Category: Animelo Summer Live



Tavaly, tavalyelott is osszegeztem a szamomra fontos japan kislemezek megjeleneset, iden is megtennem ezt.

Januar 25:

  • JAM Project: Waga Na wa Garo
  • ALI PROJECT: Kyomu Densen
  • angela: THE LIGHTS OF HEROES

Februar 8:

  • Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN

Februar 29:

  • Minori Chihara: D-Formation

Marcius 7:

  • Suara: Niji Iro no Mirai

Marcius 21:

  • Minori Chihara: Celestial Diva

Aprilis 25:

  • JAM Project: LIMIT BREAK
  • ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee

Majus 23:

  • JAM Project: Hagane no Resistance
  • Suara: Future World / Thanks a lot

Julius 4:

  • Masami Okui: Love Axel

Julius 11:

  • Minori Chihara: ZONE//ALONE

Julius 18:

  • ALI PROJECT: Gansakushi
  • Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~

Augusztus 8:

  • Masami Okui: Sora no Uta
  • Hiroshi Kitadani: Real

Szeptember 5:

  • FLOW: Brave Blue

Szeptember 26:

  • Suara: The Best ~Tie-Up Collection~

Szeptember 29:

  • Megumi Hayashibara: Tsubasa

Oktober 24:

  • angela: KINGS

November 14:

  • JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS

December 5:

  • JAM Project: Wings of the legend

December 26:

  • Super Robot Taisen X JAM Project OPENING GTHEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER

Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.

Brit sorházak

Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.

Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is “csak” DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig “problémáim” vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok “közöm” (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^’ Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^’  Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogx mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.

De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy “That’s all?”, egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként…

Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet “legyőzni”, hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal “szájából”, de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok “nem szerzésével”, másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk… Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!

Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:

  • Masami Okui: Self Satisfaction II
  • Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  • JAM Project Best Collection VIII GOING
  • Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  • Suara: Karin

És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:

  • JAM Project: Victoria Cross
  • ALI PROJECT: QUEENDOM
  • angela: mirror☆ge

Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:

  • Minori Chihara: Defection
  • JAM Project: Vanguard
  • TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
  • JAM Project: NOAH
  • Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
  • Anisama Friends: rainbow
  • JAM Project: Believe in my existence
  • Hiroshi Kitadani: We Go!

Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:

JAM PROJECT: Negai

Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.

És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.

Top 10 előadók:

  1. Masami Okui
  2. JAM Project
  3. ALI PROJECT
  4. Chihiro Yonekura
  5. Megumi Hayashibara
  6. Suara
  7. Tomoe Ohmi
  8. Zorán
  9. Yuuto Suzuki
  10. FLOW

Top 10 album

  1. Masami Okui: Self Satisfaction II
  2. JAM Project Best Collection VIII GOING
  3. Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
  4. Suara: Karin
  5. Hiroshi Kitadani: R-new
  6. Masami Okui: i-magination
  7. Megumi Hayashibara: VINTAGE White
  8. Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
  9. Masami Okui: Self Satisfaction
  10. Masami Okui: crossroad

Top 10 kislemez

  1. JAM Project: NOAH
  2. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  4. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  5. JAM Project: Believe in my existence
  6. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  7. Tomoe Ohmi: Happy Days
  8. Masami Okui: Birth
  9. ALI PROJECT: Kotodama
  10. JAM Project: Rescue Fire

Top 100 dalok

  1. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  2. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  3. JAM Project: NOAH
  4. JAM Project: Believe in my existence
  5. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
  6. Masami Okui: Cosmic Dance
  7. Chihiro Yonekura: you
  8. Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
  9. JAM Project: MAXON
  10. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
  11. JAM Project: Negai
  12. JAM Project: Battle No Limit
  13. JAM Project Rescue Fire
  14. Analog Fish: Speed
  15. JAM Project: Negai (off vocal)
  16. ALI PROJECT: Kotodama
  17. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
  18. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
  19. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  20. The Babystars: Hikari he
  21. Masami Okui: Niji Iro Shooter
  22. Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
  23. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
  24. Masami Okui: Dead or Alive
  25. abingdon boys school: JAP
  26. Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
  27. JAM Project: Ryuusei Lovers
  28. JAM Project: DRAGON
  29. Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
  30. JAM Project: Crest of “Z’s”
  31. Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
  32. ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
  33. JAM Project: Danger Zone
  34. Mikuni Shimokawa: KOHAKU
  35. Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
  36. Hiroshi Kitadani: We are!
  37. Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
  38. JAM Project: Hikari he no Countdown
  39. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
  40. ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
  41. Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
  42. Suara: Hana Kotoba
  43. June: Baby it’s you
  44. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
  45. Tomoe Ohmi: Happy Days
  46. Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
  47. Hironobu Kageyama: EVER LAST
  48. Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
  49. FLOW: GO!!!
  50. Masami Okui: Satisfaction
  51. CHABA: Parade
  52. Suara: Yokorenbo
  53. JAM Project: Kurenai no Kiba
  54. JAM Project: GONG
  55. FLOW: Re:member
  56. JAM Project: Go! Stand Up!
  57. Suara: Kaze no Requiem
  58. Masami Okui: Taiyou no Hana
  59. FLOW: Realize
  60. Masami Okui: Happy Days
  61. JAM Project: Nageki no Rozario
  62. JAM Project: Lady Fighter
  63. Masami Okui: wild cat
  64. savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
  65. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
  66. Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
  67. Masami Okui: LOVE SHIELD
  68. Suara: MOON PHASE
  69. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto… <OFF VOCAL VERSION>
  70. Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
  71. Masami Okui: Chou
  72. Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
  73. JAM Project: Get over the Border
  74. ALI PROJECT: Jigoku no Mon
  75. D-51: BRAND NEW WORLD
  76. Yuuto Suzuki: La-La-La
  77. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
  78. Masami Okui: GRADUATION
  79. Hiroshi Kitadani: We Go!
  80. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
  81. Minori Chihara: Defection
  82. Minori Chihara: raison pour la saison
  83. Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
  84. FLOW: COLORS
  85. Masami Okui: Dive to Future
  86. Chihiro Yonekura: Tori no Uta
  87. Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
  88. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
  89. Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
  90. Porno Graffitti: Anima Rossa
  91. JAM Project: Vanguard
  92. FLOW: Hey!!
  93. Suara: Kakurenbo
  94. Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
  95. JAM Project: NOAH (off vocal)
  96. Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
  97. Masami Okui: Tabibito
  98. Mikuni Shimokawa: Over Soul
  99. Masami Okui: Garden of Eden
  100. ALI PROJECT: GOD DIVA

