supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Sword Art Online’ Category

Sword Art Online vége másodjára

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 18. vasárnap


Na, ahogy ígértem, külön postban írok a Leeával történt beszélgetésünkre. Előrejelezte a post elolvasása után, hogy majd élőben megbeszéljük, mert volt egy-két félreértés, meg elsiklottam egy-két fontos dolog mellett. Lássuk is:

Én egyébként azt hittem, hogy “csak” olyan szinten, nem vettem figyelembe dolgokat, mint a K animében, ehhez képest olyan dolgokat mondott, amikben egyébként maximálisan igaza volt, de akkor annyira lesújtott, hogy azokra nem figyeltem, amikre felhívta a figyelmemet. Két dolog miatt is: Egyrészt mert totálisan félreértettem az animét, másrészt meg, ahogy írta a fórumban, én tényleg úgy értelmeztem, hogy nem olyan nagy dolgok, már csak azért is, mert most beszéltük csak meg, de ha ott – ha csak egy mondatban is – de kiírja, hogy fatális hibák vannak benne, akkor lehet, hogy rejtetté tettem volna azt a postot. SPOILER Mint kiderült, Sugou nem halt meg azáltal, hogy elvágta a torkát (mivel csak belevágott), amikor Kirito bemegy a kórházba, akkor el is mondja Asunának, hogy a rendőrség érte jött. Ez nekem teljesen kiesett, mert csak az ordítást hallottam, meg a messzi képet láttam, ezért én abban a hitben éltem, hogy intézhetik a temetését. És emiatt annyira le voltam döbbenve, hogy ennyi volt? Ezt akarják lenyomni a torkomon? Hogy pár percig bár láttam, hogy mi történik, de a szövegre nem figyeltem tudatosan. A másik meg Asuna “börtönléte” az ALFheim Online-ban, amit említettem is, hogy mi ez a furcsa szerepváltás. Leea ekkor olyan információáradatot zúdított rám ezen a téren, amiről SOHA ÉLETEMBEN nem hallottam. Az egy dolog, hogy a videojátékos kultúrám 98%-a a Nintendótól származik, de hogy olyan Asunának olyan játékosbéli tulajdonságait halljam, amiről tényleg még életemben hozzá se szagoltam, az nagyon furcsán érintett, mert azért itt-ott olvasgattam XBOX, PS játékokról, még ha nem is mélyrehatóan. Mint kiderül, ez a GM, és a karaoke fórumban kérésemre elmagyarázta, hogy megy ez a rendszer. SPOILER VÉGE Nagyon bántott, hogy ennyi minden mellett elsiklottam az animében. Ez persze nem azt jelenti, hogy félteni kell engem, hogy jaj, nehogy kimondják nekem az igazságot, mert akkor szegény picik lelki világomnak annyi, pont ellenkezőleg. Én rendkívül becsülöm azokat az embereket, akik őszinték velem, és ezért is szeretek Leeával levelezni, mert őszintén nyilvánul meg előttem. Az, hogy fáj esetleg, az legyen az én dolgom, felnőtt ember vagyok, fel tudom dolgozni. De az tény, hogy nagyon kerestem az okokat, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire elsiklottam ezen dolgok mellett. De nem is ez a legdurvább, hanem hogy meg sem fordult a fejemben az, hogy esetleg bármi is hibádzik az elméletemben, a képek alapján annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy itt az anime bukott hatalmasat. Valamint amiatt is gondoltam, hogy adja magát ez a vége, mert a második felére tényleg nagyon vontatottnak éreztem az egészet, és valahogy az egész leszálló ágban volt nálam, és a végére padlót fogott. Igazából miután megbeszéltük a dolgokat, sokat javult az összkép, de nem annyit, hogy nyilvánosan megbánjam, amiket kiírtam, és penitenciaként százszor megnézzem az animét egymás után. Ugyanis ezután sokat agyaltam azon, hogy miért lehetett az, hogy ennyi dolog mellett csak úgy elmentem. Ez főleg annak fényében meglepő, hogy a K anime történetét – még ha ott is kihagytam 1-2 fontos dolgot – sokkal jobban össze tudtam rakni, pedig az bonyolultabb. Aztán arra jutottam magamban, hogy továbbra is ez az érzelmi szál, az új játék lassú folyása egyszerűen olyan változást okozott, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Ugyanis a második felével tényleg úgy voltam, hogy jó-jó, sőt még én is azt mondom, hogy megvan a maga értelme, főleg, hogy tisztábban látok, csak koránt sem kötötte le annyira a figyelmemet. És most ezzel a mondatommal elfogadom, hogy nem leszek népszerű, meg harapni fognak érte, de ebben részint az anime is hibás. Mert az igaz, hogy én is odafigyelhettem volna, de a történetnek is olyannak kéne lenni, hogy odavonzza a figyelmemet. De az biztos, hogy ha jön a második széria (már pedig jönnie kell, ez nem maradhat annyiban), akkor elsők között fogom leszedni, és megnézni, mert azt el tudom képzelni, hogy a kettő alkot egy teljes egészet, akkor lesz teljes a történet, és akkor teljesen másképp fogom látni az egészet. De Ninty ajánlott egy blogpostot, hogy olvassam el, és mivel ismerem annak szerzőjét (csak névlegesen, amúgy soha nem láttam, nem beszéltem vele), ezért nem volt nehéz rátalálni, meg is mutatom: SAO kritika. Kritika… nem kritizálja, legyalázza az animét, nagyon durva dolgokat írt. Egy-két dologgal egyetértek, mert leír jó dolgokat, de a nagyjával nem, mert a fogalmazási stíluson is meglátszik, hogy felnagyítja a problémákat.

Posted in Sword Art Online | Címkézve: | 7 hozzászólás »

Sword Art Online vége

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 15. csütörtök


SwordArtOnline1Legalábbis nálam, ugyanis ma láttam az utolsó részt. Hogy őszinte legyek, nekem nem jött be a vége. Amekkora lendülettel, lelkesedéssel, és elánnal néztem az első felét a sorozatnak, a másodikra ez úgy apadt el. Nekem az egész ALFheim Online játékvilág nem jön be, nagyon disszonáns a SAO világához képest, bár tény, hogy kellemes volt látni az elfeket, tündéreket, nincs olyan Nintendós, akinek ne egyből a The Legend of Zelda széria ugrana be a jelenetek láttán, de mégis…

SPOILER

Mindazonáltal én értem, hogy mire föl a váltás, ugyanis az egész második fele az animének (kb. 15. résztől) már csak abból állt, hogy Kirito hogy menti meg Asunát, és mitől lehetne szebb, mint egy ilyen fantázia-tündérvilágban megvalósítani mindezt. Néhány napja Tukeinonnal leveleztem, és ő világított rá néhány jogos hibára az anime kapcsán. Az egyik legfontosabb, Asuna szerepe hogy megváltozott az új játékban. A SAO-ban szinte amazon volt, Kiritóval együtt harcoltak a gonosz ellen, majdhogynem egyenrangú párnak lehetett kikiáltani őket, de aztán jön a váltás, hogy elrabolják, és mintha kiszívták volna minden erejét, csak tűri, hogy ő egy fogoly, és várja, hogy Kirito, a világ hőse majd jön, és megmenti őt. Bár az utolsó részekben kiderül, hogy egyáltalán nem egyszerű bejutni oda, ahol Asuna raboskodott, de meg merem kockáztatni, hogy Asuna egymaga is kiszabadult volna, ha nem veti alá magát a szerepének. Ez most egy anime karakter esetében kicsit hülyén hangzik, de remélem, hogy érthető, hogy mire gondolok. ^^’

A másik nagy furcsasága – mert ez nem is negatívum – ez a nagy kusza érzelmi szál, ami Kirito és Sugu között van. Unokatestvérek (kezdjük ott, hogy elsiklottam emellett, és bár értettem, hogy adoptálták, de ez valahogy kiment a fejemből, ezért abban a hitben néztem az animét, hogy testvérek), de Sugu beleszeret Kiritóba. Ez még csak hagyján, de a csavar ott van, hogy bár Sugu idegenkedik a videojátékoktól, ám bekapcsolódik az ALFheim Online játékba, és én végig abban a hitben éltem, hogy Sugu végig tudta, hogy az unokatestvére az, akivel találkozik a játékban, és valójában azért kapcsolódott be, hogy segítsen neki megmenteni Asunát. Csak Kirito nem tudott róla. Ám a 22. részben kiderült, hogy egyáltalán nem tudtak egymásról, Sugu teljesen kétségbeesik, amikor megtudja, hogy ki az, akivel játszott. A poén ugyanis ott van, hogy beleszeretett abba a srácba, akivel együtt volt a játékban, de nem tudta, hogy ugyanabba a fiúba szeretett bele, mint akibe a valóságban. Szegény lányt, komolyan mondom, annyira sajnáltam. ^^’ Egyébként azért is hittem azt, hogy az unokatestvére megsegítésére ment a játékba, mert amikor Kiritóék kijöttek a SAO-ból, akkor Sugu többször átölelte őt, hogy minden rendben lesz, és bármiben segít neki.

Az utolsó rész sem tetszett, ahogy le lett zárva az a “nagy” harc Asunáért. Azt láttam, hogy a faszi (nem jut eszembe a neve) miket csinált Asunával, és ezt nagyon jól le is rendezték a játékban, az nagyon jó volt. De hogy a való világban Kirito elveszi a kést, és elvágja vele a torkát… Ez nekem egyáltalán nem jött be. Egy játék keretén belül sok mindent meg lehet csinálni, de a való világban így lerendezni egy “vitát”, inkább egy alávaló ember tenne ilyet, nem pedig egy hős. És ez már csak azért is csalódás nekem, mert bevallom őszintén, az elején nekem nem tetszett, hogy két szereplő összejön a 10. részre. De próbáltam elhesselgetni ezeket az érzéseket, mert azt gondoltam, hogy csak irigységből nem tetszik, mert de jó lenne nekem is olyan szerelemben élni… Aztán a 12. részben bejött a kislány, Yui, akinek ugye senkije nincs, és olyan boldog volt, hogy egy férfi és egy nő mellett ébredhetett fel, rögtön papa-mama lettek neki. Most eltekintenék attól, hogy 16 évesen kicsit furcsa szülői szerepet adni két embernek, mert megvan ennek a maga értelme. Én ezt úgy dekódoltam magamban, hogy attól, hogy valaki más, neki ugyanúgy szüksége van az érzelmi biztonságra. Yui mássága abban merül ki ugye, hogy ő egy program. Majd jött a 14. rész, ahol csak lestem, hogy mit meg nem csinálnak… Nagyon messzire mentek el a történetben, ráadásul a SAO játékszabályainak megszegésével folytatódhatott csak a történet. Ugyanis Kirito és Asuna is meghaltak, és aki abban a játékban meghal, az a valóságban is eltávozik ugye, és ők ketten a való életben mégis tovább élnek, ezért nem tudtam elképzelni, hogy hogyan tovább. Aztán jön az új játék, ahol a szerepek megváltoznak. És mondom, ahogy a játéknak vége lett, az tetszett, mert ott, abban a közegben tényleg láthattuk, hogy végzi egy alattomos, gyáva ember, akinek csak a saját érzései szentek. De ahogy a való világban véget vetettek ennek, az nagyon nem jött be. Pedig pont azt vártam, azért is próbáltam a negatív érzéseimtől elhatárolódni, mert abban reménykedtem, hogy a végére látni fogom, hogyan lehet hősiesen küzdeni a szerelemért, de így… Én senkinek az életét nem venném el, hát ki vagyok én, hogy rendelkezzek más felett. Mindnyájan emberek vagyunk, ha ő istennek hiszi magát, és azt hiszi, hogy bármit / bárkit megkaphat könnyen, akkor az élet úgyis benyújtja neki a számlát, és az egyáltalán nem lesz olcsó. A szerelmi szál miatt meg nem hiába volt rossz érzésem.

SPOILER VÉGE

Tehát, ahogy összegezni tudom a gondolataimat, az első fele, a SAO egy dinamikus, pörgős játék, imádtam, egész nap a fejemben volt a történet, alig vártam a folytatást, majd jött ez a szerelem, és aztán az ALFheim Online, ami egy vontatott, lassú történetet hozott magával, ahol már csak a két főszereplőn volt a hangsúly, mindenki más eltűnt. Megvan ennek is a maga értelme, de mintha két külön animét láttam volna, valahogy nem tudom a két játékot összekapcsolni. Hát, nem tudom, hogy mit mondjak így a végére, nagyon sajnálom, hogy így alakult, pedig annyira vártam. De az látszik, hogy jön a folytatás, kíváncsian várom a Sword Art Online II-t, vagy amilyen alcíme lesz. De még a mangának meg a Light Novel-nek sincs vége. De ha az ad egy kerek egészet, akkor még változhat a véleményem jó irányba. :)

Posted in Sword Art Online | Címkézve: | Leave a Comment »

Új trükk és régi emlékek

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 5. hétfő


Na, egy hét szünet után újra itt. Történnek ugyan dolgok, de nem olyanok, hogy azt kiírjam, így inkább csak akkor írok, amikor érzem, hogy tartalommal tudom megtölteni az adott postot.

trillian-screenshot-01Tegnap Truner beszélt nekem a Trillianról. Eddig én azt hittem, hogy ez egy ilyen képregényes-kártyás-fantasys bolt, Budapesten, ha jól emlékszem, valahol a Ferenc Körút környékén van / volt. Lehet, hogy inkább már csak volt, mert nem nagyon találok már rá az interneten. De mint tegnap kiderült, hogy ez egy chatprogram, amely szinte az összes létező chatprogramot egyesíti. Bele lehet ágyazni a Skype-ot (megszokásból MSN-nel akartam kezdeni a felsorolást, de aztán rájöttem, hogy az már nem létezik), Google Talkot, Irc-et, AIM-et, Yahoo Messengert, és amit még nem szégyellünk. Persze saját accountunk is van, így magán a programon keresztül is fel lehet venni egymást. Ahogy néztem róla képeket, egyből sejtettem, hogy ez nem egy rossz dolog, aztán azonnal beleszerettem. Ez tisztára olyan, mint a régi MSN, amibe szinte szerelmes voltam annak idején. De hogy sokat lógtam rajta, az tény. Ez a program nekem tisztára azokat az időket idézi vissza a maga nemes egyszerűségével, mint amilyen annak idején az MSN volt. Próbáljátok ki ti is, nekem legalább is nagyon tetszik. Nem tökéletes, mert nem lehet mindent testre szabni (például idegesít, hogy az embereket aszerint csoportosítja, hogy honnan vannak importálva, és ezen sehogy nem változtathatok), de ennek ellenére nagyon jó lett.

mario-kart-1Mai nap játszottam a Game Boy Advance-es Mario Kart: Super Circuit-tal, és így tök spontán rájöttem egy trükkre, az egyik nehéz pályán hogy lehet levágni a pálya felét. A SNES pályák közül a legendás Donut Plains 3-ban történt meg. Ott ahol az egyik szaggatott hídnál van egy nagyobb hézag, előtte van egy ugrató (ez a SNES verzióban egyébként nincs). Na ott kell gombát használni, és ha ügyesek vagyunk, a pálya végén találjuk magunkat. Hát ez… Meg is oldottam minden problémámat, mert ott szenvedtem Bowser-rel és Peach-csel az 1. helyért, de az egész egy huszárvágással meg lett oldva. Arról nem is lelkesedve, hogy pont az arany serlegért harcoltam, mivel 150cc Star Cup-on még csak a bronz volt meg a 3DS változatban. Az ilyeneket soha nem felejtem el. Ezt a háttérképet meg találtam a neten, most látom először, és szerintem egészen menő lett.

Tegnap eszembe jutott, hogy nagyon rég nem hallottam már Suara: Yumeji albumát, így tegnap elővettem. Sok régi emlék… 3 évesek. De az a lényeg, hogy 2010. nyarán hallgattam nagyon sokat ezt az albumot, így azokból az időkből hoz fel nagyon sok élményt, mely a maga viszontagságaival együtt egy csodálatos időszak volt, boldog vagyok, hogy megélhettem. És most agyban egy kicsit megint ott lehettem. A CD-t még akkoriban vettem meg, nagyon örültem neki, és most is megbecsülöm az eszmei értékét annak ellenére, hogy ma már nem tudom hallgatni, mert nincs már meg az DVD lejátszó, mely SACD-t lejátszott. Igen, ez az SACD kiadás, ez egy bónusz dalt tartalmaz, a MOON PHASE-t, amiről már annak idején is írtam, hogy mennyire a hatása alatt voltam. Ma is azt gondolom, hogy a világ egyik legszebb szerelmes dala, amit valaha hallottam. Azért, mert az a beteljesült szerelem hangulata van, amiben annak idején nagyon reménykedtem. Ez az érzés még most is áthat, csak mivel már nem ott vagyok, és nem azok a körülmények, ezért kicsit másabb, de most is érzem, hogy miért szerettem annyira. Az 1. helyről azóta sem tudtam egy dal sem kitúrni, a Last.fm profilomon ez minden idők legtöbbet hallgatott dala nálam:

Suara_MOON_PHASE_last.fmAz album többi dala is tele van nosztalgiával, Suara pedig a maga mély hangjával most is el tud varázsolni. Nagyon sajnálom, hogy manapság nem aktív a karrierje, hiányoznak az új dalai. Olykor jelentet meg digitális kislemez formájában, egy-egy dalt, próbáltam is letölteni őket legálisan, de nem engedték, hogy Magyarországra kerüljön a dal… Legalábbis ilyen szerzői jogok, meg egyéb nyavalyákra hivatkoznak, idegeskedtem is miatta. Ha megvenném, és kifizetném érte a pénzt, akkor nem mindegy, hogy itt van nálam? Ugyanezzel az erővel eBayről sem lehetne vásárolni semmit. Sajnálom egyébként, mert kíváncsi vagyok arra a négy dalra, biztosan szépek.

A 14. résznél tartok a Sword Art Online-ban, és meg vagyok lepve, hogy merre ment el az anime története. Az 1. részben elhangzott játékszabályok alapján így is szabályt kellett szegni, hogy az történjen, ami most megtörtént, de lehet érteni a lényegét, hogy miért történtek a dolgok úgy ahogy. De el nem tudom képzelni, hogy hova tovább, még van 11 rész. Mindenesetre miközben Kirigaya Kazuto megkeresi élete szerelmét, egy fordászt is ejtsen útba. A K animét meg szerintem újra meg kell majd nézzem, számomra érthetetlen, hogy mi történik így első szusszra. A 10. rész után alig látok összefüggést, a cselekmény meg több szálon is fut, és csak nagyon lassan derül ki, hogy mik az összefüggés a történések között. 13 részes az anime, tehát nem sok esély van arra, hogy az egész történet egy kerek egészet alkosson, esetleg két esetet tudok elképzelni arra, hogy egyben legyen az egész: 1. Az utolsó három részben ledarálják a történetet, és akkor érthetővé válik az egész, de ha gyorsan elsietik a végét, az legalább annyira káros, mintha semmi nem történne, mert akkor nincs meg a valódi értelme a történésnek. 2. Yashiro szépen elmeséli az egész életét, és akkor látni fogjuk, hogy mi hol merre. Vagy az, hogy másodjára megnézem majd az animét, de szerintem ha 20× megnézem, akkor sem fogom megérteni, hogy kerültünk a 9. részre a II. világháborús Németországba, ha nem lesz rá magyarázat.

Posted in K, Mario Kart, Suara, Sword Art Online | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Sword Art Online, To Aru Majutsu no Index II és K

Posted by supermario4ever - 2013. július 27. szombat


Új metódust találtam ki a német nyelv tanulására, aminek az lett a vége, hogy megint nézek animéket. Nem nehéz kitalálni, hogy német felirattal kerestem olyan animéket, melyek egyébként is érdekeltek volna, és akkor kössük össze a kellemeset a hasznossal. A címben felsorolt három anime közül csak a To Aru Majutsu no Index II-t találtam meg német felirattal. Nem nagyon vannak németül animék, az angol mellett leginkább spanyolul lehet animét találni, ami nem is csoda, hiszen szinte egész Dél-Amerika spanyolul beszél, és ott hatalmas animés bázis van, irigylem is őket, mert sokszor járnak oda olyan japán előadók koncertezni, akiket szeretek. A másik két animét végül nem találtam meg német felirattal, viszont a Sword Art Online első 5 része előkerült magyarul. A SaburoSubs csinált hozzá feliratot, alapból nem rossz, csak volt benne néhány elgépelés, valamint a “muszály”-tól nekem muszáj a falra mászni. Amúgy jó szöveget írtak, ezért utána is néztem, hogy nem-e csinálták meg a többit, de arra jutottam, hogy abbahagyták a feliratozást. Aztán végül egységesen a HorribleSubs által feliratozott részeket szedtem le magamnak, ahogy a K anime esetében is.

Sokaktól hallottam, hogy mennyire jó anime a Sword Art Online, érdemes megnézni. És tényleg! Hosszabb idő után végre egy olyan anime, ahol nem azt nézem, hogy mennyi idő telt el, vagy mennyi van még hátra az adott részből, hanem egyszerűen csak élvezem, amit látok! 2022-ben járunk, amikor megjelent az év legjobban várt játéka, a Sword Art Online, melynek első 10.000 példányát percek alatt elkapkodták. A játékos bekerül magába a játékba, ám azzal nem számolnak, hogy ez mivel jár. Ugyanis sehogy nem jöhetnek ki a játékból, csak úgy, ha teljesen végigjátsszák a játékot. Aki a játékban meghal, az a valóságban is, oly módon, hogy a NervGear nevű Virtual Reality sisak (ami által bekerülnek a játékba, és minden érzéket irányít) megsüti a játékos agyát. Akkor is ugyanez történik, ha valaki valóságban leveszi róluk a sisakot. Hová nem fejlődhet egy MMORPG? A szabályzata eléggé bonyolult, nem is írnám le, egyébként sem tudom észben tartani, csak ha az adott jelentben szembesülök vele, hogy tényleg, ilyen is van. És milyen érdekes, hogy annak ellenére ragadja meg a figyelmemet, hogy az MMORPG teljesen távol áll tőlem, én a World of Warcraft és társai felett csak úgy átnézek. Eleinte a 2008-as évet juttatta eszembe, amikor annyira szerettem a Zelda játékokat, emlékszem, annak idején elgondoltam, hogy akár Zelda játékból is lehetne valami hasonlóan komoly történetet kitalálni, és meganimésíteni. Mondjuk manga készült belőle, és egészen jó lett. Most a 6. résznél járok az animében (egy nap egy részt nézek meg), de már most tudom, hogy végig fogom nézni. Nagyon várom, hogy alakul a történet, eddig nagyon tetszik. Egyébként az biztos, hogy egyszer a valóságban is eljutunk idáig, hogy mi leszünk benne a játékban, de szerintem 2022-es év még korai. Én kb. 2030-ra tippelem, hogy eljutunk odáig. Az animében hallható zenéket Kajiura Yuki írta, amiket így kihallok, azok tükrözik a nevéhez fűződő minőséget, le is szedtem a két OST CD-t, majd meg fogom hallgatni. Az opening: LiSA: crossing field igen nagy divat lett a karaokésok körében, nekem annyira nem jön be. Mégis azt mondom, hogy százszor inkább ilyen zene legyen divatban, mint bármi más, ami nem méltó arra, hogy ismert legyen. Csak engem sajnos nem inspirált arra, hogy többször meghallgassam. Az ending: Tomatsu Haruka: Yume Sekai tipikus animét lezáró ending dal. Kellemes, dallamos, de engem nem fogott meg. Végülis részemről elmondható, hogy az openinget és endinget leszámítva (de csakis egyéni ízlés okán! Amúgy minőségi dalok) nagyon-nagyon jó anime.

Tavaly néztem a 11. részig a To Aru Majutsu no Index animét, be is jött, az még sokkal játékosabb, és viccesebb, mint a második széria. Ez már eléggé komoly. Harcok nővérekkel, stb, most olvasom, hogy nagy hiba, hogy félbehagytam, mert annyira szorosan követi az első szériát, hogy szinte ki is lehet jelenteni, hogy a második évad első része az elsőnek a 25. része. Végül is látom, és értelmezem is, hogy mi történik, csak a miértekre nem keresek választ, mert tudom, hogy az az első szériában van. De úgy elnézegetem, meg figyelem közben a német feliratot, és örömmel konstatálom, hogy egész sokat tudok németül. Amúgy maga az anime olyan, hogy egészen jó, de nekem nem akar kibontakozni, úgy elvan magával. Meg tele van ecchi, fanservice jelenetekkel… nyilván én is tök véletlen esnék úgy egy lányra, hogy belássak a bugyijába, teljesen valószínű. Az opening: Kawada Mami: No Buts! elsőre nem fogott meg, mint az előző széria PSI-missing dala, de mostanra egészen megszerettem. Érdekes a trance stílus, egyszer beszéltem is róla Sleeplesslydiával az Okui Masami Abyss és Automaton dalok kapcsán, hogy olyan érdekes, hogy ezek olyan táncolósak, bulizósak ritmusuk alapján, de mégis fájdalmat érzek bennük. Aztán el is magyarázta, hogy ez a zenei stílus nagyszerűen alkalmas a szerelem egy érdekes módjának kifejezésére, amikor érzed, és tudod, hogy fáj, mert korlátokhoz vagy kötve, mégis benne vagy, mert szenvedéllyel tölt el. Nagyjából így mesélte el, és rájöttem, hogy igaza van, és valószínűleg azért is vagyok ennyire érzékeny erre a fájdalomra, mert átéltem már, így nagyon jól tudom milyen az, amikor nem lehetsz vele, de mégis fogva tart az érzés. Az ending: Kurosaki Maon: Magic World is hasonlóan trance-es hangzású, de valamivel lájtosabb, annyira nincs is rám hatással, mint az opening.

Naná, hogy az angela miatt kezdtem el nézni a K animét, majd nem, mi? A MondoConos postból lemaradt, hogy amikor a karaokén Daki a Dragon Ball Z: Hitori Ja Nai dalt énekelt, akkor beszéltünk össze Leeával, hogy ezután kéne angelától a Boku Ja Nai-t énekelni. Az egy nagyon menő szám. Na erről az animéről meg azért nem tudok sokat mondani, mert nagyon lassan csordogál a történet. A 2. rész után úgy valami dereng, meg értelmezem a dolgokat, de még igen sok része hiányzik a kirakósból. Egyedül annyit tudok, hogy Isana Yashiro-t el akarják tenni láb alól, ám nem lélegezhet fel, amikor Yatogami Kuroh megmenti, ugyanis ő is meg akarja ölni. Shiro eközben meg éli a maga bohókás életét a cicusával, aki hirtelen meztelen nővé változik (Fanservice…), és amikor Shiro ruhát akar rá adni, addig elutasítja, hogy ő utálja a ruhákat. Igencsak komikus jelenetek, amikor a lány meztelenül kivezeti az utcára főhősünket, menekülve Kuroh-tól. Egyébként a két névben nem véletlen van kiemelve a Shiro (fehér) és Kuro (fekete) szavak, ugyanis az animében a színek jelentésének nagy szerepe van. Persze Yashiro nem olyan ártatlan, mint ahogy azt a fehér haja és ruházata indokolná. ^^’ Csinál egy-két gazságot. A következő részeket meg izgatottan várom, mert annak ellenére, hogy nem tudtam meg sokat elsőre, nagyon is tetszik az anime. Az opening: angela: KINGS nincs mit beszélnem, megtettem már korábban, tipikus angela dal, de csakis a legjobbak között. Nem hiába, ha atsuko és KATSU együtt leülnek zenét írni, abból csak jó dolog születhet. Vártam is, hogy melyik dal lett az ending, de csak félig van köze az angelához, mert a zenét ők írták, de amúgy: Komatsu Mikako: Tsumetai Heya, Hitori. Füleltem is először, hogy jól hallok, mert első hallásra nagyon bejött, amit hallottam. Le is szedtem a kislemezt, meghallgattam többször is a dalt, és nagyon tetszik. Szép, kellemes ballada, ezek után kérdeztem is magamban, hogy angela miért nem dolgozta fel a ZERO albumára? Egyébként is nagyon jóra sikeredett az album, de még nagyobb durranás lett volna ezzel a dallal. Nagyon egyedi lassú, ballada dal. Hallani benne bánatot, de egyáltalán nem szomorú. Én nagyon élvezem.

Meghajolva köszönöm a német nyelvnek, hogy visszarántott az animék felé, megint élvezem az animézést. De háromnál többet nem akarok egyszerre nézni, ha végzek a K-val (az 13 részes, a többi 24, 25), akkor az Arata Kangatari jön.

Posted in angela, K, német, Sword Art Online, To Aru Majutsu no Index | Címkézve: , , , , , , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: