Category: Bleach



Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam’O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. :) Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. :D Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: “rám rivaldafényben”. Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há’ hóógyne… Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam… Nem volt semmi. :D Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor “cirkusz-értéke”, mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. :D De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a “Give a reason ~Ballade Version~”-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^’ A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg… Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a “kölcsönző”-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^’ A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a “legyél sámán király” dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.


Végre kialudtam magam! :D Erre már több MondoCon óta nem volt példa. 6.15-re állítottam be az órát, de már 5.30-kor felébredtem, összekészülődés után megmértem a súlyomat. Igazából most már rendesen eszek, ezen túl arra fogok rámenni, hogy izmosodjak, de kíváncsi voltam, hogy mennyit fog mutatni, és meglepődtem: -0,8 kg. Ezt mégis hogy hoztam össze? O_O De soha nem értettem, hogy miért van az, hogy előfordul néha az, hogy egy nap alig eszek, és futok 30 percet, és másnap reggel mégis többet mutat… És van ellenpélda is, hogy rendesen eszek, és mégis kevesebb, ahogy írtam feljebb.

Igen, sok kitérő lesz a postban, azt már most jelzem. Tehát, mérés után RTL Klubra kapcsoltam, mert Forma 1. Csak a Forma 1 alatt nézek RTL-t, soha máskor. Soha nem írtam, de szeretem az autósportot, nem szurkolok senkinek, csak a hangulata miatt. Bár unalmas volt az idei év, mert már az első pár futam után szinte biztosra vehettük Vettel világbajnokságát. De tényleg senkit nem tudok mondani, akiért szorítanék. Ma korán reggel volt az időmérő edzés, mert Japánban volt. MondoCon hétvégéjén japán Forma 1. Meg is mosolyogtam, hogy a Q1-ben Kobayashi volt az első. De persze a Q3 után ismét Vettel indul az élről, ki más. -_-‘ Amint vége lett, 8 óra után el is indultam, most nem akartam odaérni már kora reggelre. Felszálltam az 50-es villamosra, majd a Határ úttól a Deák térig mentem. Ide beszéltük meg a találkozót Ninty-vel, innen már együtt mentünk a Pillangó utcáig, majd elsétáltunk a Hungexpóig. Már 9 órára járt, és mivel volt jegyünk, eszünk ágában sem volt sorba állni, leültünk az egyik padra. Nem sokkal ezután jött oda hozzám Lam’O, ami azért lepett meg, mert ő karaoke segítő, és úgy tudom, hogy már bent kellett volna lennie. Kicsit beszélgettünk, de aztán mentünk is be. Ő ment be segíteni, mi meg Ninty-vel, és közben Necrokiddel is összetalálkoztunk, együtt vártuk meg a 10 órát, mire bejuthatunk. Kicsit lassan telt el nekem, de a vége fele megjelent Neela és Megumi. 10 órakor bejutottunk, ismét első ízben a karaoke terem felé vettük az irányt. Meglepett, hogy sokáig kevesen voltak. Ez vasárnapra jellemző. Nekem meg semmi kedvem nem volt kiállni énekelni, én ott eleinte eljátszogattam a Brain Traininggel. Határozottan nehezebb koncentrálni, amikor zaj van körülötted, és még nem rendelkezek azzal a képességgel, hogy kizárjam a külvilágot. Úgyhogy nem is csináltam sokáig, elmentem a vásárok közé szétnézni. Kihasználtam a levásárolhatóság lehetőségét, és vettem két mangát:

  • Árnybíró 3
  • Death Note 3

Zelda poszter

És megvettem a legújabb Mondo magazint. Érdekelt, mert 4 oldal tiszta Nintendo van benne. Mindenképp örvendetes. Két oldal Nintendo 3DS, és Nintendo-történelem bemutató van. Amit Nintendo aktáknak neveztek el, és őskor-ókor-középkor… osztottak fel. Én ezt egy kicsit erőltetettnek tartom, de maga az írás jó lett. Mindenképp megérte már csak ezért is megvenni, egyébként mindegyik Mondo magazin megvan az 1. számtól kezdve. És ha már Nintendo: Múlt héten csütörtökön voltam a Csibivel az Árkádban, és tökre meg voltam lepődve, mert az ottani 576-ban (a nagyobbikban) volt két Zeldás poszter, és odaadták nekünk, hogy elvihetjük. Tök jól néz ki. :) És most MondoConon egy árva Nintendo konzol nem volt. -_- Ja, hazudok: Volt arra a 2 órára, amíg Just Dance 2 verseny volt. Egyébként néhány napja megkérdeztem a Nintendo Magyarországot, hogy kint lesznek-e a MondoConon, és nemet mondtak… Most nem akartam firtatni az okát, de elvileg szövetségesek a Mangafannal, Mondóval, és ilyen nagy rendezvényen miért nincsenek jelen, hogy reklámozzák a Nintendót? Amikor épp az lenne (kellene, hogy legyen) a céljuk, hogy minél több emberhez juttassák el a Nintendót. Úgyhogy a konzol most halott részleg volt számomra. Engem nem érdekel a sok FPS, verekedős, sport, és életszimulátor. Úgyhogy ennyi.

Vissza a karaokéhoz. Most annyira nem akartam énekelni, de a kaszinó karaokén ki akartam próbálni magam. Érdekes szabály volt: Minden órában volt egy verseny, annyian jelentkeztek, ahányan akartak, húztunk egy sorszámot, és a gép kiválaszt három embert, és abban a sorban énekelt a három ember. Példa: Jelentkezik 5 ember, húztak egy sorszámot 1-5 között, és a gép kiad egy sorrendet random, pl: 4, 5, 1. És ők hárman énekeltek, elsőnek ment ki a négyes, másodiknak az ötös, és harmadiknak az egyes. A kettest, és hármast húzók most nem énekeltek, de a soron következőre jelentkezhettek. Így volt az, hogy az első kettőben nem énekeltem, de a harmadikban igen. Több kategória volt: Kúlos, csajos, duett, csoport, emoticon, és extra. Én a kúlosban jelentkeztem. Annak a 18 dalát többször is meghallgattam. Voltak köztük olyanok, melyeknek nagyon örültem volna, de voltak olyanok, melyeket kerültem volna. A kategóriában sorsolt a szerencsekerék, és azt a dalt kellett elénekelni. Na most én nagyon szerencsétlenül jártam, mert egy olyan dal jött ki, amire azt mondtam volna, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, nem élnék vele. :D Bleach: Stay Beautiful. Az volt a szerencse, hogy lehetett közönség segítséget kérni, így Legyen Ön is Karaoke-győztes címszó alatt ezt kértem. Két srác jött volna fel, de hogy őszinte legyek, nem akartam, hogy feljöjjenek, mert ők azok, akik minden egyes karaoke rendezvényen előadják a Death Note: What’s up People?-t, de úgy… Pontosabban nem is velük van a baj, hanem azzal, hogy mivel a dalból nincs instrumental, ezért LQ-val készült a kfn. (LQ = Low Quality, amikor a kfn készítő maga szedi le a vokált, de ez minőségveszteséggel jár) És az egyik legrosszabb LQ a fentebb említett dal, és rettenetes hallgatni, erre már nem tudom azt mondani, hogy ha élvezik, akkor csinálják…  Na mindegy, az előadásom szempontjából most az a lényeg, hogy nem akartam, hogy ők jöjjenek ki. De szerencsére jött Mystra, mint egyszemélyes felmentősereg. Őt már szívesen láttam. Szereti is a számot, ami meg is látszott, ugyanis VÉGIG ő énekelt. Iszonyú kínosan éreztem magam, csak a refrénbe segítettem be (holott nekem kellett volna énekelnem), de nagyon rosszul éreztem magam. De a poén az, hogy én nyertem. :D Illetve Mystra nyert. Ez az ő győzelme. Az ajándékot (2000 forint értékű Mangafan vásárlási utalványt) én kaptam, de megbeszéltük, hogy adok neki egy ezrest. Így vettem még Nana 5 mangát, ez az én meg nem érdemelt győzelmem jutalma, de kellett egy “kis” idő, mire feldolgoztam, eddigi legrosszabb karaokés fellépésem volt. Ezután írtam fel magam, méghozzá azt a dalt, melyet nagyon szerettem volna elénekelni a kaszinó karaokén: Naruto: Parade. Nem kerültem sorra, mert valamikor 41-nél jártunk, amikor feliratkoztam, és a 91. lettem volna, és a nap végén a 63. volt az utolsó. Úgyhogy holnap.