A majdnem teljes adatbázis. Nem tudom, miért vagyok ennyire eladási adat-mániákus, de valamiért nagyon érdekel. Okui Masami esetében arra lettem figyelmes, hogy amíg a V-sit. albuma a 19. helyet érte el az Oricon charton, 13.980-as eladással, addig a Ma-KING a 12. helyet sikerült elérnie 24.870-es első heti eladással, mégis a V-sit. a legeladottabb albuma. Hogy is van ez? Csak egy magyarázat lehet rá: Nagyon közel van a két eladási szám. Mert az egy dolog, hogy a V-sit. 7 hétig volt listán, míg a Ma-KING csak 5 hétig, az első heti eladási számok különbsége nem feltétlen indokolja a változást.

A Generasia wikipediás (ez az új neve a JpopStop! oldalnak) oldalát szoktam nagy lelkesedéssel szerkeszteni, de nekem a tudásom eladási adatok terén mindig csak addig terjedt ki, amíg az Oricon nyilvánosságra hozta. Azaz, napi eladás terén 30-as lista, heti eladások esetében 50-es lista. És az istennek se tudtam, honnan tudják, hogy x album csak *hasára üt* a 82. helyet érte el, ennyi meg annyi eladással. Régen kis kereséssel rátaláltam a http://ranking.oricon.co.jp oldalra, mely már  teljes 200-as (kislemezeknél), és 300-as (albumoknál) helyezést kiírja, hogy melyik hogy teljesített, ám eladási számok nélkül. Azokért valamiért fizetni kell… De nem értem, hogy ha az 50-es listáig nyilvánosságra hozzák a teljes eladási bázist, utána, miért kell fizetni…

Mivel láttam a Generasia oldalon, hogy vannak, akik birtokában vannak a komplett adatbázisnak, ezért ezek után úgy hoztam létra album és kislemez adatlapot, hogy az “Oricon chart positions” részleget x-szel pótoltam ki, abban reménykedtem, hogy valaki majd kiegészíti. Ehelyett az adminok kitörölték azt a részt, és PM-ben a fejemre koppintottak, hogy ha nem tudom a teljes eladási adatot, akkor ne csináljam meg az Oricon chart táblázatot, és ne töltsem ki x-ekkel. Ezt elfogadtam, és ezek után nem csináltam.

Viszont nemrég arra lettem figyelmes, hogy az anime, videojáték album és kislemez eladási részlegeivel senki nem foglalkozik, még az olyan ismertebb előadók eladási adatai is kimaradtak, mint pl. az ALI PROJECT. Ekkor határoztam el, hogy megkérdezem PM-ben az egyik admint, akiről tudom, hogy sok anime album és kislemez adatlapot hozott létre, hogy segítsen, hogy honnan tudhatom meg a teljes adatbázist, szeretném kitölteni az Oricon táblázatot. Kicsit megkésve, de válaszként egy linket kaptam: http://toki.2ch.net/test/read.cgi/musicnews/1309172564/ Ezen link alatt az anime és videojáték albumok és kislemezek teljes eladási adatbázisához hozzá lehet férni. Egy japán fizet ezekért az adatokért, és nyilvánosságra hozza, nem semmi…

De ez az oldal, csak a legfrissebb eladási adatokat tartalmazza. Viszont elkezdtem ügyeskedni a Google-lel, és és olyan album és kislemez eladási adatokat tudtam meg ma éjjel (ezért voltam fent ma hajnali 4-ig, egyébként már éjfélkor elaludtam volna, mert fáradt voltam), amikre már évek óta nagyon kíváncsi voltam.

Az Okui Masami kislemez eladásainak adatbázisát már korábban kiírták a Generasia-ra, viszont az albumok döntő többségének az eladási adatait csak most tudtam meg. Nem kevés munka volt megtalálni (ezek az oldalak eléggé áttekinthetetlenek – nekem nem a japán karakterek miatt – és nehéz eligazodni bennük), de megvan. Most egy listát közölnék, ahol eladási adat szerint rangsorolom az Okui Masami albumokat, melléjük írom az ismert számot. Sajnos még így sem tudtam meg az összes album eladási adatait, de az Oricon ranglistája alapján tudom, hogy hányadik helyen állnak, így oda, ha más nem, becsült adatokat írok)

  1. V-sit. – 48.330 (Legjobb helyezés: 19. hely, listán volt 7 hétig)
  2. Ma-KING – 45.550 (Legjobb helyezés: 12 hely, listán volt 5 hétig)
  3. Do-can – 42.870 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 3 hétig)
  4. Her-Day – 34.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 4 hétig)
  5. BEST-EST – 31.530 (Legjobb helyezés: 21. hely, listán volt: 4 hétig)
  6. NEEI – 27.340 (Legjobb helyezés: 11. hely, listán volt: 3 hétig)
  7. S-mode #1 – 17.780 (Legjobb helyezés: 26. hely, listán volt: 3 hétig)
  8. Masami Kobushi – 17.324 (Legjobb helyezés: 17. hely, listán volt: 4 hétig)
  9. DEVOTION – 13.790 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 2 hétig)
  10. Gyuu – 11.450 (Legjobb helyezés: 47. hely, listán volt: 2 hétig)
  11. crossroad – 10.630 (Legjobb helyezés: 34. hely, listán volt: 2 hétig)
  12. angel’s voice – ? (Legjobb helyezés: 67. hely; ekkori eladás 5.137, listán volt: 2 hétig)
  13. ReBirth – 6.640 (Legjobb helyezés: 49. hely, listán volt: 3 hétig)
  14. S-mode #2 – ? (Legjobb helyezés: 50. hely; ekkori eladás 5.491, listán volt: 2 hétig)
  15. Dragonfly – 5.253 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 2 hétig)
  16. Li-Book 2000 – 4.800 (Legjobb helyezés: 61. hely, listán volt: 1 hétig)
  17. S-mode #3 – 4.739 (Legjobb helyezés: 76. hely, listán volt 2 hétig
  18. evolution – 3.109 (Legjobb helyezés: 60. hely; ekkori eladás: 2.348, listán volt: 2 hétig)
  19. God Speed – ? (Legjobb helyezés: 111. hely, listán volt: 2 hétig)
  20. Ooku – 2.740 (Legjobb helyezés: 78. hely, listán volt: 2 hétig)
  21. Akasha – 2.670 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 1 hétig)
  22. Masami Life – 2.484 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 2 hétig)
  23. A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ – 1.816 (Legjobb helyezés: 120. hely, listán volt: 1 hétig)
  24. i-magination – 1.349 (Legjobb helyezés: 95. hely, listán volt: 1 hétig)
  25. Self Satisfaction – 974 (Legjobb helyezés: 127. hely, listán volt: 1 hétig
  26. Self Satisfaction II – 903 (Legjobb helyezés: 113. hely, listán volt: 1 hétig)

Kicsit érdekesnek tűnhet a lista azoknak, akik átnézték, ennek két magyarázata van: Az Oricon 2002. decembere előtt csak a legjobb 100 albumból és kislemezből csinált listát, azok értékeit is tizes értékre kerekítette, 2002. decembertől albumokból 300-as lista, míg a kislemezekből 200-as lista készült pontos eladási adatokkal. És az sem elhanyagolható tény, hogy a lemezeladások Japánban is, akárcsak a többi országban jelentősen csökkentek.

Ennek kapcsán nagyon érdekes dolgot láttam meg, ugyanis rábukkantam nagyon-nagyon régi eladási adatokra (’70-es, ’80-as évek), és akkor sem volt valami magas, a ’90-es évek legelejétől kezdődött egy hatalmas felfutás. Szerintem ez a CD-k megjelenésével és robbanásszerű terjedésével magyarázható. És ez az egész felfutás az egész évtizedben tartott, 2000-től kezdődött egy nagyon lassú apadás, 2004-2005-től indultak meg nagyon az eladási számok lefelé, mely nyilván a letöltéseknek “köszönhető”.

Emellett sikerült egy pár számomra érdeklő album és kislemez eladási adatait megtalálni, nagyon érdekesek:

JAM Project: GONG – 14.931 (Legjobb helyezés: 22. hely, listán volt: 6 hétig; ez a legsikeresebb kislemezük)
JAM Project: Little Wing – 7.778 (Legjobb helyezés: 45. hely, listán volt: 5 hétig)
JAM Project: Rescue Fire – 3.713 (Legjobb helyezés: 62. hely, listán volt: 4 hétig)
JAM Project: Battle No Limit! – 1.680 (Legjobb helyezés: 56. hely, listán volt: 2 hétig)
JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire – 1.578 (Legjobb helyezés: 63. hely, listán volt: 2 hétig)
JAM Project: NOAH – 3.238 (Legjobb helyezés: 40. hely, listán volt: 3 hétig)
JAM Project Best Collection VIII GOING – 7.710 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 4 hétig)

Chihiro Yonekura: WILL – 85.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 10 hétig)
Hiroshi Kitadani: R-new – 688 (Legjobb helyezés: 240. hely, listán volt: 1 hétig
Tomoe Ohmi: Float ~Sora no Kanata de~ – 649 (Legjobb helyezés: 156. hely, listán volt: 1 hétig)
Tomoe Ohmi: Yuunagi – 1.166 (Legjobb helyezés: 87. hely, listán volt: 1 hétig)
Chihiro Yonekura: Voyager – 998 (Legjobb helyezés: 167. hely, listán volt: 1 hétig)
Chihiro Yonekura: Nakeru Anison – 512 (Legjobb helyezés: 154. hely, listán volt: 1 hétig)
Yoshiki Fukuyama: SYNAPSE – 974 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 1 hétig)
ROmantic Mode: DREAMS – 168.390 (Legjobb helyezés: 10. hely, listán volt: 10 hétig)
ROmantic Mode: Resolution – 92.440 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 5 hétig)
Chihiro Yonekura: WILL / FRIENDS / Hi no Ataru Basho – 837 (Legjobb helyezés: 131. hely, listán volt: 1 hétig)
Anisama Friends: OUTRIDE – 1.817 (Legjobb helyezés: 99. hely, listán volt: 2 hétig)
Anisama Friends: Generation-A – 6.343 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 4 hétig)

Ennyit találtam így hirtelen, érdekes elmerülni bennük. De még sokat nem találtam meg, amit keresek, úgyhogy majd még nézni fogom, de muszáj voltam már hajnali 4-kor kikapcsolni a gépet, mert már szinte minden tekintetben kezdtem fáradni.


Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első “sokhatás” az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül…

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tűntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May’n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.


Lassan eltelik 2010 utolsó szerdája is, ami azt jelenti, hogy idén megjelent minden kiadvány, amit 2010-re szántak. Ugyanis Japánban az albumok és kislemezek döntő többsége szerdán jelenik meg, ez náluk már évtizedes “hagyomány”.

Azért idén is volt egy pár kiadvány, ami emlékezetessé teszi ezt az évet japán zene terén, bőven lesz mire emlékezni. Összeállítottam egy listát, melyek azok az albumok, és kislemezek, melyekről biztos ez az év fog eszembe jutni. Hát nem lett sovány a lista. ;)

január 13:

  • FLOW: Sign
  • ALI PROJECT: La Vita Romantica

február 3:

  • Masami Okui: i-magination

február 10:

  • Hironobu Kageyama: EVER LAST

február 17:

  • Minori Chihara: Sing All Love

március 17:

  • ONE PIECE MEMORIAL BEST

április 21:

  • Masami Okui: Renka Tairan

április 23:

  • Girls Dead Monster: Crow Song

május 12:

  • Girls Dead Monster: Thousand Enemies

június 9:

  • Girls Dead Monster: Little Braver

június 16:

  • FLOW: MICROCOSM

június 23:

  • Anisama Friends: evolution ~for beloved one~
  • Suara: Suara LIVE 2010 ~Uta Hajime~

június 30:

  • Girls Dead Monster: Keep the Beats!

július 14:

  • BEST HIT NARUTO

július 21:

  • Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame
  • Megumi Hayashibara: CHOICE
  • Minori Chihara: Freedom Dreamer
  • Suara: Amane Uta (reissue)

július 28:

  • Tomoe Ohmi: Girlfriend
  • Girls Dead Monster: Girls Dead Monster OFFICIAL BAND SCORE „Keep the Beats”
  • angela: Aoi Haru
  • May’n: Ready Go!

szeptember 8:

  • Faylan: Polaris

szeptember 29:

  • ALI PROJECT: Han Shinnihon Shugi

október 13:

  • May’n: Shinjitemiru

november 21:

  • Megumi Hayashibara & Soichiro Hoshi: Heartful Station

december 8:

  • Girls Dead Monster: Last Song
  • Girls Dead Monster: Ichiban no Takaramono ~Yui final ver.~
  • Chihiro Yonekura: Voyager

december 22:

  • Chihiro Yonekura: Seize the Days
  • angela: Soukyuu

Igen, végül csak megjelent idén az új angela kislemez. ^^’ És nem is rossz! Igazán szép lista, örülök, hogy van ország, hogy van igény az igazi pop zenére.

Na, folytatom az importálást. ^^

Kik az igazi sztárok?


Mielőtt elkezdeném írni a tegnapi nap történését, azt hadd említsem meg, hogy igencsak meglep, hogy elég sokan keresnek rá a “supermario4ever letöltés” kifejezésre. Erre egyrészt azért felesleges rákeresni, mert azért vannak a kategóriák, és azért rakom külön a letöltéseket, hogy ha bárki keresi, akkor rákattint, és megtalálja. Másrészt, meg engem senki ne akarjon letölteni. ^^’ Szóval az lehet, hogy valakinek szimpatikussá válok a blogpostjaim alapján (ennél mi sem természetesebb. :D), de még nem tudom, és nem is akarom megosztani magam, hogy bárki letöltsön. ^^’

Még múlt héten beszéltem Lam’O-val, hogy náluk felejtettem a váltás ruhámat, amiben ott aludtam náluk, és hogy elmennék érte. Ma mentem át. Elég furcsán indult, mert olyan 10.45 fele telefonáltam Lacira, hogy akkor mehetek-e. Érdekes dolog történt, mert kicsöng, hallok valami zajt a telefon túlsó végén, de tovább cseng. Fél perc múlva ránézek a telefonomra, már rég számlálja a (nem létező) beszélgetést. -_- Aztán felhívtam még egyszer, akkor már az üzenetrögzítő szólal meg. Na után megpróbáltam Duongot felhívni, szintén üzenetrögzítő, de ő visszahív. Így tőle tudtam meg, hogy mehetek. Hármas metró, 99-es busz, gyorsan odaértem, én nem tettem kerülőt, mint amit a múltkor megjáratott velem. Simán odaértem, a kutyájuk engem mindig nagy örömmel fogad. ^^ Szeretem őt, mert tényleg nagyon aranyos. Behoztuk a szobába, egy kicsit játszottunk vele. Mondta Duong a másik kutya már nem fog visszakerülni hozzájuk. Valami furcsa okból kifolyólag elszökött, de ahhoz, akihez került, az nem akarta visszaadni, és ottmaradt.

Aztán beszélgettünk az emberi kapcsolatokról, mondtam Lacinak, hogy egyszer kölcsönadom neki Csernus Imre: A Férfi című könyvét, abból nagyon sokat tanulhat. Ugye írtam róla korábban, hogy nekem szinte teljesen átmosta a gondolkodásom az emberekről, és sokkal tisztábban látom a dolgokat. Továbbra is csak ajánlani tudom a könyvet. Aztán így eléggé egybefolytak a történések, nem is pontosan emlékszem. Kicsit körülnézett a blogomban, segített az angol nyelvű szöveget helyesbíteni, köszönet érte. ^^ Talán most már jók a mondatok. Aztán így szétnézett a WordPress admin felületén, tetszett neki, hogy ilyen sok mindent lehet rajta csinálni, létrehozott egy saját blogot. Ne kérdezzétek mi a címe, nagyon furcsa címet adott neki. Inkább lett volna az a “dotdotdot4u”, amit először talált ki. Az találó volt. Közben Duong játszott a Prince of Persia: The Forgotten sands játékkal, kifejezetten tetszett. Lekötötte a figyelmemet, pláne a sok furcsa megjelenítés… Azon gondolkodtam, hogy most vagy félkészen adták ki a játékot, vagy az ő gépe nem bírta el, de néhány dolog eléggé furán mutatott. Bár én a félkészre szavazok, mert az egyik legfurcsább az volt, amikor a főhős nem a lépcsőn ment le, hanem előtte a levegőben, és nagyon lassan. Hát ilyet még életemben nem láttam.

Később kénytelen voltam egy kicsit lefeküdni, mert már kezdtem szédülni. Később, amikor jobban lettem, megfogtam a fűtőtestet, és tűzforró volt. Én nem is értem, hogy Zoli miért nem a radiátoron csinált a tükörtojást, ugyanaz lett volna az eredmény. Lam’O-nak  nagyon tetszik a 2008-as Animelo Summer Live dal, így megmutattam neki a többit is kronológiai sorrendben. Már a 2005-ös után is azt mondta, hogy ez tiszta Megasztár. Azért ne alacsonyítsuk le az ASL-t, bár tény, hogy teljesen másképp festenének a tehetségkutató műsorok, ha tényleg olyanok lennének, mint azok. Meg is mutatom mind a hat dalból készült videoklipet, hogy értse mindenki, hogy miről beszélünk.






Vannak olyan dolgok, amikre egyik más előadó sem lesz képes. Azért a videókból is szerintem kitűnhet, hogy az az alázat, ami a Japánokban van, annyira naggyá teszi a zenéjüket, és még ezt akartam írni az Okui Masami: NEEI CD kapcsán, hogy bőven találni olyan énekeseket, akik nagyon szerényen, alázatosan viselkednek, és undorító, hogy pont azok sztároltatják magukat, akik semmit nem tettek le az asztalra. Na én ezért nem nézek TV-t, és ezért nem is bánom, hogy nincs kábel TV-nk, elég volt nekem azalatt az egy hét alatt belenézni a kereskedelmi csatornákba, még most sem hiszem el, hogy ilyenekre van igény… Hát jól van, nézzék csak, én ezekre biztos nem leszek vevő. De különben érdekes, hogy a régi dalokra mondták, hogy örökzöldek, ma meg már csak három napos slágerek készülnek. Óvatosan a kijelentéssel, és tessék megnézni a videókat. ^^ Amíg teret kapnak ilyen nagyszerű előadók, addig van hitem a zene erejében!

Amíg ők mentek vacsorázni, addig én Mario reklámokat néztem a YouTube-on. Milyen érdekesek voltak a régi reklámok. ^^’ De aztán este lett, és mentem.

Végül csak az lesz, hogy maradok itt. Örülök, hogy végül meg tudtuk beszélni a problémákat, úgy tűnik, jót tett ez a 10 napos távolság, azt érzem, hogy ő is átgondolta a dolgokat. És nagyon örültem a hírnek, hogy Amina hozzánk csapódik 1 hónapra lakótársnak! ^_^

A nap beszólása:  Duong: “Ezt a videót most átkonvertálom mp3-ba.”


Egyre több és több anison előadó lép fel az Animelo Summer Live-on, idén már annyian voltak, hogy csak úgy tudtak új előadók fellépni, ha egy páran kihagyták ezt a rendezvényt. Három naposra “dúsítani” a rendezvény már sok lenne. Erre találta ki Okui Masami idénre az Anisama Girl’s Night rendezvényt, mely szintén két napos lesz. Október 31-én és november 3-án lesz. Itt már fellép Suara is. ^^ Emellett több olyan előadó lép itt fel, akinek már nem jutott hely az ASL-en. Itt egy pár:

  • Kuribayashi Minami
  • Okui Masami
  • Faylan
  • May’n
  • Stephanie
  • Asou Natsuko
  • Shimoda Asami
  • Sato Hiromi
  • Misato Aki

Végre Misato Aki is felép. ^^ Hiányoltam, hogy miért nem lép fel az ASL-en, de most akkor itt.

Jó ötlet, hisz nagyon népszerű a rendezvény, de egyre több énekesre van igény, ezeket akarják kielégíteni, de a régiek is megérdemlik, hogy fellépjenek, ezek után kíváncsi vagyok, amikor lesz Anisama Boy’s Night! ^^’

Lesz még egy fantasztikus anison rendezvény, ami nem Japánban, hanem Kínában lesz Shanghai-ban! Ugyanis ebben a hatalmas kínai városban lesz 2010. október 4-6-án Shanghai Expo, annak keretében lesz Anison Festival. A következők fognak fellépni:

  • Okui Masami
  • Kageyama Hironobu
  • Endoh Masaaki
  • Kitadani Hiroshi
  • Fukuyama Yoshiki
  • Misato Aki
  • Kuribayashi Minami
  • JAM Project

Végre kimozdulnak Japánból! ^^

Anisama Girl’s Night hivatalos weboldala
Anison Festival hivatalos weboldala


Most, hogy ismét van gyors netem, így ismét ráálltam az animék letöltésére. Még mindig fantasztikus élmény japánul nézni őket. ^^

Mindenki azt szajkózza, hogy az Angel Beats! mennyire jó anime, és aki megérti a valódi mondanivalót, az nagyon jó élménnyel lesz gazdagabb. Nekem már a Girls Dead Monster dalok is épp elég bizonyítékok, hogy az anime sem lehet rossz, hát tettem vele egy próbát. A grafika már az első pillanatokban nagyon megtetszett, ezt a stílust nagyon szeretem. Ha jól értelmezem a történetet, akkor egy srácról szól, aki a túlvilágban ébred fel, és egy lány meghívja őt a frontvonalba, ahol Isten és az angyal ellen harcolnak. Meg az első rész végén levő koncert tetszetős volt, hatásos volt, hogy pont alatta ment a harc. Nagyon jó lesz ez szerintem, várom a többi részt nagyon! *egy részt néz meg egyszerre*

A Girls Dead Monster fellépett az Animelo Summer Live-on is idén. Először Lia adta elő az anime opening dalát a My Soul, Your Beats! dalt, majd jött az együttes, melyet két lány képez. Ők előadnak az animéből 2 inner dalt, a Alchemyt és a Crow Songot, majd a végén Liával a Brave Songot, mely ugye az anime ending dala. Nagyon várom, hogy kijöjjön a 2010-es ASL DVD, kíváncsi vagyok az előadásra.

A másik az Asura Cryin. Elég sok angelát hallgatok manapság, és hát kíváncsi voltam, hogy melyik lehet az az anime, melynek ilyen jó dalai lehetnek. És igen! De szinte ugyanúgy indul a történet, mint az Angel Beats! esetében. Itt is egy fiú ébred fel, csak ő repülőszerencsétlenségből tér magához. Három év után 18 évesen el kell hagynia a szülői házat, mert az anyja újraházasodik, és hogy a fiú ne zavarjon… Pakolás közben beállít egy nő, aki egy bőröndöt ad át a srácnak, azzal el is megy. Vajon mit rejthet a bőrönd? Miért vadásznak rá ennyien? Minden kérdésre választ kaphatunk az anime során, az első rész után nagyon ígéretesnek tűnik, Leea szerint hihetletlen fordulatos anime. Nagyon várom.

Most kicsit bosszankodok, mert megcsináltam a Kanata no Delight dalt kfn-ét angelától, és Leea nem sokkal ezután ír rám, hogy ő ezt már megcsinálta. Hát ez rosszul érintett, mert nem volt könnyű megcsinálni a dalt. Itt-ott a hajamat téptem, hogy akkor most hol is van az a szótag? Már az is megfordult a fejemben, hogy az angela énekesnője atsuko biztos gondolt arra szövegírás közben, hogy “na itt most jól keresztbe teszek Attilának, hogy ne legyen könnyű elkészíteni a kfn-t” és gonoszul nevet. Én is hálás vagyok a szeretetéért. De nagyon szeretem a számot. ^^


Egy jó és egy rossz hír az Animelo Summer Live 2010 kapcsán. Jó hír, hogy minden évben fellépnek új előadók a rendezvényen, örömmel vettem, hogy az egyik újonc a Girls Dead Monster lesz! ^_^ Nem kellett nekik sok az ismerettséghez, elég volt az Angel Beats! anime, és már ott vannak az Oricon chart top 10-ében. És hogy mennyire megérdemlik a sikert azt kellőképp alátámasztja az igényes, fantasztikusan megkomponált zene, és az énekesnő hihetetlen tehetsége. Idén debütált, de valami fantasztikusan énekel! Nagyon jól bánik a hangjával, hatalmas érzéseket tud beleadni a dalokba. Üde színfoltja az anison zenének.

Én őket az egyik AnimeStarsos újságíró, Adrienn által ismertem meg. Beszéltük, hogy az anison énekesek nem érnek el olyan jó helyezéseket. Majd ekkor mutatott rá az Oricon chartra, hogy most látott egy “Girls Dead Monster” nevű együttest a Top 10-ben, és kérdezte, hogy ők nem anison zenét játszanak? Meglepve tapasztaltam, hogy tényleg. Lám, nemcsak Mizuki Nanának, Chihara Minorinak és Hayashibara Meguminak jár az első 10 hely. ^^ Ekkor még annyira nem foglalkoztam velük, majd később Leea beszélt róluk, hogy az énekesnő valami ritka tehetséges. Na ekkor megszereztem a “Crow Song” nevű kislemezüket, és teljesen el voltam ájulva. O_O Ez tényleg nem semmi. Nagyon tud ez az énekesnő. Ma jutottam el odáig, hogy a később megjelent kiadványaikat is leszedjem. Nem volt kevés, hisz 3 hónap alatt 3 kislemez és 2 album látott napvilágot tőlük. A két album nem véletlen, ugyanis egyik kislemezen sem szerepeltek a dalok instrumental verziói. És amikor megjelent az első album, rá négy hétre jött a következő, mely az albumon hallható daok instrumental verzióit tartalmazza. Jó hír azoknak, akik Angel Beats! kfn-t akarnak csinálni. ^^ Meg azoknak is, akik szeretnek off vocal version dalokat hallgatni, ez vagyok én.

Az, hogy csak az Angel Beats! anime erejéig tart-e az együttes, nem tudni, de mindenképp ígéretes, hogy az “Little Braver” 2 napig 1. helyen állt az Oricon charton! És azon a héten a 2. helyen nyitott a kislemez. Aztán a végén kiderül, hogy csak egy anime erejéig összeállt csapatról beszélek most, mint például az r.o.r/s (Kaleido Star) vagy a DoCo (Ranma 1/2).

Mindenesetre remélem, hogy az Animelo Summer Live-on látható lesz, hogy kik énekelnek, mert eddig egy album és kislemez borítón sem voltak láthatók, és nem szeretném, ha Hatsune Miku alapon csak kivetítőn láthatnánk az anime szereplőit.

A rossz hír az Animelo Summer Live kapcsán, hogy Suara nem lép fel idén! T_T Mondjuk lehet, hogy azért nem, mert a tavalyi ASL óta csak egy kislemez jelent tőle, az “Akai Ito”. És hogy nem lép fel itt sem… Azt nem gondolom, hogy feladta a karrierjét, egyszerűen csak szünetet tart. Úgy tudom, hogy tavaly házasodott össze a férjével, és lehet, hogy most a magánéletére akar szentelni egy hosszabb időt. Végülis érthető.


Istenem, ez a hőség. -_- 23 órakor aludtam el, és már 3.20-kor felébredtem, és egyszerűen képtelen vagyok visszaaludni. Na mindegy, ma úgysincs semmi dolgom, majd alszok, ha fáradt vagyok.

Tegnap mentem el a Wiiért, Lam’O-ékhoz. Már 6 órakor felébredtem, összekészülődtem, és elvileg 7.15-kor terveztem indulni, de 7.20-kor indultam el. Ez aztán a késés! Olyan 8.15-re értem a Határ útra (most a rövidebb úton mentem), és ha bár Lam’O azt mondta, hogy tök mindegy mikor érkezek meg, mert Duong már úgyis korán fent van, azért ilyen korán még nem akartam menni, ezért az Europarkban voltam egy kicsit. De nem maradtam sokáig, szálltam fel a 42-es villamosra. Elmegyek hozzájuk, felhívom őket (mivel nem jó a csengőjük), kijön Duong. Istenem, csak nem felébresztettem őket? Sajnos de. Kicsit kellemetlenül éreztem magam emiatt, de gyorsan felmentünk játszani, addig is ébredeztek. Kipróbáltuk a Wii Playt. Érdekes játék, 9 játékot foglal magában a pakk:

  1. Lövészet (Shooting Range)
  2. “Miitaláló” -> [én találtam ki most spontán ezt a szót, azt hiszem, nem érdemes szabadalmaztatni. ^^’] (Find Mii)
  3. Asztalitenisz (Table Tennis)
  4. “Miipóz” -> [ez talán kicsivel jobb, de csak nem az igazi] (Pose Mii)
  5. Lézerhoki (Laser Hockey)
  6. Billiárd (Billiards)
  7. Horgászat (Fishing)
  8. Rodeó -> [Biztos, hogy így hívják, amikor tehénen versenyzünk?] (Attack)
  9. Tank! (Tanks!)

Először az asztaliteniszt próbáltuk ki. Tény, hogy érdekes az irányítás fizikája, de ez komplexen az egész Wii kezdeti koráról elmondható. Most komolyan elgondolkodtam azon, hogy a Wii Motion Plus-szal jobb a Wii Play irányítása? Akinek van tapasztalata írja meg. Ahogy az általam várható volt, legtöbbet a Tankkal játszottak. Hát igen, a régi szép emlékek. Ugyanis ez egy régi NES játék újragondolt változata. Épp most keresem a játékot, de sehol nem találom. Pedig emlékszem, hogy piaci Nintendo-utánzaton sokat játszottam vele. Megmondom őszintén eredetiben NES-en még soha nem láttam. Laciék (ez Lam’O magyar neve) nagyon sokat játszottak a tankkal, és csak azért jutottak el csak a 10-es szintig, mert néha élvezetet láttak abban, hogy egymást is kilőhetik. Ó, a megható a testvéri szeretet… ^^’

Aztán lementünk, itt töltöttem fel Suara: Towa ni, valamint Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame dalokat YouTube-ra, meg az adarnára feltettem Suara dalának kfn változatát. Ezt még egy kicsit csinosítottam képekkel, közben Laciéknak nagyvonalban elmondtam hogy kell kfn-t csinálni, majd feltöltöttem a végleges karaoke fájlt. Tudom, hogy nincsenek oda azért, ha only vocalt énekel valaki, de az őszi conon mindenképp szeretném előadni. Különben nem náluk írtam meg a Suara blogpostot, csak késett egy napot. Itthon próbáltam meg feltenni a YouTube-ra, de sehogy sem sikerült, a képekkel is meggyűlt a bajom, csak Firefoxon sikerült normálisan megoldani. De mindenképp be akartam a videót is tenni, hátha így jobban érdekli az olvasót maga a szöveg is. Beszélgettünk egyszerre több mindenről is, erre annyira nem emlékszem, de mentek utána ebédelni. Addig én nézelődtem egy kicsit a neten. Amikor visszajöttek, az volt a nagy szám, hogy van egy “Cat shit” nevű anime. Nem tudom, honnan van a cím, nem tudtuk megfejteni, de a YouTube-os előzetes alapján nekem nem bejövős.

Amíg Laci csinált valamit a gépen, mi Duonggal felmentünk Brawlozni, 10 perces idővel. Érdekes, egy-két kivétellel mindig én nyertem. Amikor meglátta a Metroidot (magát a karaktert), akkor nagyon elgondolkodott, hogy az honnan lehet. Ekkor megmutattam neki Virtual Console-ról a Metroid játékot, a régi 1986-osat. Egyből meglátta, hogy mi a “probléma” a játékkal. Azért tettem idézőjelbe, mert valaki pont ezért imádja a játékot. Az a lényege, hogy nemigen lehet tudni, hogy merre lehet menni, több kijárat is van, és ahogy elnéztem (persze nem értek hozzá), mindegyik helyes. Utána jött egy kis ExciteBike. Mondta, hogy ezt játszotta régen. Nem is tudtam, hogy ezt is lehetett játszani piaci gépen. Megmutattam neki a WiiWare-es felújított verziót. Tök jó vagyok, sikerült bronz kupában az összes pályán megszerezni az S-rangot. ^^ Így jött egy új motor. Ezután WiiWare-en Dr. Marióztunk. Érdekes, azt hittem, hogy mennek neki az ilyen észjátékok (mivel egyszer még régebben megemlítette, hogy jól tud sakkozni), ehhez képest elég sokat hibázott. Vagy lehet, hogy a Dr. Mario másképp mozgatja meg az agyat? Semmit nem tartok kizártnak. Lehet, hogy ha többet játszik vele, rájön, mi a játék lényege. Ekkor jött fel Laci, aki átvette tőlem az irányítást. Poénból kipróbálták milyen lehet a legmagasabb, 20-as szint. Természetesen nem bírták sokáig. ^^’ Majd amikor Duongtól átvettem az irányítást, és pár bemelegítő-menet után komolyabbra vettük a figurát, elég sokáig eljutottunk, de hiába maradt nekem kevesebb vírus, én veszítettem, mert szép kis tornyot építettem a kapszulákból, és szépen betöltötték a kémcsövet.

Majd lementünk megint, a gépen megmutattam azt a kfn-t, amit tegnap este csináltam, majd megmutattam nekik az egyik legdurvább kfn-t, amiről itt is írtam, az Animelo Summer Live: Yells ~It’s a beautiful life~ dalt. Nagyon tetszett nekik, egyáltalán nem vetették el azt az ötletet, hogy a karaokén egy csoportos ének. Sőt, úgy kéne, hogy a karaokés “keménymagból” mindenki vállaljon el 1-2 sort, és énekeljük szépen el. Szép is lenne. ^^’ De nagyon ők sem tudtak mit mondani arra a problémára, hogy a neveket hogy csináljam, hogy ne legyen zavaró. Ezért is várom, hogy Tukeinon kitegye, véglegesítse, mert akkor a többit annak alapján fogom megcsinálni. De készek arra, hogy megtanulják a dalt.

Majd kicsit ki kellett menni, mert pakolászás kezdődött, ugyanis az egyik régi szekrényt szedték ízeire, és lepakolták a pincébe. Egy kicsit én is segítettem vinni. Amíg ott eltakarítottak utána, addig Duonggal néztük, ahogy a kutyák… khm… játszanak. Ugyanis a héten találtak egy kutyát, és befogadták, így a “régi” kutyának van játszótársa. De nagyon aranyosak voltak. Meg beszélgettünk egy kicsit a kutyák lélektanáról, amikor visszamegyünk azt látjuk, hogy Laci Megasztár videókat néz a válogatásokról. Csak lestem, hogy kik hiszik magukat énekes-jelöltnek. Különben én már nem követem figyelemmel ezeket a tehetségkutatókat. Nekem megvannak a Megasztárjaim. ^^ Bár mutatott egy nagyon jót, aki tényleg jól énekelt. Mondtam Lacinak, hogy írjon blogot, mert szerintem jókat írna. De ő azt mondta, hogy nem vállalná el, mert elsősorban kritikákat írna, és esetleg animéket oly módon kritizálna, ami a rajongók szemét bántaná. Én mondtam neki, hogy a kritikával soha nincs baj. Ami baj szokott lenni, az a stílus, ahogy megírja. Majd nagyon mondogatta a Girls Dead Monster együttest, akik az Angel Beats! anime betétdalait énekelték. Már előző alkalommal is emlegették az animét, azon gondolkodtam, hogy honnan ennyire ismerős? És most esett le, ahogy mondta a Girls Dead Monster nevű együttest. Hát persze, hát erről is mennyit beszéltünk Leeával, hogy az énekesnő annak ellenére, hogy most debütál, mit ad ki magából. Különben tényleg nagyon jó hangja van.

Laci hív, hogy menjek én is vacsorázni, hogy nem ettem semmit, legalább egy kicsit. A hús nem volt rossz, megint próbáltam evőpálcikával enni. Érdekes, ő egy kicsit másképp mutatta, mint Duong (vagy az ő módszerére emlékszem rosszul), hogy kell fogni, így se könnyű. Az a gond, hogy mindig megcsúszik a pálcika, de ez sokaknál probléma, majd belejövök. Miközben ettem, ismét a blogírás rejtelmeiről beszélgettünk. Mondta, hogy ezek döntő többsége valóban negatív hangvételű, de valahány véleményt olvas (a téma mindegy) igazából nem lehet ezen írásokból, hogy pontosan mi is a baj az adott dologgal. És ez tényleg így van. És divatosabb negatív dolgokról írni, és olvasni. Az oka egyszerű lélektan, az ember saját negatívumait érzi, hogy “eltörpülnek”, ha olyan emberről, vagy bármi dologról olvas, aki/ami eléggé negatív. Ez véleményem szerint jellemgyengeség. Mert ha az ember küzdene a negatív dolgok ellen valamilyen úton-módon, rájönne arra, hogy pozitív dolgokról sokkal jobb olvasni, még akkor is, ha az életünk nem éppen vidám, mert valamilyen szinten felemel lelkileg. Ez saját tapasztalat. Én is ezért vagyok ennyire pozitív gondolkodású, mert az évek során felismertem, hogy ez tényleg így van. Lacinak megmutattam azon blogpostomat, amikor az Animelo Summer Live-ról írtam, azt akartam demonstrálni, hogy lehet a pozitív dolgokról is sokat írni. Ekkor kiszúrta Hatsune Mikut, igen az első vocaloid “énekesnőt”, aki nem ember, csak géppel generáltak. Nem az bosszantja őt (mint ahogy engem sem, de ezt szerintem már akkor is megírtam), hogy van ilyen, mert jó, legyen, jó dolog is kisűlhet belőle, hanem az, hogy ennyire népszerű. És elkezdtük elemezni, hogy az jó dolog, hogy van ilyen, aki képes olyanokat is kiénekelni, amit ember nem, de pont ettől vész el az a fajta varázs, hogy ember énekel valódi érzelmekről, amiket lehet, hogy meg is élt. Meg az, hogy játszik a hangjával egy igazi énekes, szóval jó dolog az ilyen gépi énekes, de vannak dolgok, amikre csak ember képes, és semmi más nem pótolhatja. Aztán megnézték a supercell együttest, hogy mégis kiféle-miféle, számomra is rejtély egyébként, csak van egy nagyon jó kislemezük a Kimi no Shiranai Monogatari, de érdekesek. Az volt a vicces, amikor Laci rákeresett Google-ön a supercell-re, azt képként mindenféle szupercellákat adott ki. ^^’ Adtam neki meghívót a Jpopsuki oldalra, most már szabadon szerezhet be magának olyan zenéket, amiket szeret. Végső fázisként megnéztük az Animelo Summer Live 2009-ről egy olyan videót, ahol az előadók beszélnek az érzéseikről, meg gondolatairól. Összesen hármat láttunk, nem jutott sokra idő. Az első Kageyama Hironobu volt, ő elég érdekesen fejezi ki magát, sokat gondolkodik, mintha ez egy spontán beszélgetés lenne, és keresné a legjobb szót, amivel a leginkább ki tudja fejezni önmagát. A második Okui Masami, aki nagyon lazán beszél, és tök vidám. A saját vidámságával képes másokat is jókedvre deríteni. A harmadik Yonekura Chihiro volt, aki különösebben nem keltett bennünk semmilyen benyomást, csak meglepte őket, hogy ő énekelte a Kaleido Star 2. openinget. Összehasonlították, és furcsa volt nekik, mintha nem illene össze a két hang. Pedig az egy és ugyanaz.

Na de ők elkezdtek játszani online PC-n, ezért úgy döntöttem, hogy megyek, már csak azért is, mert akkor eszméltem fel, hogy már lassan 21 óra van, és már kezd sötétedni! O_O Szóval mentem. Majd látjuk mikor találkozunk legközelebb, nincs fix időpont lebeszélve. De jó nap volt ez is.

%d blogger ezt kedveli: