supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Shaman King’ Category

2013. tavaszi MondoCon szombat – Szöveg a köbön

Posted by supermario4ever - 2013. április 7. vasárnap


Péntek délelőtt utaztam fel Pestre, a 8.18-as vonattal. Akartam írni a 3DS Hungary tesztíró versenyére kezdtem el játéktesztet írni, de 20 perc alatt megadta magát a laptop akksija. Brutális, hogy elhasználódott 5 év alatt. A vonat rendben megérkezett, addig elütöttem az időt. Voltam az Europarkban, majd átmentem Kőbánya-Kispestre, mert ott egy kicsit többminden volt. De az Europark 576-jában gondolkodtam a Super Mario Galaxy 2-n, hogy megvegyem-e, de végül otthagytam. Használtan 8.000 forintért annyira nem éri meg, hogy még a tutorial DVD sem volt hozzá. Legalábbis nem láttam, és nem az a menő eladó volt ott, akivel sokat szoktam beszélgetni, amikor ott vagyok, amúgysem akartam annyira a játékot, ezért inkább nem is.

Aztán elmentem bagszi munkahelyére, oda beszéltük meg a találkozót, de már a Keletinél van, amikor felhív, hogy már hazafelé tart. Gondolatban levágtam bagszi felét, ezért harapok! Nem buliság görgetni azt az annyira nem is nehéz bőröndöt, de a sok séta után, már ólomlábakon járkáltam. Na úgyhogy Keletinél vonatra felszállni, és Kőbálya-felsőnél pedig le. Persze, a kalandoknak még itt sincs vége. Becsengetek, bagszi beenged, de túl lassan mentem, ezért beszorultam a rácsos ajtó, és a bejárati ajtó közé, ami szintén alapból zár. Úgyhogy telefonálni kellett, és lejönni neki, hogy be tudjak jönni. Kinevetni nem ér. Amúgy az Attila, vagyis az LL jött le, ugyanis hárman voltunk itt. Hát komolyan mondom, amilyen közösségi élet folyt itt, azt videóra kellett volna venni: Bagszi WoW-ozott, LL a táblagépén mindenféle dolgokat csinált, én pedig a laptopomon az E-mailekre válaszoltam. Az internet csodája, ennyire épít közösséget. Online közösséget valóban épít, de az élőket szétveri. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy LL és bagszi között volt annyi élőbeni kommunikáció, hogy WoW-ban kommentálták a történéseket. Mondjuk együtt megnéztük a Csodacsibét. Aranyos, egész menő Disney klasszikus. Hamar eljött az éjszaka, én is kipihenten akartam menni szombaton.

És akkor a szombat. Poénos cucc volt. Természetesen késve indultunk el, mint mindig. Betértünk a közeli olcsó pékségbe, majd a SPAR-ba, és utána indultunk el a Hungexpóhoz. A Konzolért Zoli egyik szervezőtársa indult el, de jött Daki és Lam’O is, és velük együtt beengedett a biztonági őr. Igazán köszönöm. :) Amúgy nem járja, hogy mindig valakit ki kell küldeni a szervezők közül. Én egy külön embert szerveznék be, aki gyűjti a VIP-s embereket, és tudtom szerint ez egyáltalán nem forradalmi ötlet. Na mindegy, a konzolt leadtam Zolinak, aztám felmentem a karaokéba, és ott ütöttem el az időt, amíg nem volt kezdés. Le is támadtak, hogy hogy jutottam be, amikor még csak fél 10 van. :D Vagy hogy Besenyő családosan fogamazzak: “rám rivaldafényben”. Ott hátul eljátszogattam a 3DS-en.

Viszont, ami meglepett, és inkább negatívan, hogy nem volt hagyományos karaoke, hanem azonnal énekverseny. Pedig hagyományoson jó lett volna próbálni.. Egyébként is olyan érzésem volt az egész verseny kapcsán, mint amikor gimnáziumban egy-egy témazáró előtt beszéltük egymásnak, hogy tanultam, de semmit nem tudok, és akkora karó lesz. És amikor ilyen érzésekkel állok ki, akkor persze máris megadom az alaphangulatot magamnak, és tényleg olyan lett az énekem is: Túlságosan idegeskedtem, görcsölte miatta, és úgy tönkrevágtam a versenyemet, mint annak a rendje. Remegett a hangom, bizonytalan voltam, nem tudtam mindenhol a szöveget. Ez még nem is lett volna akkora baj, csak a lesés akkora figyelemelvonással járt, hogy beakadtam a szövegbe, mert legtöbbször az adott sor elején néztem kifejezetten az adott szót, így túlságosan arra koncentráltam. És az sem segített az önbizalmamon, hogy tudtam magamról, hogy úgy néztem a közönség felé, mint egy hülyegyerek, akinek fogalma sincs, hogy mit keres odafent. Magyarán még én magam is karót adnék a saját énekemre. Természetesen, nem jutottam tovább, de ami az előadásom után történt, az vitte a prímet. Egy srác félrehívott, hogy beszélni szeretne velem. Hát az egyik nagyon-nagyon híres tehetségkutatótól jött, és keres embereket, hogy lenne-e kedvem hozzá. Há’ hóógyne… Hiába mondtam, hogy nem, azért feliratta velem a telefonszámomat, hogy hétfőig gondoljam át. Átgondoltam: NEM! Eddig is láttam alapját annak, hogy ezek a nagy tehetségkutatók karaoke által keresnek jelentkezőket, de hogy ennek részese voltam… Nem volt semmi. :D Egyébként finoman, de őszintén megmondtam a véleményemet a műsorukról, és hogy mit kezdenek az emberekkel, ha lement az adott széria. Jól kezelte egyébként, és korrekten válaszolt, de ettől én még nem csinálok cirkuszi majmot magamból. A másik meg az, hogy Megumi mondta nekünk, hogy volt statiszta egy másik tehetségkutatóban (tapsolnia kellett), és elmagyarázta, hogy megy ez az egész válogató, hogy három rossz közé betesznek egy jót, és ugye ha rosszul sikerült a produkciód, akkor nem tehetsz semmit azellen, ha mutatnak a TV-ben, és másnap rajtad röhög mindenki, hiszen aláírtál egy szerződést. Úgyhogy nagyon vigyázni, többet számít ezeknek a műsor “cirkusz-értéke”, mint az emberi méltóság. A mezőny egyébként erős volt, természetesen nem jutottam tovább, voltak nálam sokkal jobbak is.

Ezután volt egy előadás a Home Made Asia nevű együttessel, akik ázsiai (ahogy elhallgattam, elsősorban koreai) zenék feldolgozásával foglalkoznak. Tetszik, hogy ilyen sokmindennel foglalkoznak, a tagok is teljesen szimpatikusak, de általában, akit elkap a koreai zene-mánia, azt nehéz meggyőzni, a japán zene mennyivel változatosabb. Trendi lett az utóbbi időkben a Kpop, Gundel Takács Gábor is többször megemlítette a Maradj Talpon! műsorban, nyilván nem pozitív szájízzel, mert ő szerintem csak a Gangnam Style-ig jutott el. :D De ettől függetlenül lehet, hogy majd komolyabban rákeresek az együttesre, mert még jól is énekelnek.

A hagyományos karaokén háromszor énekeltem, mind a háromszor Hayashibara Megumi dalt énekeltem, tényleg nagyon rákaptam az utóbbi időkben megint. Az első a “Give a reason ~Ballade Version~”-ja volt. Tegnapelőtt, csütörtökön csináltam meg belőle a kfn-t, hallgattam a Slayers MEGUMIX albumot, és úgy voltam vele, hogy legyen meg ez is az eredeti verzió mellett, ennek van karaokéja. Volt egy kis megbotránkoztatás-feelingem is ezzel a dallal egyébként, mert mindenki ismeri az eredetit, mennyire pörgős, meg hasonlók, erre bejövök egy tök lassú, és vontatott változattal, hát elértem a várt hatást, igaz, nem éppen pozitív értelemben, sokan nehezen viselték, hogy az eredetihez képest ennyire lassú folyású ez a verzió, de azért remélem, hogy senki nem aludt el közben. ^^’ A második a TOO LATE volt, ezt nagyon sokat hallgattam az utóbbi időkben, szeretem is, de túl mély ez a dal nekem. A harmadik meg a Lively Motion, na ez nagy kedvenc a pörgős hangulata miatt, és jobban is állt nekem a magasabb refrén miatt. Egyébként mostanság az énekesnő Fuwari albumára vagyok ráfüggve. Szeretem ezt a kellemes, vidám, nyugodt hangulatot, amit az ezen az albumon hallható dalok árasztanak magukból. Korántsem olyan domináns, mint az előző albumok, szerintem ebben közrejátszott az előző évben (1999-es az album) megkötött házassága, megismerte a magánélet nyugodtabb részét, és ez hatással volt rá a dalok írásakor. És a dalok azt a következtetést engedik levonni, hogy boldog házasságban él. Most is épp ezt hallgatom. A másik az unsteady kislemez, amit mostanság sokat hallgatok, azok a mély hangok a címadó dalban valami eszméletlenek.

Közben lement a második forduló, ami menő volt, mert mindenki tévesztett a szövegben, így a három zsűritag mindegyike külön kiemelte a szövegtudást. A második zsűritag mondta, hogy szöveg a négyzeten, a harmadik pedig, hogy szöveg a köbön, elnevetgéltünk ezen. Aztán amikor az egyik zsűritag, Amina is belebakizott a saját mondandójába a végén, a többiek is mondták neki, hogy szöveg… Úgyhogy a hangulat az nagyon megvolt. A hagyományos karaoke menő volt, most annyira nem figyeltem, hogy ki hogy énekel, vagy játszottam, vagy beszélgettem épp valakivel. Az árusokhoz csak később jutottam le. A kínálatukban persze semmi új, érdekes, hogy nem nagyon találok új mangát a kínálatban, vagy csak én nem ismerem fel őket. A jeggyel járó kedvezményt kihasználtam, lehetett 5 DVD-t venni 1.500 forintért, így megvettem azokat, melyek hiányoztak az Elemental gyűjteményből: Bleach 9, 10 és Death Note 7, 8, 9. Ezzel a díszdobozos kiadványokat leszámítva megvan mind. Azokat meg majd megveszem Vaterán, ha találok eladó példányt, amikor kell. és az nem maholnap lesz. Már csak azért sem, mert az elfelejtettem az elején megírni, hogy megkérdeztem az Europark Media Markt-ban, hogy lehet-e tudni valamit a Rontó Ralph DVD megjelenéséről, és 2013. április 24-étől lesz kapható náluk. Általam várva van. Meg lementem a konzolokhoz, megnéztem a Nintendo 64-et, hol van, de nem találtam sehol. Remélem, hogy csak én néztem szét 99%-os alapossággal és abban az 1%-ban volt.

Azt hiszem, így más nagyon nem volt. Lent a vártuk a nagyszínpados előadásokat, ahol a legjobb három énekelt. Előtte ParaParáztak, és csak utána kerültek sorra az énekesek. Jó volt mind a három, végül a duett nyerte meg, akik ahogy együtt énekeltek, abból arra lehet köveztetni, hogy összeszokott párost hallhattunk. Ezután volt karaoke est, sokan hozták a formájukat, főleg Night, a szövegtudásával, amikor közérdekű közleményként bejelentette, hogy a “kölcsönző”-ruhatárból hozza el mindenki a ruháját, mert zárnak. Na itt elpróbáltam még egyszer a Mulan: A Kiképzés dalt, annak ellenére, hogy már fáradt voltam, amikor sorra kerültem, nagyon jól ment, de tényleg nagyon bezavar az angol háttérvokál. ^^’ A végére már hangom sem volt nagyon, a szöveget is nehéz volt követni, a legvégén már csak lestem, hogy hol is tartok, de azért jól éreztem magam. Tényleg gondolkodom azon, hogy most a dal hangulata volt az, ami miatt ennyire jól el tudtam énekelni, vagy a magyar szöveg. Egyszer írok egy japán dalra magyar szöveget, és megpróbálom azzal. Szerencsénk van a magyar nyelvvel, hogy ennyire érzelemdús nyelv, ezáltal könnyebb dolgunk van. De az utóbbi időkben németül is nézek animéket  az RTL II-n, és náluk ugye az a trend, hogy német szövegeket írnak az eredeti openingre, és akármennyire is szeretem a németet, azért engem is mosolyra késztet a szavaik egymás utánja, és tényleg azt hallom, hogy az énekesnek hiában vannak meg a hangi adottságai, maga a nyelv, ami sokat ront a dal értékén. Szerintem ez magyarul nem állna fenn.

A hangulat jó volt, de pakolni kellett, és 21.45-kor vége lett a gyereknapnak. Mentünk szépen haza, a kijáratnál egy páran üvöltötték a “legyél sámán király” dalszöveget. Én ezt nem bírom elviselni. Voltam olyan morbid, és azt gondoltam magamban, hogy ha Megumi halott lenne, forogna a sírjában. De csoda történt: Nem volt Pokémon főcímdal. Így változik a világ. Egyébként el tudom képzelni, hogy sokan lehet, hogy ismerik az eredeti japán dalt, de pont hasonló okokból énekelnek magyar. De én akkor láttam először Sámán Királyt magyarul, amikor megjelent DVD-n. Örömmel vittem haza az első lemezt, közben énekelgettem az Over Soul-t. Aztán otthon nagyon mély csalódottsággal vettem tudomásul, hogy magyar főcímzenét kapott. T_T Nagyjából ennyi volt, olyan negyed 11-kor értem bagszihoz, egy kicsit írtam ezt, aztán mentem aludni, de 3-kor úgy kipattant a szemem, mintha kialudtam volna magam, de most, 4.45-kor megint visszavágyódok az álomvilágba (szerencsére tudtam aludni hagyni LL-t és bagszit). Egy két órára megint lefekszek. Az esetleges fogalmazási, elgépelési hibákat majd hétfőn javítom.

Posted in Bleach, Death Note, Karaoke, Megumi Hayashibara, MondoCon, Mulan, Rontó Ralph, Shaman King, Super Mario Galaxy 2 | Címkézve: , , , , , , , , | 8 hozzászólás »

 
%d blogger ezt kedveli: