Személyes videojáték történelem


Néhány napja jutott eszembe, hogy már 9-10 éve nyilvánulok meg videojátékos közegben az interneten, de arról soha nem írtam komplexen, hogy lettem videojátékos, hogy szerettem meg a Nintendót. Pedig lenne mit mesélnem, és azt gondolom, hogy sokan megértenék, hogy miért úgy játszok, ahogy. Meg hogy egyáltalán hogy indult el az egész. Lesz szó a közösségről is, úgyhogy több napi hideg élelmet elővenni, nagyon hosszú írás következik.

A ’80-as évek második felében indult el a történet, amikor már lehetett járni Bécsbe vásárolni, ezt a szüleim is kihasználták, és vettek egy Commodore+4-es számítógépet. Ez volt a legelső olyan szerkezet, melynek köszönhetően TV-n játszottam. Sokáig csak bátyámat figyeltem, majd olyan 1991-től, 5 évesen kezdtem el magamtól is játszani. Két nagy kedvencem volt, ezek körül az egyik magyar játék, Menekülés volt a neve. Még a név is rémlik Szőlősy György játéka 1986-ból. A játékban egy egeret irányítunk egy labirintusban, az a lényege, hogy a macskákat kikerülve megtaláljuk és megegyük az összes sajtot. Vannak különleges, villogó sajtok is, ez majdnem olyan, mint a Mario játékokban a csillag. Extra gyorsak leszünk tőle, a macskák megállnak, és áthajthatunk rajtuk, ők pedig eltűnnek. Ezt úgy dekódoltam magamban annak idején, hogy az egér eszi meg a macskákat. Persze aztán visszatérnek, ha elmúlik a “varázssajt” hatása. Ha megettük az összes sajtot, akkor meg kell találni az egérlyukat, azzal megyünk tovább a következő szintre, ahol eggyel több macska van. Egy macskáról indulunk, és 20 a maximális. Érdekesség (most már azt mondom, hogy a programozás miatt lehetett), hogy egy macskánál nagyon gyorsan ment a játék, aztán 20-nál már nagyon lassan. Gondolom, nehezen bírta el a játék, de hogy mire képes a gyermeki fantázia, annak idején azt gondoltam,  hogy 1 macskánál egy fiatal kisegeret irányítunk, 20-nál meg már egy öreg, lassú egeret. Ha “összetalálkozunk” a macskával, megeszi az egeret (konkrétan mozog a szája), és elvesztünk egy életet.
A másik nagy kedvenc angol nyelvű játék, Moon Buggy a neve. Ez egy nagyon érdekes harcos játék, soha nem felejtem el, hogy a tankot, akit irányítunk, kakasnak néztem, akinek kerekek vannak a lába helyén. Erről már tudok YouTube videót is mutatni.

Nagyon szerettem ezt a játékot, és ha belenéztek a videóba, láthatjátok, hogy ez a játék (is) nagyban segített abban, hogy megtanuljam az ABC-t. Az égből is támadnak ránk, mely természetesen végzetes, ha eltalál, emellett át kell ugrani a szakadékokat, később az aknákat, és lelőni az utunkba álló dolgokat, amikből még sem tudom kinézni, hogy micsodák. Az a lényeg, hogy nagy játékélmény volt, és nagyon örültem, amikor végig tudtam játszani.
Több érdekesség is fűződik a Commodore géphez. Magamtól tudtam, hogy mit kell beírni, hogy tudjak játszani. Ezért is vagyok úgy, hogy nem kell feltétlen elítélően beszélni arról, hogy a mai kisgyerekek hogy tudják kezelni az okostelefonokat, táblagépeket, hiszen amikor én kicsi voltam, számomra is evidens volt a TV, vagy jelen esetben egy korabeli számítógép kezelése. Az, hogy micsoda veszélyeket rejtenek a mai cuccok, az más téma. Ami nagyon érdekes volt, hogy volt olyan alkalom nem is egyszer, amikor nem azért kapcsoltam be a Commodore gépet, hogy játsszak, hanem hogy írjak rajta. Majd később erről fogok írni részletesen, de a lényeg az, hogy kisgyerekként csodaszámba vettek, hogy úgy mentem iskolába, hogy tudtam írni, olvasni és számolni. Írást persze úgy, hogy utánoztam a betűket, de tudtam, hogy mit írok. És a lényeg az, hogy volt olyan, hogy abban leltem a szórakozásomat a TV képernyőjét teleírtam szavakkal, sőt értelmes mondatokkal is.
Aztán volt még Atari gépünk is, az ezen játszható játékok nem maradtak meg bennem annyira, nem tudok kifejezetten kedvencről beszámolni, csak jókat játszottam rajta.

De aztán jött a nagy áttörés, az első igazán nagy hatás a videojátékos életemben, ez pedig Dévényi Tibor: Elektor Kalandor című műsora. Itt találkoztam életemben először azzal a piros sapkás, kövér emberkével, akit irányítanak, ellenségek fejére ugrik, gombától nagyra nő. Igen, ő volt Mario. Ami miatt nagy hatással volt rám, hogy sokkal több életet éreztem ebben a játékban, mint azokkal, amikkel eddig valaha is játszottam. Meg úgy az egész hangulata nagyon bejött. Innestől nem volt megállás, szinte teljesen áttértem a Nintendo világába. Viszont NES-em sokáig nem volt, csak úgy jutottam hozzá, hogy kikölcsönöztük a közeli videotékából. Videokazetták mellett játékokat és gépeket is lehetett kölcsönözni. Azon próbálgattam a szárnyaimat. Arra is emlékszem, hogy Super Mario Bros. 3 dobozos volt a gép, így legtöbbször azzal játszhattam. Leginkább az ehhez kötődő emlékek miatt szeretem ma is nagyon a SMB3-at, de persze ez nem lenne elég, ha maga a játék nem lenne ennyire jó.

A műsor ilyen volt:

NES-hez valójában csak jóval később jutottam hozzá, az első konzolom a Super Nintendo volt 1993-ban karácsonyra. Ennek is nagy emléke van, ugyanis 1993. december 19-én volt az utolsó Elektor Kalandor adás, akkor hirdették ki a nyerteseket, akik mehettek Miami-ba a… Disneyland jut az eszembe, de nem vagyok biztos abban, hogy az Amerikában ott van. Lehet, hogy “csak” egy utazás volt oda (és persze vissza is), bár tegyük hozzá, hogy az is nagyon szép. Ezt kapta az első 2 helyezett, a harmadik, negyedik helyezettek pedig egy Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendo konzolt kaptak. Ezzel a játékkal játszott a stúdióban az első 2 helyezett gyerek. Ha lehet, ez a pár perc csak még nagyobb hatással volt rám, mint az előző évek NES játékai. Nagyon boldog voltam, amikor 1993 karácsonyára ugyanazt megkaptam, amit a TV-ben láttam. Ehhez az élményhez kötődik az, hogy a Super Mario All-Stars minden idők legnagyobb kedvence nálam. És akkor ne is beszéljünk a végtelen játékóráról, amit ezzel a játékkal töltöttem egyedül, barátokkal. Ezekben is időkben nagyon drágának számított egy Super Nintendo játék, ezért nem volt nekem sok. Néhány éve vettem meg teljesben a Donkey Kong Country játékot, és 1995. november 4-ei dátumozással volt rajta 11.990 forintos árcédula, amikor az akkori minimálbér 15.000 forint körül volt… Ha arányosan akarnék számolni, akkor olyan, mintha ma egy játék kb. 75.000 forintba kerülne. Csak két további játékot kaptam hozzá, a The Magical Quest: Starring Mickey Mouse (1994. karácsony) és Hurricanes (1995. karácsony). Persze ez nem azt jelenti, hogy az egész Nintendo-világom csak ebben a három játékban merült ki, volt lehetőség továbbra is kölcsönözni játékokat. A videotékában idővel megszűnt ez a lehetőség, viszont nyílt Békéscsabán is egy 576 KByte üzlet a Jókai u. 6 szám alatt, ott is lehetett kölcsönözni. Csak két játék maradt meg bennem, a The Lion King és az Aero the Acrobat, de biztosan volt több is. Ami még hatással volt rám, az a német RTL-en látott Nintendo reklámok. Általános iskolában németül tanultam, és mivel szerettem (most is) a nyelvet, ezért ott néztem hétvégén reggelente a rajzfilmeket és a reklámszünetekben sok Nintendós reklámot láttam, melyek mind nagyon hangulatosak voltak. És akkor ne feledkezzünk meg a Super Mario kalandjai videokazettáról, ott láttam először Super Mario 3 rajzfilmet, az is olyan élmény volt számomra a hibái ellenére, hogy ha ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem. Régi szinkronnal nagyon jó nézni.

1996-tól viszont törés következett be, ugyanis lanyhult a Nintendo iránti érdeklődésem. Legfőképp azért, mert Békéscsabán igencsak kevés lehetőség volt játékokat beszerezni, ebben az évben zárt be az 576 KByte shop, meg ahol még lehetett kapni, ott igencsak drága volt egy játék. Így újdonság híján elkezdett nem érdekelni a Nintendo. Anyám ezt úgy dekódolta magában, hogy kinőttem a Nintendót, és 1996 decemberében eladta a Super Nintendót az egyik akkori munkatársa vette meg a gyerekeinek karácsonyra. A durva az volt. hogy megkérdezett erről anyám, és mondtam, hogy adja el… Ha ez nem sújt le visszamenőleg, akkor semmi.

Még a Super Nintendóval párhuzamosan játszottam PC-n is. Talán nem sokan néznék ki belőlem, de végigjátszottam egy pár FPS-t, mint például Wolfenstein 3D, Doom, Duke Nukem. Na tessék, 9-11 évesen lövöldözős játékokkal játszottam, mégsem lettem bérgyilkos. Különben is, bérgyilkosnak nevezzük azt is, aki megvonja az alkalmazottai fizetését. Arról ne is beszéljünk, hogy a Duke Nukem híres volt durva szövegéről. Így kezdődött a játék: “Azok a kib*szott idegenek leszedték a gépemet! Ezért most szétrúgom a s*ggüket!…” Mégsem beszéltem akkor csúnyán. Csak jót mosolyogtam ezeken a szövegeken. Nagyon érdekes, hogy volt egy játék, ami nemhogy magyar, de békéscsabai fejlesztés volt, ez az Észkerék volt. Ezt is megtaláltam YouTube-on:

Rengeteget játszottam vele, és nagyon élveztem, hogy ezáltal részese lehetek a Szerencsekerék vetélkedőnek. Nagyon érdekes volt még a gépi játékosok nevei: Rózsa György, Egri János és Vágó István. Mindhárman legendás játékvezetők. A beszólások is nagyon szellemesek voltak, és még azt tetszett, ha az egész játékot megnyertem, akkor mindig kaptunk valami nyereményt. De konkrétan pl. hajszárítót, turmixgépet, meg ilyeneket. Eleinte konkrétam azt hittem, hogy ezt postázni fogják, persze hamar kiderült, hogy e tekintetben is csak játék volt. Tele lettünk volna nyereményekkel, ha ezeket mind megkaptuk volna.
Meg amivel még sokat játszottam PC-n az a Worms és a Mortal Kombat. Hamar kiderült, hogy nincs sok érzékem a verekedős játékokhoz. Nyilván az alapdolgok mentek, de hogy gombkomcinációkkal speciálisakat lehet ütni, azok ritkán mentek. Viszont, volt olyan, hogy barát ellen úgy nyertem, hogy én vittem a normál ütéseket, rúgásokat, ő meg szenvedett azzal, hogy kihozzon valami speciális támadást. Sok kicsi sokra megy. Viszont a Worms-ot nagyon szerettem, azt nagyon éreztem, hogy kell játszani. A Super Nintendo után elsősorban a zene kezdett el érdekelni. Na nem zeneszerzés, meg hangszerek, hanem a zenehallgatás. Hosszú órákon képes voltam zenét hallgatni, ismertem az aktuális számokat, és rengeteget hallgattam őket rádiókban, néztem TV-ben a videoklipeket. Mai napig az 1997-es évet tartom magyar zene tekintetében a legjobbnak.

1999 elején kezdtem hiányolni a Nintendót megint. Ez idő alatt is néha kapcsoltam a német RTL-re, és láttam a legújabb Nintendo játékreklámokat, de jóval ritkábban voltak a PlayStation térnyerése miatt. De azt azért éreztem, hogy az a Mario játék, ahol Mario megragadja Bowser farkát, elforgatja, és bombának hajítja, az nem lehet rossz játék. Kezdtem emlegetni otthon megint a Nintendót, de csak azt mondták, hogy most már kinőttem belőle. Szerintem ezt sokan megkapták, akik Nintendóval játszanak / játszottak. Nem ment könnyen, de nem adtam fel. Főleg azért is kezdett visszatérni a videojátékos énem, mert ismét lehetőség lett játszani Békéscsabán, megnyílt az első használt videojátékos üzlet, Aster-X néven. Ide már jártam játszani. Itt volt alkalmam először Super Mario Kart-tal játszani. De nehezen ment, mire elértem benne egy valamire való szintet. Emlékszem, már amikor hetedik lettem és nem nyolcadik, már akkor örültem a fejemnek. Annak idején, amikor megkaptam a Super Nintendót, már akkor láttam a dobozán, hogy létezik egy Super Mario Kart nevű játék, de a képből nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi az. Abból indultam ki, hogy Kart -> valami kártyajáték lehet. De hogy létezik olyan, hogy gokart, olyanról nem is hallottam. Úgyhogy sok játékkal jóval később ismerkedtem meg, mint amikor megjelent. Például az első komoly Super Mario World-ös élményem is ekkorra tehető. Láttam régen a Három Kívánságban (figyeljétek az M3-at, mert hamarosan jönnek a Nintendós adások!), hogy játszanak Super Mario World-del, meg nagyon örültem neki, de nem nagyon feszegettem a témát. Ebben az időben, nemcsak az újonnan nyílt konzolboltban volt lehetőség játszani, hanem az egyik üzletházban nyílt egy használt bizományi műszaki bolt, ott volt egy eladó Super Nintendo, oda jártam szinte minden este játszani. Itt játszottam sokat a Super Mario World-del. Na meg hamarosan eljött az idő, hogy ismét otthon játszhattam, 1999. július 18-án kaphattam újra Super Nintendót, a Super Mario All-Stars pakkos dobozzal, viszont a Super Mario World játékot tették mellé. Volt pár álmatlan éjszakám ezekben az időkben. Meg már ekkor is a használt játékok jóval olcsóbbak voltak, így igencsak megszaporodtak a SNES játékok. PC-n még ekkor is játszottam néha, a Croc volt a legnagyobb kedvenc.

Mivel a helyi konzolbolt hamar nagyon népszerű lett, így a jóval több játékkal volt lehetőségem játszani. Először élőben Nintendo 64-et csak 1999 végén láttam és játszottam. Akkor azonnal a Mario Kart 64 rabja lettem. Rengetegszer jártam oda, fizettem a játékos órákért, nagyon szerettem. Hanyagoltam is a Super Nintendót, annyira az utódjának hatása alá kerültem. Persze nem annyira mint néhány évvel előtte, hiszen lett otthonra Super Mario Kart-om 1999 szeptemberében (ezek mind jegyezve vannak) és 2000. januárjában újra lehetett Super Mario All-Stars játékom, ekkor már az eredeti dobozával. Az az érdekes, hogy ugyanaz a doboz van meg és nagyon jó állapotban. Nintendo 64 még inkább az ára miatt nem lehetett nekem, de erre sem kellett sokat várni, 2000. április 18-án kaptam egy nagyon kedvező ajánlatot, és Nintendo 64 tulajdonos lettem Super Mario 64 játékkal. Ez újabb álmatlan éjszakákat, és végtelen játékélményeket hozott magával. Majd jött a Mario Kart 64, és a még végtelenebb játékélmények. Ekkor sokszor jártam át az egyik gyerekkori barátomhoz, és a testvéreivel együtt rengeteget játszottunk közösen. Ami igazán vicces volt a velük való játékban, hogy mindig kommentáltuk a Mario Kart 64 aktuális eseményeit, hogy a karakterek neveit betegséggel helyettesítettük be. Amire emlékszem, például Mario volt tüdőgyulladás (piros felsőruházata miatt), Toad volt hímlő, Bowser volt pattanás Peach volt Kolera, Wario volt sárgaláz. És így mondtuk, hogy “És tüdőgyulladás megelőzte hímlőt, de pattanás keményen kiütötte őt!” ezeken jót derültünk. Ebben az évben vettem meg az addigi legdrágább játékot, a Mario Golf-ot Nintendo 64-re, 16.000 forint volt. Egy játékért sem fizettem ennyit korábban, és később is jó sokáig. De egyáltalán nem bántam meg, mert nagyon szeretem ezt a játékot. Aztán 2001-2002 között úgy fogalmaznék, hogy standard aktív játékom volt.

Hogy egy szó sem esett a hordozható gépekről? Egyértelmű az oka, a Game Boy teljesen kimaradt az életemből. Először 2002. karácsonyára kaptam Game Boy-t, a régi, eredeti gépet, hozzá Mario & Yoshi játékkal. Nagyon szerettem, meg végre játszhattam kézikonzolon, viszont már a Super Nintendo idejében tudtam a Super Mario Land sorozatról, és ezeket nagyon hiányoltam. Ami nagyobb áttörést hozott bennem kézikonzolok tekintetében, az a 2003. karácsonyára kapott Game Boy Advance, és a hozzá kapott WarioWare, Inc. játék. Arra emlékszem, hogy még karácsony előtt le volt árazva sárga címkével a Game Boy Advance, és két színben volt ott kapható: Fehér és átlátszó rózsaszín. Én persze a fehéret akartam, de mire oda jutottunk, hogy megvehetem magamnak, már csak a rózsaszín maradt. De legalább vadonatúj volt, fóliás és minden. A WarioWare már sokkal komolyabb játék volt, valahogy úgy tudom még most is jellemezni, hogyaz a fajta játék, ami észrevétlenül magával ragad. Nagyon sokat játszottam vele. Hosszú évek után először komolyan NES konzollal játszani csak 2004-ben volt lehetőségem. Kicsit homályos ez az emlék, de úgy rémlik, hogy a gimnáziumban az egyik akkori iskolatársam (2-vel lejjebb járt nálam) szeretett játszani, és úgy rémlik, hogy neki volt NES-e. Még az is dereng, hogy többször kérdeztem tőle, hogy biztos, hogy szürke kazettája volt, és nem sárga? Ugyanis köztudottan Magyarországon sokaknak a Nintendo a piacon kapható hamisítványokban merült ki. És döbbenten láttam, hogy tényleg szürke kazettája volt, csak a matrica háttere volt sárga, ugyanis az a Super Mario Bros. 3 játék volt. És rémlik, hogy kölcsönadta nekem a gépét. De az biztos, hogy valahogy került hozzám kölcsönbe egy NES. Hát ezzel játszani hosszú évek után egy megvalósult álom volt. Saját NES-t venni csak 2005 nyarán volt lehetőségem.

Internetet először aktívabben 2004 nyarán kezdtem el használni. Még nem volt otthon internet, internet kávézóba jártam. Itt ismerkedtem először olyannal, hogy digitális kép, azokat le lehet tölteni, és óriási dolognak tartottam annak idején, hogy ezek a képek egy Pen Drive segítségével rákerülhetnek a gépemre. Főleg GameCube játékokról mentettem el képeket magamnak, ugyanis az sem volt sokáig, de nagyon szerettem volna. Kapható volt a Tescóban, de 74.990 forintért, és az rengetegnek számított akkor. Viszont többször álmodtam azt, hogy megveszem magamnak a GameCube-ot a Tescóban, de soha nem jutottam el a pénztárig. Nem is ott lett meg, hanem a csabai konzolboltból, ami ekkor már PSX Shop-ként működött. Amikor átvették a másik konzolboltot, akkor a Nintendo 64-gyel megszüntették a Nintendo forgalmazását, mondván, hogy nincs rá igény. De rendelésre hoznak Nintendo gépet, így jutottam hozzá 2005. májusában. Akkor Super Mario Sunshine-nal és Mario Kart: Double Dash!!-sal és 2 controllerrel vettem meg.

És itt új korszak kezdődött a Nintendós pályafutásomban, mondhatni, lassú leépülés után jött a második nagy törés. Ugyanis sehogy nem tudtam megszeretni a GC-t. 2005. júniusának végén volt lehetőségem először kijutni Angliába, ott vettem magamnak Mario Party 5-öt. És a három játék közül egyik sem tudta magát a szívembe lopni. A Super Mario Sunshine megyegetett, de aztán olyan szinten nehézzé vált nekem, hogy csak idegesítettem magam rajta, és az egész játék nem is motivált arra, hogy küzdjek a továbbjutásért. Rettenetes játékélmény volt. A Mario Kart: Double Dash!! és a Mario Party 5 sem tetszettek, mindkettejükről azt gondoltam, hogy sikeresen leépítették a sorozat nagy hírnevét. Ez volt az egyik ok, amiért elkezdtem kiégni, és úgy érezni, hogy a GameCube a Nintendo legrosszabb konzolja. A másik baj meg az volt, hogy azok a régi játékok amikben meg jó voltam, annyira jól mentek, hogy semmi kihívást nem nyújtottak nekem. Ezután volt az, hogy kb. fél évig szinte semmivel nem játszottam, semmi élvezetet nem nyújtott a játék, csak az unalomig begyakorolt irányításokat.

2005. decemberében kötötték be hozzánk az internetet, itt kezdődött el, hogy aktív lettem videojátékos fórumokon, elsősorban az 576 fórumon nyilvánultam meg. Nem ekkor ismertem meg a fórumokat, még áprilisban találtam meg az SG fórumot, és itt láttam meg először, hogy a Nintendo nemcsak gyerekek szórakozása, felnőttek is ugyanúgy beszélgetnek róla. Ennek nagyon örültem, mert a szüleim nagyon nehezményezték, hogy vettem GameCube-ot, már 13 éves koromban rám szóltak, azt már végképp nem tudták hova tenni, hogy mit akarok 19 évesen játszani. Nagyon jó volt nekem, hogy ezt megláttam, mert úgy éreztem, hogy meg lettem erősítve, és semmi gond nincs azzal, hogy játszok, mert sokan mások is így tesznek. De igazán játékos közösséggel beszélgetni 2006 elején az 576 fórumon kezdtem el.

És itt kezdett el kialakulni az a Nintendós társaság, amelyből a mi saját közösségünk nőtt ki. Először egy Metalsonic nevű srác került a képbe, majd jött márciusban Krisi is. Elkezdtünk felvenni egymást MSN-re, és közös beszélgetések segítségével kezdett alakulni a közösség. Ennek volt többek között foganatja, hogy létrehoztam 2006. március 19-én a Magyar nyelvű Mariós oldalt Hungarian Super Mario Fan Club címen. Ugyanis nagyon sok segítséget kaptam ismerősöktől, barátoktól, nekik is köszönhető, hogy beindult. Volt is látogatottsága, ugyanis sokan örültek annak, hogy létezik egy magyar nyelvű komplex Mariós oldal. 2006 nyarán kezdtem el Pestre járni, és a korábbi kiégést villámgyors fellendülés követett. Budapest hangulata is nagyon bejött, és a meglévő valamint az általuk megismert GameCube játékok úgy meglátásba helyezték a konzolt. Ekkor játszottam a Super Smash Bros. sorozattal először (Super Smash Bros. Melee). Alapvetően nagyon megfogott a hangulata, de a rengeteg gombkombinációt nagyon nehezemre esett megjegyezni. Úgyhogy nagyon nehezen tudtam megtanulni, de ami nagyon tetszett, az a Mario Party 6, ami az ötödik rész bakijai után üdítően hatott rám. Nagyjából ekkor kezdtem el másképp játszani, ugyanis eldöntöttem, hogy soha nem fogok kiégni a videojátékokból, ehhez viszont az is kell, hogy soha ne legyek annyira jó, mert kiég a lelkesedés, és ahogy fentebb írtam, csak a betanult irányítást tudom használni, és az nemhogy nem lelkesít, hanem el is tántorít a videojátékoktól. Ezért nem feltétlen törekszem arra, hogy egy videojátékos versenyt megnyerjek, bár nagyon szép elsőnek lenni, ezt a részét se hallgassuk el a dolgoknak. Ekkor még olcsó volt a vonatjegy (1.450 forint körül volt a diákjegy Békéscsabáról Budapestre oda-vissza), így amikor csak tehettem, felmentem Pestre, hosszú évek után most találtam először igazán Nintendós barátokra. És folyamatosan jöttek az új emberek.

Főleg azután, ahogy augusztusban V-ADi megalapította a BigN weboldalt, vele együtt a BigN fórumot. Ez ugyan ma már a múlt része, de számomra mai napig az online Nintendo közösség emblematikus része, itt épült a legjobban a társaság. És annak ellenére, hogy MSN-en napi szinten “összejártunk”, szinte mindent megbeszéltünk a fórumon. Jött még Norbi, Truner, bagszi, később Link, Young Link (egész jól mutat a nevük egymás mellett), Cater, Matilda Mattise, Xavi, Rokai. Bocsánat, ha kihagyok valakit, nem tudok én sem ennyi embert megjegyezni. Bagszi már korábban is elkezdte a nagy szervezéseit. A weboldalát a bagszipokét is 2006-ban ismertem meg, de Pokémon találkozókat már 2004-ben kezdett szervezni, először Pokétalin 2006. őszén voltam, azt hiszem november 3-án volt. Nagyon jól éreztem magam, bár ekkor előszeretettel fárasztottam a többieket a L’art Pour L’art Társulat Lábvíz című dalának éneklésével. Elég hamar, elég sok BigN-es jelent meg a Pokétalin, ezzel együtt elkezdtünk Marióval is játszani. A 2006. december 28-ai téli Pokémon találkozón szerveztünk először 8-as Mario Kart DS bulit, ami óriási élmény volt. Ez volt talán életem egyik legszebb korszaka. Azért is élveztem ennyire a játékot, mert akkor karácsonyra kaptam Nintendo DS-t (az elsőt), és nagyon élveztem vele a játékot, ugyanis a GameCube-bal ellentétben a DS nagyon inspirált, nagyon tetszett a Mario Kart DS, a New Super Mario Bros. játékok. 2006. december 8-a volt még nagyon fontos nap, nemcsak a Wii megjelenésének napja, hanem ezen a napon a Game Park-ban Wii napot tartottak, szabadon ki lehetett próbálni a Wii-t és a Wii Sports-ot. Nagyon furcsa volt már akkor is, éreztem és tudtam, hogy ez valami nagyon új dolog lesz, és titokzatosan vonzott magához. Olyan hangulatot árasztott magából, amit eddig soha. Hatása alá kerültem, de Wii-m egy darabig még nem volt.

2007-ben stagnálóan pozitív állapot maradt fenn a közösség és játékok tekintetében is. Folyamatosan váltak Wii tulajdonosokká az emberek, ők elkezdtek online játszani egymással ezen év őszén találtuk ki, hogy legyen külön BigN találkozó. Egyrészt mert voltunk már új elegen újak, hogy mi külön is tudunk találkozni, másrészt meg a Pokémon találkozó maradjon meg Pokémon találkozónak. Az első BigN találkozó 2007. október 6-án volt, a Lurdy házban. Ekkor csak néhányan gyűltünk össze, de jól éreztük magunkat. Ezek után negyed évi rendszerességgel szerveztünk találkozókat, sokszor összehangoltuk a Pokémon találkozóval, így egy találkozó egy teljes hétvégi program volt.

2008. március 5-én volt lehetőségem Wii-t venni, ugyanis a Media Markt-ban volt leértékelés, és 49.990 forintért volt az új asztali konzol. Enyém lehetett. Rettenetesen örültem neki, nagyon szerettem a Wii-t. Az online játékokba nyáron tudtam bekapcsolódni, ekkor vettem meg többek között a Mario Kart Wii-t és a Super Smash Bros. Brawl-t, de magaménak tudhattam a WarioWare Smooth Moves-t, és ekkor varázsolt el a Super Mario Galaxy is. A 2008-as év másik vívmánya számomra a The Legend of Zelda sorozat megismerése volt. 10 hónapig olyan szinten ráfüggtem a Zelda játékokra, hogy olyan is volt, hogy iskolába se mentem, annyira csak a játékon járt az agyam. Az Ocarina of Time-mal rendszeresen 4-5 órát játszottam egyhuzamban. Sok Zelda játékot vettem meg ekkor, teljes mértékig átadtam magam a The Legend of Zelda hangulatvilágának. Ismertem régen is, de azért nem vállaltam be sokáig, mert azt gondoltam, hogy úgysem tudom megcsinálni, mert olyan nehéz benne továbbjutni. De hamar kiderült, hogy csak el kell kezdeni, aztán megy magától, persze gondolkodni azért kell. Nagy kedvencem volt még a Wind Waker, és a Zelda II-t is szerettem az videojátékos közösségtől eltérően. Ekkor indítottam el a The Legend of Zelda blogot, teleírtam a Zeldás játékélményeimmel.

Ugyanakkor a közösségben sokasodtak a problémák, ugyanis egyre több veszekedés lett a tagok között, és ez idővel átkerült a fórumra is, 2008 végére igazi káosz lett az egész. Ennek ellenére a találkozók nem maradtak el, mert sokan voltunk, így arra mindig is igény volt, csak a vitázó felek nem beszéltek egymással. Viszont a régi nagy barátságok soha nem épültek vissza, elkezdett szétesni a társaság, a koporsójának utolsó szöge 2009 májusa környékén került be, amikor végleg törölve lett a fórum. A közösség úgy-ahogy megmaradt, viszont ez azért volt nagy törés, mert nem nagyon tudtak új emberek jönni, ugyanis a fórum egyfajta bázisul szolgált, akinek tetszett, beregisztrált, aki szimpatikus volt, jöhetett MSN-re. Viszont elkezdett vegetálni a közösség, kisebb részekre szakadt. Én fokozatosan átmentem az (eleinte) AnimeCon karaoke társaságához, itt is értek nagy hatások.

Játékok tekintetében sem volt nagy élet, csak a találkozók maradtak meg, de a nagy összejárások elmaradtak. Nekem, amikor új dolgok jöttek, az 2010. júniusa, amikor felköltöztem Pestre, és próbára tettem magam. Bár ekkor is legtöbbször bagszival jártam össze, igazi nagy baráti játékok csak egyszer-egyszer voltak, de azok nagyon jól sikerültek. Főleg 2011-ben, amikor Gábor, Fantos, és Tutajkk eljöttek hozzám és négyen játszottunk. Ha valamelyikük nem tudott jönni, vagy Cater vagy / és Young Link jöttek. Ezek a négyjátékos bulik nagyon jók voltak. Arra nem emlékszem, hogy volt valami internetes fórum, ahol összejártunk, a Facebook is ekkor kezdett körünkben terjedni, így nagyon igény sem volt rá. Aminek szintén nagyon örültem, hogy 2011. decemberében vehettem magamnak Nintendo 3DS konzolt, méghozzá a Super Mario 3D Land Pakkosat, másnap jött vele a Mario Kart 7 is. Nagyon szerettem mindkét játékot. Micsoda beszéd múlt időben írni, most is nagyon szeretem mind a kettőt.

2012 sem telt el eseménytelenül, ugyanis ezen év elején indult el a 3DS Hungary weboldal, ami új löketet adott a Nintendós közösségnek. Innestől kezdve 3DS Hungary találkozókat tartottunk, ezek már kéthavi sűrűséggel voltak. Jöttek a régi arcok is, de a társaság alapvetően kicserélődött. Jött Cseri, Sparrow, a két legfontosabb tag, Cseri vette át a weboldal főszerkesztését. A baj az volt, hogy az oldal csak tiszavirágéletű volt, ugyanis létrehoztak egy Nintendo 3DS Facebook közösséget, és mindenki oda tódult át, így az oldal hamar nagy hanyatlásba kezdett. Ezt a közösséget a mai napig nem érzem magaménak, nincs úgy rendszere az ottani bejegyzéseknek, mint egy fórumon. Úgyhogy ami ott megy, abban nekem nagyon kevés részem van. Én a mai napig a weboldal tartalmi bővítését pártolom. A 3DS Hungary találkozók nem maradtak el, a weboldal hanyatlásának ellenére a közösség nagyon is épült, csak nem ott, ahol nekem jó lett volna, ezért kezdtem szépen leválni, és egyre kevesebb lelkesedéssel játszani a többiekkel. Volt idő, 2013 nyarán, amikor szinte csak bagszi maradt nekem, ugyanis akik nem mentek át Facebook-ra, azok Steam-en kezdtek el játszani a Team Fortress 2-vel. Ez kimondom őszintén, lelkileg is törés volt nekem, mert ekkor éreztem, hogy mindenki a maga útját járja, én maradtam a magam módján az eredeti utamon. 2014-ben Angliában voltam 7 hónapig, ami Nintendo tekintetében azért volt érdekes, mert ott a használt játékok egy része nagyon olcsó, így sok játékot vettem itt, sok olyat, amire régóta vágytam. Például Sonic Mega Collection GameCube-ra, vagy Punch-Out!! Wii-re, úgysmint Rhythm Paradise DS-re. De sok mást is ekkor vettem pár fontért. Többek között Wii U játékokat is ekkor vettem: Nintendo Land és New Super Mario Bros. U játékokat találtam olcsón. És hát hazatérésem napján, 2014. november 2-án vesztettem el a Nintendo 3DS konzolt, amit rettenetesen sajnáltam. Nemcsak magát a gépet, hanem a rengeteg letöltött játékot rá. 3DS nélkül nem maradtam sokáig, mert december 29-én lehetőségem volt venni Nintendo 3DS XL konzolt, a Media Marktban volt mélyen leszállított áron, méghozzá a Mario Kart 7 pakkos, ami külön öröm volt. De az örömöm csak félig volt teljes, az előző gépre letöltött játékokat nagyon hiányoltam.

Most 2015-öt írunk, Nagyon lassan indultak be a dolgok, de talán jóra fordulhat minden. Májusban vehettem Wii U-t magamnak, ami Mario Kart 8 pakkos. Jött vele a játék is. Szeretem, nagyon. Különben a Super Nintendós Super Mario All-Stars doboz volt rám olyan hatással, hogy ha lehetőségem adódik rá, akkor csak Mario pakkos dobozos konzolt vennék. A dobozon az ábrák, feliratok, tetszettek. A júniusban indított Nintendolgok.hu oldal is új lendületet adott, és a júliusi találkozó is jól sült el. És a történelem folyamatosan íródik.

 

Az első utazás Budapestre


Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

Német nyelvvizsga + A Silla királyság ékköve


Mielőtt elkezdeném a mondandómat, egy érdekesség: Kaptam ma Nintendo hírlevelet, ahol a téli olimpia örömére hirdetik az új Mario & Sonic olimpiai játékot, és az egyik képen, ahol Worldwide ranking látható egy “érdekes” ország áll az első helyen:

Worldwide VSSzinte zavarba ejtő.

Ma volt a német nyelvvizsga. Öröm, boldogság, könnyűnek éreztem, szerintem sikerülni fog. A teszt mondjuk bizonytalan, de mivel nincs ott minimum, ezért talán nem olyan nagy gond, ha átszámítás után is 0 pontot kapok. Effektíve igyekeztem úgy készülni, hogy a többi három feladatrészben összesen 17 pontot veszítsek, így meglenne a 60%. Valentin nap és az influenzajárvány jegyében készült a feladatlap, ami nem csoda, hiszen mindkét téma aktuális. A németről magyarra fordítás szólt az influenzajárványról. A sok szóismétlés miatt nem volt annyira nehéz, és a magyarra fordítás egyik nagy előnye, hogy nem kell foglalkozni a stilisztikával, hiszen csak tudunk már magyarul mondatot alkotni. Ami gond volt nálam gyakorlás közben, az a mondatok esetleges totális félreértése. Többször előfordult, hogy lefordítottam egy mondatot, de az valahogy nem passzolt a többi szöveghez, pedig az akkori legjobb tudásom szerint jól fordítottam le. Az Akadémiai kiadós írásbeli nyelvvizsga könyvének hátuljában benne van a megoldás (inkább tipp, hogy érdemes fordítani), és teljesen másképp volt megfogalmazva a mondat. Annak alapján logikusabbnak tűnt, persze a megoldást látva jobban át tudom látni a német mondatot. Most a nyelvvizsgán is volt egy-két kisilabizálhatatlan mondat, de szerencsére a döntő többségét könnyű volt lefordítani. Aztán a levélírás. Itt két levél közül lehetett választani, az egyik hogy fogalmazzam meg az egyik külföldi barátomnak a véleményemet a szerelemről, házasságról és a párkapcsolatról. A másik pedig, hogy új iskolába, munkahelyre kerültem, és hogy véleményezzem a helyet, munka(osztály)társakat, és hogy min változtatnék. Az elsőt választottam, túl is mentem a szükséges 17-20 soron, de csak úgy jöttek belőlem a gondolatok. Nem álltam meg nagyon, gördülékenyen tudtam írni. Talán jobb a baráti levél. A hivatalos levélnél az a gond, hogy sok sablonmondatot be lehet írni, így végül is attól nem teszel jobb nyelvtudásról tanúbizonyságot, hogy hivatalos levelet írsz. Végül pedig a szövegértés. Adott a szöveg németül, és a kérdésekre kellett magyarul válaszolni. Valentin nap története, kialakulása, Szent Bálint története, valamint Júnó istennő kapcsolata a Valentin nappal. Szerencsére könnyű volt a nyelvezet, és a kérdésekre sem volt nehéz megtalálni a választ. Beszámoztam a válaszokat, remélem, nem lesz probléma, hogy nem sorrendben válaszoltam, hanem ahogy megtaláltam a helyes válaszokat, ugyanis a kérdések sorrendje nem feltéten követi hűen a szöveg sorrendjét, és abban a sorrendben adtam meg a válaszokat, ahogy az írásban megtaláltam. Nem biztos, hogy jó módszer, de én úgy csinálom, hogy előbb elolvasom a kérdést, és annak függvényében kezdem el olvasni a szöveget, hogy mikor találom meg a választ. És ahogy megtaláltam, úgy írom is le. Ez akkor jó, ha nagyon gyorsan akarunk kész lenni vele, de azt szokták javasolni, hogy először a szöveg egészét olvassuk el, hogy átfogóan megértsük, hogy miről szól, és aztán válaszoljuk meg a kérdéseket. Ez a bölcsebb, de az én módszeremmel is átfogóan megértettem a szöveget, de azért nem tartom követendőnek, mert azt az érzetet kelti, hogy na, csak végezzünk már a szöveggel.

Alapvetően könnyebb az Origós nyelvvizsga, jól jártam vele. Most, hogy láttam két különböző nyelvvizsgát, van összehasonlítási alapom. Ugye novemberben Telc-eset csináltam. Erről több helyen is olvastam meg hallottam, hogy nagyon nehéz, csak arra kíváncsiak, hogy mit nem tudsz, mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne sikerüljön… Én ezt másképp látom. Tény, hogy nagyon nehéz, egyben legdrágább nyelvvizsga, de a Telc más módszerekkel méri fel a nyelvtudást. Ők nem arra kíváncsiak, hogy nem tudsz-e szólalni középszinten, hanem arra, hogy mennyire tudod használni a nyelvet. Na meg hogy mennyire ismered, mivel más módon van náluk a szövegértés. Adott az egy oldalas szöveg, 5 kérdés, és 3 válaszlehetőség. És szinte mindig volt arra példa, hogy legalább 2 válaszlehetőséggel találkoztam a szövegben, rosszabb esetben mind a hárommal. És nekünk azt kell megtalálni, amelyik a leginkább igaz. Nem is biztos, hogy 100%-ban igaz az az állítás, lehet, hogy csak 80%-ban, de a 80%-osat kell megjelölni. Arról nem is beszélve, hogy nem is azokkal a szavakkal vannak megadva a válaszlehetőségek, hanem rokon értelműekkel. Így a Telc-et én inkább azoknak ajánlom, akiknek magabiztos B2-es szintű tudásuk van nyelvből. Én maradok az Origósnál, nekem az szimpatikusabb. Majd itt teszem le az angolt, és majd ha eljutok oda, akkor a japánt is.

De nem teszem le a lantot német nyelv terén. Nagyon le vagyok maradva az Unterwegs könyvvel, és szeretném folytatni. Akkor fogom elmondani magamról, hogy tudok németül, ha az Unterwegs Neu B után meg tudom csinálni a Grünes Licht-et is. Amúgy amikor utoljára voltam az Alexandrában, meglepve láttam, hogy nincsenek ott az Unterwegs tankönyvek, és itthon láttam, hogy a weblapjukról is leszedték. Már csak a Neu B tankönyv és munkafüzet hiányzik, így valószínűleg sietni kell a beszerzésével, a Libriben láttam, hogy van még könyvesboltonként egy pár. Meg most már szeretném megint elővenni a japánt, csak az a bajom, hogy elvesztettem a tankönyv hanganyagát… Most ezért vegyem meg még egyszer a könyvet? … Nem olcsó, 7.000 forint, de abba legalább benne van a könyv, szószedet és a CD. Igen, a Dekiru-ről van szó.

A sikeresnek jósolható nyelvvizsga örömére megleptem magam egy könyvvel: A Silla királyság ékköve. Nem hiszem, hogy beszélnem kell arról, hogy az utóbbi időkben mennyire belezúgtam a koreai történelmi sorozatokba, és meglepődtem, amikor néhány hónapja spontán rábukkantam az egyik sorozat könyvkiadására magyarul. A Silla dinasztia történelmében korántsem vagyok annyira jártas, mint a Csoszon dinasztiáéban, de a Korona hercegét is úgy kezdtem el nézni, hogy semmit nem tudtam a XVIII. századi koreai történésekről. A Vad Virágok Könyvműhely adta ki a könyvet, és meg kell hagyni, nagyon szép kiadás. Igényes borító, és a betűtípus is tetszik. Gondoltak azokra is, akik nem ismerik annyira ezt a történelmi időszakot, részletesen bemutatják a szereplőket, és van egy kapcsolati tábla is, hogy jobban átlássuk, hogy ki kihez hogy viszonyul. Egyelőre az előszavakat, és a szereplők ismertetését olvastam el, de biztos, hogy nem marad elolvasatlan. A sorozat forgatókönyvírója, a könyv írója, és a fordító is megírta előszó formájában a saját gondolatait.

Vevő lennék a többi koreai sorozat könyvére is, ha egyáltalán létezik ilyen, fordítsák le magyarra. DVD-n biztos nem fog megjelenni, miután újabb amerikai sorozat kiadásokat sem nagyon látok már. Meg se jelent az az egy amerikai sorozat, amit szeretek: Xena: Warrior Princess. Néztem annak idején a TV2-n, és szerettem. Csak aztán, ahogy véget ért, szinte teljesen kiesett a tudatomból, és csak nemrég jutott eszembe, ahogy forgattam az 576 Konzol számokat, és eszembe jutott, hogy az 1999. novemberi számának címlapján Xena látható, ugyanis PlayStation-ön is megjelent játék. Van Nintendo 64-re is, de az verekedős játék, míg PSX-en kalandjáték van. Játszottam a N64-es játékkal régen, nem rossz, de nem nehéz jobb verekedős játékot találni. Most “magán úton” ismét elkezdtem nézni a sorozatot, és most is élvezem. Nagyon jó színésznőt választottak ki Lucy Lawless személyében, hihetetlen erős kisugárzása van, alkalmas egy ilyen erős jellemű nő alakítására. Gabrielle-t is szerettem, nemrég találtam egy mostani képet Renee O’Connor-ról, mintha semmit nem változott volna, nagyon hasonlít a sorozat-béli énjéhez, pedig már 15 év is eltelt. Szívesen nézném eredeti DVD-n a sorozatot. A magyar hang nekem nagyon tetszik.

Amúgy összeírom magamnak az 576 Konzol teljes, részletes tartalomjegyzékét magamnak Word-ben, ezért foglalkozok most ennyit a magazinnal. És az egyik játék nevét mindig félreírtam: “Duke Nukem: Time to Kill” helyett “Duke Nukem: Time to Kiss”-t írtam. FPS-szerelmes játéknak elmehetne…

Super Tennis eredmények és egy kis nosztalgia


Hosszabb távon is fel fogom mérni a Super Tennis-ben elért eredményemet, hogy valóban a pálya sajátossága, hogy milyen eredményt tudok elérni, vagy csak pillanatnyi játéktudásomnak köszönhető. Salak pályán 6-2-es Tie Break eredmény után 7-6-ra kaptam ki. Pedig nagyon reméltem, hogy megnyerem. ^^’ Itt alapvetően az volt a gond, hogy nem volt egyenletes a teljesítményem, ugyanis volt olyan, hogy 3-4-re vezettem, a gép meg felhozta 5-4-re. Aztán végül összejött a 6-6-os eredmény, így Tie Break-kel dőlt el a mérkőzés. Kemény pályán 6-4-re vesztettem el. Ez volt a legérdekesebb, ugyanis 5-2-es állást hoztam fel 5-4-re, de sajnos itt megállt a lendület, pedig akkor nagyon megéreztem a pályát. A harmadik, a füves pályán 6-1-re vesztettem el. Itt láthatóan másképp pattan a labda, mivel nem olyan nagyot, ezért nehezebb megtalálni, hol érdemes visszaütni.

Lehet, hogy mások már régóta ismerik, velem csak most fedeztették fel a Wayback Machine website-ot, és ilyen újszülöttnek minden vicc új elven elmerültem a saját múltamban. De menő volt látni a régi BigN fórumot. Az eleje régi szép idők, a vége amolyan érdekesen szép idők. Néha belegondolok abba, hogy olyan hülye ok miatt halt ki a fórum, ami egyszerűen nem méltó egy fórumhoz. Mindegy, ne firtassuk most, ha úgy alakul, majd leírom, de csakis tanulságként, nem azért, hogy a szenvedő alanyokat rossz színben tüntessem fel. Amúgy így nézett ki a profilom az oldalon:

sm4e_bign_profileMSN már ugyan nem létezik, de E-mail címként még él, és bár nem használom, de mégse legyen ott. ^^’ Volt annak idején a fórumon egy statisztika, mely többek között a 10 legtöbb fórumozót, valamikor így nézett ki:

  1. supermario4ever(8678)
  2. V-ADi(4769)
  3. Truner(2810)
  4. Matilda Mattise(2080)
  5. Link(1949)
  6. András.(1908)
  7. Kamo(1513)
  8. mychael(1477)
  9. Norbi(1441)
  10. Rokai(1074)

Na, ki volt a király? 😉 Mindenki spammernek állított be, mert szinte minden egyes hozzászólásra válaszoltam, és többször az volt a szórakozásom, hogy vagy 50 új topicot megnyitottam az új játékoknak, vagy valami újdonságról. Pedig jó szándékom volt, így akartam fellendíteni a fórumot. Nem emlékszem már, de azt hiszem, hogy eljutottam a 10.000-ig mielőtt törölve lettem a fórumról.

Még az 576 website-ra voltam kíváncsi, hogy nézett ki, amikor 2004 nyarán elkezdtem fórumozni rajta. Sikerült behozni:

576website2004Amikor megláttam, konkrétan emlék-zuhatagok törtek rám, nagy élmény volt. Ennél már csak a 2006-os újítás volt nagyobb, amikor igazán aktív voltam:

576website2006És mivel a Last.fm érdekel nagyon, ezért kíváncsiságból megnéztem, hogy festett az oldal, nem sokkal azután, ahogy beregisztráltam:

lastfm20090714Ez 2009. július 14-ei kép, azóta nagy változásokon ment keresztül az oldal. Én általánosságban nem is fájlalom az újítást, mert rosszabb, mint a régi, hanem hogy ezt már soha nem látom újra, megszoktam, és emlékek kötnek oda. Meggyőződésem, hogy sokan ezért nem szeretik általában az újakat, mert hogy emlékek kötik oda, de hát az új meg új emlékeket hordozhat magában, jóllehet, a régit már nem fogjuk viszont látni. Illetve mégiscsak, ebben a formában. És érdekes volt látni, hogy ezen a napon hogy oszlott meg a hallgatottság:lastfmlistens20090714Mennyivel homogénebb volt az akkori zenei ízlésem, és hogy tarolt már Hayashibara Megumi és Okui Masami. A mostani azért sokkal inkább kifejezi a zenei ízlésemet, és már csak egy jeles alkalomból kifolyólag is megmutatnám:

Zorán_2000Ez a részleg talán pont nem változott annyit külsőre. Viszont Zorán néhány napja elérte nálam a 2000-es meghallgatást. Magasan ő a legtöbbet hallgatott magyar előadó, a második helyen Karácsony János van 983-mal. Az biztos, hogy Zorán nagy kakukktojásnak tűnik a 7 japán előadó mellett, de részint ezért is nagyon szeretem ezt az oldalt, mert olyan párhuzamokat lehet létrehozni az előadók között, amilyet csak nem szégyellünk, hiszen távoli országokból származó énekesek között is lehet zenei kapcsolat.

 

Közelgő megmérettetés


Az utóbbi napokban egyáltalán nem játszottam a Galaxy 2-vel, mert jövő hétfőn lesz a Banki Szakügyintézői írásbeli záróvizsga, és vadul tanulok rá. A tanáromtól kaptam korábbi vizsgaanyagokat, így a 2012. őszit is(amin elhasaltam), a megoldásokkal együtt. Azt is megcsináltam, és most így visszanézve mégsem volt annyira könnyű, mint amennyire akkor gondoltam. Az esszé kérdéseknél túlnyomórészt az volt a probléma, hogy nem volt naprakész tudásom, hiszen például egy vállalkozás megítélése (mikro-, kis-, közép-, nagy-) állandóan változik, és nagyot lestem, amikor láttam, hogy a maximális éves bevétel immár euróban van megadva. Én megálltam a forintnál. A másik, amit egyáltalán nem tudok a definíció alapján értelmezni, az a bankgarancia. Nem derül ki számomra, hogy mire vállal garanciát a bank, csak az, hogy fizet. De hogy mire… Na mindegy, holnap reggel 8-kor lesz konzultáció az iskolában, elmegyek oda, és ott megbeszélem a zavaros dolgokat.

Néhány napja “fedeztem fel” magamnak a kaprot. Igazából már régebb óta igényem van rá, csak ugye nagyon idény zöldség, és csak június elején terem. A nagymamám kertjében szokott anyám néha termelni, többek között kaprot is, néhány napja hozott haza egy párat, csinált kaporszószt, és teljesen belezúgtam az ízébe. Az igényem egy régi történetből van, valamikor 1999-2000 környékén volt kapor ízű chips. A Chio-nak valami limitált cucca volt. A lényeg az, hogy pont abban az időben lehetett kapni, amikor ismét rákaptam a Super Mario Bros. 3-ra. NES-en játszottam vele, és játék közben ettem a chipset, és nekem azóta annyira egybeforrt a Mario 3 a kapor ízével, hogy valahányszor játszok vele, mindig eszembe jut. És tisztára a régi érzés kapott el, amikor kaporszószt ettem, és közben játszottam. Ahogy utánanéztem, nem kell feltétlen lemondani a kapor ízéről, hiszen öntet (vagy öntetalap) formájában kapható a boltokban. Azt hiszem, az jó lesz sült krumpli mellé. 🙂 Egyébként kipróbáltam hallal, de valahogy nem jött be. Mondjuk, a hal is egy kicsit zsíros volt, ami lehet, hogy Omega-3, de akkor is kellemetlen volt egy kicsit, én csak a tiszta színhúst szeretem, a zsírt nagyon nem. Legalábbis ne legyen elkülönülve, mert az, hogy a darált marhahúsba, van zsír, az természetes, csak ne érezzem külön.

Érdekes dolog, hogy két olyan dolog között lehet párhuzamot találni, amik között látszólag nincs kapcsolat. Ugyanígy tudnék beszélni Zorán: 1997 albumának és az 576 KByte magazin kapcsolata között. Egy átlag ember azt mondaná, hogy két teljesen különböző dolog, de nálam van kapcsolódás, ugyanis 2000. júniusában vettem meg az albumot CD-n magamnak, mert akciósan volt az egyik lemezboltban (1.390 forint), és ugyanebben az évben volt a piacon egy újságos, ahol ilyen néhány hónapos újságokat lehet kapni, igencsak leszállított áron. Például az 576 KByte 796 forint volt akkor, de 148 forintért tudtam nála megvenni, júniusban például a 2000. márciusi számot. Vadonatúj volt, semmi baja nem volt. Annyira belém égett az a hangulatvilág, hogy most is, ahogy írok róla, tisztán látom magam előtt ahogy hallgatom a CD-t, de hogy addig se tétlenkedjek, olvastam az újságokat. És a kettő annyira egybefonódott nálam, hogy ha teljes nyugalmat csinálnék magam körül mondjuk egy éjszakára, semmi gép, semmi internet, csak ha a zenét hallgatnám, és az újságot olvasnám, akkor szerintem bele tudnék annyira mélyedni, hogy konkrétan azt hinném, hogy ismét 2000-et írunk. Az akkori 576 KByte-nak egyébként valami eszméletlen egyedi hangulata volt, olyan fogalmazási stílussal, amit imádtam, és ahhoz foghatót azóta sem találtam semelyik sajtóban sem. Úgy írtak olyan PC játékokról, amik engem egyáltalán nem érdekeltek, hogy olvastatták magukat, és olyan játékok tesztjeit olvastam el, amikhez egyébként közöm nem volt (azóta sincs :D), de élvezet volt olvasni. Külön poén volt az arany tehén, és az ezüst tehén díj, melyekkel a kiemelkedően jó játékokat jutalmazták meg. Az akkori csevegőknek meg valószínűleg soha nem lesz párja, mert olyan kommenteket a levelekhez senki nem tud írni, mint aki abban írt. Ahhoz képest, hogy ezt csak egy kis kitérőnek szántam, jó hosszú lett. 😀

Újra Budapesten


Remélhetőleg most már végleg. 🙂 Bár ezért még nekem is sokat kell tennem. Tegnap délután, a tervezettnél egy nappal hamarabb jöttem haza, mert ma megyek állásinterjúra az Euronics-ba. A mai pénz sem vész el, ugyanis ki fogok iratkozni mindegyik diákszövetkezetből, ahova beléptem, és visszakapom a részjegyet. Mivel ma jár le a diákigazolványom, ezért már nem vállalhatok több diákmunkát.

Egyébként szerettem Békéscsabán dolgozni, az utolsó héten már ugyanazt az adatrögzítést csináltam, mint Pesten (JAFO 2), és ért egy párszor meglepetés, hogy bizonyos dolgokat másképp kell rögzíteni, és elmondtam, hogy Pesten hogy volt, néztek egy párszor nagyot. Nem untatnék senkit, hogy mi volt másképp, de Pesten kicsit “bérorientáltabban” csináltuk, mivel teljesítménybéres volt. Kedvesek voltak az ott dolgozók, jókat beszélgettünk, remélem a “normál” munkahelyemről is hasonlóan pozitív véleményem lesz.

És sikerült megoldani a Princess: Mediterrán CD berippelésének problémáját, a munkahelyi gépen tettem meg, így már az is megvan 320 kbps mp3-ban. Különben van még egy-két írott DVD, amit nem akar bevenni a laptopom, ilyenkor azt csinálja, hogy megforgatja egy kicsit, megáll, megforgatja megint, megáll, ismét megforgatja, végleg megáll. Hogy mitől lehet ez, nem tudom. Egyébként nagyon jó hallgatni a Princess dalokat ismét, örömmel jelenthetem, hogy kiállta az idő próbáját. Azok a dalok, amik akkor is kedvenceim voltak, most is nagyon szeretem, ajánlanám őket:

  • Ír partokon
  • Titkok
  • Carmen Nyitány
  • Vihar (négy évszak)
  • Szerelmes szultán
  • Oázis
  • Que Rico el Mambo
  • Tűztánc
  • Hárem
  • Rókatánc
  • Brasil
  • Bahrein

Amikor annak idején sokat hallgattam őket, mindig mosolyogtam, mert ezek közül sok csendült fel a Tom & Jerry-ben. Például az egyik legemlékezetesebb, a Magyar Rapszódia, aminek egy teljes részt “szántak”. Az volt az a rész, amikor Tom zongorahangversenyt adott, és Jerry otthona a zongora volt.

És akkor japán zene is. Jó szívvel ajánlom angela: KINGS kislemezét, a címadó dal egyszerűen fantasztikus lett. Tipikus angela feeling a legjobbak közül. A B-side track már nem lett ennyire jó. És kíváncsiságból meghallgattam az Arashi: Popcorn című legújabb albumát, mert a tavalyi Beautiful World album kifejezetten tetszett. Hát itt csak félig pattogtatták ki a kukoricákat, egyhangúak, és unalmasak lettek a dalok.

Tegnapelőtt és tegnap ünnepelte az 576 bolthálózatának 20. évfordulóját. Ennek örömére az összes játékukra 20+5,76% kedvezmény volt, ami még a használt játékukra is érvényes volt. Tegnap este, amint a Határ útra értem, bementem az Europark-ba, ugyanis ott volt New Super Mario Bros. 2 használtan, és azon az áron vállalható lenne nekem, de már elvitték. Igazából érdekes, mert a trailerek nem nagyon villanyoztak fel, és kipróbáltam a 3DS Hungary találkozón, és valahogy nem hozott lázba. Semmi újdonság nincs a játékban, és az, hogy minden érmévé változik, és egy pályán akár több ezer érmét is össze lehet gyűjteni, az szép, de ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle hangulatilag, mármint, amit láttam belőle. De az volt az érdekes, hogy tegnapelőtt, amint értesültem erről az akcióról, és elkezdtem kalkulálni a New Super Mario Bros. 2-vel, egyből elkapott a Mario feeling, és szerettem volna megvenni a játékot. Nem utolsó sorban hátha megszeretem a játékot. De már elvitték. Nem bánom, de tényleg, mert legalább megmarad a pénz. Amúgy készültem is:

Hivatalos oldalon menő háttérképek vannak. Egyébként még Miyamoto-san is úgy nyilatkozott a játékról, hogy egyfajta önirónia. Az önirónia akkor ütött volna igazán, ha erre is legalább 9 pontot adnánk, nem 7-et.

Dalmaták, és a többiek


A hosszú hétvégére hazajöttem Békéscsabára. Milyen érdekes, hogy 2 éve, amikor felköltöztem Pestre, és akkoriban hazajártam, szinte mindig aznap vissza akartam menni, most meg kellemesen érzem itt magam. Változtam ezidő alatt, sokminden miatt voltam nyugtalan akkoriban, de úgy érzem, hogy azóta jóra fordultak a dolgok, és innen már csak feljebb van út.

És akkor jómúltkorában 10 Disney videokazettát hoztam haza, megnéztem akkor hármat, most a maradék hetet. Ezekről írnék.

Nagyon vágytam arra, hogy ismét megnézzem a 101 Kiskutya élőszereplős verzióját, ez valamiért sokkal jobban tetszik, mint az eredeti rajzfilm, jobban a hatása alá kerülök általa. A rajzfilmben valahogy annyira komolytalan Szörnyella De Frász, viszont a filmben sokkal jobban kijön az őrült jelleme, ezért a tettei sokkal hatásosabbak. Na meg hát filmben sokal szeretetőbbek a kiskutyák.

A két Oroszlánkirályt egybe fogom vetni, ugyanis most jutott idő az Oroszlánkirály extra változatára. Egy jelenetet átalakítottak benne (vagy az eredeti mivoltában láthatjuk?). Amikor Zazu hozza a friss napi híreket Mufasának. El is gondolkodtam azon, hogy valami nincs rendben, nem ezt mondja. Aztán leesett, hogy ez az extra jelenet. Ha valóban ez lett volna az eredeti forgatókönyv, akkor jobb, hogy átalakították, mert egyrészt hirtelen jön az ének, másrészt nagyon nem is illik oda, hogy dalban mondja el Zazu a dolgokat, harmadrészt, meg a jelenet végén túlságosan hirtelen jön a hangulatváltás, ahol már visszatérünk az általunk ismert jelenetekhez. A videokazettát a film végén megspékelték még két videoklippel. Az egyik valami Disney Channel Circle of Stars, ahol ilyen megcsinált tinik éneklik el a Circle of Life dalt. Az ilyenekből nőttek ki a Hannah Montana és társai, rémes volt, bár talán egy fokkal jobbak voltak, mert természetesebbnek tűntek, de az énekstílus miatt egyébként is felejthető, nem szeretem az ilyet. Nagyon elrontották vele a videokazetta értékét. A másik videoklip pedig Elton John: Can you feel the love tonight? dal PV-je, természetesen az eredeti. Amit még ennyi idő után is nagyon kellemes hallgatni, biztos nincs olyan ember, aki ne ismerné a dalt.
Aki jó Disney folytatást szeretne nézni, az mindenképp az Oroszlánkirály 2: Simba büszkeségét válassza. Sőt, még második megnézésre is azt mondom, hogy ez jobb lett, mint az első, mert mélyebb a mondanivalója, és nagyon jól megcsinálták a készítők. Sokszor még saját magamon is tapasztalom, hogy az egy dolog, hogy egy bölcseletet, egy elméletet megértesz, magadénak tudsz, de azokat alkalmazni teljesen más. Nagyjából így írható le az Oroszlánkirály 2 története. Ugyanis az első részben az apjától megkapja a szükséges intelmeket ahhoz, hogy jó király legyen, de a második részben, amikor király lesz, rajta a sor, hogy azokat következetesen alkalmazza. Ugye milyen nehéz? De egy nagyon nehéz, göröngyös úton Simba megérti apja tanításait, és igazi jó király lesz belőle.

És ha már jó folytatás: Hasonlóan tetszetős volt a Szépség és a Szörnyeteg: Varázslatos Karácsony. Bár ha az eredeti rajzfilm anime lenne, ez inkább egy OVA lenne, mert bár jól kiegészíti a történetet, nélküle is teljes értékű a rajzfilm, és rövidebb is. Mégis nagyon jó lett. Soha nem láttam az eredeti Szépség és a Szörnyeteget, az egész emlékem róla annyi, hogy egy mozis újságból levő óriásplakát volt belőle kirakva apám szobájában. És annak idején a poszter alapján valahogy nem gondoltam, hogy olyan jó lenne. Aranyosak voltak az életre keltett tárgyak, de ennyi. De ez a rajzfilm nagyon megtetszett, keresni fogom az eredeti történetet (videokazettán és DVD-n), felkeltette az érdeklődésemet.

És ha extra változat, akkor az Aladdin is. Bár nem tudom, hogy mivel érdemelte meg az “extra változat” rangot, mivel semmivel nem több az eredetinél, max az új borító, de csak a DVD érdemli meg az extra változat jelzőt, hiszen az 2 lemezes. De ettől függetlenül jó volt megint megnézni. Mind az Aladdin, mind az Oroszlánkirály esetében eszembe jutott a SNES játék, főleg az Oroszlánkirálynál, hogy milyen nehéz. Elhatároztam, hogy ha hazamegyek, megpróbálom.

És egy nagyon-nagyon régi Disney rajzfilm, amit szintén most láttam először: Bambi. Csak azt tudtam róla, hogy legenda, (mifelénk még italt is neveztek el róla. Jó ez elcsépelt. ^^’) és sok jóra megtaníthatja a gyerekeket, de ennyi. Hát most megnézve inkább az aranyosságra helyezték a hangsúlyt. Nézhető felnőttek számára is, de annyira… nem is tudom hogy kifejezni magam, de egyáltalán nem negatívan gondolom. Tehát annyira gyerekeknek akarja elmagyarázni az élet dolgait, hogy hozzám például egyáltalán nem jutott el úgymond. Néztem, nagyon aranyosak voltak az állatok, kedves történet, jó a lezárás, de ennyi. Igazából nem érintett meg mélyen.

És a legvégére hagytam az első Disney-Pixar alkotást, az Egy bogár életét. Nagyon-nagyon régen nem láttam Pixar rajzfilmet, és talán most éreztem meg igazán, hogy mennyire hülye vagyok, hogy mert 16-18 éves voltam, akkor azt gondoltam, hogy ezeket úgyis gyerekeknek találták ki, én már nem nézek több ilyet. Pár órája még bántam, de most már nem. Lehet, hogy így volt jó, mert most fejlődtem úgy érzelmileg, hogy megint tudom szeretni a Pixar alkotásokat. Nemrég ment a mozikban (talán még megy? Akkor meg fogom nézni) a Merida, a bátor, zsida látta, és mesélte, hogy ez a rajzfilm is ugyanazt a hatást váltotta ki belőle, mint a korábbi Pixar animációs filmek, hogy teljesen a hatása alatt leszel napokig, szinte lázban égsz tőle, és az Egy bogár élete is pontosan ilyen. Mert a szereplők szerethetőek, jó a történet, hiteles az egész megjelenítés, a poénok ütnek, és az egész hangulatvilág, nagyon meg tudják ragadni az embert. Csupán egyetlen egy hátránya van az Egy bogár életének, az pedig a végefőcímdal. A magyar előadója valami borzalmas, semmi hangja nincs az énekesnek. De ez nem szegte a lelkesedésemet, hogy a Pixar kiadványokat is összegyűjtsem. Kíváncsiságból megnéztem, hogy milyen a Disney-Pixar lista, nem túl hosszú, én hosszabbra számítottam. Nem lesz nehéz bepótolni a többit. Bár azt megjegyzem, hogy én azért is gondoltam hosszabbnak, mert amielőtt nem foglalkoztam komolyabban a Disney rajzfilmekkel, azelőtt nekem a Pixar, és a Dreamworks alkotásait teljesen egy kalap alá vettem, és a kettőt egynek hittem, ezért gondoltam azt, hogy jóval több Pixar rajzfilm van, de most már látom, hogy nem így van. Így nem lesz nehéz dolgom megszerezni a hiányzókat is.

Holnap megyek haza (nekem Békéscsaba és Budapest is ugyanúgy az otthonomat nyújtja. ^^’), kiválasztottam 4 régi 576 Konzol magazint, amiket magammal viszek, hogy olvassam az úton. A 2000. áprilisiban van benne az Egy bogár élete Nintendo 64 játék tesztje, azt fogom elolvasni, valamint egy olyan N64 játék, mely régen megvolt nekem: Vigilante 8: 2nd Offense. Nem egy Mario Kart, de elvoltam vele. A másik, a 2003. áprilisi szám, ebben van egy 2 oldalas ismertető a Game Boy Advance SP-ről. Érdekel, hogy akkoriban mit írtak róla. A harmadik, a 2003. júniusi, ebben van egy 22 oldalas írás az E3 2003-ról, valamint egy 2 oldalas teszt a GBA-s WarioWare, Inc.: Minigame Mania játékról. És végül a 2003. novemberiben van benne a Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3 teszt, és egy jó reklám róla. Idefele a vonaton pedig az új Konzol magazint olvastam. Gratulálok a szerkesztőknek, sikerült színvonalas magazinná avanzsálni az újságot, van akkora élmény olvasni, mint a régi 576 Konzolokat. Ne adják alább!