből elkapott a Mario feeling, és szerettem volna megvenni a játékot. Nem utolsó sorban hátha megszeretem a játékot. De már elvitték. Nem bánom, de tényleg, mert legalább megmarad a pénz. Amúgy készültem is:

Hivatalos oldalon menő háttérképek vannak. Egyébként még Miyamoto-san is úgy nyilatkozott a játékról, hogy egyfajta önirónia. Az önirónia akkor ütött volna igazán, ha erre is legalább 9 pontot adnánk, nem 7-et.

Három akciós magyar CD


Voltam ma a WestEnd-ben, és szétnéztem a Media Markt-ban, és van egy pár korábban Sony által kiadott CD akciós áron, 750 forintért, vettem is hármat.

Akik ismernek, azoknak furcsa lehet a Ganxsta Zolee CD. Nos igen, annak ellenére, hogy a stílusa nem kompatibilis az enyémmel, mégis iszonyúan tetszik amit csinál. Pedig nem szerettem őt mindig, az elején kifejezetten utáltam, hogy beszélhet valaki trágárul az az embereknek? Akkoriban volt nagyon híres a Keleti oldal, nyugati oldal dala. Később, a bátyám megvette a Helldorado CD-t, és többször hallgatta a jelenlétemben, és megtetszett. Olyannyira, hogy többször kölcsönkértem, hadd hallgassam. És teljesen megszerettem, amit csinált, mert egyrészt felfedeztem, hogy mekkora tehetség, másrészt meg megtanultam megkülönböztetni, hogy mi az, amit komolyan kell venni tőle, és mi az, ami poén. Például, ahogy a nőkről beszél, 13 éves fejjel felértem, hogy biztosan nem éli úgy az életét, ahogy elrappeli a lemezein, hogy minden éjszaka vadássza a csajokat, meg nem él alvilági életet. De nagyon nagy tehetség, és néhány dalban úgy rappel, hogy az kifejezetten nevetésre ingerel, azokról tudtam, hogy nem kell komolyan venni, de vannak dalok, ahol a barátság jelentősségéről beszél, azok teljesen komolyak. És később a Csaba Centerben, az Alexandrában, ha nem is olcsón, de úgy fogalmaznék, hogy elfogadható áron megtaláltam az összes albumát kazettán, és összegyűjtöttem őket. A maxikat is megtaláltam, tökre örültem neki. Mostanában annyira nem hallgatom, de néha előveszem, a kazettái is megvannak, és néhányat CD-n is megvettem azóta.

Az Ákos CD-n nagyon meglepődtem, hogy megtaláltam olcsón az egyik legnagyobb CD-jét. O_O Pedig az összes albuma még ilyen 3.000-4.000 forintos áron van, mert a mai napig nagyon kelendőek, ehhez képest nagy változás ez a 750 forintos ár. De örömmel vettem meg. Ez az egyik legjobb albuma. Én nem vagyok annyira radikális véleményen, hogy ez az utolsó normális albuma, hogy de hogy utána átment egy stílusváltáson, az tény, ami nem is volt annyira rossz, mert nekem még az Ikon is nagy kedvenc. Sokkal inkább azt sérelmezem, hogy az Új törvény albumtól  kezdve teljesen nyilvánvalóan politikai indíttatásúak a dalszövegeinek többsége. Pedig most is tud jó dalokat írni. De az tény, hogy a csúcs a ’90-es években volt. Ezt az albumot is most jó újra hallgatni, ezek a dalszövegek teljesen mások voltak. Nagyszerűek, én mindig Sztevanovity Dusánhoz hasonlítom a képességét, de mégis Dusánt egy okból jobban szeretem: Ákos Indiántáncos dalszövegei nagyon elvontak, meg lehet érteni, hogy miről akar énekelni, de olyan érzésem van, mintha csak a kiválasztottak érthetik meg, hogy miről is akar valójában énekelni. Dusán szövegei meg ehhez képest sokkal szélesebb kör számára érthető, és mégis annyira professzionálisan fogalmazza meg a gondolatait a világ dolgairól, hogy öröm minden egyes alkalommal hallgatni, és az előző rendszerben íródott dalszövegek is valahol most is aktuálisak.

Ha Ákos, akkor természetesen a Bonanza Banzai is jöhet. Örültem ennek a CD-nek. ^^ Egyébként az együttest eléggé későn ismertem meg komolyan, 2001-ben, ezek közül is a Jóslat volt az utolsó, amit először hallgattam meg, egyben a legnagyobb hatással volt rám. 2001 őszén, gyakorlatilag pont életem egyik legrosszabb korszakában találkoztam ezzel az albummal, emiatt még jobban depresszívnek éreztem ezt az albumot. Olyan dalokkal, mint a Csak a dal, és az Evelyn Roe, ezekre a mai napig nagyon fejemben van, és mindig meghűl bennem a vér, amikor eszembe jutnak, nagyon-nagyon szépek, és nagyon szomorúak. Éppen most hallgatom ezt az albumot, ma már azért egy kicsit egy másabb, de visszajönnek azok az érzések. Nagyon élénkek az emlékeim ebből a korszakból, de ma már egy kicsit más színben látom. A 2001-2003-as időszakban volt egy depressziós korszakom, és azért volt jó megélni, mert tudom, hogy mennyire rossz volt az, és a mai napig, ha baj történik, akkor eszembe jut, hogy milyen volt az, és attól nem jutok előre, hogy teljesen magamba roskadok, ezért van az, hogy felveszem a harcot a megmérettetések ellen, és hát itt vagyok. ^^ De azért most az albumot is más hallgatni, annyira nem tartom már depresszívnek, bár ez a Térj vissza című dal, ahol most tartok, ez pont nagyon kellemes. De már előre várom a 9. tracket. Jól esik hallgatni olyan albumokat, melyeket régen szerettem.

Egy kis Nintendo is álljon itt, ugyanis megjött a vaterás rendelésem, egy Club Nintendós újság, és 576 KByte melléklet. A Club Nintendo magazinnak nagyon örültem, mert exkluzív-értéke van számomra. Az alul látható két kártyát azt nem most kaptam, azok még nagyon-nagyon régiek, 1993-ból valók. Csak azért fényképeztem le, mert a kártyák hátoldala egy levelezőlap, amit, ha visszaküldünk, az osztrák Stadlbauer-nek, akkor Club Nintendo tagok lehettünk, és nem tudom, hogy milyen kedvezményekkel járt, de a Club Nintendós újságról már akkor is tudtam, és nagyon szerettem volna megszerezni, de sajnos nem lehetett. De most megtaláltam ezt, és nagyon örülök neki. ^^ 1993. februári, van benne Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Sim City, és Super Mario Kart, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mindegyik cikk több oldalas, végigjátszások, leírások, és grátiszként Super Mariós képregény. Szerepel benne Megaman, és Wario is. Élvezet volt olvasni, én megint imádom a német nyelvet! :D Ugyanis én németül kezdtem el tanulni 2. osztályban. Az ok egyszerű: Minden Super Nintendós papír, és a dobozon az írások is német nyelvűek voltak, és érteni akartam, hogy mi van odaírva. És meg kell mondjam, szerénység nélkül, nagyon jól ment általános iskolában a német, szinte végig ötös voltam belőle. Aztán gimnáziumban minden megváltozott. Ugyanis az ottani német tanár fiatal, kezdő volt, és nem volt rendszer a tanításában, és úgy összekutyulta az egészet, meg megutáltatta velem a német nyelvet, hogy nagyon sokat felejtettem azóta. Viszont mostanában egyre gyakrabban kacérkodok a gondolattal, hogy megint elővegyem a németet, akár a “Wie heißt du?”-ig visszamenőleg. Szeretném tudni a nyelvet, mert ki tudja, mikor jöhet jól. Egy ilyen újság elolvasásához biztosan.

Költözésük mindent letarol


Még nyáron megnyílt az Árkádban az 576 új üzlete, és már akkor mondták nekem, hogy a régit bezárják. Amit sajnálok, mert azért kötnek oda emlékek. Az év végével zárják be, és tegnap voltam ott, és vicces képpel illusztrálták a költözésüket:

Az 576 költözik, és mindent visznek, ami az útjukba kerül!

Mondtam, hogy Mario a videojátékok szimbóluma. :D Ha valaki ránéz, akkor tudja, hogy ez egy videojáték szaküzlet.

Ha már plakát, akkor lefényképeztem a Zorán koncertről készült plakátot:

Zorán koncert plakátja

Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni, de jó szórakozást mindenkinek, aki ott lesz. :)