Sokat beszélgettem Tukeinonnal, amikor elől voltam, meg Night elkísért a Burger Kingbe ebédelni, vele is nagyon sok mindenről beszélgettem. Politikáról (bár nem nagyon értek hozzá), meg a szerelmi dolgokról. Ebben ütközik a véleményünk, de úgyis írni akartam erről, így akkor most. Ugyanis Night szerint ha az ember együtt van a szerelmével, akkor 2 év múlva elmúlik a szerelem. Én meg lehet, hogy túlzottan naiv vagyok (ezt ő mondta is), de én hiszek a sírig tartó szerelemben. Hiszem azt, hogy ha életem szerelmével élem le az életemet, akkor igenis akár öregkorunkban is lehetünk egymás mellett boldogok. Azt gondolom, hogy ez inkább emberfüggő, mert lehet, hogy rossz lesz ez a hasonlat, de például ott van nekem a Super Nintendo, és a Super Mario All-Stars játék mely lassan 18 éve, hogy megvan nekem, és a mai napig képes vagyok azzal a lelkesedéssel játszani vele, mint amikor kisgyerek voltam. És nem úgy, hogy nosztalgia, hanem a jelenben szeretek vele játszani. Úgyhogy az, hogy ki milyennek fogja fel a szerelmet, az szerintem emberfüggő, és ha valaki nem alkuszik meg valakinél, hanem kitartóan (nem is kell tudatosan) keresi az igazit, az úgyis megtalálja azt, akibe beleszeret, és hasonlóképp gondolkodik.

A szombati nap lényegében ennyi volt, holnap folyt. köv.


Ahogy írtam az ajándékos topicba, eléggé nehezen jött össze az 1995-ös anime CD-re a dalok. Ennek egyik okát mondtam azt, hogy akkor még nem terjedt el annyi anime világszerte. Kipróbáltam magam most, és összeállítottam, hogy készíthetnék egy válogatás CD-t 2005 legjobb anime dalaiból, akkor melyek lennének azok. Sokkal könnyebben jött össze egy nagyobb lista. Ha rajtam múlna, az alábbi dalokat tenném egy lemezre, az alábbi sorrendben:

  1. Ah! My Goddess: Negai (Yoko Ishida)
  2. Rozen Maiden Träumend: Seishoujo Ryouiki (ALI PROJECT)
  3. Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan: Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan (Saeko Chiba)
  4. SoltiRei: Float ~Sora no Kanata de~ (Tomoe Ohmi)
  5. Naruto: No Boy, No Cry (Stacie Punks)
  6. Blood+: Aozora no Namida (Hitomi Takahashi)
  7. Mai-Otome: Dream Wing (Minami Kuribayashi)
  8. Gallery Fake: Dakara, watashi wa Utau (Natural High)
  9. Kore ga Watashi no Goshujin-sama: TRUST (Masami Okui)
  10. One Piece: Mirai Koukai (Tackey & Tsubasa)
  11. Tsubasa Chronicle: Blaze (Kinya)
  12. Jigoku Shoujo: Karinui (Mamiko Noto)
  13. Trinity Blood: Dress (BUCK-TICK)
  14. Mobile Suit Gundam SEED Destiny: PRIDE (HIGH and MIGHTY COLOR)
  15. Bleach: LIFE (YUI)
  16. Super Robot Wars Alpha 3: GONG (JAM Project)
  17. Animelo Summer Live: ONENESS (Anisama Friends)

Kíváncsi vagyok véleményekre, kihagytam-e esetleg valamilyen fontos dalt a 2005-ös évre, mely esetleg meghatározó volt. Egyszerre tettem bele ismert és kevésbé ismert dalokat is, szerintem ez azért jó, mert így a kevésbé ismert anime dalok is nagyobb hírnevet szerezhetnének, és így a hallgatóság meghallaná, hogy nem csak a slágerlisták élén vannak az igazán jó dalok.


Egy pár napig van kábel TV, szerencsére Animax is van. ^^ Nekem igazából mindegy, hogy magyar, vagy japán szinkronnal megy az anime, én az évek során arra jöttem rá, hogy mindkettőnek van előny és hátránya is.

Tengapelőtt este néztem az Animaxet, Mystra itt gépezett, és szinte anti-animésként viselkedett. ^^’ Na jó, ez erős túlzás, de igencsak szidta az animék magyar szinkronját. Nos, nekem az a véleményem, hogy nem a magyar szinkronszínészek a rosszak, hanem a japán seiyuuk túl jók. Legalábbis teljesen másképp kell az animéket megközelíteni szinkronizálás terén, mivel a szereplők sokkal érzelemgazdagabbak egy áltag rajzfilmhez képest, talán ezért nem állja meg a helyét a magyar szinkron az animékben. És amit tapasztalok, hogy a magyar szinkronosok nem tudják úgy visszaadni a karakterek hangját, ahogy a japánok igen. Most azt ne firtassuk, hogy igencsak nehéz lenne Hayashibara Meguminál, Yamaguchi Kappeinél vagy Paku Rominál jobbat találni, de ahogy én megfigyeltem, a magyar szinkronszínészek nem tudnak úgy isten-igazából játszani a hangjukkal. Erre számomra a legjobb példa a Fullmetal Alchemist. Amíg magyarul néztem, addig azt értettem, hogy miért szeretik sokan az animét, mi a valódi mondanivalója, de egyszerűen nem szerettem meg, mert a testvéri szeretet, ami az Elric fivérek között volt, nekem nem volt hiteles. Viszont annak nagyon örülök, hogy a magyar anime DVD-ken fellelhető a japán szinkron, na így gondoltam, hogy adok még egy esélyt az FMA-nak, és megnézem japánul, és teljesen ledöbbentem. SOKKAL-SOKKAL JOBB!!! Most már én is szeretem az animét!!! Most már biztos  vagyok abban, hogy a magyar szinkron a hibás abban, hogy nem szerettem a sorozatot. mondjuk igencsak meglepődtem, amikor Edward Elric hangjaként Szabó Mátét hallottam meg. Hát azt a srácot a TV2-ben egy délelőtti vetélkedőben láttam először. De nem volt szimpatikus… Persze lehet továbblépni, és magasabb babérokra törni, sőt most olvasom, hogy ő eredetileg színész. Sajnos kénytelen vagyok leszögezni, hogy nálam nem aratott sikert a Fullmetal Alchemist szinkronjával. Bár általánosságban számomra van egy nagy előnye a magyar szinkronnak: Sokkal jobban megmarad bennem a szöveg, és a történet, ha magyarul nézem. Lehet, hogy azért, mert nem kell az angol (vagy magyar) feliratra is figyelni. De az vitathatatlan tény, hogy a japánul sokkal hatalmasabb élmény, mert amit a seiyuuk tudnak, azt a VILÁGON senki nem tudja utánuk csinálni. A szinkronizálás japán kiváltság.

Úgy tűnik Mystra erre korábban rájött, ő kijelentette, hogy soha nem néz magyarul animét. Persze, amikor kezdődött a Bleach openingje, azt a TV-vel énekelte. ^^ És itt van közöttünk egy különbség. Azt mondta nekem, hogy ő nem olyan hű az énekesekhez, ő inkább anime openingeket és endingeket szeret. Ezért is van meglepődve, hogy vehettem ennyi japán CD-t. Hát mondom neki, én meg pont az ellenkezője vagyok. Amikor megismertem Hayashibara Megumit 2006 őszén, akkor teljesen odavoltam az olyan dalaitól, mint a Give a reason, Northern lights vagy Reflection. És ekkor kezdtem el a többi dalaira is rákeresni. Tehát, ha én tudom, hogy x előadónak több jó dala is van, amit nagyon szeretek, akkor én arra rákeresek, hogy esetleg az adott előadónak a többi dala is ilyen jó? Ugyanígy bukkantam rá Okui Masamira is. Ugye volt Megumival az a fantasztikus duettjük, a Get along, már ekkor felfigyeltem az egyedi hangjára, a többi jött magától. Ma már ott tartok, hogy 8 eredeti albumom van tőle, és 4-5 kislemez.

Az vitathatatlan tény, hogy az animések döntő  többsége nem ilyen. Hanem csak van egy anime, melynek van egy nagyon jó openingje vagy endingje, legfeljebb utánanéznek, hogy ki az előadója, és ennyi. Szerintem Mystra is ilyen, abból gondolom ezt, hogy mondta, hogy ő nem hű az előadókhoz. Szerintem ő csak annyit mondana a dalról, hogy a Bleachből az ALONES című számot énekelte a TV-vel, azt már csak kérdésemre mondta meg, hogy az Aqua Timez az előadó. És szerintem az animések döntő többsége, is csak ennyit mondana a dalról: Slayers – don’t be discouraged. Míg én ezt mondanám: Hayashibara Megumi – don’t be discouraged. És utána esetleg rámondom, hogy a Slayers TRY endingje.

Remélem ennek ellenére nem fogja Mystra nehezményezni, hogy egy előadótól olykor 12-13 dalt hallgatok meg egymás után. ^^’

Felhype-olt animék


Nem titkoltan nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a Naruto új magyar szinkronnal, mert azt gondolom, abban mindnyájan egy emberként egyetértünk, hogy a Jetixes változat nem érdemel szót. Arra voltam kíváncsi, hogy mi ez a nagy imádat. Jó, tudom, hogy elsősorban a fangirlök hangját hallani, de olvastam érettebb véleményeket, miszerint rendkívül hangulatos, és nagyon jó a történetvezetése, csak ne lennének a fillerek a 150. rész környékén. Azokat még nem láttam de amiket láttam az Animaxen, és az első pár részt, amit japánul néztem meg eddig, nagyon megtetszett, és tényleg nagyon hangulatos. Amikor néztem a Death Note-ot, és teljesen odavoltam, hogy mekkora anime, micsoda fordulatokkal, stb, erre a bagszi azt mondta, hogy őt az Animeconos jelenség teljesen elvette a kedvét, pedig ő is nagyon szerette a DN-t. Azt mondta, hogy nem mer Death Note-os cuccot venni a boltban, mert fél, hogy beazonosítják az anime fangirlök közé. Én azt mondtam, hogy nem szabadna, hogy ez visszatartsa attól, hogy milyenek a fangirlök, mert ez semmit nem vesz el az anime értékéből. És a Narutóról is így gondolkodom. A sorozat akkor is első osztályú, ha mások esetleg nem úgy szeretik az animét, ahogy szeretni illik. Tényleg nagyon jó, és majd kíváncsi leszek, hogy majd a fillerek mennyit vesznek el az anime értékéből, de így az első pár részről elmondható, hogy nagyon ott van. És ha már a Death Note is szóba került, akkor nehogy kihagyjuk a Bleachet, amit, ahogy komolyan néztem, szintén nagyon tetszik. Biztos, hogy nemcsak bagszi az egyedüli, aki szégyelli a fanságát, én csak azt tudom javasolni, hogy azok, akik komolyan szeretik ezt a három animét, azok vállalják fel nyíltan, mert ha látják, hogy vannak ezeknek az animéknek komoly rajongói, az mások szemében megnövelheti az anime értékét.

Tegnapi kirándulás


Méghogy csak Békéscsabán vannak DS akciók! Aki szeretne 1000 forintért DS játékot vásárolni, és megteheti, az látogasson el a Megaparki Media Marktba (20. kerület), ott van 3 DS játék ezen az áron. Volt egy Tingle’s Rosy Rupeeland, Viewtiful Joe, és valamelyik Megaman. Ugyan, a Tingle játék Zelda spinoff, de nem mertem megvenni, mert nem szeretem azt a karaktert. Számomra irritáló a már-már buzis viselkedése, és hogy tündérének hívja Linket, így inkább kihagytam, azért meg nem akartam megvenni, hogy eggyel több DS játékom legyen. Inkább a DVD-s Mondo magazin áprilisi számát vettem meg. Most Bleach 1 DVD járt mellé. Az újságról, ha őszintén ki akarom mondani a véleményemet, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy számomra egyre rosszabb. Az a baj, hogy egyre több a komolytalan cikk van benne, és ezt 2008. áprilisa óta nyomatják. Akkor áprilisi tréfaként írtak egy pár vicces oldalt. Egy szám erejéig ez még elnézhető, de azóta állandó jelleggel ezt csinálják. Ennyire bejött volna ez az olvasóknak? Nem tudom, ki hogy van vele, de azért veszem 700 forintért az újságot, hogy minél többet tudjak meg az animékről, mangákról, a japán kultúráról, és nem azért, hogy a baromkodásaikat olvassam. Az volt még a súlyos, hogy az Animax reklámjába is bemondták: “Alucard vérszívási tanácsai!”, meg ezt címlapra hozni. Mivel a DVD-s kiadással olcsóbb a DVD+újság együtt, ezért úgy veszem az újságot, mintha megvettem volna 990 forintért a DVD-t, és 460 forintért az újságot, és akkor így rendben vagyunk. Viszont azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy a komoly cikkek meg iszonyat jók, és olvasmányosak. Ha csak azt nézem, akkor érdemes venni az újságot. A mostani áprilisi számban 60 oldalból 7 oldal van tele hülyeséggel, van egy pár teljes oldal reklám, ami engem személy szerint nem zavar.

Egyébként tegnap volt a Pokémon találkozó, mely egy apró kellemetlenségtől eltekintve nagyon jó volt. Legalábbis amíg ott voltam. Mert onnan mentem (a WestEndből) elmentem egészen a Megaparkig, majd benéztem az Europarkba, úgyis olyan rég voltam ott. Én úgy gondolok a tegnapi napra, hogy megleptem magam születésnapom alkalmából egy kirándulással. Jó volt.

Most nézem a Bleach 1 DVD-t. Szeretem az animét, de nem “hardcore” szinten, mint ahogy egyes fangirlök. Furcsamód, ahogy nézem az animét egyre inkább eluralkodik rajtam az animecon hangulata. Még 1 hónap van a 2009-es SakuraConig. Az animecon az egyetlen olyan rendezvény, ahol a jegyért sorban állni is külön élmény, hogy addig beszélgetünk, meg izgatottan várjuk, hogy mi lesz bent. És a belső hangulat egyserűen leírhatatlan. Nem csoda, hogy valaki már több hónappal előtte várja, bár én azt azért túlzásnak tartom, hogy van 1-2 ismerősöm, aki már januárban a SakuraCon miatt sóvárog. Istenem, de 7 hónapja volt Animecon, azért nekem is hiányzik. Pláne, hogy a 2008. őszi volt eddig a legjobb. És nem remélem, hanem tudom, hogy a 2009. tavaszi SakuraCon sokkal jobb lesz! Egy apró bánatom van, hogy alaposan átszervezték a Karaokét, pedig szerettem volna részt venni a versenyen. Na majd nyáron… Nyáron, mi? Azt az egy lépését nem értem a MAT-nak, hogy miért cserélték fel a dolgokat, és a nyári animecon Pesten lesz, és az őszi lesz vidéken. Pont az volt a jó, hogy október elején volt az őszi animecon, amikor még épp jó idő volt, valamint a tavaszi SakuraCon sincs így annyira messze. Viszont azt hallottam, hogy a nyári animecon 3 napos lesz. Akkor biztos ezért lesz (tudtom szerint) augusztus végén, mert három napossá akarják csinálni. De akkor szerintem a vidéki animeconon kevesen lesznek, mert az pont attól volt jó, hogy nyáron volt, hogy akkor “biztonságosan” tudott szervezni, aki el akart menni oda. Így meg gondolom egy olyan szombati nap lesz, amikor előtte volt egy teljes tanítási hét. Én azért remélem, hogy ez lesz kivételes év lesz, és nem lesz rendszeres, de ezt majd az idő hozza magával, hogy milyen lesz az egész. Bár ha rá akarnak szokni a 3 napos AnimeConhoz, akkor muszáj lesz nyáron megtartani azt, de akkor a SakuraConnak kéne szerintem márciusban lenni, hogy ne legyen akkora időrés a tavaszi, és a nyári animecon között.


A 2008-as Animecon számomra különösen emlékezetes volt. Sok jó dolog történt, ekkor találkoztam először egy pár máig is nagyon jó barátommal. Valamint megtörtént egy olyan dolog, amiben csak titkon reménykedtem.

Volt Zelda Cosplay! Már a sorbanálláskor felfedeztem őket. Odamentem hozzájuk, kicsit meglepődtem, hogy egy lány öltözött be Linknek, de nagyon jól állt rajta. A ruha, a kard, a pajzs, nagyon jól néztek ki. A pajzs az Ocarina of Time-ból való. Beszélgettem is velük, ők is nagy Zelda rajongók (máskülönben miért öltöztek volna be Zeldának). Igen, többes szám, mert volt egy partnere is, aki beöltözött Zeldának. Bár azt vettem ki a szavukból (lehet, hogy rosszul), hogy ők elsősorban a 3D-s Zeldákat ismerik. Amikor megemlítettem nekik, hogy a Link to the Pastet végigvittem, akkor mintha kissé idegenkedve néztek volna rám. De lehet, hogy rosszul vettem ki. De jó fejek voltak mind a ketten, látszott, hogy értik a dolgukat. Indultak a Cosplay versenyen, sőt, ha jól emlékszem, az egyik kategóriában jelöltek is voltak, de végül nem őket hirdették ki győztesnek.

Hogy miért most említem meg őket? Mert kaptam egy kedves barátomtól két képet, amin ők szerepelnek:

Link és Zelda felismerhetőek, itt harcolnak az egyik Bleach-Cosplayessel, Urahara Kisukével. Remélem a tavaszi animeconon is láthatom őket Zelda-Cosplayesként, bár lehet, hogy más tervük van.

Én továbbra sem készülök Link cosplayesnek, meg Linknek öltözni, bár egyedi tervem az van. Mivel mondtam azt év elején, hogy szeretném népszerűsíteni Megumi Hayashibarát, ezért lehet, hogy csináltatok egy Megumis pólót. Már ki is találtam, hogy melyik képpel:

Igen, ez a vadonatúj kislemezének, a Front breakingnek a borítóképe. Szerintem nagyon ötletes a kép. Bár nem sokáig lesz a legújabb, mert márciusban jelentkezik a legújabb kislemezével az új Neon Genesis Evangelion mozifilm okán. És ebből terveztem pólót csinálni. Bár egy kicsit félek, mert csak egy ilyen ajándékboltot ismerek Békéscsabán, akik pólót csinálnak, a Csaba Centerben. Csináltattam velük tavaly egy Link to the Pastes pólót… hát mit ne mondjak? A póló kissé összement, a felirat meg csúnyán elkopott. Bár az részben az én hibám, mert elfelejtettem kifordítva mosni, ahogy az előírásban megmondták. De ha valóban megcsináltatom ezt a pólót, akkor nagyon fogok rá vigyázni. Vagy még egy pólótervem. Okui Masamis. A kedvenc albumom, a God Speed, és végre megszereztem a borítóképet nagyban, lehet, hogy ez lesz:

Szerintem nagyon jó kép, és ezt egy fekete pólóra rányomtatni, szerintem nagyon jól mutatna. De várom a véleményeket, ki mit javasol?

A Zelda-Cosplayes képekért külön köszönet jár Hachikónak, hogy elküldte a képeket. Azok az ő tulajdonai. Köszönet érte. ^^

%d blogger ezt kedveli: