supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Archive for the ‘Yondemasuyo Azazel-san.’ Category

Múltban a jövő

Posted by supermario4ever - 2013. szeptember 6. péntek


Kezd beindulni a WHITE ALBUM anime. Még mindig ugyanaz a romantika, és emiatt sokan lassúnak gondolhatják, de mintha több élet lenne az animében, és jobban átérzem a karakterek érzéseit. Amúgy érdekesség, hogy a történet 1986-ban játszódik, és eléggé korhű lett: Számítógép sehol, régi TV-k, kocsik, és személyes kapcsolatok mellett vezetékes telefonon kommunikálnak egymással, mégis mennyivel modernebbnek tűnik a mi akkori világunkhoz képest. Miután Mizuki Nana énekli az openinget, így szinkronizál is az animében, konkrétan Ogata Rena seiyuu-ja, a főszereplő lány, Yuki seiyuu-ja pedig Hirano Aya. Na, ő az a nő a japán zenei iparban, akit felrúgnék a csillagos égig. Nem sok dalát ismerem, de ilyen érzéketlen éneket nagyon ritkán lehet hallani. A másik a botrányos élete, a harmadik pedig hogy több album- és kislemezborítón nem tetszik, ahogy kinéz. Ehhez képest seiyuu-ként nagyon jó, érzelmes hangot ad Yuki-nak, de a képek alapján nem nézek ki belőle többet. De úgy isten igazából  nem nagyon tudok olyan seiyuu-e mondani, akinek a hangjáról azonnal meg tudom mondani, hogy ki ő. Régről is most így hirtelen kettő ugrik be: Yamaguchi Kappei és Hayashibara Megumi. Amikor először meghallottam Hayashibara-san hangját a Slayers-ben, azonnal felfigyeltem rá. Igaz, hogy ekkor már ismertem, mint énekesnő, de állítom, hogy ha seiyuu-ként ismerem meg, hasonlóképpen gondolkodnék róla. Szó nincs arról, hogy rossz lenne a japán szinkron, isten mentsen. Az esetek döntő többségében jó hangot kap az adott karakter, csak nekem nehéz hangról megkülönböztetni őket.

Pár napja végeztem a Yondemasuyo, Azazel-san. Z-vel. Ennek a vége nem durrant akkorát, mint az első szériáé, de szolgáltatott egy pár tanulsággal, nem utolsó sorban agyatlan poénnal. Külön említettem a Detective Conan paródiát. Annak ellenére, hogy szeretem a Conan szériát, sok mindent jól kiparodizáltak. Például, amikor meghal valaki, elmésen elemzik a helyzetet, szinte mindig olyan szituáció akad, ahol a gyilkos mindig köztünk van. És ilyenkor elkezdődik a mindenféle logikátlan vádak alapján az egymásra mutogatás, hogy csak te lehetsz a gyilkos. Persze ezt lehet pszichológiára fogni, hogy ha a gyilkos közvetlen közelben van, akkor az ember veszélyben érzi magát, és mindezek mellé társul egy bizonytalansági faktor, ezt akarja kilőni, ezért felelőtlenül elkezd vádaskodni. Az epizód végén ahogy becsapódik az ajtó, az is nagyon élethű volt. A Conan paródia után jön a perverz pasas, aki a 48 arcú aberrált nevet kapta. Na ő tipikusan az a férfitípus, aki azt hiszi, hogy ott a két lába közötti szervtől lesz férfi. Amikor Rinkót beviszi a saját világába, ott konkrétan minden hímvessző-alakú. Vicces, hogy a sajátja helyén meg az anime hatalmas logója látható, amely sokszor az égig ér. Ennél férfiasabb már nem is lehetne… Az anime vége felé pedig Azazel-san lesz próbára téve, ugyanis ekkor jelenik meg az a démon, név szerint Incubus, aki pontosan ugyanolyan képességekkel rendelkezik, mint Azazel-san, vagyis a csábítással. Ám ő sokkal sikeresebb, így nem is csoda, hogy kedvenc démonunk féltékeny lesz rá. Incubus tisztában van a képességével, és nem is szerénykedik vele, és nem másra pályázik, mint Azazel-san szíve választottjára. Vicces csattanóval ér véget a történet, azért ez a sorozat is megért egy misét, de az első széria valamivel jobb volt.

És akkor új anime a helyére… Most ez kétesélyes lesz: Vagy valahogy végignézem, vagy meglesz az első “dobott” animém: Bakemonogatari. Nem a minőségével van a baj, mert az megvan, csak ezzel a történettel és hangulatvilággal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Sajnos egyáltalán nem hoz lázba, és az opening és az ending videók elvont mivolta sem lelkesít. Bár annak idején írtam a Supercell: Kimi no Shiranai Monogatari dalról (ending), hogy akkoriban mennyire szerettem. Most is szívesen hallgatom néha, de nem nehéz számomra jobban találni nála. Amúgy a főszereplő srác: Araragi Koyomi egyáltalán nem átlagos, ugyanis vámpír volt. Segített neki egy szerzetes, így Látszólag most már nem az, ám maradt nyoma, ugyanis a sebei rendkívül gyorsan gyógyulnak. Attól sem riad vissza, hogy egy lány, nevezetesen Senjougahara Hitagi egy késsel és egy tűzőgéppel megtámadja. A rendkívül megható fogadtatás ellenére csatlakozik hozzá, ugyanis vámpít-mivoltától teljesen meg akar szabadulni. A lány sem átlagos, ugyanis testsúlyának jelentős részét elvesztette. De hogy miért… Amúgy meztelen nők, kivillanó mellek és bugyik bőséggel, mindezek ellenére ez az első olyan anime eddig, amit csak úgy nézek, de ezer másfele jár a gondolatom közben, pedig szolgáltat egy-két tanulsággal. Majd látjuk, mi lesz a sorsa.

Posted in Bakemonogatari, WHITE ALBUM, Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Detective Conan paródia a Yondemasuyo, Azazel-san.-ban

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 29. csütörtök


Ezt soron kívül le kell írnom, mert besírtam rajta. Ilyet kitalálni… A Yondemasuyo, Azazel-san. 7. részében kiparodizálták a Detective Conan-t. Minden ugyanúgy volt, mint az animében: Bemutattak mindenkit a nézőknek, egy előadásra jöttek el, aztán éjszaka hirtelen valakit holtan találnak. Mindenki meg van rémülve, hogy a gyilkos köztük van, keresik a tettest, amikor egyszer csak megjelenik Kudou Shin’ichi (ezen a néven!), és elemezgeti a történteket. Ami szintén durva volt, az az epizód végén záródó ajtó, pont olyan volt, mint a Conan-ben. Nagyon poén volt. XD És így nézett ki az animében: Felnőtt testtel a gyerekarc, a nyakkendő kiemelve.

Shinichi

Posted in Detective Conan, Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: , | Leave a Comment »

Yondemasuyo, Azazel-san. Z és még két anime

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 27. kedd


Ma láttam az 5. részt az új Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, és tényleg kicsit problémás, ugyanis sokkal brutálisabb a második évad. Van itt már minden, csak ne az anime nézése közben együnk, mert kajánkat garantáltan viszont fogjuk látni nem éppen gusztusos formában.

SPOILER

Megjelent az aranyeret felrobbantó démon, úgyhogy tudom, mit beszélek. Annyiban rosszabb, hogy nem látom egyelőre az okát a durva agressziónak, ugyanis Akutabe kegyetlenül bedurvult. Már a démonoknak sincs kegyelem. Azon még elnevetgéltem, ahogy Azazel-san-t kétszer kidobja az ablakon, és mind a kétszer elvasalja egy autó, aztán tolókocsiban tér vissza, de hogy Mossan-t miért üldözte ennyire agresszívan, arra számomra nincs magyarázat. Egyelőre csak annyit tudunk róla, hogy nem szabadna ott lennie. Mossan feltűnése sem volt semmi, ugyanis Rinko találja meg, aki csak egy aranyos kis plüssbábut lát benne, De Azazel, és Beelzebub nagyon szeretné, hogy senki ne tudjon róla. Miután többszöri kérésre sem engedi el, Azazel egy vasvillával fenékbe szúrja a csajt, aki válaszul úgy fejbe vágja, hogy több emeletet zuhan. Mint kiderül, azért titkolják ennyire a jelenlétét, mert ő volt az, akinek a Grimoire-ja végül felkerült a mennybe, tehát neki kéne halottnak lenni, ennek ellenére megjelenik. De a harmadik rész volt a legviccesebb. Kellemetlen, amikor aranyérrel kell orvoshoz menni, nem igaz? Akkor milyen ciki a történet, ha az orvos egy transzvesztita, főleg hogy Beelzebub kihozza belőle, hogy miért is épp az ágát választotta az orvostudománynak. Aztán jön az öregember, annak története, és úgy robban a hátsója, ahogy csak nem szégyellik. A disznó alakú démon neve még ismeretlen számomra, de azt már lehet tudni, hogy ő a felelős érte. A többi majd kiderül.

SPOILER VÉGE

ArataA másik anime, amit nézek, az az Arata Kangatari. Na ez egy rendkívül érdekes történet. Most tartok az utolsó előtti résznél, és tetszik, hogy több háttér-üzenete van. A történet lényegében egy 17 év körüli srácról, Hirohara Aratáról szól, akit nem fogadnak el az iskolában, ijime áldozata lesz. És amikor úgy tűnik, hogy az egyetlen barátja is elfordul tőle, és végleg hikikomori lesz, akkor kerül át a másik világba, ahol annak Aratája kerül egy titokzatos erdőbe, ahol megtörténik a bizonyos csere. Egyvalamit tudni kell az animéről: A manga már a 14. kötetnél jár, így egyáltalán nem titok a sorozat a maga 12 részével sokat nem tud elmondani. A nagyobb baj az, hogy amit elmesél, azt is foghíjasan. Például nem értettem, hogy a csere után, amikor a két Arata még csak nem is hasonlít egymásra, hogy nem látják a többiek, hogy nem ugyanarról a két karakterről van szó. Tukeinon olvassa a mangát, és megírta, hogy csak ott térnek ki arra, hogy ez a csere úgy történik, hogy a külső ott “megmarad”, csak a jellem cserélődik. Ehelyett az animében a csere úgyszólván 100%-os lesz. Szerintem sokkal jobb lett volna, ha az animében ezt valahogy megoldják, még akkor is, ha bizonyos történetek kimaradnak emiatt. Ez a 12 rész effektíve kevés arra, hogy a lényegi történetet megismerjük, így gondolom, több évadosra tervezik. Azt már most látom, hogy ezt a sztorit le fogják zárni, de ez az egész tényleg csak egy rövid ízelítőnek jó a hosszú mangából. Csak hogy ennek az egész cserének a legyen értelme: Hinohara Arata a másik világba kerülve sok mindent megél. Ez egy fantázia-világ. Itt a másik Aratát vádolják meg a hercegnő meggyilkolásával. Mint kiderül, ártatlan, sőt, a hercegnő is túlélte a támadást, ám csak úgy gyógyulhat meg, ha Arata eljut hozzá. Az biztos, hogy annak ellenére, hogy az anime történetének is lehet értelmet adni, tele van klisékkel. Minden látott történetszeletről el lehet mondani, hogy már láttuk valamelyik előző animében. Véleményem szerint alapjáraton nem a klisékkel van a baj, hanem azok alkalmazásával. Sok történet itt vérzik el, ahogy az Arata animében sem győzedelmeskedik ebben. Illetve pontosítok: A végén levő nagy harc értelme az, ami egészen jó lett, az elején, közepén levő csaták engem nem hatnak meg. És ahányszor mondják Aratának, hogy “hiszek benned”, ha az nem lelkesíti fel, akkor semmi. Összecsapott lett az anime, szerintem jobban jártak volna akkor, ha szépen nyugisan, mindenre kitérve mesélik el a történetet több évadra bontva, a mangát hűen követve. Legfeljebb az adott évad végén térnek le a főtörténetről, hogy valami lezárást kapjon. A zene viszonylag jó. Nekem az opening (Sphere: GENESIS ARIA) alapból tetszene, de nem jön be, ahogy a lányok éneklik. Nem érzem a hangjukban azt az érzelmi érettséget, amellyel hitelesen elő tudják adni a dalt, pedig nagyon jó lenne, és a hangjuk megvan hozzá. Az ending (OLDCODEX: The Misfit Go) viszont nagyon menő. Ilyen rock-ballada hangulatú, tetszik az énekes hangja is. Viszont a 9. résztől beszúrtak egy második endinget, ami szerintem csak azért történt, mert a történet azon részéhez azok a képsorok jobban illenek. Ez is OLDCODEX dal, a kislemez B-side track-je, de ez egyrészt nem gyakorolt rám hatást, másrészt meg véleményem szerint csak azért mert a történés új képsorokat kíván meg, az nem kéne feltétlen azt jelentse, hogy a zenét is le kell cserélni.

free! 400mA harmadik anime, amit nézek, az konkrétan idei nyári: Free! Iwatobi Swim Club. Na most, nem sok sport-animét láttam, de tudtom szerint a sport-animék alapvetően a shounen kategória berkein belül mozognak. Ennek is elvileg annak kéne lenni, mert bár az úszást mindkét nem egyformán műveli, ám itt 5 fiú a főszereplő. Miről is van szó? Négy fiú gyerekkorában együtt tanul meg úszni, és együtt járnak versenyekre. Ám amikor Haruka és Rin versenyeznek, mindig Haruka győz. Rin nehezen viseli a vereséget, mindig sírva fakad, és ezt ellenfele is észreveszi. Hogy a vereséget szenvedett fiú fejlődjön, pár évre Ausztráliába költözik, eközben Haruka abbahagyja a versenyszerű úszást. Pont azért, mert neki is legalább annyira fájt, hogy barátját így megviselte a vereség, ezért úgy döntött, hogy ő maga felhagy az úszással. Így végül az eredetileg négy fősnek indult csapat az évek során két főre csappan (mármint azok száma, akik továbbra is úsznak, Harukával azért megmaradt a barátság). Tinédszer korukra ők ketten nagyot álmodnak, és úszóklubot alapítanak. Harukát nagy nehezen beszervezik, de időközben Rin is hazatér. Nagyon örülnek neki a többiek, ám ez nem kölcsönös, ugyanis annyira alávetette magát az úszásnak, annyira szenvedélyévé vált, hogy semmi nem számít neki, és “ellök” magától mindenkit, aki az útjába mer állni. Eddig 7 részt adtak le az animéből, ezalatt kiderül az is, hogy miért is akarja ennyire az egészet. De hogy vajon idővel többet ér-e a barátságuk és újra kibékülnek, vagy örök ellenfelek (vagy itt már inkább ellenségek) lesznek, az idővel kiderül, még előttünk is titok. Mindeközben csatlakozik hozzájuk egy srác, aki rúdugrásban jeleskedik. Neki az a legnagyobb hibája, hogy bár nagyon jól ki tudja számítani az ugrását, semmi spontaneitás nincs benne, ezért nem látnak élvezetet a mutatványában. Ellenben a srác észreveszi, sőt meg is irigyli Haruka gyorsúszási technikáját, és úgy dönt, sportágat vált, és csatlakozik a fiúkhoz. Egyetlen baj van: Egyáltalán nem tud úszni, ezért úgy kell megtanítani. És hamar kiderül, hogy a számító készsége (itt nyilván nem abban a negatív értelemben) finoman szólva sem elég, hogy megtanuljon úszni. Sokat küzd, mire eléri a fiúk szintjét. A történet talán nem hangzik annyira mélynek. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy ahogy megyünk előre a részekben, mintha úgy válna egyre irrelevánsabbá az alapsztori. De érdekes, hogy pont a 7. részre térünk rá vissza, előtte pont elhagytuk ezt. Lehet érteni a kitérő lényegét, csak nem biztos, hogy egy 12 részesre tervezett animében ez megengedhető. Ez az egyik probléma, a másik meg az, hogy ahogy az elején írtam, elgondolásom szerint shounennek kéne lennie. Ám néha annyira nagy hangsúlyt helyeznek a fiúk izmos felsőtestére, ahogy megvilágítja a napfény, és ahogy hullanak róluk a vízcseppek, miközben a női karakterek (pontosabban egy, aki a menedzseli a fiúkat) kishíján elélvezve nézik őket, hogy micsoda bicepsz, meg milyen csodálatosan kidolgozott tricepsz… A férfi nézők nem biztos, hogy erre kíváncsiak. Az már csak hab a tortán, hogy több shounen ai-ra utaló jelenet van, így ezek alaposan kimerítik a shoujo fogalmát. Én mégis nézem, mert annak ellenére, hogy nem tudok úszni, nagyon szeretem a vizet, és egy ilyen anime nézése közben sajnálom, hogy nem tanultam meg. A zenék egészen jók. Az opening (OLDCODEX: Rage on) rendkívül lendületes, energiával tölt fel, miközben hallgatom. Az ending (STYLE FIVE: SPLASH FREE) az öt főszereplő srác seiyuu-ja éneklik, tipikus trendi fiúegyüttes dal. Szerintem ezt az animét nem fogják sokan szeretni. Fiúk a fenti okok miatt szinte kizárva, és a lányok közül azok is, akik komolyabb történetre vágynak, ők is dobni fogják.

Posted in Arata Kangatari, Free!, Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Yondemasuyo, Azazel-san. mánia

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 22. csütörtök


Ma megérkezett a CDJapantől a legújabb CD rendelésem, az új Yondemasuyo, Azazel-san kislemez. Tényleg nagyon megszerettem ezeket a dalokat, tudtam, hogy eredetiben is be akarom szerezni, erre most adódott lehetőség.

Most néztem meg az anime első évadának utolsó részét, és teljesen oda meg vissza vagyok tőle. Olyan jó csattanóval zárták, hogy teljesen libabőrös lettem a végére. Nem hiszem el, hogy egy komolytalan, paródia animének ilyen jól meg lehet csinálni a végét! Ez a sorozat nagyon jól megmutatja, hogy viselkedik az emberiség, nem véletlen vannak a mellékszereplők olyan rondára megrajzolva.

SPOILER

És a széria végére hagyták azoknak az “embercsoportoknak” a bemutatását, akik azt hiszik, hogy büntetlenül játszhatnak istent. Nagyon durva az, ahogy végül megbüntetik azt a faszit – aki egyébként a legrondábban van megrajzolva, nem mellesleg angyalnak hiszi magát – aki elviszi Beelzebub grimoire-ját az istenének. Legalább is azt hiszi, hogy elviszi neki, ugyanis a táskájában “csak” 3.000.000 yent talál, amit az az öregasszony adott neki, aki elhitette vele, hogy őt meg fogja segíteni a könyvvel, tálcán kínálja neki, még a kisujját se kell érte mozdítania, csak szóljon, és minden kérése parancs. Csak hogy az élet semmit nem ad ingyen, és végül megkapja a magáét. Egyébként azt a hatalmas mennyiségű pénzt az öregasszony eredetileg Rinkónak akarta adni, amolyan kísértés gyanánt, úgy tukmálta rá, hogy fogadd már el, hát a tiéd. De ő csak azért sem vette el, sőt a végére kirohant a szobából. Végül is megkapja méltó jutalmát, hiszen ő jó öregasszony, elbújtatta a grimoire-t. Ugyanezt mondta annak a pasinak, és ő is elhitte. Ez az idős néni nagyon jó példa arra, hogyan lehet kijátszani azokat az embereket, akik azt hiszik magukról, hogy istenek. Minden embernek megvan a maga gyenge pontja, mindenkit be lehet etetni valamivel, csak ki kell találni, hogyan. Az anime arra mutat rá, hogy hitessük el vele, hogy ő a pártfogoltja, és mindenben segít neki. A legkönnyebb módszer egyébként az, ha megsimogatjuk az egóját. Akkor mindent elhisz nekünk, és nem veszi észre, hogy az a bizonyos “korona”, amit a fejére teszünk, és amiről ő azt hiszi, hogy attól lesz ő király, az valójában a balekok bohócsipkája.

Amiben még tarol az anime, hogy a főtörténet lezárásával sincsenek vége a tanulságokkal teli csattanóknak. Amikor Rinko és Azazel-san keresik Beelzebub-ot (azt hitték, hogy meghalt, ugyanis minden démon meghal, akinek a grimoire-ját felviszik a mennybe) azt látják, hogy a kedvenc kajáját eszi – a szart. Ez nem vicc, Beelzebub kedvenc kajája a szar, konkrétan úgy mutatkozik be, hogy WC-n ül, és csinálja a kajáját. És amikor Rinkóék rátalálnak, látják, hogy mit csinál, mintha azonnal megbánnák, hogy a keresésére indulnak… Ennek a tanulsága az, hogy mindenkinek van hibája, és mindenkit akit szeretünk, a hibáival együtt kell szeretni.

Nagyon tetszett még a leges legvége, amikor szeretett “angyalunk” édesanyja hiányolja a fiát. Mintha késne… Naná, hogy “késik”, hiszen penitenciaként vissza kellett mennie, hiszen nem teljesítette az istenének tett ígéretét. A drága jó édesanyja végsőkig támogatta egyetlen kisfiát cselekedetében, és az, hogy várja, az azt jelenti, hogy sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy az ő ideájuk a legjobb, és minden más ember hülye. Kapják ugyan folyamatosan az intő jeleket arra, hogy térjen már észhez, de nem esik le nekik. Azért, mert annyira igaznak gondolják a saját gondolataikat, hogy mindenki más, aki rá próbál világítani, hogy rossz úton jár, majd őt fogja megleckéztetni az élet. Pedig nagyon könnyen megeshet, hogy fordítva fog megtörténni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az élet nagyon is igazságos, és ha nem is azonnal, ha most még nagyon úgy látszik, hogy hülyéknek áll a világ, valamilyen módon meg fogja kapni a büntetését, és azt nem fogja zsebre tenni. Ez a bizonyos büntetés lehet egy kínkeserves, hosszan tartó betegség, mely úgyis halállal végződik, mert gyógyíthatatlan. Nem lennék a helyében…

Ami még nagyon jellemző az emberekre, amikor az angyal megmutatná a grimoire-t, és az istene mindenféle idétlen poénokat mutat neki (nagy “élmény” volt látni a szarós “poént”, amikor ÉPPEN ESZEK). És hát az angyal nem nevet rajta. Na mi van, ezen nevetni kéne… Ez is nagy felismerés volt, hogy mennyire jellemző az emberekre, amikor van egy csapat, annak egy “istene” vagy vezetője, ő találja ki a poénokat, de mindenki csak úgy nevet rajta, és aki nem teszi ezt, azt kiközösítik. Az a helyzet, hogy ha az ember bekerül egy csapatba, ott önkénytelenül rá is vonatkoznak a csapat által előírt íratlan szabályok. És ha azokat valamelyik nem tartja be, vagyis elkezd másként viselkedni, azt kinézik a többiek. Ennek a jelenetnek az az érdekessége, hogy pont egy “csapattagot” tett próbára a főnök, az isten, valószínűleg tudta, hogy a csalódottsága miatt nem fog tudni nevetni a poénjain.

SPOILER VÉGE

Szóval az utolsó rész tényleg ott volt. Még hogy az utóbbi 5 évben nem csinálnak innovatív animéket! Tessék leülni a Yondemasuyo Azazel-san elé! Én még nem láttam ehhez hasonlót, és élmény volt. Alig várom a második évadot, állítólag, az még brutálisabb, mint az első. Ez még nézhető, még annak is talán, akik nem szeretik az ízléstelen poénokat, de a Z-vel elvileg csínján kell bánni. Állok elébe!

Posted in Chihiro Yonekura, Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: , | Leave a Comment »

Megidézlek, Azazel-san.

Posted by supermario4ever - 2013. augusztus 10. szombat


yondemasuyo-azazel-sanTegnap elkezdtem nézni a Yondemasuyo, Azazel-san.-t (a magyar fordítása a post címe), pont azzal dacolva, hogy Leea mondta nekem, hogy szerinte nem bírnám ezt az animét, mert olyan durva jelenetek vannak benne. Én elismerem, érzékenyebb vagyok az átlagnál, ezért előfordulhat, hogy lesznek benne ún. “nehezebb” jelenetek, de úgy voltam vele, hogy dacból, hogy megmutassam, hogy igenis kibírom, megnézem ezt az animét. Az első két részt láttam belőle, és amit eddig láttam, az nemhogy tetszett, hanem határozottan megihletett. Azt tudni kell rólam, hogy bár pozitív gondolkodás híve vagyok, azért vannak dolgok ezek a világon, melyeket én is olyan szörnyűnek tartok, hogy talán nem ártana néha hasonlóan radikális módszert alkalmaznunk, hogy helyretegyük a dolgokat. De miről is van szó?

SPOILER-TARTALMÚ BEKEZDÉS

Az anime lényegében egy nyomozóirodában játszódik, azzal kezdődik, hogy Sakuma Rinkót felveszik ebbe az irodába. Azt hitte, hogy csak egyszerű nyomozói feladatokat fog ellátni, ám az iroda vezetője, Akutabe hamar rávilágít a lényegre. Ugyanis itt mindig kiderül az igazság. De ennek mikéntjéről már nagyon kevesen tudnak. Akutabe bevezeti az újonc hölgyet a hátsó terembe, ahol varázslattal megidézi az egyik démont: Atsushi Azazel-t. Ő az a nagyon kedvesnek látszó kis oroszlán (vagy kutya?) aki a Pandemic!! és a Revival! kislemezek borítóin is ott menőzik. Na szóval, ennek a démonnak a fő képessége a szexuális vágy keltése, és mivel az első részben csak őt mutatják, ezért ekörül forog a téma is. Persze ő maga sem mentes az ilyen jellegű vágyaktól, azonnal rászáll Rinkóra.

Az anime tele van brutális, morbid poénokkal. “Csodálatos”, ahogy a férj megcsalja a feleségét. Olyan szinten mutatják, ahogy a férfi “osztja” a nőt, hogy épp, hogy nem szükséges a 18+-os karika. Persze azt se felejtsük el, mennyire engedékenyek a japánok a szexualitás kapcsán. Az asszony kereste fel a nyomozóirodát, hogy valami nincs rendben a férjével, és hogy segítsék kideríteni, hogy mi történhetett. Persze, az igazság kiderül, és mi a férfi büntetése? Impotenssé teszik. Annyira evidens, nem igaz? Így biztos, hogy örökre hűséges marad imádott feleségéhez. Na ezt a bizonyos megcsalást szeretett démonunk idézte elő, és arról is ő intézkedett, hogy aztán ez ne fordulhasson elő többet. És a mellékes poénok, ahogy a hatalmas mellű nő bemutatkozik, és amikor lehajol, a földre borulnak a mellei, majd ahogy visszaegyenesedik, az ég felé néz. Vagy a szerződés megkötéséhez éppen nem volt pecsét a közelben, mit a megoldás? Levágnak egy szeletet Rinko ujjából, és a vérével pecsételik le.

Aztán a második rész se kutya, ahogy a kutyát (de tényleg :D) elkapják, mert az új nyomozáshoz szükség van rá. Itt mutatkozik be a második démon: Beelzebub, aki meghipnotizálja, és a kutya szó szerint beszarik a félelemtől. Ez a démon, ha lehet még brutálisabb, neki az a különlegessége, hogy képes kihozni az emberek legsötétebb oldalát. Ebben a részben a kutya tulajdonosa lesz a fő célpont, akit meghívtak a Fuji TV állatbarát műsorába. Külön poén, hogy a beszélgetést gyorsítva, blablásan adják elő. XD Majd a műsor vége felé, Beelzebub kihozza belőle a valódi énjét, és a kezében levő kutyának eltöri az összes csontját, és a földhöz vagdossa. Hamar kiderül, hogy valójában Azazel-san volt a kezében, a kutyáját addig elbújtatták. Szegény démon, alaposan kikészült. XD És ezek még csak a kezdetek, és mi lesz ennek a vége? …

SPOILER VÉGE

Már az első részből kiderül, hogy az anime fő célja az emberiség kigúnyolása. Ez az első két epizód is olyan emberi történéseket tartalmaz, amik nagyon is gyakran megtörténnek, csak lehet, hogy sokunkban nem is tudatosodik, hogy az létezik. És én értem ezeket a radikális, durva jeleneteket, és tényleg azt gondolom, hogy vannak olyan dolgok, melyek ráadásul közvetlenül érintenek, ahol, ha lehetséges, én is hasonló módszerekkel tennék rendet. Én megmaradok alapvetően az a kedves, már-már gyámoltalan egyén, aki eddig is voltam, de legbelül bennem vannak ezek a radikális dolgok, csak az alapvető jellemem nem engedi, hogy kitörjön. Magyarán, küzdök a bennem levő démonok ellen. Az, hogy nem mindig sikerül… emberből vagyok.

Azért vannak jelenetek bőséggel, amik cenzúrázva vannak, ahogy a mangában is, talán ezért is bírom ennyire, de ha valaki kemény animét akar nézni, annak ajánlom figyelmébe az Another-t. Ott voltak nagyon durva jelenetek, amikor a lány alatt leszakadt a lift, és mutatják, ahogy a feje a földhöz csapódik, néhány napig konkrétan féltem liftezni. De inkább az előszereplős -, dokumentum filmek azok, amik hatással lehetnek rám, ha arról van szó. Néhány hete láttam egy dokumentum filmet a vietnami háborúról. A film egészében érzékeltette, hogy a ’60-as, ’70-es évek nem feltétlen az az időszak, amikor kellemes volt Délkelet-Ázsiában élni. De volt egy olyan jelenet, amikor az egyik vietnami pasasra (talán vietkong volt, nem tudom biztosan) nappal az utcán fegyvert fognak, és minden szívfájdalom nélkül megölik, és mutatják, ahogy homlokából ömlik a vér és lassan a földre rogy. Na ez olyan jelenet volt, aminél nekem kellett egy pár perc, mire magamhoz tértem. Azt betudni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg semmi nem számít. Borzasztó látvány volt, főleg azért, mert látható volt, hogy mennyit ér az élet, bárkit azonnal meg lehet ölni.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy az anime meddig fog elmenni brutalitás terén, azt hallottam, hogy az első széria viszonylag nézhető, de a Z nagyon kegyetlen. Állok elébe. Amúgy van ismertető az AnimeAddicts-on, hihetetlen jóra sikeredett, a háttértörténetet is elmeséli, meg hogy honnan származnak valójában a démonok.

Posted in Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: | Leave a Comment »

Egyéni vélemény a Team. Nekocan [Neko] featuring Chihiro Yonekura: Revival! kislemezről

Posted by supermario4ever - 2013. június 8. szombat


Újjáéledés!

Újjáéledés!

Ha nem lesném az eladási adatokat, nem is tudnék erről a kislemezről. Azt hiszem, hogy értesültem arról, hogy új évad van a Yondemasuyo, Azazel-san. animéből, de valahogy elsiklottam amellett, hogy új kislemez is várható lesz. Nem rajongok a Pandemic!! dalért, mert bár Chihiro Yonekura nagyon jót énekel, de valahogy nekem túlságosan harsány. Pedig a Like a Party kifejezetten aranyos. Na de az új opening:

Revival!: Amíg a Pandemic!! harsány, addig ez olyan szolidan vidám, és az egész dallamvilágot nagyon rám szabták. Csak első hallgatáskor egy kicsit lestem, hogy elindul egy nagyon jó zenével, aztán totál más irányba megy el. Gyűlölöm a disszonanciát, mert megtöri az alaphangulatot. Nem baj az, ha különböző dallamok találkoznak, csak harmonizáljanak. Itt az első végighallgatásnál nem éreztem. Viszont most a többedikre már is nem az, hogy 100%-os harmóniát érzek, de sokkal jobban elfogadtam a dallamvilágot, és így is belezúgtam. Ha rendelkeznék zeneszerzői készségekkel – mint ahogy nem rendelkezek – akkor a legelején hallható zenének a hangulatvilágát vinném végig. Mert az nagyon jó lett. Amiatt imádom mégis ezt a dalt, mert az inspirált arra, hogy újra és újra meghallgassan, és totál megszoktam az egészet. És azt gondolom, hogy ez az énekstílus jobban fekszik Chihiro Yonekurának, mint a Pandemic!!, mert nem annyira erőteljes a hangja, ebben sokkal jobban mutatja meg, hogy mit tud. Nagyon sok ilyen dalra lenne tőle szükség. 9,5/10

Sticky Lucky Stupids: Amikor elkezdtem japán zenét hallgatni, akkor kifejezetten buktam a kawaii dalokra. Mostanra már elcsépeltnek tartom ezt a túlzott cukiságot, ugyanez jelenik meg ebben a dalban is. Első hallgatásra, az első pillanatokban igencsak zavart voltam, hogy mégis mi ez, de ahogy haladtam előre, azt éreztem, hogy szépen ível a zene, ez egy nagyban oldotta a zavartságomat. Szép munka lett. 8/10

Chihiro Yonekura és Team. Nekocan [Neko]

Chihiro Yonekura és Team. Nekocan [Neko]

És megint csalódott lettem, és megint Leeának köszönhetően. D: Elkezdtem neki mondogatni, hogy a dalok, és a kislemezek borítója alapján ilyen állatos-kodomo animének tippelem, melynek állat-főszereplői egy zenekart alapítanak (lásd a Revival! borítót). Erre jön, hogy totálisan mellélőttem, ugyanis ez az anime minden, csak nem vidám, és nem gyerekeknek való. Ezek az egyébként rendkívül kedves, aranyos állatok nem mások, mint démonok, akiket démonidézők irányítanak. A fő démonidéző egy szadista ráadásul. És akkor csodálkoznak, hogy nem térek magamhoz a döbbenettől. Két ok miatt is:

  1. A zenéből ki nem venném, hogy egy kegyetlen, démonos animéhez adták
  2. Chihiro Yonekura ilyenre adta a nevét.

És a második sokkal megdöbbentőbb. Az elsőre még csak-csak lehet mondani, hogy a japánok milyen elvontak, olyan zenéket társítanak animékhez, melyeket a mi európai agyunk nem ér fel. Kevés az ilyen példa, de lehet mondani egy néhányat. De az tény, hogy Chihiro Yonekurának egy ilyen anime még csak köszönőviszonyban sincs az eddigi repertoárjában. Elég sok dalát ismerem, köszönhetően az Okui Masami-hoz köthető zenei-“rokonságnak”, és azok döntő többsége (ezalatt kb. 95%-ot érts) mind ilyen “szép az élet” “imádom az embereket” “alig várom, hogy legjobbat hozzam ki magamból” “te is tégy meg mindent a boldogságodért” jellegű szerzemények, és már pont azért nehezteltem rá egy időben, mert azt éreztem, hogy túlzásba vitte már ezt a happiness érzést. Mondjuk, felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy legyen egy kis változatosság, miért is ne énekelhetne Yonekura-san egy kicsit brutális animének zenét?

Az, hogy az angela: To be with U! dallal mellélőttem, az rendben van (pontosabban nincs rendben, előfordul az ilyesmi), de hogy nekem erről a két dalról senki nem fogja bemesélni, hogy illik, hogy egy kegyetlen animéhez, az tény!

Posted in Chihiro Yonekura, Yondemasuyo Azazel-san. | Címkézve: , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: