Category: Angel Beats!



Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^’ Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^’ Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^’ Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják… És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még… Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^’ Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^’ Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a fehozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. :D És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^’ A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és “mentek utána” a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^’). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.

  1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss – Chieco Kawabe
    Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
  2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi – ALI PROJECT
    Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
  3. RAY the Animation: Yuunagi – Ohmi Tomoe
    Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^’ De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
  4. Saber Marionette J to X: Lively Motion – Hayashibara Megumi
    Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem…
  5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi – Nakaido “Chabo” Rei’ichi
    Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el… Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
  6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU – Shimokawa Mikuni
    Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem… Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
  7. Night Wizard – The Animation: KURENAI – Miyazaki Ui
    Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^’ Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
  8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana – Shimamiya Eiko
    Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
  9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow – Changin’ My Lige
    Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^’ Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
  10. Múmin: Yume no Sekai he – Shiratori Emiko
    Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^’ És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
  11. Ranma 1/2: Lambada Ranma – Operatic Troupe
    Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
  12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE – FLOW
    Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
  13. WHITE ALBUM: Shin Ai – Mizuki Nana
    Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^’ Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
  14. Macross Frontier: Diamond Crevasse – Sheryl Nome starring May’n
    Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
  15. Soukyuu no Fafner: Separation – angela
    Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^’
  16. ONE PIECE: We Go! – Kitadani Hiroshi
    Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. :) Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
  17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta – Okui Masami
    Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
  18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence – JAM Project
    Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
  19. ToHeart2: Tomoshibi – Suara
    Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan “10000 közül is felismerni a hangját” típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
  20. Tsubasa Chronicles: Loop – Sakamoto Maaya
    Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.

Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum

Az eredmények:

  1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) – 22 pont
  2. Szűcs Eszter – 13 pont
  3. Bombicz Zsófi – 9 pont (6 helyes találat)
  4. Pévai Diána és Kocsis Dávid – 9 pont (5 helyes találat)
  5. Horváth Ditta – 7 pont
  6. Horváth Nelli – 6 pont

Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont – 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:

A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^’) a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész… Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay… Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után…), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: “Most a külföldi klubok versenye van”. Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. :D Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.

Köszönet jár egy pár embernek:

  • Erisz és Night –  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. :)
  • Megumi –  hogy elvállalta a zsűrizést
  • Gh0sT és Katayashi –  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. :)
  • Tukeinon – végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
  • Uran – Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. :)
  • Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
  • És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. ;)

aNiwaCon képek


Legalábbis nálam. Ugyanis nem aludtam semmit péntekről szombatra virradó éjjel (Nemurenai (眠れない) – álmatlan), hát akkor úgy döntöttem, hogy megint hamar megyek, akárcsak ősszel. De azért még 2.45-kor nekiállok futni, meg Wii Fitezni, aztán lassan összekészülődtem, lett egy 6 óra mire el tudtam indulni, és 7 után nem sokkal értem oda. Mivel nagyon nem tudtam lefoglalni magam mással, addig Tetris DS-eztem, elvittem 185 sorig, majd Chihiro Yonekura: 10 YEARS AFTER dalát hallgattam (A Nintendo DSi XL-be külön kell zenét konvertálni, mert csak aac formátumot lát.). 7.45 körül érkezett meg Lam’O és Daki, és mivel nem tudták, hogy hol van a szervezői bejárat (segítők a karaoke részlegen), ezért odajöttek hozzám. Kis beszélgetés után elmentek Tukihoz, mert nem tudták, merre kell menni, aki – ahhoz képest, hogy a segítőknek 8-ra kellett megérkezniük – még az Örs Vezér Terénél volt 8 után. Úgyhogy megint egyedül, elvoltam a 9 órási bejutásig. Elsők között jutottam át, nem sokkal ezután felhív Zoli, hogy most jött meg. Nagyszerű, mehettem hátra. :D Megbeszéltük, hogy ha jön 9-ig, akkor előreengedem, hogy hamar bejuthasson, de végül én kerültem hátra. Mindegy, ettől nem jutottam be az épületbe sokkal később. Egyből a karaoke terembe. Üdvözöltem a többieket is, kicsit beszélgettem velük. Zoli most annyira nem volt elemében, mint eddig, nem is volt annyira jól. Úgyhogy most egyedül jártam-keltem. Az az igazság, hogy tényleg én már csak a karaoke miatt vagyok itt. Nagy újítás volt a tavaly őszi MondoCon, például az óriási konzol terem, de végig az volt az érzésem, amikor szétnéztem, hogy ezt már mind láttam. Az árusok mindig ugyanazok, a konzolterem megint nagy, de a Nintendós mivoltom miatt, csak az a részleg érdekelt … érdekelt volna, ha nem csak két Wii lett volna, azokban is csak noname játékok. Hol van a Nintendo Magyarország, kérem szépen? Nagyon ígérték, hogy ott lesznek, ehelyett, még 3DS sem volt. Jó, a PC, X360, PS3 az természetesen nagyon nagy volt, és fantasztikus, de ez a részleg ebben a formában közömbös számomra, de örülök, hogy a konzolosok megtalálták a számításukat, nagy buli volt, de bosszant, hogy a Nintendo Magyarország megint nem tesz semmit, hogy népszerűsítsék a Nintendo konzolokat. Mert azzal a két géppel, és azzal a két játékkal olyan érzetet keltettem, mintha a Wii egy utolsó semmi kis gép lenne, amire éppen, hogy megjelenhetett néhány játék. De ennyi elég is a konzolos részlegről. A Cosplay megintcsak nem érdekel, a látogatóság meg… Semmit nem javul. Ugyanaz a rengeteg szeretethiányos tizenéves otaku, akik ezer bánatukban bárkit megölelnének, meg gazdit keresnek… Neem, ez nagyon nem az én helyem. Nagyon azt érzem, hogy a SakuraZakában, amit beszélgettem az ottani férfi eladóval, az be fog következni. Most is tisztán látszik, hogy a MangaFan nagyon sok pénzt beleöltött a rendezvénybe, de semmi innováció nincs, és a léggömb egyszer ki fog pukkadni. Csak nehogy túl hangos legyen.

De vissza a karaoke részlegbe, mert akkor tele lenne sírva az egész blogpost. Itt minden nagyon jól ment. Az elmúlt hónapok viharos történései után végre megint jól éreztem magam az adarnásokkal. :) A hangulat nagyon jó volt, bár a versenytől – már többször is jeleztem – tartottam, hogy mi lesz a végkimenetel, de hála istennek, minden nagyon jól ment, sőt! Sokkal jobb lett a gyakorlatban, mint ahogy elképzeltem. A második fordulóba 17 versenyző jutott be, azért volt egy pár, aki ilyen “szóba se jöhet” kategória, de a többség nagyon jó volt, egyértelműen Leea volt ennek a fordulónak a sztárja! Ennyire, de ennyire jó, még soha nem volt! Ahogy előadta a Baka Go Home! dalt, az az előadás, meg az a hang! Ennyire egybe még soha nem volt a produkciója, de mindenki nagyon élvezte, hatalmasat alakított. Én a füzetembe írtam teljesen egyéni elveim szerint magamnak, hogy kit hogyan értékelek, jó meg rossz oldalról, én mit látok. Voltak különbségek, a valódi eredményhez képest, de ahogy elbeszélgettem Samival, teljesen jogos. A harmadik forduló nagyon jó volt, ott is nagyon ügyesek voltak. Megmondom őszintén, Neela dalától (Angel Beats!: My Song), kicsit elérzékenyültem, hitelesen énekelte a dalt. Aztán hagyományos karaoke. Én kétszer énekeltem (egyszer még délelőtt): Gundam 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite és Yuuto Suzuki: Garden of Eden. Igen, végre férfidallal álltam ki. :D Izgultam, hogy fog elsülni, mert eredetileg ezzel a dallal akartam nevezni, csak mindig amikor próbálni akartam, nem volt rendesen hangom, meg a történések is elvették a kedvemet, hogy versenyezzek. Bár néha hajtott az a tudat, hogy csak azért is küldjek be dalt, mert ha ott leszek, bánni fogom. Bántam is! Azt nem gondolom, hogy bekerültem volna az első hatba, de ha a középmezőnyig eljutottam volna a 17-ből, akkor azt mondom, hogy ez igen, fejlődés, ezen az úton kell továbblépni, legalább ezt jó lett volna tudni. De ez már az én hibám, felül kellett volna kerekednem a problémákon! De az biztos, hogy más volt visszahallani a hangomat a Garden of Eden előadása közben, sokkal jobb. Ezt az énekhangot vissza merném hallgatni. Készült is hangfelvétel, úgyhogy, ha felteszik, a fejlődés érdekében visszahallgatom magam. Az volt a rossz, hogy a második refrénnél annyira ki akartam énekelni a magas hangot, hogy teljesen megfájdult a bal oldalam, egy pillanatra azt hittem, hogy nem tudom tovább folytatni, de szerencsére, csak 2-3 másodperces fájdalom volt. 18.30-kor volt az első három helyezett kihívása a nagyszínpadra, izgultam, hogy kik kerültek be, mert az egyéni véleményem alapján két emberben biztos voltam, de a harmadik kétséges volt számomra, két ember között vacilláltam, de azok jöttek ki, akikre számítottam. Mindenki nagyon jó volt a nagyszínpadon is.

Aztán megtudtam a végső eredményt, hazaindultam. Már kezdett velem forogni a világ. A karaoke teremben iszonyat hőség volt! Ugye nem volt ablak, a légkondit meg spórolás miatt nem kapcsolták be, de akik egész nap bent voltak, azok már teljesen ki voltak merülve. Amikor délelőtt kiosztották a Mondós kérdőívet, az volt az utolsó kérdés, hogy mivel lehetne jobbá tenni a MondoCont? Én nem voltam szívbajos odaírni, hogy szóljon kevésbé a pénzről. Ingyen szauna mellett énekelni…

Hát ennyi volt. Aki egy átlagos MondoCon élménybeszámolót várt, az most szerintem nagyot csalódott. Nálam MondoCon = karaoke, ennyi. De Tukiék és a társaság mindent megtett annak érdekében (meg én is így álltam hozzá), hogy nagyon jó legyen, köszönöm nekik. :)

Ma meg vasárnap. Majd csak fél 9 körül indulok, bár inkább kicsit később, jegyem megvan, úgyhogy hova siessek? Igaz, hogy ezt a kérdést szombatra is fel lehetett volna tenni, amikor már megvolt a jegyem, de ma megengedem magamnak, hogy később induljak. Nem tudom, hányszor fogok kiállni hagyományos karaokén (eleve kevés idő lesz rá), de szerintem csak egyszer. Megvan, hogy mit fogok énekelni. Ezentúl csak férfi előadóval fogok kiállni, mert már ennyire is visszahallgatni magam is más volt, jobb… De még tágítanom kell a tárházat, de az is problémám, hogy azok a férfi dalok, amiket nagyon szeretek (Bleach: Anima Rossa, One Piece: Dear friends) nincs hivatalos karaoke verziójuk. De a mai is szép próba lesz. Remélem sikerülni fog. :)

Ja, és még valami. Amely dalt nagyon megszerettem: Higurashi no Naku Koro ni Kai: Naraku no Hana. Leszedtem a kislemezét, és valami eszméletlen az eredeti verzió! Nem annyira szomorú, mint ahogy első hallásra tűnik, inkább olyannak, mint akit sok fájdalom ért, de nem adja fel. Nekem ezt sugallja a dal, maga a szöveg, és a zene is. De ez a dal valami fantasztikus! Meg segítséget kérek! Az a dal, amit Megumi énekelt, annak a kislemezét keresem. Jungle Wa Itsumo Hare Nochi Guu: Love Tropicana Deluxe. Nincs fent a Jpopsukin, és ha valami ott nincs fent, az nagyon ritka lehet (A Jpopsuki a legnagyobb japán zenei letöltő site). Annyira jó az a dal, nagyon jól elénekelte Megumi is.

Wii gyűjteményem


Wii játékaim

Wii gyűjteményem

Elég rég csináltam képet a Wii játékaimról, konkrétan, mióta Pesten vagyok, azóta nem. ^^’ Mivel a múlt héten sikerült beszerezni az All-Starst, ennek örömére most csináltam egyet. Közben nyilvánosságra kerültek a múlt heti európai eladások. Hát egyik játék sem tarolt. a Super Mario All-Stars a 23. helyen nyitott a maga 99.482-es eladásával, míg a Donkey Kong Country Returns csak a 14. helyet érte el 142.749-en vették meg az első héten. A Donkey Kong alacsony eladása már csak azért is meglepő, mert egy nagy durranás sem jelent meg ezen a héten Európában, és én azért vártam az első 3-ba. De oda mások kaptak helyet. Kíváncsi vagyok, hogy fognak alakulni az eladások a jövő héten, remélhetőleg a karácsony időszak egy kicsit fellendíti a dolgokat.

Nemrég találtam egy videót, ahol bemutatják a Super Mario All-Starst, ahogy kibontják. Van amerikai és japán verzióban is, érdemes megnézni a különbséget.

Az amerikai verzió talán kicsit szebb, mint az európai.

A DS-es Zelda játékoknál lettem figyelmes arra, hogy az európai borítók inkább a japán verziókra hasonlít, itt sincs másképp. De én ennek örülök, bár aki letöltött nálam (vagy máshol) az európai bookletet, az láthatja, hogy még abban sincs sok különbség, és ha engem kérdeztek, szerintem személyesebb az, hogy Miyamoto a japán verziójú Mariók mögött ül, és nem az amerikai, ahogy a videón is láthatjuk.

A Girls Dead Monster továbbra is tarol. A 2. napon is megőrizték a 2. illetve a 3. helyüket, kicsivel szerényebb eladásokkal. A Last Song-ból 8.134 talált gazdára, míg az Ichiban no Takaramono kislemezből 7.937-et értékesítettek. Nagyon szép teljesítmény. Különben tegnap meghallgattam mind a két kislemezt. Ha valóban ez lenne a búcsúdal, akkor méltóképp búcsúznak el. ^^ Itt a tracklist:

Last Song:

  1. Last Song
  2. Hot Meal (Another “Thousand Enemies”)
  3. God Bless You

Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~

  1. Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~
  2. Storm Song
  3. Day Game

Ha negatívumot kéne mondanom, akkor az lenne, hogy God Bless You 10 perces hosszúságát indokolatlannak érzem. A végére már nagyon el lett húzva. De különben mind a két kislemez nagyon jó. Ami nagyon jó, hogy mind a két kislemezt külön-külön jelentették meg, úgy, hogy a Last Song kislemezen csak marina énekel, míg a másikban csak LiSA. És örülök neki, hogy mind a két énekesnő (ugyanis a GDM együttest eredetileg 2 énekesnő alkotja) kiadott külön 2 kislemezt, mert így külön hallhatjuk a hangjukat. Marina hangjáról nekem egyből Leea jutott eszembe. :D Szerintem neki is ilyen hangja lenne, ha komolyan, énektanárral képezné a hangját. De szerintem már nem fognak több kislemezt kiadni, az biztos, hogy tőlük lesz emlékezetes a 2010-es év Jpop szempontjából.


Amikor mentem ma iskolába, a 3-as villamoson egy hölgy meglátta a Nintendo GameCube-os táskámat, és megkérdezte, hogy honnan van ez? Mondtam neki, hogy egy videojáték-üzletben vettem, mutattam neki a GameCube-logót is. És tetszett, hogy nem nézett le azért, mert játszok. Nagyon kedves volt. Mondta, hogy az tetszett neki, hogy ilyen magas, és láthatóan masszív. Különben tényleg nagyon jó, és volt már olyan, hogy megterheltem, és tettem már bele nehezet, és amibe tényleg pár táska beleszakadt volna, de ez még most is úgy egybe van, mintha állandóan kímélném. Nagyon jó táska. A hátsó része meg kényelmes, így nem terheli a hátat. Ez ékes bizonyítéka annak, hogy néha megéri a drágábbat, ám sokkal jobbat venni.

Suli után összefutottam bagszival (abban az utcában van az iskolám, ahol ő lakik. ^^’), épp jött haza. Diákmunkán volt, mondta, hogy semmi munkát nem kapott, ezért elengedték. Elkísért a MultiFormatba, ugyanis előtte pár perccel telefonáltam hozzájuk, megjött a csere-wiimote. ^^ Előtte az Ecseri úton Burger Kingeztünk, mert lehet kapni a menü mellé 300 forintért ilyen thermo-poharat. És tetszett, ezért vettünk egyet-egyet. A Burger Kinget sokkal jobban szeretem, mint a McDonald’s-ot, mert ott tényleg nagy adagot adnak. Olyan 3 és fél órája ettünk, és még mindig nem vagyok éhes. Még régebben kaptam egy hírlevelet, ahol az Árkádban levő összes éttermet felmérték, higiéna, ár-érték arány stb. alapján, és a Burger King a 2. helyen végzett, a meki meg utolsó-előtti lett. Azért nagyon nem mindegy. Aztán mentünk a Multiformatba, megkaptam a Wiimote-omat. Japán kiadású! :o Akkor ezért akadhatott fenn a vámon pénteken? Különben semi különbség nincs, a japán Wiimote ugyanúgy működik az európai gépen is. És remekül. ^^ Kipróbáltam, úgyhogy most már végre van 2 működő Wiimote-om. Bagszinak most haza kellett mennie, úgyhogy a nyugatinál kettéváltak útjaink.

Tegnap hozott a főbérlő egy vasalót. Még korábban szóltam, mert van neki egy ismerőse, kinek van egy ilyen szépséghibás műszaki cikk üzlete, és kevesebb, mint bolti ár feléért kap jó minőségű műszaki cikkeket, és kértem, hogy ha tud, hozzon jó áron vasalót a vasalható gyöngyöknek. És ma aktiváltam is, kivasaltam azt a Mario figurát, amit tegnap bagszi kipuzzle-özött nekem. Az eredmény a képen látható. Vettem ma sütőpapírt, tényleg arra éri meg vasalni, mert egyáltalán nem ragad oda. Amikor csináltunk Duongnak a Monkey D. Luffy figurát, akkor egyszerű fénymásolópapírt használtunk a vasalásra, és úgy kellett darabonként leoperálni a papírt róla, ráadásul utómunkára is szorult. Úgyhogy ezt csak így érdemes csinálni. Nagyon tetszenek nekem az ilyenek, úgyhogy szerintem több ilyet fogok csinálni. ^^

Végül hírek a Jpop világából:

  • Okui Masami új albumot fog megjelentetni 2011. február 2-án, melynek címe Self Satisfaction II. Úgyhogy ismét egy cover-albummal fog meglepni minket. :D Nagyon szeretem az első Self Satisfaction albumot, remélem, hogy az új feldolgozás-album is, ha másképp is, de hozza a színvonalat. Magasra tette vele a mércét, remélem, meg tud felelni az elvásároknak.
  • Ma megjelent a két új Girls Dead Monster kislemez, és ahogy várható volt, igencsak jól fognak szerepelni az Oricon charton. A Last Song kislemez a 2. helyet érte el első nap, és 12.042 példányt adtak el belőle, míg az Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~ kislemez a 3. helyet csípte el, és 12.037-en tették a kosarukba. Szerintem 5 vásárlón kívül mindenki párosban vette meg a kislemezt. :D Hihetetlen, hogy csak 5 db. a különbség.
  • Az új Chihiro Yonekura album, a Voyager sajnos nem került fel első nap a napi Oricon top 50-es listába. Kíváncsi leszek, hogy majd hányadik helyet fogja elérni. Én még konkrétan a tracklistet sem tudom. Kíváncsi leszek majd az albumra, ha elérhető lesz.

Most, hogy ismét van gyors netem, így ismét ráálltam az animék letöltésére. Még mindig fantasztikus élmény japánul nézni őket. ^^

Mindenki azt szajkózza, hogy az Angel Beats! mennyire jó anime, és aki megérti a valódi mondanivalót, az nagyon jó élménnyel lesz gazdagabb. Nekem már a Girls Dead Monster dalok is épp elég bizonyítékok, hogy az anime sem lehet rossz, hát tettem vele egy próbát. A grafika már az első pillanatokban nagyon megtetszett, ezt a stílust nagyon szeretem. Ha jól értelmezem a történetet, akkor egy srácról szól, aki a túlvilágban ébred fel, és egy lány meghívja őt a frontvonalba, ahol Isten és az angyal ellen harcolnak. Meg az első rész végén levő koncert tetszetős volt, hatásos volt, hogy pont alatta ment a harc. Nagyon jó lesz ez szerintem, várom a többi részt nagyon! *egy részt néz meg egyszerre*

A Girls Dead Monster fellépett az Animelo Summer Live-on is idén. Először Lia adta elő az anime opening dalát a My Soul, Your Beats! dalt, majd jött az együttes, melyet két lány képez. Ők előadnak az animéből 2 inner dalt, a Alchemyt és a Crow Songot, majd a végén Liával a Brave Songot, mely ugye az anime ending dala. Nagyon várom, hogy kijöjjön a 2010-es ASL DVD, kíváncsi vagyok az előadásra.

A másik az Asura Cryin. Elég sok angelát hallgatok manapság, és hát kíváncsi voltam, hogy melyik lehet az az anime, melynek ilyen jó dalai lehetnek. És igen! De szinte ugyanúgy indul a történet, mint az Angel Beats! esetében. Itt is egy fiú ébred fel, csak ő repülőszerencsétlenségből tér magához. Három év után 18 évesen el kell hagynia a szülői házat, mert az anyja újraházasodik, és hogy a fiú ne zavarjon… Pakolás közben beállít egy nő, aki egy bőröndöt ad át a srácnak, azzal el is megy. Vajon mit rejthet a bőrönd? Miért vadásznak rá ennyien? Minden kérdésre választ kaphatunk az anime során, az első rész után nagyon ígéretesnek tűnik, Leea szerint hihetletlen fordulatos anime. Nagyon várom.

Most kicsit bosszankodok, mert megcsináltam a Kanata no Delight dalt kfn-ét angelától, és Leea nem sokkal ezután ír rám, hogy ő ezt már megcsinálta. Hát ez rosszul érintett, mert nem volt könnyű megcsinálni a dalt. Itt-ott a hajamat téptem, hogy akkor most hol is van az a szótag? Már az is megfordult a fejemben, hogy az angela énekesnője atsuko biztos gondolt arra szövegírás közben, hogy “na itt most jól keresztbe teszek Attilának, hogy ne legyen könnyű elkészíteni a kfn-t” és gonoszul nevet. Én is hálás vagyok a szeretetéért. De nagyon szeretem a számot. ^^

%d blogger ezt kedveli: